5 Fejezet!

HAllíhó!

Nem rizsálnék annyit, csak ezt.

Totálisan megletetek. Bassszus négy kominál azt hittem nem lesz több erre hatot kapatam. Imádlak érte titeket! Ám bevallom félig teljesítem az ígéretem. Hogy mért, mert nem hittem hogy meglesz igy naivan nem irtam meg. Elképzelés megvan márcsak bekéne pötyögni. Nem igérem, de lehet holnap megkapjátok az annyira várt RS-t is. Ám most itt a következő a Mr. Magas és Szexi & Miss Vakulányból!

Jó olvasását! Komikkal Öszönintén! És Köszönöm!

Pussss(L)
Kstev

5 fejezet!

Christiana

- jó napot, Christiana Goldwin-nal beszélek? – kérdezte egy elégé eltorzult hangú személy.
- igen én lennék, ki keres? – kérdeztem. Csend, majd torokköszörülés, ami kissé ismerős volt majd így szólt:
- mit szólna hozzá, ha egy rég nem látott barátot kéne elszállásolnia, pár napra?
Gyorsan hadart és elégé értelmetlenül beszélt. Pár percbe telet mire felfogtam a szavak értelmét.
- hát örülnék neki. Kiről is lenne szó? –feleltem mire kuncogtak a vonal végén. Ez is ismerős volt. Kattogott az agyam, de csak nem ugrott be ki lehet.
- istenem, de szőke valaki. – sóhajtott nagyot az illető, rendes hangon.
- Gigi? – kérdeztem mire nevetésben tört ki.
- hogy a jó isten áldjon meg. Annyira köcsög vagy. – szúrtam le mire krákogni kezdett. – akarom mondani népművészeti agyagedény. – nevettem most már én is. Rég beszéltünk, vagy ezer éve és most……… Áááááááááá, ezt érzem most.
- de komolyan gondoltad, amit az imént mondtál? – kérdeztem eléggé félősen. Féltem hogy csak álom.
- naná. – kiáltotta. – itt lézengek Némethonban és arra gondoltam meglátogatom a szeretőm. – mondta komoly hangon. Énbelőlem pedig kitört a nevetés. Emlékszem még erre a beszélgetésre. Megkérdeztem mije vagyok neki, erre ő: ha gondolod lehetsz a szeretőm!
- jól van drágám, vegyük komolyra a szót. – próbáltam lehiggadni, de jelenlétében nem lehet. Sorjáztam neki mindent, levegő nélkül. Erre rám üvöltött.
- pofa be. Látni akarsz, ha igen akkor készülj, mert alig egy nap és ott vagyok, hogy csont ropogtatva magamhoz öleljelek, végre. – én erre csak néztem magam elé és próbáltam felfogni amit mondott. Annyi lélekjelenlétem még volt hogy a székre rogyjam.
- jól vagy? – jött a kérdés egyszerre két helyről. Gigi aggódó hangja, Bree még aggódóbb nézése.
- asszem. – feleltem pár perc után. Megkönnyebbülve fojtattuk volna a csevejt, igen fojtattuk volna. Itt több dolog is történt egyszerre.

A mobilom zenélve kelt életre és pörgött mint a búgócsiga az asztalon. Az ajtó kivágódott és Emily, tornádóként söpört be rajta. Azt se tudtam hova kapjak, mit csináljak. A mobil volt az első. Hátha fontos.
- tartsd. –szóltam Giginek
– várj. – mutattam Emnek.
– tessék. – lihegtem a telefonba. Nem valami udvarias, de ez van.
- szia, már azt hittem fel sem veszed. – szólt bele félénken Kellan a telefonba. Újabb sokk. És ez mér túl volt minden határon.
- öhm, szia, hát sok dolgom van szóval. – hápogtam. A lányok meredten néztek engem. Időközben Gigi is kihangosították szóval ő is várt.
- értem. – mondta szomorúan. – ez akkor azt jelenti hogy…….- kezdett bele de leugattam.
- még nem mondtam semmi, szóval nem kell itt rinyálni. Mit szeretnél? – toltam le majd a válaszát vártam.
- a tegnap megbeszéltek alapján Jacobnak kellett volna felhívnia de gondoltam nem haragszol meg ha mégis én hívlak fel. – duruzsolta.
- térj a lényegre, nem kell itt a rizsa Kellan. – mondtam mire a lányok szemei felcsillantak.
- magadra hagyunk. – tátogta Em s közben Gigit próbálták csitítani mivel folyton azt kérdezte ki az a Kellan? Ugyan nem az akire gondolok? Ugye nem? Hahó, mondjon már valaki valamit. És így tovább.
- bocsi. Szóval az új időpontért hívtalak. Mikor lenne jó? – nah végre, ezt is megszültük ahogy az ő menedzsere fogalmazott.
- lássuk csak. – lapoztam fel a noteszt. Minél hamarabb le akartam tudni, de még mindig nem tudtam milyen képet is kell róla csinálnom.
- ma jó lenne, de ez attól függ hogy milyen képet kell csinálnom. – mondtam ki hangosan is a gondoltakat.
- úgy érted, ha aktot kéne csinálnod, azt majd csak két hét múlva lenne jó. – nevette. Hát én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek. Sőt, szemeim előtt megjelentek……jaj nem hagyd ezt abba. Hirtelen olyan melegem lett és az arcom is égett, hogy a vízért nyúltam. Mondj már valamit, most azt hiszi hogy igaza van. Győzködtem magam miközben nagyot húztam az üvegből. Ennél ütősebb kéne, de az tilos.
- nos? – kérdezte újra. Hangjában lehettet hallani hogy jól mulat, nagyon jól.
- igen, vagyis nem. Szóval nem úgy értem, hanem. – habogtam s a fejem tetejéig piros lettem.
- felesleges a rizsa, értem. – vágott vissza. – akkor ma négy, jó lesz? – kérdezte.
- legyen öt. – vágtam rá.
- sokáig nem húzhatod úgy sem. Rendben, addig is készítsd fel magad mindenre. Szia. – majd kinyomta.

A szégyenlősség hirtelen csapott át haragba. A telefont a falak csaptam az asztalról pedig lesöpörtem mindent. Az isteni. Szitkozódtam. Mért büntetsz engem? Néztem az ég felé, de válasz one. Ott csapkodtam, vagdaltam mikor a csajok lépdeltek befelé.

- minden oké? – nézett rám Bree.
- nem, semmi nem oké. – dörrentem rá majd a mosdó felé vettem az irányt. Lemostam az arcom hideg vízzel s fixírozni kezdtem a tükörképem. Egy szó kattogott a fejembe. Akt, akt akt……….és csak úgy vibrált. Nem, az nem lehet. Bűnhődtem már eleget, most már elég legyen.
- Chris, minden rendben. – tette kezét vállamra Emily. Hirtelen ugrottam egyet.
- persze. – fordultam feléje a jól vagyok és ne nézz hibbantnak álarcommal.
- öhm Gigi még mindig vonalban. – nyitott be Bree.
Mint aki visszafelé megy úgy lépkedtem kifelé. Nem értettem magam, nagyon nem.
- hol tartottunk? – vettem át mire amaz sikongatni nem kezdett. Így Kellan úgy Kellan és csak blablabla.
- ha befejezted a visongást én is szóhoz juthatok. – tartottam el fülemtől a telefont.
- bocsi. – felelte majd elhallgatott.
- szóval jössz, és mikor ha szabad tudnom? – kíváncsiskodtam. A másik kettő úgy nézett rám mint vett malac az új ólra.
- holnap délután landol a gép a LAX-on. – felelte nyugodtan mire most már belőlem is kiszakadta sikítás.
- örülök hogy örülsz, de most mennek kell. További jó visítást és szép estét. – kuncogta majd rám tette.
- hogy kapnád be. – üvöltöttem a készülékkel.
- jööööön Gigi, jön. – ugrándoztam majd a csajokat is bevettem a körbe. Ott ugráltunk mikor Em felemelte a kezét. Értetlenül néztünk rá mire még hatalmasabb vigyor ült ki az arcára.
- szombaton Linkin park koncert. – visította majd mi is utána.

Ott viháncoltunk mikor kopogtak.
Nem mást állt az ajtóban, mint Kellan.
- bassza meg. – szalad ki a számon.
- hát nem erre a fogadtatása számítottam, de legalább lesz közönség is. – eresztett meg egy féloldalas mosolyt majd besétált.
- hölgyeim, Kellan Lutz, személyesen. – szónokolta majd keze csókolt mindkettőnek. Figyeltem melyik esik hamarabb össze. Kinek hívjak mentőt. Ám szerintem én sem voltam annyira beszámítható. Mindegyik eldadogta a nevét majd kitágult szemekkel meredtek rám.
- öhm hát szia, észre se vettem hogy már ennyi idő. – pislogtam nagyokat.
- előbb jöttem. – húzta ki magát.
- helyes, legalább nem kell várnom rád. – vigyorogtam rá.
- és hamar túleshetünk rajta. – mosolygott sejtelmesen, szemében fura fény csillogott majd átnyújtott egy levelet.
- nem levélbomba. – mosolyogta majd pásztázni kezdte a helyiséget.
- szép. – ült le. Mintha otthon lenne, öregem. Remegő kézzel nyitottam fel a levelet. Gyorsan olvastam a sorok között. Majd hangosan fújtam ki a levegőt, meglelve a válaszomra a kérdést.
- mennyire fog fájni? – húzta fel a szemöldökét. Először a lányokra néztem majd Kellanre végül újra a levélre. Nem a legjobb megoldás, de essünk túl rajta.
- újabb Calvin Klein fotósorozat. – dünnyögtem. Emily és Bree elfelejtettek levegőt venni. Kellan pedig ennyit mondott:
- az se rossz.
Ott álltam lefagyva a vigyorgó, vizslató képű Kellannel és a kővé dermedt lányokkal.
- hát akkor essünk neki. – ugrott fel hirtelen. Hogy mi van? Fejemben a piros lámpa kigyulladt a fantáziám pedig száguldani kezdett.
Bree volt, aki először kapcsolt.
- mi most megyünk. – taszigálta kifelé az ajtón Emilyt.

Jó tíz perc harc után, teljes csend telepedett ránk. Elmentek. Én meg itt maradtam vele. Néztem a mellettem álló félistenre. Az is volt. Magas, szexi, kékszemű, szőkésbarna hajú, izmos, sármos és zabálnivaló.
- tehát? – lépett közelebb. Ajaj!
- megmutatom hol öltözz át, én addig összerakom a műtermet. – hadartam egy szuszra. Remegve, kapkodva és teljesen ködös aggyal mentem a dolgomra. Nagyba pakolásztam mikor dörrent egy hatalmasat az ég. Úgy megijedtem hogy kiesett a kezemből amit éppen tartottam.
- nem kell félni, nem harap és én sem. – dörmögte. Azonnal rákaptam a tekintetem. Nem kellett volna. Ott állt, egy szál bokszerban, tökéletes rálátást adva ezzel testére.
Úr Isten! Vajon mennyit dolgoztak a szülei, rajta? És valljuk be, nagy ajándékot kapott az istentől is. utóbbin jót nevettem, majd próbáltam nem azt a pontot nézni.
- tetszik? – kérdezte. Ó nem, ó nem. Most segíts istenem.
- hozom a gépeket. – rontottam ki mellette. Minél messzebb tőle. Átvágtattam a folyosón, be a „raktárba”. Nem igazi raktár volt hanem egy szoba amiben az értékes gépeket és egyéb kellékeket tartottuk. Mágneskártyával működött. Gyorsan lehúztam majd be, a szoba rejtekében. Ám eggyel nem számoltam. Utánam jött. Lecövekelt közvetlen előttem. Mivel alig volt hely, majd mélyen a szemembe nézett. Zavarom láttán mosolyra húzta tökéletes ajkait. Közel, nagyon közel álltam hozzá hogy megcsókolom. Ám az ég zengeni kezdett majd egy hatalmas villám és a szoba elsötétül.
- a picsába. – kiáltottam. Próbáltam a homályban elbotorkálni az ajtóig ám helyette Kellan izmos felsőtestébe ütköztem.
- megvan amit kerestél? – kérdezte.
- képzeld nem, odaengednél az ajtóhoz. – ripakodtam rá.
- parancsolj. – állt arrébb ahogy érzékeltem. Kikutattam a helyet ahol a kártyát szoktam lehúzni. Tettem amit tenni kellett de semmi.
- nem nyílik. – pánikoltam be.
- bassza meg itt szorultunk. – kezdtem nagyon ideges lenni. Utáltam a sötétet és a vihart. A kettőt együtt meg főleg.
- nyugi nem lesz semmi baj. – suttogta. Majd két dolog történt egyszerre……………………

Hihi, utáljatok és várom a komikat. Határ 5!
Pussss(L) és Köszönöm!