Boldog Karácsonyt!

Kedves Lánykáim!

Mivel Karácsonykor nem tudok veletek lenni ezért gondoltam megleplek bennetek valamivel. Apróság de remélem elég egyenlőre ahoz hogy pótoljam feji hiányokat. Remélem az Új évben már gőzerővel tudom nektek irni a fejezeteket, addig is ROBSTENES BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK és SIKER ÚJ ÉVET!

PUSSSSSSSSS (L)

Krixta-Baba(Bella19-Kstev(-NYú)/

Nem visszatérés csak helyzetjelentés!

Szerbusztok kedves lányaim!

Ez egy röpke helyzetjelentés nektek, akik talán hiányolnak.
Nem tűntem el csak még mindig nincs netem, de már dolgozok rajta hogy legyen és tudjak jönni irni nektek. Ha még akarjátok, na jó befogom. Amint tok és jök irni nektek, lehet h közben felteszek egy meglepit is még nem tudom mi lesz belőle. Igyekszem hogy legalább enyit tudjak adni annak a (bocsi ezt most pontosan nem tudom) sok követőmnek és komizomnak. Meg vanak új ötleteim is amit majd szeretnék veletek is megoszatni és véleményt kérdezni. Jöhetnek emailban és ide komiban is az erősitők. Igaz vannak lánykák akik tartják bennem a lelket de rátok is számitani szeretnék. Kell az inspiráció is. Na jó duma és ömlengés befog. Dolgozom a meglepin. Jöhetnek a komik olvasni eltom hétvégente.

Pusssssssss

Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/

:'( SORRY

Drága szeretettimádott RobSten csibéim!

Nem igy képzeltem el. Mikor ezt a blogot megnyitottam nem tudtam mire számitsak, de rá kellet jönnöm jó választás volt. Itt tapasztaltam meg vannak még szeretetre méltó emberek. Velük nagyon jóba lettem és a szívemhez nőttek úgy mint a blog. Fájó szivvel de tudatom kényszerpihenőre megyek, nethiány miatt. Remélem ezzel nem pártoltok el tőlem, de minden tőlem telhetőt megteszej h minél hamarabb boldogítsalak benneteket. Egyszóval NEM menekültők tőlem, hacsak vki nem hagy el végleg. Félek hogy ez megtörténik, nem akarom de most mit tehetek. Egy reményem van azaz ti és a blog. Nah meg imádott lánykáim. Ti éltette és ti végetetek talán nem kattanok be és nem nyirom ki magam.
Lánykám (Puszmó) Szívecském, Szandim, Fannim, Flom, Boszim kérlek titeket bocsássatok meg és e véget ne hadjatok el. Szükségem van rátok!!!!!!!

Bocsi ma nincs friss, szét vagyok csúszva:(
Lehet h még leszek hétközbe de nem tok semmit.

Pusssssssssssssz
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/

13. Fejezet!

Hát itt volnék. Bocs hogy tegnap nem volt, de nem voltam a toppon. Ezt a fejit Szívecskémnek ajánlom. Azért mert ő inspirált és még a mai napig nem tudom mivel érdemeltem ki a kedvességét és törödését. IMÁDLAK (L) Nah és persze titeket is. (L)
Komik meg jöhetnek, sorry függő vagyok. Nem bétázott majd csere ha Lánykám ráér.

Pusssssssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/

Tripla randi.

Kris

Egyáltalán nem tudom mi ütött belém. Talán a nagy csókcsata hatása, vagy elmebaj. Nem tudom. Úgy csináltam mintha az öltöző felé mennék közben pedig elbújtam egy raktárban. Ám mikor kedvesem elindult az öltöző fel én a szó szoros értelmébe berántottam magamhoz. Vadul ajaki után kaptam, amitől először meglepődött majd ugyan olyan szenvedéllyel falt ő is. Órákon keresztül tudnám csak simán csókolni és akkor a többit nem is említettem. Igaz még úgy nem voltunk együtt, de remélem hamarosan bekövetkezik. Kicsivel finomabbra vettük a tempót mikor egy határozott ötlettől vezérelve a pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem. – ki…kicsim mit művelsz? – vált el ajkamtól. – szerinted mit? – néztem rá mérgesen. – szeretlek és beszeretném bizonyítani. – súgtam majd megnyaltam a fülcimpáját. – én is szeretlek, de nem itt kéne. – fogta le kezem ami épp a hasán kalandozott. – értem, szóval nem kellek. – hüledeztem majd ellökve magamtól kirohantam. Nem tudom mi lelete. Eddig ő mutatta irányomba mennyire kíván, most viszont leállít. Talán nem kellek neki úgy? Jaj Stew ne is gondolj erre, sőt felejtsd el az egészet. Mért is támadtam le. Az elején még jónak tűnt de most. Zsörtölődtem magamba. Belépve az öltözőbe csak Ashley volt, de szinte észre sem vett. Na jó lehet hogy csak nekem nem jönnek össze s dolgot. De vajon mért? Öltözés közben is ezen agyaltam mire sikeresen kacsalábra húztam a cipőm.

Ashley

Az a csók. ÁÁÁÁÁ nem hiszem el. Álmomba sem hittem volna hogy ő is ugyan azt érzi mint én. De bejött és most totálisan boldog vagyok. Rózsaszín felhőmbe lebegve mentem öltözni. Jaj az isteni csókja, hmmmm. Nah jó Ash állítsd le magad, most. Még a végén a gatyát a felső helyére és a másikat pont fordítva húzod fel. Kész röhej vagyok, de legalább jót nevetek saját magamon. Ezt teszi az emberrel a szerelem? Eddig egyszer voltam az de nem érzetem valami jól magam abban a kapcsolatban, így egy hónap után vége is lett. Jackson más, ő muzikális, szexi, vicces, de tud komoly is lenni, tetejébe még romantikus ami nálam hatalmas előny. Úr isten, kezdek úgy beszélni mint egy szerelmes tini pedig már a húszas éveimet taposom.
- fenébe. – jött egy kiáltás a ball oldalamról. Oldalra néztem és Kris mérges fejével találkoztam. – mi a baj szívem? – léptem mellé. Lerogyott a padra és arcát a kezeibe temette. – nem kellek neki. – dünnyögte. Nem értettem miről beszél és ennek hangot is adtam. Kis fáziskéséssel, de felnézett rám. – nem kellek Robnak, úgy. – mondta majd sírni kezdett. – jaj, ne légy bolond. – ültem le melléje. – örülten szerelmes beléd, ez látszik is. – szorítottam magamhoz majd hátát simogatva folytattam. – csak várni akar, nem akar kapkodni ami nagyon okos dolog. – magyaráztam, de itt egy kicsit én is elgondolkodtam. Mit tennék ha Jack úgy közeledne felém. Alaposan végiggondolva nem biztos hogy megbírnék állni, de reméljük nem fajul addig a dolog még. – van egy ötletem. – mondtam mire rémülten nézett rám. – jaj ennyire nem rossz. – mosolyogtam. – ne húzd az idegeim. – rivallt rám. – tripla randi. – súgtam mire még furcsábban nézett rám. – ez nem hiszem hogy jó ötlet Ash. – motyogta majd felállt. – min változtatna, semmin. – kiáltotta majd kiszáguldott. Ezen sürgősen segítenem kell. Miket beszélek ezt nekik kell megoldani. Jesszus kezdek olyan lenni mint akit játszok. Végűlis Ashley és Alice majdnem ugyan az, na jó pár betű eltéréssel.

Pár órácska és néhány agyafúrt ötlettel később.

Gondolkodtam mi lenne a legjobb egy tripla randihoz. Végső megoldás egy kellemes vendégház fent a hegyen. Hangulatos vendéglővel és szabad szobákkal. Nyolcra foglaltattam asztalt és hogy később ne keljen visszajönni béreltem három szobát. De addig is van még egy két dolgom, főleg rávenni a társaságot hogy jöjjenek el.
- légy szíves, vedd rá őket. – könyörögtem szerelmemnek, mire ő elmosolyodott majd megcsókolt. – de ugye őket nem így fogod rávenni? – kérdeztem kuncogva mire megcsikizett. Magammal rántottam az ágyra és úgy faltuk egymást tovább. – na nekem ebből elegem van, már bocsánat. – üvöltötte fogadott apánk Peter majd kiviharzott. – ajaj. – ültem fel az ágyon. – az nem kifejezés, most nagyon dühös. – túrt a hajába Jack. Szerintem ez tipikus színészszokás, mivel mindegyik ezt csinálja. Megfigyeltem.
– beszélek vele. – rohantam Peter után. A recepciónál találtam rá, ezerrel győzködte a csajt rakja másik szobába. – beszélhetnénk? – ütögettem meg a vállát. – nem. – dörrent rám. – légyszi. – fogtam meg karját mire hangosan fújt egyet. Elhúztam a lépcső felé, majd bele kezdtem.
- nagyon sajnálom, ígérem nem fordul elő többet. – fogadkoztam de azt hiszem nem nagyon fog menni. Most komolyan arról győzködném hogy nem csinálunk semmi olyat a jelenlétükben. Nah jó ezt ő sem gondolhatja komolya. Az istenért neki is van felesége. – remélem is. – nézet rám még mindig dühösen. – apuci ne légy mérges. – bújtam hozzá. – pont mint Alice, neked se lehet ellenállni. – puszilt a hajamba. Jól megölelgettem, majd visszamentem szervezkedni. Jackson nem volt a szobában. Remek akkor belekezdett a győzködésbe. Összepakoltam magunknak pár dolgot és elvonultam lezuhanyozni. Fél órán keresztül válogattam mit is kéne felvenni, mivel elég hideg van ott fent. Választásom egy vastagabb anyagból készült garbós barna mini ruhára esett. Mellé vettem még egy fekete vastag harisnyát és magas szárú csízmát, hatalmas tűsarokkal. Épp a sminkemet készítettem amikor hátulról karok fonódtak derekamra. Felnéztem és megláttam vadállatként csillogó szerelmem szemeit a tökőrbe. – na, jönnek? – folytattam előző tevékenységem de fél szememet rajta tartottam. – sajnos igen, félkor találkozunk lent. – csókolt bele nyakamba. – remek, öltözz, mindjárt menni kell. – rivalltam rá majd befújtam magam a kedvenc parfümömmel. – mi lenne ha itt maradnánk? – súgta majd újra a nyakamat csókolta. – bírj magaddal, este megkapod a jutalmad. – kuncogtam mire felcsillant a szeme. Még hogy kibírjuk mi, nah meg hogy mi nem fekszünk le az első alkalommal. Kac kac, buggyant vagy Ash hogy elhitted. Jól kiröhögtem magam kilépve a fürdőből. Már vagy fél órája startra készen állok ez meg mindig a fürdőben van. – lefolytál a lefolyón édes? – kopogtam be. – két perc. – kiáltotta majd halottam hogy szitkozódik. Belépve megláttam hogy egy nagy gubanc éktelenkedik a nyakkendője helyén. – csak nem megy? – dőltem az ajtónak. – nem, de ne gúnyolódj. – nézett rám mérgesen. Segítségére siettem, cserébe egy édes csókot kaptam. – menjünk. – húztam magam után. Elbúcsúztunk az ősöktől, lefelé vettük az irányt.
- de csini valaki. – nézett rám nyál csorgatva Kellan. – foglalt vagyok. – kacsintottam rá. – tudom, én is. – húzta el a száját, mire Nikki nyakba verte. – drága, nem elkeseríteni akarlak, de abban befog fagyni a popod. – vigyorogtam Nikkire. – így jártam, ezt is egy órába telt kiválasztani. – simított végig extra mini ruciján.
A taxi pontos volt, ám a rémült arcokat nem bírtam ki nevetés nélkül. Mikor meglátták merre megyünk teljesen az üléshez ragadtak.
- te egy síparadicsomba hoztál minket? – dülledt ki Kristen és Nikki szeme. – ez az. – üvöltötték a fiuk. Legalább valaki becsüli a munkám, nem de. bejelentkeztünk majd mindenki a saját birodalmába vonult, vacsiig. Egyszerű szoba volt. Fehér fallal és függönnyel, hozzá piros sötétítővel és egy hatalmas fakeretes franciaággyal. Plusz még egy fürdő is dukált hozzá. Nah meg persze erkély. – csodás hely. –álltam meg kint a korlátnak támaszkodva. – valaki csodásabb nála. – csókolt bele nyakamba Jack majd a kabátot lehúzva benyúlt a ruha alá. – men… nünk kéh…ne. – dadogtam. – nem vagyok éhes. – jelentette ki hetykén majd felkapott és bevitt a szobába. – Jack, együnk előbb. – találtam meg a hangom. – én a desszerttel szeretném kezdeni. – vigyorgott majd csókolni kezdett ahol csak ért. Nah itt omlott le minden ellenállásom. Nyaka köré kulcsoltam kezem és viszonoztam heves csókját. Kibújtatott a ruhámból majd kényeztetni kezdett. Finom puszijaival csiklandozott majd egy határozott mozdulattal leszedte rólam a melltartót. Miután teljesen meztelenül kényeztettük a másikat megszólalt. – biztos akarod? – nézett fel rám. Bólintottam majd szenvedélyesen megcsókoltam. Óvatosan lejjebb csúszott lábaimhoz mikor kopogtak. – Ash, Jack vacsora. – üvöltötte Kellan. Jackson a párnába temette fejét és úgy üvöltött. –bent vagytok? – kiabált újra. – mindjárt megyünk. – kiáltottam rekedten. – oké, és bocs. – rötyögte majd halottam ahogy elcsoszog. – jól vagy? – fordultam szerelmemhez. – nem. – mondta majd beviharzott a fürdőbe. Öt perc elteltével már úgy ültem az ágyon mintha misem történt volna. Nyílt a fürdőajtó és kilépett az eléggé Jasperre hasonlító Jackson. Kézen fogva mentünk le a többiekhez, de sehol sem voltak még. – megölöm. – fortyogott mellettem s mikor meglátta az éppen felénk tartó Kellan Nikki párost teljesen elborult az agya. – sziasztok. – lépett mellénk Rob és Kris, de drágámnak hűlt helye volt. Kellan elé rohant majd behúzott neki egyet. A nagy mackó a földön kötött ki mire Jack kirohant. –bocs. – szóltam oda nekik majd utána rohantam.

Kristen

Nem vártam az estét. Féltem újra úgy közeledni Rob felé. Rettegtem hogy megint elutasít. A hely csodás volt. A szoba átlagosan nézett ki, de legalább kényelmes. Nyolcig szerelmem karjában ültem és néztük a tájat. Apróbb csókoknál nem mentünk tovább. Ideges és zavart voltam, amit ő is észlelt és szóvá is tette. – semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok. – motyogtam lehajtott fejjel. – figyelj, ami a Bowling meccs után volt nem szándékos, csak nem ott képzeltem veled az elsőt. – nézett mélyen a szemembe. – tehát akkor…….. – nem tudtam folyatni mert most ért össze bennem a dolog. Igaza volt Ashleynek. Már megint én voltam a hülye. Ránéztem mire kérdőn meredt rám. – bocsánat. – suttogtam majd szorosabban bújtam hozzá. –szeretlek. – súgta majd megcsókolt. Teljesen felpezsdült a vérem és már majdnem nekiugrottam mikor kopogtak, majd Kellan masírozott be. – mehetünk vacsizni? – vigyorgott. Bólintottunk majd távozott. Nem siettünk mivel sejtettük hogy a lányok milyenek. Tévedtünk. Jackson és Ashley lent vártak minket, de ahogy melléjük értünk Jack nekirontott Kellanek majd kiviharzott. Egy szolid bocsánatkérés után Ashley utána ment. Rob összekaparta lökött bátyánkat majd leültünk enni. Jó hangulatban telt az este de viszont a másik kettő nem jött vissza. Vacsora után a bárban iszogattunk majd Rob felém fordult. – sétálunk egyet? – váratlanul ért, de bólintottam. Elbúcsúztunk a többiektől és kézenfogva sétálni indultunk.
Már vagy egy órája andalogtunk a holdfényes éjszakába mikor ismerősökbe botlottunk.
- hát ti? – kérdezte tőlük Rob mire ők elnevették magukat majd így szóltak…….

12. Fejezet!

Tegnap nem volt friss de ma lesz,hehe. Ezt a fejit azknak a lányoknak ajánlom akik nélkül nem bírnám a napokat. Név szerint: Lánykám(L) Szívecském(L) Szandim(L) Flom(L) Boszim(L) IMÁDLAK TITEKET. Tudom mondtam már párszor de nem elégszer:) (LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLL)
És légyszi komikat Please!!!!!!!!!!!! Szívecske hozd a formád:D

Nem bétázott de majd pótolom idővel. Jah és van benne egy icipici khm, szentem nem jó de döntsétek el ti.

Pussssssssssssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/



Felhők felett.

Rob.

Teljes extázisban és boldogságban úszva töltöttem a forgatás minden napját. Igaz Cath pihenőt nem engedélyezett, mert megcsúsztunk végettem. De ezek ellenére is a felhők közt jártam minden nap. Hogy miért? Ennek egyetlen személy az oka. Kristen Stewart. Az én angyalom, múzsám, szerelmem és a többi. Imádom és a vele töltött percek mindegyikét még jobban. A botrány után azt hittem elhagy mikor még nem is volt az enyém. Tévedtem, de nagyot. Mellettem áll még akkor is mikor anyut hívtam telefonon. Előtte viszont hazaküldtem Vicek nehogy anya rosszul legyen és ne legyen mellette senki. Szerencsére jól fogadta. A hétvégén viszont a drága rendezőnőnk megkegyelmezet így szünet lesz. Egy kirándulással akarunk ünnepelni, de én még tartogatok egy kis meglepetést szerelmemnek.
- jó reggel. – üdvözöltem szerelmem egy csókkal. Igaz nem közös a szobánk csak hálótársat cseréltünk. Kellan ment Nikki mellé, Kris meg mellém. Pont az van amire gondoltok a mi nagydumás macink összejött a bombázóval, legalábbis eddig még nagyon úgy van. – jó reggelt. – nyújtózott egy nagyot szívem csücske majd a nyakam kőré fonta a kezeit. Még úgy nem voltunk együtt de napról napra jobban kívántam. Nem fogom viszont sietetni, nem azét vagyok vele. Majd ha ő maga akarja én addig feszült idegekkel és dudorodó nadrággal, de türelmesen várom. – éhes vagy? – néztem bele gyémántként csillogó szemeibe. – ühüm. – hümmögte majd szenvedélyesen megcsókolt. Zihálva váltunk szét. – nem ilyen fajta ételre gondoltam. – suttogtam. – de én rád vagyok éhes. – pirult el majd újra megcsókolt. Egyre jobban kívántam és ezt bizonyítottam is mikor a pólója alá nyúltam. Tenyerembe vettem egyik mellét majd masszírozni kezdtem. Belenyögött a csókba ezzel jelezve, hogy tetszik neki amit csinálok. Eme érzések hatására még vadabbul csókolt. Ajkaitól elválva nyakát terítettem be csókokkal, haladva egyre lejjebb. Pólóján keresztül is érzetem milyen forró a bőre. Hasánál feltűrtem a vékony anyagot majd ott borítottam érzéki csókokkal, míg kezem még mindig a mellét kényeztette. Egyre szaporábban vert a szíve ahogy közelítettem érzékeny pontjához. Mikor viszont végigsimítottam rajta hangosan felnyögött és lábát széttárta. Mosolyogva hajoltam egy csókot lopni tőle, majd visszahajoltam lábai közé. Óvatosan és érzékien húztam le falatnyi bugyiját majd hajítottam messzebbre. Még szinte hozzá sem értem, maximum leheletem csiklandozta de remegni kezdett és egyre szaporábban vette a levegőt. Felnéztem rá hogy vajon akarja e. Amit a szemébe láttam nem is hittem volna. Utolsó csók után visszatértem és kényeztetni kezdtem. Először finoman simogattam. Apró érintések voltak de amit kiváltottam belőle hihetetlen volt. Forró volt és édes nedve már a kezemen csorgadozott. Hirtelen ötlettől vezérelve eltüntettem benne egyik ujjam. Kris megremegett majd hangosan sikított. Azonnal ajka után kaptam hogy belé fojtsam érzéki sikolyát. Lentről már hallottam hogy a fiúk mocorognak. Végig ajkára tapadva mozgattam benne ujjamat. Pár perc múlva megremegett majd elernyed a párnák közé. Óvatosan kihúztam ujjam majd lábai közé hajolva ittam fel érzéki nedvét. Dolgom végeztével ajkára hajoltam újabb csókért amint vadul viszonzott. – köszönöm. – súgta a fülembe mikor mellé heveredtem. – én köszönöm. – csókoltam bele nyakába majd közelebb húztam magamhoz. Lent viszont a fiúk magukhoz tértek. Hallottuk hogy valaki zuhanyozik a másik meg felfelé trappol a lépcsőn. Gyorsan behunytuk a szemünk, mintha aludnánk. Pár perc elteltével viszont az ajtó csattanása jelezte szabad az út. – zuhany? – nézett rám kacéran. Nekem se kellet több. Karomba kaptam és száguldottam a fürdőbe. Kicsit talán elhúzódhatott a reggeli készülődés mivel mikor az étterembe értünk mindenki ott volt.

Leültünk a már megszokott helyünkre. Mindenki itt volt aki a „családba” számít. Már teljesen úgy érzetem magam mintha a való életben is egy család lennénk. Peter és Elizabeth voltak a szülök, mi meg természetesen a gyerekek. – és kinek mi a terve holnapra? – nézett körbe Peter. – elmehetnénk megint kirándulni. – mondták a lányok egyszerre. – szerintem meg valami pubba kéne menni. – kacsintott Jacksonra Kell. Nah igen most kéne a gondolatolvasás. Kíváncsi lennék mi jár a fejébe. – én őszintén valami sportra gondoltam. – mondta Peter. – uszoda? – kérdeztem mire értetlen fejek néztek rám. – sport vagy buli? – kérdezte Liz. Hét igen a sport mellet egy a buli mellet. Gondolhatjátok ki volt az. Végül a sport maradt már csak azt kell eldönteni mi legyen az. A mai utolsó forgatás gyorsan telt, így este a lányoknál volt gyűlés. – nos ki mire jutott? – kérdezte Peter. Mindenki a másikat nézte. – na jó, mindenki felirt egy általa kedves sportot és amit először kihúzok az lesz. – mondta Liz majd szétosztotta a lapokat. – ágytornát nem ér. – célozta a megjegyzés Jackson Kellan felé. Ezen mindenki jót mosolygott. – és a választás a bowlingra esett. – mondta pár perc elteltével Liz. – ez az. - kiáltott fel mellettem Kris, mire a többiek jót nevettek rajta.

Bowling.

Az este folyamán nagy meglepetésben volt részünk. Ugyan is a szingli párosunk orvul hátba támadott minket és a szerelmeseket, ahogy Peter fogalmazott egy szobába lettek költöztetve. Tehát Kris és Én, nah meg Kell és Nikki költöztünk az eredeti fiú szobába míg Peterék a lányoknál maradtak. Egy részből jó más részből viszont nagyon rossz. Most egész éjjel hallgathatjuk őket amint….khm. Értitek. De szerencse ebből tegnap éjjel nem kaptunk ízelítőt. Másnap az egész társaság teljesen felvolt dobódva. Gyors reggeli után a lányok elmentek a városba mi meg kitakarítottunk vagyis Én és Peter a másik kettő elsunnyogta a dolgot. Délután teljes extázisban rohantunk a megbeszélt helyre.
- szia. – öleltem magamhoz. – hiányoztál. – súgtam a fülébe, majd egy csókot kaptam jutalmul. – nah jó fiatalok indulás. – harsant fel Jackson. – mintha te annyira öreg lennél. – jegyzete meg Ash. – ezt arra értettem hogy a szerelmesek szakadjanak le egymásról. – fintorogta majd elindult. – mért te nem voltál szerelmes, vagy nem vagy az? – kérdezte vissza a pöttöm majd belekarolt Lizbe és úgy sétáltak tovább. Néhány perc múlva már a hangulatos és hála a jó istennek üres teremben öltöztünk megfelelő ruhába. – lány-fiú csapat. – harsogta Ashley. – legyűrünk titeket. – incselkedett Jackson. – inkább mi titeket édes. – húzta végig kezét Jack mellkasán Ash. – hú izzik a levegő. – kiáltotta Kellan. – srácok, játék. – kiáltotta Peter.

Néhány óra múlva.

- igeeeeeeeeeeeeeeen. – rikította Ashley. Mivel megnyerték a játékot. – nem ér, csaltatok. – kiáltotta Jackson csak hogy idegesítse őt. – visszavágót. - üvöltötte. – mi nem bírod a vereséget Rathbone. – tette a kezét csípőre Ashley. – neeeeeeeeeeeem Green. – öltött nyelvet Jack. – ne nyújtogasd mert leharapja, akkora hárpia. – röhögött Kellan mire Nikki fejbe vágta. – na ebből lesz még valami. – súgta a fülembe Kris és közben gonoszan vigyorgott. Szorosan magamhoz öleltem és úgy néztük tovább a civakodó párost. – na jó hagyjátok már abba. – szólt rájuk Liz. – oké én feladom ennyit nem ér meg. – vont vállat Jack majd elindult felénk. Mivel az egész szócsata hozzáteszem a pályán volt. Ashley haragosan kifújta a levegőt majd megiramodott utána. Tisztára mint Alice. Pillanatok alatt Jack hátán volt és úgy fojtogatta. Már azt hittem közbe kell avatkozni, de Jack lerántotta magáról majd megcsókolta.
Egy hatalmas ó hangzott el mindenki szájából, mire ők tovább falták egymást. – álljatok már le, ha így folytatjátok kikell tenni a tizennyolcas karikát. – rötyögött Kellan majd ő is megcsókolta Nikkit. – bagoly mondja verébnek. – röhögtem mire Kris húzott magához. Szenvedélyes volt és minden érzés benne volt ebben a csókban. – nah jó mi megyünk ti meg csak…..folytassátok. – szólalt fel Peter majd elindultak átöltözni. – gondoltam mi már ne maradjunk ki. – vigyorgott majd elkezdett húzni az öltöző felé. Hangosan füttyentettem a még hátralévő két párosnak, mire ők szétrebbent és néztek körbe-körbe ki lehetet az. Gyorsan de szigorúan a fiú öltöző felé vettem au irányt, de valaki berántott egy mellékhelyiségbe. Első meglepetésembe fel sem fogtam ki az de amint megéreztem ajkait ajkamon rögtön kapcsoltam.

11. Fejezet!

Húh a mait is sikerült összehozni. Igaz először nem voltam benne biztos de hála IMÁDOT csajsziaimnak itt van. Ők biztattak mint mindig és nekik megy ez a rész mivel IMÁDOM őket és hát ebben a részben valóra válik az álmuk. Örüljetek. De anyit még hozzáteszek, gonosz vagyok uhogy nem kell sokáig örlüni.:D És itt szertném kiemelni azt a négy fantasztikus ember aki mindig ismétlem MINDIG ír komit. Nem a hossz a lényeg hanem a tartalom és egy szó IMÁDTAM. Nekem ez is fontos. Szandim, Mayem, Flom, Juditom nektek megy. Nah meg lánykának akivel már rég beszétem de ebben a részben az ő kivánsága van bent. Fogadjátok Sok szeretettel. (LLLLLLLLLLL)
Jah és megengedett a megahiperszuperextra komi és a visítás!!!! Hallodtam szivecske!
Nah nem szaporítom a szót itt a feji. Jó olv és sok Komit.

Pusssssssz
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/-Baba
(egyre hosszab lesz, még vki vmi nevet esetleg?XD)

UI: nem bétázott de majd csere mint a többit is.

Teljes bukta.

Rachel.

Éppen elnyúltam az ágyon és a közös jövőt tervezgettem fejben mikor a telefonom vad csörgésbe kezdett. – azonnal pakolj és gyere onnan. – üvöltötte a telefonba barátnőm. – neked is szia. – válaszoltam hetykén. – miért kéne mennem bárhova is nem te küldtél ide véletlenül. – mosolyogtam rajta. – azért drága mivel tegnap rám tört az idióta szerelmed barátja és annak nője. – üvöltötte. – micsoda? – ültem fel hirtelen. – jól hallod eljöttek és megfenyegettek ha nem beszélek tönkre fognak tenni. – gurult még jobban dühbe. – és te …te mit mondtál nekik. – dadogtam és hinni nem akartam a fülemnek. – mindent szivi, csak így hagytak békén jah és épp útban vannak hogy beszámoljanak Robnak és téged lebuktassanak. – csicseregte mézes mázosan. – mííííííííííí. – sipítottam bele a telefonba. – jól hallod. – morogta. – öltözz, pakolj, fél óra és indul a géped, foglaltattam neked jegyet. – hadarta. – hálás vagyok és már rohanok is, szia. – csaptam le a telefont és mint egy félőrült kezdtem el pakolni. Teljesen útra kész voltam alig tíz perc alatt. Már csak azon gondolkodtam hogy hassal vagy has nélkül menjek e ki. kit érdekel, most már úgy is tudni fogja. Lerángattam magamról álcám és épp a táskába tömtem mikor kopogtak. Még a vér is meghűlt bennem. Meg sem mozdultam hátha a hívatlan vendég tovább áll. De nem hogy tovább állt volna még erősödött is a kopogás. Félve nyitottam ajtót de jogosan. Az ajtó kinyílt és én egy kézzel találtam szembe magam. Akkora taslit kaptam hogy a földön kötöttem ki. – szívem ezt azért nem kellene. – morogta egy férfi hang. – nem érdekel, megérdemli a szuka. – kelt ki magából egy nő. A srác már épp segíteni akart felállni de a nő megfogta a kezét. – nem érdemli meg. – sziszegte majd a hajamnál fogva felhúzott. – hogy vagy képes ezt tenni egy ilyen csodás emberrel. – nézett velem farkasszemet. – mért nem tudod békén hagyni, árts másnak csak neki ne, világos. – üvöltötte. – érthető voltam. – rántott egyet a hajamon. Bólintottam. – nem hallom, érthető voltam. – rántott nagyobbat. – igen. – válaszoltam elfúló hangon. – helyes. – lökött rajtam egy nagyot. – Puszmó ezt azért nem kéne. – fogta meg a vállát a srác mivel vészesen közelített felém a csaj. – jól van, de tűnés és soha ne lássunk, érthető. – üvöltötte majd kiviharzott. – bocsáss meg neki nem kenyere az erőszak, de azért jobb ha tudod én finomabb lettem volna de ugyan ezt mondtam volna, úgyhogy tűnés. – magyarázta a de a végén akkorát üvöltött hogy hátrahőköltem. Elkezdtem pakolni de egyből kővé dermedtem amint a lány visszajött. Csendben pakolásztam, ők a sarokban pusmogtam mikor Robert nyitott be a szobába.

Rob.

Mint egy őrült rontottam vissza. Nem érdekelt semmi és senki, csak az hogy minél előbb véget vessek a Rachel ügynek és azzal legyek akit szeretek. Kristennel. Persze szerelmem nem akart elengedni de én gyorsabb voltam. Felbőszült bika módjára rontottam rá. De ami ott fogadott teljesen letaglózott. – Rob mit csinálsz itt? – visította s kidülledtek a szemei. – hát ez meg mi a fene? – néztem döbbenten rá. – lebuktatás. – felelte egy nő hang. A hang irányba fordultam és amit láttam nem hittem hogy igaz. Tom volt ott és angyali barátnője Puszmó. – én mondtam hogy nem igaz. – húzta ki magát barátom. – hazudott neked, nem terhes csak maga mellet akart tartani. – adta ki Rachelt, Puszmó. Egy percre lefagytam de amint a helyére kattantak a dolgok úgy indult meg a kezem is. Akkorát kevertem le neki mint még soha senkinek. Nem szokásom nőket ütni, sőt soha nem is bántottam még nőt, de ez most kellett. – takarodj a szemem elől. – üvöltöttem majd a barátom felé fordultam. – köszönöm nektek, kár hogy az elején nem hallgattam rád. – vallottam színt majd megöleltem mindkettőt. Mire visszafordultam a boszorka már nem volt sehol. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok csak azt észleltem hogy Tom megfog és leültet a székre. – igyál! – toltak elém egy pohár vizet. – köszönöm. – válaszoltam rekedten. – szerintem dőlj le egy kicsit. – szólalt meg Tom. – felkísérlek a szobádba. – karolt belém majd feltámogatott a szobámig. Bedőltem az ágyba és csak voltam. Lélegzetem árulkodott róla hogy élek még. – mért történik ez velem. – motyogtam. – ugyan, ez csak egy nem is tudom mi volt. – kereste a szavakat. - de ne feledd itt vagyunk neked és főleg Kris, aki odakint halálra aggódja magát. – mint akit tűvel szúrtak volna hasba. Felnyögtem s a lábaimba próbáltam életet lehelni. – mit csinálsz? – nézett rám furán Tom. – látni akarom. – nyögtem majd visszaestem az ágyba. Mintha kilós sulyok nehezednének rám. – maradj nyugodtan, szólok neki. – mondta s már ott sem volt. Kisvártatva viszont életem értelme nézett be az ajtón.

Kris.

Ordibálás és egy nagy csattanás után Rachel száguldott ki az ajtón, lapos hassal. Mi? Megdörzsöltem a szemem hogy tényleg jól látok e. és igen könnyes szemmel és enyhén piros és zilált fejjel rohant kifelé. Úgy nézett ki mint akit jól megcibáltak. Nem mertem bemenni hátha útban lennék. Sokáig viszont nem kellet várnom, egy fiú cipelte ki Robot a szobából, majd felvitte a szobájába. – mi történt? – kérdeztem a lányt aki őket követte. – lebuktattuk a bigét és most Rob szenved a hülyesége miatt. – szorította ökölbe a kezét. – mesélj el mindent. – néztem rá boci szemekkel. Elejétől a végéig elmesélte hogyan is volt. És még azt is megemlítette hogy nem szándéka az erőszak és alig ismeri Robertet de most nagyon kijött a sodrából így nekiugrott a bigének. Ezen jót mosolyogtam de sokkalta jobban aggasztott Rob. Utána mentünk de a szobába nem mertünk bemenni így kint várakoztunk. Mint a villámcsapás úgy tört rám a zokogás. Okoltam magam amiért nem voltam mellette és Rachelt is hogy így elbánt vele. Puszmó szorosan ölelt és a hátamat simogatta. Annyira jó érzés volt. Nem ismerem de hálát adtam az égnek hogy itt van velem és hogy segített Robnak. Ekkor Tom lépett ki az aktón. – téged szeretne látni. – mosolygott rám. Szinte repültem befelé de a szobaajtóba megtorpantam. Egy elgyűlt arc és egy kitáruló kéz fogadott. Azonnal a karjaiba vetettem magam és szorosan hozzábújtam. – annyira jó hogy itt vagy. – puszilt bele a hajamba. – és kimondhatatlanul szeretlek. – súgta a fülembe majd maga felé fordította az arcom. – annyira sajnálom hogy nem voltam veled. – hajtottam le a fejem. – és azt is hogy ezt tette veled. – szipogtam. – nem számít a lényeg hogy itt vagy. – emelte fel a fejem majd egyre közelebb hajolt. – szeretlek. – jött a vallomás alig pár milliméterre ajkától. Erre csak egy mosolyt kaptam majd ajka az enyémre tapadt. Forró, szenvedélyes, gyengés csók volt. Benne volt minden. Féltés és szerelem főleg. Erősebben kapaszkodtam belé és még közelebb vontam magamhoz. Szinte izzót a levegő köztünk és már alig bírtuk szusszal mikor kivágódott az ajtó. – öcskös annyira sajnálom, most hallottam…..- itt elakadt majd gyors iramban kirontott a szobából. –idióták mért nem mondtátok hogy épp egymást falják odabent. – üvöltötte Kel, mire a társaság röhögni kezdett. – szóltunk volna de te soha nem kérdezel és gondolkodsz előre. – rivallt rá Jackson. Mosolyogva Robra néztem mire ismét csókba forrtunk össze. Még szinte fel se fogtam hogy mi történt köztünk mire berobbantak a srácok. – hancurnak vége fiatalok. – köszörülte meg torkát Kellan, mire Nikki jól fejbe csapta. Nem tudom miért de szinte elöntötte a testem a boldogság és szabadság érzése. Annyira örültem hogy nem törődve a többiekkel újra megcsókoltam szerelmemet. – hú itt valaki nagyon nem bír magával. – hát igen próbálj meg valamit is csinálni ha a szobába van Mr. Viccmester. Viszonzásul egy párnát kapott a képébe, mire mindenki nevetésbe tört ki.

10 Fejezet!

Ez egy kerek feji lett amit majdnem négy oldival ajándékoziok nektek. Nincs bétázva de majd cserélem. Ezt a fejit elsősorban három embernek ajánlom Szandim azért mert tőled kaptam az ihletet és amit irtam a töribe (Kris mondja Robnak) igaz is rám nézve. Mayem anyira imádlak hogy szinte repülnék hozzád és hogy jobb kedved legyen megy neked és neked is azt tom irni (Kris mondja Robnak) igaz rám nézve is. És végül Janek nem tom hogy olvasod e drága de köszönöm a bizalmat és csak anyit amit már az első két csajszinak is irtam (kris mondja Robnak).
IMÁDLAK TITEKET (LLLLLLLLLLLLLLLL)

Pussssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/


Kirándulás

Rob.

Teljesen lefagytam amit elhangzott a mennyasszonyom szó. Érzetem hogy szédülök annyira rosszul lettem. Kristenre rá se mertem nézni. Elakadó lélegzete viszont elárulta. Pár másodperc elteltével fejfájásra hivatkozva felment a szobájába. Utána akartam menni, de mint mondhatnék neki. Remek ezzel a meglepetéssel elvágtam a dolgokat Krisnél. – mi a búbánatért jöttél ide. – fordultam mérgesen „mennyasszonyom” felé. Elsőre meghökkent a durva szavaktól majd lehajtott fejjel válaszolt. – hiányoztál. – persze hogy hiányoztam mi nem volt kit ugráltatnia. Teljesen elborult az agyam. Nem így akartam, azt akartam tőlem tudja meg. – és hol fogtok aludni? – fordultam Vic felé. – még van egy szabad szobájuk, de ha útban vagyunk haza is mehetünk. – hajtotta le a fejét. – dehogy vagy útban. – húztam közelebb magamhoz nővéremet. Legalábbis ő nincs útban de Rach nagyon is. – de nem lesz időm veletek foglalkozni, forgatás van. – mondtam remélem ez arra ösztönzi Rachelt hogy haza menjen. – csak pár napot leszünk itt. – simított végig karomon. – segítek felvinni a bőröndöket. – húztam el e szám. Szerencsémre a földszinten volt a szoba jó messze tőlem és főleg Kristentől. Így talán lesz alkalmam beszélni vele, négyszemközt. Míg a lányok rendezkedtek én kimentem elszívni egy cigit. – minden oké öcsi? – lépett mellém Vic. – hát fogjuk rá. – motyogtam a távolba révedve. – csak tudod én nem állok készen erre, sőt semmire sem. – rogytam le a székre. – elhiszem, engem is sokkolt mikor anya mondta mi a helyzet, de ő olyan boldog. – húzta közelebb hozzám a másik széket majd leült mellém. – de te nem vagy az. – fogta meg a kezem. – akkor minek veszed el? – tette fel a költői kérdést. És tényleg mindek veszem el. a baba végett lett volna a helyes válasz. Ki kívánhat egy gyereknek csonka családot. Vagy talán a büszkeségem és jó hírem végett. Vagy utolsó sorban a szüleim végett. Anyu boldog ezt Vic is mondta és én is láttam rajta, de apa ugyan úgy mint én nem hiszi hogy közöm lehet ehhez a gyerekhez. – nem tudom mit akarok vagyis egyet valakit igen. – a mondta végére elhalkult a hangom de nővérem meghallotta és kíváncsian nézett rám. – erről még nem szeretnék beszélni, jó. – néztem rá azzal a kérlek ne szekálj tovább nézéssel. – rendben, de tud én nem helyeslem a dolgot, annak ellenére sem hogy nagynéni leszek. – motyogta de mintha a hangjában ugyan az a kételkedés lenne mint apáéban. És a fiuk is írták a levélbe, főleg Bobby hogy tuti nem tőlem van a gyerek csak a nyakamba akarja varrni. Hogy a fiuk szavaival éljek: kell valaki aki eltartja őket. Nem felleltem ő pedig nem firtatta a dolgot. Csendben ültünk mikor megjelent gondolataim és álmaim szörnye. Borzasztó, de már csak így tudok rá gondolni. Pokollá tette az életem. – mi jót csináltok? – állt meg az ajtóban. – semmit. – ugrottam fel. Épp azon voltam hogy kikerülöm de ő megállásra késztettet. – mi a gond Rob? – nézett rám. – fáradt vagyok, holnap találkozzuk, jó éjt. – hadartam és már ott sem voltam. Felérve a szobámba elég csend volt. Gondolom akkor ma a lányoknál van a gyűlés. Legalább nem faggatóznak. – na mi van Robci, becserkészted Krist. – rötyögött kajánul Kel. – te hülye, Kristen itt van. – lökte oldalba Jackson. Ekkor vettem észre hogy az egész „Cullen család” itt ücsörgött nálunk. Nem törődve senkivel kivágtattam az erkélyre. – na jó mi megyünk aludni. – szólalt fel Liz majd hallottam ahogy kimennek az ajtón. Teljesen elmerültem az este fényében mikor egy kar csúszott az enyémre. Fel sem kellet néznem azt hogy tudjam ki az. – bármi van, rám számíthatsz. – suttogta és mire felnéztem már ott sem volt. – jól vagy haver? – lépett mellém Jackson. – nem. – üvöltöttem majd a fürdőbe száguldottam. Beálltam a zuhany alá de még az sem segített. Bő egy óra és két doboz után sem lett jobb a dolog de aludni mentem mivel holnap forgatás.

Kristen

Lélegzetvisszafojtva rohantam fel és szó szoros értelmében vágódtam be az ajtón. – Stew ajtó marad. – szólt rám Nikki aki épp a fürdőből jött ki. – úgy nézel ki mint akit üldöznek. – jött le a lépcsőn Ashley. A fenébe mért kell neki mindent észrevennie. Egy szót sem szólva az erkélyre mentem. – jól vagy kincsem. – ült le mellém Liz. – nem, vagyis nem tudom most mi van velem. – gyúrtam el a cigim és befészkeltem magam az ölébe. Még anyuval sem viselkedtem így soha de ő annyira megtud nyugtatni. – elszeretnéd mondani? – simított végig a hátamon. – Robnak ……mennyasszonya van. – tagoltam de már a hangom eléggé kezdett elcsuklani. – de nem ez a dühítő hanem hogy nem mondta el nekem. – szipogtam. – jaj kicsim. – ölelt szorosabban magához. – felnőtt emberek vagytok biztos hogy megfogjátok ezt beszélni. – simított végig arcomon. – de egy valamit nem értek, akkor mért viselkedik veled így. – suttogta inkább magának mint nekem. – ezt hogy érted? – húzódtam messzebb egy kicsit. – még a leghülyébb ember is látja köztetek a vibrálást és a kölcsönös szenvedélyt. – magyarázta. – de akkor mért vesz el mást ha ennyire beléd van habarodva. – már teljesen nem értettem miről beszél. – belém van habarodva, ezt honnan veszed, én vagyis mi nem. – itt már végképp nem tudtam folytatni mivel nem értettem mi folyik köztünk. - kollégák és jó barátok vagyunk, de ennél több nincs köztünk. – adtam hangot feltételezésemnek. – tévedsz drágám, köztetek sokkalta több van mint egy szimpla munkakapcsolat vagy barátság. – nézett mélyen a szemembe. És hazudnék ha azt mondanám a szeme nem ezt sugallta felém. Minden szó amit az előbb mondott ott ragyogott a szemében mint igazság záloga. –de. –épp tiltakozni akartam de kezét a számra tette. – semmi de, ez az igazság, és amíg be nem valljátok egymásnak, elég ha barátok lesztek és tudjátok hogy mindenben számíthattok a másikra. – mondta majd nyomott egy puszit a fejemre és bement. Még pár percig magányba temetkezve ültem kint majd egy gyors zuhany után a fiuk szobájába mentünk. Félnem nem kellet hogy ott lesz, mivel gondolom a mennyasszonyával van.

Pár órával később.

Hát a hangulat nem lett valami felhőtlen még így sem hogy együtt voltunk. Mindenki fáradt volt valami végett és ez eléggé rányomta a bélyegét az estére. – vajon a galambocskáink hol vannak? - sóhajtott fel Kel, mire mindenki furcsán nézett rá. – kikről beszélsz? – kérdezet rá Peter. – jaj hát ki másról mint Rob és Kris párosról. – vigyorgott Kellan. – öreg nem tudom mit ittál vagy szívtál de Kristen itt van. – fogta meg a vállát Jackson. – tényleg, nem is láttalak bejönni. – nézett rám. Ezek után megint csend telepedett a szobára. Nem tudom mi lehet az oka de nem tetszik. Beraktunk egy filmet de az sem segített, sőt Kellan és Peter még be is aludtak. A film végeztével az ajtó kivágódott és egy elég savanyú és nyúzott képű Rob csörtetett be rajta. Még jó hogy nem horrort néztünk. Mindenki döbbenten nézte őt, ő viszont mintha szellemet látott volna úgy nézett minket. Egy hangos horkolás után Kel felült mint aki karót nyelt majd így szólt. – na mi van Robci, becserkészted Krist. – rötyögött kajánul. Esküszöm ez szívott valamit vagy alapból ennyire hülye. Rob szemei teljesen kikerekedtek és idegesen a hajába túrt. – te hülye, Kristen itt van. – lökte oldalba Jackson. Mire Rob végignézett rajtunk majd idegesen az erkélyre rontott. – Kellan biztos jól vagy? – nézett rá Nikki aggódva. – öhm egy kicsit nem úgyhogy megyek aludni. – motyogta majd felmászott a lépcsőn. – na jó mi megyünk aludni. – szólalt fel Liz mire mindenki szedelődzködni kezdett. Nem bírtam magammal így Rob után mentem. Óvatosan végigsimítottam karján majd odasúgtam neki a számomra vélt varázsszót. – bármi van, rám számíthatsz. – majd elindultam a többiek felé. Mivel a fürdésen túl voltam így bevackoltam magam az ágyba és aludtam is.

Hétvége

Gyorsan ám elég szomorúan telt a hét. Mintha Rob átadta volna érzéseit a csapatnak. Mindenki figyelmetlen volt és sokszor hibáztunk. De aki vitte a pálmát Robert volt. Rengetegszer elrontotta a szöveget így a héten egyeletlen egy részt tudtunk felvenni. Cath teljesen magánkívül volt és ezerrel győzködte az iskolaigazgatót, hogy adjon még egy hetet. Rossz volt ránézni a srácokra és főleg Robra. Tudtam vagyis csak sejtettem hogy a barna az oka. A testvérével a szünetekben rengeteget beszélgettem és ahogy a szavaiból kivettem igazam van sőt még ő sem szíveli a csajt. Sürgősen kikell találnom valamit hogy kirángassam ebből a kaotukis állapotból a bandát. – holnap délelőtt pihenjétek ki magatokat, délután pedig kirándulni megyünk. – emeltem meg a hangom ebéd közben. – nem tűrök visszakozást, mindenki jön. – itt jelentőségteljesen Robra néztem amin Vic jót mosolygott. Szerencsére egy szavuk nem volt. Esküszöm ez már beteges. Catherine még alaposan megmosta a társaság fejét majd Robot külön hívta. – ez egy frappáns ötlet. – ugrott mellém Vic. Istenem egyre jobban csípem a csajt. – rájuk fér az tuti. – mosolyogtam vissza rá. – főleg az öcsémre. – kacsintott rám. Nap hátralévő részében mindenki a szobájában volt egész másnap délutánig.

Valahol a kanadai hegyekben.

- istenem Stew te egy angyal vagy, annyira jó itt. – rikkantotta egyszerre Ash és Nikki. Ki hitte volna hogy mi plázacicáink szeretik a természetet. – várd csak ki a végét, majd ha medvét látsz. – ilyezgette a lányokat Kel. – itt nincsenek is medvék, igaz Jack? – fordult Jackson felé Ash. – mért ne lenne. – rántotta meg a vállát mire a lányok lelassítottak. – ott van egy. – kiáltotta Kel mire Nikki a karjaiba ugrott. – igaz hogy kondizom, de nem biztos hogy a hegy tetejéig felviszlek cica. – somolygott tovább és láttam rajta nagyon is bejön neki a helyzet. Szinte az egész út igy telt. Liz és Peter kart karba andalogtak amit kicsit furcsálltam mivel Peter családos ember. Kellan és Jackson pedig a lányokat riogatták és élvezték ha valamelyik sikít vagy beléjük csimpaszkodik. Végre olyannak láttam őket mint amilyenek igazából. – ők mindig ilyenek. – karolt belém Vic aki eddig az öcsével kullogót leghátul. – igen. – mosolyodtam el. – de jobb így látni őket, mint ahogy a forgatáson. – vallottam be. – hát ez nem mindenkire volt jó hatással. – bökött fejével hátra. – hát igen, de mi baja? – tettem fel a kérdést ami már rég foglalkoztatott. – egyet mondok Rachel. – szinte csak úgy sütött a szavaiból a gyűlölet. – beszélj vele. – taszított meg hátra. Épp hogy letudtam fékezni, de így is szerencsétlen Robnak mentem. – bocsi. – hajtottam le a fejem. Nem szólt semmit, még rám se nézett. – Rob jól vagy? – ragadtam meg a kezét. Fájdalmas tekintettel nézett rám majd megrázta fejét. – Vic mindjárt megyünk utánatok. – kiáltottam nővérének majd egy kidőlt fához húztam. – mesélj el mindent. – húztam le magammal a fára. –nem akarlak terhelni. – temette arcát kezeibe. – Rob, mit mondtam neked ott a szobában. – ordítottam rá. – bármi van rád számíthatok. – suttogta. Nem szóltam semmit csak oldalba böktem. – nem akarom elvenni Rachelt. – csúszott ki a száján. – hiába van ott a gyerek, még ha az enyém is, akkor sem. – itt már szinte majdnem hogy sírt. – Vic és a srácok szerint is nem én vagyok az apa, csak arra kellek neki hogy eltartsam. – szorította ökölbe a kezét. – Tom és a barátnője Puszmó leakarják buktatni, felakarják kutatni a barátnőjét és kifaggatni. – hüledezett. – mondtam hogy hülyeség de nem tudom őket lebeszélni. – túrt a hajába. – mért nem akarod elvenni? – csúszott ki a számon, de visszaszívni nem tudtam már. – mert mást szeretek de nagyon. – nézett mélyen a szemembe. – ki…ki az. – dadogtam és nem is tudtam miért érdekel ennyire. Mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám. – te vagy az. – suttogta s közben az ajka az enyémet súrolta. – de..- tiltakozni akartam de ő betapasztotta a szám. Gyengéden csókolt. Tele szenvedéllyel és szerelemmel. Kezem önálló életet akart élni ezért a nyak köré fonódtak így húzta őket még közelebb hozzám. Egy határozott mozdulattal az ölébe vont és úgy csókolt tovább. – ezt nem szabadna. – váltam el ajkaitól. – szeretlek amióta azon a válogatáson megláttalak. – súgta. – és a csókunk után már fizikai fájdalom volt nélküled lenni. – csókolt bele a nyakamba. – nem szeretem Rachelt, sőt szakítani akartam vele de ő közölte terhes és most nem tudom mit tegyek. – nézett mélyen a szemembe. – biztos hogy nem tőled van? – suttogva de megkérdeztem. Bólintással válaszolt majd tovább csókolta nyakamat. – de a mennyasszonyod. – romboltam le az idillt. – tudom, de nekem semmit nem jelent. – hajtotta le a fejét. – kell egy kis idő hogy átgondoljam, és te is tedd ezt. – bújtam hajam mögé. Mindenre számítottam de arra nem amit tett. – nekem már nincs mit átgondolnom. – mondta határozottan majd állam alá nyúlva kényszerített hogy a szemébe nézzek. – téged szeretlek és nekem ez a fontos. – nézett a szemembe. - ha te nem akarsz engem akkor sem fog változnak a dolgok, még ma elmondok neki mindent. – állt fel. Mint egy dúvad rohant visszafelé én meg loholtam utána nehogy örültséget csináljon. De annyira gyors volt hogy nem értem utol csak az apartmannál.
Az ajtójuk előtt viszont megtorpantam, de kíváncsi voltam ezért hallgatóztam.
- Rob mit csinálsz itt? – visította a bige. – hát ez meg mi a fene? – képet el Rob majd egy hatalmas csattanást hallottam.

9. Fejezet!

Nah megint én vagyok és megint frissel. Örültök? Remélem igen. Ezt a fejit Szandinak ajánlom hogy legyen egy kicsit vidámabb és azért mert nagyon szertem. Puszi neked(L)
Mayem te pedig örlüj jó hosszi lett, 3 kerek oldi. Jah és nyugottan jöhet a visítós rész én Imádom ahogy téged is.(L) Jó olvasást és még ez sem bétázott mivel lánykám nincs elérhető közelben, de ha lesz majd cserélek, addigis tessék olvasni és komizni.

Pusssssssz
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/



Vancouver

Rob

- Nikki. – szólítottam le. – óh, szia Robert. – jött közelebb majd megölelt. – mit keresel erre? – kérdeztük egyszerre majd elnevettük magunkat. – előbb te. – ültünk le egy padra. – hát Kristent várom, aztán megyünk a Fairmont Hotelbe. – magyarázta. – milyen meglepő én is oda igyekszem. – gyújtottam rá egy cigire. – és hogyhogy nem együtt jöttetek, mivel mindketten Los Angelesiek vagytok. – ez inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek. – hát New Yorkba volt dolgom és itt beszéltük meg a találkozót. – motyogta s közben a telefonjával ügyködött. – és minek mész oda? – nézett fel rám hirtelen. – öhm valami vámpíros filmbe fogok szerepelni és itt lesz a forgatás. – jól van Rob ennél jobban nem éghettél volna be, ügyes. – Twilight? kit játszol? – nézett rám kerek szemekkel. – másik főszereplőt. – dünnyögtem. – hát ez szuper Kris a főszereplő én meg Rosaliet alakítom. – ujjongott majd megölelt. – nah itt is jön a mi Bellánk. – nézett el vállam fölött. Megfordultam és ott volt. Teljes életnagyságban, mondjuk kicsit fáradtnak látszott. De így is varázslatosan nézett ki. – sziasztok. – állt meg előttünk. – szia. – sikította Nikki majd a nyakába vetette magát. – jaj szívem Rob a másik főszereplő. – újságolta nagy hírt. – tudom. – mosolygott rám. – én választottam. – mondta ki hangosan majd elszégyellte magát. Erre Nikki és Én sem tudtunk semmit sem mondani. Erről eddig semmit sem tudtam, jó nem is nagyon érdekelt, de hogy ő választott ki. nem csak szerencsém volt hanem piszok nagy mázlim. Ilyen lány mellett szerepelni, aki saját maga választott „párjakén”. Isteni érzés, már majdnem szárnyaltam mikor halkan megszólalt. – menünk kéne. – jelentette ki, de hangjába meghallottam a határozatlanságot. Bólintottunk majd fogtunk egy taxit és a szállodába mentünk. Segítettem kivenni a csomagjaikat. Kristennek még nem is volt annyi cucca, de Nikki még a nővéremet Lizzyt is felülmúlja. A recepciós csaj elégé rámenős volt ami az ügyemet illeti de hála a csajoknak simán lepattant rólam. Én külön emeletre voltam beosztva mint a lányok, de legalább kicsit kipihenhetem az utazás és főleg Rachelt. Egy pihentető zuhany után a kanapéra telepedtem. Végre csend és nyugalom vett körül. Eme mesés állapotnak köszönhetően álomba szenderültem.

Kristen

Hihetetlen gyorsasággal eltelt ez a két hét. Rob gyors távozását nem tudtam sem én sem a fiuk mire vélni. Bánatomra viszont bátyám és bandája társaságát sem élvezhettem sokáig. Annyira viszont nem szomorkodtam mivel hamarosan forgatás és láthatom őt aki megdobogtatja a szívem, aminek okát még a mai napig nem tudom. Utolsó két hetemet arra törekedtem hogy szüleim mellet Jennyt se hanyagoljam el. munkába viszont már nem kellet menne és a suliban pedig átiratkoztam levelezőre így tudok is tanulni meg forgatni is. Nikkinek még volt pár elintézni valója New Yorkban ezért úgy egyeztünk meg a Vancouverben találkozunk a reptéren. Anyám nagy bánatára Jenny vitt ki mivel nem akartam sokat búcsúzkodni. Jó mondjuk barátnőm is pityergett de lelkemre kötötte legalább minden másnap hívjam fel.

Jó pár órával később Vancouver repterén.

Az egész utat végigizgultam egy szemernyit sem aludtam. Folyton azon kattogott az agyam vajon milyen lesz a viszont látás. Nem számítottam sokra de bekel vallanom nagy meglepetés ért miután leszálltam a gépről és elindultam megkeresni Nikkit. A bejárat mellet egy padon találtam rá ép egy srácot ölelgetett. De mikor meglátott fülig érő szájjal vigyorgott. – sziasztok. – léptem közelebb és ekkor vettem csak észre kit is ölelget. Rob volt az teljes valójában. Kicsit mintha nyúzott lett volna és körülbelül már vagy két hete nem aludt volna rendesen. Nikki egy szia kíséretében a nyakamba vetette magát míg Rob csak mosolygott és lesem vette rólam a szemét. – jaj szívem, Rob a másik főszereplő. – újságolta nagy hírt. – tudom. – mosolyogtam rá. – én választottam. – csúszott ki a számon amitől rögtön elpirultam. Erre egyik sem tudott semmit mondani. Kínos csend állt be amit én és a hülye szám okozott. – mennünk kéne. – próbáltam újra életre kelteni a társaságot, nem sok sikerrel. Taxival mentünk a szállodáig. Rob mint egy úriember kisegítette a csomagjainkat és kinyitotta előttünk az ajtót. Nem tudom, hogy ez csak úgy magától van vagy már most keményen gyúr Edward szerepére, de nekem tetszett. De a recepció bigével már nem volt ilyen könnyű dolga. A kicsike nagyon rámenős volt de Nikkivel sikeresen reszeltük róla. Cserébe kaptunk egy hálás mosolyt. Pechemre vagy talán nem de külön emeleten laktunk Robbal. Barátnőm viszont két szobára volt tőle. Szobám semmivel sem volt különb egy átlagos hotelszobánál. Kicsomagolni nem állt szándékomban mivel nem tudtam meddig maradunk, így egy frissítő zuhany után az erkélyre mentem kielégíteni nikotin hiányomat. Három szál elszívása után a kanapéra telepedtem és tévét kezdtem volna bámulni mikor kopogtak. – szia Cath üzeni tíz perc múlva az étteremben találkozunk. – csicseregte Nikki az ajtómba. – értem, bejössz? – tártam szélesebbre az ajtót. – nem köszi még készülnöm kell, de viszont Robnak szólni kéne rá már nincs időm. – nézett rám boci szemekkel. – rendben, átöltözöm és szólok neki. – sóhajtottam. – angyal vagy Kris, ott találkozunk. – mondta majd elviharzott. Hát igen neki mindig a megjelenés volt a legfontosabb, na jó azért kiált barátai mellet is. de így szeretjük. Magamra kaptam egy farmer és egy zöld felsőt. Gondoltam a pólót ma hanyagolni kéne. Fellifteztem két emeletet majd bekopogtam Robhoz. Már vagy tíz percet állt ott és kopogtam de semmi. Most vagy alszik vagy már rég nincs itt. Épp indultam a lift felé mikor kattan a zár és ő nézett ki komás fejjel. – mi az Kristen? – suttogta rekedt hangon. –Catherine mindenkit vár az étteremben, öhm most, mivel a tíz perc már letelt. – magyaráztam ami igaz is volt mivel tíz kerek perce várok rá. – két perc és kész vagyok, gyere be. – dünnyögte majd ellépett az ajtóból. Amint körbe néztem láttam hogy még ő sem pakolt ki és a jelek szerint a kanapén aludt el. a két percből öt lett de még így is elég komás volt. – valami baj van? – néztem rá rémülten, mire ő furán meredt rám. – csak azért mert úgy nézel ki mint aki már vagy egy hónapja nem aludt. – folytattam. – hát nem is. – húzta el a száját majd kiterelt az ajtón. Persze mi voltunk az utolsók így eléggé végigmértek minket. – szóval ha már mindenki itt van belekezdenék a mondanivalómba. – emelkedett fel Cath. – engem bizonyára mindenki ismer de ha nem akkor bemutatkoznék Catherine Hardwick vagyok a rendező. – húzta ki magát. – engem ért az a nagyszerű megtiszteltetés hogy vászonra vigyem egy vámpírsrác és egy emberlány történetét. – vigyorgott ránk – a mai napot fordítsátok pihenésre, holnap viszont átköltözünk egy apartmanba ahol a további két hónapot töltjük. – magyarázott tovább. – ismerkedjetek és pihenjetek és mellesleg jó étvágyat. – ült vissza. Mindenki rendelt magának vacsorát mivel már arra járt az idő majd átmentünk a bárba. – jó kis társaság. – sutyorogta a fülembe Nikki. – sziasztok én Ashley Green vagyok. – pördült hozzánk egy hosszú barna hajú lány. – Nikki Reed, Kristen Stewart. – mutatkoztunk be. – tudom téged láttalak a tizenhárom című filmben. – itt nézet Nikkire. – téged meg a kalandparkban. – nézett itt rám. – hát én még nem láttalak sehol de örülök hogy megismerhettelek. – vallottam szint. Az este további részében Nikki Ashel beszélgetett. Nagyon megértették egymást és hasonló volt az érdeklődési körük. Én mivel bátyám van inkább a fiukkal vegyültem el. Megismertem Kellant, Petert, Jacksont, Taylort és még vagy egy tucat színészt, de ez a négy lopta be magát a szívembe, nah meg főleg Rob. Körülbelül hajnalig beszélgettünk majd felmentünk aludni.

Fenyves völgy Apartman, késő délután.
Másnap áthurcolkodtunk és kényelmesen berendezkedtünk abba az apartmanba ahol lakni fogunk a forgatás idejére. Nagy szerencsémre vagy nem is tudom minek neveznék közös szobát kaptam Nikkivel, Ashel, Lizzel. A két divat és fiúbolond teljes ellentéte volt Elizabeth Reaser aki a Cullen család anyukája lesz. Mondjuk rengeteg tulajdonság megvolt magába a színészbe. Minden szobában négy ágy volt, fürdővel és egy pici erkéllyel. – jó az emeleti két ágy az enyém és Ashé. – adta ki az ukázt Nikki, mire én furcsán néztem rá. – de kéthét múlva cserélhetünk pár vagy helyet. – nézett rám ne haragudj annyira nézésével. – elleszünk mi itt len igaz Liz. – karoltam bele anyapótlómba mire ő csak vigyorgott. Nikki kicsit csalódott volt de hát nem én kosaraztam ki elsőre. A többi lány a mellettünk lévő szobákban volt elhelyezve a fiuk pedig szemben. De azt szokták mondani ha jól mulat az ember akkor hamar telik az idő. Ez így is volt. Villámsebességgel eltelt az első hét. Különösebb dolgunk nem volt csak szöveget összepróbálni, jelenetet próbálni és összeismerkedni. A lányokkal és a fiukkal is remekül kijöttem és a Cullen család színészei és jómagam még jobban. Minden este vagy nálunk vagy a fiuknál kártyáztunk, activityztünk vagy csak beszélgettünk. És ami még nagy öröm volt Robot is egyre jobban megismertem. Közös szokásunkká vált a közös erkélyen dohányozni minden este, csak kettesben.

Egy hét elteltével.
Hétfő van ezért ma hivatalosan is elkezdünk forgatni. Reggel az egész bagázs közösen ment a forgatási helyszínre. – jól van emberek ma felvesszük az iskolás jelenetetek. – szólalt fel Cath mikor felszállt a buszra. – mivel sajnos ott nem érnek rá minket mindig fogadni szóval ezen a héten itt lesz a forgatás. – mondta majd nekivágtunk az útnak. A suliban mindenki nagy tapssal fogadott minket. Smink, haj, ruha és irány a forgatás. Jó párszor elpróbáltuk majd felvettünk egy jelnetet. Egész nap ez ment. Kicsit már fáradt voltam de a cigi és a fiuk társasága javított a helyzeten. A nap termése egy jelnet lett. Ami a suliba érkezésem első napját foglalja magába. Késő délután indultunk vissza. Meglepetésemre Rob megkért üljek mellé mert Kellan már kicsit idegesíti. – nah mivan Rob máris ráhajtottá Krisre. – hördült fel Kel. – ne hagyd magad csajszi. – kiáltott nekem. – fogd be. – hördült fel Jackson. – tényleg? – néztem kíváncsian rá. – mi, jah vagyis nem, dehogy. – hadovált össze-vissza és idegesen turkálta a haját. Én ezen csak jót nevettem és amint láttam Jack is hallotta mivel ő is somolygott. Egész úton nem szólt semmit csak az ablakon bámult kifele. – föld hívja Robot, jelentkezz. – bökdöstem meg. – mi, mi az. – kapta fel a fejét hirtelen és már annyira közel volt hogy majdnem összeért az arcunk. – mondom megjöttünk. – suttogtam s közben elvesztem gyémántként csillogó szemében. – értem. – súgta s közben a számat nézte. Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Már szinte éreztem ajkát ajkamon mikor valaki megköszörülte a torkát. Rob erre akkorát ugrott hogy beverte a fejét a csomagtartóba. Félájultan fetrengett az ülésben. – gyere. – húztam fel. Most mondjuk könnyebb volt mint mikor részegen cibáltam fel a lépcsőn. Óvatosan leszálltunk a buszról majd kart karba tipegtünk befelé. – ez most könnyebben ment. - suttogtam de meghallotta és kíváncsi szemmel vizslatott. – majd elmesélem, hosszú történet. – vigyorogtam rá amit ő viszonzott. De ahogy beléptünk az ajtón arcára fagyott a mosoly. Követtem tekintetét és meg is láttam egy szőkésbarna hajú lányt nagy hassal és mellette egy szőkét. . – meglepetés. – rikkantotta a szőke majd Rob karjaiba rontott. Rob ettől kicsit felengedett majd a másik elé lépett. – Rachel, mit keresel itt? – suttogta. – neked is szia és úgy döntöttünk Viccel és a picivel hogy meglátogatunk. – felelte a másik. – igaz kincsem. – simított végig pocakján. Teljesen lefagytam. Rob apa lesz vagy ez csak tréfa. De akkor mért nem mondta eddig. A barna felém nyújtotta kezét majd megszólalt. – szia Rachel vagyok, Rob mennyasszonya. – vigyorogott önelégülten. Nah itt aztán köpni nyelni nem tudtam. Rob viszont fal fehér lett és már az ájulás kerülgette. Én is közel álltam hozzá de még volt annyi lélekjelenlétem hogy üdvözöltem majd fejfájásra hivatkozva a szobámba rohantam.

8. Fejezet.

Nah ma már október hónapot írunk és igen ez az első feji ebben a hónapban. De ez különleges feji lesz. Nem akármilyen szemszögből. De nem árulok el semmit. Olvassátok el és megtudjátok, de egy kérés van KOMIT SZERETNÉK (ott a végén az a szép szó) Mayem ez megint tőled nyert ihlet és mivel mondta sokan örülnének ennek hát itt van. De ezt nem csak neki hanem Szandimnak is ajánlom mivel nagyon szeretem őt és ezzel egy kis jobb kedvet szeretnék küldeni. Puszmóm, Mayem, Szandim, Flom és végül boszim Jane(LLLLL) IMÁDLAK TITEKET (L)

Jah és ez sem bétázott majd csere de nem nagyatom folyton lánykám mert a végén még kinyír, ugy igazi achmedes módra.XD
És még anyit hogy már 20 köetőm van, Juppppppppi de max két emberke ir komi:(
Mayem hozd a fromád és jó olv.

Pussssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/




Ördögi terv.
Rachel.

Nem tudtam hogy jó ötlet e belevágni ebbe, de barátnőm meggyőzött hogy ha nem hajtom végre elvesztem imádott kedvesemet. Hogy az ő szavaival éljek „kapcsolatotok igencsak kihűlt és egyre a végéhez közelít” hát igen én is érzetem Robon hogy mostanság nem igen közeledik sőt szinte semmi lépést nem tesz felém. Most is Los Angelesben van a bandájával. Hát őket végképp utálom és tervem miszerint elválasztom őt tőlük nem jött be ezért agyafúrt barátném előállt ezzel az eszelős ötlettel.

Rob utazásnak napja előtt pár órával.

- most lépj vagy örökre elveszíted aztán meg majd sírsz. – rivallt rám Constanza. Rob teljesen azt hiszi Párizsban vagyok, de ez nem igaz csak álca. Már vagy két hete a tervet szövögetjük hogyan bírjam magam mellé kötni szerelmem. Végül egy nem éppen ésszerű dolog mellett döntöttünk. – és ha rájön hogy hazudok? – néztem rá riadtan. – nem fog rájönni, ahhoz túl hülye. – nézett rám sokat ígérő mosollyal. – nah jó. – adtam meg magam. – jó akkor írj ma neki smst hogy hamarosan haza jössz és hogy hiányzik meg blablabla. – rötyögte. – a többit csak bízd rám.

Itt kezdődött minden, miszerint terhesnek adom ki magam hogy Rob elvegyen. Állítólag ez a legbiztosabb. Még hogy én meg a terhesség, a gyerekekről mér nem is beszélve. Ki nem állhatom őket, nem hogy még én szüljek. Contu szerzett nekem álhasat miszerint már öt hónapos terhes leszek mert eddig sejtésem se volt róla. Írtam egy szép smst miszerint gond van és hogy haza kéne jönni. Ő viszont elkövette azt a hibát hogy felhívott. Kicsit paráztam de végül kitudtam nyögni a legfontosabbat. Terhes vagyok. Mire a vonal másik végén csend lett, végül megígérte hogy hazajön. Kicsit furán éreztem magam mikor ebben a valamiben jelentem meg az utcán. Rob elé mentem a reptérre hogy meglepjem. Sikerült is, majdnem összeesett, de a legjobb az volt mikor egyértelmű célzással utaltam rá hogy az övé. Apa leszel, csak ennyit mondtam. Ő meg majdnem összeesett. Kicsit sajnáltam de nem veszíthetem el. Legfontosabb ember és ráadásul könnyű lesz kihasználni. Reptéren viszont hazaküldött azzal a jelszóval majd megyek utánad. Estig vártam de nem jött így meglátogattam a szüleinél. Hát lehendö apósom és anyósom szinte ugyan úgy reagált mint a kicsi fiuk. Rob erre totál kikelt magából és kérte adjak neki két napot. Már majdnem feladtam mikor másnap beállított. Még jó hogy viseletem álcám. Amire végképp nem számítottam hogy megkéri a kezemet. Itt már teljesen boldog voltam és úgy éreztem révbe értem.

Csodás két hetet töltöttünk együtt. Legnagyobb örömömre ideköltözött hozzám és anyósom is csodásan bánt velem. Lehet ennél többet kívánni. Igaz barátnőm azt mondta egy gyűrű és közös lak nem jelenti azt hogy mellettem marad de egyenlőre ez is biztos pont. Ő már eltervezett mindent. Kicsiny feje tele volt mentőövekkel. Én viszont boldog voltam. Kicsikét kifárasztottam és eléggé kihasználtam drágámat de ő nem tette szóvá. Még simán azt is elhitte hogy lehetek öt hónapos terhes és hogy az övé. Hát igen itt teljesen biztos voltam Contu elméletébe miszerint hülye. De idillünk nem maradt felhőtlen ugyanis elutazik kerek két hónapra. - már most hiányzol. – búcsúztam ezekkel a szavakkal ami igaz is volt de egy érzés jobban nőtt bennem. Ami a félelem volt. Végül szó és köszönés nélkül ment el. első dolgom volt felhívni okoskát és beszámolni a fejleményekről. Tanácsa nem volt más miszerint minden nap küldjek neki egy-két smst és ultrahang képet. Ebben barátunk Jeff segített ő hamísított cserébe egy kis jutatásért. Na és persze még a pontos tervben az is szerepelt hogy két héten belül menjek utána. „Hiányoztál” céljából. Szüleim messze lakta és viszonyunk sem volt valami jó ezért anyósomra támaszkodtam. Csodálom hogy nem furcsállta amiért nem hívtam el magammal orvoshoz és ultrahanggal. Némán tűrt mindent és rettenetesen boldog volt. Itt viszont megszólalt egy hang hogy nem kéne velük ezt tennem. Mekkora csalódás lesz ha kilenc hónap után mégsem lesz gyerek mellettem. Boszorkám mint mindent, ezt is kitalálta, hogy honnan szerzi a gyereket nem tudom, de nyugtatott ne aggódjak az nem tesz jót egy terhes nőnek.

Egy hét elteltével.

Rob már egy hete elment. Egyre idegesebb vagyok és mintha Calire is gyanakodna. - ugyan csak már paranoiás vagy. – hurrogott le Constanza. – kel egy kis friss levegő. – kacsintott rám. Igen hát ez az idő is elérkezet miszerint ideje lenne meglátogatnom vőlegényem. – biztos hogy jó ötlet? – ültem le melléje. – természetesen és hívd el magaddal anyóskádat is, így még hihetőbb. – vigyorgott ördögien, majd felém nyújtotta a telefont. Remegő kézzel tárcsáztam.
- Pattinson lakás. – vette fel egy ismeretlen női hang. – Rachel vagyok és Calire szeretnék beszélni. – tértem rögtön a tárgyra. – egy perc és adom. – néhány perc szünet majd halk sutyorgás után beleszólt. – szerbusz drágám, csak nincs valami baj? – aggodalmaskodik, mint mindig. – nincs csak szeretnék beszélni valamiről. – mondtam, barátnőm pedig nagyokat vigyorgott. – rendben, tíz perc és ott vagyok, addig is vigyázz magadra. – mondta majd letette. – nem tudom megtenni Contu, már annyira beleélte magát, rosszul is lehet ha ez kiderül. – soroltam aggodalmam okait. – végig kell csinálnod most már nincs mese. – nézett mélyen a szemembe. – akarod Robot? – kérdezte mire egy aprót bólintottam. – hát akkor ne nyafogj. – mondta végszóként majd elment. Ahogy anyósom ígérte itt is volt, de nem egyedül. Egy szőke lány volt vele. – szerbusz kincsem. – puszilt arcon. – ő itt a nagyobbik lányom Victoria. – mutatta be az idegent. - szia én Rachel vagyok. – köszöntöttem. – tudom az öcsém mennyasszonya. – vigyorgott rám. Jó pár órán keresztül ültünk a nappaliban és beszélgettünk mikor Calire a tárgyra tért. – miről szerettél volna beszélni? – fogta meg kezem. – meglepetést szeretnék Robnak de egyedül nem akarok utazni, barátnőm pedig nem ér rá, eljönnél velem? – soroltam majd félve de feltettem a kérdést. Reméltem nem lesz a válasz, de olyan történt amire nem számítottam. – én szívesen elkísérlek, ha nem baj és már amúgy is rég láttam az öcsit. – mosolygott rám Vic. – ez jó ötlet én amúgy sem szívesen hagynám itt Richardot. – hajtotta le a fejét Calire. – persze hogy nem baj és látod erre nem is gondoltam, bocsáss meg. – hogyan nyalizzunk című fejezet, ezt még Contu adta ötletnek. Még alaposan átbeszéltük a részleteket Viccel majd elindultak haza. Én örömtől túlfűtötten írtam smst barátnőmnek mire csak egy helyes volt a válasz.

Két nap elteltével a reptéren.

- biztonságos neked most repülni? – hát igen egy anyának ez a dolga, de Calire néha kicsit túlzásba viszi. – az orvos szerint semmi gond nem lesz és már nagyon hiányzik nekünk Rob, igaz picim? – simítottam meg most már eggyel nagyobb méretű álhasamat. Anyósom márt azon volt hogy megfogja pocakom mire én felkiáltottam hogy menjünk. Vic még az anyja lelkére kötötte hogy vigyáz rám és hogy Robot megölelgeti a nevébe majd elindultunk befelé. Beszállásnál és még az út alatt sem szóltunk egymáshoz csak pár szót. Ő is és Én is fáradtak voltunk. Mondjuk azt nem tudom ő miben fáradhatott el, de én egész éjjel nem aludtam annyira ideges voltam. Az úton bepótoltam alváshiányom és frissen és üdén szálltam le a gépről. Mit ne mondjak elég hideg volt, de gyorsan taxiba szálltunk és már úton is voltunk szerelmem felé. Vic nagyon izgatott volt. Elmondása szerint már fél éve nem látták egymást, mivel ő Ausztráliában él. A taxis lassított majd megállt egy apartman mellett. Furcsa azt hittem a színészeket szállodában szállásolják el. a taxis udvarias volt kiszedte a bőröndjeinket és egész a recepcióig vitte. A recepciós csaj elég furán nézett ránk majd udvariasan megkérdezte mit keresünk itt mivel az egész apartman kivan adva. – Robert Pattinsonhoz jöttünk. – harsogta Vic majd rám mosolygott. – és megtudhatnám kik neki? – mért végig minket újból. – a testvére és a mennyasszonya. – húztam ki magam majd az utolsó szót eléggé kihangsúlyoztam. – rendben, jelenleg forgatáson van de….- itt elhallgatott majd az ajtó felé nézett. Követtem tekintetét és ott volt ő, teljesen lefagyva, mellette egy barna hajú lány aki szintén minket nézett. De ami még feltűnő volt a lány belé volt karolva. – meglepetés. – rikkantotta Victoria majd öccse karjaiba rontott. Rob ettől kicsit felengedett majd elém lépett. – Rachel, mit keresel itt? – suttogta. – neked is szia és úgy döntöttünk Viccel és a picivel hogy meglátogatunk. – fúrtam tekintetem az övébe. – igaz kincsem. – simítottam végig „pocakomon”. Ennél a résznél valakinek elakadt a lélegzete és nem más volt mint a barna. Felé nyújtottam a kezem majd megszólaltam. – szia Rachel vagyok, Rob mennyasszonya. – vigyorogtam önelégülten.

Rachel barátnője (te vagy az életemből ismert múmia, illik is rá a szerepXD)

7. Fejezet!

Nah a napi frisst megint sikerült betartani. Igaz a kezem már fáj és az agyam is zsong de itt van. De ez az eredeti, holnap ha drága bétám segít lebétázni kicsereléme. De akk mért rekom most fel. Egyetlen emberke végett akinek már elvonási tünetei vannak és szétrobban a türelmetlenségtől. Igen Mayem, rólad van szó. Csak neked, csak most, csak itt RobSten 7 feji és Rob szemszög. Remélem örülsz! Cserébe megahiperszuperextra komi.XD
Nah de türelmetlenkém már be is fogtam és Olvashatsz.

Pussssz
Krixta /Bella19-Kstev(-NYú)/



igen ő lenne Rachel.XD

Döntés.

Rob.

Apa leszel, apa leszel, apa leszel ez kattogott az agyamba és még most sem hittem sőt fel sem akartam fogni a dolgokat. Tom nagy szerencsémre magához vitt hogy letudjak nyugodni. Rachelt viszont haza küldtem azzal a jelszóval majd megyek utána. Barátom szokásunkhoz híven egy sört nyomott a kezembe majd leült mellém a kanapéra. – most mi a búbánatot fogsz csinálni? – nézett maga elé de közben hozzám szólt. Gondoltam ő is a lehetséges megoldásokat fontolgatja de arra egyáltalán nem számítottam amit mondani készült. – elveszed feleségül? – nem hogy én még barátnője is kerek szemekkel nézett rá. – semmit sem tudok. – húztam bele sörömbe. – hát nem ezt a választ akartam hallani. – állt fel majd hozott egy újabb kört amit én elutasítottam. – inkább haza lépek, majd jelentkezem. – indultam kifelé. – ja és örülök hogy megismerhettelek. – szóltam vissza az ajtóból majd gondoltam haza sétálok. De hát nekem lehet csak ennyire szerencsém, még az eső is esni kezdett. Legalább az időjárás tenne valamit amúgy is borús hangulatomhoz. Anyu meglepődve fogadott, de végül a nyakamba vetette magát. Elmeséltem neki a fogadtatást a Stewart házban, meséltem neki Krisről, nah és elmondta a meghallgatást is. A Rachel dolgot viszont képtelen voltam. Vacsora után felment lefürödni, de amikor feküdni készültem megszólalt a csengő. Nem mertem lemenni, de gyanúm beigazolódott mikor cipők kopogását hallottam. – Rachel. – sikkantotta anyám. – jó estét Claire, Rob itt van? –hallottam meg hangját. – igen, de te …..te. – anyám szinte beszélni sem tudott a meglepetéstől. Vettem egy nagy levegőt s lementem. Anya totál fehér volt, apa pedig teljesen ledöbbent, de amit Rach arcán láttam letaglózott. – szia Rob. – köszönt félénken de arcán mintha mosoly bujkált volna. Apa ocsúdott fel először majd átkarolta anyut és felmentek. Én óvatosan karon ragadtam s behúztam a nappaliba. – mi a fenét keresel itt, azt mondtam majd megyek. – üvöltöttem le a fejét. – téged, a gyerekem apját és arra várhatnék hogy te el gyere. – köpte vissza. – nézd, én még nem döntöttem. – ültem le. – én viszont igen, ő a mi szerelmünk gyümölcse. – simított végig karomon. Szerelem, hát attól egy egész tenger választ el. – arra nem is gondoltál hogy elvetesd. – néztem rá. – először is mivel még fiatalok vagyunk, másodszor mi lesz a karriereddel, és végül harmadszor én elutazok két teljes hónapra. – na ere mondj valamit gondoltam magamba. – nem érdekel, megtartom. – mondta határozottan. Nah erre nem számítottam. – rendben adj két napot. – talán annyi elég lesz. Bólintott majd felállt. – tudom hogy helyesen cselekszel majd. – suttogta majd egy csók után kilépett az ajtón.

Egy órával később.

Már vagy egy órája ülök itt, de lehet több is. gondolkodom de semmi ésszerűt nem tudok kitalálni. Minden lehetséges számítást fontolóra vettem, még Tom ötletét is. igaz azt nem tudtam elképzelni. Lekötni magam egy olyan nő mellet aki igaz hogy a gyerekemet várja, de nem szeretem. És mivan ha nem is tőlem van a gyerek. Elkezdtem számolgatni. Most lehet öt hónapos, legalábbis a hasán ez látszik. Amennyire pasi szemmel ezt ki lehet következtetni. Az enyém, tuti. – jól vagy? – szólalt meg valaki a sötétben. Felkattintottam a lámpát és apámmal találtam szemben magam. – nem egészen. – temettem arcomat kezembe. – tőled van? – pont amire számítottam. Bólintottam mivel a szavakat nem tudtam kimondani. – akkor tudod mit kell tenned. – mondta majd ott hagyott. Sejtettem és beigazolódott. Ez a kézenfekvő megoldás. Gyors cigi után felmentem aludni. Most már tudom hol kezdek holnap reggel.
Másnap reggel szinte rohantam otthonról. Utam a legelső ékszerészhez vezetett. Kiválasztottam egy sima arany karikát aminek tetején egy apró kő volt, majd rohantam hozzá. Minél előbb annál jobb alapon. Hamar ott voltam, de az ajtó előtt még tétováztam. Már azon voltam mégse most kinyílt az ajtó. – Rob, te? – nézet rám furcsán. – bemehetek? – kérdeztem. Szélesre tárta az ajtót majd arrébb lépett. – tudom hogy azt mondtam adj két napot, de tegnap beszéltem apával. – mondtam miközben a nappaliba mentünk. Ő leült a kanapéra én elé térdeltem. – leszel a feleségem? – de nem mertem a szemébe nézni. – mindent gondoltam csak ezt nem, de igen. – borult a nyakamba. Miután a gyűrű az ujján volt váltottunk egy gyengéd csókot. Milyen más volt Krist csókolni. Igaz az csak egy színdarab kedvéért volt, de akkor is. Körülbelül két órát voltam nála, majd Tomra hivatkozva leléptem, de estére áthívtam hogy együtt mondjuk el anyuénak. Barátom teljesen kikelt magából amiért képes vagyok elvenni egy olyan nőt akit még nem is szeretek. – Tom, állítsd már le magad. – szólt rá Puszmó. – állítsam le magam, most teszi tönkre az életét. – dühöngött tovább majd a szobába ment. Így ketten maradtunk. Megkértem Puszmót mesélje el hol,hogyan ismerkedtek meg és hogy a Rachel témát hanyagoljuk. Rendes lány volt és örültem amiért a barátom szerencsésnek tudhatja magát mellette. – nekem most mennem kell, de ha lehiggadt mond meg neki hívjon fel. – indultam kifelé. – rendben és sok sikert. – ölelt meg és még két puszit is kaptam ajándékba. Hazaérve megint meglepetés fogadott. – hát te? – öleltem magamhoz Cameront. – egy közeli árosban lesz fellépés és gondoltam megnézlek, sietősen távoztál. – magyarázta majd helyet foglaltunk a kanapén. – hát igen, mivel.. – de itt a csengő a szavamba vágott. Pár perc múlva drága menyasszonyom tipegett be az ajtón. Cam meg majdnem leájult mellőlem. - nem mondod komolyan? – nézett rám. – de igen, várandós vagyok. – ült a fotelba. – hogyhogy csak most mondod, mikor már ekkora a hasad? – kérdezte hirtelen Cam, és tényleg erre még én sem gondoltam. – ötödik hónapban járok és még csak most vettem észre, eddig semmi jele nem volt, a doki szerint van ilyen. – simított végig a hasán. – és elvetetni pedig már késő lenne. – folytatta. – igaz drágám? – nézett a szemembe. – úgy beszélsz mintha Rob a férjed lenne. - nevetett Cameron. – csak a vőlegényem. – nah itt fagyott az arcára a mosoly és anyámék pedig berontottak a szobába. Nem így képzeltem elmondani szüleimnek ezért egy gyilkos pillantást küldtem feléje. – Rob ma megkérte a kezem. – csilingelte, mire anya elsírta magát majd megölelt mindkettőnket. Apa csak büszkén bólintott egyet. Cameront viszont azt hiszem hamarosan újra kell élesztenem. Vacsora után anya újdonsült menyével beszélgetett a nappaliba míg én kikísértem Camet. – biztos vagy benne? – nézett a szemembe. – Tom már leszidott, de nem tehettem mást, különben is elutazom addig annyi minden történhet. – mondtam. Miután elment én visszavonultam a szobámba.

Két hét elteltével.

Az utóbbi két hét gyötrelem volt számomra. Rachel folyton rajtam lógott és különféle kívánságai voltak. Arról nem is beszélve hogy összeköltöztünk. Szüleim boldogok voltak, de Tom viszont Puszmón keresztül üzent hogy nem akar látni amíg helyre nem jön az eszem. Nah és a fiúk is küldtek egy gyönyörű emailt. De a tudat minden nap bennem volt hogy hamarosan újra láthatom Kristent. – más most hiányzol. – térített magamhoz egy női hang. De nem a várva várt. – én mondtam az elején hogy ez lesz. – dünnyögtem de gondolatban már rég Vancouverben jártam. Erre nem felelt semmit csak megcsókolt amit nem igen tudtam viszonozni. – na kész is. – csuktam be a bőröndöm. – siess vissza. – adott egy lágy csókot és már ott sem voltam. Szép vagy Rob még annyit se mondasz neki hogy vigyázz magatokra, hanem csak simán lelépsz. De hát csak a gyerek és főként a büszkeségem és a jó hírem végett veszem el. Nah meg a szüleim végett. Leintettem az első taxit és már száguldottam a szabadság felé. Aránylag hamar ment a beszállás és most nem is akadékoskodtak az őrök. a gépen még gyorsan dobtam egy smst Rachnek és Tomnak. Anyuéktól már tegnap elbúcsúztam, de tudom úgyis hívni fog. Felszállás után viszont már majdnem megkattantam.

Jó néhány órával később.
Félig őrült állapotban szálltam le és vettem az irányt a csomagjaim után. De mielőtt is meggyűlne a bajom a „biztonság” őreivel lenyugtattam magam. Alig pár perc alatt már a kijárat felé sétáltam. Kilépve az ajtón megcsapott a szabadság szele és meglepetésemre ismerősbe botlottam.


Rachel gyűrűje.
http://eskuvostart.hu/attachment/143/

6. Fejezet

Nah már megint én. Ehez csak anyit hogy gonosz voltam, mint mindig. És nektek megy csajok akik remegnek a frissért név szerint:Puszmóm Mayem, Szandim, Flom (LLLL) Nektek mert IMÁDLAK TITEKET!!!!! Nem is tom hol lennék nélkületek.
Lánykám neked külön Cuppppp és Ölelés a bétázásért!
Szipirc olvasni!!!!

Pussssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/




Érzések. 2/2

Kristen

Jobb a hangulat, mint hittem volna. A srácok nagyszerűen játszanak, Lizzy pedig csodásan énekel. Nagy bánatomra viszont Robertet nem hallhattam, de egy tánc erejéig az enyém volt. Jobban mondva a miénk. De amint az asztalhoz visszamentünk, ő eltűnt. Percenkén néztem az órát, de csaknem telt az idő. Egyre idegesebb lettem. Tiszta rángógörcsöt kaptam, hol a bejáratot néztem, hol a színpadot vagy a táncteret.
– Majd előkerül, nyugi. – nézett rám Sam.
– Kris, gyere el velem a mosdóba. – ugrált előttem Jenny. – De most. – üvöltötte. Mint egy félőrült rontott át a tömegen. Türelmesen vártam. Félóra múlva megkönnyebbült fejjel jött ki. – Kész vagy? – néztem kérdőn rá.
– Baszki, csőtörésem volt. – sóhajtotta. Tudom, hogy Jenny szeret mindenből viccet csinálni, meg szétszórt egy lány, de ez a fej. Nem bírtam, kiröhögtem. Viszont a mosoly az arcomra fagyott, amint megláttam a bárnál ülő Robot. Teljesen el volt ázva. Barátném követte pillantásom, mire egy hangos ó jött a szájából.
– Odamegyek hozzá. – mondtam inkább magamnak, s már csak azt vettem észre, hogy felé közeledek.
– Rob, minden oké? – na, jó Stew, ennél nyerőbb kérdést. Igaz, még két napja én magam terveztem ezt tenni.
– Rob, hagyd ezt abba! – vettem el kezéből a whiskys üveget.
– Miért? – rivallt rám.
– Na, jó maradj itt, hívok segítséget. – indultam el.
– Ne, nem kell segítség. – üvöltötte, majd lefordult a székről.
– Rob, te jó ég. – térdeltem melléje. Az összes életjele megvolt, tehát semmi baja.
– Állj fel! – húztam fel. – Kérem, szóljanak Cameron Stewartnak. – néztem a pultosra.
– Mi baj? - rohant hozzám Cam és Bobby.
– Semmi, csak kiütötte magát, segítsetek kivinni. – álltam fel mellőle. A fiúk felnyalábolták ezt a szerencsétlent a földről, majd kivitték a kávézó elé. Gyorsan hívtam egy taxit, hogy mire életre kell, itt legyen. A fiúk még segítettek bepakolni, de otthon már nekem kell bevinnem, sőt felcipelnem az emeletre. Még jó, hogy anyuék nincsenek itthon. Szerencsém volt a taxis volt olyan kedves, elcipelte a bejáratig, majd magamra hagyott vele. A francba, az idióta fejének. Nagy nehezen bejutottunk, de amint elfordultam bezárni az ajtót, ő a padlón kötött ki megint.
- Jaj Rob, mért csinálod ezt? – tettem fel a költői kérdést, de ő csak horkolt a padlón. Gondoltam ott hagyom, csak egy kicsit beljebb húzom, nehogy a többiek elessenek benne. Óvatosan felhúztam, majd a hátamra vettem félig. Szó szerint úgy húztam fel a lépcsőn. Mivel az én szobám volt a legközelebb, oda vittem. Nagy nehezen beküzdöttem magam az ajtón, de amikor az ágyra akartam dönteni, húzott magával. Ott fetrengtünk az ágyon, vagyis csak én, ő szorosan a karjaiba tartott. Jó érzés volt, de tudtam, másnapra ebből semmire sem fog emlékezni. Abbahagytam a mocorgást, hátha elenged. Így is lett. Már épp az ajtónál voltam, mikor nyöszörögni kezdett.
– Ne hagyj itt! – jött a könyörgés csukott szemmel. – Gyere vissza! – motyogott tovább. Gondoltam csak álmodik, már a kilincsen volt a kezem, mikor újra megszólalt.
– Nem hallod? –nézett rám ködös tekintettel. Minden ellenállásom dugába dőlt, mikor kinyújtotta a kezét felém. Szorosan mellébújtam.
– Te bűzlesz. – fintorogtam.
– Maradj! – könyörgött tovább. Végigsimítottam arcán, majd mély álomba merültünk.

Rob

Őrületes fejfájásra és gyomorégésreébredtem. És még az a kibaszott nap is a szemembe világit. Körbenéztem, de semmi sem volt ismerős. Hol a francban vagyok? Totál képszakadás, semmire sem emlékszem tegnapról, vagyis egy dologra igen. Az a két szó belém égett. Ezért is fojtottam piába a bánatom. De hogy kerülök ide és egyáltalán hol van az az itt? Semmi sem volt ismerős. Óvatosan feltápászkodtam az ágyról, mivel szédültem is, nem kicsit. Kapaszkodva mentem a fürdőig. Ahogy belenéztem a tükörbe, majdnem felsikítottam. Egy torzszülött is különbül nézett ki, mint én. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Vad fogmosással próbáltam eltüntetni a tegnapi pia bűzét. Magamra csavart törölközővel mentem a szobám felé. De merre is van? Ekkor egy halk sikkantást hallottam. Jenny volt, Kris barátnője. Ott ált a lépcsőnél és engem nézett. Gondolkodás nélkül rontottam be az első szobába, szerencsém volt. Cam viszont kidülledt szemekkel nézett rám.
–Mi az? – morogtam s a szekrényhez léptem.
–Mennyire emlékszel? – állt meg előttem.
– Semmire. – válaszoltam hetykén.
– Hát, nem tudod, mit hagytál ki. – mondta, majd kiment a szobából. Na, ettől teljesen elborult az agyam. Utána akartam menni, de megcsörrent a mobilom.
– Igen? – vettem fel.
– Melyikkel jössz? – jött a kérdés.
– Mennem kéne? – képedtem el.
– Tegnap azt mondtad, jössz. Melyikkel? – dünnyögte. Gyorsan a laptop elé ültem és kikerestem az induló járatokat.
– Estére otthon leszek, szia. – tettem le. Egyáltalán nem volt kedvem vele enyelegni. Összepakoltam a holmim, majd lecuccoltam a nappaliba. A srácok értetlen fejjel meredtek rám.
– Haza kell mennem. – nyögtem, majd elindultam a reptérre. Taxival mentem, nem akartam semmit és senkit se magam körül. El kell, gondolkodjak. Hol rontottam el? Miért esküszik ellenem a jó Isten? Jó néhány cigi után felszálltam. Fülhallgató a fülembe és máris kellemesebb az út. Vagyis csak lett volna, ha nem vízhangzottak volna folyton a fülemben azok a szavak.

Jó pár órával később.

Végre leszállt a gép. Szörnyű volt bezárva lenni. Tiszta klausztrofóbiám lett. De most a találkozótól még tovább nőtt a dolog. Megkerestem a bőröndöm, majd a vizsgálóhoz mentem. Ott még az ürge szekírozott pár hosszú percig. Már azon voltam, lefejelem, mikor megjelent Tom. Elvitt onnan, mielőtt balhét csaphattam volna.
– Kösz, hogy kimentettél. – néztem rá hálásan.
– Ugyan tesó, érted bármit. – bokszolt a vállamba.
– Komolyan? Akkor menj el helyettem Rachez. – suttogtam.
– Hát ez most nem áll módomban, mivel vendégem van. – túrt bele a hajába.
– Vendég? – gondolkoztam el. Nem kellett sokáig várnom, hogy választ kapjak a kérdésemre, mivel ekkor megpillantottam egy lányt a kocsijánál. Teljesen letaglóztam. A legjobb barátom becsajozott. Bárcsak az én helyzetem is ilyen könnyű lenne. Jó két éve még könnyű volt.
– Rob, ő itt a barátnőm, Puszmó. – mutatott be egy kerek arcú, barna szemű és hajú, mosolygós lánynak, aki inkább hasonlított egy angyalra, mint emberre. Hát igen, mindenkinek szerencséje van a szerelembe, csak nekem nem.
– Szia, Rob vagyok, örülök, hogy megismerhettelek. – fogtam vele kezet. Épp beszállni készültem az autóba, mikor valaki a nevemet kiáltotta.
– Hát ez meg hogy kerül ide? – csúszott ki barátom száján. Teljesen elképedtem. Nem is akartam a szememnek hinni, de ő egyre csak közelített.
– Sziasztok. – lépett közelebb hozzám. Ez teljesen lehetetlen, ez nem lehet igaz.
– Rach, ez meg mi? – suttogtam a fülébe.
– Szerinted minek látszik? – vigyorgott önelégülten. Azt hittem, ott süllyedek el. Inkább százezer rajongó és sikítozó tini, mint ez. Tomék ugyanúgy le voltak sújtva, mint én. Otthon még totál nem tudtam, mire vállalkoztam, de itt bebizonyosodott hülyeség volt húzni a dolgokat és visszajönni ide.
– Ez nem lehet igaz. – suttogtam inkább magamnak, mint neki.
– De igaz, apa leszel. – mikor kimondta, egy világ omlott össze bennem.

5. Fejezet!

Mostmár végképp nem tom mi van velem. De megint egy feji.XD Már nem is törödök semmivel,csak azzal hogy van pár emberek aki szivesen olvas és remegve várják az új fejit. Igaz Mayem(L) Neked hogy ne légy ennyire türelmetlen drága.Xd És hipermegaszuper hosszi komit kérek cserébe nah meg nálad frisst.Xd Puszmó lánykámnak pedig hatmas cupp és ölelés a bétázásért és a közös blog okozta élményekért szal neked is megy ez a feji. (L)
UI: ez rövidkeh lett mármint nem az átlagos oldiszámom de it van a lényeg az.XD

Pussssz
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/


Érzések. 1/2

Kristen

És megragadta a karom. Iszonyatos erővel szorított.
– Rob, jól vagy? – néztem rá rémülten. Hangos zihálása árulkodott róla, nincs minden rendben. Szemeit szorosan összezárta, szorítása viszont egyre erősödött, mire felszisszentem. – Rob, nyisd ki a szemed! – szóltam rá. Ekkor hirtelen kipattantak a szemei. Tágra nyílt pupillával nézett rám, arcán apró verejtékcseppek gyöngyöztek. Nem tudom, mi történhetett, miért ilyen zaklatott. Teljesen megrémültem. Homlokára tettem a kezem. Láza nem volt, de amint bőrünk súrolta egymást, megborzongott. Végigsimítottam izzadságban úszó homlokán egészen a nyakáig.
– Mi történt? – suttogtam. Megrázta a fejét, majd vállat vont. Közelebb hajoltam, majd újra feltettem a kérdést. Nyelt egy nagyot, majd szólásra nyílt ajka. Ekkor bátyám robbant be.
– Rob, el……. – itt elakadt és nézett hol rám, hol rá. Pillanatok alatt álltam fel, majd rohantam a saját szobámba. Nem tudom, mi ütött belém, miért vonz engem ennyire. A legszívesebben vele lennék a nap huszonnégy órájában, ölelném, csókolnám, egy percre sem engedném magam mellől. Jaj, Kristen, miket gondolsz? Korholtam magam. Fejezd be, most. Még mielőtt beindult volna a fantáziám tárcsáztam Jennyt.
– Na, hogy ment, megvan a második bingo? – üvöltötte. Még szinte fel sem vette.
– Neked is szia, amúgy igen. – mondtam unottan.
– Ó bocsi. – kuncogott. – Kicsodaaaa? – rikkantotta miután leesett neki, mit mondtam.
– Soha nem találod ki. – kuncogtam most már én is. – De nem ezért hívtalak, átmehetnék ma éjszakára? –tettem fel a kérdést halkan.
– Persze, de mi történt? – láttam magam előtt, ahogy elképed, majd okos agyában rosszabbnál rosszabb képek jönnek elő.
– Ezt majd nálad, jó? – nyögtem. – Tíz perc és ott vagyok, szia. – tettem le. Összeszedtem pár dolgot, majd hátizsákommal lementem a nappaliba. Robon kívül mindenki ott volt. Elköszöntem tőlük, majd elindultam Jennyhez. Drága barátnőm tárt karokkal fogadott. De sajnos nem kerülhettem el a vallatást. Két óra szenvedés után végre leültünk filmet nézni. Szerencsétlenségemre romantikusat. Ez kell még nekem, romantika. Már nem tudtam, hogy üljek vagy feküdjek.

Másfél órával később.
Sikeresen végigszenvedtem a filmet, majd a konyhába mentünk enni. Isteni lassagnet ettünk, amit tejjel öblítettünk le. Mivel szülei állandó utazók voltak, így el kellett sajátítania a konyhaművészet csínját-bínját. Vacsi után ismét a képernyőre ragadtunk. Most valami béna vígjáték. Épp szólni akartam, van e popcorn, mikor felsikított.
– Ti egymásba zúgtatok. – vigyorgott ördögien.
– Kik? Mit csináltak? – néztem rá érdekesen.
– Hát te meg Rob. – vigyorgott tovább. - Hogy ez eddig nem esett le. – csapott a homlokára.
– Tudom Jenny, hogy minden később esik le, de pont egy beleteszem a havert a kukába résznél? – dőltem hátra a kanapén.
– Piszkálj csak, de ez az igazság. – húzta ki magát, majd diadalittasan a konyhába vonult. Két hatalmas tál popcorn után lezuhanyoztunk /persze külön/ majd elmentünk aludni.
Azaz aludtam volna, de folyton Jenny szavai kattogta az agyamban. A hétvégéig szinte vegetáltam, még munka közben is. Ideges voltam a két hét múlva esedékes utazás, Rob iránt táplált érzéseim, és a hétvégén tartandó búcsú bulimiatt. Vártam is meg nem is. Sebaj max leiszom magam.

Rob.

A bátyja szobájában történt incidens után nem találkoztam Krissel. Cam hála ég nem firtatta a dolgokat, de viszont kíméletlenül körbe vitt L. A. nevezetességein, kedvenc helyein. Második nap már a fiúk is lázadoztak, így csak a tengerpartra mentünk. Erőt kel gyűjteni a holnapi búcsú bulira. A homokban fetrengve elméláztam a dolgokon. Az a csók, istenem. Teljesen összezavarodtam. Soha életemben nem csókolt még így senki, sőt életemben nem csókoltam spontán senkit, főleg nem egy szerep kedvéért. Szeretem Rachelt, vagyis inkább érzek iránta valamit. Együtt töltött két év valamilyen érzést kialakított iránta, de Kristen más. Vele le tudnám élni az életem. Őt egy percre, főleg nem más városba sem engedném magam mellől. Ölelném, csókolnám, örökre a karjaimba tartanám. De Rob miket beszélsz, neked van barátnőd.

Jó pár órával és őrjítő képzelgéssel később.

Valamikor este értünk haza. Nap, sós levegő és a meleg teljesen kiszipolyozott. Szinte zuhantam az ágyba. Másnap viszont a megszokottnál is később keltem, vagyis keltett Cam.
– Haver élsz még? – rázogatott.
– Asszem igen. – feleltem álmosan, majd felültem.
– Mi van veled, csak nem beteg vagy? – fogta meg a homlokom.
– Semmi, csak fáradt vagyok egy kicsit. – nem vallhatom be neki, hogy az érzéseim miatt vagyok ennyire padlón.
– Öltözz, mert vár a buli. – tárta szélesre az ablakot. Mint egy anyuka, dettó úgy viselkedik.
– Igen is mami. – rötyögtem, majd a fürdőbe csoszogtam. Szokásos farmer, póló összeállítás. A hajamat úgy, ahogy formába hoztam, majd a fiúkhoz mentem a nappaliba.
– Na, megjött a hétalvó. – szólalt föl Bobby.
– Mivan Rob, csak nem telefon szex volt az éjjel? – vigyorgott kajánul Sam. Jól bemutattam neki, majd a teraszra mentem cigizni. Visszatérve a nappaliba többen voltak, mint akiket ott hagytam. Csipetcsapatunkhoz csatlakozott Kristen és két barátnője. Így indultunk útnak, abba a kávézóba, ahol a lányok dolgoznak. Gyalog tettük meg az utat, mivel nincs messze, meg hát ránk fér a friss levegő és hát a nap végére a társaság totál részeg lesz. Magam is ezt tervezem. Hangulatos kis hely volt és tiszteletünkre a sarokban egy színpadot is felállítottak. Hát nem csodás? Húztam el a szám. Jó nagy asztalnál ültünk a sarokban. Jó pár rövid után sörözni kezdtünk. Sam és Bobby keverte is erősebb italokkal. Tizenegy fele lehetet, mire minket felkértek, hogy legalább egy számot énekeljünk. Nem sok kedvem volt hozzá, így átadtam a helyem drága nővéremnek. Élvezet volt őket nézni, főleg hogy nem nekem kellett ott fent lennem. A banda viszont annyira belejött, hogy fennragadtak a színpadon. Egyre többen jöttek, és amint láttam, a lányok is eltűntek táncolni. Már majdnem magányomba temetkeztem, mikor két kecses kar felrántott a székből. Kristen volt az. Ő és barátnői által alkotott gyűrűbe roptuk, mígnem kifulladva rogytunk le a székeinkre.
– Ez egyszerűen fantasztikus volt. – lihegte Jenny és Nikki kórusba. Kristenre néztem, ő csak sűrűn bólogatott, majd tekintetünk összekapcsolódott. Talán soha sem szakadtam volna el róla, de a telefonom rezgése megzavart. Egy sms.
Szia, Rob.
Remélem, haza tudsz jönni a hétvégén. Beszélnünk kéne. Fontos!
Várom válaszod és bocs a múltkoriért.
Szeretlek. Csók Rachel!
Teljesen ledöbbentem. Villámgyorsan kirohantam és már tárcsáztam is. Nem érdekelt mennyi az idő nagyon ideges lettem.
- Halló. –jött a félénk hang.
– Szia, én vagyok, felébresztettelek? – suttogtam.
- Rob! Nem, csak nem érzem jól magam. – válaszolta talán halkabban, mint én voltam az előbb.
– Mi a baj kicsim? – tértem a lényegre.
– Nem is tudom, hogy mondjam el. – csuklott el a hangja. – Inkább majd itthon. – terelte a témát.
– Rach bökd ki, mi baj. – szóltam rá erélyesen.
– Jól van, én………

Új Blog.XD

Hihetetlen ma már a második bejegyzésem. WÁÁÁÁÓÓÓ.XD Jó jó kezdek megkattani de azért ezt még feltom tenni.


Egy új blog már megint. Drága lányommal dumágattunk és kipatanta fejünkből mi lenne ha, és itt is van az a ha. Röviden csak anyit lánykámról szól és szívszerlméről Tomról. Ezért a címTom&Puszmó. Nézhettek kattantnak, vagy akárminek , de eddig két embernek tetszett. Olvasd el, KOMIZZ mert az fontos és döntsd el hogy redszeres olvasonk leszel e. Az olanok kiméljnek akik csak szekírozni tudják a másikat. (akinek nem inge nem veszi magára, csak kiirtam mert ez az igazság)
Még most sem akarom elhinni szal itt a link:http://tomandpuszmo.blogspot.com

Pusssssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/

UI: Puszmóm, drága lánykám neked meg ezer hála, pussssz és ölelés amiért nem küldted anyád melegebb vagy hidegebb éghajlatra.XD

4. Fejezet!

Ilyen gyors még soha sem voltam. De külön kérésre itt a Friss! Cserébe nyolc komit kérek a kövi feji előtt és Mayem örült hosszú komit, remélem örülsz itt a kövi! IMÁDLAK annyira jó kedved csinálsz nekem. Lánykámnak pedig hatalmas Pussssss és Ölelés amiért bétázott. IMÁDLAK KINCSEM (L)

Pusssz

Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/

A második bingo!
Kristen

Minden, amit eddig tudtam, tapasztaltam, éreztem, satöbbi eltűnt egy mély gödörbe. Kiszipolyozva belőle a dolgokat. Csak ő meg én voltunk, nah meg kezünk, ami még mindig szorosan fogta egymást. Gyönyörű zöldeskék szem szinte csak úgy csillogott, érzéki szája pedig elnyílt, ahogy tekintetünk találkozott. De ami még ellenállhatatlanabbá tette a madárfészeknek sem mondható kócos, égnek meredő haja volt. Te jó ég! Mi ütött belém? Gyorsan másfelé néztem, nehogy szemet üssön, hogy fixírozzuk egymást. Szinte két másodperc leforgása alatt beleszerettem és elfolytam tőle, mint egy fagyi. A mellette álló lány lese tagadhatta volna rokoni hovatartozását. Kivétel volt ez alól persze a haja, ami szőke, hátközépig érő. Ebben a pillanatban, mintha áramot vezettek volna belém, bizsergett minden csontom és ízületem. Kezemre néztem, ami még mindig az övében nyugodott. Miért nem húzza el? És vajon én miért nem húzom? Pár perce ismerem, de le tudnám vele élni az életemet. Jaj Kris, mi a csudákat beszélsz, teljesen elment az eszed? Töprengésem a fiúk hangos köhintése szakította meg. Villámgyorsan kihúztam a kezéből az enyémet és a konyhába vágtáztam. Még jó, hogy anya tegnap főzött, így csak melegíteni kellett. Az ebéd hangulatosan telt. Jól összeismerkedtem Lizzyvel. Míg mi rendet tettünk a konyhában, a fiúk átvonultak a nappaliba. Igen megszerettem ezt a lány és már értem miért esett bele az én imádott bátyám.
– Annyira örülök, hogy megismerhettelek. – szólalt meg, miközben a tiszta edényeket pakoltuk. – Annyit hallottam már rólad Camtől. – folytatta a dicséretemet, én meg már kezdtem pirulni.
– Én is örülök neki, hogy megismerhettelek. Már nagyon kíváncsi voltam az új tagokra. – mosolyodtam el.
– Mi meg rád voltunk kíváncsiak. – vigyorgott ő is.
– Hát akkor igyuk meg a pertut és érezzük jól magunkat. – nyújtottam neki a kezem.
– Helyes. – vigyorodott el, majd kart karba mentünk a nappaliba. Szegénynek azért vacak lehet folyton ennyi hímmel együtt lenni, na de ez most megváltozik, míg itt vannak, én mellette leszek. Nagyon megszerettem a csajt. És persze gőzerővel azon leszek, hogy buggyant bátyám összejöjjön vele.
- Kristen, remélem, nem bánod, ha Lizzy nálad alszik, míg itthon vagyunk. – támadott le Cam mihelyt beléptünk hozzájuk.
- Nem, dehogyis. – itt összevigyorogtunk Lizzyvel. – Amúgy éjszakás leszek, szóval nem is leszek itthon. – tettem hozzá szomorúan, mert most ugrott be.
– De ha gondolod, szívesen cserélek veled, Marcus iszonyatosan horkol. – poénkódot Bobby, mire a fiúk röhögni kezdtek, Marcus pedig próbált mentegetőzni, mind hiába.
– Én beszélek álmomba, úgyhogy velem se járnál jobban. – dobtam vissza a labdát. Egészen vacsoráig beszélgettünk, na és persze a poénok és a piszkálások sem maradhattak el. Imádom őket egyre jobban. Igaz eddig csak Bobbyt ismertem, aki olyan mintha a második bátyám lenne, de mostantól kezdve a többiek is a szívemhez nőttek. Három hatalmas pizza szinte úgy tűnt el az asztalról, mintha hurrikán söpört volna végig itt. Hogy ezek mennyit tudnak enni! Hát igen, nem is pasik lennének, a töménytelen piáról meg már nem is beszélve. Sajnáltam itt hagyni Lizt, de muszáj mennem. Még az a szerencsém, hogy tegnap rendet tettem, így nem kell pironkodnom, mit láthat Lizzy. Tatyómat magamhoz véve indultam el. Két hét van már csak hátra az utazásig. Ennyi időt tölthetek el második otthonomnak számító munkahelyemen. Phil természetesen nem örült neki, hogy elmegyek, de sok sikert kívánt és a lelkemre kötötte, amint megérkezem, jöjjek el hozzá. Jobb főnökről szerintem senki sem álmodhatott volna, mint amilyen ő volt. Szerencsétlenségemre nem Jenny mellé lettem beosztva. Drága barátném azért még ott lábatlankodott, mikor megérkeztem. Hatalmas vigyorral az arcán fogadott.
– Na, mi a helyzet? – támadott le azonnal.
– Semmi. Mi lenne? – adtam az ártatlant.
– Milyenek az új tagok? Hogy telt a nap? – és még vagy ezer kérdést zúdított a nyakamba.
– Jenny, dolgoznom kell. – néztem rá mindent tudó arccal. – És ha annyira kíváncsi vagy, nézd meg magad este - csak halkan mondtam, de meghallotta.
- Ezt is fogjuk tenni, holnap délelőtt találkozunk. – mondta, majd nyomott két puszit az arcomra.
– Meghallgatásom lesz délelőtt, szóval jó mulatást. – köptem, majd odasétáltam az első vendéghez. Szerencsémre vagy talán nem, hazament, így egész nyugisan telt a munkaidő. Hazaérve egyből zuhantam az ágyba Lizzy mellé.
Másnap reggel hatkor keltett az óra. Meghallgatás, te jó ég! Kivánszorogtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Frissítő zuhany után magamra kaptam egy farmert és egy pólót. Szokványos Stew öltözék. Régebben igaz a farmer helyett szabadidő nacit hordtam, de a pólót már akkor is imádtam. Derekam felett megkötve hordtam, elég csábos így, mivel kilátszik a csípőm meg a hasam egy része, de én így szeretem. Életmentő koffein után indultam is a meghallgatásra. Fura senki nem volt még fent, ezek eléggé jól kiütötték magukat tegnap. Kuncogtam magamba. Pár perc autóút után már Cathnél voltam. A mai meghallgatáson nekem is itt kell lennem, mivel a páromat, vagyis Bella párját, Edwardot választjuk ki. Még csak fél hét volt, de már most rengetegen voltak. Kíváncsi és méregető tekintetek közepette bevonultam.
– Mi ez a rengeteg ember? – adtam hangot kíváncsiságomnak.
– Mind a meghallgatásra jött. – mosolygott Cath. – Steph is mindjárt itt van és kezdhetünk. – csilingelte. Nem tudom, mit szed vagy csak ilyen, de mióta ismerem, mindig jó kedve van, és úgy pörög, mint a búgócsiga, akit felhúztak.

Pár órával és jópár bénával később.
- Tartsunk szünetet! – néztem könyörgőn Cathre, miután az utolsó is kiment.
– Jól van, tíz perc szünet. – üvöltötte.
– Kértek inni? – nézett ránk Steph. Bólintottunk, mire ő kiment.
– Hogy van a fejed? – nézett rám bűnbánóan Catherine.
– Még kicsit fáj, de nem vészes. – tapogattam meg púpomat, amit az egyik idióta, színésznek csapnivaló srác okozott egy állólámpával. Stephenie behozta az italokat, majd vissza kiment. – Esküszöm, aki most belép, ő lesz Edward. – trillázta Cath.
– Ajánlom neki, már totál kivagyok. – dőltem le az ágyra.
– Utolsó jelentkező. – lépett be az ajtón Steph. Nem is néztem semmit csak felültem.
– Rendben, csókjelenet. – jelentette ki fennhangon Catherine. Magamban azon fohászkodtam, nehogy megint egy barom legyen, mert akkor vele kell végigszenvednem négy bazi hosszú film leforgatását. Lassan az ágyhoz sétált, mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, de amint láttam ő se. Már megint a kócos majom, mi lesz itt.
– Mehet. – kiáltották. Rob úgy megijedtem, hogy ugrott egyet. Nem bírtam nevetés nélkül, de Cath és Steph sem. Na, mi van Pattinson, csak nem betojtál? Tekintetünk megint találkozott és most perzselőbb volt, mint tegnap. Nemcsak a hely, hanem még a szituáció miatt is. Hirtelen ötlettől vezérelve lehúztam magam mellé.
- Hogy jöttél be? – néztem szemébe. De amit benne láttam, megint nevetésre ösztönzött. Szerencsétlen nem értett semmit. Egész megsajnáltam. Kuncogva a kezébe nyomtam a papírt. – Hogy jöttél be? – tettem fel újra a kérdést.
– Az ablakon. – olvastam, de amint leesett neki, mit mondott, nevetni kezdett.
– Gyakran csinálod ezt? – kérdeztem két nevetés közben. Megrázta a fejét, mire megint nevettünk, Cath pedig szúrós pillantással nézett ránk.
– Ühm, csak az utóbbi pár hónapban. – olvasta tovább. – Szeretem nézni, ahogy alszol. Az nekem olyan varázsos. – ezt úgy mondta, mintha igaz lenne.
– Szeretnék kipróbálni valamit? – na, ezt a pillanatot vártam már. Egy percre sem engedtük el egymás tekintetét.
– Csak maradj mozdulatlan! – suttogta. – Ne, ne mozogj! – tagolta, majd egyre közelebb hajolt hozzám. Hangosan ziháltunk mind a ketten. Tényleg vágytam erre már az első pillanattól kezdve. Mikor ajkunk összeért, mintha áramot vezettek volna testembe. Pattogtak a szikrák és izzott a levegő. Egyre jobban és szenvedélyesebben ízlelgettük egymás ajkát. Már égető volt a levegő és mi még mindig egymást faltuk. Hirtelen jött a megvilágosodás, mit csinálunk. Óvatosan eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. Még mindig gyorsan vettük a levegőt, de egymást néztük. Mielőtt újabb csókot lophatott volna, felkiáltottak.
– Bingo! – ekkor nem bírtam megállni a nevetést, ami előtört belőlem. Teljesen hibbantnak nézett, amiről kérdő pillantása is árulkodott, de tovább nevettem. Felpattantam az ágyról, magammal húzva őket kivágódtam a szobából.
– Nekem ő kell. – támadtam le a két meghökkent nőt.
– Nem rendelkezik sok tapasztalattal, de amit ott bent csináltatok, hát... nincsenek rá szavak. – hüledezett Cath.
– Egyértelmű bingo, pont, mint te. – vigyorgott Steph. – És nem mellesleg, tipikus Edward. – rötyögött tovább. Mikor visszamentünk, egy sápadt emberrel találtuk szembe magunkat.
– Rob, most még nem kell vámpírt játszani. – szóltam rá, mire kerek szemekkel nézett vissza. – Te vagy a kiválasztott. – csattant fel Steph. Szegény ördög el sem akarta hinni a dolgokat. Míg a többiek a háttérben a papírokat intézték, közelebb léptem hozzá.
– Jól vagy? – emeltem fel a fejét. Aprót bólintott, de ezt nem bírtam százszázalékosnak venni. Elköszöntünk, majd hazafuvaroztam magunkat. Egész úton magába mélyedve ült. Kezdtem félni, talán sokkot kapott. Hazaérve viszont én kaptam azt. Az étkezőasztal színültig megrakva kajával, a bandatagok és két barátnőm is az asztalnál ült, de a hatást anyám vigyorgó képe jelentette.
– Én ledőlök egy kicsit. – szólalt meg mellőlem Rob, majd felkullogott. Szinte sokkos állapotban végigültem az ebédet. Utána viszont nem bírtam tovább és felmentem utána. Halkan kopogtattam, semmi. Félve, de benyitottam. Hason, párnába rejtett fejjel feküdt az ágyon. Észre sem vette, hogy bejöttem. Leguggoltam mellé, majd végigsimítottam a hátán. Érintésemre megrezzent, majd felém fordította fejét. Épp szólni akartam, mire ő hirtelen felült és……….