Hallihó!
Nem, nem fejzet hanem egy sokkos bejegyzés, nekem. Ti nem tudom h fogjátok fogadni én perr pillanat nem tudom eldönteni hogy bőgjek vagy nevessek.
A lényeg nem ezen van hanem.......
Egy számomra Imádott, Örült, Szeretnivaló, Perverzióval és Vidámsággal feltöltött lány aki a mindenem alkotta meg a Mr. Magas és Szexi & Vakulány oldalát. Innentől kezdve ott fojtatom eme csodás blog és számomra annnyira Imádott történetet. Minden átt lett mentve tehát nem kell neketek semmi mást tenni, mint klik a következő cimre és ugyan úgy ámulni, bámulni, nevetni-sírni ahogy én tettem. És nagyon nagyon nagyon Megkösszini Encinek!
Köszönöm Cica el sem hiszed mennyire. Ez egyszerüen Ááááááááááááááááááá és Wííííííííííííííííííí és Óóóóóóóóóóóóó. IMÁDLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAK!
http://mrtallandsexys-story.blogspot.com/
2011. június 2., csütörtök
2011. május 29., vasárnap
7 fejezet!
Különösebb dolgot nem fűznék hozzá. Tálakat és minden olyan eszközt ami felfogja a nyálat elő. Garantáltan olyan fejezet! Határ 5!!! Utána jön a friss!
Köszönöm a komikat, sokat segítenek.
Puss(L)
Kstev
UI:majdnem teljes 5oldal! Xd
7 fejezet!
Christiana
Tegnap kissé felöntöttem a garatra. Már rég volt hogy én ittam. Pontosabban egy éve. Iszonyat fájt a fejem és a hányinger is kínzott. S talán a legrosszabb annyira melegem volt a hozzám nyomódó, kályhaként tüzelő testektől, hogy már a sivatagban éreztem magam.
Próbáltam lefeszegetni a rám csavarodott végtagokat, de azok meg sem mozdultak. Most mi a fenét csináljak? Töprengtem el ám egyszer csak nyílt az ajtó. Mike volt az.
- segítenél? – kérdeztem suttogva. Huncut, szívdöglesztő vigyor jelent meg arcán. Már tudom Emily mért habarodott bele. Ám a cinkossan csillogó szemek semmi jót nem ígértek.
Így is lett.
- riadó, ég a ház. – üvöltötte el magát.
A fiúk szó szerint leestek az ágyról. Emily riadtan futott be, mögötte pedig a banda többi tagja robogott. Ches és Rob a földön fetrengve, valami fura nyelven káromkodtak. Nem bírtam ki megint nevetés nélkül, ám ezzel nem csak én voltam így.
- ti meg mi a büdös fenét fetrengtek, mondom hogy ég a ház. – dörrent rájuk Mike. Hogy tud most is nyugodt lenni.
- kurva vicces. – dünnyögte Rob miközben a hátsóját simogatva felmászott az ágyra, s bevágódott közvetlenül rám.
- hé. – löktem le magamról.
- ó, bocsi. – felelte csukott szemmel. Tisztára koma volt. Jót kuncogtam a képén. Chester is felvánszorgott mellém. Mindkettő azonnal a fejére rántotta a paplant, s ahogy fejük a párnával találkozott már aludtak is.
- nah mivan lányok, nem bírjuk a piát. – kuncogott fel Dave.
- ennél még Chris is jobban bírja, csak nézzetek rá. – mondta Joe. A fiúkat látszólag ez sem hatotta meg. Durmoltak tovább.
- na angyalkáim, talpra. – rántotta le rólunk a paplant Mike. Rob mint egy kamasz durrogni kezdett, Ches pedig csak bemutatott egyet.
- ti akartátok. – kuncogott Mike majd Em felé nézet. Amaz bólintott s alig két perc után egy nagy vödör vízzel tért vissza.
- Chris, bocsánat az ágyadért. – nézett rám Mike majd jelezte hogy mehet.
- ürgeöntés. – kiáltották a fiúk, Em pedig meglódította a vödröt.
- hogy az a……- ültek fel hirtelen.
- Emilynek hívnak. – kuncogott barátnőm.
- mivel nőt nem bántok, meg különben sem gondolom hogy te találtad ki. – bosszankodott Chester majd Rob felé fordult.
- Shinoda. – kiáltották egyszerre majd megindultak Mike felé.
- én szóltam. – emelte fel kezét, ám belátta jobb ha menekül. Mint három kisgyerekek, úgy futkostak az egész házban. Nem tudom honnan szedték a vízi pisztolyokat, de már csak azt vetem észre hogy minket is célba vesznek. Ott kergetőztünk csurom vizesen a lakásba mikor megszólalt a telefon.
- igen. – kapta fel a telefont Joe majd megcsúszva egy tócsán, Dave-nek dobta a telefont.
- tessék. – hasalt el az illető mert Brad kirúgta a lábát.
- ki vagy? – vette át Brad a telefont mivel Dave megszólalni sem tudott.
Már azt hittem átmegy az egész csapaton a telefon mikor felém nyújtotta.
- téged keresnek. – mondta majd futott tovább.
- igen? – szóltam bele félénken.
- szia Kellan vagyok. Csak érdeklődni szeretnék, hogy hol vagy? – felelte az illető a vonal túlsó végén, kis iróniával a hangjában.
- fenébe. – csúszott ki a számon.
- a találkozóra gondolsz, hát igen. Én itt vagyok. – kuncogta. Hirtelen milyen jó kedve lett valakinek, hogy oda ne rohanjak meg vissza. De várjunk csak. Honnét tudja ez a számom?
- igen, tudom, már beugrott. Tudod ezért mondtam hogy ma nem kéne találkoznunk. Itt vannak a fiúk és hát érdekesre sikerült a reggelem. – kezdtem el hadoválni.
- sejtettem, ám azt elfelejtetted megkérdezni honét tudom a számod. De ezt majd személyesen. Tíz perc múlva ide tudnál érni. Tizenegyre a reptéren kellene lennem. – hadarta. Én meg csak kapkodtam a fejem ide-oda. Nehéz úgy koncentrálni, ha közben 7, gyermeké alakult felnőtt rohangál és üvöltözik a hátad mögött.
- persze, megyek. – vágtam rá majd letettem a telefont. Hirtelen nem tudtam mást mondani. De amint ő is mondta. Minél előbb annál jobb, ha végre túlesünk már ezen a fotózáson és elfeledjük egymást. Berobogtam a fürdőbe. Gyors fogmosás, zuhany. Majd törölközőstül rohantam tovább, ezzel nem kis meglepetést okozva a fiúknak. Hirtelen mindenki megállt és engem figyelt.
- most mi van? – kérdeztem majd magamra csuktam a szobám ajtaját. A legelső kezembe akadó ruhát felvéve az előszobába robogtam a holmimért. Ám nem találtam sehol.
- hol a faszba lehet? – bosszankodtam.
- hú de ideges valaki, csak nem randira mész? – lépett mellém Mike.
- képzeld, nem. Az állásomat megyek megmenteni, persze ha megtalálom a cuccom. – hadartam miközben ész nélkül kerestem a táskám.
- ki és hova megy randira? – lépett mellénk Chester.
- Chris. – bökött a fejével rám Mike.
- megcsalsz? – húzta fel szemöldökét Ches. – én azt nem élem túl, csak hogy tudd. – felelte szigorú hangon.
- később sajnálni foglak, de ha most rögtön nem indulok el, munkám sem marad. Mindezt egy vámpírsztár fogja elintézni. – daráltam majd Bree után kiabálva kezdtem pásztázni a házat. Ideges volt, nagyon is. Nem tudom hogy mire számítsak Mr. Lutztól, ha nem érek oda. Apropó Kellan. Hát persze. Áramszünet, beszorultunk a raktárba és az ablakon kimászva jutottunk haza. Hát ezért nem találom a holmim. Francba.
- Emily nem láttad Breet? – futottam oda barátnőmhöz. Fejével az üvegajtó felé bökött.
A kertben találtam rá a függőágyon. Ő az egyetlen, aki megtud rajta maradni. Mi mindig levágódunk, nah jó Em esik seggre többször. (bocsi :D by:szerk) Dave pedig ott ült mellette, s csak mondta és mondta neki. Újabb szerelem van kibontakozóban. Ajaj, mi lesz még itt.
- bocs hogy megzavarom az idillt, de nincs kedved életet menteni? – léptem melléjük, Breenek intézve szavaim. Dave jót mosolygott azon hogy átláttam rajta, majd magunkra hagyott.
- úr isten, mi történt. – ült fel hirtelen. – neked meg ki mondta hogy leléphetsz. – szólt Dave után. Én mondtam hogy lesz még itt valami. Szegényem meghunyászkodva lépett vissza hozzánk.
- kéne a kulcs, mert én bent hagytam tegnap. – tértem a lényegre.
- a táskámban megtalálod, de nincs baj? – nézett rám aggódon. – bemenjek én is? – aggódott tovább.
- nem semmi, nyugi megbirkózóm vele. S különben is ma szabadnapunk van. – mosolyogtam rá. - de most sietnem kell. – hadartam majd száguldottam is befelé.
Kivettem a kulcsokat s indultam is. Az ígért tíz perc már amúgy is letelt. Ám kint a ház előtt újabb gond adódott. Remek, most már tuti hogy elkések. Mike, talán ő még segíthet.
- Mike, nagyfiú merre vagy? – rontottam a konyhába mivel onnét hallottam a hangját.
- mond hugi, mi a baj? – kiáltott vissza. Amint a konyhába léptem rám tört a nevetőgörcs.
- hát..te..meg…mit csinálsz. – dadogtam s majdhogynem már a földön feküdtem. Mike kötényben, nyakig lisztesen, segédkezett barátnőmnek.
- mi ez a viháncolás? – lépett mellénk Ches. Amint megpillantotta barátját elkiáltotta magát hogy műsor van majd nevetni kezdett ő is. a fiúk pillanatokon belül a konyhába termettek. Nem tudtam eldönteni, ki vörösebb a nevetéstől.
- mi lesz a vacsi, Mike? – kérdezte két nevetőgörcs között Joe.
- aki tovább nevet annak semmi. – lépett elénk hirtelen Em. – amúgy meg Pizza. – tette hozzá. A fiúk abban a pillanatban befejezték a nevetés mikor a pizza szó elhangzott.
- amúgy mért kerestél? – nézett rám Em válla felett Mike.
- fuvar kéne, mivel a kocsimat is ott hagytam tegnap. – jutott eszembe miért is jöttem ide.
- hát ha arról van szó vidd el a kocsim, sajnos már ittam. – mutatott az asztalon lévő borospohárra.
- remek, van aki még beszámítható állapotban van? – néztem végig a társaságon. – ja és tíz másodperc alatt útra kész is. – tettem hozzá. Biztos, ami biztos.
- menjünk. – lépett mellé Ches. Válaszom meg sem várva húzott magával kifelé.
Udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.
- köszönöm. – biccentettem majd beszálltam.
Ültem már pár ember mellett, de Chester vezetési stílusa. Te jó ég, nem győztem kapaszkodni.
- hova rohanunk ennyire? – kérdeztem rá az egyik egyenes szakaszon.
- te mondtad hogy sietsz. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- igen, de ha lehet élve szeretnék oda jutni. Kellan holtan nem veszi hasznom. – csúszott ki a számon.
- ki az a Kellan? – nézett rám miközben visszavett a tempón.
- Kellan Lutz, mond valamit. – fordultam feléje. Érdekes beszélgetés lesz.
- a piperkőc vámpírsrácra gondolsz? Igen, ismerem az újságokból. Mi dolgod van neked vele? – kérdezte miközben sebességbe tette az autót. Gondolom a botkormány helyére Kellan fejét képzelte. Mióta ismer annyira óv minden férfitól. Bezzeg ha róla lenne szó. Nah jó ebbe ne menjünk bele. Ches, Mike és a banda többi tagja olyan mintha a testvéreim lennének. Mike a bátyám szerepét a többi pedig az öcséim szerepét töltik be. Vicces, mi. De imádom mindet. Mi már, ahogy múltkor Rob mondta, mi egy család vagyunk.
- szóval? – állította le a motor.
- fényképész vagyok az istenért. Nem randi, hanem munka. – böktem vállba. – ne légy már féltékeny szívem. Tudom, te főnyeremény lennél. Szeretlek, is mint az öcsémet. – simogattam meg most gyermeteg arcát.
- öcséd? – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
- igen, Mike a bátyám és a ti pedig az öcséim. – mosolyogtam rá.
- ez szép. Eddig is kisebbségi érzetem volt, de most. – hajtotta le fejét.
- jaj te, ne kezd mert megcsikizlek. – szóltam rá. Ő csak megrántotta a vállát. Hát ő akarta. Isten igazából úgy neki estem hogy véletlenül a dudát is megnyomta a kezével.
- jó-jó befejezem. – emelte fel kezét.
- ez a beszéd. – pusziltam arcon.
- csak ennyi? – biggyesztette le száját.
- otthon kapsz többet is de most megyek. – nyomtam még egy puszit egyenesen a szájára majd ott hagytam. Kapcsolatunk pusztán baráti, ezt mindenki tudja. Igaz az elején nagyon tepert és udvarolt, de megmondtam mi a helyzet. Elfogadta és azóta is jóba, sőt létezni sem tudunk a másik nélkül. Aki nem hisz a fiú-lány puszta barátságban az hülye vagy még nem élte át. Merengtem el.
Befelé az ajtón, megint meglepődtem. Nyitva volt. Remélem nem. Hátranézve Ches hűlt helyét láttam csak. Remek, egyedül kell szembe néznem bárki is legyen odabent.
Remegő lábbal sétáltam fel az emeltre. A műterem ajtaja is nyitva volt és égett a villany is. Odaosontam, de senkit nem találtam bent. A terem viszont a fotózáshoz már elő volt készítve. De hát Bree nincs is bent. Tegnap viszont nem így hagytam itt. Akkor valaki mégis csak van itt. Ki kell derítenem. Ám gyávább voltam. A táskámba kezdem kutatni a telefonért, mikor rájöttem azt is itt hagytam, meg különben sem venném hasznát, mivel összetört.
- késtél. – jött egy erélyes hang a hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, s még egy kisebb sikoly is kicsúszott a számon. Megfordulva Kellan kaján képével és a Calvin Klein alsóba bújtatott testével találtam szembe magam. Hamarjában ezerféle szitok jutott eszembe, ám a látványtól semmi értelmeset nem tudtam mondani. Hirtelen öntött el a meleg, oly annyira hogy légszomjam támadt. Egyenes az irodába futottam vízért.
Amint létrejöttem neki szegeztem a legfontosabb kérdést.
- hogyan jöttél be? – ültem le a székembe.
- tegnap nyitva hagytad az ajtót. – felelte majd nekitámaszkodott az asztalomnak. Ó nem, ó nem. Túl közel van.
- és..és te csak úgy bejöttél? – álltam fel. Minél messzebb tőle, annál jobb.
- azt hittem már itt vagy. De csalódnom kellett. – sétált közelebb. Ez teljesen megörült.
- hát akkor essünk neki. – léptem el mellőle.
- helyes, de messzire úgy sem menekülhetsz. – ejtett meg egy szívdöglesztő mosolyt. Chris koncentrál az istenért. Fényképezés azt vége. Nem látod soha többé. Nah jó csak addig míg a másolatokat átnézed.
- mivel már átvagy öltözve ezért csak nekem kell a gépet beállítani. – magyaráztam s tettem a dolgot.
- szeretnél zenét is? Sokaknak az segít ellazulni. – magyaráztam fel sem nézve.
- felőlem, ezt a gépet már úgy is lekéstem. – jegyezte meg majd elfoglalta helyét.
Kapcsoltam zenét és kattintgatni kezdtem. Valami nem volt jó. Az alannyal semmi baj. Tökéletes adottsága volt ahhoz hogy jó kép legyen. Jaj hol jársz már megint.
Épp egy Jennifer Lopez és Pitbull közös száma ment az On The Floor, mikor Kellan szédületes csípőringásba kezdett. Belőlem kitört a nevetés.
- most meg mi van? –állt meg hirtelen.
- semmi, fojtasd csak én addig hozok neked valamit. – fojtottam vissza nevetésem majd a raktárba mentem.
- ezt kend magadra. – nyújtottam át neki egy kis fehér dobozt. – nem mérgező nyugi. – feleltem értetlen képe láttán. Míg ő a krémmel bajlódott én visszanéztem az eddigi képeket. Sikeres lencsevégre kaptam a táncát is. Ezt elteszem emlékbe, a nagyközönségnek nem fogom mutogatni.
- kész? – néztem fel.
- mondjuk. –válaszolta majd félretette a dobozt. Belenéztem a gépbe, de nagyon nem tetszett amit láttam.
- a hasadon és a kezed jobban kend el. – szóltam rá. Unottan de tette. Újra belenéztem, de még mindig nem volt jó. Nah jó, nekem kell megtennem. Sóhajtottam nagyot majd elé léptem.
- megengeded? – néztem fel rá. Jóval magasabb mint az biztos. S az eddigi férfiaknál is, akikkel eddig dolgom volt.
- persze. – lágyult el arca. Óvatosan, alig érintve bőrét kezdtem a felhalmozott krémet végighúzni kezén. Izmos, kemény, és forró volt. Ahogy kezem a bőréhez ért, megrázott. Nem fogalakoztam vele. Sőt hevesen dobogó szívemmel sem és a remegéssel amit közelsége okozott. Céltudatosan kentem tovább a krémet. Ám mikor a mellkasára tértem, elgondolkodtam. Helyes nekem a tűzzel játszanom. Felnézve rá elvesztem csillogó, vággyal teli kék szemeibe. A meztelen, férfias, szőr nélküli, mellkast érinteni valami csoda volt. Kezem alatt éreztem örülten vágtázó szíve minden dobbanását, szaporán lélegzetét.
Arcára nézve megakadt a szemem száján. Akaratlanul is közelebb léptem hozzá és ujjamat végighúztam először alsó majd a felsőn. Magam sem tudom mi ütött belém, főleg a következő tettemért.
Óvatosan hajoltam közelebb, végig tartva a szemkontaktust. Először csak alig értem ajkaihoz enyémmel, majd az újabb szikra után mohón kaptam utána. Ő és bevallom én még jobban meglepődtem hevességemen. Szinte már téptük egymás száját, nyelve bebocsájtásért könyörgött. Megadtam neki. Tovább faltuk és térképzetük fel egymás testét mikor dudaszót hallottunk.
- ez Jacob lesz, mennem kell. – vált el tőlem, de nem teljesen.
- hétfőn jövök haza, megbeszélünk mindent. – nézett mélyen a szemembe majd utolsó csók után elszaladt átöltözni.
Amint karjai elengedtek úgy rogytam a földre. Hallottam ahogy kimegy, beszáll az autóba majd elhajtanak. Nem tudom mért, de hirtelen folyni kezdtek a könnyeim. Ösztönösen cselekedtem, de nem lett volna szabad. Engedtem a csábításnak,de mért. ezzel újabb fájdalmat okozok majd magamnak. Ő is csak egy sztár, ezer nőt kaphat minden ujjára, mért pont velem állna le.
- nah ezt most fejezed be. – szóltam magamra. A földről felkapartam magam. aránylag rendbetettem a termet majd magamat. Most szigorúan bezártam az ajtó és indítottam is a reptérre, Gigiért.
Komikkal öszíntén! és egy meglepi csak nektek:
Köszönöm a komikat, sokat segítenek.
Puss(L)
Kstev
UI:majdnem teljes 5oldal! Xd
7 fejezet!
Christiana
Tegnap kissé felöntöttem a garatra. Már rég volt hogy én ittam. Pontosabban egy éve. Iszonyat fájt a fejem és a hányinger is kínzott. S talán a legrosszabb annyira melegem volt a hozzám nyomódó, kályhaként tüzelő testektől, hogy már a sivatagban éreztem magam.
Próbáltam lefeszegetni a rám csavarodott végtagokat, de azok meg sem mozdultak. Most mi a fenét csináljak? Töprengtem el ám egyszer csak nyílt az ajtó. Mike volt az.
- segítenél? – kérdeztem suttogva. Huncut, szívdöglesztő vigyor jelent meg arcán. Már tudom Emily mért habarodott bele. Ám a cinkossan csillogó szemek semmi jót nem ígértek.
Így is lett.
- riadó, ég a ház. – üvöltötte el magát.
A fiúk szó szerint leestek az ágyról. Emily riadtan futott be, mögötte pedig a banda többi tagja robogott. Ches és Rob a földön fetrengve, valami fura nyelven káromkodtak. Nem bírtam ki megint nevetés nélkül, ám ezzel nem csak én voltam így.
- ti meg mi a büdös fenét fetrengtek, mondom hogy ég a ház. – dörrent rájuk Mike. Hogy tud most is nyugodt lenni.
- kurva vicces. – dünnyögte Rob miközben a hátsóját simogatva felmászott az ágyra, s bevágódott közvetlenül rám.
- hé. – löktem le magamról.
- ó, bocsi. – felelte csukott szemmel. Tisztára koma volt. Jót kuncogtam a képén. Chester is felvánszorgott mellém. Mindkettő azonnal a fejére rántotta a paplant, s ahogy fejük a párnával találkozott már aludtak is.
- nah mivan lányok, nem bírjuk a piát. – kuncogott fel Dave.
- ennél még Chris is jobban bírja, csak nézzetek rá. – mondta Joe. A fiúkat látszólag ez sem hatotta meg. Durmoltak tovább.
- na angyalkáim, talpra. – rántotta le rólunk a paplant Mike. Rob mint egy kamasz durrogni kezdett, Ches pedig csak bemutatott egyet.
- ti akartátok. – kuncogott Mike majd Em felé nézet. Amaz bólintott s alig két perc után egy nagy vödör vízzel tért vissza.
- Chris, bocsánat az ágyadért. – nézett rám Mike majd jelezte hogy mehet.
- ürgeöntés. – kiáltották a fiúk, Em pedig meglódította a vödröt.
- hogy az a……- ültek fel hirtelen.
- Emilynek hívnak. – kuncogott barátnőm.
- mivel nőt nem bántok, meg különben sem gondolom hogy te találtad ki. – bosszankodott Chester majd Rob felé fordult.
- Shinoda. – kiáltották egyszerre majd megindultak Mike felé.
- én szóltam. – emelte fel kezét, ám belátta jobb ha menekül. Mint három kisgyerekek, úgy futkostak az egész házban. Nem tudom honnan szedték a vízi pisztolyokat, de már csak azt vetem észre hogy minket is célba vesznek. Ott kergetőztünk csurom vizesen a lakásba mikor megszólalt a telefon.
- igen. – kapta fel a telefont Joe majd megcsúszva egy tócsán, Dave-nek dobta a telefont.
- tessék. – hasalt el az illető mert Brad kirúgta a lábát.
- ki vagy? – vette át Brad a telefont mivel Dave megszólalni sem tudott.
Már azt hittem átmegy az egész csapaton a telefon mikor felém nyújtotta.
- téged keresnek. – mondta majd futott tovább.
- igen? – szóltam bele félénken.
- szia Kellan vagyok. Csak érdeklődni szeretnék, hogy hol vagy? – felelte az illető a vonal túlsó végén, kis iróniával a hangjában.
- fenébe. – csúszott ki a számon.
- a találkozóra gondolsz, hát igen. Én itt vagyok. – kuncogta. Hirtelen milyen jó kedve lett valakinek, hogy oda ne rohanjak meg vissza. De várjunk csak. Honnét tudja ez a számom?
- igen, tudom, már beugrott. Tudod ezért mondtam hogy ma nem kéne találkoznunk. Itt vannak a fiúk és hát érdekesre sikerült a reggelem. – kezdtem el hadoválni.
- sejtettem, ám azt elfelejtetted megkérdezni honét tudom a számod. De ezt majd személyesen. Tíz perc múlva ide tudnál érni. Tizenegyre a reptéren kellene lennem. – hadarta. Én meg csak kapkodtam a fejem ide-oda. Nehéz úgy koncentrálni, ha közben 7, gyermeké alakult felnőtt rohangál és üvöltözik a hátad mögött.
- persze, megyek. – vágtam rá majd letettem a telefont. Hirtelen nem tudtam mást mondani. De amint ő is mondta. Minél előbb annál jobb, ha végre túlesünk már ezen a fotózáson és elfeledjük egymást. Berobogtam a fürdőbe. Gyors fogmosás, zuhany. Majd törölközőstül rohantam tovább, ezzel nem kis meglepetést okozva a fiúknak. Hirtelen mindenki megállt és engem figyelt.
- most mi van? – kérdeztem majd magamra csuktam a szobám ajtaját. A legelső kezembe akadó ruhát felvéve az előszobába robogtam a holmimért. Ám nem találtam sehol.
- hol a faszba lehet? – bosszankodtam.
- hú de ideges valaki, csak nem randira mész? – lépett mellém Mike.
- képzeld, nem. Az állásomat megyek megmenteni, persze ha megtalálom a cuccom. – hadartam miközben ész nélkül kerestem a táskám.
- ki és hova megy randira? – lépett mellénk Chester.
- Chris. – bökött a fejével rám Mike.
- megcsalsz? – húzta fel szemöldökét Ches. – én azt nem élem túl, csak hogy tudd. – felelte szigorú hangon.
- később sajnálni foglak, de ha most rögtön nem indulok el, munkám sem marad. Mindezt egy vámpírsztár fogja elintézni. – daráltam majd Bree után kiabálva kezdtem pásztázni a házat. Ideges volt, nagyon is. Nem tudom hogy mire számítsak Mr. Lutztól, ha nem érek oda. Apropó Kellan. Hát persze. Áramszünet, beszorultunk a raktárba és az ablakon kimászva jutottunk haza. Hát ezért nem találom a holmim. Francba.
- Emily nem láttad Breet? – futottam oda barátnőmhöz. Fejével az üvegajtó felé bökött.
A kertben találtam rá a függőágyon. Ő az egyetlen, aki megtud rajta maradni. Mi mindig levágódunk, nah jó Em esik seggre többször. (bocsi :D by:szerk) Dave pedig ott ült mellette, s csak mondta és mondta neki. Újabb szerelem van kibontakozóban. Ajaj, mi lesz még itt.
- bocs hogy megzavarom az idillt, de nincs kedved életet menteni? – léptem melléjük, Breenek intézve szavaim. Dave jót mosolygott azon hogy átláttam rajta, majd magunkra hagyott.
- úr isten, mi történt. – ült fel hirtelen. – neked meg ki mondta hogy leléphetsz. – szólt Dave után. Én mondtam hogy lesz még itt valami. Szegényem meghunyászkodva lépett vissza hozzánk.
- kéne a kulcs, mert én bent hagytam tegnap. – tértem a lényegre.
- a táskámban megtalálod, de nincs baj? – nézett rám aggódon. – bemenjek én is? – aggódott tovább.
- nem semmi, nyugi megbirkózóm vele. S különben is ma szabadnapunk van. – mosolyogtam rá. - de most sietnem kell. – hadartam majd száguldottam is befelé.
Kivettem a kulcsokat s indultam is. Az ígért tíz perc már amúgy is letelt. Ám kint a ház előtt újabb gond adódott. Remek, most már tuti hogy elkések. Mike, talán ő még segíthet.
- Mike, nagyfiú merre vagy? – rontottam a konyhába mivel onnét hallottam a hangját.
- mond hugi, mi a baj? – kiáltott vissza. Amint a konyhába léptem rám tört a nevetőgörcs.
- hát..te..meg…mit csinálsz. – dadogtam s majdhogynem már a földön feküdtem. Mike kötényben, nyakig lisztesen, segédkezett barátnőmnek.
- mi ez a viháncolás? – lépett mellénk Ches. Amint megpillantotta barátját elkiáltotta magát hogy műsor van majd nevetni kezdett ő is. a fiúk pillanatokon belül a konyhába termettek. Nem tudtam eldönteni, ki vörösebb a nevetéstől.
- mi lesz a vacsi, Mike? – kérdezte két nevetőgörcs között Joe.
- aki tovább nevet annak semmi. – lépett elénk hirtelen Em. – amúgy meg Pizza. – tette hozzá. A fiúk abban a pillanatban befejezték a nevetés mikor a pizza szó elhangzott.
- amúgy mért kerestél? – nézett rám Em válla felett Mike.
- fuvar kéne, mivel a kocsimat is ott hagytam tegnap. – jutott eszembe miért is jöttem ide.
- hát ha arról van szó vidd el a kocsim, sajnos már ittam. – mutatott az asztalon lévő borospohárra.
- remek, van aki még beszámítható állapotban van? – néztem végig a társaságon. – ja és tíz másodperc alatt útra kész is. – tettem hozzá. Biztos, ami biztos.
- menjünk. – lépett mellé Ches. Válaszom meg sem várva húzott magával kifelé.
Udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.
- köszönöm. – biccentettem majd beszálltam.
Ültem már pár ember mellett, de Chester vezetési stílusa. Te jó ég, nem győztem kapaszkodni.
- hova rohanunk ennyire? – kérdeztem rá az egyik egyenes szakaszon.
- te mondtad hogy sietsz. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- igen, de ha lehet élve szeretnék oda jutni. Kellan holtan nem veszi hasznom. – csúszott ki a számon.
- ki az a Kellan? – nézett rám miközben visszavett a tempón.
- Kellan Lutz, mond valamit. – fordultam feléje. Érdekes beszélgetés lesz.
- a piperkőc vámpírsrácra gondolsz? Igen, ismerem az újságokból. Mi dolgod van neked vele? – kérdezte miközben sebességbe tette az autót. Gondolom a botkormány helyére Kellan fejét képzelte. Mióta ismer annyira óv minden férfitól. Bezzeg ha róla lenne szó. Nah jó ebbe ne menjünk bele. Ches, Mike és a banda többi tagja olyan mintha a testvéreim lennének. Mike a bátyám szerepét a többi pedig az öcséim szerepét töltik be. Vicces, mi. De imádom mindet. Mi már, ahogy múltkor Rob mondta, mi egy család vagyunk.
- szóval? – állította le a motor.
- fényképész vagyok az istenért. Nem randi, hanem munka. – böktem vállba. – ne légy már féltékeny szívem. Tudom, te főnyeremény lennél. Szeretlek, is mint az öcsémet. – simogattam meg most gyermeteg arcát.
- öcséd? – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
- igen, Mike a bátyám és a ti pedig az öcséim. – mosolyogtam rá.
- ez szép. Eddig is kisebbségi érzetem volt, de most. – hajtotta le fejét.
- jaj te, ne kezd mert megcsikizlek. – szóltam rá. Ő csak megrántotta a vállát. Hát ő akarta. Isten igazából úgy neki estem hogy véletlenül a dudát is megnyomta a kezével.
- jó-jó befejezem. – emelte fel kezét.
- ez a beszéd. – pusziltam arcon.
- csak ennyi? – biggyesztette le száját.
- otthon kapsz többet is de most megyek. – nyomtam még egy puszit egyenesen a szájára majd ott hagytam. Kapcsolatunk pusztán baráti, ezt mindenki tudja. Igaz az elején nagyon tepert és udvarolt, de megmondtam mi a helyzet. Elfogadta és azóta is jóba, sőt létezni sem tudunk a másik nélkül. Aki nem hisz a fiú-lány puszta barátságban az hülye vagy még nem élte át. Merengtem el.
Befelé az ajtón, megint meglepődtem. Nyitva volt. Remélem nem. Hátranézve Ches hűlt helyét láttam csak. Remek, egyedül kell szembe néznem bárki is legyen odabent.
Remegő lábbal sétáltam fel az emeltre. A műterem ajtaja is nyitva volt és égett a villany is. Odaosontam, de senkit nem találtam bent. A terem viszont a fotózáshoz már elő volt készítve. De hát Bree nincs is bent. Tegnap viszont nem így hagytam itt. Akkor valaki mégis csak van itt. Ki kell derítenem. Ám gyávább voltam. A táskámba kezdem kutatni a telefonért, mikor rájöttem azt is itt hagytam, meg különben sem venném hasznát, mivel összetört.
- késtél. – jött egy erélyes hang a hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, s még egy kisebb sikoly is kicsúszott a számon. Megfordulva Kellan kaján képével és a Calvin Klein alsóba bújtatott testével találtam szembe magam. Hamarjában ezerféle szitok jutott eszembe, ám a látványtól semmi értelmeset nem tudtam mondani. Hirtelen öntött el a meleg, oly annyira hogy légszomjam támadt. Egyenes az irodába futottam vízért.
Amint létrejöttem neki szegeztem a legfontosabb kérdést.
- hogyan jöttél be? – ültem le a székembe.
- tegnap nyitva hagytad az ajtót. – felelte majd nekitámaszkodott az asztalomnak. Ó nem, ó nem. Túl közel van.
- és..és te csak úgy bejöttél? – álltam fel. Minél messzebb tőle, annál jobb.
- azt hittem már itt vagy. De csalódnom kellett. – sétált közelebb. Ez teljesen megörült.
- hát akkor essünk neki. – léptem el mellőle.
- helyes, de messzire úgy sem menekülhetsz. – ejtett meg egy szívdöglesztő mosolyt. Chris koncentrál az istenért. Fényképezés azt vége. Nem látod soha többé. Nah jó csak addig míg a másolatokat átnézed.
- mivel már átvagy öltözve ezért csak nekem kell a gépet beállítani. – magyaráztam s tettem a dolgot.
- szeretnél zenét is? Sokaknak az segít ellazulni. – magyaráztam fel sem nézve.
- felőlem, ezt a gépet már úgy is lekéstem. – jegyezte meg majd elfoglalta helyét.
Kapcsoltam zenét és kattintgatni kezdtem. Valami nem volt jó. Az alannyal semmi baj. Tökéletes adottsága volt ahhoz hogy jó kép legyen. Jaj hol jársz már megint.
Épp egy Jennifer Lopez és Pitbull közös száma ment az On The Floor, mikor Kellan szédületes csípőringásba kezdett. Belőlem kitört a nevetés.
- most meg mi van? –állt meg hirtelen.
- semmi, fojtasd csak én addig hozok neked valamit. – fojtottam vissza nevetésem majd a raktárba mentem.
- ezt kend magadra. – nyújtottam át neki egy kis fehér dobozt. – nem mérgező nyugi. – feleltem értetlen képe láttán. Míg ő a krémmel bajlódott én visszanéztem az eddigi képeket. Sikeres lencsevégre kaptam a táncát is. Ezt elteszem emlékbe, a nagyközönségnek nem fogom mutogatni.
- kész? – néztem fel.
- mondjuk. –válaszolta majd félretette a dobozt. Belenéztem a gépbe, de nagyon nem tetszett amit láttam.
- a hasadon és a kezed jobban kend el. – szóltam rá. Unottan de tette. Újra belenéztem, de még mindig nem volt jó. Nah jó, nekem kell megtennem. Sóhajtottam nagyot majd elé léptem.
- megengeded? – néztem fel rá. Jóval magasabb mint az biztos. S az eddigi férfiaknál is, akikkel eddig dolgom volt.
- persze. – lágyult el arca. Óvatosan, alig érintve bőrét kezdtem a felhalmozott krémet végighúzni kezén. Izmos, kemény, és forró volt. Ahogy kezem a bőréhez ért, megrázott. Nem fogalakoztam vele. Sőt hevesen dobogó szívemmel sem és a remegéssel amit közelsége okozott. Céltudatosan kentem tovább a krémet. Ám mikor a mellkasára tértem, elgondolkodtam. Helyes nekem a tűzzel játszanom. Felnézve rá elvesztem csillogó, vággyal teli kék szemeibe. A meztelen, férfias, szőr nélküli, mellkast érinteni valami csoda volt. Kezem alatt éreztem örülten vágtázó szíve minden dobbanását, szaporán lélegzetét.
Arcára nézve megakadt a szemem száján. Akaratlanul is közelebb léptem hozzá és ujjamat végighúztam először alsó majd a felsőn. Magam sem tudom mi ütött belém, főleg a következő tettemért.
Óvatosan hajoltam közelebb, végig tartva a szemkontaktust. Először csak alig értem ajkaihoz enyémmel, majd az újabb szikra után mohón kaptam utána. Ő és bevallom én még jobban meglepődtem hevességemen. Szinte már téptük egymás száját, nyelve bebocsájtásért könyörgött. Megadtam neki. Tovább faltuk és térképzetük fel egymás testét mikor dudaszót hallottunk.
- ez Jacob lesz, mennem kell. – vált el tőlem, de nem teljesen.
- hétfőn jövök haza, megbeszélünk mindent. – nézett mélyen a szemembe majd utolsó csók után elszaladt átöltözni.
Amint karjai elengedtek úgy rogytam a földre. Hallottam ahogy kimegy, beszáll az autóba majd elhajtanak. Nem tudom mért, de hirtelen folyni kezdtek a könnyeim. Ösztönösen cselekedtem, de nem lett volna szabad. Engedtem a csábításnak,de mért. ezzel újabb fájdalmat okozok majd magamnak. Ő is csak egy sztár, ezer nőt kaphat minden ujjára, mért pont velem állna le.
- nah ezt most fejezed be. – szóltam magamra. A földről felkapartam magam. aránylag rendbetettem a termet majd magamat. Most szigorúan bezártam az ajtó és indítottam is a reptérre, Gigiért.
Komikkal öszíntén! és egy meglepi csak nektek:
2011. május 22., vasárnap
6 Fejezet!
Sziasztok!
Most nem kötnék hozzá semmit. Olvassátok és várom a komikat. CSAK ÖSZINTÉN! És Köszönöm azoknak akik maradnak a helyzet ellenére is!
Pusss(LLLLLLL)
Kstev
UI:majdnem 4 oldal kicsit, elszállt velem a ló. :D
6 Fejezet!
Christiana
1 percnyi világossággal egybekötött csattanás majd újra sötét lett. Halk sikoly szökött ki számon s remegve bújtam közelebb Kellanhoz. Akarva vagy akaratlanul már nem tudom. Annyit viszont biztosra tudtam hogy biztonságban vagyok vele. Hogy mért? Magam sem tudom. Alig ismerem ám óvó, hátamat óvatosan simogató kezei ezt éreztették velem.
- hát ez elég közel volt. – suttogta rekedten. Felnézve láttam ő is épp engem néz. Azok a csodás kék szemek még így félhomályban is feltűnőek voltak. És az a furcsa fény benne. Egyszerre varázsolt el és rémisztett meg.
- gyere. – húzott le magával a földre. Óvatosan és kissé bátortalanul húzott ölébe. Haboztam, de egy újabb dörrenés megadta a választ mit tegyek. Mint egy riad kisgyermek bújtam az izmos, férfias és határtalan védelmet nyújtó mellkashoz.
Fél órája ültünk ott lent. Közben már hozzászokott a szemem a sötéthez és a vihar is kezdett alább hagyni. Kellan próbálta terelni félelmem különféle poénokkal, régi vicces storykkal. Őszintén, be is jött neki. Már nem remegtem annyira és kissé engedtem is a szorításomon ami derekát zárta gúzsba.
- lassan vége a viharnak. – szólalt fel némi hallgatás után.
- ühüm. – ennyit tudtam felelni. Mivel úrrá lett rajtam az álmosság.
- hé, nem mintha ellenemre lenne hogy a karjaimban alszol el, de valahogy ki kéne innen jutnunk. – cirógatta meg arcom.
- persze, fent vagyok. – ezzel a mondattal inkább magam mint őt akartam meggyőzni. Annyira kellemes volt így feküdni. És felettébb nyugtató.
- akkor, mit csináljunk. – tolt el magától pár centire.
- előbb az áramnak kéne visszajönnie, másképp nem jutunk ki. – dörzsöltem meg szemem. S mire kinyitottam már fényárban úszott az egész szoba.
- kérésed parancs az égieknek. – kuncogott Kell.
- marha vicces. – ütöttem vállba majd belé kapaszkodva próbáltam feltápászkodni.
- igenis hogy az, főleg a fejed. – nevetgélt tovább.
- fogd be Lutz. – néztem rá gyilkosan.
- mert különben mi lesz. – állta a tekintetem.
- különben……- kerestem a fegyvert de nem találtam semmi se kézzel, se szóval foghatót.
- különben? – hirtelen termett előttem és nézett mélyen a szemembe. Az a cinkos mosoly és a drágakőként csillogó szemek. Most segíts istenem. Idegességemben a számba haraptam. Vajon hogy vágom ki magam ebből a helyzetből? Válasz magától értetődik, sehogy.
- különben nem fényképezlek le. – csúszott ki számon mire ő hangos nevetésben tört ki.
- most meg mit nevetsz. – böktem mellkason. Kezemet elkapva a szívhez nyomta. Érzetem azt az örült iramot amit szíve diktált, a meleg bőrét és valami áramféle is megrázott.
- azt hogy még szexibb vagy mikor dühös vagy. A másik pedig az hogy már megint itt tartunk. – suttogta majd közeledni kezdett. Nem, nem. Ezt nem engedhetem.
- igen már megint. De most segíts, hol a kártya. – rántottam ki magam kezei alól s a földet kezdtem pásztázni. Különféle szitkok, átkok és káromkodások jötte ki a számból miközben sehol nem találtam azt a vacak kártyát.
- mielőtt fel nem robbansz, tessék. – nyújtotta felém.
- hogy a jó kurva élet csesszen meg Kellan Lutz. – hadartam majd kitépve a kezéből az ajtóhoz rontottam.
Kapkodásom ára az lett hogy lejtettem, s még a körmöm amit Em csinált letörött.
- baszná meg. – sziszegtem körmömet siratva.
- majd én. – tolt arrébb. Azt a higgadtságot, ahogy lehajolt a kártyáért. Azt a játékot, ahogy az izmai megfeszültek miközben felvette a földről. Rám villantott egy szexi mosolyt majd az ajtó felé fordult. Hirtelen légszomjam támadt az iménti közjáték és a mosoly hatására.
- sajnálom ez beragadt. – fordult felém.
- nem, az nem lehet. – rontottam oda majd lehúztam a kártyát, egyszer, kétszer, háromszor. A negyedik meg az lett hogy elhajítottam a szoba legsarkába és kettő jó nagyot rúgtam az ajtóba.
- hát így már tuti hogy nem. – mormogta Kellan mire nagyon csúnyán néztem rá.
- akarom mondani máshogy nem lehet kinyitni? – kérdezte hirtelen.
- de. – vágtam rá majd kutatni kezdtem.
- és azt is elárulod hogyan? – hajolt be elém. Úgy megijedtem, hogy hátráltam egy lépést.
- igen, kintről kulccsal, csak előtte meg kell találnom a telefonom hogy szoljak a lányoknak. – hadartam majd keresni kezdtem újra.
Épp az asztalon néztem szét mikor elcsendesült a Kellan által okozott zaj. Hirtelen fordultam meg és vele találtam szembe magam.
- te-te nem akarsz kijutni? – dadogtam.
- de igen. – vigyorodott el. – ám előbb felhívnám a figyelmed valamire. – mondta majd kezét először az arcomon húzta végig, amit az oldalam követett végül a fenekem. Nem tudtam eldönteni hogy reagáljak, ehelyett csak álltam mint egy szobor. Azt tehetett volna megint amit akart helyett nevetve meglengette előttem a mobilom.
- azt meg hol….. – mondtam de a felismerés hullámként csapott le rám.
- míg mi tűvé tettük a szobát, ő mindvégig ott lapult a hátsó zsebedben. – kuncogta.
- oh, hát köszönöm. – hajtottam le fejem. Érzetem hogy elönt a pír. Olyan melegem lett hogy majdnem megsültem. Erre ő még az állam alá nyúl.
- igazán nem tesz semmit, egy élmény volt. – suttogta egyenesen a szemembe nézve majd újra végig simított rajtam.
- én most felhívom a csajokat. – léptem oldalra majd kezem remegését valahogy kontrolálva tárcsáztam. Csodáltam hogy még működik, mivel párszor már találkozott a fallal. Most sem lett máskép.
- franc vinné el. – üvöltöttem.
- hát így már biztos itt éjszakázunk. – sóhajtott nagyot Kellan.
- dehogy is. – néztem rá rémülten. – ablak. – szólítottam fel.
- megkergültél. – kapott kezem után.
- minden bizonnyal. – mondtam majd felrántottam az ablakot.
- majd én. – rántott vissza hogy kimászhasson. Óvatosan kisegített engem majd végigmásztunk az ablak mentén. Ám annak is vége volt, úgy tíz lépés után.
- most? – szorítottam meg jobban kezét.
- ott. – bökött fejével egy szemetes felé.
- nem, azt nem. – ráztam meg hevesen a fejem. Kár volt elvesztettem az egyensúlyom és zuhanni kezdtem. Szerencsémre Kellenek volt még annyi lélekjelenléte hogy megrántott abba az irányba amerre a kuka volt.
Nagy huppanással értünk épp bőrrel földet a szemetesben.
- nah ezt tuti elmondom az unokáimnak. – nevetett fel Kellan.
- jól mulatsz mi. – morogtam miközben próbáltam kihámozni magam a szemét tengerből.
- ne légy már ennyire savanyú. – szólt rám.
- nem vagyok savanyú. – fordultam feléje ám abban a szent pillanatban ahogy ránéztem kitört belőlem a nevetés.
- most mi van? – nézett rám furcsán. Próbáltam abba hagyni, de nem ment. Már fuldokoltam, de csak nem maradt abba.
- jól van, szórakozz csak én itt hagylak. – vette be a durcit majd kifelé mászott.
Követtem. Szinte futottam utána.
- hé várj már. – kiáltottam utána.
- mért is? – fordult meg hirtelen és elég mérgesen.
- most meg mi bajod van? – vágtam csípőre a kezem. Az előbb még ő mondta hogy ne legyek savanyú.
- semmi. – vágott vissza majd kinyitotta a kocsiajtót előttem. Mintha ez olyan átlagos lenne. Néztem rá mire felszólalt. – külön kérvény kell.
- nem, mivel gyalog megyek. – feleltem higgadtan majd hátraarcot vettem.
- este tizenegy, ilyenkor már nem sétálhatsz egyedül. – kapott kezem után.
- nagy lány vagyok már, engedj el kérlek. – néztem a kezére.
- akkor ha beszállsz a kocsiba. – alkudozott.
- mért tenném. – néztem rá.
- mivel megkértelek és nem szeretném ha egyedül mászkálnál ilyenkor. – suttogta.
- rendben. – mondtam, ő pedig elengedett. Egy fekete audi q7 gazdája volt Mr. Lutz. Mondhatom hozzá illik ez az autó. Nagy, masszív és olyan ami után a csajok megfordulnak. Tehát Kellan kiköpött mása, csak ő kocsi.
- amúgy azon nevettem hogy egy káposztalevél van a fejeden. – jegyeztem meg miközben beültem. Azt a döbbent arcot. Ettől újra rám jött a nevetés. Azonnal lekapta fejéről a „kalapot” majd pufogva beszállt.
- pedig jól állt. – kuncogtam.
- tényleg, akkor hord. – nézett rám, végül a fejemen kötött ki a levél.
- neked sem olyan rossz. Kiemeli a szemedet. – magyarázta. Megnézve a fejem a tükörben kitört belőlem a nevetés. Ott hahotáztunk mikor megcsörrent a mobilja.
- mond. – szólt bele.
- nem még nem. Holnapra tettük át ma akadt egy kis malőr. – magyarázta komoly hangon, de rám nézve.
- jól van, szia. – majd kinyomta. Kíváncsian néztem rá, mire volt kegyes és beavatott a részletekbe.
- ezt most felejtsd el. Holnap zárva leszünk. – tiltakoztam.
- de holnap még csak péntek. – húzta fel a szemöldökét.
- igen, tudom. De holnap jön barátnőm és a fiúk is itthon vannak, szóval zárva leszünk. – feleltem az igazsághoz híven. Hatalmas Ó ült ki arcára.
- de…. – kezdet volna alkudozni ám leintettem.
- felejtsd el, ebből nem engedek. Inkább mehetnék már. – zártam le a témát.
- jól van. – sóhajtott majd indított.
Azt hittem hogy leszállt a témáról. Vagy hogy beletörődött hogy nem övé az utolsó szó erre a házunk előtt újra kezdte. Mondta, mondta. Én pedig már untam így ujjamat szájára téve beléfojtottam a szót.
- holnap reggel nyolc. Egy percet sem késhetsz mert akkor tuti nem csinálom meg a képeket. – feleltem majd kiszálltam.
Az ajtóból még láttam hogy ugyan úgy ül mint amikor ott hagytam. Féltem attól hogy sokkot kap ezért utána szóltam.
- jó éjt és ne késs. – ettől életre kelt majd egy bólintás és már el is tűnt.
Hihetetlenkedve mentem befelé. Hogy lehet valaki ilyen? Kerestem a válaszokat ám ahelyett hogy megleltem volna valaki felkapott. Ijedtemben sikítottam egy akkorát.
- mióta vagy ennyire beszari? – kérdezte az illető miközben letett a földre. Amint biztos talaj volt a lábam alatt, ránéztem a „támadómra”.
- Mike. – kerekedett ki a szemem. – Úr Isten. – visítottam majd rávetettem magam.
- nah így már ráismersz? – kérdezte kuncogva Em.
- így már igen. – mosolygott a féleszű majd barátnője mellé lépett és megcsókolta.
- khm, nem zavar hogy itt vagyok. – köszörültem meg a torkom. Semmi reakció. – jól van emberek, szobára. – löktem rajtuk egyet majd a nappaliba mentem. Ott voltak mind. Joe, Brad, Rob, Dave. De várjunk csak, valaki hiányzik.
- srácok hol van Chester? – rémültem meg. Ő a másik tag akit imádok. Igaz kinézetre jobban tetszett mikor szöszi volt és pár kilóval több, de nagy ész.
- valaki hiányolt? – jött a buta kérdés mögülem. Azonnal a nyakában ugrottam.
- ez egy hülye kérdés volt. – súgtam a fülébe majd adtam neki két puszit.
- csak ennyi? – kérdezte lebiggyesztett szájjal.
- mért még mit szeretnél? – hülye kérdés volt, de mondja ki ő.
- tudod te azt. – derült fel arca.
- na de itt mindenki előtt? – mutattam végig a társaságon.
- ugyan, egy család vagyunk, bármit elviselünk. – nevette Rob.
- azért a hálószoba rész maradjon a hálószobában. – tette hozzá Joe.
- nah? – nézett rám Ches. Nagyot sóhajtottam majd akkorát csaptam formás hátsójára hogy a kezem is megfájdult.
- ezt szeretem, mikor ilyen vad. – kuncogta majd magához ölelt.
- enyelgés befejez, buli van. – lépett be az ajtón Dave. Letette az asztalra a piákat és megkezdődött a nagy ivászat, hülyülés.
Úgy hajnaltájt másztunk ágyba. Szerencsémre megkaptam hálótársnak Chest és Robot. Kettő közt aludni, érdekes lesz.
- jó ét fiúk. – dünnyögtem. Válasz helyett mindkettő még jobban mellém bújt. Istenem hogy élem túl ezt az estét. Reméljük épp bőrrel. Ezzel a tudattal nyomott el az álom.
Hát ő lett volna az. És most nem függővég. :D Határ 5!
Most nem kötnék hozzá semmit. Olvassátok és várom a komikat. CSAK ÖSZINTÉN! És Köszönöm azoknak akik maradnak a helyzet ellenére is!
Pusss(LLLLLLL)
Kstev
UI:majdnem 4 oldal kicsit, elszállt velem a ló. :D
6 Fejezet!
Christiana
1 percnyi világossággal egybekötött csattanás majd újra sötét lett. Halk sikoly szökött ki számon s remegve bújtam közelebb Kellanhoz. Akarva vagy akaratlanul már nem tudom. Annyit viszont biztosra tudtam hogy biztonságban vagyok vele. Hogy mért? Magam sem tudom. Alig ismerem ám óvó, hátamat óvatosan simogató kezei ezt éreztették velem.
- hát ez elég közel volt. – suttogta rekedten. Felnézve láttam ő is épp engem néz. Azok a csodás kék szemek még így félhomályban is feltűnőek voltak. És az a furcsa fény benne. Egyszerre varázsolt el és rémisztett meg.
- gyere. – húzott le magával a földre. Óvatosan és kissé bátortalanul húzott ölébe. Haboztam, de egy újabb dörrenés megadta a választ mit tegyek. Mint egy riad kisgyermek bújtam az izmos, férfias és határtalan védelmet nyújtó mellkashoz.
Fél órája ültünk ott lent. Közben már hozzászokott a szemem a sötéthez és a vihar is kezdett alább hagyni. Kellan próbálta terelni félelmem különféle poénokkal, régi vicces storykkal. Őszintén, be is jött neki. Már nem remegtem annyira és kissé engedtem is a szorításomon ami derekát zárta gúzsba.
- lassan vége a viharnak. – szólalt fel némi hallgatás után.
- ühüm. – ennyit tudtam felelni. Mivel úrrá lett rajtam az álmosság.
- hé, nem mintha ellenemre lenne hogy a karjaimban alszol el, de valahogy ki kéne innen jutnunk. – cirógatta meg arcom.
- persze, fent vagyok. – ezzel a mondattal inkább magam mint őt akartam meggyőzni. Annyira kellemes volt így feküdni. És felettébb nyugtató.
- akkor, mit csináljunk. – tolt el magától pár centire.
- előbb az áramnak kéne visszajönnie, másképp nem jutunk ki. – dörzsöltem meg szemem. S mire kinyitottam már fényárban úszott az egész szoba.
- kérésed parancs az égieknek. – kuncogott Kell.
- marha vicces. – ütöttem vállba majd belé kapaszkodva próbáltam feltápászkodni.
- igenis hogy az, főleg a fejed. – nevetgélt tovább.
- fogd be Lutz. – néztem rá gyilkosan.
- mert különben mi lesz. – állta a tekintetem.
- különben……- kerestem a fegyvert de nem találtam semmi se kézzel, se szóval foghatót.
- különben? – hirtelen termett előttem és nézett mélyen a szemembe. Az a cinkos mosoly és a drágakőként csillogó szemek. Most segíts istenem. Idegességemben a számba haraptam. Vajon hogy vágom ki magam ebből a helyzetből? Válasz magától értetődik, sehogy.
- különben nem fényképezlek le. – csúszott ki számon mire ő hangos nevetésben tört ki.
- most meg mit nevetsz. – böktem mellkason. Kezemet elkapva a szívhez nyomta. Érzetem azt az örült iramot amit szíve diktált, a meleg bőrét és valami áramféle is megrázott.
- azt hogy még szexibb vagy mikor dühös vagy. A másik pedig az hogy már megint itt tartunk. – suttogta majd közeledni kezdett. Nem, nem. Ezt nem engedhetem.
- igen már megint. De most segíts, hol a kártya. – rántottam ki magam kezei alól s a földet kezdtem pásztázni. Különféle szitkok, átkok és káromkodások jötte ki a számból miközben sehol nem találtam azt a vacak kártyát.
- mielőtt fel nem robbansz, tessék. – nyújtotta felém.
- hogy a jó kurva élet csesszen meg Kellan Lutz. – hadartam majd kitépve a kezéből az ajtóhoz rontottam.
Kapkodásom ára az lett hogy lejtettem, s még a körmöm amit Em csinált letörött.
- baszná meg. – sziszegtem körmömet siratva.
- majd én. – tolt arrébb. Azt a higgadtságot, ahogy lehajolt a kártyáért. Azt a játékot, ahogy az izmai megfeszültek miközben felvette a földről. Rám villantott egy szexi mosolyt majd az ajtó felé fordult. Hirtelen légszomjam támadt az iménti közjáték és a mosoly hatására.
- sajnálom ez beragadt. – fordult felém.
- nem, az nem lehet. – rontottam oda majd lehúztam a kártyát, egyszer, kétszer, háromszor. A negyedik meg az lett hogy elhajítottam a szoba legsarkába és kettő jó nagyot rúgtam az ajtóba.
- hát így már tuti hogy nem. – mormogta Kellan mire nagyon csúnyán néztem rá.
- akarom mondani máshogy nem lehet kinyitni? – kérdezte hirtelen.
- de. – vágtam rá majd kutatni kezdtem.
- és azt is elárulod hogyan? – hajolt be elém. Úgy megijedtem, hogy hátráltam egy lépést.
- igen, kintről kulccsal, csak előtte meg kell találnom a telefonom hogy szoljak a lányoknak. – hadartam majd keresni kezdtem újra.
Épp az asztalon néztem szét mikor elcsendesült a Kellan által okozott zaj. Hirtelen fordultam meg és vele találtam szembe magam.
- te-te nem akarsz kijutni? – dadogtam.
- de igen. – vigyorodott el. – ám előbb felhívnám a figyelmed valamire. – mondta majd kezét először az arcomon húzta végig, amit az oldalam követett végül a fenekem. Nem tudtam eldönteni hogy reagáljak, ehelyett csak álltam mint egy szobor. Azt tehetett volna megint amit akart helyett nevetve meglengette előttem a mobilom.
- azt meg hol….. – mondtam de a felismerés hullámként csapott le rám.
- míg mi tűvé tettük a szobát, ő mindvégig ott lapult a hátsó zsebedben. – kuncogta.
- oh, hát köszönöm. – hajtottam le fejem. Érzetem hogy elönt a pír. Olyan melegem lett hogy majdnem megsültem. Erre ő még az állam alá nyúl.
- igazán nem tesz semmit, egy élmény volt. – suttogta egyenesen a szemembe nézve majd újra végig simított rajtam.
- én most felhívom a csajokat. – léptem oldalra majd kezem remegését valahogy kontrolálva tárcsáztam. Csodáltam hogy még működik, mivel párszor már találkozott a fallal. Most sem lett máskép.
- franc vinné el. – üvöltöttem.
- hát így már biztos itt éjszakázunk. – sóhajtott nagyot Kellan.
- dehogy is. – néztem rá rémülten. – ablak. – szólítottam fel.
- megkergültél. – kapott kezem után.
- minden bizonnyal. – mondtam majd felrántottam az ablakot.
- majd én. – rántott vissza hogy kimászhasson. Óvatosan kisegített engem majd végigmásztunk az ablak mentén. Ám annak is vége volt, úgy tíz lépés után.
- most? – szorítottam meg jobban kezét.
- ott. – bökött fejével egy szemetes felé.
- nem, azt nem. – ráztam meg hevesen a fejem. Kár volt elvesztettem az egyensúlyom és zuhanni kezdtem. Szerencsémre Kellenek volt még annyi lélekjelenléte hogy megrántott abba az irányba amerre a kuka volt.
Nagy huppanással értünk épp bőrrel földet a szemetesben.
- nah ezt tuti elmondom az unokáimnak. – nevetett fel Kellan.
- jól mulatsz mi. – morogtam miközben próbáltam kihámozni magam a szemét tengerből.
- ne légy már ennyire savanyú. – szólt rám.
- nem vagyok savanyú. – fordultam feléje ám abban a szent pillanatban ahogy ránéztem kitört belőlem a nevetés.
- most mi van? – nézett rám furcsán. Próbáltam abba hagyni, de nem ment. Már fuldokoltam, de csak nem maradt abba.
- jól van, szórakozz csak én itt hagylak. – vette be a durcit majd kifelé mászott.
Követtem. Szinte futottam utána.
- hé várj már. – kiáltottam utána.
- mért is? – fordult meg hirtelen és elég mérgesen.
- most meg mi bajod van? – vágtam csípőre a kezem. Az előbb még ő mondta hogy ne legyek savanyú.
- semmi. – vágott vissza majd kinyitotta a kocsiajtót előttem. Mintha ez olyan átlagos lenne. Néztem rá mire felszólalt. – külön kérvény kell.
- nem, mivel gyalog megyek. – feleltem higgadtan majd hátraarcot vettem.
- este tizenegy, ilyenkor már nem sétálhatsz egyedül. – kapott kezem után.
- nagy lány vagyok már, engedj el kérlek. – néztem a kezére.
- akkor ha beszállsz a kocsiba. – alkudozott.
- mért tenném. – néztem rá.
- mivel megkértelek és nem szeretném ha egyedül mászkálnál ilyenkor. – suttogta.
- rendben. – mondtam, ő pedig elengedett. Egy fekete audi q7 gazdája volt Mr. Lutz. Mondhatom hozzá illik ez az autó. Nagy, masszív és olyan ami után a csajok megfordulnak. Tehát Kellan kiköpött mása, csak ő kocsi.
- amúgy azon nevettem hogy egy káposztalevél van a fejeden. – jegyeztem meg miközben beültem. Azt a döbbent arcot. Ettől újra rám jött a nevetés. Azonnal lekapta fejéről a „kalapot” majd pufogva beszállt.
- pedig jól állt. – kuncogtam.
- tényleg, akkor hord. – nézett rám, végül a fejemen kötött ki a levél.
- neked sem olyan rossz. Kiemeli a szemedet. – magyarázta. Megnézve a fejem a tükörben kitört belőlem a nevetés. Ott hahotáztunk mikor megcsörrent a mobilja.
- mond. – szólt bele.
- nem még nem. Holnapra tettük át ma akadt egy kis malőr. – magyarázta komoly hangon, de rám nézve.
- jól van, szia. – majd kinyomta. Kíváncsian néztem rá, mire volt kegyes és beavatott a részletekbe.
- ezt most felejtsd el. Holnap zárva leszünk. – tiltakoztam.
- de holnap még csak péntek. – húzta fel a szemöldökét.
- igen, tudom. De holnap jön barátnőm és a fiúk is itthon vannak, szóval zárva leszünk. – feleltem az igazsághoz híven. Hatalmas Ó ült ki arcára.
- de…. – kezdet volna alkudozni ám leintettem.
- felejtsd el, ebből nem engedek. Inkább mehetnék már. – zártam le a témát.
- jól van. – sóhajtott majd indított.
Azt hittem hogy leszállt a témáról. Vagy hogy beletörődött hogy nem övé az utolsó szó erre a házunk előtt újra kezdte. Mondta, mondta. Én pedig már untam így ujjamat szájára téve beléfojtottam a szót.
- holnap reggel nyolc. Egy percet sem késhetsz mert akkor tuti nem csinálom meg a képeket. – feleltem majd kiszálltam.
Az ajtóból még láttam hogy ugyan úgy ül mint amikor ott hagytam. Féltem attól hogy sokkot kap ezért utána szóltam.
- jó éjt és ne késs. – ettől életre kelt majd egy bólintás és már el is tűnt.
Hihetetlenkedve mentem befelé. Hogy lehet valaki ilyen? Kerestem a válaszokat ám ahelyett hogy megleltem volna valaki felkapott. Ijedtemben sikítottam egy akkorát.
- mióta vagy ennyire beszari? – kérdezte az illető miközben letett a földre. Amint biztos talaj volt a lábam alatt, ránéztem a „támadómra”.
- Mike. – kerekedett ki a szemem. – Úr Isten. – visítottam majd rávetettem magam.
- nah így már ráismersz? – kérdezte kuncogva Em.
- így már igen. – mosolygott a féleszű majd barátnője mellé lépett és megcsókolta.
- khm, nem zavar hogy itt vagyok. – köszörültem meg a torkom. Semmi reakció. – jól van emberek, szobára. – löktem rajtuk egyet majd a nappaliba mentem. Ott voltak mind. Joe, Brad, Rob, Dave. De várjunk csak, valaki hiányzik.
- srácok hol van Chester? – rémültem meg. Ő a másik tag akit imádok. Igaz kinézetre jobban tetszett mikor szöszi volt és pár kilóval több, de nagy ész.
- valaki hiányolt? – jött a buta kérdés mögülem. Azonnal a nyakában ugrottam.
- ez egy hülye kérdés volt. – súgtam a fülébe majd adtam neki két puszit.
- csak ennyi? – kérdezte lebiggyesztett szájjal.
- mért még mit szeretnél? – hülye kérdés volt, de mondja ki ő.
- tudod te azt. – derült fel arca.
- na de itt mindenki előtt? – mutattam végig a társaságon.
- ugyan, egy család vagyunk, bármit elviselünk. – nevette Rob.
- azért a hálószoba rész maradjon a hálószobában. – tette hozzá Joe.
- nah? – nézett rám Ches. Nagyot sóhajtottam majd akkorát csaptam formás hátsójára hogy a kezem is megfájdult.
- ezt szeretem, mikor ilyen vad. – kuncogta majd magához ölelt.
- enyelgés befejez, buli van. – lépett be az ajtón Dave. Letette az asztalra a piákat és megkezdődött a nagy ivászat, hülyülés.
Úgy hajnaltájt másztunk ágyba. Szerencsémre megkaptam hálótársnak Chest és Robot. Kettő közt aludni, érdekes lesz.
- jó ét fiúk. – dünnyögtem. Válasz helyett mindkettő még jobban mellém bújt. Istenem hogy élem túl ezt az estét. Reméljük épp bőrrel. Ezzel a tudattal nyomott el az álom.
Hát ő lett volna az. És most nem függővég. :D Határ 5!
Sajnálom! :(
Szerbusztok!
Sajnálom amit most lefogok irni. És azt is sajnálom hogy becsaptalak benneteket. A következő sorokat vagy megértitek vagy nem. Tuti hogy kifogásnak fogjátok nézni, de sajnos ez van. Nem megy az írás. Vagyis megy de nem RobSten-nél. Ezért arra a következtetésre jutottam hogy egy darabig szünetel a blognak ez a része. Tudom mit igértem, tudom hogy ezzel meghazudtolom magam. Sokat beszélgettem barátnőimmel hogy mi legyen, segítsenek zöldágra vergődni. Néha meg is volt a kiút ebből a kautikus helyzetből Azért is irtam amit irtam. Ám most hogy irni kezdtem volna, rájöttem nem megy ez nekem. Nincs mi ihletet adjon. Elcsesztem az egészet az elején és alkottam egy átlag RS-t amibe beleuntam. Nem szerettem ki a főhöseimből csak egy személy vette át a középpontot. Ez mindenkivel megesik, szerintem. És ahogy egyik barátnőm szvaival éljek: ez ezerszeresen jobb mint az RS. Tudom sokan szeretétek azt is, de nem megy már az irás oda. Újból azt tudom mondani hogy vagy megértitek vagy nem. A Mr. Magas és Szexi & Vakulány-t fojtatom. Ez jobban megihlet. Sajnálom és elnézést akiknek csalódást okoztam. Tudom erre a tettemre nincs bocsánat, de ha mégis Köszönöm! Sajnos ez van. Gondoltam tudnotok kell róla mért nincs friss.
Pussssss(L)
Kstev
UI:este a másikhoz reméyeim szerint fenn lesz a friss! Ha még vkit érdekel! Ide is várom a komikat! CSAK ŐSZINTÉN!
Sajnálom amit most lefogok irni. És azt is sajnálom hogy becsaptalak benneteket. A következő sorokat vagy megértitek vagy nem. Tuti hogy kifogásnak fogjátok nézni, de sajnos ez van. Nem megy az írás. Vagyis megy de nem RobSten-nél. Ezért arra a következtetésre jutottam hogy egy darabig szünetel a blognak ez a része. Tudom mit igértem, tudom hogy ezzel meghazudtolom magam. Sokat beszélgettem barátnőimmel hogy mi legyen, segítsenek zöldágra vergődni. Néha meg is volt a kiút ebből a kautikus helyzetből Azért is irtam amit irtam. Ám most hogy irni kezdtem volna, rájöttem nem megy ez nekem. Nincs mi ihletet adjon. Elcsesztem az egészet az elején és alkottam egy átlag RS-t amibe beleuntam. Nem szerettem ki a főhöseimből csak egy személy vette át a középpontot. Ez mindenkivel megesik, szerintem. És ahogy egyik barátnőm szvaival éljek: ez ezerszeresen jobb mint az RS. Tudom sokan szeretétek azt is, de nem megy már az irás oda. Újból azt tudom mondani hogy vagy megértitek vagy nem. A Mr. Magas és Szexi & Vakulány-t fojtatom. Ez jobban megihlet. Sajnálom és elnézést akiknek csalódást okoztam. Tudom erre a tettemre nincs bocsánat, de ha mégis Köszönöm! Sajnos ez van. Gondoltam tudnotok kell róla mért nincs friss.
Pussssss(L)
Kstev
UI:este a másikhoz reméyeim szerint fenn lesz a friss! Ha még vkit érdekel! Ide is várom a komikat! CSAK ŐSZINTÉN!
2011. május 18., szerda
5 Fejezet!
HAllíhó!
Nem rizsálnék annyit, csak ezt.
Totálisan megletetek. Bassszus négy kominál azt hittem nem lesz több erre hatot kapatam. Imádlak érte titeket! Ám bevallom félig teljesítem az ígéretem. Hogy mért, mert nem hittem hogy meglesz igy naivan nem irtam meg. Elképzelés megvan márcsak bekéne pötyögni. Nem igérem, de lehet holnap megkapjátok az annyira várt RS-t is. Ám most itt a következő a Mr. Magas és Szexi & Miss Vakulányból!
Jó olvasását! Komikkal Öszönintén! És Köszönöm!
Pussss(L)
Kstev
5 fejezet!
Christiana
- jó napot, Christiana Goldwin-nal beszélek? – kérdezte egy elégé eltorzult hangú személy.
- igen én lennék, ki keres? – kérdeztem. Csend, majd torokköszörülés, ami kissé ismerős volt majd így szólt:
- mit szólna hozzá, ha egy rég nem látott barátot kéne elszállásolnia, pár napra?
Gyorsan hadart és elégé értelmetlenül beszélt. Pár percbe telet mire felfogtam a szavak értelmét.
- hát örülnék neki. Kiről is lenne szó? –feleltem mire kuncogtak a vonal végén. Ez is ismerős volt. Kattogott az agyam, de csak nem ugrott be ki lehet.
- istenem, de szőke valaki. – sóhajtott nagyot az illető, rendes hangon.
- Gigi? – kérdeztem mire nevetésben tört ki.
- hogy a jó isten áldjon meg. Annyira köcsög vagy. – szúrtam le mire krákogni kezdett. – akarom mondani népművészeti agyagedény. – nevettem most már én is. Rég beszéltünk, vagy ezer éve és most……… Áááááááááá, ezt érzem most.
- de komolyan gondoltad, amit az imént mondtál? – kérdeztem eléggé félősen. Féltem hogy csak álom.
- naná. – kiáltotta. – itt lézengek Némethonban és arra gondoltam meglátogatom a szeretőm. – mondta komoly hangon. Énbelőlem pedig kitört a nevetés. Emlékszem még erre a beszélgetésre. Megkérdeztem mije vagyok neki, erre ő: ha gondolod lehetsz a szeretőm!
- jól van drágám, vegyük komolyra a szót. – próbáltam lehiggadni, de jelenlétében nem lehet. Sorjáztam neki mindent, levegő nélkül. Erre rám üvöltött.
- pofa be. Látni akarsz, ha igen akkor készülj, mert alig egy nap és ott vagyok, hogy csont ropogtatva magamhoz öleljelek, végre. – én erre csak néztem magam elé és próbáltam felfogni amit mondott. Annyi lélekjelenlétem még volt hogy a székre rogyjam.
- jól vagy? – jött a kérdés egyszerre két helyről. Gigi aggódó hangja, Bree még aggódóbb nézése.
- asszem. – feleltem pár perc után. Megkönnyebbülve fojtattuk volna a csevejt, igen fojtattuk volna. Itt több dolog is történt egyszerre.
A mobilom zenélve kelt életre és pörgött mint a búgócsiga az asztalon. Az ajtó kivágódott és Emily, tornádóként söpört be rajta. Azt se tudtam hova kapjak, mit csináljak. A mobil volt az első. Hátha fontos.
- tartsd. –szóltam Giginek
– várj. – mutattam Emnek.
– tessék. – lihegtem a telefonba. Nem valami udvarias, de ez van.
- szia, már azt hittem fel sem veszed. – szólt bele félénken Kellan a telefonba. Újabb sokk. És ez mér túl volt minden határon.
- öhm, szia, hát sok dolgom van szóval. – hápogtam. A lányok meredten néztek engem. Időközben Gigi is kihangosították szóval ő is várt.
- értem. – mondta szomorúan. – ez akkor azt jelenti hogy…….- kezdett bele de leugattam.
- még nem mondtam semmi, szóval nem kell itt rinyálni. Mit szeretnél? – toltam le majd a válaszát vártam.
- a tegnap megbeszéltek alapján Jacobnak kellett volna felhívnia de gondoltam nem haragszol meg ha mégis én hívlak fel. – duruzsolta.
- térj a lényegre, nem kell itt a rizsa Kellan. – mondtam mire a lányok szemei felcsillantak.
- magadra hagyunk. – tátogta Em s közben Gigit próbálták csitítani mivel folyton azt kérdezte ki az a Kellan? Ugyan nem az akire gondolok? Ugye nem? Hahó, mondjon már valaki valamit. És így tovább.
- bocsi. Szóval az új időpontért hívtalak. Mikor lenne jó? – nah végre, ezt is megszültük ahogy az ő menedzsere fogalmazott.
- lássuk csak. – lapoztam fel a noteszt. Minél hamarabb le akartam tudni, de még mindig nem tudtam milyen képet is kell róla csinálnom.
- ma jó lenne, de ez attól függ hogy milyen képet kell csinálnom. – mondtam ki hangosan is a gondoltakat.
- úgy érted, ha aktot kéne csinálnod, azt majd csak két hét múlva lenne jó. – nevette. Hát én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek. Sőt, szemeim előtt megjelentek……jaj nem hagyd ezt abba. Hirtelen olyan melegem lett és az arcom is égett, hogy a vízért nyúltam. Mondj már valamit, most azt hiszi hogy igaza van. Győzködtem magam miközben nagyot húztam az üvegből. Ennél ütősebb kéne, de az tilos.
- nos? – kérdezte újra. Hangjában lehettet hallani hogy jól mulat, nagyon jól.
- igen, vagyis nem. Szóval nem úgy értem, hanem. – habogtam s a fejem tetejéig piros lettem.
- felesleges a rizsa, értem. – vágott vissza. – akkor ma négy, jó lesz? – kérdezte.
- legyen öt. – vágtam rá.
- sokáig nem húzhatod úgy sem. Rendben, addig is készítsd fel magad mindenre. Szia. – majd kinyomta.
A szégyenlősség hirtelen csapott át haragba. A telefont a falak csaptam az asztalról pedig lesöpörtem mindent. Az isteni. Szitkozódtam. Mért büntetsz engem? Néztem az ég felé, de válasz one. Ott csapkodtam, vagdaltam mikor a csajok lépdeltek befelé.
- minden oké? – nézett rám Bree.
- nem, semmi nem oké. – dörrentem rá majd a mosdó felé vettem az irányt. Lemostam az arcom hideg vízzel s fixírozni kezdtem a tükörképem. Egy szó kattogott a fejembe. Akt, akt akt……….és csak úgy vibrált. Nem, az nem lehet. Bűnhődtem már eleget, most már elég legyen.
- Chris, minden rendben. – tette kezét vállamra Emily. Hirtelen ugrottam egyet.
- persze. – fordultam feléje a jól vagyok és ne nézz hibbantnak álarcommal.
- öhm Gigi még mindig vonalban. – nyitott be Bree.
Mint aki visszafelé megy úgy lépkedtem kifelé. Nem értettem magam, nagyon nem.
- hol tartottunk? – vettem át mire amaz sikongatni nem kezdett. Így Kellan úgy Kellan és csak blablabla.
- ha befejezted a visongást én is szóhoz juthatok. – tartottam el fülemtől a telefont.
- bocsi. – felelte majd elhallgatott.
- szóval jössz, és mikor ha szabad tudnom? – kíváncsiskodtam. A másik kettő úgy nézett rám mint vett malac az új ólra.
- holnap délután landol a gép a LAX-on. – felelte nyugodtan mire most már belőlem is kiszakadta sikítás.
- örülök hogy örülsz, de most mennek kell. További jó visítást és szép estét. – kuncogta majd rám tette.
- hogy kapnád be. – üvöltöttem a készülékkel.
- jööööön Gigi, jön. – ugrándoztam majd a csajokat is bevettem a körbe. Ott ugráltunk mikor Em felemelte a kezét. Értetlenül néztünk rá mire még hatalmasabb vigyor ült ki az arcára.
- szombaton Linkin park koncert. – visította majd mi is utána.
Ott viháncoltunk mikor kopogtak.
Nem mást állt az ajtóban, mint Kellan.
- bassza meg. – szalad ki a számon.
- hát nem erre a fogadtatása számítottam, de legalább lesz közönség is. – eresztett meg egy féloldalas mosolyt majd besétált.
- hölgyeim, Kellan Lutz, személyesen. – szónokolta majd keze csókolt mindkettőnek. Figyeltem melyik esik hamarabb össze. Kinek hívjak mentőt. Ám szerintem én sem voltam annyira beszámítható. Mindegyik eldadogta a nevét majd kitágult szemekkel meredtek rám.
- öhm hát szia, észre se vettem hogy már ennyi idő. – pislogtam nagyokat.
- előbb jöttem. – húzta ki magát.
- helyes, legalább nem kell várnom rád. – vigyorogtam rá.
- és hamar túleshetünk rajta. – mosolygott sejtelmesen, szemében fura fény csillogott majd átnyújtott egy levelet.
- nem levélbomba. – mosolyogta majd pásztázni kezdte a helyiséget.
- szép. – ült le. Mintha otthon lenne, öregem. Remegő kézzel nyitottam fel a levelet. Gyorsan olvastam a sorok között. Majd hangosan fújtam ki a levegőt, meglelve a válaszomra a kérdést.
- mennyire fog fájni? – húzta fel a szemöldökét. Először a lányokra néztem majd Kellanre végül újra a levélre. Nem a legjobb megoldás, de essünk túl rajta.
- újabb Calvin Klein fotósorozat. – dünnyögtem. Emily és Bree elfelejtettek levegőt venni. Kellan pedig ennyit mondott:
- az se rossz.
Ott álltam lefagyva a vigyorgó, vizslató képű Kellannel és a kővé dermedt lányokkal.
- hát akkor essünk neki. – ugrott fel hirtelen. Hogy mi van? Fejemben a piros lámpa kigyulladt a fantáziám pedig száguldani kezdett.
Bree volt, aki először kapcsolt.
- mi most megyünk. – taszigálta kifelé az ajtón Emilyt.
Jó tíz perc harc után, teljes csend telepedett ránk. Elmentek. Én meg itt maradtam vele. Néztem a mellettem álló félistenre. Az is volt. Magas, szexi, kékszemű, szőkésbarna hajú, izmos, sármos és zabálnivaló.
- tehát? – lépett közelebb. Ajaj!
- megmutatom hol öltözz át, én addig összerakom a műtermet. – hadartam egy szuszra. Remegve, kapkodva és teljesen ködös aggyal mentem a dolgomra. Nagyba pakolásztam mikor dörrent egy hatalmasat az ég. Úgy megijedtem hogy kiesett a kezemből amit éppen tartottam.
- nem kell félni, nem harap és én sem. – dörmögte. Azonnal rákaptam a tekintetem. Nem kellett volna. Ott állt, egy szál bokszerban, tökéletes rálátást adva ezzel testére.
Úr Isten! Vajon mennyit dolgoztak a szülei, rajta? És valljuk be, nagy ajándékot kapott az istentől is. utóbbin jót nevettem, majd próbáltam nem azt a pontot nézni.
- tetszik? – kérdezte. Ó nem, ó nem. Most segíts istenem.
- hozom a gépeket. – rontottam ki mellette. Minél messzebb tőle. Átvágtattam a folyosón, be a „raktárba”. Nem igazi raktár volt hanem egy szoba amiben az értékes gépeket és egyéb kellékeket tartottuk. Mágneskártyával működött. Gyorsan lehúztam majd be, a szoba rejtekében. Ám eggyel nem számoltam. Utánam jött. Lecövekelt közvetlen előttem. Mivel alig volt hely, majd mélyen a szemembe nézett. Zavarom láttán mosolyra húzta tökéletes ajkait. Közel, nagyon közel álltam hozzá hogy megcsókolom. Ám az ég zengeni kezdett majd egy hatalmas villám és a szoba elsötétül.
- a picsába. – kiáltottam. Próbáltam a homályban elbotorkálni az ajtóig ám helyette Kellan izmos felsőtestébe ütköztem.
- megvan amit kerestél? – kérdezte.
- képzeld nem, odaengednél az ajtóhoz. – ripakodtam rá.
- parancsolj. – állt arrébb ahogy érzékeltem. Kikutattam a helyet ahol a kártyát szoktam lehúzni. Tettem amit tenni kellett de semmi.
- nem nyílik. – pánikoltam be.
- bassza meg itt szorultunk. – kezdtem nagyon ideges lenni. Utáltam a sötétet és a vihart. A kettőt együtt meg főleg.
- nyugi nem lesz semmi baj. – suttogta. Majd két dolog történt egyszerre……………………
Hihi, utáljatok és várom a komikat. Határ 5!
Pussss(L) és Köszönöm!
Nem rizsálnék annyit, csak ezt.
Totálisan megletetek. Bassszus négy kominál azt hittem nem lesz több erre hatot kapatam. Imádlak érte titeket! Ám bevallom félig teljesítem az ígéretem. Hogy mért, mert nem hittem hogy meglesz igy naivan nem irtam meg. Elképzelés megvan márcsak bekéne pötyögni. Nem igérem, de lehet holnap megkapjátok az annyira várt RS-t is. Ám most itt a következő a Mr. Magas és Szexi & Miss Vakulányból!
Jó olvasását! Komikkal Öszönintén! És Köszönöm!
Pussss(L)
Kstev
5 fejezet!
Christiana
- jó napot, Christiana Goldwin-nal beszélek? – kérdezte egy elégé eltorzult hangú személy.
- igen én lennék, ki keres? – kérdeztem. Csend, majd torokköszörülés, ami kissé ismerős volt majd így szólt:
- mit szólna hozzá, ha egy rég nem látott barátot kéne elszállásolnia, pár napra?
Gyorsan hadart és elégé értelmetlenül beszélt. Pár percbe telet mire felfogtam a szavak értelmét.
- hát örülnék neki. Kiről is lenne szó? –feleltem mire kuncogtak a vonal végén. Ez is ismerős volt. Kattogott az agyam, de csak nem ugrott be ki lehet.
- istenem, de szőke valaki. – sóhajtott nagyot az illető, rendes hangon.
- Gigi? – kérdeztem mire nevetésben tört ki.
- hogy a jó isten áldjon meg. Annyira köcsög vagy. – szúrtam le mire krákogni kezdett. – akarom mondani népművészeti agyagedény. – nevettem most már én is. Rég beszéltünk, vagy ezer éve és most……… Áááááááááá, ezt érzem most.
- de komolyan gondoltad, amit az imént mondtál? – kérdeztem eléggé félősen. Féltem hogy csak álom.
- naná. – kiáltotta. – itt lézengek Némethonban és arra gondoltam meglátogatom a szeretőm. – mondta komoly hangon. Énbelőlem pedig kitört a nevetés. Emlékszem még erre a beszélgetésre. Megkérdeztem mije vagyok neki, erre ő: ha gondolod lehetsz a szeretőm!
- jól van drágám, vegyük komolyra a szót. – próbáltam lehiggadni, de jelenlétében nem lehet. Sorjáztam neki mindent, levegő nélkül. Erre rám üvöltött.
- pofa be. Látni akarsz, ha igen akkor készülj, mert alig egy nap és ott vagyok, hogy csont ropogtatva magamhoz öleljelek, végre. – én erre csak néztem magam elé és próbáltam felfogni amit mondott. Annyi lélekjelenlétem még volt hogy a székre rogyjam.
- jól vagy? – jött a kérdés egyszerre két helyről. Gigi aggódó hangja, Bree még aggódóbb nézése.
- asszem. – feleltem pár perc után. Megkönnyebbülve fojtattuk volna a csevejt, igen fojtattuk volna. Itt több dolog is történt egyszerre.
A mobilom zenélve kelt életre és pörgött mint a búgócsiga az asztalon. Az ajtó kivágódott és Emily, tornádóként söpört be rajta. Azt se tudtam hova kapjak, mit csináljak. A mobil volt az első. Hátha fontos.
- tartsd. –szóltam Giginek
– várj. – mutattam Emnek.
– tessék. – lihegtem a telefonba. Nem valami udvarias, de ez van.
- szia, már azt hittem fel sem veszed. – szólt bele félénken Kellan a telefonba. Újabb sokk. És ez mér túl volt minden határon.
- öhm, szia, hát sok dolgom van szóval. – hápogtam. A lányok meredten néztek engem. Időközben Gigi is kihangosították szóval ő is várt.
- értem. – mondta szomorúan. – ez akkor azt jelenti hogy…….- kezdett bele de leugattam.
- még nem mondtam semmi, szóval nem kell itt rinyálni. Mit szeretnél? – toltam le majd a válaszát vártam.
- a tegnap megbeszéltek alapján Jacobnak kellett volna felhívnia de gondoltam nem haragszol meg ha mégis én hívlak fel. – duruzsolta.
- térj a lényegre, nem kell itt a rizsa Kellan. – mondtam mire a lányok szemei felcsillantak.
- magadra hagyunk. – tátogta Em s közben Gigit próbálták csitítani mivel folyton azt kérdezte ki az a Kellan? Ugyan nem az akire gondolok? Ugye nem? Hahó, mondjon már valaki valamit. És így tovább.
- bocsi. Szóval az új időpontért hívtalak. Mikor lenne jó? – nah végre, ezt is megszültük ahogy az ő menedzsere fogalmazott.
- lássuk csak. – lapoztam fel a noteszt. Minél hamarabb le akartam tudni, de még mindig nem tudtam milyen képet is kell róla csinálnom.
- ma jó lenne, de ez attól függ hogy milyen képet kell csinálnom. – mondtam ki hangosan is a gondoltakat.
- úgy érted, ha aktot kéne csinálnod, azt majd csak két hét múlva lenne jó. – nevette. Hát én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek. Sőt, szemeim előtt megjelentek……jaj nem hagyd ezt abba. Hirtelen olyan melegem lett és az arcom is égett, hogy a vízért nyúltam. Mondj már valamit, most azt hiszi hogy igaza van. Győzködtem magam miközben nagyot húztam az üvegből. Ennél ütősebb kéne, de az tilos.
- nos? – kérdezte újra. Hangjában lehettet hallani hogy jól mulat, nagyon jól.
- igen, vagyis nem. Szóval nem úgy értem, hanem. – habogtam s a fejem tetejéig piros lettem.
- felesleges a rizsa, értem. – vágott vissza. – akkor ma négy, jó lesz? – kérdezte.
- legyen öt. – vágtam rá.
- sokáig nem húzhatod úgy sem. Rendben, addig is készítsd fel magad mindenre. Szia. – majd kinyomta.
A szégyenlősség hirtelen csapott át haragba. A telefont a falak csaptam az asztalról pedig lesöpörtem mindent. Az isteni. Szitkozódtam. Mért büntetsz engem? Néztem az ég felé, de válasz one. Ott csapkodtam, vagdaltam mikor a csajok lépdeltek befelé.
- minden oké? – nézett rám Bree.
- nem, semmi nem oké. – dörrentem rá majd a mosdó felé vettem az irányt. Lemostam az arcom hideg vízzel s fixírozni kezdtem a tükörképem. Egy szó kattogott a fejembe. Akt, akt akt……….és csak úgy vibrált. Nem, az nem lehet. Bűnhődtem már eleget, most már elég legyen.
- Chris, minden rendben. – tette kezét vállamra Emily. Hirtelen ugrottam egyet.
- persze. – fordultam feléje a jól vagyok és ne nézz hibbantnak álarcommal.
- öhm Gigi még mindig vonalban. – nyitott be Bree.
Mint aki visszafelé megy úgy lépkedtem kifelé. Nem értettem magam, nagyon nem.
- hol tartottunk? – vettem át mire amaz sikongatni nem kezdett. Így Kellan úgy Kellan és csak blablabla.
- ha befejezted a visongást én is szóhoz juthatok. – tartottam el fülemtől a telefont.
- bocsi. – felelte majd elhallgatott.
- szóval jössz, és mikor ha szabad tudnom? – kíváncsiskodtam. A másik kettő úgy nézett rám mint vett malac az új ólra.
- holnap délután landol a gép a LAX-on. – felelte nyugodtan mire most már belőlem is kiszakadta sikítás.
- örülök hogy örülsz, de most mennek kell. További jó visítást és szép estét. – kuncogta majd rám tette.
- hogy kapnád be. – üvöltöttem a készülékkel.
- jööööön Gigi, jön. – ugrándoztam majd a csajokat is bevettem a körbe. Ott ugráltunk mikor Em felemelte a kezét. Értetlenül néztünk rá mire még hatalmasabb vigyor ült ki az arcára.
- szombaton Linkin park koncert. – visította majd mi is utána.
Ott viháncoltunk mikor kopogtak.
Nem mást állt az ajtóban, mint Kellan.
- bassza meg. – szalad ki a számon.
- hát nem erre a fogadtatása számítottam, de legalább lesz közönség is. – eresztett meg egy féloldalas mosolyt majd besétált.
- hölgyeim, Kellan Lutz, személyesen. – szónokolta majd keze csókolt mindkettőnek. Figyeltem melyik esik hamarabb össze. Kinek hívjak mentőt. Ám szerintem én sem voltam annyira beszámítható. Mindegyik eldadogta a nevét majd kitágult szemekkel meredtek rám.
- öhm hát szia, észre se vettem hogy már ennyi idő. – pislogtam nagyokat.
- előbb jöttem. – húzta ki magát.
- helyes, legalább nem kell várnom rád. – vigyorogtam rá.
- és hamar túleshetünk rajta. – mosolygott sejtelmesen, szemében fura fény csillogott majd átnyújtott egy levelet.
- nem levélbomba. – mosolyogta majd pásztázni kezdte a helyiséget.
- szép. – ült le. Mintha otthon lenne, öregem. Remegő kézzel nyitottam fel a levelet. Gyorsan olvastam a sorok között. Majd hangosan fújtam ki a levegőt, meglelve a válaszomra a kérdést.
- mennyire fog fájni? – húzta fel a szemöldökét. Először a lányokra néztem majd Kellanre végül újra a levélre. Nem a legjobb megoldás, de essünk túl rajta.
- újabb Calvin Klein fotósorozat. – dünnyögtem. Emily és Bree elfelejtettek levegőt venni. Kellan pedig ennyit mondott:
- az se rossz.
Ott álltam lefagyva a vigyorgó, vizslató képű Kellannel és a kővé dermedt lányokkal.
- hát akkor essünk neki. – ugrott fel hirtelen. Hogy mi van? Fejemben a piros lámpa kigyulladt a fantáziám pedig száguldani kezdett.
Bree volt, aki először kapcsolt.
- mi most megyünk. – taszigálta kifelé az ajtón Emilyt.
Jó tíz perc harc után, teljes csend telepedett ránk. Elmentek. Én meg itt maradtam vele. Néztem a mellettem álló félistenre. Az is volt. Magas, szexi, kékszemű, szőkésbarna hajú, izmos, sármos és zabálnivaló.
- tehát? – lépett közelebb. Ajaj!
- megmutatom hol öltözz át, én addig összerakom a műtermet. – hadartam egy szuszra. Remegve, kapkodva és teljesen ködös aggyal mentem a dolgomra. Nagyba pakolásztam mikor dörrent egy hatalmasat az ég. Úgy megijedtem hogy kiesett a kezemből amit éppen tartottam.
- nem kell félni, nem harap és én sem. – dörmögte. Azonnal rákaptam a tekintetem. Nem kellett volna. Ott állt, egy szál bokszerban, tökéletes rálátást adva ezzel testére.
Úr Isten! Vajon mennyit dolgoztak a szülei, rajta? És valljuk be, nagy ajándékot kapott az istentől is. utóbbin jót nevettem, majd próbáltam nem azt a pontot nézni.
- tetszik? – kérdezte. Ó nem, ó nem. Most segíts istenem.
- hozom a gépeket. – rontottam ki mellette. Minél messzebb tőle. Átvágtattam a folyosón, be a „raktárba”. Nem igazi raktár volt hanem egy szoba amiben az értékes gépeket és egyéb kellékeket tartottuk. Mágneskártyával működött. Gyorsan lehúztam majd be, a szoba rejtekében. Ám eggyel nem számoltam. Utánam jött. Lecövekelt közvetlen előttem. Mivel alig volt hely, majd mélyen a szemembe nézett. Zavarom láttán mosolyra húzta tökéletes ajkait. Közel, nagyon közel álltam hozzá hogy megcsókolom. Ám az ég zengeni kezdett majd egy hatalmas villám és a szoba elsötétül.
- a picsába. – kiáltottam. Próbáltam a homályban elbotorkálni az ajtóig ám helyette Kellan izmos felsőtestébe ütköztem.
- megvan amit kerestél? – kérdezte.
- képzeld nem, odaengednél az ajtóhoz. – ripakodtam rá.
- parancsolj. – állt arrébb ahogy érzékeltem. Kikutattam a helyet ahol a kártyát szoktam lehúzni. Tettem amit tenni kellett de semmi.
- nem nyílik. – pánikoltam be.
- bassza meg itt szorultunk. – kezdtem nagyon ideges lenni. Utáltam a sötétet és a vihart. A kettőt együtt meg főleg.
- nyugi nem lesz semmi baj. – suttogta. Majd két dolog történt egyszerre……………………
Hihi, utáljatok és várom a komikat. Határ 5!
Pussss(L) és Köszönöm!
2011. május 16., hétfő
4 fejezet!
Helló, helló.
Késtem,de itt is van. Köszönjétek megint csak Encynek. És ezt a részt most neki ajánlanám, rem tudod mért?! Meg Amynek ha olvassa!
egyéb hozzáfüzni való. Nem biztos hogy elnyeri a tetszéseteket, de ez van. Új határ és egy alku.
Komihatár 5! Utána jön a friss. Alku pedig a feji után olvasható! Nevet még nem tudtam választani, de majd meglesz az is.
Olvassátok és a friss rajtatok múlik!
Pussss(L)
Kstev
UI:iráshibákért bocsi, siettem!
4 fejezet!
- bocsáss meg, túl messzire mentem. – suttogta lehajtott fejjel.
- inkább túl közel. – feleltem kábultan. Félve rám emelete tekintetét s mikor látta nem vagyok éppen magamnál egy széles mosoly jelent meg arcán, majd mélyen a szemembe nézett.
Túl sokáig, túl mélyen. Már kezdtem úgy érezni hogy csók lesz belőle, de szerencsére a telefonja megmentette a pillanatot. Vagyis csak hittem, hogy megmenti. A készülék hangosan csörgött a zsebébe, de ő csak nem akart elszakadni tőlem.
- ne veszed fel? – próbáltam terelni figyelmét.
- nem. – felelte röviden.
- és ha fontos? – próbálkoztam újra. Nagyot sóhajtott majd kivarázsolta zsebéből a készüléket majd beszélni kezdett. Nagy sajnálatomra vagy nem, de még mindig abban a pózban, ezzel engem bilincsben tartva. Gyorsan beszélt. Bárki is volt, hamar le akarta rázni.
- mennem kell. – suttogtam, de válasz nuku. Na jó, én itt elégeltem meg a dolgot. Óvatosan mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól. Értetlen képe láttán majdnem kitört belőlem a nevetés. Menekülőre vettem a figurát ám egy gyors mosolyt még megejtettem. A kocsim rejtekébe bújtam. Remegő kézzel fordítottam el a kulcsot. Nagy hatással volt rám az iménti pár perc vagy óra. Főleg az érintése. A meleg, izmos, férfias mellkast érinteni. Úhh az egész testem remeg tőle még mindig.
Rémülten nézett rám. Tudta mire készülök. Aprót bólintottam majd indítottam. Nem bírtam ki hogy ne nézzek vissza rá. Az a dühös ám csalódott fej. Hát igen. Ez van Mr. Lutz. Engem, ha akarnám, se kapna meg olyan könnyen. Jót vigyorogtam rajta, de hajtotta tovább. Haza a csajaimhoz. Hú, ez elégé kétértelműen hangzik, de nem félre érteni. Ők az életeim, támaszaim, energiáim stb. Nélkülük nem tudnék élni. Oké, Breenél érzem, hogy mostanában kissé eltávolodott tőlem, de Em ugyan azzal a bolondos hévvel szeret. Pedig már a szerelem is rá talált, ő mégsem változott meg tőle. Meg még van két csajszi. Gigi, vele Facen tartom a kapcsolatot. Ann-el pedig mélben. Mindketten Magyarországon élnek. De egyszer kihozom őket, látogatóba vagy egy kicsit hosszabb időre.
Gondolatmenetemből a mobilom vad rezgése a zsebembe, zökkentett ki. Épp megálltam a feljárón, szóval azonnal előhalásztam.
Egy sms, ki mástól mint Kellantól.
„nem ér csak így itt hagyni! :@. Ezért bosszút állok, készül!. Holnap találkozunk! Kellan”
Hát időbe telt mire felolvadt. Bosszú mi? Főleg ha pontos lesz.
Majd meglátjuk Mr. Lutz. Majd meglátjuk.
Kuncogtam magamban majd befelé vettem az irányt. Halkan, szinte már osontam. Nem akartam felkelteni a csajokat. Ám a nappaliból halvány fény és halk sutyorgás jött. Lerámoltam az előszobába majd rögvest a nappaliba mentem. Em volt az, fülén a telefonjával.
- az hittem alszol? – tátogtam mire a telefonra mutatott. Elvigyorodtam majd tátogva megkérdeztem: - Mike az?
Nagy vigyor, s még nagyobb bólintás. Ujjammal jeleztem adja oda a telefont. Hevesen tiltakozott, de csak kivettem a kezéből.
- szerbusz, nagyfiú. – köszöntem bele mire a vonal végén csend támadt hirtelen. Alig bírtam visszafojtani a kikívánkozó nevetésem.
- Chris? – tette fel félve a kérdést.
- ki más. – vigyorogtam majd két lépést hátráltam nehogy Em elkobozza a telefont. Hangosan kifújta a levegőt, majd társalogni kezdtünk, Em feje pedig kezdett minden színben játszani.
- bocsánat hogy félbeszakítalak, szívesen csevegnék, de a kisasszony itt mellettem mindjárt megpukkad. Légy nagyon nagyon rossz és vigyázz a cuki pofidra. De nem sokáig feltartani a hölgyet, mert még karikás lesz a szeme. Puszi szia. – hadartam majd egy nyelvöltés kíséretében visszaadtam a készüléket eredeti gazdájának. Azt még hallottam hogy Mike hangosan nevet és hogy Em próbál mentegetőzni.
Hosszú napom volt így egy jótékony zuhanynak vetettem alá magam majd irány az ágy. Szokásunk volt együtt aludni, ez ma sem történt másképp. Amint lehunytam a szemem Emily vágódott be mellém.
- valaki holnap is korán kel. – dünnyögtem mire rám ugrott.
- én is. – üvöltötte. – holnap hazajönnek. – kontrázta meg még vagy két oktávval.
- mi, kik, mikor, hol, hogyan? – löktem le magamról. De ő nem hagyta annyiba cikizni kezdett.
- eléééééég. – szóltam rá erélyesen. – felkeltjük Breet. – suttogtam.
Mint egy kiscica összegömbölyödött és duzzogni kezdett mint egy négy éves.
- jaj te. – öleltem magamhoz. – nah mesélj kik jönnek haza amiért te képes vagy korán kelni? Szorongattam meg.
- a-a előbb te. Mi volt Mr. Lutzal. – vigyorgott ördögien.
- semmi, aminek te örülnél. – lomboztam le kedvét. Elmeséltem neki töviről hegyire mi volt mire fejbecsapott.
- még hogy semmi. Majdnem csók, ölelés, simogatás, vacsi, sms. – csak úgy fojt belőle a szó. Mint akit felhúztak.
- hé. Munkakapcsolat emlékszel. Meg különben is, én még egyszer nem kezdek sztárral. – mondtam majd bebújtam vissza a takaróm alá.
- hát te tudod, de nem mindegyik egy tapló köcsög. Higgy nekem. – mondta végszóként majd még ő is aludni szeretett volna.
- nem kisasszony, most maga jön. Kik jönnek holnap? – rángattam meg mert már félig aludt. Hihetetlen milyen gyorsan bedobja a szunyát.
- jah. – csillant fel a szeme. – hát Mike és a fiúk. Végre hazajönnek és két teljes hónapig itthon is lesznek. – kezdett el tapsikoni és pattogni mint egy gumi labda.
- nah ez remek. – lelkesedtem be én is. – de hol az az itthon? Itthon-itthon vagy náluk itthon? – kérdeztem mire furcsán nézett rám.
- lefordítva, itt szállásolják el magukat vagy Mikenál? – magyaráztam a szőkeségemnek.
- jah, azt nem tudom. De jön érted, wíííííí. – kezdett el visongani.
Jó tíz percig tartott mire rávettem hogy aludjon is egy keveset, nehogy a szívszerelme meneküljön előle ha meglátja a komás fejét. Erre egy hatalmas nyelvöltés volt a válasz majd közölte hogy csak irigy vagyok, de lefeküdt.
Túl hamar lett reggel. Túl korán keltett az ébresztőm. És Em is túl hamar kiugrott az ágyból. Ő mint a búgócsiga keringte be a házat, én meg alig vonszoltam magam. Hát ezt teszi az emberrel a szerelem.
Egy hatalmas bögre kávé, némi reggeli, majd Bree felnyalábolása a kanapéról és már indulhattam is dolgozni. Hogy ő mért volt ennyire fáradt nem tudom, sőt magamat sem értettem.
Beérve megint csomag fogadott az asztalon. Újabb kupac átnézni való. De szerencsére ma nincs annyi melo. Lightos délelőtt, vendégsereg délben. Így telet a munkaidőm első fele. Közös ebéd a sráccokal majd szó szerint úgy másztam vissza dolgozni.
- degeszre ettem magam. – panaszkodott Bree elnyúlva a kanapén.
- hasonlóan érzem magam én is. – bólintottam rá majd mellé feküdtem. Ott fetrengtünk mikor megcsörrent a telefon.
- fel kéne venni. – nyöszörgött de meg nem mozdult volna.
- ja. – válaszoltam majd az asztalomhoz kullogtam.
- halló. – szóltam bele ám a hang hallatán majdnem kiesett a kezemből a telefon……………….
Gonosz vagyok mi, de valahol be kell fejezni nem?! Új határ 5! Utána jön a friss. Viszont az RS-t ki kell érdemelni szóval ha több lesz akk az is jön, lehet. Rajtatok múlik!
Pussss(L)
Késtem,de itt is van. Köszönjétek megint csak Encynek. És ezt a részt most neki ajánlanám, rem tudod mért?! Meg Amynek ha olvassa!
egyéb hozzáfüzni való. Nem biztos hogy elnyeri a tetszéseteket, de ez van. Új határ és egy alku.
Komihatár 5! Utána jön a friss. Alku pedig a feji után olvasható! Nevet még nem tudtam választani, de majd meglesz az is.
Olvassátok és a friss rajtatok múlik!
Pussss(L)
Kstev
UI:iráshibákért bocsi, siettem!
4 fejezet!
- bocsáss meg, túl messzire mentem. – suttogta lehajtott fejjel.
- inkább túl közel. – feleltem kábultan. Félve rám emelete tekintetét s mikor látta nem vagyok éppen magamnál egy széles mosoly jelent meg arcán, majd mélyen a szemembe nézett.
Túl sokáig, túl mélyen. Már kezdtem úgy érezni hogy csók lesz belőle, de szerencsére a telefonja megmentette a pillanatot. Vagyis csak hittem, hogy megmenti. A készülék hangosan csörgött a zsebébe, de ő csak nem akart elszakadni tőlem.
- ne veszed fel? – próbáltam terelni figyelmét.
- nem. – felelte röviden.
- és ha fontos? – próbálkoztam újra. Nagyot sóhajtott majd kivarázsolta zsebéből a készüléket majd beszélni kezdett. Nagy sajnálatomra vagy nem, de még mindig abban a pózban, ezzel engem bilincsben tartva. Gyorsan beszélt. Bárki is volt, hamar le akarta rázni.
- mennem kell. – suttogtam, de válasz nuku. Na jó, én itt elégeltem meg a dolgot. Óvatosan mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól. Értetlen képe láttán majdnem kitört belőlem a nevetés. Menekülőre vettem a figurát ám egy gyors mosolyt még megejtettem. A kocsim rejtekébe bújtam. Remegő kézzel fordítottam el a kulcsot. Nagy hatással volt rám az iménti pár perc vagy óra. Főleg az érintése. A meleg, izmos, férfias mellkast érinteni. Úhh az egész testem remeg tőle még mindig.
Rémülten nézett rám. Tudta mire készülök. Aprót bólintottam majd indítottam. Nem bírtam ki hogy ne nézzek vissza rá. Az a dühös ám csalódott fej. Hát igen. Ez van Mr. Lutz. Engem, ha akarnám, se kapna meg olyan könnyen. Jót vigyorogtam rajta, de hajtotta tovább. Haza a csajaimhoz. Hú, ez elégé kétértelműen hangzik, de nem félre érteni. Ők az életeim, támaszaim, energiáim stb. Nélkülük nem tudnék élni. Oké, Breenél érzem, hogy mostanában kissé eltávolodott tőlem, de Em ugyan azzal a bolondos hévvel szeret. Pedig már a szerelem is rá talált, ő mégsem változott meg tőle. Meg még van két csajszi. Gigi, vele Facen tartom a kapcsolatot. Ann-el pedig mélben. Mindketten Magyarországon élnek. De egyszer kihozom őket, látogatóba vagy egy kicsit hosszabb időre.
Gondolatmenetemből a mobilom vad rezgése a zsebembe, zökkentett ki. Épp megálltam a feljárón, szóval azonnal előhalásztam.
Egy sms, ki mástól mint Kellantól.
„nem ér csak így itt hagyni! :@. Ezért bosszút állok, készül!. Holnap találkozunk! Kellan”
Hát időbe telt mire felolvadt. Bosszú mi? Főleg ha pontos lesz.
Majd meglátjuk Mr. Lutz. Majd meglátjuk.
Kuncogtam magamban majd befelé vettem az irányt. Halkan, szinte már osontam. Nem akartam felkelteni a csajokat. Ám a nappaliból halvány fény és halk sutyorgás jött. Lerámoltam az előszobába majd rögvest a nappaliba mentem. Em volt az, fülén a telefonjával.
- az hittem alszol? – tátogtam mire a telefonra mutatott. Elvigyorodtam majd tátogva megkérdeztem: - Mike az?
Nagy vigyor, s még nagyobb bólintás. Ujjammal jeleztem adja oda a telefont. Hevesen tiltakozott, de csak kivettem a kezéből.
- szerbusz, nagyfiú. – köszöntem bele mire a vonal végén csend támadt hirtelen. Alig bírtam visszafojtani a kikívánkozó nevetésem.
- Chris? – tette fel félve a kérdést.
- ki más. – vigyorogtam majd két lépést hátráltam nehogy Em elkobozza a telefont. Hangosan kifújta a levegőt, majd társalogni kezdtünk, Em feje pedig kezdett minden színben játszani.
- bocsánat hogy félbeszakítalak, szívesen csevegnék, de a kisasszony itt mellettem mindjárt megpukkad. Légy nagyon nagyon rossz és vigyázz a cuki pofidra. De nem sokáig feltartani a hölgyet, mert még karikás lesz a szeme. Puszi szia. – hadartam majd egy nyelvöltés kíséretében visszaadtam a készüléket eredeti gazdájának. Azt még hallottam hogy Mike hangosan nevet és hogy Em próbál mentegetőzni.
Hosszú napom volt így egy jótékony zuhanynak vetettem alá magam majd irány az ágy. Szokásunk volt együtt aludni, ez ma sem történt másképp. Amint lehunytam a szemem Emily vágódott be mellém.
- valaki holnap is korán kel. – dünnyögtem mire rám ugrott.
- én is. – üvöltötte. – holnap hazajönnek. – kontrázta meg még vagy két oktávval.
- mi, kik, mikor, hol, hogyan? – löktem le magamról. De ő nem hagyta annyiba cikizni kezdett.
- eléééééég. – szóltam rá erélyesen. – felkeltjük Breet. – suttogtam.
Mint egy kiscica összegömbölyödött és duzzogni kezdett mint egy négy éves.
- jaj te. – öleltem magamhoz. – nah mesélj kik jönnek haza amiért te képes vagy korán kelni? Szorongattam meg.
- a-a előbb te. Mi volt Mr. Lutzal. – vigyorgott ördögien.
- semmi, aminek te örülnél. – lomboztam le kedvét. Elmeséltem neki töviről hegyire mi volt mire fejbecsapott.
- még hogy semmi. Majdnem csók, ölelés, simogatás, vacsi, sms. – csak úgy fojt belőle a szó. Mint akit felhúztak.
- hé. Munkakapcsolat emlékszel. Meg különben is, én még egyszer nem kezdek sztárral. – mondtam majd bebújtam vissza a takaróm alá.
- hát te tudod, de nem mindegyik egy tapló köcsög. Higgy nekem. – mondta végszóként majd még ő is aludni szeretett volna.
- nem kisasszony, most maga jön. Kik jönnek holnap? – rángattam meg mert már félig aludt. Hihetetlen milyen gyorsan bedobja a szunyát.
- jah. – csillant fel a szeme. – hát Mike és a fiúk. Végre hazajönnek és két teljes hónapig itthon is lesznek. – kezdett el tapsikoni és pattogni mint egy gumi labda.
- nah ez remek. – lelkesedtem be én is. – de hol az az itthon? Itthon-itthon vagy náluk itthon? – kérdeztem mire furcsán nézett rám.
- lefordítva, itt szállásolják el magukat vagy Mikenál? – magyaráztam a szőkeségemnek.
- jah, azt nem tudom. De jön érted, wíííííí. – kezdett el visongani.
Jó tíz percig tartott mire rávettem hogy aludjon is egy keveset, nehogy a szívszerelme meneküljön előle ha meglátja a komás fejét. Erre egy hatalmas nyelvöltés volt a válasz majd közölte hogy csak irigy vagyok, de lefeküdt.
Túl hamar lett reggel. Túl korán keltett az ébresztőm. És Em is túl hamar kiugrott az ágyból. Ő mint a búgócsiga keringte be a házat, én meg alig vonszoltam magam. Hát ezt teszi az emberrel a szerelem.
Egy hatalmas bögre kávé, némi reggeli, majd Bree felnyalábolása a kanapéról és már indulhattam is dolgozni. Hogy ő mért volt ennyire fáradt nem tudom, sőt magamat sem értettem.
Beérve megint csomag fogadott az asztalon. Újabb kupac átnézni való. De szerencsére ma nincs annyi melo. Lightos délelőtt, vendégsereg délben. Így telet a munkaidőm első fele. Közös ebéd a sráccokal majd szó szerint úgy másztam vissza dolgozni.
- degeszre ettem magam. – panaszkodott Bree elnyúlva a kanapén.
- hasonlóan érzem magam én is. – bólintottam rá majd mellé feküdtem. Ott fetrengtünk mikor megcsörrent a telefon.
- fel kéne venni. – nyöszörgött de meg nem mozdult volna.
- ja. – válaszoltam majd az asztalomhoz kullogtam.
- halló. – szóltam bele ám a hang hallatán majdnem kiesett a kezemből a telefon……………….
Gonosz vagyok mi, de valahol be kell fejezni nem?! Új határ 5! Utána jön a friss. Viszont az RS-t ki kell érdemelni szóval ha több lesz akk az is jön, lehet. Rajtatok múlik!
Pussss(L)
2011. május 8., vasárnap
Valami más Tőlem! 3 fejezet!
Nos kedveskéim elérkezett az a hamarossan. Meglehet köszönni Encinek, hogy most olvasni tudtok most. Tudom tudom hogy a szavazás vége mi lett. De megértéseteket kérem az RS töri fojtatásához. Ahhoz még kell nekem egy kis idő. amint látjátok ez most a másik. Nem tudom ehhez jobban jön az ihlet(vajon mért is?:D) Nem egész három oldal, pokoli függővég és hogy még jobbb napotok legyen a végén egy meglepi!
Ennyi lennne. Várom a komikat. Határ ennél először egy nagy 10es! Utána jön a fojtatás. És ha minden igaz, akkor jövöhéten talán felkerül az RS fojtatás. Nem igérek semmit, szóval. Aki maradni akar igy is annak örülök. Aki nem az meg megy. Ez van.
Pussssss(L)
Kstev
3 fejezet!
Christiana
- nah ki van itt? – tipegett be az ajtón imádott barátnőm, lelkitársam, a világ legjobb énekese. És még sorolhatnám a jelzőket, órákig. Se szó, se beszéd és már a nyakában voltunk, mind a ketten.
- tudom jól, hogy hiányoztam. Viszont nem kell megfojtani. – nyöszörögte karjaink közt.
Ezen jót kuncogtunk majd még szorosabban öleltük magunkhoz. Ott álltunk, már vagy tíz perce mikor nyílt az ajtó, megint.
- elnézést hogy megzavarom az idillt, de egy csomagot hoztam Christiana Goldwin néven.
- ó igen, én vagyok. – bontakoztam ki a csajok bűvköréből. Fiatal csávó volt. Míg én a papírt írtam alá, ő addig feltűnően végigmérte a másik két személyt.
- köszönöm. – szóltam rá mire az azt se tudta hol van. Kivettem a kezéből a csomagot majd egy határozott nézéssel jeleztem, mehetne.
- húz ez aztán…..wáó. – jegyezték meg mindketten egyszerre. A nyáluk szinte csorgott a csávó után.
- miután kiábrándoztátok magatokat, velem is igazán foglalkozhatnátok. Ha már kénytelen vagyok kihagyni a napot a végett a majom végett. – duruzsoltam miközben a dobozt próbáltam kibontani.
- jaja tényleg te is itt vagy. – nevette fel Bree. Ilyenkor legszívesebb megfojtanám.
- jé, tényleg. – kuncogott Em is majd rám vetették magukat. Elkezdtek csiklandozni, amit annyira utáltam.
- nah még mindig lógatod az orrod? – kérdezte Em némi szünetet beiktatva a kínzásomba.
- má már nem. – fuldokoltam.
- helyes. – pacsiztak össze majd a kanapéra húztak magukkal.
Fél óra néma fetrengés után én voltam az aki megtörte a csendet.
- lányok, tényleg nagyon sajnálom a mai napot. – néztem rájuk felváltva.
- ugyan már, lesz még alkalmunk egymásra, ne félj. – nézett mélyen, ígérettel teli szemekkel, szemembe Emily.
- tudom, de akkor is. – hajtottam le fejem.
- nah ne kezd már előröl mert újra megkínzunk. – ütött vállba Bree, Em pedig helyeslően bólintott.
- örültek. – öltöttem rájuk nyelvem majd közelebb húztam magamhoz őket. Ők azok akik életben tartanak. Így ölelkeztünk vagy tíz percig mikor az órára esett a pillantásom.
- jesszus mindjárt itt van. – ugrottam fel.
- még hogy nem érdekli. – néztek egymásra majd nevetni kezdtek.
- mint pasi nem, de viszont az állásommal játszom ha nem lesz kész a műterem mire ideér. – hadartam majd sebtibe felnyitottam a dobozt.
- de ez…. ez nem is az. – rogytam le a székre, amint megláttam a doboz tartalmát. Ugyanis abban nem Kellan papírja volt, hanem a Vanity Fair fotósorozat képe.
- mi az? – léptek mellém a csajok.
- csupán csak annyit hogy ma éjszakáznom kell, amúgy meg a másik. Most már halvány lila gőzöm sincs miben kell lefotóznom Mr. Lutz-t. – temette kezeim közé arcom.
- maradunk. – felelték egyszerre mire én felkaptam a fejem.
- nem azt nem engedem. Ez az én feladatom, megbirkózom vele. Meg kell birkóznom vele. – az utolsó szavak már inkább a magam meggyőzésére mondtam, mintsem az övékére.
- figyelj, tudjuk hogy minden vágyad kettesben maradni a félistennel. – kezdett bele Em mire heves tiltakozásba szerettem volna kezdeni, ám leintett.
- de a barátnőnk vagy ezért segítünk. Hisz tudod. Jóban-rosszban, örökké együtt! – nézett mélyen a szemembe.
- tudom és igen. Ám akkor sem. Menjetek nyugodtan, én elleszek. Majd holnap találkozunk. – kezdtem őket kifelé tuszkolni.
- hát te tudod, de ha baj van, esetleg Kellan nem bírna magával, tudod a számunk. – kacsintott rám Em majd két-két puszi után eltűntek. Nem is ő lenne, ha ezt itt és most el nem ejtette volna. De mégsem tudom rá haragudni, a fenébe is. Dühöngtem magamban, majd inkább jobbnak láttam nekiesni azoknak a képeknek. Addig is elfoglalom magam míg meg nem érkezik.
A tervem bejött, nagyon is. Mikor felnéztem az óra az már este nyolcat mutatott. Bárcsak minden így sikerülne. Viszont a félnótás még mindig nem volt sehol. Tehát a sztároknál a késem szó az bő négy óra késést jelent. Hát ebből nem eszik. Igaz volt még hátra legalább száz darab kép, de az majd ráér holnap is.
- annyi időt kapsz még, ameddig összepakolom ezeket itt. – mondtam ki hangosan a fenyegetésem. Remek most már magamban beszélek. Még szerencse hogy nem jött rá válasz. Az hiszem akkor helyben szívinfarktust kaptam volna.
Lassan pakoltam, hátha beesik. De semmi.
- jól van Lutz, te akartad. Nem fotózom le az a sztár fejed, soha. – jött ki hangosan már megint az újabb fenyegetés. Rendben, ha ezt így fojtatod mehetsz a diliházba. Szóltam magamra immár némán majd összeszedve a táskám és a kulcsom elindultam kifelé.
Épp a riasztót élesítettem mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
- amint látom, nagyon elkéstem. – ettől a pár szótól sikítással egybekötve akkorát ugrottam mint még soha. Pechemre pedig minden kirepült a kezemből. És hogy még ez ne legyen elég a táskám fél tartalma a járdán végezte.
- bassza meg. – káromkodtam el magam, majd leguggoltam összeszedni a holmim.
- megijesztettem, bocsásson meg. – guggolt mellém.
- nem kicsit. – sziszegtem. Hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ám a sors mindig rám cáfol. A mobilom vad csörömpöléssel kelt életre Kellan kezében. Már vagy tíz perce ott zenélt a kezébe mikor feleszmélt és átadta.
- nah végre. – sóhajtott egy nagyot Em. – ne értsd félre, nem anyáskodni akarok csak aggódom. Merre jársz? – hadarta egy szuszra.
- semmi gond. Épp indulok haza. – mondtam majd egy gyilkos pillantást intéztem Kellan felé.
- rendben, vigyázz magadra hazafele. Én lefekszem. – jött a válasz.
- rendben. Szia puss, jóét. – mondtam majd megvártam míg ő is elköszön, végül letettem.
- mielőtt nekem esne, nem direkt késtem ennyit. – emelte szívére a kezét.
- aha. – dünnyögtem majd a kocsim felé vettem az irányt. Ő pedig vette azt a bátorságot, hogy a kezem után nyúlt és megállított.
- mit képzel. – néztem jelentőségteljesen kezére ami az enyémet tartotta fogva.
- bocsásson meg, de szeretném megmagyarázni és nem haragban elválni magától. Ugyanis együtt kell hogy dolgozzunk. – mondta szelíden majd elengedett.
- meg van bocsájtva. Viszont semmi magyarázatot nem kell tennie. És az együtt dolgozás sem muszáj. Van vagy fél tucat fotós még rajtam kívül Los Angelesben. – most én voltam az aki szelíden beszélt. Látszott rajta tetszik neki hogy nem hunyászkodtam meg. Ezért is nem bírta ki hogy ne szóljon vissza.
- mindenkivel ilyen? – kérdezte s közben tüzetesen végigmért.
- többnyire. – sóhajtottam. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.
- értem. – motyogta majd még jobban végigmért. Nah nem, ezt nem engedem. Velem nem fogsz kikezdeni.
- esetleg óhajt még valamit Mr. Lutz vagy mehetnék is. – szűrtem a fogaimon keresztül.
- igen, óhajtok. – lépett közelebb. – tegezz, légyszíves. – nézett mélyen a szemembe. Anyám azok a csodás kék szemek. Ámultam el, s hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Mosolyogva konstatálta hogy elérte amit akart. Ergo levett a lábamról egyetlen nézéssel. De még milyen nézéssel. Istenem, ez lesz a vesztem. Nem Chris, ezt most fejezd be. Ő csak egy sztárocska, akinek max egy menetre kellenél. És ebből tudod, többet nem kérsz. Szóltam magamra, ami szerencsére hatott is.
- esetleg lehet róla szó. – mondtam kis idő múlva. – még valami? – kérdeztem rá, miután ő csak bámult engem.
- igen, mi lesz így a fotózással? – mondta s végre már nem vizslatott azokkal az éhes szemeivel.
- hát ma már biztos hogy nem áll módomban lefényképezni. – hadartam mire rosszallóan nézett rám.
- akarom mondani ma már biztos nem fényképezlek le, viszont holnap hívjon vissza az ügynököd, újabb időpontért. – hadartam. Már igen mehetnékem volt. A mai nap kikészített.
- értem, megmondom neki. – bólintott.
- hát akkor jó éjt Kellan. – köszöntem el majd meg sem álltam a kocsimig.
- gondolom arra esélyem sincs hogy el gyere velem vacsorázni. – kiáltott utánam. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, mire amaz önelégülten mosolygott. Gondolom a reakciómon. Három lépéssel, nem többel szelte át a köztünk lévő távolságot. S megállt közvetlen előttem. Most vettem észre milyen magas és hogy milyen izmos. És az illata valami egészem bódító. Úr isten, mi van velem? Tettem fel a költői kérdést miközben farkasszemet néztünk. Azok a szemek, istenem. Olvadtam mint a fagyi. Csak néztük és néztük egymást. Tudtam ez nem lesz jó ötlet, ugyanis együtt kell dolgoznunk. És hát nem lenne szépe ha……. Nem erre még gondolnod sem szabad. Törtem valami kijózanítón a fejem, de csak nem bírtam szabadulni.
- nos? – törte meg ő a csendet, s óvatosan kisimított egy kósza hajszálat az arcomból.
Nagyon nem tudtam mit kéne tennem és főleg azt hogy mit kéne mondanom. Ott álltam előtte teljes kábulatban. Bármit tehetett volna velem. Erre csak ennyit reagált………
Ime a meglepi:
(nyammmmmm:D)
UI: ha mindenki kellően leolvadt a székről és kifojatta az össze nyálát akkor már sejtheti a fojtatást. Komihatár 10! És még vmi. Kellene ennek a storynak egy frappáns név. Ötleteket várom komiba,chatbe. Hajrá, hajrá.
Csak RAJTATOK MÚLIK mikor jöjjön a kövi rész!! :D
Puss(L)
Ennyi lennne. Várom a komikat. Határ ennél először egy nagy 10es! Utána jön a fojtatás. És ha minden igaz, akkor jövöhéten talán felkerül az RS fojtatás. Nem igérek semmit, szóval. Aki maradni akar igy is annak örülök. Aki nem az meg megy. Ez van.
Pussssss(L)
Kstev
3 fejezet!
Christiana
- nah ki van itt? – tipegett be az ajtón imádott barátnőm, lelkitársam, a világ legjobb énekese. És még sorolhatnám a jelzőket, órákig. Se szó, se beszéd és már a nyakában voltunk, mind a ketten.
- tudom jól, hogy hiányoztam. Viszont nem kell megfojtani. – nyöszörögte karjaink közt.
Ezen jót kuncogtunk majd még szorosabban öleltük magunkhoz. Ott álltunk, már vagy tíz perce mikor nyílt az ajtó, megint.
- elnézést hogy megzavarom az idillt, de egy csomagot hoztam Christiana Goldwin néven.
- ó igen, én vagyok. – bontakoztam ki a csajok bűvköréből. Fiatal csávó volt. Míg én a papírt írtam alá, ő addig feltűnően végigmérte a másik két személyt.
- köszönöm. – szóltam rá mire az azt se tudta hol van. Kivettem a kezéből a csomagot majd egy határozott nézéssel jeleztem, mehetne.
- húz ez aztán…..wáó. – jegyezték meg mindketten egyszerre. A nyáluk szinte csorgott a csávó után.
- miután kiábrándoztátok magatokat, velem is igazán foglalkozhatnátok. Ha már kénytelen vagyok kihagyni a napot a végett a majom végett. – duruzsoltam miközben a dobozt próbáltam kibontani.
- jaja tényleg te is itt vagy. – nevette fel Bree. Ilyenkor legszívesebb megfojtanám.
- jé, tényleg. – kuncogott Em is majd rám vetették magukat. Elkezdtek csiklandozni, amit annyira utáltam.
- nah még mindig lógatod az orrod? – kérdezte Em némi szünetet beiktatva a kínzásomba.
- má már nem. – fuldokoltam.
- helyes. – pacsiztak össze majd a kanapéra húztak magukkal.
Fél óra néma fetrengés után én voltam az aki megtörte a csendet.
- lányok, tényleg nagyon sajnálom a mai napot. – néztem rájuk felváltva.
- ugyan már, lesz még alkalmunk egymásra, ne félj. – nézett mélyen, ígérettel teli szemekkel, szemembe Emily.
- tudom, de akkor is. – hajtottam le fejem.
- nah ne kezd már előröl mert újra megkínzunk. – ütött vállba Bree, Em pedig helyeslően bólintott.
- örültek. – öltöttem rájuk nyelvem majd közelebb húztam magamhoz őket. Ők azok akik életben tartanak. Így ölelkeztünk vagy tíz percig mikor az órára esett a pillantásom.
- jesszus mindjárt itt van. – ugrottam fel.
- még hogy nem érdekli. – néztek egymásra majd nevetni kezdtek.
- mint pasi nem, de viszont az állásommal játszom ha nem lesz kész a műterem mire ideér. – hadartam majd sebtibe felnyitottam a dobozt.
- de ez…. ez nem is az. – rogytam le a székre, amint megláttam a doboz tartalmát. Ugyanis abban nem Kellan papírja volt, hanem a Vanity Fair fotósorozat képe.
- mi az? – léptek mellém a csajok.
- csupán csak annyit hogy ma éjszakáznom kell, amúgy meg a másik. Most már halvány lila gőzöm sincs miben kell lefotóznom Mr. Lutz-t. – temette kezeim közé arcom.
- maradunk. – felelték egyszerre mire én felkaptam a fejem.
- nem azt nem engedem. Ez az én feladatom, megbirkózom vele. Meg kell birkóznom vele. – az utolsó szavak már inkább a magam meggyőzésére mondtam, mintsem az övékére.
- figyelj, tudjuk hogy minden vágyad kettesben maradni a félistennel. – kezdett bele Em mire heves tiltakozásba szerettem volna kezdeni, ám leintett.
- de a barátnőnk vagy ezért segítünk. Hisz tudod. Jóban-rosszban, örökké együtt! – nézett mélyen a szemembe.
- tudom és igen. Ám akkor sem. Menjetek nyugodtan, én elleszek. Majd holnap találkozunk. – kezdtem őket kifelé tuszkolni.
- hát te tudod, de ha baj van, esetleg Kellan nem bírna magával, tudod a számunk. – kacsintott rám Em majd két-két puszi után eltűntek. Nem is ő lenne, ha ezt itt és most el nem ejtette volna. De mégsem tudom rá haragudni, a fenébe is. Dühöngtem magamban, majd inkább jobbnak láttam nekiesni azoknak a képeknek. Addig is elfoglalom magam míg meg nem érkezik.
A tervem bejött, nagyon is. Mikor felnéztem az óra az már este nyolcat mutatott. Bárcsak minden így sikerülne. Viszont a félnótás még mindig nem volt sehol. Tehát a sztároknál a késem szó az bő négy óra késést jelent. Hát ebből nem eszik. Igaz volt még hátra legalább száz darab kép, de az majd ráér holnap is.
- annyi időt kapsz még, ameddig összepakolom ezeket itt. – mondtam ki hangosan a fenyegetésem. Remek most már magamban beszélek. Még szerencse hogy nem jött rá válasz. Az hiszem akkor helyben szívinfarktust kaptam volna.
Lassan pakoltam, hátha beesik. De semmi.
- jól van Lutz, te akartad. Nem fotózom le az a sztár fejed, soha. – jött ki hangosan már megint az újabb fenyegetés. Rendben, ha ezt így fojtatod mehetsz a diliházba. Szóltam magamra immár némán majd összeszedve a táskám és a kulcsom elindultam kifelé.
Épp a riasztót élesítettem mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
- amint látom, nagyon elkéstem. – ettől a pár szótól sikítással egybekötve akkorát ugrottam mint még soha. Pechemre pedig minden kirepült a kezemből. És hogy még ez ne legyen elég a táskám fél tartalma a járdán végezte.
- bassza meg. – káromkodtam el magam, majd leguggoltam összeszedni a holmim.
- megijesztettem, bocsásson meg. – guggolt mellém.
- nem kicsit. – sziszegtem. Hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ám a sors mindig rám cáfol. A mobilom vad csörömpöléssel kelt életre Kellan kezében. Már vagy tíz perce ott zenélt a kezébe mikor feleszmélt és átadta.
- nah végre. – sóhajtott egy nagyot Em. – ne értsd félre, nem anyáskodni akarok csak aggódom. Merre jársz? – hadarta egy szuszra.
- semmi gond. Épp indulok haza. – mondtam majd egy gyilkos pillantást intéztem Kellan felé.
- rendben, vigyázz magadra hazafele. Én lefekszem. – jött a válasz.
- rendben. Szia puss, jóét. – mondtam majd megvártam míg ő is elköszön, végül letettem.
- mielőtt nekem esne, nem direkt késtem ennyit. – emelte szívére a kezét.
- aha. – dünnyögtem majd a kocsim felé vettem az irányt. Ő pedig vette azt a bátorságot, hogy a kezem után nyúlt és megállított.
- mit képzel. – néztem jelentőségteljesen kezére ami az enyémet tartotta fogva.
- bocsásson meg, de szeretném megmagyarázni és nem haragban elválni magától. Ugyanis együtt kell hogy dolgozzunk. – mondta szelíden majd elengedett.
- meg van bocsájtva. Viszont semmi magyarázatot nem kell tennie. És az együtt dolgozás sem muszáj. Van vagy fél tucat fotós még rajtam kívül Los Angelesben. – most én voltam az aki szelíden beszélt. Látszott rajta tetszik neki hogy nem hunyászkodtam meg. Ezért is nem bírta ki hogy ne szóljon vissza.
- mindenkivel ilyen? – kérdezte s közben tüzetesen végigmért.
- többnyire. – sóhajtottam. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.
- értem. – motyogta majd még jobban végigmért. Nah nem, ezt nem engedem. Velem nem fogsz kikezdeni.
- esetleg óhajt még valamit Mr. Lutz vagy mehetnék is. – szűrtem a fogaimon keresztül.
- igen, óhajtok. – lépett közelebb. – tegezz, légyszíves. – nézett mélyen a szemembe. Anyám azok a csodás kék szemek. Ámultam el, s hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Mosolyogva konstatálta hogy elérte amit akart. Ergo levett a lábamról egyetlen nézéssel. De még milyen nézéssel. Istenem, ez lesz a vesztem. Nem Chris, ezt most fejezd be. Ő csak egy sztárocska, akinek max egy menetre kellenél. És ebből tudod, többet nem kérsz. Szóltam magamra, ami szerencsére hatott is.
- esetleg lehet róla szó. – mondtam kis idő múlva. – még valami? – kérdeztem rá, miután ő csak bámult engem.
- igen, mi lesz így a fotózással? – mondta s végre már nem vizslatott azokkal az éhes szemeivel.
- hát ma már biztos hogy nem áll módomban lefényképezni. – hadartam mire rosszallóan nézett rám.
- akarom mondani ma már biztos nem fényképezlek le, viszont holnap hívjon vissza az ügynököd, újabb időpontért. – hadartam. Már igen mehetnékem volt. A mai nap kikészített.
- értem, megmondom neki. – bólintott.
- hát akkor jó éjt Kellan. – köszöntem el majd meg sem álltam a kocsimig.
- gondolom arra esélyem sincs hogy el gyere velem vacsorázni. – kiáltott utánam. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, mire amaz önelégülten mosolygott. Gondolom a reakciómon. Három lépéssel, nem többel szelte át a köztünk lévő távolságot. S megállt közvetlen előttem. Most vettem észre milyen magas és hogy milyen izmos. És az illata valami egészem bódító. Úr isten, mi van velem? Tettem fel a költői kérdést miközben farkasszemet néztünk. Azok a szemek, istenem. Olvadtam mint a fagyi. Csak néztük és néztük egymást. Tudtam ez nem lesz jó ötlet, ugyanis együtt kell dolgoznunk. És hát nem lenne szépe ha……. Nem erre még gondolnod sem szabad. Törtem valami kijózanítón a fejem, de csak nem bírtam szabadulni.
- nos? – törte meg ő a csendet, s óvatosan kisimított egy kósza hajszálat az arcomból.
Nagyon nem tudtam mit kéne tennem és főleg azt hogy mit kéne mondanom. Ott álltam előtte teljes kábulatban. Bármit tehetett volna velem. Erre csak ennyit reagált………
Ime a meglepi:
(nyammmmmm:D)
UI: ha mindenki kellően leolvadt a székről és kifojatta az össze nyálát akkor már sejtheti a fojtatást. Komihatár 10! És még vmi. Kellene ennek a storynak egy frappáns név. Ötleteket várom komiba,chatbe. Hajrá, hajrá.
Csak RAJTATOK MÚLIK mikor jöjjön a kövi rész!! :D
Puss(L)
2011. április 27., szerda
Dijjak sokasága:D
Nos kedveseim a díjak csak úgy dölnek a blogomra, pedig hát...... Nem komentálom, tudjátok ti azt nagyon jól. Viszont könnyes szemmel és hatalmas vigyorral arcomon olvastam a Cahtben hogy meglepi. Nah meg azt hogy ma tettem fel a másik töri második fejijét erre már három komit kaptam!:D Annyira boldoggá tesz, de tényleg!:D
De most a teendőim:
Ezt a díjat drága Gabicámtól és számomra még kissé ismeretlen Dórytól kaptam!(L)
Nagyon nagyon Széééépen Köszönöm Nektek!(L)
Szabályok, de azok azért vannak hogy felrugjuk szóval nem teljesítem!:D
Nah jó csak félig tudom amúgy is. Az 5-ből 3-om.(1,2,5 teljesítve) A 3-dik azért nem megy mivel ti már körbeosztogattátok szóval:
Én csak egyetlen embernek küldeném, aki két nappal ezelőtt felforgatta az életem a blogja és saját lénye által. Teljesen Linkin Park és Mike Shinoda fanná tett(LLLL) Ő pedig nem más mint
Amy:http://love-on-the-linkinpark-stage.blogspot.com/
Tehát neki megy ez a díj és még a másik négy is megosztva velük:
Gabica:http://almomavegzetem.blogspot.com/
May:http://egyptian-love.blogspot.com/
Számomra ez a három csaj és blog az első(bunkó vagyok de ez van, mást meg amúgy sem ismerek)
Tehát mégegyszer Köszönöm a díjjakat és igyelezni fogok hogy viszonozni tudjam!
Pusssss
Kstev
ezek lennének:
(Amy)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
De most a teendőim:
Ezt a díjat drága Gabicámtól és számomra még kissé ismeretlen Dórytól kaptam!(L)
Nagyon nagyon Széééépen Köszönöm Nektek!(L)
Szabályok, de azok azért vannak hogy felrugjuk szóval nem teljesítem!:D
Nah jó csak félig tudom amúgy is. Az 5-ből 3-om.(1,2,5 teljesítve) A 3-dik azért nem megy mivel ti már körbeosztogattátok szóval:
Én csak egyetlen embernek küldeném, aki két nappal ezelőtt felforgatta az életem a blogja és saját lénye által. Teljesen Linkin Park és Mike Shinoda fanná tett(LLLL) Ő pedig nem más mint
Amy:http://love-on-the-linkinpark-stage.blogspot.com/
Tehát neki megy ez a díj és még a másik négy is megosztva velük:
Gabica:http://almomavegzetem.blogspot.com/
May:http://egyptian-love.blogspot.com/
Számomra ez a három csaj és blog az első(bunkó vagyok de ez van, mást meg amúgy sem ismerek)
Tehát mégegyszer Köszönöm a díjjakat és igyelezni fogok hogy viszonozni tudjam!
Pusssss
Kstev
ezek lennének:
(Amy)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
Valami más tőlem! 2 feji!
Igen- igen. Jól látjátok. Nem bírtam magammal. És a szavazás végét sem tudom megvárni. Nah meg persze a nyigásoknak sem:D
Itt a kövi feji. Örüljetek. Nem a megszokott szabványméret, de remélem tetszeni fog.
Pussss(L)
Kstev
Christiana
- halló? – szóltam bele félénken.
- jó napot megint én vagyok. – jött a válasz. Ó istenem, mit vétettem? Döntésképtelen vagyok, erre még pár perc gondolkodási időt sem kapok. Az órára nézve viszont rákellett döbbenem, nincs igazam. Több mint fél órája mondtam hogy visszahívom. Nem csoda hát, hogy ő hív engem.
- tehát hogy döntött? – szólt újra mitől én köpni nyelni nem tudtam.
Bree az arcomat vizslatta. Eltátogtam neki hogy megint az ügynök az. Mire ő egy mosoly kíséretében elmutogatta, hogy felhívja Emilyt, majd egy kacsintás és már el is tűnt. Szép barátnő mondhatom. Ám ezek ellenére sem tudom utálni érte.
- vállalom. – hadartam egy szuszra majd vártam. Csend, pötyögés, majd megint csend. Már azon voltam most rögtön visszamondom az egészet, mikor megszólalt.
- sajnos a három helyett, négy lenne az alkalmasabb. Nem okoz Önnek gondot? – kérdezte udvariasan. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy de igen. Ám ezt nem tehetem meg. Ez a munkám, ebből élek meg. És ami a legfontosabb. Minél több híresség fordul meg nálam, annál ismertebbé válok. De akarom én ezt? Töprengtem el picit. Visszaszállni a mókuskerékbe. De ha engem választottak és áldoz időt arra hogy megfűzzön, akkor fontos lehet nekik.
- legyen. – sóhajtottam nagyot.
- sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Kellan négyre ott lesz. További szép napot! – mondta majd letette. Bunkó. Még hogy sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Ha, vicces mondhatom. Meglátszik hogy ez is csak férfiból van. Zsörtölődtem mikor barátnőm lépdelt befelé az ajtón.
- nah? – huppant le a fotelba.
- jön, négyre. – feleltem unottan majd a papírokkal kezdtem foglalkozni.
- és ezt csak így mondod. – pattant fel majd rémes hangon elutánozta amit én mondtam az előbb.
- képzeld, igen. – dobtam az asztalra az éppen kezemben lévő aktát.
- ő is csak egy sztárocska, úgy mint a többi. Lefotózom aztán viszont látás. – morogtam mérgesen.
- én mondom, fogsz te még mást mondani. Főleg ha majd meglátod. – mondta, majd egy száz wattos mosoly kíséretében az asztalához sétált.
- lefotózom azt viszont látás. – dünnyögte mire én mérgesen néztem rá.
- látnád magad ilyenkor. Olyan vagy mint egy megöregedett apáca. – zsörtölődött tovább.
- ha-ha nagyon vicces. – mosolyogtam rá.
– de tudtom szerint te ki se látsz a munkából, szóval ideje lenne most már azt is elkezdeni. És az én magánéletemet meg békén hagyni. – mondtam majd elétettem a napi anyagot.
- magánéleted? Neked van olyanod is? – nézett rám nagyra nőtt szemekkel. – melyik fiókban rejtegeted. – és most még szemtelen is. kész, betelt a pohár.
- nah menj a dolgodra, mielőtt nem állok jót magamért. – osztottam ki majd visszaültem a gépem elé.
-papapapapa. – kotyogott mint egy kotlós tyúk. – vajon miben kell majd lefényképezned? – tűnődött kifelé menet.
- lehet hogy….ó te jó ég. – visította. – mi van ha csak egy bokszer lesz rajta, vagy még az sem? – kiáltotta széles vigyorral arcán.
- egyszer már szerepelt a Calvin Klein fotósorozatban. És hát akkor…..elégé hiányos volt az öltözéke. – kalandozott el a drága.
- tudom, de nem hiszem. Nem kaptam efféle email-t. – lomboztam le kedvét ezzel a mondattal.
- ki tudja, eredetileg ő sem szerepelt az alanyok között. - vidult fel újra.
- sipirc, dolgozni. – szóltam rá mire ő egy nyelvöltés után távozott. Végre békén hagy. Fújtam ki a levegőt, mire az ő feje jelent meg újból az ajtóban.
- zavaromban azt elfelejtettem mondani. Em üzeni, nincs gáz. Jössz, mikor tudsz. – bólintottam mire ő szerencsére távozott. Istenemre mondom kár volt őket összeengedni. Eddig Bree volt a csendesebb, visszafogottabb. Miután viszont összeköltöztünk megváltozott, vagyis Emily volt a felbujtó. Ő hát hogy is fejezzem ki. Nem éppen mindennapi jelenség. És ez még csak finom megfogalmazás volt. De így imádom mindkettőt.
A reggeli eseményekre, nah meg felpörgött barátnőm végett lehajtottam egy jó erős feketét, majd belevetettem magam a munkába. Titkon Bree szavain járt az agyam. Mi van ha tényleg egy olyan fotózást fogok ki? Úr isten, belese merek gondolni. Hogy vonjam figyelmem, teljes mértékben a munkára koncentráltam.
Tíz után a feje tetejére állt a ház. A szentem nem győzte egyedül a munkát és így tornyosultak az emberek a váróban.
- álmodozás helyett, dolgozhatnál is. – szúrtam le miközben elosztottam kit vállalok át.
- nem tehetek róla hogy rossz volt a gép, utána meg a világítás. – dünnyögte.
- aha én is ezt mondanám. – mosolyogtam rá.
Délig megállás nélkül futkostam ide-oda. Hol fényképeztem, hol a telefonáltam. Mindig volt valamit csinálni.
Egykor úgy döntöttük, pihenünk egy keveset. Átugrottunk a szemközti étterembe.
- végre valami tápanyag. – dörzsölte össze kezét mikor a pincér lerakta eléje a tányért.
- akkor egyél, addig is csend van. – jegyeztem meg. Szerencsére nem szólt vissza, inkább evett. Ebéd egy kis pihenővel egybekötve. Csak sajnos hamar eltelt. Utána újra mentünk dolgozni. Fél négykor ürült ki a váró.
- nah végre. – rogytunk le a kanapéra. Immár az irodába.
Megnyugtató volt a csend és a nyugalom. Persze mint minden jónak ennek is vége szakadt. Kivételesen nem Bree törte meg a csendet, hanem a mobilom.
- egy sms. – mondtam hangosan. – késik. – húztam el a szám.
- az gáz. – jött a tömör unott válasz. – hogy míííí. –visította rá két másodpercire.
- neked irt, ő? – ült fel hirtelen.
- nagyon úgy néz ki. – lengettem meg előtte a mobilt. Szentpillantás alatt kapta ki kezemből a készüléket és vihorászva olvasta azt a pár sort. Már majdnem mondtam neki valamit mikor nyílt az ajtó………..
UI:lehet utálni a függővégér, de melo van gyerekek. Ezt is hajnalban dobtam össze, egy valaki kérésére:D
Szeretettel várom a komikat!
Pusssss(L)
Itt a kövi feji. Örüljetek. Nem a megszokott szabványméret, de remélem tetszeni fog.
Pussss(L)
Kstev
Christiana
- halló? – szóltam bele félénken.
- jó napot megint én vagyok. – jött a válasz. Ó istenem, mit vétettem? Döntésképtelen vagyok, erre még pár perc gondolkodási időt sem kapok. Az órára nézve viszont rákellett döbbenem, nincs igazam. Több mint fél órája mondtam hogy visszahívom. Nem csoda hát, hogy ő hív engem.
- tehát hogy döntött? – szólt újra mitől én köpni nyelni nem tudtam.
Bree az arcomat vizslatta. Eltátogtam neki hogy megint az ügynök az. Mire ő egy mosoly kíséretében elmutogatta, hogy felhívja Emilyt, majd egy kacsintás és már el is tűnt. Szép barátnő mondhatom. Ám ezek ellenére sem tudom utálni érte.
- vállalom. – hadartam egy szuszra majd vártam. Csend, pötyögés, majd megint csend. Már azon voltam most rögtön visszamondom az egészet, mikor megszólalt.
- sajnos a három helyett, négy lenne az alkalmasabb. Nem okoz Önnek gondot? – kérdezte udvariasan. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy de igen. Ám ezt nem tehetem meg. Ez a munkám, ebből élek meg. És ami a legfontosabb. Minél több híresség fordul meg nálam, annál ismertebbé válok. De akarom én ezt? Töprengtem el picit. Visszaszállni a mókuskerékbe. De ha engem választottak és áldoz időt arra hogy megfűzzön, akkor fontos lehet nekik.
- legyen. – sóhajtottam nagyot.
- sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Kellan négyre ott lesz. További szép napot! – mondta majd letette. Bunkó. Még hogy sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Ha, vicces mondhatom. Meglátszik hogy ez is csak férfiból van. Zsörtölődtem mikor barátnőm lépdelt befelé az ajtón.
- nah? – huppant le a fotelba.
- jön, négyre. – feleltem unottan majd a papírokkal kezdtem foglalkozni.
- és ezt csak így mondod. – pattant fel majd rémes hangon elutánozta amit én mondtam az előbb.
- képzeld, igen. – dobtam az asztalra az éppen kezemben lévő aktát.
- ő is csak egy sztárocska, úgy mint a többi. Lefotózom aztán viszont látás. – morogtam mérgesen.
- én mondom, fogsz te még mást mondani. Főleg ha majd meglátod. – mondta, majd egy száz wattos mosoly kíséretében az asztalához sétált.
- lefotózom azt viszont látás. – dünnyögte mire én mérgesen néztem rá.
- látnád magad ilyenkor. Olyan vagy mint egy megöregedett apáca. – zsörtölődött tovább.
- ha-ha nagyon vicces. – mosolyogtam rá.
– de tudtom szerint te ki se látsz a munkából, szóval ideje lenne most már azt is elkezdeni. És az én magánéletemet meg békén hagyni. – mondtam majd elétettem a napi anyagot.
- magánéleted? Neked van olyanod is? – nézett rám nagyra nőtt szemekkel. – melyik fiókban rejtegeted. – és most még szemtelen is. kész, betelt a pohár.
- nah menj a dolgodra, mielőtt nem állok jót magamért. – osztottam ki majd visszaültem a gépem elé.
-papapapapa. – kotyogott mint egy kotlós tyúk. – vajon miben kell majd lefényképezned? – tűnődött kifelé menet.
- lehet hogy….ó te jó ég. – visította. – mi van ha csak egy bokszer lesz rajta, vagy még az sem? – kiáltotta széles vigyorral arcán.
- egyszer már szerepelt a Calvin Klein fotósorozatban. És hát akkor…..elégé hiányos volt az öltözéke. – kalandozott el a drága.
- tudom, de nem hiszem. Nem kaptam efféle email-t. – lomboztam le kedvét ezzel a mondattal.
- ki tudja, eredetileg ő sem szerepelt az alanyok között. - vidult fel újra.
- sipirc, dolgozni. – szóltam rá mire ő egy nyelvöltés után távozott. Végre békén hagy. Fújtam ki a levegőt, mire az ő feje jelent meg újból az ajtóban.
- zavaromban azt elfelejtettem mondani. Em üzeni, nincs gáz. Jössz, mikor tudsz. – bólintottam mire ő szerencsére távozott. Istenemre mondom kár volt őket összeengedni. Eddig Bree volt a csendesebb, visszafogottabb. Miután viszont összeköltöztünk megváltozott, vagyis Emily volt a felbujtó. Ő hát hogy is fejezzem ki. Nem éppen mindennapi jelenség. És ez még csak finom megfogalmazás volt. De így imádom mindkettőt.
A reggeli eseményekre, nah meg felpörgött barátnőm végett lehajtottam egy jó erős feketét, majd belevetettem magam a munkába. Titkon Bree szavain járt az agyam. Mi van ha tényleg egy olyan fotózást fogok ki? Úr isten, belese merek gondolni. Hogy vonjam figyelmem, teljes mértékben a munkára koncentráltam.
Tíz után a feje tetejére állt a ház. A szentem nem győzte egyedül a munkát és így tornyosultak az emberek a váróban.
- álmodozás helyett, dolgozhatnál is. – szúrtam le miközben elosztottam kit vállalok át.
- nem tehetek róla hogy rossz volt a gép, utána meg a világítás. – dünnyögte.
- aha én is ezt mondanám. – mosolyogtam rá.
Délig megállás nélkül futkostam ide-oda. Hol fényképeztem, hol a telefonáltam. Mindig volt valamit csinálni.
Egykor úgy döntöttük, pihenünk egy keveset. Átugrottunk a szemközti étterembe.
- végre valami tápanyag. – dörzsölte össze kezét mikor a pincér lerakta eléje a tányért.
- akkor egyél, addig is csend van. – jegyeztem meg. Szerencsére nem szólt vissza, inkább evett. Ebéd egy kis pihenővel egybekötve. Csak sajnos hamar eltelt. Utána újra mentünk dolgozni. Fél négykor ürült ki a váró.
- nah végre. – rogytunk le a kanapéra. Immár az irodába.
Megnyugtató volt a csend és a nyugalom. Persze mint minden jónak ennek is vége szakadt. Kivételesen nem Bree törte meg a csendet, hanem a mobilom.
- egy sms. – mondtam hangosan. – késik. – húztam el a szám.
- az gáz. – jött a tömör unott válasz. – hogy míííí. –visította rá két másodpercire.
- neked irt, ő? – ült fel hirtelen.
- nagyon úgy néz ki. – lengettem meg előtte a mobilt. Szentpillantás alatt kapta ki kezemből a készüléket és vihorászva olvasta azt a pár sort. Már majdnem mondtam neki valamit mikor nyílt az ajtó………..
UI:lehet utálni a függővégér, de melo van gyerekek. Ezt is hajnalban dobtam össze, egy valaki kérésére:D
Szeretettel várom a komikat!
Pusssss(L)
2011. április 26., kedd
Szavazzzz :D
Azért a "szünet" vége meglepetést és örömet okozott!:D
Na tehát Köszönöm a négy komit, azoknak akik irtak és tetszett nekik. Főleg a hossziaknak örültem, könnyet és nevetőgörcsöt okozott, főleg a fenyegetés:D
De Kedves Agika ez sajna nem RS lesz ha persze a szavazás az lesz h ezt fojtassam, de remélem azért még maradsz!
És Kedves Edina nem kell félni, amelyik kutya ugat, az nem harap:D Enci nem fog bántani, ha persze irsz komit! Nah jó vicc volt! Nem bánt,nyugi!
De így legalább mindenki levette hogy van egy védelmezőm, tehát csak óvatossan azzal hogy mit irtok::D
Am most itt a lehetőség. Eldönthetitek mit szeretnétek. Jöhetnek a komik is hosszabb véleménnyel, de elég ha szavaztok.
Köszönöm! Pusssss(L)
Kstev
UI:a kövi már iródik(valami máshoz), szal ha minden igaz este fenn lesz, vagy hnap reggel! További pihit még aki ohon lézeng, én mek dolgozni!:S
Nah Pussss(L)
Na tehát Köszönöm a négy komit, azoknak akik irtak és tetszett nekik. Főleg a hossziaknak örültem, könnyet és nevetőgörcsöt okozott, főleg a fenyegetés:D
De Kedves Agika ez sajna nem RS lesz ha persze a szavazás az lesz h ezt fojtassam, de remélem azért még maradsz!
És Kedves Edina nem kell félni, amelyik kutya ugat, az nem harap:D Enci nem fog bántani, ha persze irsz komit! Nah jó vicc volt! Nem bánt,nyugi!
De így legalább mindenki levette hogy van egy védelmezőm, tehát csak óvatossan azzal hogy mit irtok::D
Am most itt a lehetőség. Eldönthetitek mit szeretnétek. Jöhetnek a komik is hosszabb véleménnyel, de elég ha szavaztok.
Köszönöm! Pusssss(L)
Kstev
UI:a kövi már iródik(valami máshoz), szal ha minden igaz este fenn lesz, vagy hnap reggel! További pihit még aki ohon lézeng, én mek dolgozni!:S
Nah Pussss(L)
2011. április 24., vasárnap
Valami más,tőlem!
Hirtelen kipattant feji, hogy ne maradjatok Feji nélkül, míg a másik készül. az az igazság happy rész jönne, de én megint nem vagyok a toppon. Szal most ezt dobtam össze nektek. Kiváncsian várom a reakciókat!
Pussss(L)
Kstev
UI:mindenkinek Boldog Nyuszit, Sok locsolót és csokit! Kell a boldogsághormon:D
Valami más.
1. Fejezet!
Valaki azt tanácsolta írjam ki magamból az érzéseim. Hát el is kezdtem. De nem hittem hogy ennek az lesz a sorsa hogy egyszer egy könyvet adok ki. Nagy sikert aratott, a hírnév pedig a fejembe szállt. Önpusztításba kezdtem. Éjszakai bulik. Mérhetetlen piálás. Néha egy-egy cigi is belefért, de a drogot nem próbáltam ki soha. A családom már nem ismert rám így eltávolodott tőlem. Ahogy a barátai is szépen lassan elhagytak. A férfiak szemében csak egy darab rongy voltam. Egyetlen éjszakára kellettem aztán eldobtak maguktól. Az elején fel sem tűnt. Sőt élveztem is a villogást. Ám egy napon, mikor már az üres lakás fogadott döbbentem rá. Vége! Mindenem elveszett és mindenkim elhagyott. Gondoltam ez már a vég, innen nincs tovább……..
Több hónapig csak léteztem de nem éltem. Míg egyszer csak megtörtént a csoda.
Ezt a csodát egy lány hozta meg nekem. Lelki társam lett és kihúzott a mocsárból. Végre visszatértem az életbe. Igaz a régi életem eltűnt, ahogy volt. Ház,család, barátok, pénz, hírnév. Minden, de a jelen volt már a fontos. Új életet kezdtem. Új környezet, új emberek, új munka.
Alig pár hónap alatt rendeződött az életem.
Jelen:
Összeköltöztem barátnőmmel. Vettünk egy cuki kis házat, közvetlen a tengerpart mellett. Ő énekes lett, de vele nem szaladt el a ló. Megmaradt ugyan annak aki volt. Én pedig a fotózás minden művészetét sajátítottam el. Olyan szinten hogy a nyáron megnyitottam az első foto stúdióm. Kicsiben kezdtem, de alig egy hónap alatt egy nagyvállalattá nőtte ki magát. Itt már felkészültebb voltam. Viszont az ember nem mindig készülhet fel eléggé. Főleg a hirtelen dolgokra nem.
Egyik nap épp a stúdióba hajtottam, mikor a mobilom vad csörömpöléssel kelt életre táskámba. Lehúzódtam az út szélére és kutatni kezdtem. Női táska rejtelme. Annyi minden elfér egy pici táskában, de hogy még el is tűnjön. A legalján találtam rá a még mindig csörgő készülékre. Kitartó, bárki is legyen az.
Meglelve rögvest a fülemhez kaptam.
- tessék? – szóltam bele.
- jó napot! Jacob Flekk vagyok és egyeztetni szeretném a fotózás időpontját. – válaszolta egy eléggé férfias hang a vonal túlsó végéről.
- öhm egy pillanat. – mondtam majd kutatni kezdtem a határidőnaplóm. Sürgősen rendet kell tennem ebben a táskában, döntöttem el miközben lázasan kerestem a fekete könyvet.
- igen, kiről is lenne szó? – kérdeztem immár a lapokat nyálazva. Egyetlen egy név sem szerepelt a héten. Mármint akit nekem kéne fényképeznem. Van egy társam is. vele felváltva végezzük a munkát. De persze én sem húzom ki magam semmiféle munka alól.
- Kellan Lutzról. – válaszolta a férfi.
- a társa adta meg számát, mivel ő már nem tud a héten több fotózást bevállalni. – fojtatta.
- öhm, hát ami azt illeti. – hadováltam miközben lelki szemim előtt megjelent a félisten képe.
- nem tudja vállalni? – kérdezte s mintha jót mulatna rajtam.
- de tudom vállalni. Mikor lenne jó önöknek? – feleltem rögvest mire a vonal másik végén az illető a kuncogását próbálta köhögésnek álcázni.
- a mai nap megfelelne. Úgy délután háromkor. – mondta én meg gondolkodni kezdtem. Ma van a csajos napunk. Ilyenkor mindegyikünk előbb elszabadul és együtt bevetjük magunkat a városba. Törtem az agyam a megoldáson. Ha visszautasítom, lehet hogy nem is kapok soha többé ilyen felkérést. Ha elvállalom, akkor lőttek a mai napomnak.
- még megkell néznem a naptáram. Visszahívhatnám! – mondtam s közben könyörögtem az égieknek igen legyen a válasz.
- természetesen. – mondta majd lediktálta a telefonszámát és letette. Szinte sokkos állapotban hajtottam tovább. Ez is csak velem történhet meg. Lányos zavaromban még azt sem kérdeztem meg milyen fényképezésről lenne szó.
Beérve társam hatalmas vigyorgó fejével találtam szembe magam.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztem miközben lepakoltam. Mázsásnak éreztem magam. szinte hívogatott a székem. Lerogytam rá és úgy néztem tovább azt az embert, akit nem birok felismerni.
- belém semmi, inkább te mesélj. Mitől vagy ennyire gondterhelt? – ült le mellém. Ő a másik lelki társam. Nem lehet mindig csak egy embert terhelni. Mi hárman alkotunk egy triumvirátus-t. Persze mi csajok vagyunk, nem pasik. A különbség ennyi csak.
- hívtak. Egy megbízás, ma délutánra. – könyököltem az asztalra, s közben a közös képünkön merengtem. Olyan keveset látom a másik fontos személyt. Erre most közbeszólnak.
- és ebben mi a rossz? – telegette türelmetlenül előttem.
- csajos nap. – ennyit mondtam és ő rögvest levágta miről van szó. Nagy sóhaj volt a válasz majd gondolkodóba esett.
Így ültünk fél órán keresztül mikor az asztalon lévő telefon megcsörrent.
Egymásra néztünk majd nagyot sóhajtva, remegő gyomorral felemeltem a kagylót……
Fojt Köv ha tetzsik. Ez egy másik én. Kiváncsi lennék a véleménykre, bátran, nem sértődők meg.
Pussss(L)
Kstev
UI:mindenkinek Boldog Nyuszit, Sok locsolót és csokit! Kell a boldogsághormon:D
Valami más.
1. Fejezet!
Valaki azt tanácsolta írjam ki magamból az érzéseim. Hát el is kezdtem. De nem hittem hogy ennek az lesz a sorsa hogy egyszer egy könyvet adok ki. Nagy sikert aratott, a hírnév pedig a fejembe szállt. Önpusztításba kezdtem. Éjszakai bulik. Mérhetetlen piálás. Néha egy-egy cigi is belefért, de a drogot nem próbáltam ki soha. A családom már nem ismert rám így eltávolodott tőlem. Ahogy a barátai is szépen lassan elhagytak. A férfiak szemében csak egy darab rongy voltam. Egyetlen éjszakára kellettem aztán eldobtak maguktól. Az elején fel sem tűnt. Sőt élveztem is a villogást. Ám egy napon, mikor már az üres lakás fogadott döbbentem rá. Vége! Mindenem elveszett és mindenkim elhagyott. Gondoltam ez már a vég, innen nincs tovább……..
Több hónapig csak léteztem de nem éltem. Míg egyszer csak megtörtént a csoda.
Ezt a csodát egy lány hozta meg nekem. Lelki társam lett és kihúzott a mocsárból. Végre visszatértem az életbe. Igaz a régi életem eltűnt, ahogy volt. Ház,család, barátok, pénz, hírnév. Minden, de a jelen volt már a fontos. Új életet kezdtem. Új környezet, új emberek, új munka.
Alig pár hónap alatt rendeződött az életem.
Jelen:
Összeköltöztem barátnőmmel. Vettünk egy cuki kis házat, közvetlen a tengerpart mellett. Ő énekes lett, de vele nem szaladt el a ló. Megmaradt ugyan annak aki volt. Én pedig a fotózás minden művészetét sajátítottam el. Olyan szinten hogy a nyáron megnyitottam az első foto stúdióm. Kicsiben kezdtem, de alig egy hónap alatt egy nagyvállalattá nőtte ki magát. Itt már felkészültebb voltam. Viszont az ember nem mindig készülhet fel eléggé. Főleg a hirtelen dolgokra nem.
Egyik nap épp a stúdióba hajtottam, mikor a mobilom vad csörömpöléssel kelt életre táskámba. Lehúzódtam az út szélére és kutatni kezdtem. Női táska rejtelme. Annyi minden elfér egy pici táskában, de hogy még el is tűnjön. A legalján találtam rá a még mindig csörgő készülékre. Kitartó, bárki is legyen az.
Meglelve rögvest a fülemhez kaptam.
- tessék? – szóltam bele.
- jó napot! Jacob Flekk vagyok és egyeztetni szeretném a fotózás időpontját. – válaszolta egy eléggé férfias hang a vonal túlsó végéről.
- öhm egy pillanat. – mondtam majd kutatni kezdtem a határidőnaplóm. Sürgősen rendet kell tennem ebben a táskában, döntöttem el miközben lázasan kerestem a fekete könyvet.
- igen, kiről is lenne szó? – kérdeztem immár a lapokat nyálazva. Egyetlen egy név sem szerepelt a héten. Mármint akit nekem kéne fényképeznem. Van egy társam is. vele felváltva végezzük a munkát. De persze én sem húzom ki magam semmiféle munka alól.
- Kellan Lutzról. – válaszolta a férfi.
- a társa adta meg számát, mivel ő már nem tud a héten több fotózást bevállalni. – fojtatta.
- öhm, hát ami azt illeti. – hadováltam miközben lelki szemim előtt megjelent a félisten képe.
- nem tudja vállalni? – kérdezte s mintha jót mulatna rajtam.
- de tudom vállalni. Mikor lenne jó önöknek? – feleltem rögvest mire a vonal másik végén az illető a kuncogását próbálta köhögésnek álcázni.
- a mai nap megfelelne. Úgy délután háromkor. – mondta én meg gondolkodni kezdtem. Ma van a csajos napunk. Ilyenkor mindegyikünk előbb elszabadul és együtt bevetjük magunkat a városba. Törtem az agyam a megoldáson. Ha visszautasítom, lehet hogy nem is kapok soha többé ilyen felkérést. Ha elvállalom, akkor lőttek a mai napomnak.
- még megkell néznem a naptáram. Visszahívhatnám! – mondtam s közben könyörögtem az égieknek igen legyen a válasz.
- természetesen. – mondta majd lediktálta a telefonszámát és letette. Szinte sokkos állapotban hajtottam tovább. Ez is csak velem történhet meg. Lányos zavaromban még azt sem kérdeztem meg milyen fényképezésről lenne szó.
Beérve társam hatalmas vigyorgó fejével találtam szembe magam.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztem miközben lepakoltam. Mázsásnak éreztem magam. szinte hívogatott a székem. Lerogytam rá és úgy néztem tovább azt az embert, akit nem birok felismerni.
- belém semmi, inkább te mesélj. Mitől vagy ennyire gondterhelt? – ült le mellém. Ő a másik lelki társam. Nem lehet mindig csak egy embert terhelni. Mi hárman alkotunk egy triumvirátus-t. Persze mi csajok vagyunk, nem pasik. A különbség ennyi csak.
- hívtak. Egy megbízás, ma délutánra. – könyököltem az asztalra, s közben a közös képünkön merengtem. Olyan keveset látom a másik fontos személyt. Erre most közbeszólnak.
- és ebben mi a rossz? – telegette türelmetlenül előttem.
- csajos nap. – ennyit mondtam és ő rögvest levágta miről van szó. Nagy sóhaj volt a válasz majd gondolkodóba esett.
Így ültünk fél órán keresztül mikor az asztalon lévő telefon megcsörrent.
Egymásra néztünk majd nagyot sóhajtva, remegő gyomorral felemeltem a kagylót……
Fojt Köv ha tetzsik. Ez egy másik én. Kiváncsi lennék a véleménykre, bátran, nem sértődők meg.
2011. április 23., szombat
Boldog Nyuszit!
Minden RobSten Imádo és nem Imádonak
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
Azaz Boldog Nyuszit és Sok-Sok Locsolót Csajok!
Friss remélhetőleg Keddig megérkezik.
De akinek van kedve Komiba irhat ötletet.
SOKAT SEGÍTENE! Kössssssz!(L)
De addig is itten az ajándékom:
Pusss(L)
Kstev
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
Azaz Boldog Nyuszit és Sok-Sok Locsolót Csajok!
Friss remélhetőleg Keddig megérkezik.
De akinek van kedve Komiba irhat ötletet.
SOKAT SEGÍTENE! Kössssssz!(L)
De addig is itten az ajándékom:
Pusss(L)
Kstev
2011. április 14., csütörtök
:D
Amint látjátok megujúlt a blog. kitavaszodtunk, hátha ettől az idő is jobbra fordul. Meg a másik amiért irok. Van netem ihon szóval leheth hogy a hétvégén megleplek bennetek egy fissel,vagy kettővel . Még nem tudom, ahogy az ihlet hozza. Nah meg a komik. Köszönöm azoknak akik biztattak és azoknak is akik az irták sürgősen fejezem be. Őket el kell hogy szomorítsam és a másik társaságot felvidítsam. Van net tehát egyenlőre nem adom fel, persze ha fenyegetés nélkül jönnek a komik! meg azért sem mert sokan irták hogy ne hagyam abba. Tehát ez a társaság örülhet. Jöhetnek a visítós komik!
Harmadik mondanivaló:
Lássuk mennyire vagytok ügyesek. Ha van kedvetek és időtök szeretettel és örömmel várom a fejléceket. Bármennyi jöhet, persze RobSten témaban.
Ide: krixta9008@citromail.hu
A hétvégéig azaz vasárnap, délután hatig várom őket. Utána döntök és ami nekem a legjobban tetszik még aznap este kikerül a blogra. Tehát engedjétek szabadjára a képzelőerőtek és kreativitásotak és jöjjenek azok a fejlécek.
Pussss(L)
Kstev
Harmadik mondanivaló:
Lássuk mennyire vagytok ügyesek. Ha van kedvetek és időtök szeretettel és örömmel várom a fejléceket. Bármennyi jöhet, persze RobSten témaban.
Ide: krixta9008@citromail.hu
A hétvégéig azaz vasárnap, délután hatig várom őket. Utána döntök és ami nekem a legjobban tetszik még aznap este kikerül a blogra. Tehát engedjétek szabadjára a képzelőerőtek és kreativitásotak és jöjjenek azok a fejlécek.
Pussss(L)
Kstev
2011. április 10., vasárnap
Nahááááááát....
Nahát tudtok ti. De kérdem én miért kell ehez fenyegetőzés. Örömmel láttam a nyolc komit, viszont egy rosz hír jövő héten 7végén lesz csak friss. Addig körmölhettek még:) De lehet hogy előbb, am az legyen meglepi. Köszönöm neketek, bár ehez is elő kellett venem a rosszabik énem. Töbször ne forduljon elő. Mivel egy írót a komi élteti.
Köszönöm még egyszer. És azt is hogy már 41 kővetőm van.
Kösssssssssssssssssssssz Pussssssss (LLLLLLLL)
Kstev
Köszönöm még egyszer. És azt is hogy már 41 kővetőm van.
Kösssssssssssssssssssssz Pussssssss (LLLLLLLL)
Kstev
2011. április 2., szombat
Szóval az van hogy......
Szerbusztok kedveskéim!
Szóval az van hogy meguntam, végem van, kikészültem és a többi.
Lehetne ezre meg ezer féle pontot adnom hogy hogy is legyen. De tudjátok
döntöttem. Kész tények elé állítom a társaságot. Ez van lehet utálni.Tudjátok rengeteg ember küzd manapság a komihiány miatt. Én is ebbe az ágba tartozom, de most betelt a bizonyos pohár. Márciustól van munkám és ez még több energiát vesz el. Eddig türelmes voltam és beláttam nem kéne nyígnom mivel kihagytam három hónapot. Jelentem kissé az én hibám is volt de nagy részben nem. Ez van megtörtént,és ez ellen már nem tudunk mit tenni. De most itt vagyok. Töröm magam. Ti meg szó szerint basztok a fejemre. Tisztelet a kivételnek. Eddig úgy voltam nem érdekel, most viszont már nem. Eljött ez a pillanat is. Hogy ebből mit akartam kigombolyítani.
Csupán csak annyit hogy vagy komiztok és akkor jön a friss. Vagy nem, de akkor viszont ennek a blognak vége.Bezárom hiába könyörgtök. Törlöm magam innen és akkor többé nem láttok. Ám ha ezt választjátok akkor igen megszívjátok mert okozok én még meglepit nektek. Tehát vagy jönnek a komik és jön a friss. Vagy nem de akkor pápá blog. Ennyit szerettem volna mondani.
Jah és még ez: melo=pénz=net=több friss.
Erre várom a véleményeket. Jöhet hideg-meleg egyaránt.
Pusssss
Kstev
Szóval az van hogy meguntam, végem van, kikészültem és a többi.
Lehetne ezre meg ezer féle pontot adnom hogy hogy is legyen. De tudjátok
döntöttem. Kész tények elé állítom a társaságot. Ez van lehet utálni.Tudjátok rengeteg ember küzd manapság a komihiány miatt. Én is ebbe az ágba tartozom, de most betelt a bizonyos pohár. Márciustól van munkám és ez még több energiát vesz el. Eddig türelmes voltam és beláttam nem kéne nyígnom mivel kihagytam három hónapot. Jelentem kissé az én hibám is volt de nagy részben nem. Ez van megtörtént,és ez ellen már nem tudunk mit tenni. De most itt vagyok. Töröm magam. Ti meg szó szerint basztok a fejemre. Tisztelet a kivételnek. Eddig úgy voltam nem érdekel, most viszont már nem. Eljött ez a pillanat is. Hogy ebből mit akartam kigombolyítani.
Csupán csak annyit hogy vagy komiztok és akkor jön a friss. Vagy nem, de akkor viszont ennek a blognak vége.Bezárom hiába könyörgtök. Törlöm magam innen és akkor többé nem láttok. Ám ha ezt választjátok akkor igen megszívjátok mert okozok én még meglepit nektek. Tehát vagy jönnek a komik és jön a friss. Vagy nem de akkor pápá blog. Ennyit szerettem volna mondani.
Jah és még ez: melo=pénz=net=több friss.
Erre várom a véleményeket. Jöhet hideg-meleg egyaránt.
Pusssss
Kstev
2011. március 20., vasárnap
:@
Egy icipici bejegyzés:)
Hatalmasat csalódtam bennetek, persze tisztelet a kivételnek. Én kidolgozom a belemet, fen maradok éjjeli(jó oké ez nem lenne muszály,de magamért és főleg értetek teszem) és kikönyörgöm hogy jöhessek netelni. Erre ti basztok a fejemre. Már bocs a csúnya szavakért. Tudom hogy más köteleségek is vannak. Sokaktól hallottam már hogy nincs komi. Erre tessék én sem kapok komit. Hát csesszétek meg. Igazat adok Maynek és Thalinak meg a hasonló sorsu társaimnak. Ennek még böjtje lesz. Most ezért meg azért mivel délutános voltam héten nem kaptok frisst. Bocs azoktól akik várták. Ennyi. Gondolkodjatok picit, én is ezt teszem.
Pussss
Kstev
Hatalmasat csalódtam bennetek, persze tisztelet a kivételnek. Én kidolgozom a belemet, fen maradok éjjeli(jó oké ez nem lenne muszály,de magamért és főleg értetek teszem) és kikönyörgöm hogy jöhessek netelni. Erre ti basztok a fejemre. Már bocs a csúnya szavakért. Tudom hogy más köteleségek is vannak. Sokaktól hallottam már hogy nincs komi. Erre tessék én sem kapok komit. Hát csesszétek meg. Igazat adok Maynek és Thalinak meg a hasonló sorsu társaimnak. Ennek még böjtje lesz. Most ezért meg azért mivel délutános voltam héten nem kaptok frisst. Bocs azoktól akik várták. Ennyi. Gondolkodjatok picit, én is ezt teszem.
Pussss
Kstev
2011. március 14., hétfő
17 fejezet! 2/2
Nah ide is értem, drágáim. Tudom sokat kellett várni erre a fejire. Ami csak egy átmenet feji lesz. Azért tartott sokáig mivel egy kisebbfajta író válságban szenvedtem, tényleg csak icipiciben. És hát összejött az állás és világ a fejére állt. A rengeteg fülrágásnak köszönhetően (jelentem még a helyén van mindkettő csak kissé cikcakkos lett) amit két lánynak kell megköszönnetek itt is a fejezet. Nah meg uncsitesómnak, aki megengedte hogy jöjjek megint. Igen mivel pontosítani szeretném az előző bejegyzésemet. Három napig birtokolhattam csak a netet, mivel elégé belenyúltunk és egy vacakot vettünk ezért visszaadtuk annak aki ezt gyártotta. Dolgozom az ügyön hogy véglegesen legyen otthon is, kis türelmeteket kérném még. Ami nekem már nincs sok. Meg amúgy sem jönne olyan hamar most a friss mivel dolgozom. És még össze nem rázódom, hétvégenet, de próbálok hozni nektek valamit. Remélem ez így jó lesz. Habár a komikon nem igen látszik ez meg de hagyjuk most. Csak annyit mondok ennek még böjtje lesz. Én szóltam, de most már elég a dumából, spuri olvasni. És NAGYON NAGYON SZERETEM a KOMIKAT! És azt a két lányt akik rávettek eme fejire. Gabicám, Cicám Köszönöm(L) És nektek is!
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 fejezet! 2/2
Elizabeth
Már a legelején tudtam hogy ezt a hat fiatalt az isten is egymásnak teremtette. És saját fájdalomként értem meg mikor Cath bejelentette jön a Summit. Ha nekem akkora fájdalom volt, gondolhatjátok ők mit érezhettek. A fiúk a gyűlés után átpakoltak a saját szobájukba. Majd tartottunk egy „búcsúestet”. Szigorúan idézőjelesen. Amint a Summit kiteszi innét a lábát, úgy felejtjük el ezt a pár napot, maximum egy hetet. Lelkiekben nem lehet erre felkészülni. Gyermekem sajnos nincs, tehát nem éltem át hasonlót. S most hogy mind ez nem egynél hanem háromnál fog jelentkezni,előre félek. Ám a tudat Peter segíteni fog. Kissé megnyugtat. A dolgom eleinte nagyon nehéz volt. Ám mikor Nikki megtalálta optimista énjét, könnyemben boldogultunk immár ketten. Hajnali három volt mire ágyba kerültem. Iszonyat kimerülten és nagyon idegesen.
Reggel a jelző csengetésre ébredtem. Miszerint ideje magamat, de főleg a lányokat gatyába rázni és szembenézni a mai nappal. Ez mind Peter ötlete volt. Megbeszéltük hogy kelt, majd találkozunk rá tíz percre a teraszon. Céltudatos, jószívű ember és ami azt illeti az eleinte fellépő neheztelése a gyerekek kapcsolata ellen, köddé vált. Így már közös erővel harcolunk értük. Mért pont gyerekek. Mert már úgy szeretem őket mint a sajátjaim. Soha életemben nem tudtam ennyire hasonulni a szerepemmel mint most. Nagy sóhaj kíséretében elvettetem a múltban való merengést és felkészültem a legrosszabbra.
Elsőként Ashleyt keltettem. Ő aludt ugyanis mellettem. Majd felmásztam és felkeltettem a másik kettőt. A tegnapi összetörésnek egyenlőre semmi jelét nem láttam. Tehát nyugodt szívvel hagytam őket Nikkire, arra a tíz percre amíg Peterrel kiokoskodunk valamit.
- beszédem van Peterrel. Negyed óránál nem lehet több. Addigra készüljetek el. – erre egy lemondó bólintás volt a válaszuk. Remélem hamar elkotródnak innen ezek a. Inkább had ne jellemezzem őket. Szóval tűnjenek minél előbb el. Rossz így látni az én drágáim.
- minél előbb túl leszünk rajta, annál előbb mennek el és hagynak minket békén. Nincs igazam? – néztem rájuk bátorítólag. Erre egy de igazad van Liz, volt a válasz majd mind elindult a dolgára. Én is így tettem. Így történt hogy másodpercre pontosan léptünk ki az ajtón, tejes összhangban.
- jó reggelt. – köszönt rám. Tudom jól, nem szabadna nős emberrel kezdenem. Tehát pórbálom eme érzéseim elrejteni, főleg előle. Meg egyáltalán kiűzni az egészet a fejemből. De a szerelem ellen nem lehet mit tenni. Csodás ember és épp ezért nem fogok elszakítani a feleségétől. Jaj Liz miket beszélsz. Ezt már ezerszer elmondtad magadnak Peter csak barát, semmi más. Nah meg válaszolnod is kéne.
- inkább jobbat. – feleltem egy apró mosoly kíséretében.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdezte az erkélyre menet.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – meséltem el az igazat. De amint a tegnap képei bevillantak. Főképp a lányok fájdalmas, meggyötört arcai. Nem bírtam tovább és a közelembe álló székre rogytam.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – dörzsöltem meg halántékom. Kezdett megfájdulni a fejem ami nem jót jelent.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondta együtt érzőn. Hangjából pedig ki lehetett hallani, ugyan úgy szenved mint mindannyian. Napról napra jobban szeretem ezt az embert. Ó te jó ég már megint hol jársz. Szóltam magamra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – kapott el a harag perceken belül. Bármit megtennék értük, csak hogy boldogok lehessenek elnézve Peter, ő is hasonlón érezhet. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Kris
Mikor azt hiszed ez csak egy rossz álom és ha felébredsz jobb lesz minden oké lesz megint. Nyugodtam hajtod álomra fejed. Ám mikor másnap felébredsz és a puszta valósággal nézel szembe. Érzed mellkasodban a feszítést és alig hiszed hogy ez nem álom volt. Eltöprengsz egy percre milyen világban is élsz te. Hát ez egy kibaszott, szar, mocskos világ. Ahol az ember nem lehet boldog. Vagy ha mégis, nem tisztességes úton szerzi meg azt. Hol itt az igazság? Aki nem érdemelné, meg az megkapja. Akinek pedig kijárna, annak viszont küzdeni kell érte és lehet így sem éri el. Vagy csak pár napig az övé. Mért tesznek ki minket mindennek. Értelme semmi sincs. Sőt már semminek sincs értelme, tegnap óta.
Jelenleg a bőghetnék és a meghalnék közt lebegek. Fekszem az ágyon és csak vagyok. Testben itt. Lélekben pedig egész máshol. Ott ahol minden jó és szép.
Elmélkedésemből kedves pótanyukám ébresztett. Ideje kelni és szembenézni mindazzal ami vár ma még ránk. Feltápászkodtam és lekullogtam. De csak Ash ágyáig jutottam. Bevágódtam barátnőm mellé és a plafont kezdtük tanulmányozni. Liz még próbált belénk lelket önteni, hát nem igen ment szegénynek, pedig igen próbálkozott. Amint az ajtó csapódott mögötte, úgy kezdett minket a sírás rázni. Még Nikkit is, aki tegnap este eléggé tartotta magát. Ott feküdtünk az ágyban, egymás kezét szorítva, patakzó könnyek közepette. Ennyire nem voltam magam alatt, vagy két éve.
- öltözni kéne. – szipogta Ash.
- jah. – jött az értelmes válasz tőlem. Vártuk hátha Nikki is mond valamit, de ő csak a falat bámulta.
- Nik minden oké? – fordultam felé. Néhány percig eltartott hogy rám figyeljen. Ám mikor felém fordította kissé ködös, de mindenre elszánt arcát. Kezdtem megijedni.
- tudjátok mire jöttem rá. – motyogta inkább magának. Ashlevel összenéztük, vajon észnél lehet e barátnők. Majd bátortalanul, de megkérdeztük.
- mire?
- arra hogy minden okkal történik. – ült fel hirtelen.
- oka van hogy újra az utamba sodorta az élet Krist és Jennyt. Oka van a közös filmnek. A kialakult barátságnak a csapattal. Annak is hogy összejöttem Kellannel. Igaz utóbbi nagy mázli volt inkább. Meg annak is hogy most a Summit őrjáratot tart. – magyarázta komoly képpel. Pár percig elgondolkodtam szavain. Igaza lehet. Jött le a következtetés. De tovább nem hagyott minket gondolkodni.
- tehát fel a fejjel csajok. Minden csoda három napig tart. Kibírjuk ezt a pár napot nélkülük. És higgyétek el a kapcsolatunk erősebb lesz mint volt. – nézett ránk azzal a higgyetek nekem és nem vagyok teljese örült arcával. Ashel összenéztünk majd egyszerre bólintottunk. Nikki beszédje hatott. Lényegesen jobban álltunk már hozzá a dolgokhoz. S sikerült elkészülnünk mire Liz jött értünk. Nagy levegőt véve, egymásra támaszkodva léptünk ki az ajtón. Lesz ami lesz, Nikkinek igaza kell hogy legyen.
Ashley
A kezdeti pánik és a mélybe való süllyedést megmentette Nikki. Hálásak voltunk Krissel neki és persze Liznek is. Ha ők nem lennének, már rég bekattantunk volna. A napok gyorsabban teltek mint hittem volna. Igaz a Rob-Kris és a később Nikki-Kell akció kissé megbillentette a mérleget nálam. Ahhoz hogy tartsam magam és ne vessem magam Jacksre elég nehéz volt. Erre a legjobb ellenszer Taylor volt. Míg szívem Jacksonhoz húzott. Eszem tudta nem szabad. Egyszer viszont majdnem engedtem a kísértésnek, de mivel erős nőnek tartom magam. Így is lett, bármennyire is fájt. Egy alapos beszélgetés után Nikki is belátta veszélyes a tűzzel játszani. Itt személy szerint örültem magamnak hogy erre rá tudtam venni. S könnyebb is volt így hogy mind egy időben mozogtunk. A hét közepén már a társaság eléggé fáradt volt. Kikészített minket az őrültes tempóban diktáló forgatás. Ám mindenki tudta ennek nem ez az elsődleges oka. Hanem a másik szobában lézengő férfi társaság. Valami kiutat kell találni, míg a vihar el nem vonul. Erre egy jó ötlet egy buli. De mivel nem mehetünk ki, így kénytelen vagyok a szobába becsempészni a partyt. Nem akartam akkora összejövetelt. Csak mi négyen, nah meg Cath és a másik három. Christian, Anna és Sarah. Nah és Rachelle. Most hogy a csapat megvolt, már csak a piát kell valahogy beszereznem és behoznom. Gondolkodj Ash, gondolkodj. Nikki említett valami Jennyt. Igen ez jó ötlet. Látogatni jön, tehát könnyebben bejút a piákkal együtt. Ez az Ash, te egy zseni vagy. A forgatás végeztével rögtön rohantam a szobába. Mostanság Nik nem hordja magával a telefonját, nehogy elcsábuljon vagy mi a szösz. Tehát lélekszakadva felrohantam a szobába. Majd miután meggyőződtem róla senki sincs itt keresni kezdtem trehány barátnőm készülékét. Meglelve rögtön a telefonkönyvet kezdtem bújni. Jenny, merre lehetsz. Meglelve rögtön tárcsáztam is. Remélem felveszi.
- nahát Nik ez ám a meglepést. Most beszéltem Kristenel. Hogy hogy felhívtál? – és még vagy ezer kérdést zúdított rám.
- bocsi nem Nikki vagyok hanem Ashley. Tudom ez az ő telefonja de segítened kell nekem, úgy hogy a csajok ne tudják meg. Mivel beszéltél Krissel, nyílván tudod mi történt. – hadartam majd adtam neki kis időt hogy felfogja a dolgokat.
- igen tudom, de én hogy segíthetnék. – felelte pár perc elteltével.
- mondjuk először is milyen hamar érnél ide? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- hát passzt, de várj utána nézek. – némi csend majd így szólt.
- két óra múlva indul egy gép. Estére azzal ott vagyok.
- remek, akkor a reptérről első utad egy boltba vezessen. Tankolj fel harapnivalóból és főképp piából, majd gyere rögtön ide hozzánk. De vigyázz. A Summit még itt van. Tehát látogatásnak tűnjön. Bőröndbe rejtsd a cuccot. – adtam ki az utasítást. Ez egy külsősnek olyan lenne mintha egy diller adná ki az utasítást. – persze a végé kifizetek mindent. De kérlek a lányoknak ne említsd, meglepi lesz. Rájuk fér már egy alapos buli. – magyaráztam majd vártam.
- értettem. Estére ott leszek és tartom a szám. Szia. – mondta majd letette. Remek csaj. Igaz még nem ismerem, de így első hallásra is szimpatikus. Nos ez is kész, tehát már csak a többieket kell beavatnom. Persze kivéve Nikkit és Krist. Akitől viszont féltem az nem más volt mint Catherinet. Ő ütheti meg a bokáját a legjobban kis akcióm végett. Még gyorsan töröltem a hívásom, majd a tettek mezejére léptem.
Nikki
A kezdeti beletörődömség jó álca volt. Viszont titkon majd meg haltam csak hogy megérintsem. Ugyan, már éltél távkapcsolatban. Fogd fel ezt is annak. De ha nem megy. Ha nap minden egyes órájában ő jut eszembe és vele lennék egész nap. Nem csak neked rossz, nekik is ugyan úgy. Szóltam magamra miközben végignéztem az elcsigázott, nyúzott társaságon. A lányok jól tartották magukat. Ám minden perccel egyre jobban magunk alá keveredtünk. Az elején még belementem párom agyszüleményébe. Miszerint találkozzunk a forgatás szüneteibe. Veszélyes volt. És hát a tűzzel nem érdemes játszani. Nyitotta fel minap a szemem Ash. Fájt, de közöltem Kellannel, ha a többieknek megy. Nekünk is kell hogy menjen. Arca örökre beleégett fejembe, de tudtam helyesen tesszük amit teszünk. Nem érdemes a sorsot magunkra uszítani. A napok teltek én pedig egyre jobban kezdte idegessé válni. Vajon mikor óhajtanak elmenni és minket végleg békén hagyni? Gondolkodtam el szerda ebéd közben. Végignézve az asztalon mindenki saját gondolatába volt mélyedbe, így én az ebédemnek szánt étellel kezdtem szórakozni. Mikor is megjelent a mi tornádó barátnőnk, hatalmas vigyorral képén. Ebbe meg mi ütött. Összenéztem Kristennel. Rajta is a megdöbbenés látszott leginkább. Eltáncolt az asztalig majd lehuppant közénk.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztük egyszerre, furcsán végigmérve őt.
- semmi, semmi. – vigyorogta majd az ebédje felé fordult. Már épp fordultam volna vissza az iménti játékomhoz mikor Kris elrántotta előle a tányérját.
- tudod hogy ezt nem vesszük be. Tehát ki vele, mit titkolsz? – nézett szigorúan Ashleyre.
A kis bosszantó törpe egy darabig nem szólt semmit. Ám mikor Jackson és a fiúk leültek a másik oldalra meglódult a nyelve.
- meglepetésnek akartam, de ha már így átláttok rajtam elárulom. – sóhajtott egy nagyot majd levette a szemét a fiúkról.
- a szobában mindent elmondok, de most együnk. – mosolyodott el. élvezi hogy talált kiutat, de ezzel még nincs vége. Úgyis kiszedjük belőle. Ebéd után, persze hogy nem hagytak nekünk nyugtot. Mintha mindenki megneszelte volna hogy faggatózni akarunk. Egészen estig egyetlen perc nyugtunk nem volt. Kart karba, egymást támogatva vonszoltuk fel magunkat Kristennel a szobáig. Belépve pedig majdnem hanyatt estünk.
- meglepetés. – kiáltották kórusban. Mindenki ott volt a csapatból és fő meglepetésnek Jenny a barátnőnk.
- ez mind a te műved ugye. – néztem rá idegesítő ám annál imádni valóbb barátnőmre.
- én is szeretlek téged. – öltött nyelvet és vágta be a durcit.
- tudod hogy én is. Gyere ide te törpe. – zártam ölelésembe és úgy szorongattam ahogy csak tudtam. Majd csatlakozott hozzánk Kris, Jenny végül Liz.
- de most inkább bulizzunk. – kiáltottam amitől kitört a nevetés.
- ez a mi Nikkink. – üvöltötte Ash és Kris majd elkezdődött a mérhetetlen piálás és bulizás.
Bármikor is jutott eszébe ez Ashleynek egy istennő végette. Ezt még valahogy meg kell hálálnom neki. Amilyen gyorsan csak tudom.
Percek alatt lettem oldott és pörögtem mint akit felhúztak. Jól éreztem magam. Három nap után végre kiengedhettem a fáradt gőzt. A hangulatunkat pedig Cath koronázta meg, eme csodás bejelentéssel.
- lányok egy kis figyelmet kérnék. – emelte fel hangját.
- ennek a bulinak nem csak az az oka hogy kissé kiengedjétek a gőz. Nem csak ezért mentem bele. Hanem mert gondoltam illő módon jelentem be hogy a Summit holnap hazarepül. – mondta majd várta a reakciónk. Eleinte mindenki arcán látszott a megdöbbenés, végül sikoltozva adtuk tudtára mennyire örülünk ennek. Ettől kezdve a hangulata tetőfokára hágott. Mi pedig húsz méterrel a föld felett lebegtünk. Az esténk csodás volt, és hogy a fiúké is az legyen kieszeltünk valamit a lányokkal. Alig aludtunk pár órát, viszont újult erővel indultunk tervünk végrehajtásához.
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 fejezet! 2/2
Elizabeth
Már a legelején tudtam hogy ezt a hat fiatalt az isten is egymásnak teremtette. És saját fájdalomként értem meg mikor Cath bejelentette jön a Summit. Ha nekem akkora fájdalom volt, gondolhatjátok ők mit érezhettek. A fiúk a gyűlés után átpakoltak a saját szobájukba. Majd tartottunk egy „búcsúestet”. Szigorúan idézőjelesen. Amint a Summit kiteszi innét a lábát, úgy felejtjük el ezt a pár napot, maximum egy hetet. Lelkiekben nem lehet erre felkészülni. Gyermekem sajnos nincs, tehát nem éltem át hasonlót. S most hogy mind ez nem egynél hanem háromnál fog jelentkezni,előre félek. Ám a tudat Peter segíteni fog. Kissé megnyugtat. A dolgom eleinte nagyon nehéz volt. Ám mikor Nikki megtalálta optimista énjét, könnyemben boldogultunk immár ketten. Hajnali három volt mire ágyba kerültem. Iszonyat kimerülten és nagyon idegesen.
Reggel a jelző csengetésre ébredtem. Miszerint ideje magamat, de főleg a lányokat gatyába rázni és szembenézni a mai nappal. Ez mind Peter ötlete volt. Megbeszéltük hogy kelt, majd találkozunk rá tíz percre a teraszon. Céltudatos, jószívű ember és ami azt illeti az eleinte fellépő neheztelése a gyerekek kapcsolata ellen, köddé vált. Így már közös erővel harcolunk értük. Mért pont gyerekek. Mert már úgy szeretem őket mint a sajátjaim. Soha életemben nem tudtam ennyire hasonulni a szerepemmel mint most. Nagy sóhaj kíséretében elvettetem a múltban való merengést és felkészültem a legrosszabbra.
Elsőként Ashleyt keltettem. Ő aludt ugyanis mellettem. Majd felmásztam és felkeltettem a másik kettőt. A tegnapi összetörésnek egyenlőre semmi jelét nem láttam. Tehát nyugodt szívvel hagytam őket Nikkire, arra a tíz percre amíg Peterrel kiokoskodunk valamit.
- beszédem van Peterrel. Negyed óránál nem lehet több. Addigra készüljetek el. – erre egy lemondó bólintás volt a válaszuk. Remélem hamar elkotródnak innen ezek a. Inkább had ne jellemezzem őket. Szóval tűnjenek minél előbb el. Rossz így látni az én drágáim.
- minél előbb túl leszünk rajta, annál előbb mennek el és hagynak minket békén. Nincs igazam? – néztem rájuk bátorítólag. Erre egy de igazad van Liz, volt a válasz majd mind elindult a dolgára. Én is így tettem. Így történt hogy másodpercre pontosan léptünk ki az ajtón, tejes összhangban.
- jó reggelt. – köszönt rám. Tudom jól, nem szabadna nős emberrel kezdenem. Tehát pórbálom eme érzéseim elrejteni, főleg előle. Meg egyáltalán kiűzni az egészet a fejemből. De a szerelem ellen nem lehet mit tenni. Csodás ember és épp ezért nem fogok elszakítani a feleségétől. Jaj Liz miket beszélsz. Ezt már ezerszer elmondtad magadnak Peter csak barát, semmi más. Nah meg válaszolnod is kéne.
- inkább jobbat. – feleltem egy apró mosoly kíséretében.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdezte az erkélyre menet.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – meséltem el az igazat. De amint a tegnap képei bevillantak. Főképp a lányok fájdalmas, meggyötört arcai. Nem bírtam tovább és a közelembe álló székre rogytam.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – dörzsöltem meg halántékom. Kezdett megfájdulni a fejem ami nem jót jelent.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondta együtt érzőn. Hangjából pedig ki lehetett hallani, ugyan úgy szenved mint mindannyian. Napról napra jobban szeretem ezt az embert. Ó te jó ég már megint hol jársz. Szóltam magamra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – kapott el a harag perceken belül. Bármit megtennék értük, csak hogy boldogok lehessenek elnézve Peter, ő is hasonlón érezhet. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Kris
Mikor azt hiszed ez csak egy rossz álom és ha felébredsz jobb lesz minden oké lesz megint. Nyugodtam hajtod álomra fejed. Ám mikor másnap felébredsz és a puszta valósággal nézel szembe. Érzed mellkasodban a feszítést és alig hiszed hogy ez nem álom volt. Eltöprengsz egy percre milyen világban is élsz te. Hát ez egy kibaszott, szar, mocskos világ. Ahol az ember nem lehet boldog. Vagy ha mégis, nem tisztességes úton szerzi meg azt. Hol itt az igazság? Aki nem érdemelné, meg az megkapja. Akinek pedig kijárna, annak viszont küzdeni kell érte és lehet így sem éri el. Vagy csak pár napig az övé. Mért tesznek ki minket mindennek. Értelme semmi sincs. Sőt már semminek sincs értelme, tegnap óta.
Jelenleg a bőghetnék és a meghalnék közt lebegek. Fekszem az ágyon és csak vagyok. Testben itt. Lélekben pedig egész máshol. Ott ahol minden jó és szép.
Elmélkedésemből kedves pótanyukám ébresztett. Ideje kelni és szembenézni mindazzal ami vár ma még ránk. Feltápászkodtam és lekullogtam. De csak Ash ágyáig jutottam. Bevágódtam barátnőm mellé és a plafont kezdtük tanulmányozni. Liz még próbált belénk lelket önteni, hát nem igen ment szegénynek, pedig igen próbálkozott. Amint az ajtó csapódott mögötte, úgy kezdett minket a sírás rázni. Még Nikkit is, aki tegnap este eléggé tartotta magát. Ott feküdtünk az ágyban, egymás kezét szorítva, patakzó könnyek közepette. Ennyire nem voltam magam alatt, vagy két éve.
- öltözni kéne. – szipogta Ash.
- jah. – jött az értelmes válasz tőlem. Vártuk hátha Nikki is mond valamit, de ő csak a falat bámulta.
- Nik minden oké? – fordultam felé. Néhány percig eltartott hogy rám figyeljen. Ám mikor felém fordította kissé ködös, de mindenre elszánt arcát. Kezdtem megijedni.
- tudjátok mire jöttem rá. – motyogta inkább magának. Ashlevel összenéztük, vajon észnél lehet e barátnők. Majd bátortalanul, de megkérdeztük.
- mire?
- arra hogy minden okkal történik. – ült fel hirtelen.
- oka van hogy újra az utamba sodorta az élet Krist és Jennyt. Oka van a közös filmnek. A kialakult barátságnak a csapattal. Annak is hogy összejöttem Kellannel. Igaz utóbbi nagy mázli volt inkább. Meg annak is hogy most a Summit őrjáratot tart. – magyarázta komoly képpel. Pár percig elgondolkodtam szavain. Igaza lehet. Jött le a következtetés. De tovább nem hagyott minket gondolkodni.
- tehát fel a fejjel csajok. Minden csoda három napig tart. Kibírjuk ezt a pár napot nélkülük. És higgyétek el a kapcsolatunk erősebb lesz mint volt. – nézett ránk azzal a higgyetek nekem és nem vagyok teljese örült arcával. Ashel összenéztünk majd egyszerre bólintottunk. Nikki beszédje hatott. Lényegesen jobban álltunk már hozzá a dolgokhoz. S sikerült elkészülnünk mire Liz jött értünk. Nagy levegőt véve, egymásra támaszkodva léptünk ki az ajtón. Lesz ami lesz, Nikkinek igaza kell hogy legyen.
Ashley
A kezdeti pánik és a mélybe való süllyedést megmentette Nikki. Hálásak voltunk Krissel neki és persze Liznek is. Ha ők nem lennének, már rég bekattantunk volna. A napok gyorsabban teltek mint hittem volna. Igaz a Rob-Kris és a később Nikki-Kell akció kissé megbillentette a mérleget nálam. Ahhoz hogy tartsam magam és ne vessem magam Jacksre elég nehéz volt. Erre a legjobb ellenszer Taylor volt. Míg szívem Jacksonhoz húzott. Eszem tudta nem szabad. Egyszer viszont majdnem engedtem a kísértésnek, de mivel erős nőnek tartom magam. Így is lett, bármennyire is fájt. Egy alapos beszélgetés után Nikki is belátta veszélyes a tűzzel játszani. Itt személy szerint örültem magamnak hogy erre rá tudtam venni. S könnyebb is volt így hogy mind egy időben mozogtunk. A hét közepén már a társaság eléggé fáradt volt. Kikészített minket az őrültes tempóban diktáló forgatás. Ám mindenki tudta ennek nem ez az elsődleges oka. Hanem a másik szobában lézengő férfi társaság. Valami kiutat kell találni, míg a vihar el nem vonul. Erre egy jó ötlet egy buli. De mivel nem mehetünk ki, így kénytelen vagyok a szobába becsempészni a partyt. Nem akartam akkora összejövetelt. Csak mi négyen, nah meg Cath és a másik három. Christian, Anna és Sarah. Nah és Rachelle. Most hogy a csapat megvolt, már csak a piát kell valahogy beszereznem és behoznom. Gondolkodj Ash, gondolkodj. Nikki említett valami Jennyt. Igen ez jó ötlet. Látogatni jön, tehát könnyebben bejút a piákkal együtt. Ez az Ash, te egy zseni vagy. A forgatás végeztével rögtön rohantam a szobába. Mostanság Nik nem hordja magával a telefonját, nehogy elcsábuljon vagy mi a szösz. Tehát lélekszakadva felrohantam a szobába. Majd miután meggyőződtem róla senki sincs itt keresni kezdtem trehány barátnőm készülékét. Meglelve rögtön a telefonkönyvet kezdtem bújni. Jenny, merre lehetsz. Meglelve rögtön tárcsáztam is. Remélem felveszi.
- nahát Nik ez ám a meglepést. Most beszéltem Kristenel. Hogy hogy felhívtál? – és még vagy ezer kérdést zúdított rám.
- bocsi nem Nikki vagyok hanem Ashley. Tudom ez az ő telefonja de segítened kell nekem, úgy hogy a csajok ne tudják meg. Mivel beszéltél Krissel, nyílván tudod mi történt. – hadartam majd adtam neki kis időt hogy felfogja a dolgokat.
- igen tudom, de én hogy segíthetnék. – felelte pár perc elteltével.
- mondjuk először is milyen hamar érnél ide? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- hát passzt, de várj utána nézek. – némi csend majd így szólt.
- két óra múlva indul egy gép. Estére azzal ott vagyok.
- remek, akkor a reptérről első utad egy boltba vezessen. Tankolj fel harapnivalóból és főképp piából, majd gyere rögtön ide hozzánk. De vigyázz. A Summit még itt van. Tehát látogatásnak tűnjön. Bőröndbe rejtsd a cuccot. – adtam ki az utasítást. Ez egy külsősnek olyan lenne mintha egy diller adná ki az utasítást. – persze a végé kifizetek mindent. De kérlek a lányoknak ne említsd, meglepi lesz. Rájuk fér már egy alapos buli. – magyaráztam majd vártam.
- értettem. Estére ott leszek és tartom a szám. Szia. – mondta majd letette. Remek csaj. Igaz még nem ismerem, de így első hallásra is szimpatikus. Nos ez is kész, tehát már csak a többieket kell beavatnom. Persze kivéve Nikkit és Krist. Akitől viszont féltem az nem más volt mint Catherinet. Ő ütheti meg a bokáját a legjobban kis akcióm végett. Még gyorsan töröltem a hívásom, majd a tettek mezejére léptem.
Nikki
A kezdeti beletörődömség jó álca volt. Viszont titkon majd meg haltam csak hogy megérintsem. Ugyan, már éltél távkapcsolatban. Fogd fel ezt is annak. De ha nem megy. Ha nap minden egyes órájában ő jut eszembe és vele lennék egész nap. Nem csak neked rossz, nekik is ugyan úgy. Szóltam magamra miközben végignéztem az elcsigázott, nyúzott társaságon. A lányok jól tartották magukat. Ám minden perccel egyre jobban magunk alá keveredtünk. Az elején még belementem párom agyszüleményébe. Miszerint találkozzunk a forgatás szüneteibe. Veszélyes volt. És hát a tűzzel nem érdemes játszani. Nyitotta fel minap a szemem Ash. Fájt, de közöltem Kellannel, ha a többieknek megy. Nekünk is kell hogy menjen. Arca örökre beleégett fejembe, de tudtam helyesen tesszük amit teszünk. Nem érdemes a sorsot magunkra uszítani. A napok teltek én pedig egyre jobban kezdte idegessé válni. Vajon mikor óhajtanak elmenni és minket végleg békén hagyni? Gondolkodtam el szerda ebéd közben. Végignézve az asztalon mindenki saját gondolatába volt mélyedbe, így én az ebédemnek szánt étellel kezdtem szórakozni. Mikor is megjelent a mi tornádó barátnőnk, hatalmas vigyorral képén. Ebbe meg mi ütött. Összenéztem Kristennel. Rajta is a megdöbbenés látszott leginkább. Eltáncolt az asztalig majd lehuppant közénk.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztük egyszerre, furcsán végigmérve őt.
- semmi, semmi. – vigyorogta majd az ebédje felé fordult. Már épp fordultam volna vissza az iménti játékomhoz mikor Kris elrántotta előle a tányérját.
- tudod hogy ezt nem vesszük be. Tehát ki vele, mit titkolsz? – nézett szigorúan Ashleyre.
A kis bosszantó törpe egy darabig nem szólt semmit. Ám mikor Jackson és a fiúk leültek a másik oldalra meglódult a nyelve.
- meglepetésnek akartam, de ha már így átláttok rajtam elárulom. – sóhajtott egy nagyot majd levette a szemét a fiúkról.
- a szobában mindent elmondok, de most együnk. – mosolyodott el. élvezi hogy talált kiutat, de ezzel még nincs vége. Úgyis kiszedjük belőle. Ebéd után, persze hogy nem hagytak nekünk nyugtot. Mintha mindenki megneszelte volna hogy faggatózni akarunk. Egészen estig egyetlen perc nyugtunk nem volt. Kart karba, egymást támogatva vonszoltuk fel magunkat Kristennel a szobáig. Belépve pedig majdnem hanyatt estünk.
- meglepetés. – kiáltották kórusban. Mindenki ott volt a csapatból és fő meglepetésnek Jenny a barátnőnk.
- ez mind a te műved ugye. – néztem rá idegesítő ám annál imádni valóbb barátnőmre.
- én is szeretlek téged. – öltött nyelvet és vágta be a durcit.
- tudod hogy én is. Gyere ide te törpe. – zártam ölelésembe és úgy szorongattam ahogy csak tudtam. Majd csatlakozott hozzánk Kris, Jenny végül Liz.
- de most inkább bulizzunk. – kiáltottam amitől kitört a nevetés.
- ez a mi Nikkink. – üvöltötte Ash és Kris majd elkezdődött a mérhetetlen piálás és bulizás.
Bármikor is jutott eszébe ez Ashleynek egy istennő végette. Ezt még valahogy meg kell hálálnom neki. Amilyen gyorsan csak tudom.
Percek alatt lettem oldott és pörögtem mint akit felhúztak. Jól éreztem magam. Három nap után végre kiengedhettem a fáradt gőzt. A hangulatunkat pedig Cath koronázta meg, eme csodás bejelentéssel.
- lányok egy kis figyelmet kérnék. – emelte fel hangját.
- ennek a bulinak nem csak az az oka hogy kissé kiengedjétek a gőz. Nem csak ezért mentem bele. Hanem mert gondoltam illő módon jelentem be hogy a Summit holnap hazarepül. – mondta majd várta a reakciónk. Eleinte mindenki arcán látszott a megdöbbenés, végül sikoltozva adtuk tudtára mennyire örülünk ennek. Ettől kezdve a hangulata tetőfokára hágott. Mi pedig húsz méterrel a föld felett lebegtünk. Az esténk csodás volt, és hogy a fiúké is az legyen kieszeltünk valamit a lányokkal. Alig aludtunk pár órát, viszont újult erővel indultunk tervünk végrehajtásához.
2011. március 7., hétfő
Bejelentés!
Tehát lányaim ez egy történelmi pillnat.
2011.03.07. 22:40 ez a hivatalos dátuma a visszatérésemnek! igen igen a jó isten, nah meg az örangyalom mellém állt és sikerült netet szerkesztenem ohonra. Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen Visszatérteeeeeeeeeeeeeeeeem!
Vésétek pici eszetekbe eme napot! Viszont egy rossz hír is társul hozzá ami nem más mint hogy melom akadt. De ígérem amint tudok frisselni. Nem hagylak benneteket cserben, hamár így kitartotok mellettem. Főleg egy-két ember!(L)
Még mindig álomnak hiszem, és remélem nem ébredek fel belőle. Vagy ha igen akkor is marad ez így.
Nos a másik. Megint egy Díj! Kérdem én minek, mivel érdemlem ki? Hm? Erre valaki tud nekem adni választ?! Jó lenne.
Tehát Nagyon Nagyon Köszönöm a Díjat Gabicámnak(L) az egyik múzámnak és függőmnek!
Mivel ha jól olvastam szabályok tartoznak a díjhoz, most én erre tojok. Már bocsi. A szabályok azért vannak hogy felrugjuk Őket,Hihi! De humoros kedvemben vagyok ma, azta.
Most komolyra fordítom a szót(már amennyire megy)
(1. pont kipipálva)
Köszönöm Gabicám!(L)(tehát 2. pont kipipálva)
Küldeni pedig...........kinek is küldjem. (töprengő arc)Áh igen:
Cica:http://egyptian-love.blogspot.com
Brianna:http://youremylittlesecret.blogspot.com/
Thalia:http://robstenficforever.blogspot.com
Bius/Henna:http://asorskezelenne.blogspot.com/
Sajnos már nincs akit tudnék irni tehát a harmadik feladatot csak félig teljesítettem, Bocsi!
De tovább nem szapaorítom a szót.
Pusssssssssss(L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
2011.03.07. 22:40 ez a hivatalos dátuma a visszatérésemnek! igen igen a jó isten, nah meg az örangyalom mellém állt és sikerült netet szerkesztenem ohonra. Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen Visszatérteeeeeeeeeeeeeeeeem!
Vésétek pici eszetekbe eme napot! Viszont egy rossz hír is társul hozzá ami nem más mint hogy melom akadt. De ígérem amint tudok frisselni. Nem hagylak benneteket cserben, hamár így kitartotok mellettem. Főleg egy-két ember!(L)
Még mindig álomnak hiszem, és remélem nem ébredek fel belőle. Vagy ha igen akkor is marad ez így.
Nos a másik. Megint egy Díj! Kérdem én minek, mivel érdemlem ki? Hm? Erre valaki tud nekem adni választ?! Jó lenne.
Tehát Nagyon Nagyon Köszönöm a Díjat Gabicámnak(L) az egyik múzámnak és függőmnek!
Mivel ha jól olvastam szabályok tartoznak a díjhoz, most én erre tojok. Már bocsi. A szabályok azért vannak hogy felrugjuk Őket,Hihi! De humoros kedvemben vagyok ma, azta.
Most komolyra fordítom a szót(már amennyire megy)
(1. pont kipipálva)
Köszönöm Gabicám!(L)(tehát 2. pont kipipálva)
Küldeni pedig...........kinek is küldjem. (töprengő arc)Áh igen:
Cica:http://egyptian-love.blogspot.com
Brianna:http://youremylittlesecret.blogspot.com/
Thalia:http://robstenficforever.blogspot.com
Bius/Henna:http://asorskezelenne.blogspot.com/
Sajnos már nincs akit tudnék irni tehát a harmadik feladatot csak félig teljesítettem, Bocsi!
De tovább nem szapaorítom a szót.
Pusssssssssss(L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
2011. március 6., vasárnap
17 fejezet! 1/2
Nos megszületett ez is. Igaz küzdöttem vele, megint. Írói válság. Nincs mi inspiráljon, mivel nem kapok komit. Ezt is csak egy lánynak köszönhetitek aki kinyígta nálam. Igen-igen. A jó szívem visz egyszer a sírba. Pedig szándékomba állt betartani a fenyegetésem. Tudom nem kéne dumálnom, de egy fejezet nem percek alatt készül el. Aki ír biztos tudja. Tehát egy írónak sokat jelent, még a pár szavas komi is. Higgyétek el! Abból tudja meg igazán, hogy sikerült és hogy érdemes e fojtatnia. Sokaktól hallottam már hogy küzdenek a komi problémával. Így hogy otthon nincs netem és csak hetente egyszer tudok frisst hozni is elég nehéz. És akkor mikor látom hogy egy hét alatt csak egy vagy kettő, esetleg három komi van. Elszomorodok, nagyon is. Ilyenkor felteszem a kérdést vajon megéri e? Hát erre várnám én itt a választ. Megéri e nekem még fojtatni. Nem oldalakat kérek, csak pár szót. Tetszett vagy nem?! Fojtasd vagy ne?!
Egy remek lány, aki hasonló problémával küzdött, de hála ég mára ez a gondja megoldódott így nyilatkozott rólam: “Története fantáziadús és izgalmas. Higgyétek el, érdemes őt elolvasni. Ami viszont arra ösztönzött, hogy a díjat neki adjam az az volt, hogy bár nagyon nehéz neki gépközelbe jutni, mégis igyekszik, és ha tud, hoz nekünk valami jó kis fejezetet. Életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire küzdene a blogjáért mint ő.”
Ehhez annyit fűznék hozzá hogy igaz, főleg a vége. De eleget pofáztam már. Sipirc olvasni. Jah és a fejiről annyit ez csak az első fele. Kicsi rálátást kaphattok vajon a fiúk hogy élik meg a dolgokat. A váltásba pedig jönnek majd a csajok. Remélem hoztam a színvonalam és tetszeni fog. Jó olvasás és ha lehet kérnék szépen komit.
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 Fejezet! 1/2
Rob
Hétfő reggel reméltem a tegnap este csak egy rossz álom volt. Viszont ki kellett hogy ábránduljak eme feltételezésből. Ez a következő képen történt.
Valami hatalmas erővel csapódott a mellkasomra. Felnéztem és egy kéz tárult elém. De nem az amire számítottam. Oldalra fordultam hogy megbizonyosodjak a kéz tulajdonosáról.
- úr isten. – kiáltottam fel hangosan mivel Kellan hatalmas fejével találtam szembe magam. Hát ez meg mit kever itt mellettem. Vagyis majdhogynem rajtam. Próbáltam kimászni súlyos keze alól. Mire ő még jobban zárt ölelésébe.
- maradjunk még. – nyöszörögte. Hát persze azt hiszi Nikki fekszik mellette.
- szívesen maradnék, de szerintem ezt te sem gondolod komolyan. – válaszoltam mire szemei kipattantak és egy hangos káromkodás sorozat kíséretében lezúgott az ágyról. Jót nevettem ijed képén és azon is hogy vágódott le. Hahotázásomra a többiek is feljöttek. Először csak értetlenül néztek rám, de mikor meglátták Kellt. Nem bírták visszafojtani nevetésük.
- nem értem mi olyan kurva vicces. – mászott vissza az ágyra. – és hogy a faszba kerültél ide mellém. – nézett rám szúrós szemekkel.
- neked is jó reggelt. – próbáltam kipréselni magamból ezt a mondatot, mivel szó szerint rázott a nevetés. De a hirtelen jó kedvünk Peter vette el, következő mondatával.
- tegnap visszaállították a szobákat, a Summit végett. Ez a kulturált kérdésedre a válasz. Most viszont öltözzetek. Mindjárt jelenésünk van. – mondta majd készülődni ment.
- azt hittem csak álom volt. – sóhajtott Kell.
- azt vettük észre. – jegyeztem meg mire egy párna a képembe volt a válasza.
- most mi lesz? – ült le az ágy szélére Jackson. Csodálom hogy Kellan megengedte neki, mivel tegnap még ment köztük az „öri hari sose bocsi.” Ám a harc helyett két elcsigázott és választ váró arccal találtam szemben magam. Tőlem várják a választ mikor még szinte én sem vagyok tudatomnál.
- fogalmam sincs. – túrtam bele idegesen hajamba.
- hát nem ezt a választ vártuk. – válaszolták egyszerre. Micsoda összhang.
- srácok, tíz perc. Öltözetek én szólok addig a lányoknak. – kiáltott fel Peter majd hallottuk ahogy csapódik az ajtó. Viszont mi csak ültünk és nem tudtunk semmit sem kezdeni magunkkal. Ezer dolog járt agyamba és a fiúkat elnézve ők is valahogy így tehettek. Beletelt jó pár percbe mire összeszedtük magunkat és nekiláttunk a készülődésnek.
Peter
Igaz az elején én voltam annyira ellene hogy kialakuljon köztük ez a kapcsolat. De a napok teltek és beláttam rossz következtetést vontam le. Mind sokkalta vidámabb lett és ez volt a legeslegjobb. Örültem nekik. Mondjuk néha zavaró volt hogy ott előttem csókolóznak, miközben én ezt nem tehetem meg. Gyermeteg viselkedés, de ez van. Mondjuk Elizabethnek nehezebb dolga van. De mondjuk azt nem hittem volna hogy pont a Summit vethet véget a gyerekek közti szerelemnek. Igen már olyanok mint a gyerekeim. Hidegzuhanyként ért mindegyikünket a látogatásuk. Egész éjjel virrasztottam a fiúkkal és próbáltam lelket önteni beléjük. Ám másnap mintha agymosáson mentek volna keresztül. Főleg Kellanen. Mesés esése, frappáns kérdése után viszont a helyére zökkentek nála a dolgok. Meg a másik kettőnél is. Utáltam a dolgok elrontója lenni, de meg kellett tennem. Összekészültem majd a másik szoba felé vettem az irányt. Megtudakolni vajon a lányok hogy élték meg ezt az egészet. Mintha összebeszéltünk volna. Épp akkor lépett ki az ajtón mikor én is.
- jó reggelt. – köszöntem oda neki.
- inkább jobbat. – ejtett meg egy apró mosolyt.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdeztem, miközben az erkélyre tereltem.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – rogyott le az egyik székbe.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – masszírozta meg halántékát.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondtam visszagondolva a tegnapra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – dühöngött jó anya módjára. Tudom bármit megtenne értük, ahogy én is. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Rob
Felöltözve, startra készen álltunk, de valahogy sehogy sem akartunk kilépni az ajtón. Ólom nehezek voltak a lábaim, ahogy mellkasom is. Végignézve a társaságon, ők sem voltak jobb színben. Valamit ki kell találnom. Így nem mehetünk le, mivel abban a percben leesne a dolog nekik ahogy átlépünk a küszöbön.
- ugyan srácok csak egy hét. Nem több egy hét és újra azt teszünk amit akarunk. – szólaltam fel hírtelen.
- de könnyen beszélsz. Jó neked hogy csak így eltudod fogadni hogy nem lehetsz Kristennel. – hurrogott le Kell.
- nehezebb mint hinnéd, főleg a történtek után. De ha szomorkodunk és nem megy úgy a forgatás mint kellene, a Summitnak feltűnik és akkor lehet hogy tovább maradnak. – feleltem s segélykérő pillantást küldtem Jackson felé. Némi hallgatás után viszont reagált.
- Robnak igaza van. – fordult Kell felé. – nyújtsunk 110%-ot és akkor eltűnnek. – fojtotta még mindig Kellnanek intézve szavait. Vártam mikor ugrik a Jacks nyakának. Ám ez elmaradt. Helyette egy lemondó sóhaj kíséretében ám legyen választ kaptuk. Ettől egy halovány mosoly kúszott arcunkra. De ez még itt nincs korántsem lezárva.
- idő van. – lépett be az ajtón Peter. Nagy sóhaj hagyta el szánk majd követtük őt. Kint a folyóson már ott voltak a lányok. Lopva végigmértem őket. Talán Nikki volt aki a legjobban tartotta magát.
- gyerünk. – hangzott a felszólítás majd megindultunk lefelé. Furcsa volt így lenni Kris mellett. Gondolataimba merülve és szinte bábú ként mentem lefelé. Majd hasonlóan ültem végig a prédikációt. Egy kalap undok, másokat lenéző, nagyképű, kétszínű majom pofázott, majdnem két órán keresztül. Utána ebédszünet. Alig ettem valamit. Miszerint tartsuk magunkat védőbeszédem itt mondott csődöt. Nagyba fojtattam legújabb hobbym a semmibe bámulást mikor a telefonom rezegni kezdett. Annyira elvoltam foglalva a semmivel hogy észre se vettem Tom nyolc hívását és ezenfelül még két üzenetet. Vajon mit akarhat? Megnyitva a levelet megtudtam.
Íme: „csodás estém volt megint. Feltudod ezt fogni. Hozzám jön! Hát nem fantasztikus! Ettől még a szex is jobb. Annyira hogy képes lennék egy egész napon keresztül csinálni vele. Érted ezt? Lehet egy pasi nimfomániás? Nah ennek majd még utánanézek, de veled/tek mizujs? Válaszol, ha már nem veszed fel! Tom”
Csodás egy sms és az időzítés meg még jobb. Mérgemben elküldtem volna a melegebb éghajlatra ám a másik sms feledtette vele.
„gyere öt perc múlva utánam a női mosdóba! Kris. (L)”
Beletelt pár percbe hogy értelmezni tudjam a mondatot. Felnéztem rá mire egy kacsintás volt a válasza. Ahogy írta, úgy cselekedtem. Gondoltam mondani akar valamit, de helyette magához rántott és úgy csókolt mint még soha. Bármennyire is jó volt újra érezni, le kellett hogy állítsam. Finoman toltam el magamtól, csak annyira hogy szemébe nézhessek.
- bármennyire is jó de be kell fejeznünk. Lebukhatunk. – súgtam.
- nem érdekel, szeretlek és hiányzol nagyon. – súgta vissza s egy kósza könnycsepp csordult végig arcán. Nem akartam hogy szomorú legyen de főleg azt nem hogy sírjon.
- ugyan azt tudom mondani mint a srácoknak fenn. Egy hét. Ennyit kell kibírnunk csak, utána ígérem bepótoljuk az elveszett időt. – simogattam meg arcát.
- nincs erőm hozzá. –hajtotta le fejét.
- pedig erőt kell gyűjtened. Mindegyikünknek. – öleltem még utoljára magamhoz, s bár hatalmas fájdalom volt de rávettem menjünk vissza. Persze szigorúan külön-külön.
Monotonon telt az első tőle távol töltött nap. Este még felhívtam Tomot és beszámoltam neki mindenről. Sajnálta a dolgokat és megígértette velem ha bármi gáz van hívjam fel. Bárhogy is, de elszabadul Puszmótol és leülünk megbeszélni a dolgokat.
Időm viszont nagyon agyalni nem volt. Ugyanis a forgatás végén jártunk. Tehát gőz erővel dolgoztunk. Nap mint nap kifulladva dőltünk ágyba, mindnyájan. Lelkiállapotunkra ez kissé jobb hatással volt. Vagyis nem mindenkijére. Míg Jackson elzárkózott, Kellan tombolt. Percről-percre kibírhatatlanabban. Szerdán viszont betelt a pohár. Azonnal hívtam barátom, találjon ki valamit.
Jackson
Százszorta jobban bírtam mint a többiek. Büszke voltam magamra, de tudtam ez csak kívülről látszik így. Belül majd meghalok hogy legalább csak megérintsem Asht. Most hogy rám talált a szerelem bármit megtettem volna érte. De páromnak más tervei voltak. Igaz az elején még a szenvedést láttam rajta. De másnap már inkább a beletörődöttséget. Megváltozott valami köztünk. Míg a többiek ezerrel agyaltak valami megoldáson, én viszont csak sodródtam az árral. Oka volt ennek az egésznek. Próba elé lettünk állítva. Talán így jobb mintha később derülne ki mennyire melléfogtunk. Jobb az elején felfedezni ezeket mit akkor mikor már teljesen belezúgtál a lányba. A hét közepére Kell elviselhetetlen lett. És mintha Rob ezt már nem igen bírta volna. Ami azt illeti én sem.
Kellan
Oké az elején még teljesen jól bírtam. Igaz néha-néha. Titokban, de találkoztunk. De sajnos pár csóknál több nem történt. Viszont lényeg az volt, velem volt arra a fél órára. Ezek általában a forgatás azon részén történ mikor Edward-Bella jelenetet fogattak. Ekkor mindenki figyelme rájuk irányult. Csábítottam erre Jacksont is. de ő hajthatatlan volt.
- ha engedek a kísértésnek, nem biztos hogy újra feltudom venni az álcám. – mondta a minap komoly képel.
- hát te tudod, de ha nem akarod elveszíteni Asht, lépned kell. – böktem az illető felé aki ép Taylorral beszélgetett.
- én tudom mit csinálok, nem kell beleszólnod. – köpte majd ott hagyott. Ő tudja. Ám ha így fojtatja azt hiszem Ashley pápát fog neki inteni. Míg ezen agyaltam karok siklottak hátamra.
Meg sem kellett fordulnom hogy tudjam ki az. Rutinosan nyúltam hátra és húztam még közelebb magamhoz.
- be kéne fejeznünk. Ash mondta túl feltűnő hogy eltűnünk. – súgta.
- csak féltékeny. – súgtam vissza.
- nem Kell, tényleg feltűnő. Tudom hogy nehéz de meg kell tennünk. Ha nekik megy nekünk is. – lépett el tőlem. Megkövülve ültem és csak néztem magam elé. Pár perce még én hencegtem Jacksonnak. Most majd biztos jön az én megmondtam meg a többi. Hát igen ez volt az a nap mikor megfordultam. Dühöngeni, csapkodni, szitkozódni kezdtem. Folyton folyvást szidtam a Summitot és az egész világot. Nem ennyire nem lehet elbaszott az élet. Így nem baszhat ki velem az élet. És még ehhez hasonlók. A srácok egy darabig tűrték viselkedésem. Ám Robnál szerdán telt be az a bizonyos pohár.
- feltűnő vagy nem. Szabályszegés vagy nem. De akkor is ki kell szabadulnunk innen. Ha pár órára de akkor is. – pattant fel majd idegbeteg módra rontott az erkélyre telefonnal a fülén.
Kíváncsi voltam vajon mi juthatott eszébe. De igaza van. Ha nem szabadulunk ki bekattanunk mind ahányan vagyunk. Rengeteg elrejtett érzelem van bennünk és a bezártság még tesz egy lapáttal rá. Pillanatokon belül egy egész más srác jött vissza.
- öltözetek, lelépünk picit. És még egy örömhírt is mondani fogok. – vigyorgott majd sürgetni kezdett. Mint régen, ha nem akartuk hogy az ősök megneszeljék, hogy a tiltott bulira megyünk, úgy osontunk ki az épületből. S a sarkon már várt ránk a taxi. Robci bediktálta a címet a taxis pedig indított máris.
Egy hangulatos kocsmára esett a választása. Itt tuti kiengedhetjük a fáradt gőzt. Bent egy srác várt ránk. Ismerősnek tűnt. Mintha láttam már volna. De a rejtélyt Rob oldotta meg mikor bemutatta nekünk. A barátja Tom. Persze vele már találkoztam.
Helyet foglaltunk majd mindenki egyesével kiöntötte a szívét. Kissé olyanok voltunk, mint a pletykás vénasszonyok. De kellett már, nagyon is.
A piák fogytak a hangulat pedig fokozódott.
- de mintha valami meglepetésről beszéltél volna az elején. – jegyezte meg Jackson. Hát igen ő az aki még részegen is tud gondolkodni.
- bizony. – húzta ki magát Rob. Kellően volt már benne pia.
- Catherine közölte holnap elmennek a hiénák. – jelentette be. Erre mind lefagytunk majd pár perc után hangosan csattantak az üvegek.
- ez ünneplést érdemel. – kiáltottam s innentől kezdve megkezdődött a felhőtlen ivászat. Részemről legalábbis.
Arra egyáltalán nem emlékszem hogy miképp kerültem haza. Csak a keltés égett belém örökre. Annyit fűznék ehhez, nem a szokványos módon lettem keltve.
Egy remek lány, aki hasonló problémával küzdött, de hála ég mára ez a gondja megoldódott így nyilatkozott rólam: “Története fantáziadús és izgalmas. Higgyétek el, érdemes őt elolvasni. Ami viszont arra ösztönzött, hogy a díjat neki adjam az az volt, hogy bár nagyon nehéz neki gépközelbe jutni, mégis igyekszik, és ha tud, hoz nekünk valami jó kis fejezetet. Életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire küzdene a blogjáért mint ő.”
Ehhez annyit fűznék hozzá hogy igaz, főleg a vége. De eleget pofáztam már. Sipirc olvasni. Jah és a fejiről annyit ez csak az első fele. Kicsi rálátást kaphattok vajon a fiúk hogy élik meg a dolgokat. A váltásba pedig jönnek majd a csajok. Remélem hoztam a színvonalam és tetszeni fog. Jó olvasás és ha lehet kérnék szépen komit.
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 Fejezet! 1/2
Rob
Hétfő reggel reméltem a tegnap este csak egy rossz álom volt. Viszont ki kellett hogy ábránduljak eme feltételezésből. Ez a következő képen történt.
Valami hatalmas erővel csapódott a mellkasomra. Felnéztem és egy kéz tárult elém. De nem az amire számítottam. Oldalra fordultam hogy megbizonyosodjak a kéz tulajdonosáról.
- úr isten. – kiáltottam fel hangosan mivel Kellan hatalmas fejével találtam szembe magam. Hát ez meg mit kever itt mellettem. Vagyis majdhogynem rajtam. Próbáltam kimászni súlyos keze alól. Mire ő még jobban zárt ölelésébe.
- maradjunk még. – nyöszörögte. Hát persze azt hiszi Nikki fekszik mellette.
- szívesen maradnék, de szerintem ezt te sem gondolod komolyan. – válaszoltam mire szemei kipattantak és egy hangos káromkodás sorozat kíséretében lezúgott az ágyról. Jót nevettem ijed képén és azon is hogy vágódott le. Hahotázásomra a többiek is feljöttek. Először csak értetlenül néztek rám, de mikor meglátták Kellt. Nem bírták visszafojtani nevetésük.
- nem értem mi olyan kurva vicces. – mászott vissza az ágyra. – és hogy a faszba kerültél ide mellém. – nézett rám szúrós szemekkel.
- neked is jó reggelt. – próbáltam kipréselni magamból ezt a mondatot, mivel szó szerint rázott a nevetés. De a hirtelen jó kedvünk Peter vette el, következő mondatával.
- tegnap visszaállították a szobákat, a Summit végett. Ez a kulturált kérdésedre a válasz. Most viszont öltözzetek. Mindjárt jelenésünk van. – mondta majd készülődni ment.
- azt hittem csak álom volt. – sóhajtott Kell.
- azt vettük észre. – jegyeztem meg mire egy párna a képembe volt a válasza.
- most mi lesz? – ült le az ágy szélére Jackson. Csodálom hogy Kellan megengedte neki, mivel tegnap még ment köztük az „öri hari sose bocsi.” Ám a harc helyett két elcsigázott és választ váró arccal találtam szemben magam. Tőlem várják a választ mikor még szinte én sem vagyok tudatomnál.
- fogalmam sincs. – túrtam bele idegesen hajamba.
- hát nem ezt a választ vártuk. – válaszolták egyszerre. Micsoda összhang.
- srácok, tíz perc. Öltözetek én szólok addig a lányoknak. – kiáltott fel Peter majd hallottuk ahogy csapódik az ajtó. Viszont mi csak ültünk és nem tudtunk semmit sem kezdeni magunkkal. Ezer dolog járt agyamba és a fiúkat elnézve ők is valahogy így tehettek. Beletelt jó pár percbe mire összeszedtük magunkat és nekiláttunk a készülődésnek.
Peter
Igaz az elején én voltam annyira ellene hogy kialakuljon köztük ez a kapcsolat. De a napok teltek és beláttam rossz következtetést vontam le. Mind sokkalta vidámabb lett és ez volt a legeslegjobb. Örültem nekik. Mondjuk néha zavaró volt hogy ott előttem csókolóznak, miközben én ezt nem tehetem meg. Gyermeteg viselkedés, de ez van. Mondjuk Elizabethnek nehezebb dolga van. De mondjuk azt nem hittem volna hogy pont a Summit vethet véget a gyerekek közti szerelemnek. Igen már olyanok mint a gyerekeim. Hidegzuhanyként ért mindegyikünket a látogatásuk. Egész éjjel virrasztottam a fiúkkal és próbáltam lelket önteni beléjük. Ám másnap mintha agymosáson mentek volna keresztül. Főleg Kellanen. Mesés esése, frappáns kérdése után viszont a helyére zökkentek nála a dolgok. Meg a másik kettőnél is. Utáltam a dolgok elrontója lenni, de meg kellett tennem. Összekészültem majd a másik szoba felé vettem az irányt. Megtudakolni vajon a lányok hogy élték meg ezt az egészet. Mintha összebeszéltünk volna. Épp akkor lépett ki az ajtón mikor én is.
- jó reggelt. – köszöntem oda neki.
- inkább jobbat. – ejtett meg egy apró mosolyt.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdeztem, miközben az erkélyre tereltem.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – rogyott le az egyik székbe.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – masszírozta meg halántékát.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondtam visszagondolva a tegnapra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – dühöngött jó anya módjára. Tudom bármit megtenne értük, ahogy én is. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Rob
Felöltözve, startra készen álltunk, de valahogy sehogy sem akartunk kilépni az ajtón. Ólom nehezek voltak a lábaim, ahogy mellkasom is. Végignézve a társaságon, ők sem voltak jobb színben. Valamit ki kell találnom. Így nem mehetünk le, mivel abban a percben leesne a dolog nekik ahogy átlépünk a küszöbön.
- ugyan srácok csak egy hét. Nem több egy hét és újra azt teszünk amit akarunk. – szólaltam fel hírtelen.
- de könnyen beszélsz. Jó neked hogy csak így eltudod fogadni hogy nem lehetsz Kristennel. – hurrogott le Kell.
- nehezebb mint hinnéd, főleg a történtek után. De ha szomorkodunk és nem megy úgy a forgatás mint kellene, a Summitnak feltűnik és akkor lehet hogy tovább maradnak. – feleltem s segélykérő pillantást küldtem Jackson felé. Némi hallgatás után viszont reagált.
- Robnak igaza van. – fordult Kell felé. – nyújtsunk 110%-ot és akkor eltűnnek. – fojtotta még mindig Kellnanek intézve szavait. Vártam mikor ugrik a Jacks nyakának. Ám ez elmaradt. Helyette egy lemondó sóhaj kíséretében ám legyen választ kaptuk. Ettől egy halovány mosoly kúszott arcunkra. De ez még itt nincs korántsem lezárva.
- idő van. – lépett be az ajtón Peter. Nagy sóhaj hagyta el szánk majd követtük őt. Kint a folyóson már ott voltak a lányok. Lopva végigmértem őket. Talán Nikki volt aki a legjobban tartotta magát.
- gyerünk. – hangzott a felszólítás majd megindultunk lefelé. Furcsa volt így lenni Kris mellett. Gondolataimba merülve és szinte bábú ként mentem lefelé. Majd hasonlóan ültem végig a prédikációt. Egy kalap undok, másokat lenéző, nagyképű, kétszínű majom pofázott, majdnem két órán keresztül. Utána ebédszünet. Alig ettem valamit. Miszerint tartsuk magunkat védőbeszédem itt mondott csődöt. Nagyba fojtattam legújabb hobbym a semmibe bámulást mikor a telefonom rezegni kezdett. Annyira elvoltam foglalva a semmivel hogy észre se vettem Tom nyolc hívását és ezenfelül még két üzenetet. Vajon mit akarhat? Megnyitva a levelet megtudtam.
Íme: „csodás estém volt megint. Feltudod ezt fogni. Hozzám jön! Hát nem fantasztikus! Ettől még a szex is jobb. Annyira hogy képes lennék egy egész napon keresztül csinálni vele. Érted ezt? Lehet egy pasi nimfomániás? Nah ennek majd még utánanézek, de veled/tek mizujs? Válaszol, ha már nem veszed fel! Tom”
Csodás egy sms és az időzítés meg még jobb. Mérgemben elküldtem volna a melegebb éghajlatra ám a másik sms feledtette vele.
„gyere öt perc múlva utánam a női mosdóba! Kris. (L)”
Beletelt pár percbe hogy értelmezni tudjam a mondatot. Felnéztem rá mire egy kacsintás volt a válasza. Ahogy írta, úgy cselekedtem. Gondoltam mondani akar valamit, de helyette magához rántott és úgy csókolt mint még soha. Bármennyire is jó volt újra érezni, le kellett hogy állítsam. Finoman toltam el magamtól, csak annyira hogy szemébe nézhessek.
- bármennyire is jó de be kell fejeznünk. Lebukhatunk. – súgtam.
- nem érdekel, szeretlek és hiányzol nagyon. – súgta vissza s egy kósza könnycsepp csordult végig arcán. Nem akartam hogy szomorú legyen de főleg azt nem hogy sírjon.
- ugyan azt tudom mondani mint a srácoknak fenn. Egy hét. Ennyit kell kibírnunk csak, utána ígérem bepótoljuk az elveszett időt. – simogattam meg arcát.
- nincs erőm hozzá. –hajtotta le fejét.
- pedig erőt kell gyűjtened. Mindegyikünknek. – öleltem még utoljára magamhoz, s bár hatalmas fájdalom volt de rávettem menjünk vissza. Persze szigorúan külön-külön.
Monotonon telt az első tőle távol töltött nap. Este még felhívtam Tomot és beszámoltam neki mindenről. Sajnálta a dolgokat és megígértette velem ha bármi gáz van hívjam fel. Bárhogy is, de elszabadul Puszmótol és leülünk megbeszélni a dolgokat.
Időm viszont nagyon agyalni nem volt. Ugyanis a forgatás végén jártunk. Tehát gőz erővel dolgoztunk. Nap mint nap kifulladva dőltünk ágyba, mindnyájan. Lelkiállapotunkra ez kissé jobb hatással volt. Vagyis nem mindenkijére. Míg Jackson elzárkózott, Kellan tombolt. Percről-percre kibírhatatlanabban. Szerdán viszont betelt a pohár. Azonnal hívtam barátom, találjon ki valamit.
Jackson
Százszorta jobban bírtam mint a többiek. Büszke voltam magamra, de tudtam ez csak kívülről látszik így. Belül majd meghalok hogy legalább csak megérintsem Asht. Most hogy rám talált a szerelem bármit megtettem volna érte. De páromnak más tervei voltak. Igaz az elején még a szenvedést láttam rajta. De másnap már inkább a beletörődöttséget. Megváltozott valami köztünk. Míg a többiek ezerrel agyaltak valami megoldáson, én viszont csak sodródtam az árral. Oka volt ennek az egésznek. Próba elé lettünk állítva. Talán így jobb mintha később derülne ki mennyire melléfogtunk. Jobb az elején felfedezni ezeket mit akkor mikor már teljesen belezúgtál a lányba. A hét közepére Kell elviselhetetlen lett. És mintha Rob ezt már nem igen bírta volna. Ami azt illeti én sem.
Kellan
Oké az elején még teljesen jól bírtam. Igaz néha-néha. Titokban, de találkoztunk. De sajnos pár csóknál több nem történt. Viszont lényeg az volt, velem volt arra a fél órára. Ezek általában a forgatás azon részén történ mikor Edward-Bella jelenetet fogattak. Ekkor mindenki figyelme rájuk irányult. Csábítottam erre Jacksont is. de ő hajthatatlan volt.
- ha engedek a kísértésnek, nem biztos hogy újra feltudom venni az álcám. – mondta a minap komoly képel.
- hát te tudod, de ha nem akarod elveszíteni Asht, lépned kell. – böktem az illető felé aki ép Taylorral beszélgetett.
- én tudom mit csinálok, nem kell beleszólnod. – köpte majd ott hagyott. Ő tudja. Ám ha így fojtatja azt hiszem Ashley pápát fog neki inteni. Míg ezen agyaltam karok siklottak hátamra.
Meg sem kellett fordulnom hogy tudjam ki az. Rutinosan nyúltam hátra és húztam még közelebb magamhoz.
- be kéne fejeznünk. Ash mondta túl feltűnő hogy eltűnünk. – súgta.
- csak féltékeny. – súgtam vissza.
- nem Kell, tényleg feltűnő. Tudom hogy nehéz de meg kell tennünk. Ha nekik megy nekünk is. – lépett el tőlem. Megkövülve ültem és csak néztem magam elé. Pár perce még én hencegtem Jacksonnak. Most majd biztos jön az én megmondtam meg a többi. Hát igen ez volt az a nap mikor megfordultam. Dühöngeni, csapkodni, szitkozódni kezdtem. Folyton folyvást szidtam a Summitot és az egész világot. Nem ennyire nem lehet elbaszott az élet. Így nem baszhat ki velem az élet. És még ehhez hasonlók. A srácok egy darabig tűrték viselkedésem. Ám Robnál szerdán telt be az a bizonyos pohár.
- feltűnő vagy nem. Szabályszegés vagy nem. De akkor is ki kell szabadulnunk innen. Ha pár órára de akkor is. – pattant fel majd idegbeteg módra rontott az erkélyre telefonnal a fülén.
Kíváncsi voltam vajon mi juthatott eszébe. De igaza van. Ha nem szabadulunk ki bekattanunk mind ahányan vagyunk. Rengeteg elrejtett érzelem van bennünk és a bezártság még tesz egy lapáttal rá. Pillanatokon belül egy egész más srác jött vissza.
- öltözetek, lelépünk picit. És még egy örömhírt is mondani fogok. – vigyorgott majd sürgetni kezdett. Mint régen, ha nem akartuk hogy az ősök megneszeljék, hogy a tiltott bulira megyünk, úgy osontunk ki az épületből. S a sarkon már várt ránk a taxi. Robci bediktálta a címet a taxis pedig indított máris.
Egy hangulatos kocsmára esett a választása. Itt tuti kiengedhetjük a fáradt gőzt. Bent egy srác várt ránk. Ismerősnek tűnt. Mintha láttam már volna. De a rejtélyt Rob oldotta meg mikor bemutatta nekünk. A barátja Tom. Persze vele már találkoztam.
Helyet foglaltunk majd mindenki egyesével kiöntötte a szívét. Kissé olyanok voltunk, mint a pletykás vénasszonyok. De kellett már, nagyon is.
A piák fogytak a hangulat pedig fokozódott.
- de mintha valami meglepetésről beszéltél volna az elején. – jegyezte meg Jackson. Hát igen ő az aki még részegen is tud gondolkodni.
- bizony. – húzta ki magát Rob. Kellően volt már benne pia.
- Catherine közölte holnap elmennek a hiénák. – jelentette be. Erre mind lefagytunk majd pár perc után hangosan csattantak az üvegek.
- ez ünneplést érdemel. – kiáltottam s innentől kezdve megkezdődött a felhőtlen ivászat. Részemről legalábbis.
Arra egyáltalán nem emlékszem hogy miképp kerültem haza. Csak a keltés égett belém örökre. Annyit fűznék ehhez, nem a szokványos módon lettem keltve.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)