Hallihó!
Nem, nem fejzet hanem egy sokkos bejegyzés, nekem. Ti nem tudom h fogjátok fogadni én perr pillanat nem tudom eldönteni hogy bőgjek vagy nevessek.
A lényeg nem ezen van hanem.......
Egy számomra Imádott, Örült, Szeretnivaló, Perverzióval és Vidámsággal feltöltött lány aki a mindenem alkotta meg a Mr. Magas és Szexi & Vakulány oldalát. Innentől kezdve ott fojtatom eme csodás blog és számomra annnyira Imádott történetet. Minden átt lett mentve tehát nem kell neketek semmi mást tenni, mint klik a következő cimre és ugyan úgy ámulni, bámulni, nevetni-sírni ahogy én tettem. És nagyon nagyon nagyon Megkösszini Encinek!
Köszönöm Cica el sem hiszed mennyire. Ez egyszerüen Ááááááááááááááááááá és Wííííííííííííííííííí és Óóóóóóóóóóóóó. IMÁDLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAK!
http://mrtallandsexys-story.blogspot.com/
2011. június 2., csütörtök
2011. május 29., vasárnap
7 fejezet!
Különösebb dolgot nem fűznék hozzá. Tálakat és minden olyan eszközt ami felfogja a nyálat elő. Garantáltan olyan fejezet! Határ 5!!! Utána jön a friss!
Köszönöm a komikat, sokat segítenek.
Puss(L)
Kstev
UI:majdnem teljes 5oldal! Xd
7 fejezet!
Christiana
Tegnap kissé felöntöttem a garatra. Már rég volt hogy én ittam. Pontosabban egy éve. Iszonyat fájt a fejem és a hányinger is kínzott. S talán a legrosszabb annyira melegem volt a hozzám nyomódó, kályhaként tüzelő testektől, hogy már a sivatagban éreztem magam.
Próbáltam lefeszegetni a rám csavarodott végtagokat, de azok meg sem mozdultak. Most mi a fenét csináljak? Töprengtem el ám egyszer csak nyílt az ajtó. Mike volt az.
- segítenél? – kérdeztem suttogva. Huncut, szívdöglesztő vigyor jelent meg arcán. Már tudom Emily mért habarodott bele. Ám a cinkossan csillogó szemek semmi jót nem ígértek.
Így is lett.
- riadó, ég a ház. – üvöltötte el magát.
A fiúk szó szerint leestek az ágyról. Emily riadtan futott be, mögötte pedig a banda többi tagja robogott. Ches és Rob a földön fetrengve, valami fura nyelven káromkodtak. Nem bírtam ki megint nevetés nélkül, ám ezzel nem csak én voltam így.
- ti meg mi a büdös fenét fetrengtek, mondom hogy ég a ház. – dörrent rájuk Mike. Hogy tud most is nyugodt lenni.
- kurva vicces. – dünnyögte Rob miközben a hátsóját simogatva felmászott az ágyra, s bevágódott közvetlenül rám.
- hé. – löktem le magamról.
- ó, bocsi. – felelte csukott szemmel. Tisztára koma volt. Jót kuncogtam a képén. Chester is felvánszorgott mellém. Mindkettő azonnal a fejére rántotta a paplant, s ahogy fejük a párnával találkozott már aludtak is.
- nah mivan lányok, nem bírjuk a piát. – kuncogott fel Dave.
- ennél még Chris is jobban bírja, csak nézzetek rá. – mondta Joe. A fiúkat látszólag ez sem hatotta meg. Durmoltak tovább.
- na angyalkáim, talpra. – rántotta le rólunk a paplant Mike. Rob mint egy kamasz durrogni kezdett, Ches pedig csak bemutatott egyet.
- ti akartátok. – kuncogott Mike majd Em felé nézet. Amaz bólintott s alig két perc után egy nagy vödör vízzel tért vissza.
- Chris, bocsánat az ágyadért. – nézett rám Mike majd jelezte hogy mehet.
- ürgeöntés. – kiáltották a fiúk, Em pedig meglódította a vödröt.
- hogy az a……- ültek fel hirtelen.
- Emilynek hívnak. – kuncogott barátnőm.
- mivel nőt nem bántok, meg különben sem gondolom hogy te találtad ki. – bosszankodott Chester majd Rob felé fordult.
- Shinoda. – kiáltották egyszerre majd megindultak Mike felé.
- én szóltam. – emelte fel kezét, ám belátta jobb ha menekül. Mint három kisgyerekek, úgy futkostak az egész házban. Nem tudom honnan szedték a vízi pisztolyokat, de már csak azt vetem észre hogy minket is célba vesznek. Ott kergetőztünk csurom vizesen a lakásba mikor megszólalt a telefon.
- igen. – kapta fel a telefont Joe majd megcsúszva egy tócsán, Dave-nek dobta a telefont.
- tessék. – hasalt el az illető mert Brad kirúgta a lábát.
- ki vagy? – vette át Brad a telefont mivel Dave megszólalni sem tudott.
Már azt hittem átmegy az egész csapaton a telefon mikor felém nyújtotta.
- téged keresnek. – mondta majd futott tovább.
- igen? – szóltam bele félénken.
- szia Kellan vagyok. Csak érdeklődni szeretnék, hogy hol vagy? – felelte az illető a vonal túlsó végén, kis iróniával a hangjában.
- fenébe. – csúszott ki a számon.
- a találkozóra gondolsz, hát igen. Én itt vagyok. – kuncogta. Hirtelen milyen jó kedve lett valakinek, hogy oda ne rohanjak meg vissza. De várjunk csak. Honnét tudja ez a számom?
- igen, tudom, már beugrott. Tudod ezért mondtam hogy ma nem kéne találkoznunk. Itt vannak a fiúk és hát érdekesre sikerült a reggelem. – kezdtem el hadoválni.
- sejtettem, ám azt elfelejtetted megkérdezni honét tudom a számod. De ezt majd személyesen. Tíz perc múlva ide tudnál érni. Tizenegyre a reptéren kellene lennem. – hadarta. Én meg csak kapkodtam a fejem ide-oda. Nehéz úgy koncentrálni, ha közben 7, gyermeké alakult felnőtt rohangál és üvöltözik a hátad mögött.
- persze, megyek. – vágtam rá majd letettem a telefont. Hirtelen nem tudtam mást mondani. De amint ő is mondta. Minél előbb annál jobb, ha végre túlesünk már ezen a fotózáson és elfeledjük egymást. Berobogtam a fürdőbe. Gyors fogmosás, zuhany. Majd törölközőstül rohantam tovább, ezzel nem kis meglepetést okozva a fiúknak. Hirtelen mindenki megállt és engem figyelt.
- most mi van? – kérdeztem majd magamra csuktam a szobám ajtaját. A legelső kezembe akadó ruhát felvéve az előszobába robogtam a holmimért. Ám nem találtam sehol.
- hol a faszba lehet? – bosszankodtam.
- hú de ideges valaki, csak nem randira mész? – lépett mellém Mike.
- képzeld, nem. Az állásomat megyek megmenteni, persze ha megtalálom a cuccom. – hadartam miközben ész nélkül kerestem a táskám.
- ki és hova megy randira? – lépett mellénk Chester.
- Chris. – bökött a fejével rám Mike.
- megcsalsz? – húzta fel szemöldökét Ches. – én azt nem élem túl, csak hogy tudd. – felelte szigorú hangon.
- később sajnálni foglak, de ha most rögtön nem indulok el, munkám sem marad. Mindezt egy vámpírsztár fogja elintézni. – daráltam majd Bree után kiabálva kezdtem pásztázni a házat. Ideges volt, nagyon is. Nem tudom hogy mire számítsak Mr. Lutztól, ha nem érek oda. Apropó Kellan. Hát persze. Áramszünet, beszorultunk a raktárba és az ablakon kimászva jutottunk haza. Hát ezért nem találom a holmim. Francba.
- Emily nem láttad Breet? – futottam oda barátnőmhöz. Fejével az üvegajtó felé bökött.
A kertben találtam rá a függőágyon. Ő az egyetlen, aki megtud rajta maradni. Mi mindig levágódunk, nah jó Em esik seggre többször. (bocsi :D by:szerk) Dave pedig ott ült mellette, s csak mondta és mondta neki. Újabb szerelem van kibontakozóban. Ajaj, mi lesz még itt.
- bocs hogy megzavarom az idillt, de nincs kedved életet menteni? – léptem melléjük, Breenek intézve szavaim. Dave jót mosolygott azon hogy átláttam rajta, majd magunkra hagyott.
- úr isten, mi történt. – ült fel hirtelen. – neked meg ki mondta hogy leléphetsz. – szólt Dave után. Én mondtam hogy lesz még itt valami. Szegényem meghunyászkodva lépett vissza hozzánk.
- kéne a kulcs, mert én bent hagytam tegnap. – tértem a lényegre.
- a táskámban megtalálod, de nincs baj? – nézett rám aggódon. – bemenjek én is? – aggódott tovább.
- nem semmi, nyugi megbirkózóm vele. S különben is ma szabadnapunk van. – mosolyogtam rá. - de most sietnem kell. – hadartam majd száguldottam is befelé.
Kivettem a kulcsokat s indultam is. Az ígért tíz perc már amúgy is letelt. Ám kint a ház előtt újabb gond adódott. Remek, most már tuti hogy elkések. Mike, talán ő még segíthet.
- Mike, nagyfiú merre vagy? – rontottam a konyhába mivel onnét hallottam a hangját.
- mond hugi, mi a baj? – kiáltott vissza. Amint a konyhába léptem rám tört a nevetőgörcs.
- hát..te..meg…mit csinálsz. – dadogtam s majdhogynem már a földön feküdtem. Mike kötényben, nyakig lisztesen, segédkezett barátnőmnek.
- mi ez a viháncolás? – lépett mellénk Ches. Amint megpillantotta barátját elkiáltotta magát hogy műsor van majd nevetni kezdett ő is. a fiúk pillanatokon belül a konyhába termettek. Nem tudtam eldönteni, ki vörösebb a nevetéstől.
- mi lesz a vacsi, Mike? – kérdezte két nevetőgörcs között Joe.
- aki tovább nevet annak semmi. – lépett elénk hirtelen Em. – amúgy meg Pizza. – tette hozzá. A fiúk abban a pillanatban befejezték a nevetés mikor a pizza szó elhangzott.
- amúgy mért kerestél? – nézett rám Em válla felett Mike.
- fuvar kéne, mivel a kocsimat is ott hagytam tegnap. – jutott eszembe miért is jöttem ide.
- hát ha arról van szó vidd el a kocsim, sajnos már ittam. – mutatott az asztalon lévő borospohárra.
- remek, van aki még beszámítható állapotban van? – néztem végig a társaságon. – ja és tíz másodperc alatt útra kész is. – tettem hozzá. Biztos, ami biztos.
- menjünk. – lépett mellé Ches. Válaszom meg sem várva húzott magával kifelé.
Udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.
- köszönöm. – biccentettem majd beszálltam.
Ültem már pár ember mellett, de Chester vezetési stílusa. Te jó ég, nem győztem kapaszkodni.
- hova rohanunk ennyire? – kérdeztem rá az egyik egyenes szakaszon.
- te mondtad hogy sietsz. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- igen, de ha lehet élve szeretnék oda jutni. Kellan holtan nem veszi hasznom. – csúszott ki a számon.
- ki az a Kellan? – nézett rám miközben visszavett a tempón.
- Kellan Lutz, mond valamit. – fordultam feléje. Érdekes beszélgetés lesz.
- a piperkőc vámpírsrácra gondolsz? Igen, ismerem az újságokból. Mi dolgod van neked vele? – kérdezte miközben sebességbe tette az autót. Gondolom a botkormány helyére Kellan fejét képzelte. Mióta ismer annyira óv minden férfitól. Bezzeg ha róla lenne szó. Nah jó ebbe ne menjünk bele. Ches, Mike és a banda többi tagja olyan mintha a testvéreim lennének. Mike a bátyám szerepét a többi pedig az öcséim szerepét töltik be. Vicces, mi. De imádom mindet. Mi már, ahogy múltkor Rob mondta, mi egy család vagyunk.
- szóval? – állította le a motor.
- fényképész vagyok az istenért. Nem randi, hanem munka. – böktem vállba. – ne légy már féltékeny szívem. Tudom, te főnyeremény lennél. Szeretlek, is mint az öcsémet. – simogattam meg most gyermeteg arcát.
- öcséd? – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
- igen, Mike a bátyám és a ti pedig az öcséim. – mosolyogtam rá.
- ez szép. Eddig is kisebbségi érzetem volt, de most. – hajtotta le fejét.
- jaj te, ne kezd mert megcsikizlek. – szóltam rá. Ő csak megrántotta a vállát. Hát ő akarta. Isten igazából úgy neki estem hogy véletlenül a dudát is megnyomta a kezével.
- jó-jó befejezem. – emelte fel kezét.
- ez a beszéd. – pusziltam arcon.
- csak ennyi? – biggyesztette le száját.
- otthon kapsz többet is de most megyek. – nyomtam még egy puszit egyenesen a szájára majd ott hagytam. Kapcsolatunk pusztán baráti, ezt mindenki tudja. Igaz az elején nagyon tepert és udvarolt, de megmondtam mi a helyzet. Elfogadta és azóta is jóba, sőt létezni sem tudunk a másik nélkül. Aki nem hisz a fiú-lány puszta barátságban az hülye vagy még nem élte át. Merengtem el.
Befelé az ajtón, megint meglepődtem. Nyitva volt. Remélem nem. Hátranézve Ches hűlt helyét láttam csak. Remek, egyedül kell szembe néznem bárki is legyen odabent.
Remegő lábbal sétáltam fel az emeltre. A műterem ajtaja is nyitva volt és égett a villany is. Odaosontam, de senkit nem találtam bent. A terem viszont a fotózáshoz már elő volt készítve. De hát Bree nincs is bent. Tegnap viszont nem így hagytam itt. Akkor valaki mégis csak van itt. Ki kell derítenem. Ám gyávább voltam. A táskámba kezdem kutatni a telefonért, mikor rájöttem azt is itt hagytam, meg különben sem venném hasznát, mivel összetört.
- késtél. – jött egy erélyes hang a hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, s még egy kisebb sikoly is kicsúszott a számon. Megfordulva Kellan kaján képével és a Calvin Klein alsóba bújtatott testével találtam szembe magam. Hamarjában ezerféle szitok jutott eszembe, ám a látványtól semmi értelmeset nem tudtam mondani. Hirtelen öntött el a meleg, oly annyira hogy légszomjam támadt. Egyenes az irodába futottam vízért.
Amint létrejöttem neki szegeztem a legfontosabb kérdést.
- hogyan jöttél be? – ültem le a székembe.
- tegnap nyitva hagytad az ajtót. – felelte majd nekitámaszkodott az asztalomnak. Ó nem, ó nem. Túl közel van.
- és..és te csak úgy bejöttél? – álltam fel. Minél messzebb tőle, annál jobb.
- azt hittem már itt vagy. De csalódnom kellett. – sétált közelebb. Ez teljesen megörült.
- hát akkor essünk neki. – léptem el mellőle.
- helyes, de messzire úgy sem menekülhetsz. – ejtett meg egy szívdöglesztő mosolyt. Chris koncentrál az istenért. Fényképezés azt vége. Nem látod soha többé. Nah jó csak addig míg a másolatokat átnézed.
- mivel már átvagy öltözve ezért csak nekem kell a gépet beállítani. – magyaráztam s tettem a dolgot.
- szeretnél zenét is? Sokaknak az segít ellazulni. – magyaráztam fel sem nézve.
- felőlem, ezt a gépet már úgy is lekéstem. – jegyezte meg majd elfoglalta helyét.
Kapcsoltam zenét és kattintgatni kezdtem. Valami nem volt jó. Az alannyal semmi baj. Tökéletes adottsága volt ahhoz hogy jó kép legyen. Jaj hol jársz már megint.
Épp egy Jennifer Lopez és Pitbull közös száma ment az On The Floor, mikor Kellan szédületes csípőringásba kezdett. Belőlem kitört a nevetés.
- most meg mi van? –állt meg hirtelen.
- semmi, fojtasd csak én addig hozok neked valamit. – fojtottam vissza nevetésem majd a raktárba mentem.
- ezt kend magadra. – nyújtottam át neki egy kis fehér dobozt. – nem mérgező nyugi. – feleltem értetlen képe láttán. Míg ő a krémmel bajlódott én visszanéztem az eddigi képeket. Sikeres lencsevégre kaptam a táncát is. Ezt elteszem emlékbe, a nagyközönségnek nem fogom mutogatni.
- kész? – néztem fel.
- mondjuk. –válaszolta majd félretette a dobozt. Belenéztem a gépbe, de nagyon nem tetszett amit láttam.
- a hasadon és a kezed jobban kend el. – szóltam rá. Unottan de tette. Újra belenéztem, de még mindig nem volt jó. Nah jó, nekem kell megtennem. Sóhajtottam nagyot majd elé léptem.
- megengeded? – néztem fel rá. Jóval magasabb mint az biztos. S az eddigi férfiaknál is, akikkel eddig dolgom volt.
- persze. – lágyult el arca. Óvatosan, alig érintve bőrét kezdtem a felhalmozott krémet végighúzni kezén. Izmos, kemény, és forró volt. Ahogy kezem a bőréhez ért, megrázott. Nem fogalakoztam vele. Sőt hevesen dobogó szívemmel sem és a remegéssel amit közelsége okozott. Céltudatosan kentem tovább a krémet. Ám mikor a mellkasára tértem, elgondolkodtam. Helyes nekem a tűzzel játszanom. Felnézve rá elvesztem csillogó, vággyal teli kék szemeibe. A meztelen, férfias, szőr nélküli, mellkast érinteni valami csoda volt. Kezem alatt éreztem örülten vágtázó szíve minden dobbanását, szaporán lélegzetét.
Arcára nézve megakadt a szemem száján. Akaratlanul is közelebb léptem hozzá és ujjamat végighúztam először alsó majd a felsőn. Magam sem tudom mi ütött belém, főleg a következő tettemért.
Óvatosan hajoltam közelebb, végig tartva a szemkontaktust. Először csak alig értem ajkaihoz enyémmel, majd az újabb szikra után mohón kaptam utána. Ő és bevallom én még jobban meglepődtem hevességemen. Szinte már téptük egymás száját, nyelve bebocsájtásért könyörgött. Megadtam neki. Tovább faltuk és térképzetük fel egymás testét mikor dudaszót hallottunk.
- ez Jacob lesz, mennem kell. – vált el tőlem, de nem teljesen.
- hétfőn jövök haza, megbeszélünk mindent. – nézett mélyen a szemembe majd utolsó csók után elszaladt átöltözni.
Amint karjai elengedtek úgy rogytam a földre. Hallottam ahogy kimegy, beszáll az autóba majd elhajtanak. Nem tudom mért, de hirtelen folyni kezdtek a könnyeim. Ösztönösen cselekedtem, de nem lett volna szabad. Engedtem a csábításnak,de mért. ezzel újabb fájdalmat okozok majd magamnak. Ő is csak egy sztár, ezer nőt kaphat minden ujjára, mért pont velem állna le.
- nah ezt most fejezed be. – szóltam magamra. A földről felkapartam magam. aránylag rendbetettem a termet majd magamat. Most szigorúan bezártam az ajtó és indítottam is a reptérre, Gigiért.
Komikkal öszíntén! és egy meglepi csak nektek:
Köszönöm a komikat, sokat segítenek.
Puss(L)
Kstev
UI:majdnem teljes 5oldal! Xd
7 fejezet!
Christiana
Tegnap kissé felöntöttem a garatra. Már rég volt hogy én ittam. Pontosabban egy éve. Iszonyat fájt a fejem és a hányinger is kínzott. S talán a legrosszabb annyira melegem volt a hozzám nyomódó, kályhaként tüzelő testektől, hogy már a sivatagban éreztem magam.
Próbáltam lefeszegetni a rám csavarodott végtagokat, de azok meg sem mozdultak. Most mi a fenét csináljak? Töprengtem el ám egyszer csak nyílt az ajtó. Mike volt az.
- segítenél? – kérdeztem suttogva. Huncut, szívdöglesztő vigyor jelent meg arcán. Már tudom Emily mért habarodott bele. Ám a cinkossan csillogó szemek semmi jót nem ígértek.
Így is lett.
- riadó, ég a ház. – üvöltötte el magát.
A fiúk szó szerint leestek az ágyról. Emily riadtan futott be, mögötte pedig a banda többi tagja robogott. Ches és Rob a földön fetrengve, valami fura nyelven káromkodtak. Nem bírtam ki megint nevetés nélkül, ám ezzel nem csak én voltam így.
- ti meg mi a büdös fenét fetrengtek, mondom hogy ég a ház. – dörrent rájuk Mike. Hogy tud most is nyugodt lenni.
- kurva vicces. – dünnyögte Rob miközben a hátsóját simogatva felmászott az ágyra, s bevágódott közvetlenül rám.
- hé. – löktem le magamról.
- ó, bocsi. – felelte csukott szemmel. Tisztára koma volt. Jót kuncogtam a képén. Chester is felvánszorgott mellém. Mindkettő azonnal a fejére rántotta a paplant, s ahogy fejük a párnával találkozott már aludtak is.
- nah mivan lányok, nem bírjuk a piát. – kuncogott fel Dave.
- ennél még Chris is jobban bírja, csak nézzetek rá. – mondta Joe. A fiúkat látszólag ez sem hatotta meg. Durmoltak tovább.
- na angyalkáim, talpra. – rántotta le rólunk a paplant Mike. Rob mint egy kamasz durrogni kezdett, Ches pedig csak bemutatott egyet.
- ti akartátok. – kuncogott Mike majd Em felé nézet. Amaz bólintott s alig két perc után egy nagy vödör vízzel tért vissza.
- Chris, bocsánat az ágyadért. – nézett rám Mike majd jelezte hogy mehet.
- ürgeöntés. – kiáltották a fiúk, Em pedig meglódította a vödröt.
- hogy az a……- ültek fel hirtelen.
- Emilynek hívnak. – kuncogott barátnőm.
- mivel nőt nem bántok, meg különben sem gondolom hogy te találtad ki. – bosszankodott Chester majd Rob felé fordult.
- Shinoda. – kiáltották egyszerre majd megindultak Mike felé.
- én szóltam. – emelte fel kezét, ám belátta jobb ha menekül. Mint három kisgyerekek, úgy futkostak az egész házban. Nem tudom honnan szedték a vízi pisztolyokat, de már csak azt vetem észre hogy minket is célba vesznek. Ott kergetőztünk csurom vizesen a lakásba mikor megszólalt a telefon.
- igen. – kapta fel a telefont Joe majd megcsúszva egy tócsán, Dave-nek dobta a telefont.
- tessék. – hasalt el az illető mert Brad kirúgta a lábát.
- ki vagy? – vette át Brad a telefont mivel Dave megszólalni sem tudott.
Már azt hittem átmegy az egész csapaton a telefon mikor felém nyújtotta.
- téged keresnek. – mondta majd futott tovább.
- igen? – szóltam bele félénken.
- szia Kellan vagyok. Csak érdeklődni szeretnék, hogy hol vagy? – felelte az illető a vonal túlsó végén, kis iróniával a hangjában.
- fenébe. – csúszott ki a számon.
- a találkozóra gondolsz, hát igen. Én itt vagyok. – kuncogta. Hirtelen milyen jó kedve lett valakinek, hogy oda ne rohanjak meg vissza. De várjunk csak. Honnét tudja ez a számom?
- igen, tudom, már beugrott. Tudod ezért mondtam hogy ma nem kéne találkoznunk. Itt vannak a fiúk és hát érdekesre sikerült a reggelem. – kezdtem el hadoválni.
- sejtettem, ám azt elfelejtetted megkérdezni honét tudom a számod. De ezt majd személyesen. Tíz perc múlva ide tudnál érni. Tizenegyre a reptéren kellene lennem. – hadarta. Én meg csak kapkodtam a fejem ide-oda. Nehéz úgy koncentrálni, ha közben 7, gyermeké alakult felnőtt rohangál és üvöltözik a hátad mögött.
- persze, megyek. – vágtam rá majd letettem a telefont. Hirtelen nem tudtam mást mondani. De amint ő is mondta. Minél előbb annál jobb, ha végre túlesünk már ezen a fotózáson és elfeledjük egymást. Berobogtam a fürdőbe. Gyors fogmosás, zuhany. Majd törölközőstül rohantam tovább, ezzel nem kis meglepetést okozva a fiúknak. Hirtelen mindenki megállt és engem figyelt.
- most mi van? – kérdeztem majd magamra csuktam a szobám ajtaját. A legelső kezembe akadó ruhát felvéve az előszobába robogtam a holmimért. Ám nem találtam sehol.
- hol a faszba lehet? – bosszankodtam.
- hú de ideges valaki, csak nem randira mész? – lépett mellém Mike.
- képzeld, nem. Az állásomat megyek megmenteni, persze ha megtalálom a cuccom. – hadartam miközben ész nélkül kerestem a táskám.
- ki és hova megy randira? – lépett mellénk Chester.
- Chris. – bökött a fejével rám Mike.
- megcsalsz? – húzta fel szemöldökét Ches. – én azt nem élem túl, csak hogy tudd. – felelte szigorú hangon.
- később sajnálni foglak, de ha most rögtön nem indulok el, munkám sem marad. Mindezt egy vámpírsztár fogja elintézni. – daráltam majd Bree után kiabálva kezdtem pásztázni a házat. Ideges volt, nagyon is. Nem tudom hogy mire számítsak Mr. Lutztól, ha nem érek oda. Apropó Kellan. Hát persze. Áramszünet, beszorultunk a raktárba és az ablakon kimászva jutottunk haza. Hát ezért nem találom a holmim. Francba.
- Emily nem láttad Breet? – futottam oda barátnőmhöz. Fejével az üvegajtó felé bökött.
A kertben találtam rá a függőágyon. Ő az egyetlen, aki megtud rajta maradni. Mi mindig levágódunk, nah jó Em esik seggre többször. (bocsi :D by:szerk) Dave pedig ott ült mellette, s csak mondta és mondta neki. Újabb szerelem van kibontakozóban. Ajaj, mi lesz még itt.
- bocs hogy megzavarom az idillt, de nincs kedved életet menteni? – léptem melléjük, Breenek intézve szavaim. Dave jót mosolygott azon hogy átláttam rajta, majd magunkra hagyott.
- úr isten, mi történt. – ült fel hirtelen. – neked meg ki mondta hogy leléphetsz. – szólt Dave után. Én mondtam hogy lesz még itt valami. Szegényem meghunyászkodva lépett vissza hozzánk.
- kéne a kulcs, mert én bent hagytam tegnap. – tértem a lényegre.
- a táskámban megtalálod, de nincs baj? – nézett rám aggódon. – bemenjek én is? – aggódott tovább.
- nem semmi, nyugi megbirkózóm vele. S különben is ma szabadnapunk van. – mosolyogtam rá. - de most sietnem kell. – hadartam majd száguldottam is befelé.
Kivettem a kulcsokat s indultam is. Az ígért tíz perc már amúgy is letelt. Ám kint a ház előtt újabb gond adódott. Remek, most már tuti hogy elkések. Mike, talán ő még segíthet.
- Mike, nagyfiú merre vagy? – rontottam a konyhába mivel onnét hallottam a hangját.
- mond hugi, mi a baj? – kiáltott vissza. Amint a konyhába léptem rám tört a nevetőgörcs.
- hát..te..meg…mit csinálsz. – dadogtam s majdhogynem már a földön feküdtem. Mike kötényben, nyakig lisztesen, segédkezett barátnőmnek.
- mi ez a viháncolás? – lépett mellénk Ches. Amint megpillantotta barátját elkiáltotta magát hogy műsor van majd nevetni kezdett ő is. a fiúk pillanatokon belül a konyhába termettek. Nem tudtam eldönteni, ki vörösebb a nevetéstől.
- mi lesz a vacsi, Mike? – kérdezte két nevetőgörcs között Joe.
- aki tovább nevet annak semmi. – lépett elénk hirtelen Em. – amúgy meg Pizza. – tette hozzá. A fiúk abban a pillanatban befejezték a nevetés mikor a pizza szó elhangzott.
- amúgy mért kerestél? – nézett rám Em válla felett Mike.
- fuvar kéne, mivel a kocsimat is ott hagytam tegnap. – jutott eszembe miért is jöttem ide.
- hát ha arról van szó vidd el a kocsim, sajnos már ittam. – mutatott az asztalon lévő borospohárra.
- remek, van aki még beszámítható állapotban van? – néztem végig a társaságon. – ja és tíz másodperc alatt útra kész is. – tettem hozzá. Biztos, ami biztos.
- menjünk. – lépett mellé Ches. Válaszom meg sem várva húzott magával kifelé.
Udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.
- köszönöm. – biccentettem majd beszálltam.
Ültem már pár ember mellett, de Chester vezetési stílusa. Te jó ég, nem győztem kapaszkodni.
- hova rohanunk ennyire? – kérdeztem rá az egyik egyenes szakaszon.
- te mondtad hogy sietsz. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- igen, de ha lehet élve szeretnék oda jutni. Kellan holtan nem veszi hasznom. – csúszott ki a számon.
- ki az a Kellan? – nézett rám miközben visszavett a tempón.
- Kellan Lutz, mond valamit. – fordultam feléje. Érdekes beszélgetés lesz.
- a piperkőc vámpírsrácra gondolsz? Igen, ismerem az újságokból. Mi dolgod van neked vele? – kérdezte miközben sebességbe tette az autót. Gondolom a botkormány helyére Kellan fejét képzelte. Mióta ismer annyira óv minden férfitól. Bezzeg ha róla lenne szó. Nah jó ebbe ne menjünk bele. Ches, Mike és a banda többi tagja olyan mintha a testvéreim lennének. Mike a bátyám szerepét a többi pedig az öcséim szerepét töltik be. Vicces, mi. De imádom mindet. Mi már, ahogy múltkor Rob mondta, mi egy család vagyunk.
- szóval? – állította le a motor.
- fényképész vagyok az istenért. Nem randi, hanem munka. – böktem vállba. – ne légy már féltékeny szívem. Tudom, te főnyeremény lennél. Szeretlek, is mint az öcsémet. – simogattam meg most gyermeteg arcát.
- öcséd? – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
- igen, Mike a bátyám és a ti pedig az öcséim. – mosolyogtam rá.
- ez szép. Eddig is kisebbségi érzetem volt, de most. – hajtotta le fejét.
- jaj te, ne kezd mert megcsikizlek. – szóltam rá. Ő csak megrántotta a vállát. Hát ő akarta. Isten igazából úgy neki estem hogy véletlenül a dudát is megnyomta a kezével.
- jó-jó befejezem. – emelte fel kezét.
- ez a beszéd. – pusziltam arcon.
- csak ennyi? – biggyesztette le száját.
- otthon kapsz többet is de most megyek. – nyomtam még egy puszit egyenesen a szájára majd ott hagytam. Kapcsolatunk pusztán baráti, ezt mindenki tudja. Igaz az elején nagyon tepert és udvarolt, de megmondtam mi a helyzet. Elfogadta és azóta is jóba, sőt létezni sem tudunk a másik nélkül. Aki nem hisz a fiú-lány puszta barátságban az hülye vagy még nem élte át. Merengtem el.
Befelé az ajtón, megint meglepődtem. Nyitva volt. Remélem nem. Hátranézve Ches hűlt helyét láttam csak. Remek, egyedül kell szembe néznem bárki is legyen odabent.
Remegő lábbal sétáltam fel az emeltre. A műterem ajtaja is nyitva volt és égett a villany is. Odaosontam, de senkit nem találtam bent. A terem viszont a fotózáshoz már elő volt készítve. De hát Bree nincs is bent. Tegnap viszont nem így hagytam itt. Akkor valaki mégis csak van itt. Ki kell derítenem. Ám gyávább voltam. A táskámba kezdem kutatni a telefonért, mikor rájöttem azt is itt hagytam, meg különben sem venném hasznát, mivel összetört.
- késtél. – jött egy erélyes hang a hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, s még egy kisebb sikoly is kicsúszott a számon. Megfordulva Kellan kaján képével és a Calvin Klein alsóba bújtatott testével találtam szembe magam. Hamarjában ezerféle szitok jutott eszembe, ám a látványtól semmi értelmeset nem tudtam mondani. Hirtelen öntött el a meleg, oly annyira hogy légszomjam támadt. Egyenes az irodába futottam vízért.
Amint létrejöttem neki szegeztem a legfontosabb kérdést.
- hogyan jöttél be? – ültem le a székembe.
- tegnap nyitva hagytad az ajtót. – felelte majd nekitámaszkodott az asztalomnak. Ó nem, ó nem. Túl közel van.
- és..és te csak úgy bejöttél? – álltam fel. Minél messzebb tőle, annál jobb.
- azt hittem már itt vagy. De csalódnom kellett. – sétált közelebb. Ez teljesen megörült.
- hát akkor essünk neki. – léptem el mellőle.
- helyes, de messzire úgy sem menekülhetsz. – ejtett meg egy szívdöglesztő mosolyt. Chris koncentrál az istenért. Fényképezés azt vége. Nem látod soha többé. Nah jó csak addig míg a másolatokat átnézed.
- mivel már átvagy öltözve ezért csak nekem kell a gépet beállítani. – magyaráztam s tettem a dolgot.
- szeretnél zenét is? Sokaknak az segít ellazulni. – magyaráztam fel sem nézve.
- felőlem, ezt a gépet már úgy is lekéstem. – jegyezte meg majd elfoglalta helyét.
Kapcsoltam zenét és kattintgatni kezdtem. Valami nem volt jó. Az alannyal semmi baj. Tökéletes adottsága volt ahhoz hogy jó kép legyen. Jaj hol jársz már megint.
Épp egy Jennifer Lopez és Pitbull közös száma ment az On The Floor, mikor Kellan szédületes csípőringásba kezdett. Belőlem kitört a nevetés.
- most meg mi van? –állt meg hirtelen.
- semmi, fojtasd csak én addig hozok neked valamit. – fojtottam vissza nevetésem majd a raktárba mentem.
- ezt kend magadra. – nyújtottam át neki egy kis fehér dobozt. – nem mérgező nyugi. – feleltem értetlen képe láttán. Míg ő a krémmel bajlódott én visszanéztem az eddigi képeket. Sikeres lencsevégre kaptam a táncát is. Ezt elteszem emlékbe, a nagyközönségnek nem fogom mutogatni.
- kész? – néztem fel.
- mondjuk. –válaszolta majd félretette a dobozt. Belenéztem a gépbe, de nagyon nem tetszett amit láttam.
- a hasadon és a kezed jobban kend el. – szóltam rá. Unottan de tette. Újra belenéztem, de még mindig nem volt jó. Nah jó, nekem kell megtennem. Sóhajtottam nagyot majd elé léptem.
- megengeded? – néztem fel rá. Jóval magasabb mint az biztos. S az eddigi férfiaknál is, akikkel eddig dolgom volt.
- persze. – lágyult el arca. Óvatosan, alig érintve bőrét kezdtem a felhalmozott krémet végighúzni kezén. Izmos, kemény, és forró volt. Ahogy kezem a bőréhez ért, megrázott. Nem fogalakoztam vele. Sőt hevesen dobogó szívemmel sem és a remegéssel amit közelsége okozott. Céltudatosan kentem tovább a krémet. Ám mikor a mellkasára tértem, elgondolkodtam. Helyes nekem a tűzzel játszanom. Felnézve rá elvesztem csillogó, vággyal teli kék szemeibe. A meztelen, férfias, szőr nélküli, mellkast érinteni valami csoda volt. Kezem alatt éreztem örülten vágtázó szíve minden dobbanását, szaporán lélegzetét.
Arcára nézve megakadt a szemem száján. Akaratlanul is közelebb léptem hozzá és ujjamat végighúztam először alsó majd a felsőn. Magam sem tudom mi ütött belém, főleg a következő tettemért.
Óvatosan hajoltam közelebb, végig tartva a szemkontaktust. Először csak alig értem ajkaihoz enyémmel, majd az újabb szikra után mohón kaptam utána. Ő és bevallom én még jobban meglepődtem hevességemen. Szinte már téptük egymás száját, nyelve bebocsájtásért könyörgött. Megadtam neki. Tovább faltuk és térképzetük fel egymás testét mikor dudaszót hallottunk.
- ez Jacob lesz, mennem kell. – vált el tőlem, de nem teljesen.
- hétfőn jövök haza, megbeszélünk mindent. – nézett mélyen a szemembe majd utolsó csók után elszaladt átöltözni.
Amint karjai elengedtek úgy rogytam a földre. Hallottam ahogy kimegy, beszáll az autóba majd elhajtanak. Nem tudom mért, de hirtelen folyni kezdtek a könnyeim. Ösztönösen cselekedtem, de nem lett volna szabad. Engedtem a csábításnak,de mért. ezzel újabb fájdalmat okozok majd magamnak. Ő is csak egy sztár, ezer nőt kaphat minden ujjára, mért pont velem állna le.
- nah ezt most fejezed be. – szóltam magamra. A földről felkapartam magam. aránylag rendbetettem a termet majd magamat. Most szigorúan bezártam az ajtó és indítottam is a reptérre, Gigiért.
Komikkal öszíntén! és egy meglepi csak nektek:
2011. május 22., vasárnap
6 Fejezet!
Sziasztok!
Most nem kötnék hozzá semmit. Olvassátok és várom a komikat. CSAK ÖSZINTÉN! És Köszönöm azoknak akik maradnak a helyzet ellenére is!
Pusss(LLLLLLL)
Kstev
UI:majdnem 4 oldal kicsit, elszállt velem a ló. :D
6 Fejezet!
Christiana
1 percnyi világossággal egybekötött csattanás majd újra sötét lett. Halk sikoly szökött ki számon s remegve bújtam közelebb Kellanhoz. Akarva vagy akaratlanul már nem tudom. Annyit viszont biztosra tudtam hogy biztonságban vagyok vele. Hogy mért? Magam sem tudom. Alig ismerem ám óvó, hátamat óvatosan simogató kezei ezt éreztették velem.
- hát ez elég közel volt. – suttogta rekedten. Felnézve láttam ő is épp engem néz. Azok a csodás kék szemek még így félhomályban is feltűnőek voltak. És az a furcsa fény benne. Egyszerre varázsolt el és rémisztett meg.
- gyere. – húzott le magával a földre. Óvatosan és kissé bátortalanul húzott ölébe. Haboztam, de egy újabb dörrenés megadta a választ mit tegyek. Mint egy riad kisgyermek bújtam az izmos, férfias és határtalan védelmet nyújtó mellkashoz.
Fél órája ültünk ott lent. Közben már hozzászokott a szemem a sötéthez és a vihar is kezdett alább hagyni. Kellan próbálta terelni félelmem különféle poénokkal, régi vicces storykkal. Őszintén, be is jött neki. Már nem remegtem annyira és kissé engedtem is a szorításomon ami derekát zárta gúzsba.
- lassan vége a viharnak. – szólalt fel némi hallgatás után.
- ühüm. – ennyit tudtam felelni. Mivel úrrá lett rajtam az álmosság.
- hé, nem mintha ellenemre lenne hogy a karjaimban alszol el, de valahogy ki kéne innen jutnunk. – cirógatta meg arcom.
- persze, fent vagyok. – ezzel a mondattal inkább magam mint őt akartam meggyőzni. Annyira kellemes volt így feküdni. És felettébb nyugtató.
- akkor, mit csináljunk. – tolt el magától pár centire.
- előbb az áramnak kéne visszajönnie, másképp nem jutunk ki. – dörzsöltem meg szemem. S mire kinyitottam már fényárban úszott az egész szoba.
- kérésed parancs az égieknek. – kuncogott Kell.
- marha vicces. – ütöttem vállba majd belé kapaszkodva próbáltam feltápászkodni.
- igenis hogy az, főleg a fejed. – nevetgélt tovább.
- fogd be Lutz. – néztem rá gyilkosan.
- mert különben mi lesz. – állta a tekintetem.
- különben……- kerestem a fegyvert de nem találtam semmi se kézzel, se szóval foghatót.
- különben? – hirtelen termett előttem és nézett mélyen a szemembe. Az a cinkos mosoly és a drágakőként csillogó szemek. Most segíts istenem. Idegességemben a számba haraptam. Vajon hogy vágom ki magam ebből a helyzetből? Válasz magától értetődik, sehogy.
- különben nem fényképezlek le. – csúszott ki számon mire ő hangos nevetésben tört ki.
- most meg mit nevetsz. – böktem mellkason. Kezemet elkapva a szívhez nyomta. Érzetem azt az örült iramot amit szíve diktált, a meleg bőrét és valami áramféle is megrázott.
- azt hogy még szexibb vagy mikor dühös vagy. A másik pedig az hogy már megint itt tartunk. – suttogta majd közeledni kezdett. Nem, nem. Ezt nem engedhetem.
- igen már megint. De most segíts, hol a kártya. – rántottam ki magam kezei alól s a földet kezdtem pásztázni. Különféle szitkok, átkok és káromkodások jötte ki a számból miközben sehol nem találtam azt a vacak kártyát.
- mielőtt fel nem robbansz, tessék. – nyújtotta felém.
- hogy a jó kurva élet csesszen meg Kellan Lutz. – hadartam majd kitépve a kezéből az ajtóhoz rontottam.
Kapkodásom ára az lett hogy lejtettem, s még a körmöm amit Em csinált letörött.
- baszná meg. – sziszegtem körmömet siratva.
- majd én. – tolt arrébb. Azt a higgadtságot, ahogy lehajolt a kártyáért. Azt a játékot, ahogy az izmai megfeszültek miközben felvette a földről. Rám villantott egy szexi mosolyt majd az ajtó felé fordult. Hirtelen légszomjam támadt az iménti közjáték és a mosoly hatására.
- sajnálom ez beragadt. – fordult felém.
- nem, az nem lehet. – rontottam oda majd lehúztam a kártyát, egyszer, kétszer, háromszor. A negyedik meg az lett hogy elhajítottam a szoba legsarkába és kettő jó nagyot rúgtam az ajtóba.
- hát így már tuti hogy nem. – mormogta Kellan mire nagyon csúnyán néztem rá.
- akarom mondani máshogy nem lehet kinyitni? – kérdezte hirtelen.
- de. – vágtam rá majd kutatni kezdtem.
- és azt is elárulod hogyan? – hajolt be elém. Úgy megijedtem, hogy hátráltam egy lépést.
- igen, kintről kulccsal, csak előtte meg kell találnom a telefonom hogy szoljak a lányoknak. – hadartam majd keresni kezdtem újra.
Épp az asztalon néztem szét mikor elcsendesült a Kellan által okozott zaj. Hirtelen fordultam meg és vele találtam szembe magam.
- te-te nem akarsz kijutni? – dadogtam.
- de igen. – vigyorodott el. – ám előbb felhívnám a figyelmed valamire. – mondta majd kezét először az arcomon húzta végig, amit az oldalam követett végül a fenekem. Nem tudtam eldönteni hogy reagáljak, ehelyett csak álltam mint egy szobor. Azt tehetett volna megint amit akart helyett nevetve meglengette előttem a mobilom.
- azt meg hol….. – mondtam de a felismerés hullámként csapott le rám.
- míg mi tűvé tettük a szobát, ő mindvégig ott lapult a hátsó zsebedben. – kuncogta.
- oh, hát köszönöm. – hajtottam le fejem. Érzetem hogy elönt a pír. Olyan melegem lett hogy majdnem megsültem. Erre ő még az állam alá nyúl.
- igazán nem tesz semmit, egy élmény volt. – suttogta egyenesen a szemembe nézve majd újra végig simított rajtam.
- én most felhívom a csajokat. – léptem oldalra majd kezem remegését valahogy kontrolálva tárcsáztam. Csodáltam hogy még működik, mivel párszor már találkozott a fallal. Most sem lett máskép.
- franc vinné el. – üvöltöttem.
- hát így már biztos itt éjszakázunk. – sóhajtott nagyot Kellan.
- dehogy is. – néztem rá rémülten. – ablak. – szólítottam fel.
- megkergültél. – kapott kezem után.
- minden bizonnyal. – mondtam majd felrántottam az ablakot.
- majd én. – rántott vissza hogy kimászhasson. Óvatosan kisegített engem majd végigmásztunk az ablak mentén. Ám annak is vége volt, úgy tíz lépés után.
- most? – szorítottam meg jobban kezét.
- ott. – bökött fejével egy szemetes felé.
- nem, azt nem. – ráztam meg hevesen a fejem. Kár volt elvesztettem az egyensúlyom és zuhanni kezdtem. Szerencsémre Kellenek volt még annyi lélekjelenléte hogy megrántott abba az irányba amerre a kuka volt.
Nagy huppanással értünk épp bőrrel földet a szemetesben.
- nah ezt tuti elmondom az unokáimnak. – nevetett fel Kellan.
- jól mulatsz mi. – morogtam miközben próbáltam kihámozni magam a szemét tengerből.
- ne légy már ennyire savanyú. – szólt rám.
- nem vagyok savanyú. – fordultam feléje ám abban a szent pillanatban ahogy ránéztem kitört belőlem a nevetés.
- most mi van? – nézett rám furcsán. Próbáltam abba hagyni, de nem ment. Már fuldokoltam, de csak nem maradt abba.
- jól van, szórakozz csak én itt hagylak. – vette be a durcit majd kifelé mászott.
Követtem. Szinte futottam utána.
- hé várj már. – kiáltottam utána.
- mért is? – fordult meg hirtelen és elég mérgesen.
- most meg mi bajod van? – vágtam csípőre a kezem. Az előbb még ő mondta hogy ne legyek savanyú.
- semmi. – vágott vissza majd kinyitotta a kocsiajtót előttem. Mintha ez olyan átlagos lenne. Néztem rá mire felszólalt. – külön kérvény kell.
- nem, mivel gyalog megyek. – feleltem higgadtan majd hátraarcot vettem.
- este tizenegy, ilyenkor már nem sétálhatsz egyedül. – kapott kezem után.
- nagy lány vagyok már, engedj el kérlek. – néztem a kezére.
- akkor ha beszállsz a kocsiba. – alkudozott.
- mért tenném. – néztem rá.
- mivel megkértelek és nem szeretném ha egyedül mászkálnál ilyenkor. – suttogta.
- rendben. – mondtam, ő pedig elengedett. Egy fekete audi q7 gazdája volt Mr. Lutz. Mondhatom hozzá illik ez az autó. Nagy, masszív és olyan ami után a csajok megfordulnak. Tehát Kellan kiköpött mása, csak ő kocsi.
- amúgy azon nevettem hogy egy káposztalevél van a fejeden. – jegyeztem meg miközben beültem. Azt a döbbent arcot. Ettől újra rám jött a nevetés. Azonnal lekapta fejéről a „kalapot” majd pufogva beszállt.
- pedig jól állt. – kuncogtam.
- tényleg, akkor hord. – nézett rám, végül a fejemen kötött ki a levél.
- neked sem olyan rossz. Kiemeli a szemedet. – magyarázta. Megnézve a fejem a tükörben kitört belőlem a nevetés. Ott hahotáztunk mikor megcsörrent a mobilja.
- mond. – szólt bele.
- nem még nem. Holnapra tettük át ma akadt egy kis malőr. – magyarázta komoly hangon, de rám nézve.
- jól van, szia. – majd kinyomta. Kíváncsian néztem rá, mire volt kegyes és beavatott a részletekbe.
- ezt most felejtsd el. Holnap zárva leszünk. – tiltakoztam.
- de holnap még csak péntek. – húzta fel a szemöldökét.
- igen, tudom. De holnap jön barátnőm és a fiúk is itthon vannak, szóval zárva leszünk. – feleltem az igazsághoz híven. Hatalmas Ó ült ki arcára.
- de…. – kezdet volna alkudozni ám leintettem.
- felejtsd el, ebből nem engedek. Inkább mehetnék már. – zártam le a témát.
- jól van. – sóhajtott majd indított.
Azt hittem hogy leszállt a témáról. Vagy hogy beletörődött hogy nem övé az utolsó szó erre a házunk előtt újra kezdte. Mondta, mondta. Én pedig már untam így ujjamat szájára téve beléfojtottam a szót.
- holnap reggel nyolc. Egy percet sem késhetsz mert akkor tuti nem csinálom meg a képeket. – feleltem majd kiszálltam.
Az ajtóból még láttam hogy ugyan úgy ül mint amikor ott hagytam. Féltem attól hogy sokkot kap ezért utána szóltam.
- jó éjt és ne késs. – ettől életre kelt majd egy bólintás és már el is tűnt.
Hihetetlenkedve mentem befelé. Hogy lehet valaki ilyen? Kerestem a válaszokat ám ahelyett hogy megleltem volna valaki felkapott. Ijedtemben sikítottam egy akkorát.
- mióta vagy ennyire beszari? – kérdezte az illető miközben letett a földre. Amint biztos talaj volt a lábam alatt, ránéztem a „támadómra”.
- Mike. – kerekedett ki a szemem. – Úr Isten. – visítottam majd rávetettem magam.
- nah így már ráismersz? – kérdezte kuncogva Em.
- így már igen. – mosolygott a féleszű majd barátnője mellé lépett és megcsókolta.
- khm, nem zavar hogy itt vagyok. – köszörültem meg a torkom. Semmi reakció. – jól van emberek, szobára. – löktem rajtuk egyet majd a nappaliba mentem. Ott voltak mind. Joe, Brad, Rob, Dave. De várjunk csak, valaki hiányzik.
- srácok hol van Chester? – rémültem meg. Ő a másik tag akit imádok. Igaz kinézetre jobban tetszett mikor szöszi volt és pár kilóval több, de nagy ész.
- valaki hiányolt? – jött a buta kérdés mögülem. Azonnal a nyakában ugrottam.
- ez egy hülye kérdés volt. – súgtam a fülébe majd adtam neki két puszit.
- csak ennyi? – kérdezte lebiggyesztett szájjal.
- mért még mit szeretnél? – hülye kérdés volt, de mondja ki ő.
- tudod te azt. – derült fel arca.
- na de itt mindenki előtt? – mutattam végig a társaságon.
- ugyan, egy család vagyunk, bármit elviselünk. – nevette Rob.
- azért a hálószoba rész maradjon a hálószobában. – tette hozzá Joe.
- nah? – nézett rám Ches. Nagyot sóhajtottam majd akkorát csaptam formás hátsójára hogy a kezem is megfájdult.
- ezt szeretem, mikor ilyen vad. – kuncogta majd magához ölelt.
- enyelgés befejez, buli van. – lépett be az ajtón Dave. Letette az asztalra a piákat és megkezdődött a nagy ivászat, hülyülés.
Úgy hajnaltájt másztunk ágyba. Szerencsémre megkaptam hálótársnak Chest és Robot. Kettő közt aludni, érdekes lesz.
- jó ét fiúk. – dünnyögtem. Válasz helyett mindkettő még jobban mellém bújt. Istenem hogy élem túl ezt az estét. Reméljük épp bőrrel. Ezzel a tudattal nyomott el az álom.
Hát ő lett volna az. És most nem függővég. :D Határ 5!
Most nem kötnék hozzá semmit. Olvassátok és várom a komikat. CSAK ÖSZINTÉN! És Köszönöm azoknak akik maradnak a helyzet ellenére is!
Pusss(LLLLLLL)
Kstev
UI:majdnem 4 oldal kicsit, elszállt velem a ló. :D
6 Fejezet!
Christiana
1 percnyi világossággal egybekötött csattanás majd újra sötét lett. Halk sikoly szökött ki számon s remegve bújtam közelebb Kellanhoz. Akarva vagy akaratlanul már nem tudom. Annyit viszont biztosra tudtam hogy biztonságban vagyok vele. Hogy mért? Magam sem tudom. Alig ismerem ám óvó, hátamat óvatosan simogató kezei ezt éreztették velem.
- hát ez elég közel volt. – suttogta rekedten. Felnézve láttam ő is épp engem néz. Azok a csodás kék szemek még így félhomályban is feltűnőek voltak. És az a furcsa fény benne. Egyszerre varázsolt el és rémisztett meg.
- gyere. – húzott le magával a földre. Óvatosan és kissé bátortalanul húzott ölébe. Haboztam, de egy újabb dörrenés megadta a választ mit tegyek. Mint egy riad kisgyermek bújtam az izmos, férfias és határtalan védelmet nyújtó mellkashoz.
Fél órája ültünk ott lent. Közben már hozzászokott a szemem a sötéthez és a vihar is kezdett alább hagyni. Kellan próbálta terelni félelmem különféle poénokkal, régi vicces storykkal. Őszintén, be is jött neki. Már nem remegtem annyira és kissé engedtem is a szorításomon ami derekát zárta gúzsba.
- lassan vége a viharnak. – szólalt fel némi hallgatás után.
- ühüm. – ennyit tudtam felelni. Mivel úrrá lett rajtam az álmosság.
- hé, nem mintha ellenemre lenne hogy a karjaimban alszol el, de valahogy ki kéne innen jutnunk. – cirógatta meg arcom.
- persze, fent vagyok. – ezzel a mondattal inkább magam mint őt akartam meggyőzni. Annyira kellemes volt így feküdni. És felettébb nyugtató.
- akkor, mit csináljunk. – tolt el magától pár centire.
- előbb az áramnak kéne visszajönnie, másképp nem jutunk ki. – dörzsöltem meg szemem. S mire kinyitottam már fényárban úszott az egész szoba.
- kérésed parancs az égieknek. – kuncogott Kell.
- marha vicces. – ütöttem vállba majd belé kapaszkodva próbáltam feltápászkodni.
- igenis hogy az, főleg a fejed. – nevetgélt tovább.
- fogd be Lutz. – néztem rá gyilkosan.
- mert különben mi lesz. – állta a tekintetem.
- különben……- kerestem a fegyvert de nem találtam semmi se kézzel, se szóval foghatót.
- különben? – hirtelen termett előttem és nézett mélyen a szemembe. Az a cinkos mosoly és a drágakőként csillogó szemek. Most segíts istenem. Idegességemben a számba haraptam. Vajon hogy vágom ki magam ebből a helyzetből? Válasz magától értetődik, sehogy.
- különben nem fényképezlek le. – csúszott ki számon mire ő hangos nevetésben tört ki.
- most meg mit nevetsz. – böktem mellkason. Kezemet elkapva a szívhez nyomta. Érzetem azt az örült iramot amit szíve diktált, a meleg bőrét és valami áramféle is megrázott.
- azt hogy még szexibb vagy mikor dühös vagy. A másik pedig az hogy már megint itt tartunk. – suttogta majd közeledni kezdett. Nem, nem. Ezt nem engedhetem.
- igen már megint. De most segíts, hol a kártya. – rántottam ki magam kezei alól s a földet kezdtem pásztázni. Különféle szitkok, átkok és káromkodások jötte ki a számból miközben sehol nem találtam azt a vacak kártyát.
- mielőtt fel nem robbansz, tessék. – nyújtotta felém.
- hogy a jó kurva élet csesszen meg Kellan Lutz. – hadartam majd kitépve a kezéből az ajtóhoz rontottam.
Kapkodásom ára az lett hogy lejtettem, s még a körmöm amit Em csinált letörött.
- baszná meg. – sziszegtem körmömet siratva.
- majd én. – tolt arrébb. Azt a higgadtságot, ahogy lehajolt a kártyáért. Azt a játékot, ahogy az izmai megfeszültek miközben felvette a földről. Rám villantott egy szexi mosolyt majd az ajtó felé fordult. Hirtelen légszomjam támadt az iménti közjáték és a mosoly hatására.
- sajnálom ez beragadt. – fordult felém.
- nem, az nem lehet. – rontottam oda majd lehúztam a kártyát, egyszer, kétszer, háromszor. A negyedik meg az lett hogy elhajítottam a szoba legsarkába és kettő jó nagyot rúgtam az ajtóba.
- hát így már tuti hogy nem. – mormogta Kellan mire nagyon csúnyán néztem rá.
- akarom mondani máshogy nem lehet kinyitni? – kérdezte hirtelen.
- de. – vágtam rá majd kutatni kezdtem.
- és azt is elárulod hogyan? – hajolt be elém. Úgy megijedtem, hogy hátráltam egy lépést.
- igen, kintről kulccsal, csak előtte meg kell találnom a telefonom hogy szoljak a lányoknak. – hadartam majd keresni kezdtem újra.
Épp az asztalon néztem szét mikor elcsendesült a Kellan által okozott zaj. Hirtelen fordultam meg és vele találtam szembe magam.
- te-te nem akarsz kijutni? – dadogtam.
- de igen. – vigyorodott el. – ám előbb felhívnám a figyelmed valamire. – mondta majd kezét először az arcomon húzta végig, amit az oldalam követett végül a fenekem. Nem tudtam eldönteni hogy reagáljak, ehelyett csak álltam mint egy szobor. Azt tehetett volna megint amit akart helyett nevetve meglengette előttem a mobilom.
- azt meg hol….. – mondtam de a felismerés hullámként csapott le rám.
- míg mi tűvé tettük a szobát, ő mindvégig ott lapult a hátsó zsebedben. – kuncogta.
- oh, hát köszönöm. – hajtottam le fejem. Érzetem hogy elönt a pír. Olyan melegem lett hogy majdnem megsültem. Erre ő még az állam alá nyúl.
- igazán nem tesz semmit, egy élmény volt. – suttogta egyenesen a szemembe nézve majd újra végig simított rajtam.
- én most felhívom a csajokat. – léptem oldalra majd kezem remegését valahogy kontrolálva tárcsáztam. Csodáltam hogy még működik, mivel párszor már találkozott a fallal. Most sem lett máskép.
- franc vinné el. – üvöltöttem.
- hát így már biztos itt éjszakázunk. – sóhajtott nagyot Kellan.
- dehogy is. – néztem rá rémülten. – ablak. – szólítottam fel.
- megkergültél. – kapott kezem után.
- minden bizonnyal. – mondtam majd felrántottam az ablakot.
- majd én. – rántott vissza hogy kimászhasson. Óvatosan kisegített engem majd végigmásztunk az ablak mentén. Ám annak is vége volt, úgy tíz lépés után.
- most? – szorítottam meg jobban kezét.
- ott. – bökött fejével egy szemetes felé.
- nem, azt nem. – ráztam meg hevesen a fejem. Kár volt elvesztettem az egyensúlyom és zuhanni kezdtem. Szerencsémre Kellenek volt még annyi lélekjelenléte hogy megrántott abba az irányba amerre a kuka volt.
Nagy huppanással értünk épp bőrrel földet a szemetesben.
- nah ezt tuti elmondom az unokáimnak. – nevetett fel Kellan.
- jól mulatsz mi. – morogtam miközben próbáltam kihámozni magam a szemét tengerből.
- ne légy már ennyire savanyú. – szólt rám.
- nem vagyok savanyú. – fordultam feléje ám abban a szent pillanatban ahogy ránéztem kitört belőlem a nevetés.
- most mi van? – nézett rám furcsán. Próbáltam abba hagyni, de nem ment. Már fuldokoltam, de csak nem maradt abba.
- jól van, szórakozz csak én itt hagylak. – vette be a durcit majd kifelé mászott.
Követtem. Szinte futottam utána.
- hé várj már. – kiáltottam utána.
- mért is? – fordult meg hirtelen és elég mérgesen.
- most meg mi bajod van? – vágtam csípőre a kezem. Az előbb még ő mondta hogy ne legyek savanyú.
- semmi. – vágott vissza majd kinyitotta a kocsiajtót előttem. Mintha ez olyan átlagos lenne. Néztem rá mire felszólalt. – külön kérvény kell.
- nem, mivel gyalog megyek. – feleltem higgadtan majd hátraarcot vettem.
- este tizenegy, ilyenkor már nem sétálhatsz egyedül. – kapott kezem után.
- nagy lány vagyok már, engedj el kérlek. – néztem a kezére.
- akkor ha beszállsz a kocsiba. – alkudozott.
- mért tenném. – néztem rá.
- mivel megkértelek és nem szeretném ha egyedül mászkálnál ilyenkor. – suttogta.
- rendben. – mondtam, ő pedig elengedett. Egy fekete audi q7 gazdája volt Mr. Lutz. Mondhatom hozzá illik ez az autó. Nagy, masszív és olyan ami után a csajok megfordulnak. Tehát Kellan kiköpött mása, csak ő kocsi.
- amúgy azon nevettem hogy egy káposztalevél van a fejeden. – jegyeztem meg miközben beültem. Azt a döbbent arcot. Ettől újra rám jött a nevetés. Azonnal lekapta fejéről a „kalapot” majd pufogva beszállt.
- pedig jól állt. – kuncogtam.
- tényleg, akkor hord. – nézett rám, végül a fejemen kötött ki a levél.
- neked sem olyan rossz. Kiemeli a szemedet. – magyarázta. Megnézve a fejem a tükörben kitört belőlem a nevetés. Ott hahotáztunk mikor megcsörrent a mobilja.
- mond. – szólt bele.
- nem még nem. Holnapra tettük át ma akadt egy kis malőr. – magyarázta komoly hangon, de rám nézve.
- jól van, szia. – majd kinyomta. Kíváncsian néztem rá, mire volt kegyes és beavatott a részletekbe.
- ezt most felejtsd el. Holnap zárva leszünk. – tiltakoztam.
- de holnap még csak péntek. – húzta fel a szemöldökét.
- igen, tudom. De holnap jön barátnőm és a fiúk is itthon vannak, szóval zárva leszünk. – feleltem az igazsághoz híven. Hatalmas Ó ült ki arcára.
- de…. – kezdet volna alkudozni ám leintettem.
- felejtsd el, ebből nem engedek. Inkább mehetnék már. – zártam le a témát.
- jól van. – sóhajtott majd indított.
Azt hittem hogy leszállt a témáról. Vagy hogy beletörődött hogy nem övé az utolsó szó erre a házunk előtt újra kezdte. Mondta, mondta. Én pedig már untam így ujjamat szájára téve beléfojtottam a szót.
- holnap reggel nyolc. Egy percet sem késhetsz mert akkor tuti nem csinálom meg a képeket. – feleltem majd kiszálltam.
Az ajtóból még láttam hogy ugyan úgy ül mint amikor ott hagytam. Féltem attól hogy sokkot kap ezért utána szóltam.
- jó éjt és ne késs. – ettől életre kelt majd egy bólintás és már el is tűnt.
Hihetetlenkedve mentem befelé. Hogy lehet valaki ilyen? Kerestem a válaszokat ám ahelyett hogy megleltem volna valaki felkapott. Ijedtemben sikítottam egy akkorát.
- mióta vagy ennyire beszari? – kérdezte az illető miközben letett a földre. Amint biztos talaj volt a lábam alatt, ránéztem a „támadómra”.
- Mike. – kerekedett ki a szemem. – Úr Isten. – visítottam majd rávetettem magam.
- nah így már ráismersz? – kérdezte kuncogva Em.
- így már igen. – mosolygott a féleszű majd barátnője mellé lépett és megcsókolta.
- khm, nem zavar hogy itt vagyok. – köszörültem meg a torkom. Semmi reakció. – jól van emberek, szobára. – löktem rajtuk egyet majd a nappaliba mentem. Ott voltak mind. Joe, Brad, Rob, Dave. De várjunk csak, valaki hiányzik.
- srácok hol van Chester? – rémültem meg. Ő a másik tag akit imádok. Igaz kinézetre jobban tetszett mikor szöszi volt és pár kilóval több, de nagy ész.
- valaki hiányolt? – jött a buta kérdés mögülem. Azonnal a nyakában ugrottam.
- ez egy hülye kérdés volt. – súgtam a fülébe majd adtam neki két puszit.
- csak ennyi? – kérdezte lebiggyesztett szájjal.
- mért még mit szeretnél? – hülye kérdés volt, de mondja ki ő.
- tudod te azt. – derült fel arca.
- na de itt mindenki előtt? – mutattam végig a társaságon.
- ugyan, egy család vagyunk, bármit elviselünk. – nevette Rob.
- azért a hálószoba rész maradjon a hálószobában. – tette hozzá Joe.
- nah? – nézett rám Ches. Nagyot sóhajtottam majd akkorát csaptam formás hátsójára hogy a kezem is megfájdult.
- ezt szeretem, mikor ilyen vad. – kuncogta majd magához ölelt.
- enyelgés befejez, buli van. – lépett be az ajtón Dave. Letette az asztalra a piákat és megkezdődött a nagy ivászat, hülyülés.
Úgy hajnaltájt másztunk ágyba. Szerencsémre megkaptam hálótársnak Chest és Robot. Kettő közt aludni, érdekes lesz.
- jó ét fiúk. – dünnyögtem. Válasz helyett mindkettő még jobban mellém bújt. Istenem hogy élem túl ezt az estét. Reméljük épp bőrrel. Ezzel a tudattal nyomott el az álom.
Hát ő lett volna az. És most nem függővég. :D Határ 5!
Sajnálom! :(
Szerbusztok!
Sajnálom amit most lefogok irni. És azt is sajnálom hogy becsaptalak benneteket. A következő sorokat vagy megértitek vagy nem. Tuti hogy kifogásnak fogjátok nézni, de sajnos ez van. Nem megy az írás. Vagyis megy de nem RobSten-nél. Ezért arra a következtetésre jutottam hogy egy darabig szünetel a blognak ez a része. Tudom mit igértem, tudom hogy ezzel meghazudtolom magam. Sokat beszélgettem barátnőimmel hogy mi legyen, segítsenek zöldágra vergődni. Néha meg is volt a kiút ebből a kautikus helyzetből Azért is irtam amit irtam. Ám most hogy irni kezdtem volna, rájöttem nem megy ez nekem. Nincs mi ihletet adjon. Elcsesztem az egészet az elején és alkottam egy átlag RS-t amibe beleuntam. Nem szerettem ki a főhöseimből csak egy személy vette át a középpontot. Ez mindenkivel megesik, szerintem. És ahogy egyik barátnőm szvaival éljek: ez ezerszeresen jobb mint az RS. Tudom sokan szeretétek azt is, de nem megy már az irás oda. Újból azt tudom mondani hogy vagy megértitek vagy nem. A Mr. Magas és Szexi & Vakulány-t fojtatom. Ez jobban megihlet. Sajnálom és elnézést akiknek csalódást okoztam. Tudom erre a tettemre nincs bocsánat, de ha mégis Köszönöm! Sajnos ez van. Gondoltam tudnotok kell róla mért nincs friss.
Pussssss(L)
Kstev
UI:este a másikhoz reméyeim szerint fenn lesz a friss! Ha még vkit érdekel! Ide is várom a komikat! CSAK ŐSZINTÉN!
Sajnálom amit most lefogok irni. És azt is sajnálom hogy becsaptalak benneteket. A következő sorokat vagy megértitek vagy nem. Tuti hogy kifogásnak fogjátok nézni, de sajnos ez van. Nem megy az írás. Vagyis megy de nem RobSten-nél. Ezért arra a következtetésre jutottam hogy egy darabig szünetel a blognak ez a része. Tudom mit igértem, tudom hogy ezzel meghazudtolom magam. Sokat beszélgettem barátnőimmel hogy mi legyen, segítsenek zöldágra vergődni. Néha meg is volt a kiút ebből a kautikus helyzetből Azért is irtam amit irtam. Ám most hogy irni kezdtem volna, rájöttem nem megy ez nekem. Nincs mi ihletet adjon. Elcsesztem az egészet az elején és alkottam egy átlag RS-t amibe beleuntam. Nem szerettem ki a főhöseimből csak egy személy vette át a középpontot. Ez mindenkivel megesik, szerintem. És ahogy egyik barátnőm szvaival éljek: ez ezerszeresen jobb mint az RS. Tudom sokan szeretétek azt is, de nem megy már az irás oda. Újból azt tudom mondani hogy vagy megértitek vagy nem. A Mr. Magas és Szexi & Vakulány-t fojtatom. Ez jobban megihlet. Sajnálom és elnézést akiknek csalódást okoztam. Tudom erre a tettemre nincs bocsánat, de ha mégis Köszönöm! Sajnos ez van. Gondoltam tudnotok kell róla mért nincs friss.
Pussssss(L)
Kstev
UI:este a másikhoz reméyeim szerint fenn lesz a friss! Ha még vkit érdekel! Ide is várom a komikat! CSAK ŐSZINTÉN!
2011. május 18., szerda
5 Fejezet!
HAllíhó!
Nem rizsálnék annyit, csak ezt.
Totálisan megletetek. Bassszus négy kominál azt hittem nem lesz több erre hatot kapatam. Imádlak érte titeket! Ám bevallom félig teljesítem az ígéretem. Hogy mért, mert nem hittem hogy meglesz igy naivan nem irtam meg. Elképzelés megvan márcsak bekéne pötyögni. Nem igérem, de lehet holnap megkapjátok az annyira várt RS-t is. Ám most itt a következő a Mr. Magas és Szexi & Miss Vakulányból!
Jó olvasását! Komikkal Öszönintén! És Köszönöm!
Pussss(L)
Kstev
5 fejezet!
Christiana
- jó napot, Christiana Goldwin-nal beszélek? – kérdezte egy elégé eltorzult hangú személy.
- igen én lennék, ki keres? – kérdeztem. Csend, majd torokköszörülés, ami kissé ismerős volt majd így szólt:
- mit szólna hozzá, ha egy rég nem látott barátot kéne elszállásolnia, pár napra?
Gyorsan hadart és elégé értelmetlenül beszélt. Pár percbe telet mire felfogtam a szavak értelmét.
- hát örülnék neki. Kiről is lenne szó? –feleltem mire kuncogtak a vonal végén. Ez is ismerős volt. Kattogott az agyam, de csak nem ugrott be ki lehet.
- istenem, de szőke valaki. – sóhajtott nagyot az illető, rendes hangon.
- Gigi? – kérdeztem mire nevetésben tört ki.
- hogy a jó isten áldjon meg. Annyira köcsög vagy. – szúrtam le mire krákogni kezdett. – akarom mondani népművészeti agyagedény. – nevettem most már én is. Rég beszéltünk, vagy ezer éve és most……… Áááááááááá, ezt érzem most.
- de komolyan gondoltad, amit az imént mondtál? – kérdeztem eléggé félősen. Féltem hogy csak álom.
- naná. – kiáltotta. – itt lézengek Némethonban és arra gondoltam meglátogatom a szeretőm. – mondta komoly hangon. Énbelőlem pedig kitört a nevetés. Emlékszem még erre a beszélgetésre. Megkérdeztem mije vagyok neki, erre ő: ha gondolod lehetsz a szeretőm!
- jól van drágám, vegyük komolyra a szót. – próbáltam lehiggadni, de jelenlétében nem lehet. Sorjáztam neki mindent, levegő nélkül. Erre rám üvöltött.
- pofa be. Látni akarsz, ha igen akkor készülj, mert alig egy nap és ott vagyok, hogy csont ropogtatva magamhoz öleljelek, végre. – én erre csak néztem magam elé és próbáltam felfogni amit mondott. Annyi lélekjelenlétem még volt hogy a székre rogyjam.
- jól vagy? – jött a kérdés egyszerre két helyről. Gigi aggódó hangja, Bree még aggódóbb nézése.
- asszem. – feleltem pár perc után. Megkönnyebbülve fojtattuk volna a csevejt, igen fojtattuk volna. Itt több dolog is történt egyszerre.
A mobilom zenélve kelt életre és pörgött mint a búgócsiga az asztalon. Az ajtó kivágódott és Emily, tornádóként söpört be rajta. Azt se tudtam hova kapjak, mit csináljak. A mobil volt az első. Hátha fontos.
- tartsd. –szóltam Giginek
– várj. – mutattam Emnek.
– tessék. – lihegtem a telefonba. Nem valami udvarias, de ez van.
- szia, már azt hittem fel sem veszed. – szólt bele félénken Kellan a telefonba. Újabb sokk. És ez mér túl volt minden határon.
- öhm, szia, hát sok dolgom van szóval. – hápogtam. A lányok meredten néztek engem. Időközben Gigi is kihangosították szóval ő is várt.
- értem. – mondta szomorúan. – ez akkor azt jelenti hogy…….- kezdett bele de leugattam.
- még nem mondtam semmi, szóval nem kell itt rinyálni. Mit szeretnél? – toltam le majd a válaszát vártam.
- a tegnap megbeszéltek alapján Jacobnak kellett volna felhívnia de gondoltam nem haragszol meg ha mégis én hívlak fel. – duruzsolta.
- térj a lényegre, nem kell itt a rizsa Kellan. – mondtam mire a lányok szemei felcsillantak.
- magadra hagyunk. – tátogta Em s közben Gigit próbálták csitítani mivel folyton azt kérdezte ki az a Kellan? Ugyan nem az akire gondolok? Ugye nem? Hahó, mondjon már valaki valamit. És így tovább.
- bocsi. Szóval az új időpontért hívtalak. Mikor lenne jó? – nah végre, ezt is megszültük ahogy az ő menedzsere fogalmazott.
- lássuk csak. – lapoztam fel a noteszt. Minél hamarabb le akartam tudni, de még mindig nem tudtam milyen képet is kell róla csinálnom.
- ma jó lenne, de ez attól függ hogy milyen képet kell csinálnom. – mondtam ki hangosan is a gondoltakat.
- úgy érted, ha aktot kéne csinálnod, azt majd csak két hét múlva lenne jó. – nevette. Hát én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek. Sőt, szemeim előtt megjelentek……jaj nem hagyd ezt abba. Hirtelen olyan melegem lett és az arcom is égett, hogy a vízért nyúltam. Mondj már valamit, most azt hiszi hogy igaza van. Győzködtem magam miközben nagyot húztam az üvegből. Ennél ütősebb kéne, de az tilos.
- nos? – kérdezte újra. Hangjában lehettet hallani hogy jól mulat, nagyon jól.
- igen, vagyis nem. Szóval nem úgy értem, hanem. – habogtam s a fejem tetejéig piros lettem.
- felesleges a rizsa, értem. – vágott vissza. – akkor ma négy, jó lesz? – kérdezte.
- legyen öt. – vágtam rá.
- sokáig nem húzhatod úgy sem. Rendben, addig is készítsd fel magad mindenre. Szia. – majd kinyomta.
A szégyenlősség hirtelen csapott át haragba. A telefont a falak csaptam az asztalról pedig lesöpörtem mindent. Az isteni. Szitkozódtam. Mért büntetsz engem? Néztem az ég felé, de válasz one. Ott csapkodtam, vagdaltam mikor a csajok lépdeltek befelé.
- minden oké? – nézett rám Bree.
- nem, semmi nem oké. – dörrentem rá majd a mosdó felé vettem az irányt. Lemostam az arcom hideg vízzel s fixírozni kezdtem a tükörképem. Egy szó kattogott a fejembe. Akt, akt akt……….és csak úgy vibrált. Nem, az nem lehet. Bűnhődtem már eleget, most már elég legyen.
- Chris, minden rendben. – tette kezét vállamra Emily. Hirtelen ugrottam egyet.
- persze. – fordultam feléje a jól vagyok és ne nézz hibbantnak álarcommal.
- öhm Gigi még mindig vonalban. – nyitott be Bree.
Mint aki visszafelé megy úgy lépkedtem kifelé. Nem értettem magam, nagyon nem.
- hol tartottunk? – vettem át mire amaz sikongatni nem kezdett. Így Kellan úgy Kellan és csak blablabla.
- ha befejezted a visongást én is szóhoz juthatok. – tartottam el fülemtől a telefont.
- bocsi. – felelte majd elhallgatott.
- szóval jössz, és mikor ha szabad tudnom? – kíváncsiskodtam. A másik kettő úgy nézett rám mint vett malac az új ólra.
- holnap délután landol a gép a LAX-on. – felelte nyugodtan mire most már belőlem is kiszakadta sikítás.
- örülök hogy örülsz, de most mennek kell. További jó visítást és szép estét. – kuncogta majd rám tette.
- hogy kapnád be. – üvöltöttem a készülékkel.
- jööööön Gigi, jön. – ugrándoztam majd a csajokat is bevettem a körbe. Ott ugráltunk mikor Em felemelte a kezét. Értetlenül néztünk rá mire még hatalmasabb vigyor ült ki az arcára.
- szombaton Linkin park koncert. – visította majd mi is utána.
Ott viháncoltunk mikor kopogtak.
Nem mást állt az ajtóban, mint Kellan.
- bassza meg. – szalad ki a számon.
- hát nem erre a fogadtatása számítottam, de legalább lesz közönség is. – eresztett meg egy féloldalas mosolyt majd besétált.
- hölgyeim, Kellan Lutz, személyesen. – szónokolta majd keze csókolt mindkettőnek. Figyeltem melyik esik hamarabb össze. Kinek hívjak mentőt. Ám szerintem én sem voltam annyira beszámítható. Mindegyik eldadogta a nevét majd kitágult szemekkel meredtek rám.
- öhm hát szia, észre se vettem hogy már ennyi idő. – pislogtam nagyokat.
- előbb jöttem. – húzta ki magát.
- helyes, legalább nem kell várnom rád. – vigyorogtam rá.
- és hamar túleshetünk rajta. – mosolygott sejtelmesen, szemében fura fény csillogott majd átnyújtott egy levelet.
- nem levélbomba. – mosolyogta majd pásztázni kezdte a helyiséget.
- szép. – ült le. Mintha otthon lenne, öregem. Remegő kézzel nyitottam fel a levelet. Gyorsan olvastam a sorok között. Majd hangosan fújtam ki a levegőt, meglelve a válaszomra a kérdést.
- mennyire fog fájni? – húzta fel a szemöldökét. Először a lányokra néztem majd Kellanre végül újra a levélre. Nem a legjobb megoldás, de essünk túl rajta.
- újabb Calvin Klein fotósorozat. – dünnyögtem. Emily és Bree elfelejtettek levegőt venni. Kellan pedig ennyit mondott:
- az se rossz.
Ott álltam lefagyva a vigyorgó, vizslató képű Kellannel és a kővé dermedt lányokkal.
- hát akkor essünk neki. – ugrott fel hirtelen. Hogy mi van? Fejemben a piros lámpa kigyulladt a fantáziám pedig száguldani kezdett.
Bree volt, aki először kapcsolt.
- mi most megyünk. – taszigálta kifelé az ajtón Emilyt.
Jó tíz perc harc után, teljes csend telepedett ránk. Elmentek. Én meg itt maradtam vele. Néztem a mellettem álló félistenre. Az is volt. Magas, szexi, kékszemű, szőkésbarna hajú, izmos, sármos és zabálnivaló.
- tehát? – lépett közelebb. Ajaj!
- megmutatom hol öltözz át, én addig összerakom a műtermet. – hadartam egy szuszra. Remegve, kapkodva és teljesen ködös aggyal mentem a dolgomra. Nagyba pakolásztam mikor dörrent egy hatalmasat az ég. Úgy megijedtem hogy kiesett a kezemből amit éppen tartottam.
- nem kell félni, nem harap és én sem. – dörmögte. Azonnal rákaptam a tekintetem. Nem kellett volna. Ott állt, egy szál bokszerban, tökéletes rálátást adva ezzel testére.
Úr Isten! Vajon mennyit dolgoztak a szülei, rajta? És valljuk be, nagy ajándékot kapott az istentől is. utóbbin jót nevettem, majd próbáltam nem azt a pontot nézni.
- tetszik? – kérdezte. Ó nem, ó nem. Most segíts istenem.
- hozom a gépeket. – rontottam ki mellette. Minél messzebb tőle. Átvágtattam a folyosón, be a „raktárba”. Nem igazi raktár volt hanem egy szoba amiben az értékes gépeket és egyéb kellékeket tartottuk. Mágneskártyával működött. Gyorsan lehúztam majd be, a szoba rejtekében. Ám eggyel nem számoltam. Utánam jött. Lecövekelt közvetlen előttem. Mivel alig volt hely, majd mélyen a szemembe nézett. Zavarom láttán mosolyra húzta tökéletes ajkait. Közel, nagyon közel álltam hozzá hogy megcsókolom. Ám az ég zengeni kezdett majd egy hatalmas villám és a szoba elsötétül.
- a picsába. – kiáltottam. Próbáltam a homályban elbotorkálni az ajtóig ám helyette Kellan izmos felsőtestébe ütköztem.
- megvan amit kerestél? – kérdezte.
- képzeld nem, odaengednél az ajtóhoz. – ripakodtam rá.
- parancsolj. – állt arrébb ahogy érzékeltem. Kikutattam a helyet ahol a kártyát szoktam lehúzni. Tettem amit tenni kellett de semmi.
- nem nyílik. – pánikoltam be.
- bassza meg itt szorultunk. – kezdtem nagyon ideges lenni. Utáltam a sötétet és a vihart. A kettőt együtt meg főleg.
- nyugi nem lesz semmi baj. – suttogta. Majd két dolog történt egyszerre……………………
Hihi, utáljatok és várom a komikat. Határ 5!
Pussss(L) és Köszönöm!
Nem rizsálnék annyit, csak ezt.
Totálisan megletetek. Bassszus négy kominál azt hittem nem lesz több erre hatot kapatam. Imádlak érte titeket! Ám bevallom félig teljesítem az ígéretem. Hogy mért, mert nem hittem hogy meglesz igy naivan nem irtam meg. Elképzelés megvan márcsak bekéne pötyögni. Nem igérem, de lehet holnap megkapjátok az annyira várt RS-t is. Ám most itt a következő a Mr. Magas és Szexi & Miss Vakulányból!
Jó olvasását! Komikkal Öszönintén! És Köszönöm!
Pussss(L)
Kstev
5 fejezet!
Christiana
- jó napot, Christiana Goldwin-nal beszélek? – kérdezte egy elégé eltorzult hangú személy.
- igen én lennék, ki keres? – kérdeztem. Csend, majd torokköszörülés, ami kissé ismerős volt majd így szólt:
- mit szólna hozzá, ha egy rég nem látott barátot kéne elszállásolnia, pár napra?
Gyorsan hadart és elégé értelmetlenül beszélt. Pár percbe telet mire felfogtam a szavak értelmét.
- hát örülnék neki. Kiről is lenne szó? –feleltem mire kuncogtak a vonal végén. Ez is ismerős volt. Kattogott az agyam, de csak nem ugrott be ki lehet.
- istenem, de szőke valaki. – sóhajtott nagyot az illető, rendes hangon.
- Gigi? – kérdeztem mire nevetésben tört ki.
- hogy a jó isten áldjon meg. Annyira köcsög vagy. – szúrtam le mire krákogni kezdett. – akarom mondani népművészeti agyagedény. – nevettem most már én is. Rég beszéltünk, vagy ezer éve és most……… Áááááááááá, ezt érzem most.
- de komolyan gondoltad, amit az imént mondtál? – kérdeztem eléggé félősen. Féltem hogy csak álom.
- naná. – kiáltotta. – itt lézengek Némethonban és arra gondoltam meglátogatom a szeretőm. – mondta komoly hangon. Énbelőlem pedig kitört a nevetés. Emlékszem még erre a beszélgetésre. Megkérdeztem mije vagyok neki, erre ő: ha gondolod lehetsz a szeretőm!
- jól van drágám, vegyük komolyra a szót. – próbáltam lehiggadni, de jelenlétében nem lehet. Sorjáztam neki mindent, levegő nélkül. Erre rám üvöltött.
- pofa be. Látni akarsz, ha igen akkor készülj, mert alig egy nap és ott vagyok, hogy csont ropogtatva magamhoz öleljelek, végre. – én erre csak néztem magam elé és próbáltam felfogni amit mondott. Annyi lélekjelenlétem még volt hogy a székre rogyjam.
- jól vagy? – jött a kérdés egyszerre két helyről. Gigi aggódó hangja, Bree még aggódóbb nézése.
- asszem. – feleltem pár perc után. Megkönnyebbülve fojtattuk volna a csevejt, igen fojtattuk volna. Itt több dolog is történt egyszerre.
A mobilom zenélve kelt életre és pörgött mint a búgócsiga az asztalon. Az ajtó kivágódott és Emily, tornádóként söpört be rajta. Azt se tudtam hova kapjak, mit csináljak. A mobil volt az első. Hátha fontos.
- tartsd. –szóltam Giginek
– várj. – mutattam Emnek.
– tessék. – lihegtem a telefonba. Nem valami udvarias, de ez van.
- szia, már azt hittem fel sem veszed. – szólt bele félénken Kellan a telefonba. Újabb sokk. És ez mér túl volt minden határon.
- öhm, szia, hát sok dolgom van szóval. – hápogtam. A lányok meredten néztek engem. Időközben Gigi is kihangosították szóval ő is várt.
- értem. – mondta szomorúan. – ez akkor azt jelenti hogy…….- kezdett bele de leugattam.
- még nem mondtam semmi, szóval nem kell itt rinyálni. Mit szeretnél? – toltam le majd a válaszát vártam.
- a tegnap megbeszéltek alapján Jacobnak kellett volna felhívnia de gondoltam nem haragszol meg ha mégis én hívlak fel. – duruzsolta.
- térj a lényegre, nem kell itt a rizsa Kellan. – mondtam mire a lányok szemei felcsillantak.
- magadra hagyunk. – tátogta Em s közben Gigit próbálták csitítani mivel folyton azt kérdezte ki az a Kellan? Ugyan nem az akire gondolok? Ugye nem? Hahó, mondjon már valaki valamit. És így tovább.
- bocsi. Szóval az új időpontért hívtalak. Mikor lenne jó? – nah végre, ezt is megszültük ahogy az ő menedzsere fogalmazott.
- lássuk csak. – lapoztam fel a noteszt. Minél hamarabb le akartam tudni, de még mindig nem tudtam milyen képet is kell róla csinálnom.
- ma jó lenne, de ez attól függ hogy milyen képet kell csinálnom. – mondtam ki hangosan is a gondoltakat.
- úgy érted, ha aktot kéne csinálnod, azt majd csak két hét múlva lenne jó. – nevette. Hát én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek. Sőt, szemeim előtt megjelentek……jaj nem hagyd ezt abba. Hirtelen olyan melegem lett és az arcom is égett, hogy a vízért nyúltam. Mondj már valamit, most azt hiszi hogy igaza van. Győzködtem magam miközben nagyot húztam az üvegből. Ennél ütősebb kéne, de az tilos.
- nos? – kérdezte újra. Hangjában lehettet hallani hogy jól mulat, nagyon jól.
- igen, vagyis nem. Szóval nem úgy értem, hanem. – habogtam s a fejem tetejéig piros lettem.
- felesleges a rizsa, értem. – vágott vissza. – akkor ma négy, jó lesz? – kérdezte.
- legyen öt. – vágtam rá.
- sokáig nem húzhatod úgy sem. Rendben, addig is készítsd fel magad mindenre. Szia. – majd kinyomta.
A szégyenlősség hirtelen csapott át haragba. A telefont a falak csaptam az asztalról pedig lesöpörtem mindent. Az isteni. Szitkozódtam. Mért büntetsz engem? Néztem az ég felé, de válasz one. Ott csapkodtam, vagdaltam mikor a csajok lépdeltek befelé.
- minden oké? – nézett rám Bree.
- nem, semmi nem oké. – dörrentem rá majd a mosdó felé vettem az irányt. Lemostam az arcom hideg vízzel s fixírozni kezdtem a tükörképem. Egy szó kattogott a fejembe. Akt, akt akt……….és csak úgy vibrált. Nem, az nem lehet. Bűnhődtem már eleget, most már elég legyen.
- Chris, minden rendben. – tette kezét vállamra Emily. Hirtelen ugrottam egyet.
- persze. – fordultam feléje a jól vagyok és ne nézz hibbantnak álarcommal.
- öhm Gigi még mindig vonalban. – nyitott be Bree.
Mint aki visszafelé megy úgy lépkedtem kifelé. Nem értettem magam, nagyon nem.
- hol tartottunk? – vettem át mire amaz sikongatni nem kezdett. Így Kellan úgy Kellan és csak blablabla.
- ha befejezted a visongást én is szóhoz juthatok. – tartottam el fülemtől a telefont.
- bocsi. – felelte majd elhallgatott.
- szóval jössz, és mikor ha szabad tudnom? – kíváncsiskodtam. A másik kettő úgy nézett rám mint vett malac az új ólra.
- holnap délután landol a gép a LAX-on. – felelte nyugodtan mire most már belőlem is kiszakadta sikítás.
- örülök hogy örülsz, de most mennek kell. További jó visítást és szép estét. – kuncogta majd rám tette.
- hogy kapnád be. – üvöltöttem a készülékkel.
- jööööön Gigi, jön. – ugrándoztam majd a csajokat is bevettem a körbe. Ott ugráltunk mikor Em felemelte a kezét. Értetlenül néztünk rá mire még hatalmasabb vigyor ült ki az arcára.
- szombaton Linkin park koncert. – visította majd mi is utána.
Ott viháncoltunk mikor kopogtak.
Nem mást állt az ajtóban, mint Kellan.
- bassza meg. – szalad ki a számon.
- hát nem erre a fogadtatása számítottam, de legalább lesz közönség is. – eresztett meg egy féloldalas mosolyt majd besétált.
- hölgyeim, Kellan Lutz, személyesen. – szónokolta majd keze csókolt mindkettőnek. Figyeltem melyik esik hamarabb össze. Kinek hívjak mentőt. Ám szerintem én sem voltam annyira beszámítható. Mindegyik eldadogta a nevét majd kitágult szemekkel meredtek rám.
- öhm hát szia, észre se vettem hogy már ennyi idő. – pislogtam nagyokat.
- előbb jöttem. – húzta ki magát.
- helyes, legalább nem kell várnom rád. – vigyorogtam rá.
- és hamar túleshetünk rajta. – mosolygott sejtelmesen, szemében fura fény csillogott majd átnyújtott egy levelet.
- nem levélbomba. – mosolyogta majd pásztázni kezdte a helyiséget.
- szép. – ült le. Mintha otthon lenne, öregem. Remegő kézzel nyitottam fel a levelet. Gyorsan olvastam a sorok között. Majd hangosan fújtam ki a levegőt, meglelve a válaszomra a kérdést.
- mennyire fog fájni? – húzta fel a szemöldökét. Először a lányokra néztem majd Kellanre végül újra a levélre. Nem a legjobb megoldás, de essünk túl rajta.
- újabb Calvin Klein fotósorozat. – dünnyögtem. Emily és Bree elfelejtettek levegőt venni. Kellan pedig ennyit mondott:
- az se rossz.
Ott álltam lefagyva a vigyorgó, vizslató képű Kellannel és a kővé dermedt lányokkal.
- hát akkor essünk neki. – ugrott fel hirtelen. Hogy mi van? Fejemben a piros lámpa kigyulladt a fantáziám pedig száguldani kezdett.
Bree volt, aki először kapcsolt.
- mi most megyünk. – taszigálta kifelé az ajtón Emilyt.
Jó tíz perc harc után, teljes csend telepedett ránk. Elmentek. Én meg itt maradtam vele. Néztem a mellettem álló félistenre. Az is volt. Magas, szexi, kékszemű, szőkésbarna hajú, izmos, sármos és zabálnivaló.
- tehát? – lépett közelebb. Ajaj!
- megmutatom hol öltözz át, én addig összerakom a műtermet. – hadartam egy szuszra. Remegve, kapkodva és teljesen ködös aggyal mentem a dolgomra. Nagyba pakolásztam mikor dörrent egy hatalmasat az ég. Úgy megijedtem hogy kiesett a kezemből amit éppen tartottam.
- nem kell félni, nem harap és én sem. – dörmögte. Azonnal rákaptam a tekintetem. Nem kellett volna. Ott állt, egy szál bokszerban, tökéletes rálátást adva ezzel testére.
Úr Isten! Vajon mennyit dolgoztak a szülei, rajta? És valljuk be, nagy ajándékot kapott az istentől is. utóbbin jót nevettem, majd próbáltam nem azt a pontot nézni.
- tetszik? – kérdezte. Ó nem, ó nem. Most segíts istenem.
- hozom a gépeket. – rontottam ki mellette. Minél messzebb tőle. Átvágtattam a folyosón, be a „raktárba”. Nem igazi raktár volt hanem egy szoba amiben az értékes gépeket és egyéb kellékeket tartottuk. Mágneskártyával működött. Gyorsan lehúztam majd be, a szoba rejtekében. Ám eggyel nem számoltam. Utánam jött. Lecövekelt közvetlen előttem. Mivel alig volt hely, majd mélyen a szemembe nézett. Zavarom láttán mosolyra húzta tökéletes ajkait. Közel, nagyon közel álltam hozzá hogy megcsókolom. Ám az ég zengeni kezdett majd egy hatalmas villám és a szoba elsötétül.
- a picsába. – kiáltottam. Próbáltam a homályban elbotorkálni az ajtóig ám helyette Kellan izmos felsőtestébe ütköztem.
- megvan amit kerestél? – kérdezte.
- képzeld nem, odaengednél az ajtóhoz. – ripakodtam rá.
- parancsolj. – állt arrébb ahogy érzékeltem. Kikutattam a helyet ahol a kártyát szoktam lehúzni. Tettem amit tenni kellett de semmi.
- nem nyílik. – pánikoltam be.
- bassza meg itt szorultunk. – kezdtem nagyon ideges lenni. Utáltam a sötétet és a vihart. A kettőt együtt meg főleg.
- nyugi nem lesz semmi baj. – suttogta. Majd két dolog történt egyszerre……………………
Hihi, utáljatok és várom a komikat. Határ 5!
Pussss(L) és Köszönöm!
2011. május 16., hétfő
4 fejezet!
Helló, helló.
Késtem,de itt is van. Köszönjétek megint csak Encynek. És ezt a részt most neki ajánlanám, rem tudod mért?! Meg Amynek ha olvassa!
egyéb hozzáfüzni való. Nem biztos hogy elnyeri a tetszéseteket, de ez van. Új határ és egy alku.
Komihatár 5! Utána jön a friss. Alku pedig a feji után olvasható! Nevet még nem tudtam választani, de majd meglesz az is.
Olvassátok és a friss rajtatok múlik!
Pussss(L)
Kstev
UI:iráshibákért bocsi, siettem!
4 fejezet!
- bocsáss meg, túl messzire mentem. – suttogta lehajtott fejjel.
- inkább túl közel. – feleltem kábultan. Félve rám emelete tekintetét s mikor látta nem vagyok éppen magamnál egy széles mosoly jelent meg arcán, majd mélyen a szemembe nézett.
Túl sokáig, túl mélyen. Már kezdtem úgy érezni hogy csók lesz belőle, de szerencsére a telefonja megmentette a pillanatot. Vagyis csak hittem, hogy megmenti. A készülék hangosan csörgött a zsebébe, de ő csak nem akart elszakadni tőlem.
- ne veszed fel? – próbáltam terelni figyelmét.
- nem. – felelte röviden.
- és ha fontos? – próbálkoztam újra. Nagyot sóhajtott majd kivarázsolta zsebéből a készüléket majd beszélni kezdett. Nagy sajnálatomra vagy nem, de még mindig abban a pózban, ezzel engem bilincsben tartva. Gyorsan beszélt. Bárki is volt, hamar le akarta rázni.
- mennem kell. – suttogtam, de válasz nuku. Na jó, én itt elégeltem meg a dolgot. Óvatosan mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól. Értetlen képe láttán majdnem kitört belőlem a nevetés. Menekülőre vettem a figurát ám egy gyors mosolyt még megejtettem. A kocsim rejtekébe bújtam. Remegő kézzel fordítottam el a kulcsot. Nagy hatással volt rám az iménti pár perc vagy óra. Főleg az érintése. A meleg, izmos, férfias mellkast érinteni. Úhh az egész testem remeg tőle még mindig.
Rémülten nézett rám. Tudta mire készülök. Aprót bólintottam majd indítottam. Nem bírtam ki hogy ne nézzek vissza rá. Az a dühös ám csalódott fej. Hát igen. Ez van Mr. Lutz. Engem, ha akarnám, se kapna meg olyan könnyen. Jót vigyorogtam rajta, de hajtotta tovább. Haza a csajaimhoz. Hú, ez elégé kétértelműen hangzik, de nem félre érteni. Ők az életeim, támaszaim, energiáim stb. Nélkülük nem tudnék élni. Oké, Breenél érzem, hogy mostanában kissé eltávolodott tőlem, de Em ugyan azzal a bolondos hévvel szeret. Pedig már a szerelem is rá talált, ő mégsem változott meg tőle. Meg még van két csajszi. Gigi, vele Facen tartom a kapcsolatot. Ann-el pedig mélben. Mindketten Magyarországon élnek. De egyszer kihozom őket, látogatóba vagy egy kicsit hosszabb időre.
Gondolatmenetemből a mobilom vad rezgése a zsebembe, zökkentett ki. Épp megálltam a feljárón, szóval azonnal előhalásztam.
Egy sms, ki mástól mint Kellantól.
„nem ér csak így itt hagyni! :@. Ezért bosszút állok, készül!. Holnap találkozunk! Kellan”
Hát időbe telt mire felolvadt. Bosszú mi? Főleg ha pontos lesz.
Majd meglátjuk Mr. Lutz. Majd meglátjuk.
Kuncogtam magamban majd befelé vettem az irányt. Halkan, szinte már osontam. Nem akartam felkelteni a csajokat. Ám a nappaliból halvány fény és halk sutyorgás jött. Lerámoltam az előszobába majd rögvest a nappaliba mentem. Em volt az, fülén a telefonjával.
- az hittem alszol? – tátogtam mire a telefonra mutatott. Elvigyorodtam majd tátogva megkérdeztem: - Mike az?
Nagy vigyor, s még nagyobb bólintás. Ujjammal jeleztem adja oda a telefont. Hevesen tiltakozott, de csak kivettem a kezéből.
- szerbusz, nagyfiú. – köszöntem bele mire a vonal végén csend támadt hirtelen. Alig bírtam visszafojtani a kikívánkozó nevetésem.
- Chris? – tette fel félve a kérdést.
- ki más. – vigyorogtam majd két lépést hátráltam nehogy Em elkobozza a telefont. Hangosan kifújta a levegőt, majd társalogni kezdtünk, Em feje pedig kezdett minden színben játszani.
- bocsánat hogy félbeszakítalak, szívesen csevegnék, de a kisasszony itt mellettem mindjárt megpukkad. Légy nagyon nagyon rossz és vigyázz a cuki pofidra. De nem sokáig feltartani a hölgyet, mert még karikás lesz a szeme. Puszi szia. – hadartam majd egy nyelvöltés kíséretében visszaadtam a készüléket eredeti gazdájának. Azt még hallottam hogy Mike hangosan nevet és hogy Em próbál mentegetőzni.
Hosszú napom volt így egy jótékony zuhanynak vetettem alá magam majd irány az ágy. Szokásunk volt együtt aludni, ez ma sem történt másképp. Amint lehunytam a szemem Emily vágódott be mellém.
- valaki holnap is korán kel. – dünnyögtem mire rám ugrott.
- én is. – üvöltötte. – holnap hazajönnek. – kontrázta meg még vagy két oktávval.
- mi, kik, mikor, hol, hogyan? – löktem le magamról. De ő nem hagyta annyiba cikizni kezdett.
- eléééééég. – szóltam rá erélyesen. – felkeltjük Breet. – suttogtam.
Mint egy kiscica összegömbölyödött és duzzogni kezdett mint egy négy éves.
- jaj te. – öleltem magamhoz. – nah mesélj kik jönnek haza amiért te képes vagy korán kelni? Szorongattam meg.
- a-a előbb te. Mi volt Mr. Lutzal. – vigyorgott ördögien.
- semmi, aminek te örülnél. – lomboztam le kedvét. Elmeséltem neki töviről hegyire mi volt mire fejbecsapott.
- még hogy semmi. Majdnem csók, ölelés, simogatás, vacsi, sms. – csak úgy fojt belőle a szó. Mint akit felhúztak.
- hé. Munkakapcsolat emlékszel. Meg különben is, én még egyszer nem kezdek sztárral. – mondtam majd bebújtam vissza a takaróm alá.
- hát te tudod, de nem mindegyik egy tapló köcsög. Higgy nekem. – mondta végszóként majd még ő is aludni szeretett volna.
- nem kisasszony, most maga jön. Kik jönnek holnap? – rángattam meg mert már félig aludt. Hihetetlen milyen gyorsan bedobja a szunyát.
- jah. – csillant fel a szeme. – hát Mike és a fiúk. Végre hazajönnek és két teljes hónapig itthon is lesznek. – kezdett el tapsikoni és pattogni mint egy gumi labda.
- nah ez remek. – lelkesedtem be én is. – de hol az az itthon? Itthon-itthon vagy náluk itthon? – kérdeztem mire furcsán nézett rám.
- lefordítva, itt szállásolják el magukat vagy Mikenál? – magyaráztam a szőkeségemnek.
- jah, azt nem tudom. De jön érted, wíííííí. – kezdett el visongani.
Jó tíz percig tartott mire rávettem hogy aludjon is egy keveset, nehogy a szívszerelme meneküljön előle ha meglátja a komás fejét. Erre egy hatalmas nyelvöltés volt a válasz majd közölte hogy csak irigy vagyok, de lefeküdt.
Túl hamar lett reggel. Túl korán keltett az ébresztőm. És Em is túl hamar kiugrott az ágyból. Ő mint a búgócsiga keringte be a házat, én meg alig vonszoltam magam. Hát ezt teszi az emberrel a szerelem.
Egy hatalmas bögre kávé, némi reggeli, majd Bree felnyalábolása a kanapéról és már indulhattam is dolgozni. Hogy ő mért volt ennyire fáradt nem tudom, sőt magamat sem értettem.
Beérve megint csomag fogadott az asztalon. Újabb kupac átnézni való. De szerencsére ma nincs annyi melo. Lightos délelőtt, vendégsereg délben. Így telet a munkaidőm első fele. Közös ebéd a sráccokal majd szó szerint úgy másztam vissza dolgozni.
- degeszre ettem magam. – panaszkodott Bree elnyúlva a kanapén.
- hasonlóan érzem magam én is. – bólintottam rá majd mellé feküdtem. Ott fetrengtünk mikor megcsörrent a telefon.
- fel kéne venni. – nyöszörgött de meg nem mozdult volna.
- ja. – válaszoltam majd az asztalomhoz kullogtam.
- halló. – szóltam bele ám a hang hallatán majdnem kiesett a kezemből a telefon……………….
Gonosz vagyok mi, de valahol be kell fejezni nem?! Új határ 5! Utána jön a friss. Viszont az RS-t ki kell érdemelni szóval ha több lesz akk az is jön, lehet. Rajtatok múlik!
Pussss(L)
Késtem,de itt is van. Köszönjétek megint csak Encynek. És ezt a részt most neki ajánlanám, rem tudod mért?! Meg Amynek ha olvassa!
egyéb hozzáfüzni való. Nem biztos hogy elnyeri a tetszéseteket, de ez van. Új határ és egy alku.
Komihatár 5! Utána jön a friss. Alku pedig a feji után olvasható! Nevet még nem tudtam választani, de majd meglesz az is.
Olvassátok és a friss rajtatok múlik!
Pussss(L)
Kstev
UI:iráshibákért bocsi, siettem!
4 fejezet!
- bocsáss meg, túl messzire mentem. – suttogta lehajtott fejjel.
- inkább túl közel. – feleltem kábultan. Félve rám emelete tekintetét s mikor látta nem vagyok éppen magamnál egy széles mosoly jelent meg arcán, majd mélyen a szemembe nézett.
Túl sokáig, túl mélyen. Már kezdtem úgy érezni hogy csók lesz belőle, de szerencsére a telefonja megmentette a pillanatot. Vagyis csak hittem, hogy megmenti. A készülék hangosan csörgött a zsebébe, de ő csak nem akart elszakadni tőlem.
- ne veszed fel? – próbáltam terelni figyelmét.
- nem. – felelte röviden.
- és ha fontos? – próbálkoztam újra. Nagyot sóhajtott majd kivarázsolta zsebéből a készüléket majd beszélni kezdett. Nagy sajnálatomra vagy nem, de még mindig abban a pózban, ezzel engem bilincsben tartva. Gyorsan beszélt. Bárki is volt, hamar le akarta rázni.
- mennem kell. – suttogtam, de válasz nuku. Na jó, én itt elégeltem meg a dolgot. Óvatosan mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól. Értetlen képe láttán majdnem kitört belőlem a nevetés. Menekülőre vettem a figurát ám egy gyors mosolyt még megejtettem. A kocsim rejtekébe bújtam. Remegő kézzel fordítottam el a kulcsot. Nagy hatással volt rám az iménti pár perc vagy óra. Főleg az érintése. A meleg, izmos, férfias mellkast érinteni. Úhh az egész testem remeg tőle még mindig.
Rémülten nézett rám. Tudta mire készülök. Aprót bólintottam majd indítottam. Nem bírtam ki hogy ne nézzek vissza rá. Az a dühös ám csalódott fej. Hát igen. Ez van Mr. Lutz. Engem, ha akarnám, se kapna meg olyan könnyen. Jót vigyorogtam rajta, de hajtotta tovább. Haza a csajaimhoz. Hú, ez elégé kétértelműen hangzik, de nem félre érteni. Ők az életeim, támaszaim, energiáim stb. Nélkülük nem tudnék élni. Oké, Breenél érzem, hogy mostanában kissé eltávolodott tőlem, de Em ugyan azzal a bolondos hévvel szeret. Pedig már a szerelem is rá talált, ő mégsem változott meg tőle. Meg még van két csajszi. Gigi, vele Facen tartom a kapcsolatot. Ann-el pedig mélben. Mindketten Magyarországon élnek. De egyszer kihozom őket, látogatóba vagy egy kicsit hosszabb időre.
Gondolatmenetemből a mobilom vad rezgése a zsebembe, zökkentett ki. Épp megálltam a feljárón, szóval azonnal előhalásztam.
Egy sms, ki mástól mint Kellantól.
„nem ér csak így itt hagyni! :@. Ezért bosszút állok, készül!. Holnap találkozunk! Kellan”
Hát időbe telt mire felolvadt. Bosszú mi? Főleg ha pontos lesz.
Majd meglátjuk Mr. Lutz. Majd meglátjuk.
Kuncogtam magamban majd befelé vettem az irányt. Halkan, szinte már osontam. Nem akartam felkelteni a csajokat. Ám a nappaliból halvány fény és halk sutyorgás jött. Lerámoltam az előszobába majd rögvest a nappaliba mentem. Em volt az, fülén a telefonjával.
- az hittem alszol? – tátogtam mire a telefonra mutatott. Elvigyorodtam majd tátogva megkérdeztem: - Mike az?
Nagy vigyor, s még nagyobb bólintás. Ujjammal jeleztem adja oda a telefont. Hevesen tiltakozott, de csak kivettem a kezéből.
- szerbusz, nagyfiú. – köszöntem bele mire a vonal végén csend támadt hirtelen. Alig bírtam visszafojtani a kikívánkozó nevetésem.
- Chris? – tette fel félve a kérdést.
- ki más. – vigyorogtam majd két lépést hátráltam nehogy Em elkobozza a telefont. Hangosan kifújta a levegőt, majd társalogni kezdtünk, Em feje pedig kezdett minden színben játszani.
- bocsánat hogy félbeszakítalak, szívesen csevegnék, de a kisasszony itt mellettem mindjárt megpukkad. Légy nagyon nagyon rossz és vigyázz a cuki pofidra. De nem sokáig feltartani a hölgyet, mert még karikás lesz a szeme. Puszi szia. – hadartam majd egy nyelvöltés kíséretében visszaadtam a készüléket eredeti gazdájának. Azt még hallottam hogy Mike hangosan nevet és hogy Em próbál mentegetőzni.
Hosszú napom volt így egy jótékony zuhanynak vetettem alá magam majd irány az ágy. Szokásunk volt együtt aludni, ez ma sem történt másképp. Amint lehunytam a szemem Emily vágódott be mellém.
- valaki holnap is korán kel. – dünnyögtem mire rám ugrott.
- én is. – üvöltötte. – holnap hazajönnek. – kontrázta meg még vagy két oktávval.
- mi, kik, mikor, hol, hogyan? – löktem le magamról. De ő nem hagyta annyiba cikizni kezdett.
- eléééééég. – szóltam rá erélyesen. – felkeltjük Breet. – suttogtam.
Mint egy kiscica összegömbölyödött és duzzogni kezdett mint egy négy éves.
- jaj te. – öleltem magamhoz. – nah mesélj kik jönnek haza amiért te képes vagy korán kelni? Szorongattam meg.
- a-a előbb te. Mi volt Mr. Lutzal. – vigyorgott ördögien.
- semmi, aminek te örülnél. – lomboztam le kedvét. Elmeséltem neki töviről hegyire mi volt mire fejbecsapott.
- még hogy semmi. Majdnem csók, ölelés, simogatás, vacsi, sms. – csak úgy fojt belőle a szó. Mint akit felhúztak.
- hé. Munkakapcsolat emlékszel. Meg különben is, én még egyszer nem kezdek sztárral. – mondtam majd bebújtam vissza a takaróm alá.
- hát te tudod, de nem mindegyik egy tapló köcsög. Higgy nekem. – mondta végszóként majd még ő is aludni szeretett volna.
- nem kisasszony, most maga jön. Kik jönnek holnap? – rángattam meg mert már félig aludt. Hihetetlen milyen gyorsan bedobja a szunyát.
- jah. – csillant fel a szeme. – hát Mike és a fiúk. Végre hazajönnek és két teljes hónapig itthon is lesznek. – kezdett el tapsikoni és pattogni mint egy gumi labda.
- nah ez remek. – lelkesedtem be én is. – de hol az az itthon? Itthon-itthon vagy náluk itthon? – kérdeztem mire furcsán nézett rám.
- lefordítva, itt szállásolják el magukat vagy Mikenál? – magyaráztam a szőkeségemnek.
- jah, azt nem tudom. De jön érted, wíííííí. – kezdett el visongani.
Jó tíz percig tartott mire rávettem hogy aludjon is egy keveset, nehogy a szívszerelme meneküljön előle ha meglátja a komás fejét. Erre egy hatalmas nyelvöltés volt a válasz majd közölte hogy csak irigy vagyok, de lefeküdt.
Túl hamar lett reggel. Túl korán keltett az ébresztőm. És Em is túl hamar kiugrott az ágyból. Ő mint a búgócsiga keringte be a házat, én meg alig vonszoltam magam. Hát ezt teszi az emberrel a szerelem.
Egy hatalmas bögre kávé, némi reggeli, majd Bree felnyalábolása a kanapéról és már indulhattam is dolgozni. Hogy ő mért volt ennyire fáradt nem tudom, sőt magamat sem értettem.
Beérve megint csomag fogadott az asztalon. Újabb kupac átnézni való. De szerencsére ma nincs annyi melo. Lightos délelőtt, vendégsereg délben. Így telet a munkaidőm első fele. Közös ebéd a sráccokal majd szó szerint úgy másztam vissza dolgozni.
- degeszre ettem magam. – panaszkodott Bree elnyúlva a kanapén.
- hasonlóan érzem magam én is. – bólintottam rá majd mellé feküdtem. Ott fetrengtünk mikor megcsörrent a telefon.
- fel kéne venni. – nyöszörgött de meg nem mozdult volna.
- ja. – válaszoltam majd az asztalomhoz kullogtam.
- halló. – szóltam bele ám a hang hallatán majdnem kiesett a kezemből a telefon……………….
Gonosz vagyok mi, de valahol be kell fejezni nem?! Új határ 5! Utána jön a friss. Viszont az RS-t ki kell érdemelni szóval ha több lesz akk az is jön, lehet. Rajtatok múlik!
Pussss(L)
2011. május 8., vasárnap
Valami más Tőlem! 3 fejezet!
Nos kedveskéim elérkezett az a hamarossan. Meglehet köszönni Encinek, hogy most olvasni tudtok most. Tudom tudom hogy a szavazás vége mi lett. De megértéseteket kérem az RS töri fojtatásához. Ahhoz még kell nekem egy kis idő. amint látjátok ez most a másik. Nem tudom ehhez jobban jön az ihlet(vajon mért is?:D) Nem egész három oldal, pokoli függővég és hogy még jobbb napotok legyen a végén egy meglepi!
Ennyi lennne. Várom a komikat. Határ ennél először egy nagy 10es! Utána jön a fojtatás. És ha minden igaz, akkor jövöhéten talán felkerül az RS fojtatás. Nem igérek semmit, szóval. Aki maradni akar igy is annak örülök. Aki nem az meg megy. Ez van.
Pussssss(L)
Kstev
3 fejezet!
Christiana
- nah ki van itt? – tipegett be az ajtón imádott barátnőm, lelkitársam, a világ legjobb énekese. És még sorolhatnám a jelzőket, órákig. Se szó, se beszéd és már a nyakában voltunk, mind a ketten.
- tudom jól, hogy hiányoztam. Viszont nem kell megfojtani. – nyöszörögte karjaink közt.
Ezen jót kuncogtunk majd még szorosabban öleltük magunkhoz. Ott álltunk, már vagy tíz perce mikor nyílt az ajtó, megint.
- elnézést hogy megzavarom az idillt, de egy csomagot hoztam Christiana Goldwin néven.
- ó igen, én vagyok. – bontakoztam ki a csajok bűvköréből. Fiatal csávó volt. Míg én a papírt írtam alá, ő addig feltűnően végigmérte a másik két személyt.
- köszönöm. – szóltam rá mire az azt se tudta hol van. Kivettem a kezéből a csomagot majd egy határozott nézéssel jeleztem, mehetne.
- húz ez aztán…..wáó. – jegyezték meg mindketten egyszerre. A nyáluk szinte csorgott a csávó után.
- miután kiábrándoztátok magatokat, velem is igazán foglalkozhatnátok. Ha már kénytelen vagyok kihagyni a napot a végett a majom végett. – duruzsoltam miközben a dobozt próbáltam kibontani.
- jaja tényleg te is itt vagy. – nevette fel Bree. Ilyenkor legszívesebb megfojtanám.
- jé, tényleg. – kuncogott Em is majd rám vetették magukat. Elkezdtek csiklandozni, amit annyira utáltam.
- nah még mindig lógatod az orrod? – kérdezte Em némi szünetet beiktatva a kínzásomba.
- má már nem. – fuldokoltam.
- helyes. – pacsiztak össze majd a kanapéra húztak magukkal.
Fél óra néma fetrengés után én voltam az aki megtörte a csendet.
- lányok, tényleg nagyon sajnálom a mai napot. – néztem rájuk felváltva.
- ugyan már, lesz még alkalmunk egymásra, ne félj. – nézett mélyen, ígérettel teli szemekkel, szemembe Emily.
- tudom, de akkor is. – hajtottam le fejem.
- nah ne kezd már előröl mert újra megkínzunk. – ütött vállba Bree, Em pedig helyeslően bólintott.
- örültek. – öltöttem rájuk nyelvem majd közelebb húztam magamhoz őket. Ők azok akik életben tartanak. Így ölelkeztünk vagy tíz percig mikor az órára esett a pillantásom.
- jesszus mindjárt itt van. – ugrottam fel.
- még hogy nem érdekli. – néztek egymásra majd nevetni kezdtek.
- mint pasi nem, de viszont az állásommal játszom ha nem lesz kész a műterem mire ideér. – hadartam majd sebtibe felnyitottam a dobozt.
- de ez…. ez nem is az. – rogytam le a székre, amint megláttam a doboz tartalmát. Ugyanis abban nem Kellan papírja volt, hanem a Vanity Fair fotósorozat képe.
- mi az? – léptek mellém a csajok.
- csupán csak annyit hogy ma éjszakáznom kell, amúgy meg a másik. Most már halvány lila gőzöm sincs miben kell lefotóznom Mr. Lutz-t. – temette kezeim közé arcom.
- maradunk. – felelték egyszerre mire én felkaptam a fejem.
- nem azt nem engedem. Ez az én feladatom, megbirkózom vele. Meg kell birkóznom vele. – az utolsó szavak már inkább a magam meggyőzésére mondtam, mintsem az övékére.
- figyelj, tudjuk hogy minden vágyad kettesben maradni a félistennel. – kezdett bele Em mire heves tiltakozásba szerettem volna kezdeni, ám leintett.
- de a barátnőnk vagy ezért segítünk. Hisz tudod. Jóban-rosszban, örökké együtt! – nézett mélyen a szemembe.
- tudom és igen. Ám akkor sem. Menjetek nyugodtan, én elleszek. Majd holnap találkozunk. – kezdtem őket kifelé tuszkolni.
- hát te tudod, de ha baj van, esetleg Kellan nem bírna magával, tudod a számunk. – kacsintott rám Em majd két-két puszi után eltűntek. Nem is ő lenne, ha ezt itt és most el nem ejtette volna. De mégsem tudom rá haragudni, a fenébe is. Dühöngtem magamban, majd inkább jobbnak láttam nekiesni azoknak a képeknek. Addig is elfoglalom magam míg meg nem érkezik.
A tervem bejött, nagyon is. Mikor felnéztem az óra az már este nyolcat mutatott. Bárcsak minden így sikerülne. Viszont a félnótás még mindig nem volt sehol. Tehát a sztároknál a késem szó az bő négy óra késést jelent. Hát ebből nem eszik. Igaz volt még hátra legalább száz darab kép, de az majd ráér holnap is.
- annyi időt kapsz még, ameddig összepakolom ezeket itt. – mondtam ki hangosan a fenyegetésem. Remek most már magamban beszélek. Még szerencse hogy nem jött rá válasz. Az hiszem akkor helyben szívinfarktust kaptam volna.
Lassan pakoltam, hátha beesik. De semmi.
- jól van Lutz, te akartad. Nem fotózom le az a sztár fejed, soha. – jött ki hangosan már megint az újabb fenyegetés. Rendben, ha ezt így fojtatod mehetsz a diliházba. Szóltam magamra immár némán majd összeszedve a táskám és a kulcsom elindultam kifelé.
Épp a riasztót élesítettem mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
- amint látom, nagyon elkéstem. – ettől a pár szótól sikítással egybekötve akkorát ugrottam mint még soha. Pechemre pedig minden kirepült a kezemből. És hogy még ez ne legyen elég a táskám fél tartalma a járdán végezte.
- bassza meg. – káromkodtam el magam, majd leguggoltam összeszedni a holmim.
- megijesztettem, bocsásson meg. – guggolt mellém.
- nem kicsit. – sziszegtem. Hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ám a sors mindig rám cáfol. A mobilom vad csörömpöléssel kelt életre Kellan kezében. Már vagy tíz perce ott zenélt a kezébe mikor feleszmélt és átadta.
- nah végre. – sóhajtott egy nagyot Em. – ne értsd félre, nem anyáskodni akarok csak aggódom. Merre jársz? – hadarta egy szuszra.
- semmi gond. Épp indulok haza. – mondtam majd egy gyilkos pillantást intéztem Kellan felé.
- rendben, vigyázz magadra hazafele. Én lefekszem. – jött a válasz.
- rendben. Szia puss, jóét. – mondtam majd megvártam míg ő is elköszön, végül letettem.
- mielőtt nekem esne, nem direkt késtem ennyit. – emelte szívére a kezét.
- aha. – dünnyögtem majd a kocsim felé vettem az irányt. Ő pedig vette azt a bátorságot, hogy a kezem után nyúlt és megállított.
- mit képzel. – néztem jelentőségteljesen kezére ami az enyémet tartotta fogva.
- bocsásson meg, de szeretném megmagyarázni és nem haragban elválni magától. Ugyanis együtt kell hogy dolgozzunk. – mondta szelíden majd elengedett.
- meg van bocsájtva. Viszont semmi magyarázatot nem kell tennie. És az együtt dolgozás sem muszáj. Van vagy fél tucat fotós még rajtam kívül Los Angelesben. – most én voltam az aki szelíden beszélt. Látszott rajta tetszik neki hogy nem hunyászkodtam meg. Ezért is nem bírta ki hogy ne szóljon vissza.
- mindenkivel ilyen? – kérdezte s közben tüzetesen végigmért.
- többnyire. – sóhajtottam. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.
- értem. – motyogta majd még jobban végigmért. Nah nem, ezt nem engedem. Velem nem fogsz kikezdeni.
- esetleg óhajt még valamit Mr. Lutz vagy mehetnék is. – szűrtem a fogaimon keresztül.
- igen, óhajtok. – lépett közelebb. – tegezz, légyszíves. – nézett mélyen a szemembe. Anyám azok a csodás kék szemek. Ámultam el, s hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Mosolyogva konstatálta hogy elérte amit akart. Ergo levett a lábamról egyetlen nézéssel. De még milyen nézéssel. Istenem, ez lesz a vesztem. Nem Chris, ezt most fejezd be. Ő csak egy sztárocska, akinek max egy menetre kellenél. És ebből tudod, többet nem kérsz. Szóltam magamra, ami szerencsére hatott is.
- esetleg lehet róla szó. – mondtam kis idő múlva. – még valami? – kérdeztem rá, miután ő csak bámult engem.
- igen, mi lesz így a fotózással? – mondta s végre már nem vizslatott azokkal az éhes szemeivel.
- hát ma már biztos hogy nem áll módomban lefényképezni. – hadartam mire rosszallóan nézett rám.
- akarom mondani ma már biztos nem fényképezlek le, viszont holnap hívjon vissza az ügynököd, újabb időpontért. – hadartam. Már igen mehetnékem volt. A mai nap kikészített.
- értem, megmondom neki. – bólintott.
- hát akkor jó éjt Kellan. – köszöntem el majd meg sem álltam a kocsimig.
- gondolom arra esélyem sincs hogy el gyere velem vacsorázni. – kiáltott utánam. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, mire amaz önelégülten mosolygott. Gondolom a reakciómon. Három lépéssel, nem többel szelte át a köztünk lévő távolságot. S megállt közvetlen előttem. Most vettem észre milyen magas és hogy milyen izmos. És az illata valami egészem bódító. Úr isten, mi van velem? Tettem fel a költői kérdést miközben farkasszemet néztünk. Azok a szemek, istenem. Olvadtam mint a fagyi. Csak néztük és néztük egymást. Tudtam ez nem lesz jó ötlet, ugyanis együtt kell dolgoznunk. És hát nem lenne szépe ha……. Nem erre még gondolnod sem szabad. Törtem valami kijózanítón a fejem, de csak nem bírtam szabadulni.
- nos? – törte meg ő a csendet, s óvatosan kisimított egy kósza hajszálat az arcomból.
Nagyon nem tudtam mit kéne tennem és főleg azt hogy mit kéne mondanom. Ott álltam előtte teljes kábulatban. Bármit tehetett volna velem. Erre csak ennyit reagált………
Ime a meglepi:
(nyammmmmm:D)
UI: ha mindenki kellően leolvadt a székről és kifojatta az össze nyálát akkor már sejtheti a fojtatást. Komihatár 10! És még vmi. Kellene ennek a storynak egy frappáns név. Ötleteket várom komiba,chatbe. Hajrá, hajrá.
Csak RAJTATOK MÚLIK mikor jöjjön a kövi rész!! :D
Puss(L)
Ennyi lennne. Várom a komikat. Határ ennél először egy nagy 10es! Utána jön a fojtatás. És ha minden igaz, akkor jövöhéten talán felkerül az RS fojtatás. Nem igérek semmit, szóval. Aki maradni akar igy is annak örülök. Aki nem az meg megy. Ez van.
Pussssss(L)
Kstev
3 fejezet!
Christiana
- nah ki van itt? – tipegett be az ajtón imádott barátnőm, lelkitársam, a világ legjobb énekese. És még sorolhatnám a jelzőket, órákig. Se szó, se beszéd és már a nyakában voltunk, mind a ketten.
- tudom jól, hogy hiányoztam. Viszont nem kell megfojtani. – nyöszörögte karjaink közt.
Ezen jót kuncogtunk majd még szorosabban öleltük magunkhoz. Ott álltunk, már vagy tíz perce mikor nyílt az ajtó, megint.
- elnézést hogy megzavarom az idillt, de egy csomagot hoztam Christiana Goldwin néven.
- ó igen, én vagyok. – bontakoztam ki a csajok bűvköréből. Fiatal csávó volt. Míg én a papírt írtam alá, ő addig feltűnően végigmérte a másik két személyt.
- köszönöm. – szóltam rá mire az azt se tudta hol van. Kivettem a kezéből a csomagot majd egy határozott nézéssel jeleztem, mehetne.
- húz ez aztán…..wáó. – jegyezték meg mindketten egyszerre. A nyáluk szinte csorgott a csávó után.
- miután kiábrándoztátok magatokat, velem is igazán foglalkozhatnátok. Ha már kénytelen vagyok kihagyni a napot a végett a majom végett. – duruzsoltam miközben a dobozt próbáltam kibontani.
- jaja tényleg te is itt vagy. – nevette fel Bree. Ilyenkor legszívesebb megfojtanám.
- jé, tényleg. – kuncogott Em is majd rám vetették magukat. Elkezdtek csiklandozni, amit annyira utáltam.
- nah még mindig lógatod az orrod? – kérdezte Em némi szünetet beiktatva a kínzásomba.
- má már nem. – fuldokoltam.
- helyes. – pacsiztak össze majd a kanapéra húztak magukkal.
Fél óra néma fetrengés után én voltam az aki megtörte a csendet.
- lányok, tényleg nagyon sajnálom a mai napot. – néztem rájuk felváltva.
- ugyan már, lesz még alkalmunk egymásra, ne félj. – nézett mélyen, ígérettel teli szemekkel, szemembe Emily.
- tudom, de akkor is. – hajtottam le fejem.
- nah ne kezd már előröl mert újra megkínzunk. – ütött vállba Bree, Em pedig helyeslően bólintott.
- örültek. – öltöttem rájuk nyelvem majd közelebb húztam magamhoz őket. Ők azok akik életben tartanak. Így ölelkeztünk vagy tíz percig mikor az órára esett a pillantásom.
- jesszus mindjárt itt van. – ugrottam fel.
- még hogy nem érdekli. – néztek egymásra majd nevetni kezdtek.
- mint pasi nem, de viszont az állásommal játszom ha nem lesz kész a műterem mire ideér. – hadartam majd sebtibe felnyitottam a dobozt.
- de ez…. ez nem is az. – rogytam le a székre, amint megláttam a doboz tartalmát. Ugyanis abban nem Kellan papírja volt, hanem a Vanity Fair fotósorozat képe.
- mi az? – léptek mellém a csajok.
- csupán csak annyit hogy ma éjszakáznom kell, amúgy meg a másik. Most már halvány lila gőzöm sincs miben kell lefotóznom Mr. Lutz-t. – temette kezeim közé arcom.
- maradunk. – felelték egyszerre mire én felkaptam a fejem.
- nem azt nem engedem. Ez az én feladatom, megbirkózom vele. Meg kell birkóznom vele. – az utolsó szavak már inkább a magam meggyőzésére mondtam, mintsem az övékére.
- figyelj, tudjuk hogy minden vágyad kettesben maradni a félistennel. – kezdett bele Em mire heves tiltakozásba szerettem volna kezdeni, ám leintett.
- de a barátnőnk vagy ezért segítünk. Hisz tudod. Jóban-rosszban, örökké együtt! – nézett mélyen a szemembe.
- tudom és igen. Ám akkor sem. Menjetek nyugodtan, én elleszek. Majd holnap találkozunk. – kezdtem őket kifelé tuszkolni.
- hát te tudod, de ha baj van, esetleg Kellan nem bírna magával, tudod a számunk. – kacsintott rám Em majd két-két puszi után eltűntek. Nem is ő lenne, ha ezt itt és most el nem ejtette volna. De mégsem tudom rá haragudni, a fenébe is. Dühöngtem magamban, majd inkább jobbnak láttam nekiesni azoknak a képeknek. Addig is elfoglalom magam míg meg nem érkezik.
A tervem bejött, nagyon is. Mikor felnéztem az óra az már este nyolcat mutatott. Bárcsak minden így sikerülne. Viszont a félnótás még mindig nem volt sehol. Tehát a sztároknál a késem szó az bő négy óra késést jelent. Hát ebből nem eszik. Igaz volt még hátra legalább száz darab kép, de az majd ráér holnap is.
- annyi időt kapsz még, ameddig összepakolom ezeket itt. – mondtam ki hangosan a fenyegetésem. Remek most már magamban beszélek. Még szerencse hogy nem jött rá válasz. Az hiszem akkor helyben szívinfarktust kaptam volna.
Lassan pakoltam, hátha beesik. De semmi.
- jól van Lutz, te akartad. Nem fotózom le az a sztár fejed, soha. – jött ki hangosan már megint az újabb fenyegetés. Rendben, ha ezt így fojtatod mehetsz a diliházba. Szóltam magamra immár némán majd összeszedve a táskám és a kulcsom elindultam kifelé.
Épp a riasztót élesítettem mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
- amint látom, nagyon elkéstem. – ettől a pár szótól sikítással egybekötve akkorát ugrottam mint még soha. Pechemre pedig minden kirepült a kezemből. És hogy még ez ne legyen elég a táskám fél tartalma a járdán végezte.
- bassza meg. – káromkodtam el magam, majd leguggoltam összeszedni a holmim.
- megijesztettem, bocsásson meg. – guggolt mellém.
- nem kicsit. – sziszegtem. Hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ám a sors mindig rám cáfol. A mobilom vad csörömpöléssel kelt életre Kellan kezében. Már vagy tíz perce ott zenélt a kezébe mikor feleszmélt és átadta.
- nah végre. – sóhajtott egy nagyot Em. – ne értsd félre, nem anyáskodni akarok csak aggódom. Merre jársz? – hadarta egy szuszra.
- semmi gond. Épp indulok haza. – mondtam majd egy gyilkos pillantást intéztem Kellan felé.
- rendben, vigyázz magadra hazafele. Én lefekszem. – jött a válasz.
- rendben. Szia puss, jóét. – mondtam majd megvártam míg ő is elköszön, végül letettem.
- mielőtt nekem esne, nem direkt késtem ennyit. – emelte szívére a kezét.
- aha. – dünnyögtem majd a kocsim felé vettem az irányt. Ő pedig vette azt a bátorságot, hogy a kezem után nyúlt és megállított.
- mit képzel. – néztem jelentőségteljesen kezére ami az enyémet tartotta fogva.
- bocsásson meg, de szeretném megmagyarázni és nem haragban elválni magától. Ugyanis együtt kell hogy dolgozzunk. – mondta szelíden majd elengedett.
- meg van bocsájtva. Viszont semmi magyarázatot nem kell tennie. És az együtt dolgozás sem muszáj. Van vagy fél tucat fotós még rajtam kívül Los Angelesben. – most én voltam az aki szelíden beszélt. Látszott rajta tetszik neki hogy nem hunyászkodtam meg. Ezért is nem bírta ki hogy ne szóljon vissza.
- mindenkivel ilyen? – kérdezte s közben tüzetesen végigmért.
- többnyire. – sóhajtottam. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.
- értem. – motyogta majd még jobban végigmért. Nah nem, ezt nem engedem. Velem nem fogsz kikezdeni.
- esetleg óhajt még valamit Mr. Lutz vagy mehetnék is. – szűrtem a fogaimon keresztül.
- igen, óhajtok. – lépett közelebb. – tegezz, légyszíves. – nézett mélyen a szemembe. Anyám azok a csodás kék szemek. Ámultam el, s hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Mosolyogva konstatálta hogy elérte amit akart. Ergo levett a lábamról egyetlen nézéssel. De még milyen nézéssel. Istenem, ez lesz a vesztem. Nem Chris, ezt most fejezd be. Ő csak egy sztárocska, akinek max egy menetre kellenél. És ebből tudod, többet nem kérsz. Szóltam magamra, ami szerencsére hatott is.
- esetleg lehet róla szó. – mondtam kis idő múlva. – még valami? – kérdeztem rá, miután ő csak bámult engem.
- igen, mi lesz így a fotózással? – mondta s végre már nem vizslatott azokkal az éhes szemeivel.
- hát ma már biztos hogy nem áll módomban lefényképezni. – hadartam mire rosszallóan nézett rám.
- akarom mondani ma már biztos nem fényképezlek le, viszont holnap hívjon vissza az ügynököd, újabb időpontért. – hadartam. Már igen mehetnékem volt. A mai nap kikészített.
- értem, megmondom neki. – bólintott.
- hát akkor jó éjt Kellan. – köszöntem el majd meg sem álltam a kocsimig.
- gondolom arra esélyem sincs hogy el gyere velem vacsorázni. – kiáltott utánam. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, mire amaz önelégülten mosolygott. Gondolom a reakciómon. Három lépéssel, nem többel szelte át a köztünk lévő távolságot. S megállt közvetlen előttem. Most vettem észre milyen magas és hogy milyen izmos. És az illata valami egészem bódító. Úr isten, mi van velem? Tettem fel a költői kérdést miközben farkasszemet néztünk. Azok a szemek, istenem. Olvadtam mint a fagyi. Csak néztük és néztük egymást. Tudtam ez nem lesz jó ötlet, ugyanis együtt kell dolgoznunk. És hát nem lenne szépe ha……. Nem erre még gondolnod sem szabad. Törtem valami kijózanítón a fejem, de csak nem bírtam szabadulni.
- nos? – törte meg ő a csendet, s óvatosan kisimított egy kósza hajszálat az arcomból.
Nagyon nem tudtam mit kéne tennem és főleg azt hogy mit kéne mondanom. Ott álltam előtte teljes kábulatban. Bármit tehetett volna velem. Erre csak ennyit reagált………
Ime a meglepi:
(nyammmmmm:D)
UI: ha mindenki kellően leolvadt a székről és kifojatta az össze nyálát akkor már sejtheti a fojtatást. Komihatár 10! És még vmi. Kellene ennek a storynak egy frappáns név. Ötleteket várom komiba,chatbe. Hajrá, hajrá.
Csak RAJTATOK MÚLIK mikor jöjjön a kövi rész!! :D
Puss(L)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)