Valami más Tőlem! 3 fejezet!

Nos kedveskéim elérkezett az a hamarossan. Meglehet köszönni Encinek, hogy most olvasni tudtok most. Tudom tudom hogy a szavazás vége mi lett. De megértéseteket kérem az RS töri fojtatásához. Ahhoz még kell nekem egy kis idő. amint látjátok ez most a másik. Nem tudom ehhez jobban jön az ihlet(vajon mért is?:D) Nem egész három oldal, pokoli függővég és hogy még jobbb napotok legyen a végén egy meglepi!

Ennyi lennne. Várom a komikat. Határ ennél először egy nagy 10es! Utána jön a fojtatás. És ha minden igaz, akkor jövöhéten talán felkerül az RS fojtatás. Nem igérek semmit, szóval. Aki maradni akar igy is annak örülök. Aki nem az meg megy. Ez van.

Pussssss(L)
Kstev

3 fejezet!

Christiana

- nah ki van itt? – tipegett be az ajtón imádott barátnőm, lelkitársam, a világ legjobb énekese. És még sorolhatnám a jelzőket, órákig. Se szó, se beszéd és már a nyakában voltunk, mind a ketten.
- tudom jól, hogy hiányoztam. Viszont nem kell megfojtani. – nyöszörögte karjaink közt.
Ezen jót kuncogtunk majd még szorosabban öleltük magunkhoz. Ott álltunk, már vagy tíz perce mikor nyílt az ajtó, megint.
- elnézést hogy megzavarom az idillt, de egy csomagot hoztam Christiana Goldwin néven.
- ó igen, én vagyok. – bontakoztam ki a csajok bűvköréből. Fiatal csávó volt. Míg én a papírt írtam alá, ő addig feltűnően végigmérte a másik két személyt.
- köszönöm. – szóltam rá mire az azt se tudta hol van. Kivettem a kezéből a csomagot majd egy határozott nézéssel jeleztem, mehetne.
- húz ez aztán…..wáó. – jegyezték meg mindketten egyszerre. A nyáluk szinte csorgott a csávó után.
- miután kiábrándoztátok magatokat, velem is igazán foglalkozhatnátok. Ha már kénytelen vagyok kihagyni a napot a végett a majom végett. – duruzsoltam miközben a dobozt próbáltam kibontani.
- jaja tényleg te is itt vagy. – nevette fel Bree. Ilyenkor legszívesebb megfojtanám.
- jé, tényleg. – kuncogott Em is majd rám vetették magukat. Elkezdtek csiklandozni, amit annyira utáltam.
- nah még mindig lógatod az orrod? – kérdezte Em némi szünetet beiktatva a kínzásomba.
- má már nem. – fuldokoltam.
- helyes. – pacsiztak össze majd a kanapéra húztak magukkal.

Fél óra néma fetrengés után én voltam az aki megtörte a csendet.

- lányok, tényleg nagyon sajnálom a mai napot. – néztem rájuk felváltva.
- ugyan már, lesz még alkalmunk egymásra, ne félj. – nézett mélyen, ígérettel teli szemekkel, szemembe Emily.
- tudom, de akkor is. – hajtottam le fejem.
- nah ne kezd már előröl mert újra megkínzunk. – ütött vállba Bree, Em pedig helyeslően bólintott.
- örültek. – öltöttem rájuk nyelvem majd közelebb húztam magamhoz őket. Ők azok akik életben tartanak. Így ölelkeztünk vagy tíz percig mikor az órára esett a pillantásom.
- jesszus mindjárt itt van. – ugrottam fel.
- még hogy nem érdekli. – néztek egymásra majd nevetni kezdtek.
- mint pasi nem, de viszont az állásommal játszom ha nem lesz kész a műterem mire ideér. – hadartam majd sebtibe felnyitottam a dobozt.
- de ez…. ez nem is az. – rogytam le a székre, amint megláttam a doboz tartalmát. Ugyanis abban nem Kellan papírja volt, hanem a Vanity Fair fotósorozat képe.
- mi az? – léptek mellém a csajok.
- csupán csak annyit hogy ma éjszakáznom kell, amúgy meg a másik. Most már halvány lila gőzöm sincs miben kell lefotóznom Mr. Lutz-t. – temette kezeim közé arcom.
- maradunk. – felelték egyszerre mire én felkaptam a fejem.
- nem azt nem engedem. Ez az én feladatom, megbirkózom vele. Meg kell birkóznom vele. – az utolsó szavak már inkább a magam meggyőzésére mondtam, mintsem az övékére.
- figyelj, tudjuk hogy minden vágyad kettesben maradni a félistennel. – kezdett bele Em mire heves tiltakozásba szerettem volna kezdeni, ám leintett.
- de a barátnőnk vagy ezért segítünk. Hisz tudod. Jóban-rosszban, örökké együtt! – nézett mélyen a szemembe.
- tudom és igen. Ám akkor sem. Menjetek nyugodtan, én elleszek. Majd holnap találkozunk. – kezdtem őket kifelé tuszkolni.
- hát te tudod, de ha baj van, esetleg Kellan nem bírna magával, tudod a számunk. – kacsintott rám Em majd két-két puszi után eltűntek. Nem is ő lenne, ha ezt itt és most el nem ejtette volna. De mégsem tudom rá haragudni, a fenébe is. Dühöngtem magamban, majd inkább jobbnak láttam nekiesni azoknak a képeknek. Addig is elfoglalom magam míg meg nem érkezik.

A tervem bejött, nagyon is. Mikor felnéztem az óra az már este nyolcat mutatott. Bárcsak minden így sikerülne. Viszont a félnótás még mindig nem volt sehol. Tehát a sztároknál a késem szó az bő négy óra késést jelent. Hát ebből nem eszik. Igaz volt még hátra legalább száz darab kép, de az majd ráér holnap is.
- annyi időt kapsz még, ameddig összepakolom ezeket itt. – mondtam ki hangosan a fenyegetésem. Remek most már magamban beszélek. Még szerencse hogy nem jött rá válasz. Az hiszem akkor helyben szívinfarktust kaptam volna.
Lassan pakoltam, hátha beesik. De semmi.
- jól van Lutz, te akartad. Nem fotózom le az a sztár fejed, soha. – jött ki hangosan már megint az újabb fenyegetés. Rendben, ha ezt így fojtatod mehetsz a diliházba. Szóltam magamra immár némán majd összeszedve a táskám és a kulcsom elindultam kifelé.

Épp a riasztót élesítettem mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
- amint látom, nagyon elkéstem. – ettől a pár szótól sikítással egybekötve akkorát ugrottam mint még soha. Pechemre pedig minden kirepült a kezemből. És hogy még ez ne legyen elég a táskám fél tartalma a járdán végezte.
- bassza meg. – káromkodtam el magam, majd leguggoltam összeszedni a holmim.
- megijesztettem, bocsásson meg. – guggolt mellém.
- nem kicsit. – sziszegtem. Hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ám a sors mindig rám cáfol. A mobilom vad csörömpöléssel kelt életre Kellan kezében. Már vagy tíz perce ott zenélt a kezébe mikor feleszmélt és átadta.
- nah végre. – sóhajtott egy nagyot Em. – ne értsd félre, nem anyáskodni akarok csak aggódom. Merre jársz? – hadarta egy szuszra.
- semmi gond. Épp indulok haza. – mondtam majd egy gyilkos pillantást intéztem Kellan felé.
- rendben, vigyázz magadra hazafele. Én lefekszem. – jött a válasz.
- rendben. Szia puss, jóét. – mondtam majd megvártam míg ő is elköszön, végül letettem.
- mielőtt nekem esne, nem direkt késtem ennyit. – emelte szívére a kezét.
- aha. – dünnyögtem majd a kocsim felé vettem az irányt. Ő pedig vette azt a bátorságot, hogy a kezem után nyúlt és megállított.
- mit képzel. – néztem jelentőségteljesen kezére ami az enyémet tartotta fogva.
- bocsásson meg, de szeretném megmagyarázni és nem haragban elválni magától. Ugyanis együtt kell hogy dolgozzunk. – mondta szelíden majd elengedett.
- meg van bocsájtva. Viszont semmi magyarázatot nem kell tennie. És az együtt dolgozás sem muszáj. Van vagy fél tucat fotós még rajtam kívül Los Angelesben. – most én voltam az aki szelíden beszélt. Látszott rajta tetszik neki hogy nem hunyászkodtam meg. Ezért is nem bírta ki hogy ne szóljon vissza.
- mindenkivel ilyen? – kérdezte s közben tüzetesen végigmért.
- többnyire. – sóhajtottam. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.
- értem. – motyogta majd még jobban végigmért. Nah nem, ezt nem engedem. Velem nem fogsz kikezdeni.
- esetleg óhajt még valamit Mr. Lutz vagy mehetnék is. – szűrtem a fogaimon keresztül.
- igen, óhajtok. – lépett közelebb. – tegezz, légyszíves. – nézett mélyen a szemembe. Anyám azok a csodás kék szemek. Ámultam el, s hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Mosolyogva konstatálta hogy elérte amit akart. Ergo levett a lábamról egyetlen nézéssel. De még milyen nézéssel. Istenem, ez lesz a vesztem. Nem Chris, ezt most fejezd be. Ő csak egy sztárocska, akinek max egy menetre kellenél. És ebből tudod, többet nem kérsz. Szóltam magamra, ami szerencsére hatott is.
- esetleg lehet róla szó. – mondtam kis idő múlva. – még valami? – kérdeztem rá, miután ő csak bámult engem.
- igen, mi lesz így a fotózással? – mondta s végre már nem vizslatott azokkal az éhes szemeivel.
- hát ma már biztos hogy nem áll módomban lefényképezni. – hadartam mire rosszallóan nézett rám.
- akarom mondani ma már biztos nem fényképezlek le, viszont holnap hívjon vissza az ügynököd, újabb időpontért. – hadartam. Már igen mehetnékem volt. A mai nap kikészített.
- értem, megmondom neki. – bólintott.
- hát akkor jó éjt Kellan. – köszöntem el majd meg sem álltam a kocsimig.
- gondolom arra esélyem sincs hogy el gyere velem vacsorázni. – kiáltott utánam. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, mire amaz önelégülten mosolygott. Gondolom a reakciómon. Három lépéssel, nem többel szelte át a köztünk lévő távolságot. S megállt közvetlen előttem. Most vettem észre milyen magas és hogy milyen izmos. És az illata valami egészem bódító. Úr isten, mi van velem? Tettem fel a költői kérdést miközben farkasszemet néztünk. Azok a szemek, istenem. Olvadtam mint a fagyi. Csak néztük és néztük egymást. Tudtam ez nem lesz jó ötlet, ugyanis együtt kell dolgoznunk. És hát nem lenne szépe ha……. Nem erre még gondolnod sem szabad. Törtem valami kijózanítón a fejem, de csak nem bírtam szabadulni.
- nos? – törte meg ő a csendet, s óvatosan kisimított egy kósza hajszálat az arcomból.
Nagyon nem tudtam mit kéne tennem és főleg azt hogy mit kéne mondanom. Ott álltam előtte teljes kábulatban. Bármit tehetett volna velem. Erre csak ennyit reagált………

Ime a meglepi:

(nyammmmmm:D)

UI: ha mindenki kellően leolvadt a székről és kifojatta az össze nyálát akkor már sejtheti a fojtatást. Komihatár 10! És még vmi. Kellene ennek a storynak egy frappáns név. Ötleteket várom komiba,chatbe. Hajrá, hajrá.
Csak RAJTATOK MÚLIK mikor jöjjön a kövi rész!! :D
Puss(L)