7. Fejezet!

Nah a napi frisst megint sikerült betartani. Igaz a kezem már fáj és az agyam is zsong de itt van. De ez az eredeti, holnap ha drága bétám segít lebétázni kicsereléme. De akk mért rekom most fel. Egyetlen emberke végett akinek már elvonási tünetei vannak és szétrobban a türelmetlenségtől. Igen Mayem, rólad van szó. Csak neked, csak most, csak itt RobSten 7 feji és Rob szemszög. Remélem örülsz! Cserébe megahiperszuperextra komi.XD
Nah de türelmetlenkém már be is fogtam és Olvashatsz.

Pussssz
Krixta /Bella19-Kstev(-NYú)/



igen ő lenne Rachel.XD

Döntés.

Rob.

Apa leszel, apa leszel, apa leszel ez kattogott az agyamba és még most sem hittem sőt fel sem akartam fogni a dolgokat. Tom nagy szerencsémre magához vitt hogy letudjak nyugodni. Rachelt viszont haza küldtem azzal a jelszóval majd megyek utána. Barátom szokásunkhoz híven egy sört nyomott a kezembe majd leült mellém a kanapéra. – most mi a búbánatot fogsz csinálni? – nézett maga elé de közben hozzám szólt. Gondoltam ő is a lehetséges megoldásokat fontolgatja de arra egyáltalán nem számítottam amit mondani készült. – elveszed feleségül? – nem hogy én még barátnője is kerek szemekkel nézett rá. – semmit sem tudok. – húztam bele sörömbe. – hát nem ezt a választ akartam hallani. – állt fel majd hozott egy újabb kört amit én elutasítottam. – inkább haza lépek, majd jelentkezem. – indultam kifelé. – ja és örülök hogy megismerhettelek. – szóltam vissza az ajtóból majd gondoltam haza sétálok. De hát nekem lehet csak ennyire szerencsém, még az eső is esni kezdett. Legalább az időjárás tenne valamit amúgy is borús hangulatomhoz. Anyu meglepődve fogadott, de végül a nyakamba vetette magát. Elmeséltem neki a fogadtatást a Stewart házban, meséltem neki Krisről, nah és elmondta a meghallgatást is. A Rachel dolgot viszont képtelen voltam. Vacsora után felment lefürödni, de amikor feküdni készültem megszólalt a csengő. Nem mertem lemenni, de gyanúm beigazolódott mikor cipők kopogását hallottam. – Rachel. – sikkantotta anyám. – jó estét Claire, Rob itt van? –hallottam meg hangját. – igen, de te …..te. – anyám szinte beszélni sem tudott a meglepetéstől. Vettem egy nagy levegőt s lementem. Anya totál fehér volt, apa pedig teljesen ledöbbent, de amit Rach arcán láttam letaglózott. – szia Rob. – köszönt félénken de arcán mintha mosoly bujkált volna. Apa ocsúdott fel először majd átkarolta anyut és felmentek. Én óvatosan karon ragadtam s behúztam a nappaliba. – mi a fenét keresel itt, azt mondtam majd megyek. – üvöltöttem le a fejét. – téged, a gyerekem apját és arra várhatnék hogy te el gyere. – köpte vissza. – nézd, én még nem döntöttem. – ültem le. – én viszont igen, ő a mi szerelmünk gyümölcse. – simított végig karomon. Szerelem, hát attól egy egész tenger választ el. – arra nem is gondoltál hogy elvetesd. – néztem rá. – először is mivel még fiatalok vagyunk, másodszor mi lesz a karriereddel, és végül harmadszor én elutazok két teljes hónapra. – na ere mondj valamit gondoltam magamba. – nem érdekel, megtartom. – mondta határozottan. Nah erre nem számítottam. – rendben adj két napot. – talán annyi elég lesz. Bólintott majd felállt. – tudom hogy helyesen cselekszel majd. – suttogta majd egy csók után kilépett az ajtón.

Egy órával később.

Már vagy egy órája ülök itt, de lehet több is. gondolkodom de semmi ésszerűt nem tudok kitalálni. Minden lehetséges számítást fontolóra vettem, még Tom ötletét is. igaz azt nem tudtam elképzelni. Lekötni magam egy olyan nő mellet aki igaz hogy a gyerekemet várja, de nem szeretem. És mivan ha nem is tőlem van a gyerek. Elkezdtem számolgatni. Most lehet öt hónapos, legalábbis a hasán ez látszik. Amennyire pasi szemmel ezt ki lehet következtetni. Az enyém, tuti. – jól vagy? – szólalt meg valaki a sötétben. Felkattintottam a lámpát és apámmal találtam szemben magam. – nem egészen. – temettem arcomat kezembe. – tőled van? – pont amire számítottam. Bólintottam mivel a szavakat nem tudtam kimondani. – akkor tudod mit kell tenned. – mondta majd ott hagyott. Sejtettem és beigazolódott. Ez a kézenfekvő megoldás. Gyors cigi után felmentem aludni. Most már tudom hol kezdek holnap reggel.
Másnap reggel szinte rohantam otthonról. Utam a legelső ékszerészhez vezetett. Kiválasztottam egy sima arany karikát aminek tetején egy apró kő volt, majd rohantam hozzá. Minél előbb annál jobb alapon. Hamar ott voltam, de az ajtó előtt még tétováztam. Már azon voltam mégse most kinyílt az ajtó. – Rob, te? – nézet rám furcsán. – bemehetek? – kérdeztem. Szélesre tárta az ajtót majd arrébb lépett. – tudom hogy azt mondtam adj két napot, de tegnap beszéltem apával. – mondtam miközben a nappaliba mentünk. Ő leült a kanapéra én elé térdeltem. – leszel a feleségem? – de nem mertem a szemébe nézni. – mindent gondoltam csak ezt nem, de igen. – borult a nyakamba. Miután a gyűrű az ujján volt váltottunk egy gyengéd csókot. Milyen más volt Krist csókolni. Igaz az csak egy színdarab kedvéért volt, de akkor is. Körülbelül két órát voltam nála, majd Tomra hivatkozva leléptem, de estére áthívtam hogy együtt mondjuk el anyuénak. Barátom teljesen kikelt magából amiért képes vagyok elvenni egy olyan nőt akit még nem is szeretek. – Tom, állítsd már le magad. – szólt rá Puszmó. – állítsam le magam, most teszi tönkre az életét. – dühöngött tovább majd a szobába ment. Így ketten maradtunk. Megkértem Puszmót mesélje el hol,hogyan ismerkedtek meg és hogy a Rachel témát hanyagoljuk. Rendes lány volt és örültem amiért a barátom szerencsésnek tudhatja magát mellette. – nekem most mennem kell, de ha lehiggadt mond meg neki hívjon fel. – indultam kifelé. – rendben és sok sikert. – ölelt meg és még két puszit is kaptam ajándékba. Hazaérve megint meglepetés fogadott. – hát te? – öleltem magamhoz Cameront. – egy közeli árosban lesz fellépés és gondoltam megnézlek, sietősen távoztál. – magyarázta majd helyet foglaltunk a kanapén. – hát igen, mivel.. – de itt a csengő a szavamba vágott. Pár perc múlva drága menyasszonyom tipegett be az ajtón. Cam meg majdnem leájult mellőlem. - nem mondod komolyan? – nézett rám. – de igen, várandós vagyok. – ült a fotelba. – hogyhogy csak most mondod, mikor már ekkora a hasad? – kérdezte hirtelen Cam, és tényleg erre még én sem gondoltam. – ötödik hónapban járok és még csak most vettem észre, eddig semmi jele nem volt, a doki szerint van ilyen. – simított végig a hasán. – és elvetetni pedig már késő lenne. – folytatta. – igaz drágám? – nézett a szemembe. – úgy beszélsz mintha Rob a férjed lenne. - nevetett Cameron. – csak a vőlegényem. – nah itt fagyott az arcára a mosoly és anyámék pedig berontottak a szobába. Nem így képzeltem elmondani szüleimnek ezért egy gyilkos pillantást küldtem feléje. – Rob ma megkérte a kezem. – csilingelte, mire anya elsírta magát majd megölelt mindkettőnket. Apa csak büszkén bólintott egyet. Cameront viszont azt hiszem hamarosan újra kell élesztenem. Vacsora után anya újdonsült menyével beszélgetett a nappaliba míg én kikísértem Camet. – biztos vagy benne? – nézett a szemembe. – Tom már leszidott, de nem tehettem mást, különben is elutazom addig annyi minden történhet. – mondtam. Miután elment én visszavonultam a szobámba.

Két hét elteltével.

Az utóbbi két hét gyötrelem volt számomra. Rachel folyton rajtam lógott és különféle kívánságai voltak. Arról nem is beszélve hogy összeköltöztünk. Szüleim boldogok voltak, de Tom viszont Puszmón keresztül üzent hogy nem akar látni amíg helyre nem jön az eszem. Nah és a fiúk is küldtek egy gyönyörű emailt. De a tudat minden nap bennem volt hogy hamarosan újra láthatom Kristent. – más most hiányzol. – térített magamhoz egy női hang. De nem a várva várt. – én mondtam az elején hogy ez lesz. – dünnyögtem de gondolatban már rég Vancouverben jártam. Erre nem felelt semmit csak megcsókolt amit nem igen tudtam viszonozni. – na kész is. – csuktam be a bőröndöm. – siess vissza. – adott egy lágy csókot és már ott sem voltam. Szép vagy Rob még annyit se mondasz neki hogy vigyázz magatokra, hanem csak simán lelépsz. De hát csak a gyerek és főként a büszkeségem és a jó hírem végett veszem el. Nah meg a szüleim végett. Leintettem az első taxit és már száguldottam a szabadság felé. Aránylag hamar ment a beszállás és most nem is akadékoskodtak az őrök. a gépen még gyorsan dobtam egy smst Rachnek és Tomnak. Anyuéktól már tegnap elbúcsúztam, de tudom úgyis hívni fog. Felszállás után viszont már majdnem megkattantam.

Jó néhány órával később.
Félig őrült állapotban szálltam le és vettem az irányt a csomagjaim után. De mielőtt is meggyűlne a bajom a „biztonság” őreivel lenyugtattam magam. Alig pár perc alatt már a kijárat felé sétáltam. Kilépve az ajtón megcsapott a szabadság szele és meglepetésemre ismerősbe botlottam.


Rachel gyűrűje.
http://eskuvostart.hu/attachment/143/

6. Fejezet

Nah már megint én. Ehez csak anyit hogy gonosz voltam, mint mindig. És nektek megy csajok akik remegnek a frissért név szerint:Puszmóm Mayem, Szandim, Flom (LLLL) Nektek mert IMÁDLAK TITEKET!!!!! Nem is tom hol lennék nélkületek.
Lánykám neked külön Cuppppp és Ölelés a bétázásért!
Szipirc olvasni!!!!

Pussssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/




Érzések. 2/2

Kristen

Jobb a hangulat, mint hittem volna. A srácok nagyszerűen játszanak, Lizzy pedig csodásan énekel. Nagy bánatomra viszont Robertet nem hallhattam, de egy tánc erejéig az enyém volt. Jobban mondva a miénk. De amint az asztalhoz visszamentünk, ő eltűnt. Percenkén néztem az órát, de csaknem telt az idő. Egyre idegesebb lettem. Tiszta rángógörcsöt kaptam, hol a bejáratot néztem, hol a színpadot vagy a táncteret.
– Majd előkerül, nyugi. – nézett rám Sam.
– Kris, gyere el velem a mosdóba. – ugrált előttem Jenny. – De most. – üvöltötte. Mint egy félőrült rontott át a tömegen. Türelmesen vártam. Félóra múlva megkönnyebbült fejjel jött ki. – Kész vagy? – néztem kérdőn rá.
– Baszki, csőtörésem volt. – sóhajtotta. Tudom, hogy Jenny szeret mindenből viccet csinálni, meg szétszórt egy lány, de ez a fej. Nem bírtam, kiröhögtem. Viszont a mosoly az arcomra fagyott, amint megláttam a bárnál ülő Robot. Teljesen el volt ázva. Barátném követte pillantásom, mire egy hangos ó jött a szájából.
– Odamegyek hozzá. – mondtam inkább magamnak, s már csak azt vettem észre, hogy felé közeledek.
– Rob, minden oké? – na, jó Stew, ennél nyerőbb kérdést. Igaz, még két napja én magam terveztem ezt tenni.
– Rob, hagyd ezt abba! – vettem el kezéből a whiskys üveget.
– Miért? – rivallt rám.
– Na, jó maradj itt, hívok segítséget. – indultam el.
– Ne, nem kell segítség. – üvöltötte, majd lefordult a székről.
– Rob, te jó ég. – térdeltem melléje. Az összes életjele megvolt, tehát semmi baja.
– Állj fel! – húztam fel. – Kérem, szóljanak Cameron Stewartnak. – néztem a pultosra.
– Mi baj? - rohant hozzám Cam és Bobby.
– Semmi, csak kiütötte magát, segítsetek kivinni. – álltam fel mellőle. A fiúk felnyalábolták ezt a szerencsétlent a földről, majd kivitték a kávézó elé. Gyorsan hívtam egy taxit, hogy mire életre kell, itt legyen. A fiúk még segítettek bepakolni, de otthon már nekem kell bevinnem, sőt felcipelnem az emeletre. Még jó, hogy anyuék nincsenek itthon. Szerencsém volt a taxis volt olyan kedves, elcipelte a bejáratig, majd magamra hagyott vele. A francba, az idióta fejének. Nagy nehezen bejutottunk, de amint elfordultam bezárni az ajtót, ő a padlón kötött ki megint.
- Jaj Rob, mért csinálod ezt? – tettem fel a költői kérdést, de ő csak horkolt a padlón. Gondoltam ott hagyom, csak egy kicsit beljebb húzom, nehogy a többiek elessenek benne. Óvatosan felhúztam, majd a hátamra vettem félig. Szó szerint úgy húztam fel a lépcsőn. Mivel az én szobám volt a legközelebb, oda vittem. Nagy nehezen beküzdöttem magam az ajtón, de amikor az ágyra akartam dönteni, húzott magával. Ott fetrengtünk az ágyon, vagyis csak én, ő szorosan a karjaiba tartott. Jó érzés volt, de tudtam, másnapra ebből semmire sem fog emlékezni. Abbahagytam a mocorgást, hátha elenged. Így is lett. Már épp az ajtónál voltam, mikor nyöszörögni kezdett.
– Ne hagyj itt! – jött a könyörgés csukott szemmel. – Gyere vissza! – motyogott tovább. Gondoltam csak álmodik, már a kilincsen volt a kezem, mikor újra megszólalt.
– Nem hallod? –nézett rám ködös tekintettel. Minden ellenállásom dugába dőlt, mikor kinyújtotta a kezét felém. Szorosan mellébújtam.
– Te bűzlesz. – fintorogtam.
– Maradj! – könyörgött tovább. Végigsimítottam arcán, majd mély álomba merültünk.

Rob

Őrületes fejfájásra és gyomorégésreébredtem. És még az a kibaszott nap is a szemembe világit. Körbenéztem, de semmi sem volt ismerős. Hol a francban vagyok? Totál képszakadás, semmire sem emlékszem tegnapról, vagyis egy dologra igen. Az a két szó belém égett. Ezért is fojtottam piába a bánatom. De hogy kerülök ide és egyáltalán hol van az az itt? Semmi sem volt ismerős. Óvatosan feltápászkodtam az ágyról, mivel szédültem is, nem kicsit. Kapaszkodva mentem a fürdőig. Ahogy belenéztem a tükörbe, majdnem felsikítottam. Egy torzszülött is különbül nézett ki, mint én. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Vad fogmosással próbáltam eltüntetni a tegnapi pia bűzét. Magamra csavart törölközővel mentem a szobám felé. De merre is van? Ekkor egy halk sikkantást hallottam. Jenny volt, Kris barátnője. Ott ált a lépcsőnél és engem nézett. Gondolkodás nélkül rontottam be az első szobába, szerencsém volt. Cam viszont kidülledt szemekkel nézett rám.
–Mi az? – morogtam s a szekrényhez léptem.
–Mennyire emlékszel? – állt meg előttem.
– Semmire. – válaszoltam hetykén.
– Hát, nem tudod, mit hagytál ki. – mondta, majd kiment a szobából. Na, ettől teljesen elborult az agyam. Utána akartam menni, de megcsörrent a mobilom.
– Igen? – vettem fel.
– Melyikkel jössz? – jött a kérdés.
– Mennem kéne? – képedtem el.
– Tegnap azt mondtad, jössz. Melyikkel? – dünnyögte. Gyorsan a laptop elé ültem és kikerestem az induló járatokat.
– Estére otthon leszek, szia. – tettem le. Egyáltalán nem volt kedvem vele enyelegni. Összepakoltam a holmim, majd lecuccoltam a nappaliba. A srácok értetlen fejjel meredtek rám.
– Haza kell mennem. – nyögtem, majd elindultam a reptérre. Taxival mentem, nem akartam semmit és senkit se magam körül. El kell, gondolkodjak. Hol rontottam el? Miért esküszik ellenem a jó Isten? Jó néhány cigi után felszálltam. Fülhallgató a fülembe és máris kellemesebb az út. Vagyis csak lett volna, ha nem vízhangzottak volna folyton a fülemben azok a szavak.

Jó pár órával később.

Végre leszállt a gép. Szörnyű volt bezárva lenni. Tiszta klausztrofóbiám lett. De most a találkozótól még tovább nőtt a dolog. Megkerestem a bőröndöm, majd a vizsgálóhoz mentem. Ott még az ürge szekírozott pár hosszú percig. Már azon voltam, lefejelem, mikor megjelent Tom. Elvitt onnan, mielőtt balhét csaphattam volna.
– Kösz, hogy kimentettél. – néztem rá hálásan.
– Ugyan tesó, érted bármit. – bokszolt a vállamba.
– Komolyan? Akkor menj el helyettem Rachez. – suttogtam.
– Hát ez most nem áll módomban, mivel vendégem van. – túrt bele a hajába.
– Vendég? – gondolkoztam el. Nem kellett sokáig várnom, hogy választ kapjak a kérdésemre, mivel ekkor megpillantottam egy lányt a kocsijánál. Teljesen letaglóztam. A legjobb barátom becsajozott. Bárcsak az én helyzetem is ilyen könnyű lenne. Jó két éve még könnyű volt.
– Rob, ő itt a barátnőm, Puszmó. – mutatott be egy kerek arcú, barna szemű és hajú, mosolygós lánynak, aki inkább hasonlított egy angyalra, mint emberre. Hát igen, mindenkinek szerencséje van a szerelembe, csak nekem nem.
– Szia, Rob vagyok, örülök, hogy megismerhettelek. – fogtam vele kezet. Épp beszállni készültem az autóba, mikor valaki a nevemet kiáltotta.
– Hát ez meg hogy kerül ide? – csúszott ki barátom száján. Teljesen elképedtem. Nem is akartam a szememnek hinni, de ő egyre csak közelített.
– Sziasztok. – lépett közelebb hozzám. Ez teljesen lehetetlen, ez nem lehet igaz.
– Rach, ez meg mi? – suttogtam a fülébe.
– Szerinted minek látszik? – vigyorgott önelégülten. Azt hittem, ott süllyedek el. Inkább százezer rajongó és sikítozó tini, mint ez. Tomék ugyanúgy le voltak sújtva, mint én. Otthon még totál nem tudtam, mire vállalkoztam, de itt bebizonyosodott hülyeség volt húzni a dolgokat és visszajönni ide.
– Ez nem lehet igaz. – suttogtam inkább magamnak, mint neki.
– De igaz, apa leszel. – mikor kimondta, egy világ omlott össze bennem.

5. Fejezet!

Mostmár végképp nem tom mi van velem. De megint egy feji.XD Már nem is törödök semmivel,csak azzal hogy van pár emberek aki szivesen olvas és remegve várják az új fejit. Igaz Mayem(L) Neked hogy ne légy ennyire türelmetlen drága.Xd És hipermegaszuper hosszi komit kérek cserébe nah meg nálad frisst.Xd Puszmó lánykámnak pedig hatmas cupp és ölelés a bétázásért és a közös blog okozta élményekért szal neked is megy ez a feji. (L)
UI: ez rövidkeh lett mármint nem az átlagos oldiszámom de it van a lényeg az.XD

Pussssz
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/


Érzések. 1/2

Kristen

És megragadta a karom. Iszonyatos erővel szorított.
– Rob, jól vagy? – néztem rá rémülten. Hangos zihálása árulkodott róla, nincs minden rendben. Szemeit szorosan összezárta, szorítása viszont egyre erősödött, mire felszisszentem. – Rob, nyisd ki a szemed! – szóltam rá. Ekkor hirtelen kipattantak a szemei. Tágra nyílt pupillával nézett rám, arcán apró verejtékcseppek gyöngyöztek. Nem tudom, mi történhetett, miért ilyen zaklatott. Teljesen megrémültem. Homlokára tettem a kezem. Láza nem volt, de amint bőrünk súrolta egymást, megborzongott. Végigsimítottam izzadságban úszó homlokán egészen a nyakáig.
– Mi történt? – suttogtam. Megrázta a fejét, majd vállat vont. Közelebb hajoltam, majd újra feltettem a kérdést. Nyelt egy nagyot, majd szólásra nyílt ajka. Ekkor bátyám robbant be.
– Rob, el……. – itt elakadt és nézett hol rám, hol rá. Pillanatok alatt álltam fel, majd rohantam a saját szobámba. Nem tudom, mi ütött belém, miért vonz engem ennyire. A legszívesebben vele lennék a nap huszonnégy órájában, ölelném, csókolnám, egy percre sem engedném magam mellől. Jaj, Kristen, miket gondolsz? Korholtam magam. Fejezd be, most. Még mielőtt beindult volna a fantáziám tárcsáztam Jennyt.
– Na, hogy ment, megvan a második bingo? – üvöltötte. Még szinte fel sem vette.
– Neked is szia, amúgy igen. – mondtam unottan.
– Ó bocsi. – kuncogott. – Kicsodaaaa? – rikkantotta miután leesett neki, mit mondtam.
– Soha nem találod ki. – kuncogtam most már én is. – De nem ezért hívtalak, átmehetnék ma éjszakára? –tettem fel a kérdést halkan.
– Persze, de mi történt? – láttam magam előtt, ahogy elképed, majd okos agyában rosszabbnál rosszabb képek jönnek elő.
– Ezt majd nálad, jó? – nyögtem. – Tíz perc és ott vagyok, szia. – tettem le. Összeszedtem pár dolgot, majd hátizsákommal lementem a nappaliba. Robon kívül mindenki ott volt. Elköszöntem tőlük, majd elindultam Jennyhez. Drága barátnőm tárt karokkal fogadott. De sajnos nem kerülhettem el a vallatást. Két óra szenvedés után végre leültünk filmet nézni. Szerencsétlenségemre romantikusat. Ez kell még nekem, romantika. Már nem tudtam, hogy üljek vagy feküdjek.

Másfél órával később.
Sikeresen végigszenvedtem a filmet, majd a konyhába mentünk enni. Isteni lassagnet ettünk, amit tejjel öblítettünk le. Mivel szülei állandó utazók voltak, így el kellett sajátítania a konyhaművészet csínját-bínját. Vacsi után ismét a képernyőre ragadtunk. Most valami béna vígjáték. Épp szólni akartam, van e popcorn, mikor felsikított.
– Ti egymásba zúgtatok. – vigyorgott ördögien.
– Kik? Mit csináltak? – néztem rá érdekesen.
– Hát te meg Rob. – vigyorgott tovább. - Hogy ez eddig nem esett le. – csapott a homlokára.
– Tudom Jenny, hogy minden később esik le, de pont egy beleteszem a havert a kukába résznél? – dőltem hátra a kanapén.
– Piszkálj csak, de ez az igazság. – húzta ki magát, majd diadalittasan a konyhába vonult. Két hatalmas tál popcorn után lezuhanyoztunk /persze külön/ majd elmentünk aludni.
Azaz aludtam volna, de folyton Jenny szavai kattogta az agyamban. A hétvégéig szinte vegetáltam, még munka közben is. Ideges voltam a két hét múlva esedékes utazás, Rob iránt táplált érzéseim, és a hétvégén tartandó búcsú bulimiatt. Vártam is meg nem is. Sebaj max leiszom magam.

Rob.

A bátyja szobájában történt incidens után nem találkoztam Krissel. Cam hála ég nem firtatta a dolgokat, de viszont kíméletlenül körbe vitt L. A. nevezetességein, kedvenc helyein. Második nap már a fiúk is lázadoztak, így csak a tengerpartra mentünk. Erőt kel gyűjteni a holnapi búcsú bulira. A homokban fetrengve elméláztam a dolgokon. Az a csók, istenem. Teljesen összezavarodtam. Soha életemben nem csókolt még így senki, sőt életemben nem csókoltam spontán senkit, főleg nem egy szerep kedvéért. Szeretem Rachelt, vagyis inkább érzek iránta valamit. Együtt töltött két év valamilyen érzést kialakított iránta, de Kristen más. Vele le tudnám élni az életem. Őt egy percre, főleg nem más városba sem engedném magam mellől. Ölelném, csókolnám, örökre a karjaimba tartanám. De Rob miket beszélsz, neked van barátnőd.

Jó pár órával és őrjítő képzelgéssel később.

Valamikor este értünk haza. Nap, sós levegő és a meleg teljesen kiszipolyozott. Szinte zuhantam az ágyba. Másnap viszont a megszokottnál is később keltem, vagyis keltett Cam.
– Haver élsz még? – rázogatott.
– Asszem igen. – feleltem álmosan, majd felültem.
– Mi van veled, csak nem beteg vagy? – fogta meg a homlokom.
– Semmi, csak fáradt vagyok egy kicsit. – nem vallhatom be neki, hogy az érzéseim miatt vagyok ennyire padlón.
– Öltözz, mert vár a buli. – tárta szélesre az ablakot. Mint egy anyuka, dettó úgy viselkedik.
– Igen is mami. – rötyögtem, majd a fürdőbe csoszogtam. Szokásos farmer, póló összeállítás. A hajamat úgy, ahogy formába hoztam, majd a fiúkhoz mentem a nappaliba.
– Na, megjött a hétalvó. – szólalt föl Bobby.
– Mivan Rob, csak nem telefon szex volt az éjjel? – vigyorgott kajánul Sam. Jól bemutattam neki, majd a teraszra mentem cigizni. Visszatérve a nappaliba többen voltak, mint akiket ott hagytam. Csipetcsapatunkhoz csatlakozott Kristen és két barátnője. Így indultunk útnak, abba a kávézóba, ahol a lányok dolgoznak. Gyalog tettük meg az utat, mivel nincs messze, meg hát ránk fér a friss levegő és hát a nap végére a társaság totál részeg lesz. Magam is ezt tervezem. Hangulatos kis hely volt és tiszteletünkre a sarokban egy színpadot is felállítottak. Hát nem csodás? Húztam el a szám. Jó nagy asztalnál ültünk a sarokban. Jó pár rövid után sörözni kezdtünk. Sam és Bobby keverte is erősebb italokkal. Tizenegy fele lehetet, mire minket felkértek, hogy legalább egy számot énekeljünk. Nem sok kedvem volt hozzá, így átadtam a helyem drága nővéremnek. Élvezet volt őket nézni, főleg hogy nem nekem kellett ott fent lennem. A banda viszont annyira belejött, hogy fennragadtak a színpadon. Egyre többen jöttek, és amint láttam, a lányok is eltűntek táncolni. Már majdnem magányomba temetkeztem, mikor két kecses kar felrántott a székből. Kristen volt az. Ő és barátnői által alkotott gyűrűbe roptuk, mígnem kifulladva rogytunk le a székeinkre.
– Ez egyszerűen fantasztikus volt. – lihegte Jenny és Nikki kórusba. Kristenre néztem, ő csak sűrűn bólogatott, majd tekintetünk összekapcsolódott. Talán soha sem szakadtam volna el róla, de a telefonom rezgése megzavart. Egy sms.
Szia, Rob.
Remélem, haza tudsz jönni a hétvégén. Beszélnünk kéne. Fontos!
Várom válaszod és bocs a múltkoriért.
Szeretlek. Csók Rachel!
Teljesen ledöbbentem. Villámgyorsan kirohantam és már tárcsáztam is. Nem érdekelt mennyi az idő nagyon ideges lettem.
- Halló. –jött a félénk hang.
– Szia, én vagyok, felébresztettelek? – suttogtam.
- Rob! Nem, csak nem érzem jól magam. – válaszolta talán halkabban, mint én voltam az előbb.
– Mi a baj kicsim? – tértem a lényegre.
– Nem is tudom, hogy mondjam el. – csuklott el a hangja. – Inkább majd itthon. – terelte a témát.
– Rach bökd ki, mi baj. – szóltam rá erélyesen.
– Jól van, én………

Új Blog.XD

Hihetetlen ma már a második bejegyzésem. WÁÁÁÁÓÓÓ.XD Jó jó kezdek megkattani de azért ezt még feltom tenni.


Egy új blog már megint. Drága lányommal dumágattunk és kipatanta fejünkből mi lenne ha, és itt is van az a ha. Röviden csak anyit lánykámról szól és szívszerlméről Tomról. Ezért a címTom&Puszmó. Nézhettek kattantnak, vagy akárminek , de eddig két embernek tetszett. Olvasd el, KOMIZZ mert az fontos és döntsd el hogy redszeres olvasonk leszel e. Az olanok kiméljnek akik csak szekírozni tudják a másikat. (akinek nem inge nem veszi magára, csak kiirtam mert ez az igazság)
Még most sem akarom elhinni szal itt a link:http://tomandpuszmo.blogspot.com

Pusssssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/

UI: Puszmóm, drága lánykám neked meg ezer hála, pussssz és ölelés amiért nem küldted anyád melegebb vagy hidegebb éghajlatra.XD

4. Fejezet!

Ilyen gyors még soha sem voltam. De külön kérésre itt a Friss! Cserébe nyolc komit kérek a kövi feji előtt és Mayem örült hosszú komit, remélem örülsz itt a kövi! IMÁDLAK annyira jó kedved csinálsz nekem. Lánykámnak pedig hatalmas Pussssss és Ölelés amiért bétázott. IMÁDLAK KINCSEM (L)

Pusssz

Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/

A második bingo!
Kristen

Minden, amit eddig tudtam, tapasztaltam, éreztem, satöbbi eltűnt egy mély gödörbe. Kiszipolyozva belőle a dolgokat. Csak ő meg én voltunk, nah meg kezünk, ami még mindig szorosan fogta egymást. Gyönyörű zöldeskék szem szinte csak úgy csillogott, érzéki szája pedig elnyílt, ahogy tekintetünk találkozott. De ami még ellenállhatatlanabbá tette a madárfészeknek sem mondható kócos, égnek meredő haja volt. Te jó ég! Mi ütött belém? Gyorsan másfelé néztem, nehogy szemet üssön, hogy fixírozzuk egymást. Szinte két másodperc leforgása alatt beleszerettem és elfolytam tőle, mint egy fagyi. A mellette álló lány lese tagadhatta volna rokoni hovatartozását. Kivétel volt ez alól persze a haja, ami szőke, hátközépig érő. Ebben a pillanatban, mintha áramot vezettek volna belém, bizsergett minden csontom és ízületem. Kezemre néztem, ami még mindig az övében nyugodott. Miért nem húzza el? És vajon én miért nem húzom? Pár perce ismerem, de le tudnám vele élni az életemet. Jaj Kris, mi a csudákat beszélsz, teljesen elment az eszed? Töprengésem a fiúk hangos köhintése szakította meg. Villámgyorsan kihúztam a kezéből az enyémet és a konyhába vágtáztam. Még jó, hogy anya tegnap főzött, így csak melegíteni kellett. Az ebéd hangulatosan telt. Jól összeismerkedtem Lizzyvel. Míg mi rendet tettünk a konyhában, a fiúk átvonultak a nappaliba. Igen megszerettem ezt a lány és már értem miért esett bele az én imádott bátyám.
– Annyira örülök, hogy megismerhettelek. – szólalt meg, miközben a tiszta edényeket pakoltuk. – Annyit hallottam már rólad Camtől. – folytatta a dicséretemet, én meg már kezdtem pirulni.
– Én is örülök neki, hogy megismerhettelek. Már nagyon kíváncsi voltam az új tagokra. – mosolyodtam el.
– Mi meg rád voltunk kíváncsiak. – vigyorgott ő is.
– Hát akkor igyuk meg a pertut és érezzük jól magunkat. – nyújtottam neki a kezem.
– Helyes. – vigyorodott el, majd kart karba mentünk a nappaliba. Szegénynek azért vacak lehet folyton ennyi hímmel együtt lenni, na de ez most megváltozik, míg itt vannak, én mellette leszek. Nagyon megszerettem a csajt. És persze gőzerővel azon leszek, hogy buggyant bátyám összejöjjön vele.
- Kristen, remélem, nem bánod, ha Lizzy nálad alszik, míg itthon vagyunk. – támadott le Cam mihelyt beléptünk hozzájuk.
- Nem, dehogyis. – itt összevigyorogtunk Lizzyvel. – Amúgy éjszakás leszek, szóval nem is leszek itthon. – tettem hozzá szomorúan, mert most ugrott be.
– De ha gondolod, szívesen cserélek veled, Marcus iszonyatosan horkol. – poénkódot Bobby, mire a fiúk röhögni kezdtek, Marcus pedig próbált mentegetőzni, mind hiába.
– Én beszélek álmomba, úgyhogy velem se járnál jobban. – dobtam vissza a labdát. Egészen vacsoráig beszélgettünk, na és persze a poénok és a piszkálások sem maradhattak el. Imádom őket egyre jobban. Igaz eddig csak Bobbyt ismertem, aki olyan mintha a második bátyám lenne, de mostantól kezdve a többiek is a szívemhez nőttek. Három hatalmas pizza szinte úgy tűnt el az asztalról, mintha hurrikán söpört volna végig itt. Hogy ezek mennyit tudnak enni! Hát igen, nem is pasik lennének, a töménytelen piáról meg már nem is beszélve. Sajnáltam itt hagyni Lizt, de muszáj mennem. Még az a szerencsém, hogy tegnap rendet tettem, így nem kell pironkodnom, mit láthat Lizzy. Tatyómat magamhoz véve indultam el. Két hét van már csak hátra az utazásig. Ennyi időt tölthetek el második otthonomnak számító munkahelyemen. Phil természetesen nem örült neki, hogy elmegyek, de sok sikert kívánt és a lelkemre kötötte, amint megérkezem, jöjjek el hozzá. Jobb főnökről szerintem senki sem álmodhatott volna, mint amilyen ő volt. Szerencsétlenségemre nem Jenny mellé lettem beosztva. Drága barátném azért még ott lábatlankodott, mikor megérkeztem. Hatalmas vigyorral az arcán fogadott.
– Na, mi a helyzet? – támadott le azonnal.
– Semmi. Mi lenne? – adtam az ártatlant.
– Milyenek az új tagok? Hogy telt a nap? – és még vagy ezer kérdést zúdított a nyakamba.
– Jenny, dolgoznom kell. – néztem rá mindent tudó arccal. – És ha annyira kíváncsi vagy, nézd meg magad este - csak halkan mondtam, de meghallotta.
- Ezt is fogjuk tenni, holnap délelőtt találkozunk. – mondta, majd nyomott két puszit az arcomra.
– Meghallgatásom lesz délelőtt, szóval jó mulatást. – köptem, majd odasétáltam az első vendéghez. Szerencsémre vagy talán nem, hazament, így egész nyugisan telt a munkaidő. Hazaérve egyből zuhantam az ágyba Lizzy mellé.
Másnap reggel hatkor keltett az óra. Meghallgatás, te jó ég! Kivánszorogtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Frissítő zuhany után magamra kaptam egy farmert és egy pólót. Szokványos Stew öltözék. Régebben igaz a farmer helyett szabadidő nacit hordtam, de a pólót már akkor is imádtam. Derekam felett megkötve hordtam, elég csábos így, mivel kilátszik a csípőm meg a hasam egy része, de én így szeretem. Életmentő koffein után indultam is a meghallgatásra. Fura senki nem volt még fent, ezek eléggé jól kiütötték magukat tegnap. Kuncogtam magamba. Pár perc autóút után már Cathnél voltam. A mai meghallgatáson nekem is itt kell lennem, mivel a páromat, vagyis Bella párját, Edwardot választjuk ki. Még csak fél hét volt, de már most rengetegen voltak. Kíváncsi és méregető tekintetek közepette bevonultam.
– Mi ez a rengeteg ember? – adtam hangot kíváncsiságomnak.
– Mind a meghallgatásra jött. – mosolygott Cath. – Steph is mindjárt itt van és kezdhetünk. – csilingelte. Nem tudom, mit szed vagy csak ilyen, de mióta ismerem, mindig jó kedve van, és úgy pörög, mint a búgócsiga, akit felhúztak.

Pár órával és jópár bénával később.
- Tartsunk szünetet! – néztem könyörgőn Cathre, miután az utolsó is kiment.
– Jól van, tíz perc szünet. – üvöltötte.
– Kértek inni? – nézett ránk Steph. Bólintottunk, mire ő kiment.
– Hogy van a fejed? – nézett rám bűnbánóan Catherine.
– Még kicsit fáj, de nem vészes. – tapogattam meg púpomat, amit az egyik idióta, színésznek csapnivaló srác okozott egy állólámpával. Stephenie behozta az italokat, majd vissza kiment. – Esküszöm, aki most belép, ő lesz Edward. – trillázta Cath.
– Ajánlom neki, már totál kivagyok. – dőltem le az ágyra.
– Utolsó jelentkező. – lépett be az ajtón Steph. Nem is néztem semmit csak felültem.
– Rendben, csókjelenet. – jelentette ki fennhangon Catherine. Magamban azon fohászkodtam, nehogy megint egy barom legyen, mert akkor vele kell végigszenvednem négy bazi hosszú film leforgatását. Lassan az ágyhoz sétált, mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, de amint láttam ő se. Már megint a kócos majom, mi lesz itt.
– Mehet. – kiáltották. Rob úgy megijedtem, hogy ugrott egyet. Nem bírtam nevetés nélkül, de Cath és Steph sem. Na, mi van Pattinson, csak nem betojtál? Tekintetünk megint találkozott és most perzselőbb volt, mint tegnap. Nemcsak a hely, hanem még a szituáció miatt is. Hirtelen ötlettől vezérelve lehúztam magam mellé.
- Hogy jöttél be? – néztem szemébe. De amit benne láttam, megint nevetésre ösztönzött. Szerencsétlen nem értett semmit. Egész megsajnáltam. Kuncogva a kezébe nyomtam a papírt. – Hogy jöttél be? – tettem fel újra a kérdést.
– Az ablakon. – olvastam, de amint leesett neki, mit mondott, nevetni kezdett.
– Gyakran csinálod ezt? – kérdeztem két nevetés közben. Megrázta a fejét, mire megint nevettünk, Cath pedig szúrós pillantással nézett ránk.
– Ühm, csak az utóbbi pár hónapban. – olvasta tovább. – Szeretem nézni, ahogy alszol. Az nekem olyan varázsos. – ezt úgy mondta, mintha igaz lenne.
– Szeretnék kipróbálni valamit? – na, ezt a pillanatot vártam már. Egy percre sem engedtük el egymás tekintetét.
– Csak maradj mozdulatlan! – suttogta. – Ne, ne mozogj! – tagolta, majd egyre közelebb hajolt hozzám. Hangosan ziháltunk mind a ketten. Tényleg vágytam erre már az első pillanattól kezdve. Mikor ajkunk összeért, mintha áramot vezettek volna testembe. Pattogtak a szikrák és izzott a levegő. Egyre jobban és szenvedélyesebben ízlelgettük egymás ajkát. Már égető volt a levegő és mi még mindig egymást faltuk. Hirtelen jött a megvilágosodás, mit csinálunk. Óvatosan eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. Még mindig gyorsan vettük a levegőt, de egymást néztük. Mielőtt újabb csókot lophatott volna, felkiáltottak.
– Bingo! – ekkor nem bírtam megállni a nevetést, ami előtört belőlem. Teljesen hibbantnak nézett, amiről kérdő pillantása is árulkodott, de tovább nevettem. Felpattantam az ágyról, magammal húzva őket kivágódtam a szobából.
– Nekem ő kell. – támadtam le a két meghökkent nőt.
– Nem rendelkezik sok tapasztalattal, de amit ott bent csináltatok, hát... nincsenek rá szavak. – hüledezett Cath.
– Egyértelmű bingo, pont, mint te. – vigyorgott Steph. – És nem mellesleg, tipikus Edward. – rötyögött tovább. Mikor visszamentünk, egy sápadt emberrel találtuk szembe magunkat.
– Rob, most még nem kell vámpírt játszani. – szóltam rá, mire kerek szemekkel nézett vissza. – Te vagy a kiválasztott. – csattant fel Steph. Szegény ördög el sem akarta hinni a dolgokat. Míg a többiek a háttérben a papírokat intézték, közelebb léptem hozzá.
– Jól vagy? – emeltem fel a fejét. Aprót bólintott, de ezt nem bírtam százszázalékosnak venni. Elköszöntünk, majd hazafuvaroztam magunkat. Egész úton magába mélyedve ült. Kezdtem félni, talán sokkot kapott. Hazaérve viszont én kaptam azt. Az étkezőasztal színültig megrakva kajával, a bandatagok és két barátnőm is az asztalnál ült, de a hatást anyám vigyorgó képe jelentette.
– Én ledőlök egy kicsit. – szólalt meg mellőlem Rob, majd felkullogott. Szinte sokkos állapotban végigültem az ebédet. Utána viszont nem bírtam tovább és felmentem utána. Halkan kopogtattam, semmi. Félve, de benyitottam. Hason, párnába rejtett fejjel feküdt az ágyon. Észre sem vette, hogy bejöttem. Leguggoltam mellé, majd végigsimítottam a hátán. Érintésemre megrezzent, majd felém fordította fejét. Épp szólni akartam, mire ő hirtelen felült és……….

3. Fejezet!

Szerbusztok drágáim (ha hívhatlak benetek így?) Elnézést kérek mindenkitől, de elég későn lett kész a feji. Öszintén bevallom kétszer ugrottam neki. És mivel nem akartam rossz munkátkiadni a kezemből megvártam drága bétámat hogy átnézze. Így itt is lenne. Még egyszer elnézést mindenkitől de főleg zsanitól és Vivieeentől akik a chatben irtak. Remélem megérte rá várni, izgultam mint állat vajon mit fogtok szólni. Hát tessék olvasni menni és KOMIZNI mert FONTOS NEKEM és így tudom csak meg igazán mit is gondoltok. Lehet jó/rossz egyaránt nem számít. Ember csak tanulhat a hibáiból. Kommifüggőség igen így a határ öt (feljebb még egyenlőre nem merem tenni) de ha meglesz jön a kövi friss hamarabb ígérem.
Ksözönöm a türelmet és HATALMAS PUSSSS Puszmómnak aki időt nem sajnálva javított.Köszönöm neked kincsem. (L)
Jó olvasást! KOMI!!!!!!

Jah és ez rész a szavazat alapján Rob szemszög.

Meglepetések napja 2/2

Robert

Eszeveszett dörömbölésre ébredtem. A nap a szemembe tűzött, így szinte semmit sem láttam. A dörömbölés csak nem maradt abba.
–Rob, ébredj! – üvöltötte egy női hang. – Rob, te idióta barom, kelj már fel, le fogjuk késni a repülőt. – üvöltötte egy másik hang. Ezt már méterekről is felismerném. Kedves kisebbik nővérem Lizzy volt, de akkor ki az első. Lassan feltápászkodtam az ágyból és az ajtóhoz léptem. De akkor kicsapódott az ajtó, bele a pofámba.
– Idióta – rivalltam rá az érkezőre.
– Még hogy én vagyok idióta, te nem keltettél fel. – mennydörögte, majd kiviharzott a szobából.
– Szívem, jól vagy?– segített fel a földről anya.
– Persze, csak kicsit szédülök. – öleltem magamhoz drága édesanyám. – Szeretlek. – súgtam a fülébe.
– Én is, kicsikém – puszilta meg arcom.
– Bocs, hogy belerontok az idillbe, de mindjárt megy a gép. – állt meg az ajtóban karbatett kézzel Lizzy.
– Öt perc – mint egy félőrült rontottam a fürdőbe. Zuhanyra már nem volt időm,így csak az egyéb fontos dolgokat tettem meg. Felöltöztem, majd a bőröndömmel együtt a földszintre vonultam. Liz már ott toporgott, két hatalmas bőröndje felett.
– Minek ennyi cucc? – mormogtam, de meghallotta.
– Közöd? Amúgy meg mindig ennyit viszek. – mondta fennhangon. A reggeli gépet lekéstük, így egy késődélutáni géppel mentünk. Nővérem dühöngött is egy sort miatta. Anyu vitt ki minket, nehogy megint lekéssük. Gyors, ám érzelmes búcsú után már a gépen ültünk. Istenem, csak bírjam ki vele az utat! Alapjáraton semmi gondunk egymással, sőt imádjuk egymást. A három gyerek közül mi ketten értjük meg egymást a legjobban. Elmondhatok neki bármit, meghallgat és tanácsot is ad. Mondjuk ez fordítva is igaz. De mégis valamiért szeretjük húzni a másik agyát. Na, jó mondjuk Vic a világ másik felén él, így nehéz lenne vele bármiről is beszélni. Los Angelesbe tartunk Cameron Stewarthoz, aki nem más, mint a két éve alakított zenekarunk vezére, de mi csak úgy hívjuk magunkat „a banda” Második legjobb barátom egy nagyszerű ember és nem mellesleg totál oda van a nővéremért. Mondjuk Liz sem érez iránta mást, de még sincsenek együtt. A nőket már nem is próbálom megérte, Cam viszont egy gyáva nyúl. Helyében én már rég léptem volna. Apropó lépés! Ezért is utazunk oda. Kis időre kiválok a bandából, így helyemet Lizzy veszi át. Jó kis terv, mi? Köszönet érte Bobbynak. Ő adta az ötletet, mivel én egy szereplőválogatásra igyekszem L. A.-be. Töprengésem egy berregő hang szakítja meg.
Egy üzenete érkezett.

Szerbusz, édes!
Ma megyek haza, gondoltam átjöhetnél. Már nagyon hiányzol.
Várlak. Csók Rachel. (L)

Rachel! Hát őt totál elfelejtettem. Rob, hogy is teheted ezt? Elvégre a barátnőd vagy mi. Barátnő, hát ebben nem lennék egészen biztos. Modell és színésznő a drágám és elég sokat van távol. Szinte nincs is velem. Szeretem, vagy legalábbis érzek iránta valamit. Gyorsan visszapötyögtem neki.

Szia, kicsim!
Hát nem fog összejönni a dolog. L. A.-ba tartok és csak hétvégén, ha haza megyek.
Bocsáss meg és nekem is hiányzol. Szeretlek, és ne haragudj.
Puszi. Rob. (L)

Küldés és már kapcsoltam is ki, mivel a stewardess szúrós szemekkel nézett rám. Liz az utat végigaludta, én magam pedig zenét hallgattam. Másnap pontban tizenegykor landolt a gép. Leszállás, bőröndfelvétel és vizsgálatok után már a váróban voltunk. Cam jött értünk. Üdvözlés után kocsiba szálltunk. Elég rövid volt az út. Náluk, ami viszont fogadott, nem volt semmi. Az egész banda Camnél tanyázott és amint megláttak minket, ránk vetették magukat.
- Na, végre, hogy itt vagy öcskös. – dörrent fel Bobby, majd csontropogtató ölelésbe zárt.
– Csak rajtam múlt, hogy itt vagyunk. – fonta karba a kezét nővérem.
– Jé, te is itt vagy, csillagom? – vigyorgott, s helyettem őt szorongatta.
– Rob, be kell érned velem egy szobába, mivel a három kan elfoglalta a vendégszobát. – állt meg az ajtóban Cam.
– Nem gond, csak ne mássz rám. – vigyorogtam tovább.
– És én? – rikkantott fel nővérem.
– A kanapé kényelmesnek néz ki. – kuncogott Sam.
– Nem mondod komolyan. – nézett dühösen Camre.
– Nyugi. –de itt elakadt, mert hangos puffanást hallottunk. Mindannyian a hang irányába rohantunk, ami a lépcső felől jött. Egy lány feküdt a földön és nem mozgott. Szapora lélegzése arról tanúskodott, él még. Cam felsegítette a földről, majd aggódva megkérdezte nem e esett komolyabb baja, majd egy ölelés után felénk fordította.
– Hát, ő lenne a kishúgom, Kristen. – egy gyönyörű lány áll velünk szemben vöröslő fejjel. Gondolom, zavarban van.
– Kris, ő itt Rob és Lizzy. – mutatott be bennünket Nem tudom miért, de kezem automatikusan indult el felé. Ahogy szemeink találkoztak, megszűnt a világ, csak ő volt meg én. Teljesen kitörlődött minden elmémből és ő töltötte be az űrt. Csodás volt hosszú, barna hajával, kristályként csillogó szürkéskék szemeivel és érzéki piros szájával. Ott egy kicsivel tovább időztem, mire tekintete átvándorolt testvéremre. Kezem még mindig az övében nyugodott, de nem húzta el. Kellemes bizsergés futott át rajtam, szinte mindenhol. Nagy meglepetés volt ez a lány. Gyönyörködésemet a fiúk köhécselése szakította meg. Azonnal szétrebbentünk. Ebédidő révén az étkezőbe mentünk. Utána viszont a nappaliba tömörültünk elfogyasztani a „welcome drinket”, ami bandaszokás szerint sör.
- Kristen, remélem, nem bánod, ha Lizzy nálad alszik, míg itthon vagyunk. – szólalt fel Cam és egyenes a belépő testvérére nézett. Ekkor vettem észre, hogy testvéremmel kart karba tipegnek be.
- Nem, dehogyis. – mosolygott kedvesen. – Amúgy éjszakás leszek, szóval nem is leszek itthon. – tette hozzá.
– De ha gondolod, szívesen cserélek veled, Marcus iszonyatosan horkol. – poénkódot fogadott bátyám Bobby, mire a fiúk röhögni kezdtek, Marcus pedig próbált mentegetőzni, mind hiába. – Én beszélek álmomba, úgyhogy velem se járnál jobban. – dobta vissza a labdát Kristen. Tovább beszélgettünk, persze a szokásos poénok és viccek most sem maradhattak el és ez egyre jobb hangulatot teremtett. Vacsorára rendeltünk négy óriás pizzát. Nyugi, nem maradt a nyakunkon, a fiúk rengeteget esznek, főleg Cam és Sam. Bőséges táplálék után, mindenki elvonult a szobájába, Kris pedig dolgozni indult. Szerencsém volt, hogy Cam mellé lettem beosztva, így lesz alkalmam beszélni vele. Így is tettem.
– Meddig maradtok itt? – tettem fel első kérdésemet, miközben a ruháim rendeztem.
– Vasárnapig terveztem, utána visszamegyünk Londonba, és majd meglátjuk, hogy jönnek össze a dolgok. – felelte, miközben az ágyat húzta.
– Te meddig maradsz? – tette fel váratlanul a kérdést.
– Hát, a válogatástól függ, utána tudok csak biztosat mondani. – merengtem el én is egy percre. – De ha útban vagyok, szívesen cserélek a nővéremmel vagy költözök egy szállodába. – ültem le az ágyra.
– De hogy vagy útba, miket beszélsz. – nézett rám mérgesen. – Amúgy nem igen hiszem, hogy Kristen szívesen fogadna maga mellett. – nevette el magát. – Csak nem szemet vetettél a húgomra? – bokszolt vállba.
– Dehogy, nekem ott van Rachel. – a név hallatán fintorgott egyet, majd szemembe nézett.
– Kár, szívesebben látnálak vele, mint azzal a, inkább hagyjuk. – tiszta szívéből beszélt, láttam a szemében. A fiúk, de főleg Cam és Bobby nem igen voltak oda a kedves páromért. Mondjuk Rachel sem tett semmit az ügy érdekében, sőt néha szándékosan tett keresztbe nekem, hogy ezzel a fiúkat hergelje.
– Tudod, hogy próbáltam ott hagyni, de nem ment. – dőltem el az ágyon.
– Légy határozottabb vele, tönkre fog tenni, hidd el. – csatlakozott mellém.
– Pont te beszélsz, mikor nem mered elmondani a nővéremnek, amit érzel? – dobtam fel a labdát.
– Az nem ugyanaz. – próbált mentegetőzni, de nálam nem megy vele semmire.
– Tény és való nem szakításról van szó és a nővérem százszorta másabb, mint Rachel, de mind a ketten bolondultok egymásért, miért nem léptek? – na, ezt üsd vissza, ha tudod gondoltam magamban. Cam erre nem szólt semmit. Hadd gondolja csak végig. Magam is ezt tettem. Rachel futott át az agyamon. Visszakapcsoltam a mobilom. Nem hívott, még egy üzenet sincs. Biztos megsértődött. Amint a szekrényre tettem a kütyüt, hangos csörömpölésbe kezdett.
- Mondd – rá se néztem, csak beleszóltam.
– Lehetnél kedvesebb is velem. – jött a válasz kicsit erélyesebben.
– Bocsáss meg, de nem néztem, ki hív. – szégyelltem el magamat.
– Ezek szerint valakire haragszol, remélem, nem én vagyok, mert jó híreim vannak. – csilingelte Grace. Egyből jobb kedvem lett.
– Péntek helyett holnap lesz a meghallgatás. – üvöltötte.
– Remek, de nem kéne üvöltöznöd. – szidtam le pótanyukám, aki egyben a menedzserem.
– De hogyhogy ilyen hamar? – kérdeztem, mert kicsit furcsálltam a dolgot.
– A főhősnő már megvan, a többi mellékszereplőt pedig ma kiválasztották. – felelte unottan. – Értem, hát akkor kívánj sok szerencsét holnapra. – mondtam neki. Mivel el is fog kelleni. Egy szereplőválogatáson több százan vagy ezren is lehetnek.
– Sikerülni fog, nyugi, holnap hívlak, szia. – mondta, majd megszakadt a hívás. Na, jó legalább nem kell péntekig rágnom magam, így tudok a Cam vs. Lizzy párossal foglalkozni. Beállítottam az ébresztőt, s lefeküdtem aludni. Hamar ment, hát igen, a repülőn nem sokat aludtam.

Reggel hangos beszélgetésre keltem. Órára pillantottam, ami délelőtt tízet mutatott. Mint egy félőrült rohantam zuhanyozni, majd magamra kapva ruháim, már a földszinten voltam. Kávéra már nem volt időm, így hívtam egy taxit. A ház előtt vártam idegesen füstölögve.
– Mi a helyzet, öcskös? –jött utánam Bobby.
– Miért nem csörgött a baszott telefon, el fogok késni a meghallgatásról. – dünnyögtem.
– Cam, dobd ki a kocsid kulcsát. – üvöltötte Bobby. Kocsiba pattantunk és már száguldottunk is a hely felé.
– Kösz, Bobby. – néztem rá hálásan.
– Igazán semmiség, legalább… – de itt elharapta a mondatot.
– De legalább? – húztam fel a szemöldököm.
– Semmi, felejtsd el. - rázta meg a fejét.
– Ne kezd te is! Elég volt tegnap Cam, inkább szoríts. – néztem rá.
– Csak jót akarunk és szorítunk. – mondta, majd leparkolt. Futva tettem meg a távot a házig. Ház? Ez különös. Általában a meghallgatások tömkelege stúdiókban zajlik. Bejáratnál még rendbe szedtem magam, majd benyitottam. Egy lélek sem volt ott bent. Ezek szerint elkéstem, remek. Már épp indultam kifelé, mikor mozgást hallottam.
– Elnézést, a meghallgatásra jött? – jött felém egy barna hajú nő.
– Jó napot! Igen, de ezek szerint elkéstem. – válaszoltam lehajtott fejjel.
– Hát, még van tíz perc, jöjjön. – húzott magával egy ajtó felé. Hirtelen egy garázsban találtam magam, vagyis az lehetet, de átalakították és most egy szobabelsőt ábrázolt.
– Utolsó jelentkező. – vigyorogta a nő, majd leült egy kanapéra egy másik nő mellé.
– Rendben, csókjelenet. – nézett rám a nő, majd az ágy felé bökött. Azt se tudtam, mire jelentkezem, csak eleget tettem ügynököm unszolásának és most itt vagyok. Egy vadidegen lánnyal kell majd csókolóznom. Csakhogy megkapjak egy szerepet. Nem is tudtam, milyen szerep, vagy milyen karakter. Lassan az ágyhoz sétáltam, felpillantva nem hittem a szememnek. Lehunytam majd újra kinyitottam, de csak ő volt az. Majdnem elájultam. Ez a lány mindig meg tud lepni.
– Mehet. – kiáltotta a szőke. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet. Erre ők meg kinevettek. Na, ennek a szerepnek lőttek. Ügyes vagy Pattinson. Tekintetünk megint találkozott és most perzselőbb volt, mint tegnap. Nemcsak a hely, hanem még a szituáció miatt is. Lehúzott maga mellé, majd megszólat.
- Hogy jöttél be? – nézése szinte égetett. Hogy jöttem volna, vajon. Nem értettem semmit, mire kuncogva a kezembe nyomott egy fehér papírt.

2. Fejezet!

Itt is a második feji amit ma küzdöttem össze, de szerintem megérte. Nagyon nagy köszönet bétámnak Puszmónak. Köszönöm hogy segítettél ari vagy.:D
Mivel még friss blog ezért a komi határ legyen öt. Azt majd meglátjuk mi lesz.
VÉLEMÉNYEKET és KOMIKAT KÉRNÉM SZÉPEN. Nekem FONTOS!!!
Kommi függő igaz Thalia.XD
Nah de nem rizsa hanem feji.
Fogadjátok szeretettel. Jah és jelöljetek kinek a szemszögéből legyen a kövi feji./oldalt található/

pusssssssssz
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/ akinek ahogy jön.:)


Meglepetések napja. 1/2

Kristen

A nő mosolyogva felém fordult, majd így szólt:
- Ülj le, mindjárt jövök – mondta, majd ott hagyott minket. Szóhoz se jutottam, nem hogy képes legyek leülni. Idegességemben a körmömet kezdtem rágni és párszor beletúrtam a hajamba. Vajon miért hívtak be engem előre? Mivel még volt előttem legalább tíz lány. Kintről a tömeg okozta zsivaj megszűnt. Ezek meg hova lettek? Az írónő leült az egyik székre és valami lapokat nézegetett. Jenny pedig a szobát vizslatta. Ekkor viszont a rendező lépett be az ajtón, helyet foglalt, majd barátságosan rám mosolygott.
- Ne félj, nem harapunk – nézett rám, majd Stephen felé fordult vigyorogva.
– Az istenért, üljetek már le –szólalt föl újra. Tettük, amit kért, míg ők pusmogtak egy sort. Már annyira ideges voltam, hogy véresre rágtam a körmeim. Drága barátnőm ekkor figyelme rám szegeződött és azonnal a kezeim után nyúlt.
- Ne légy már ennyire beteg – súgta, miközben a kezeimet ölembe helyezte.
- Ideges vagyok. Vajon mit akarhatnak? –súgtam vissza.
– Jaj, hát mit? –húzta fel a szemöldökét és közben sejtelmesen vigyorgott.
- Nos, én Catherine vagyok, a film rendezője. – nyújtott kezet.
– Engem biztosan ismersz – vigyorgott Stephen, mire aprót bólintottam.
– Akkor a tárgyra térek –szólt ismét a szőke nő.
– Szerintünk – itt a mellette ülő nőre nézett és vigyorgott.
– Jaj, Cath, ne húzd az időt – üvöltött fel Steph.
– Rád esett a választásunk, mivel benned minden megvan külsőre-belsőre egyaránt, ami nekünk kell.
– folytatta csilingelő hangon, amitől nekem is jobb kedvem lett. Annyira sugárzott ebből a nőből a kedvesség és az életkedv, hogy meg is feledkeztem a szorongásról. Elkértek pár adatot, majd mondták, hogy pénteken jöjjek vissza, mivel akkor lesz a férfi főszereplő válogatás, amin nekem is részt kell vennem. Az okot már tudtam, miért engem választottak, de mégsem tudtam elhinni. Ez megcáfolja a magammal szemben felállított ígéretem. Lefagyva lépdeltem kifelé, miközben barátnőm ujjongott mellettem.
- Örülnöd kellene, most kaptál egy szerepet – vinnyogott tovább.
– Örülök. Nem látod? – erőltettem magamra egy mosolyt.
– Ezt beszéljük meg otthon, rendben? – néztem rá, nehogy tovább erőltesse a dolgot. Aprót bólintott, majd leszegett fejjel elindult. Már majdnem az ajtóban voltunk, mikor valaki utánunk kiáltott.
- Kristen Stewart és Jenny Benett? - a hang irányába fordultunk és egy barna, gyönyörű szép lánnyal találtuk szembe magunkat.
– Igen, mi vagyunk – szóltam vissza, majd Jenny felé néztem. Az az arc, ami fogadott, letaglózott. Mintha szellemet látna.
– Nikki Reed? – nézett kérdőn a lányra. Nikki. Miért ismerős nekem ez a név?
– Igen. Már azt hittem, meg se ismertek – mondta az említett, majd barátnőm nyakába vetette magát.
– Te nem ismersz fel, igaz? – jött közelebb.
– Hát, nem nagyon – sütöttem le a szemem és gondolkodni kezdtem. Nikki… Nikki ez kattogott az agyamban.
– Jaj, Kristen, általános iskola, hármas fogat. – visongott Jenny. És ekkor megvilágosodtam. Nicole Houstone Reed. A lázadó barbi baba, aki inkább két olyan lányt választott, mint Én és Jenny, minthogy a felkapottabb lányokkal lógjon és fiúzzon. Barátságunk igen erős volt, míg Nikki el nem költözött hatodik év végén. Azóta semmit az égvilágon nem hallottunk róla.
- Már emlékszem – léptem hozzá és szorosan megöleltem.
– Merre jártál mostanáig? – indultunk el kifelé a kocsihoz.
– Erre-arra, de főképp New Yorkban – álltunk meg a kocsi mellett.
– Ott éltem egész eddig, most viszont hazaköltöztem anyuhoz – mondta. Megváltozott vagy csak zavarban van a viszont látástól.
– És mit kerestetek ti Cathnél? – tette fel váratlanul a kérdést.
- Hogy kinél? – nagyszájú Jenny már megint nem bír magával.
– Catherine, a szőke hajú nő, nála – bökött a fejével a ház felé.
– Ja, Kristent hoztam szereplőválogatásra – én egyszer tuti leütöm ezt a lökött csajt.
– Tényleg? Csak nem te vagy a bingo? – nézett rám csodálkozva
– Hát, hogy mi vagyok, azt nem tudom, de megkaptam a főszerepet – hajtottam le a fejem.
– Igen, ő a bingo – kuncogott Jenny.
– Ez szuper, ugyanis én is szerepelek – ujjongott most már Nikki is. – Én leszek Rosalie – húzta ki magát. Már ráismerek. Ő az igazi Nikki, a mi barátnőnk.
– Bocsi csajok, de nekem mennem kellene. Cam már biztos otthon van – mondtam, mire Nikki szeme felcsillant.
– Csak nem a bátyád Cam? – kérdezte mosolyogva.
– De igen. Végre hazajött egy kicsit - kész vagyok tőlük. Egyszerűen rám tudják ragasztani a jó kedvet. Beszálltunk a kocsiba és meg sem álltunk a házunkig. Leállítottam a kocsit, mire a lányok szinte repültek befelé.
– Velem ne is törődjetek – dünnyögtem magamban. Odabentről hangos sikítás hallatszott és jó pár öblös nevetés. Beérve a nappaliba, nem hittem a szememnek.
A nappali közepén a bátyámat találtam a rajta csüngő Nikkivel és Jennyvel. A kanapén viszont ott ült három ismerős, de mégis idegen srác. Végignéztem az arcokon és az utolsónál majdnem felsikoltottam.
- Bobby – üvöltöttem és a nyakába vetettem magam.
– Már azt hittem, meg sem ismersz törpe – szorított magához.
– Hogy kerülsz ide és kik ők? – ültem le a kanapé karfájára.
– A bátyáddal jöttünk, ők itt a banda többi tagja, Marcus és Sam – mutatta be a másik két srácot. – Rob és Lizzy holnap jönnek utánunk – jegyzete meg mellékesen.
– Na, mi van, a bátyád már nem is üdvözlöd? – mordult rám Cameron.
– Már alig vártam, hogy haza gyere – ugrottam a nyakába.
– Örülök, hogy örülsz – puszilgatott meg imádott bátyám. Ekkor a lányok halkan köhintettek, mire Cam feléjük nézett.
- Igen, nektek is örülök – ugrott oda hozzájuk és elkezdte csiklandozni őket. Majd Cam bemutatta a banda tagjait a lányoknak. És ő is megjegyezte, Rob és Lizzy holnap csatlakoznak a népes társasághoz. Igaz, Bobbyt már ismerem, mivel ő volt Cam legjobb barátja a Londoni egyetemen és utána alapították a bandát. És most már Marcust és Samet is ismerem, de kíváncsi vagyok Robra és Lizzyre. De főleg a lányra, mert amikor a bátyám kimondta a nevét /szinte csodálattal/ , megcsillant valami a szemében. Kíváncsiságomat az is fokozta, hogy a fiúk mosolyogni és füttyögetni kezdtek bátyámra az említett név hallatán. Az este további részében a nappaliban ültünk és beszélgettünk. Jó volt a hangulat, de nem az alkohol hatásának köszönhetően. Remek emberek vettek minket körül. Boldog voltam, hogy végre a bátyám itt van velem, és hogy újra együtt a hármas fogat. A lányok késő este távoztak, de azzal a kijelentéssel, hogy holnap ugyanitt, ugyanekkor találkozunk. Cam elszállásolta a fiúkat, majd a konyhába mentünk beszélgetni. Töltöttem tejet mindkettőnknek, majd helyet foglaltunk a pultnál.
– Na, és mesélj! Ki az a Lizzy? – fordultam feléje vigyorogva.
– Lizzy Pattinson a nővére Robnak, aki a banda negyedik tagja – válaszolta hetykén. – Csodás lány, remek énekhanggal – fixírozta a tejes poharat.
– Jaj, ne kelljen már harapófogóval kihúznom belőled – ütöttem finoman vállba.
– Rendben, Lizzy többet jelent nekem, mint barát, de ezt ő nem tudja – hajtotta le a fejét.
– Bele vagy zúgva, látszik rajtad. Miért nem lépsz? – simítottam végig az arcán.
– Sokszor próbáltam már, de mindig közbe szól valami vagy valaki – mondta kicsivel dühösebben az utolsó felét.
– Ne légy nyuszi! – csaptam az asztalra.
– Ez így igaz – szólalt meg egy harmadik személy az ajtóból. Oda kaptuk a tekintetük és nem mást állt ott, mint Bobby.
– Én most lefekszem, jó éjt – Cameron adott egy puszit, s már itt sem volt. Néztem testvérem távolodó alakját, majd az érkező felé fordultam és megpaskoltam a mellettem lévő széket.
– Inkább elszívnék egy cigit, jössz.?
Kimentünk a teraszra cigizni és nem bírtam magamban tartani a szavakat.
- Nem értem, mi van vele – kezdtem bele a mondandómba. – Régen nem ilyen volt – ezt inkább magamnak mondtam, mint Bobbynak. – Miért nem lép? – fordultam most már második bátyám felé. Igen, Bobby olyan volt nekem, mint a második bátyám és ez a szeretet kölcsönös volt.
– Nem tudom, mi bajuk van – ült le a kerti padra, majd megpaskolta a mellette lévő helyet. – Rob és én sem értjük, miért húzzák egymás agyát. – gyúrta el a cigijét. – Lizzy is annyira oda van Camért, mint Ő a lányért. – dőlt hátra és az eget kémlelte. – De Rob kitalált valamit – kuncogott fel. – Neki most egy szerepválogatásra kell mennie, és ha megkapja a szerepet, Lizzy venné át a helyét – magyarázta, mire én csak értetlenül néztem. – Így jobban össze tudnak melegedni és talán lépnek egymás irányába – a végén már szinte vigyorgott. – De ez a jövő zenéje – sóhajtott fel, majd elköszönt.
Órákig ültem még kint és jó pár cigi elszívásával sem lettem jobban. Miért nem lép a bátyám vagy a lány? Cameron nem ilyen volt. Szinte majd megveszik ezért a lányért, látszik rajta és hallani, ahogy beszél róla. De a megnyugvást Bobby meg Rob hozta. Ők már tudják mindkét fél érzését a másik iránt. Tervük is van, amibe én is, ha tudok, besegítek. Fontos nekem a bátyám. De vajon ki az a Rob? Majd holnap minden kiderül. Egy doboz cigi után felmentem lefürödni. Az ágyon ülve végiggondoltam a mai napom. Először is szeretett bátyám újra itthon van, aminek nagyon örülök. Elhozta a bandáját, ami nagy meglepetés volt és fokozta az örömöm. Aztán ott a hármas fogat. Nikkivel újra együtt a csapat, amiről rég álmodoztam. És a szerep. Hát igen! Egy olyan karakter, ami közel áll hozzám. De vajon jő ötlet? Egyszer élünk alapon igen. Maximum ez lesz az utolsó, amit vállalok. Apa, hogy fog örülni neki! Aztán ott vannak a titokzatos banda tagok is. Kíváncsi vagyok Lizzyre, na meg persze Robra. A holnapi nap sem lesz eseménymentes, az egyszer biztos.
Amint a fejem a párnához ért, már aludtam is.

Másnap dél környékén ébredtem. A nappaliban már nagy volt a hangzavar. Az öblös férfi nevetést könnyen felismertem, de volt egy érdekes női kacaj is.
- Te jó ég! – ugrottam ki az ágyból. Ezek már itt vannak és én sehol sem tartok. Eszeveszett tempóban mentem a fürdőbe. Zuhanyra már nem volt időm, így csak felöltöztem, majd vad fogmosás után leszáguldottam a nappaliba. De a lábaim nem így akarták. Az utolsó lépcsőfoknál keresztbe akadtak és már csak a padlót láttam közeledni. Pont, mint Bella. Érthető, miért engem választottak. Miért én vagyok a bingo? Hangos puffanással értem földet, mire a nappaliból körém sereglettek az emberek. Bátyám felsegített, majd megkérdezte, jól vagyok e. Sután köptem egy semmi bajomot, de nem mertem felnézni.
- Hát, ő lenne a kishúgom, Kristen – mosolygott Cam, majd egy ölelés után a vendégek felé fordított.
- Kris, ő itt Lizzy és Rob – nem mertem felnézni, ugyanis még mindig pipacsvörös voltam. Ekkor egy kéz indult el felém. Igazi művész és zongorista kezek. Felnéztem, hogy lássam eme csodás kéz gazdáját, de nem kellett volna. Még a nevem is elfelejtettem, amikor megláttam azt a csodás arcot.

1. Fejezet!

Nah hát meghoztam az első fejit. Anyit irnék ide hogy nehéz volt mert izgultam mit fogtok szólni. Komihatár még nincs de remélem irtok. Segítségemre volt Alice Carror. Köszönöm neked hogy nem küldtél meleg éghajlatra amiért anyit zaklattalak néha tök hülyeségek miatt.
Na de nem is húzom az időt. Irány olvasni!

Pussssz
Krixta /Bella19-Kstev/

1 Fejezet!
Életcél vs. Lehetőség.

Kristen.

Egy nap talán ráébredsz mit szeretnél kezdeni az életeddel. De ez a nap számomra nem igen jött el. Kristen Stewart vagyok tizenkilenc éves diáklány és mellesleg pincér vagyok. Szüleimmel és ütődött ám imádnivaló bátyámmal élek a forró Los Angelesben. Régebben /úgy tíz éve/ lehetet már mikor utoljára a kamerák elé álltam. Színésznő szerettem volna lenni vagyis nagyon vonzott ez a műfaj. Apa révén volt belátásom eme mesésnek tűnő világba. De egypár szerep után kiábrándultam belőle. Anya aki mindig azt hajtogatta „vidd véghez az álmaid” nem szólt egy szót sem mikor közöltem nem folytatom a színészi pályám hanem visszaülök az iskolapadba. Apa viszont nagyon csalódott volt. Mert állítása szerint látja bennem a tehetséget. És ide még azt is megjegyezném, hogy titokban /na jó azért kicsit feltűnő volt mikor kaptam levelet innen onnan szerepekre/ elküldte az önéletrajzom. Nem voltam rá mérges mivel az apukám és csak jót akar, de hát én döntöttem.
- te még mindig pizsamában vagy? – szakított ki elmélkedésemből drága édesanyám hangja. – jöhetsz ebédelni. – jelentette ki majd szigorú szemekkel vizslatni kezdte a szobám. – ma is dolgozol? - Bólintással válaszoltam mire gondolkodóba esett. – amint szabadnapos leszel kitakaríthatnál. – jelentette be. - mikor is takarítottál utoljára? – nézett rám azzal a nagy szemeivel. – hm had gondolkodjam. - töprengő arc csak hogy az őrületbe kergessem. – utoljára húsvétkor. – böktem ki mire anyu feje mindenféle színben pompázott, majd kiviharzott. Most hogy egy kicsit elmélkedtem igaz is volt. Utoljára még a húsvéti szünetben takarítottam. Na ezzel most ne foglalkozz. Lassan mint egy csiga vonszoltam le magam a lépcsőn. Az ebéd gyorsan és csendben telt. Kínos volt a csend, valamire készülnek. Vártam még egy kicsit de semmi. Fogtam elpakoltam magam után és egyenesen a szobámba mentem.

Néhány perccel később.

Jó volt úton lenni. Csak én voltam meg a drága kis kocsim. Kínos volt az otthoni légkör. Általában ha valamire készülnek vagy titkolóznak mindig ez van. De időm nem volt nagyon agyalni a dolgokon mivel már a kávézóban is voltam. Jenny imádott barátnőm már a pultban szorgoskodott. Péntek van ilyenkor általában zsúfolásig telik a hely.
- szia. –köszönt unottan. Na ebbe meg mi ütött nem szokott ő ilyen lenni.
- szia. – válaszoltam. – minden oké? – léptem mellé.
- mondjuk, csak fáradt vagyok egy kicsit. – ült le a székre.
- mért nem mész haza inkább. – néztem rá majd megfogtam a homlokát. – Jenny neked lázad van. – rikkantottam fel még jó hogy senki nem hallotta. – irány haza kisasszony, majd én tartom a frontot. – rángattam fel a székről.
- de nem… - próbált ellenkezni mind hiába. – semmi de, irány haza. – tuszkoltam az öltöző felé. – meleg fürdő, mézes tea, lázcsillapító és pihe puha ágy. – mint egy tyúkanyó soroltam neki a teendőket. – ha végeztem benézek. – ez volt a végszóm majd kilöktem az ajtón.
A főnöknek elmondtam hogy mi a helyzet Jennyvel mire totál ki kelt magából. Nem törődtem a hisztijével csak mentem a dolgomra. Egész este egyedül melóztam, rengetegen voltak. Mire eljött a zárás alig láttam a fáradságtól és a fejem is kezdett fájni. Lehet hogy én is megfáztam volna? Nyár vége van de itt nem nagyon látszik meg a hőmérsékleten úgyhogy egész nap ment a légkondi. Utam nem haza vezetett hanem barátnőmhöz mivel egy megígértem kettő semmi hangulatom a szüleimhez. Csengettem de nem nyitott ajtót így gondoltam alszik. Gyorsan haza ugrok pár holmiért és a hétvégét nála töltöm. Rossz ürügy hogy beteg de így nem kell otthon lennem a hétvégén. Próbáltam szinte észrevétlenül beosonni de nem ment. Szemfüles anyukám pont a nappaliban ült és olvasott. De nem könyv volt a kezében hanem egy. Nem az nem lehet már megint. Apa! Visított fel bennem egy hang. Pufogva felvonultam a szobámba majd bevágtam néhány dolgot a hátizsákomba és indultam is el innen minél messzebbre. Hatásos kirohanásomnak anyu vetet végett. A lépcső alján várt. Mikor oda értem a kezembe nyomta a papírt majd ennyit mondott: - apád kedvéért. – elindult felfelé. – ja és szerintem ez tetszeni fog. –mormolt pár lépcsőfok után majd eltűnt. Ezt nem hiszem el. Dühömbe bevágtam a táskámba és meg se álltam Jennyiig.
A hétvégét mind a ketten lázasan töltöttük. Néha megnéztük egy filmet de a nagy részében aludtunk hogy hétfőn újult erővel menjünk dolgozni. Én személy szerint örültem hogy hétfőn már meló legalább nem töröm az agyam a döntésen. Tény és való a kedvemre való volt a szerep. Olvastam a könyvet és igen is tudtam egyesülni a karakterrel de bátorságom nincs hozzá. Minden lében kanál barátném kiszúrta hogy sutyiban azt olvasgatom. Aznap este semmit nem szólt de viszont nagyon meglepett mikor szó szerint rám támadt hétfőn délelőtt munka közben.
- ugyan Kristen, ezzel szerintem semmit sem veszíthetsz. - fordult felém. - komolyan beszélek, el kell menned. - nézett rám azzal az én mindent tudok nézéssel. Már vártam a kitörést de mért pont munka közben. Hogy még többen halják. A szereplőválogatást a napokban vagyis ma és holnap tartják.
- pont egem választanának a főszerepre, ha el is megyek. - dünnyögtem vissza, de persze meghallotta. - ne nyavalyog, ma délután elviszlek a válogatásra. - nézett rám mindent tudó arccal. - és ne is próbálj ellenkezni. - üvöltött rám mielőtt még bármit is mondhattam volna. Na most mit csináljak. Ez saját magam és az életcélom elleni összeesküvés lenne ha elmennék arra a válogatásra. Megérné? Száljak harcba imádott barátnőmmel aki szinte a tesóm és mellesleg rengeteg mindent tett már értem. Időm nem volt tovább morfondírozni mivel ki kell szolgálnom a vevőket. A műszak végeztével megragadott és a kocsimhoz hurcolt.
- ne ellenkezz, úgyse mész vele semmire. – felelte helykén majd indított. Pár perc autózás után meg is érkeztünk a helyszínre.
- családi ház? – hüledeztem még mindig a kocsiban ülve.
- ne nyavalyogj inkább húzzunk. – hát igen ami a szívén az a száján. Óvatos kopogás után beléptünk az ajtón. Egyszintes ház volt és még az előszobába sem fértünk be annyian voltak.

Keserves egy óra múlva.

Már azon voltam sikítva elfutok. Egy órája dekkolunk itt és ahányan kimennek annyian jönnek be utánuk. És az ajtó ahol a meghallgatás folyt vészesen közelítet. A mobilom rezgése terelte el a pánik félelmemet.
„Kristen!
Elutaztunk de szerdára itthon leszünk.
A bátyád Cam viszont ma este érkezi. Úgyhogy légyszíves igyekezzél haza.
Puszil anya, apa.”

Ettől az sms-től kicsit jobban éreztem magam mivel már jó pár hónapja nem láttam a bátyám. Zenész és járja a világot a bandával. Már nagyon hiányzik. Vajon mit fog szólni ehhez a lépésemhez. Nagy vigyor terült el a számon mivel végre itthon lesz velem egy kicsit. Erre barátnőm felhúzott szemöldökkel vizslatott. Nem voltam rest megmutattam neki. Rögtön vigyorogni kezdett. Ő is mint én imádja a bátyám és szinte már bátyának is érzi. Jennynek mi voltunk a második családja. Szülei folyton utaztak ezért rengeteg időt volt nálunk. Régen és most is egyaránt. Így egy kicsivel jobban viseltem a várakozást. De nem tartott sokáig. Épp hogy beleéltem magam alig néhány óra és mehetek a bátyámhoz, kilépett az ajtón a rendező és az írónő hogy szünetet tartanak. A kezem ökölbe szorul és épp fojtottam el a feltörő sikolyt mikor megálltak előttem. Jól végigmértek engem majd egy hatalmas vigyorral az arcukon egymásra néztek és bólintottak. Teljesen megkövülve álltam előttük és a szemem sarkából Jennyt és többi lányt figyeltem. Mindenki minket nézett. Majd az írónő felém fordult és így szólt: - gyere velünk.
Követtem őket abba a szobába ahonnan kijöttek. Becsuktam az ajtót és vártam mit fognak mondani.
Kínos csendet maga Stephen törte meg.
- Catherine. – nézett a mellette álló szőke nőre. A nő mosolyogva felém fordult majd így szólt….

Még egy blog!

Tegnap este csakúgy kipantatna fejemből ez a story. Olvassátok el a tervet és komizatok.

Nem átlagos és valósághű story lesz mert a lustaágom miatt nem vagyok hajlandó utánanézni az időpontoknak /mi, mikor,hol történt/ De szentem ez benne a lényeg. Tegyük félre egy kicsit a Twilightet, na jó azért ne annyira csak menjünk a kezdtetek elé.
Történetem főhősei hát kik mások lenének mint szeretett RobSten párosunk. Kicsit más felállásban találkozhattok velük itt de rem azért tetszeni fog.
Szereplők adottak, helyszin adott. De mi a más hát az hogy Kristen suliba jár /eredetileg is igy volt és 18 éves/ de jelenleg tombol a nyár. Ám főhősnönk nem pihen hanem egy közeli kávézóban dolgozik gyermekkori barátnőjével Jennyvel. Megszokott életritmusban éli mindennapjai míg egy nap valami nem változik. Kap egy levelet egy izgalmasnak és sikeresnek igérkező film szereplőfelhívására. Ez a film nem más mint a Twilight. Stephenie Meyer híres könyvéből most filmet készitenek. Kristen teljesen kétsségbe esik mivel a könyvet olvasta és imádja ám ez elenkezik a magával szemben felállított elvárosnak. (Hogy mi is az: apukája révén már volt alkalma belelátni a szinészetbe, kicsinek el is kezdte kitanulni és egykét szerep után /ami neki nem igen tetszet/ feladta és visszaült a padba. De a papa nem hagyta ennyiben a dolgok. Tehetségesnek tartotta lányát így elküldte az önéletrajzát egykét helyre.) Így jutottunk el ide. De vajon hogy dönt! Elvalalja vagy visszabújik a csigaházba. Lehet hogy valaki mégis meggyőzi róla hogy vágjon bele.
Ha felkeltete az érdeklődésedet eme történet akkor kövesd figyelemmel a blogot, pár napon belül jön az első feji.
De addig is egy kis ízelitő:

- ugyan Kristen, ezzel szerintem semmit sem veszíthetsz. -fordult felém a minap barátnőm Jenny. - komolyan beszélek, el kell menned. - nézett rám azzal az én mindent tudok nézéssel. Miota megmutattam neki a a levelet nem hagy békén. Stephenie Meyer könyvét most szeretnék megfilmesíteni és a napokban zajlik a szereplőválogatás. Én is kaptam belőle ízelitőt. Nem akármilyen izelítőt.
- pont negem választanának a főszerepre, ha el is megyek. - dünyögtem vissza, de szemfüles barátném meghalotta. - ne nyavajog ma délután elviszlek a válogatásra. - nézett rám mindent tudó arccal. - és ne is próbálj elenkezni. - üvöltött rám mielőtt még bármit is mondthattam volna. Na most mit csinálja. Ez saját magam és az életcélom elleni összeesküvés lenne ha elmennék arra a válogatásra. Megérné? Száljak harcba imádott barátnőmmel aki szinte már a tesóm és mellesleg rengeteg mindent tett már értem. Időm nem volt tovább morfondírozni mivel ki kell szolgálnom a vevőket.

Na hogy tetszik. Irjatok KOMIT hogy milyen. LÉGYZSIVES SOAT SEGÍTENE.

Pusssssz
Krixta