17 fejezet! 1/2

Nos megszületett ez is. Igaz küzdöttem vele, megint. Írói válság. Nincs mi inspiráljon, mivel nem kapok komit. Ezt is csak egy lánynak köszönhetitek aki kinyígta nálam. Igen-igen. A jó szívem visz egyszer a sírba. Pedig szándékomba állt betartani a fenyegetésem. Tudom nem kéne dumálnom, de egy fejezet nem percek alatt készül el. Aki ír biztos tudja. Tehát egy írónak sokat jelent, még a pár szavas komi is. Higgyétek el! Abból tudja meg igazán, hogy sikerült és hogy érdemes e fojtatnia. Sokaktól hallottam már hogy küzdenek a komi problémával. Így hogy otthon nincs netem és csak hetente egyszer tudok frisst hozni is elég nehéz. És akkor mikor látom hogy egy hét alatt csak egy vagy kettő, esetleg három komi van. Elszomorodok, nagyon is. Ilyenkor felteszem a kérdést vajon megéri e? Hát erre várnám én itt a választ. Megéri e nekem még fojtatni. Nem oldalakat kérek, csak pár szót. Tetszett vagy nem?! Fojtasd vagy ne?!
Egy remek lány, aki hasonló problémával küzdött, de hála ég mára ez a gondja megoldódott így nyilatkozott rólam: “Története fantáziadús és izgalmas. Higgyétek el, érdemes őt elolvasni. Ami viszont arra ösztönzött, hogy a díjat neki adjam az az volt, hogy bár nagyon nehéz neki gépközelbe jutni, mégis igyekszik, és ha tud, hoz nekünk valami jó kis fejezetet. Életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire küzdene a blogjáért mint ő.”
Ehhez annyit fűznék hozzá hogy igaz, főleg a vége. De eleget pofáztam már. Sipirc olvasni. Jah és a fejiről annyit ez csak az első fele. Kicsi rálátást kaphattok vajon a fiúk hogy élik meg a dolgokat. A váltásba pedig jönnek majd a csajok. Remélem hoztam a színvonalam és tetszeni fog. Jó olvasás és ha lehet kérnék szépen komit.


Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/


17 Fejezet! 1/2

Rob

Hétfő reggel reméltem a tegnap este csak egy rossz álom volt. Viszont ki kellett hogy ábránduljak eme feltételezésből. Ez a következő képen történt.
Valami hatalmas erővel csapódott a mellkasomra. Felnéztem és egy kéz tárult elém. De nem az amire számítottam. Oldalra fordultam hogy megbizonyosodjak a kéz tulajdonosáról.
- úr isten. – kiáltottam fel hangosan mivel Kellan hatalmas fejével találtam szembe magam. Hát ez meg mit kever itt mellettem. Vagyis majdhogynem rajtam. Próbáltam kimászni súlyos keze alól. Mire ő még jobban zárt ölelésébe.
- maradjunk még. – nyöszörögte. Hát persze azt hiszi Nikki fekszik mellette.
- szívesen maradnék, de szerintem ezt te sem gondolod komolyan. – válaszoltam mire szemei kipattantak és egy hangos káromkodás sorozat kíséretében lezúgott az ágyról. Jót nevettem ijed képén és azon is hogy vágódott le. Hahotázásomra a többiek is feljöttek. Először csak értetlenül néztek rám, de mikor meglátták Kellt. Nem bírták visszafojtani nevetésük.
- nem értem mi olyan kurva vicces. – mászott vissza az ágyra. – és hogy a faszba kerültél ide mellém. – nézett rám szúrós szemekkel.
- neked is jó reggelt. – próbáltam kipréselni magamból ezt a mondatot, mivel szó szerint rázott a nevetés. De a hirtelen jó kedvünk Peter vette el, következő mondatával.
- tegnap visszaállították a szobákat, a Summit végett. Ez a kulturált kérdésedre a válasz. Most viszont öltözzetek. Mindjárt jelenésünk van. – mondta majd készülődni ment.
- azt hittem csak álom volt. – sóhajtott Kell.
- azt vettük észre. – jegyeztem meg mire egy párna a képembe volt a válasza.
- most mi lesz? – ült le az ágy szélére Jackson. Csodálom hogy Kellan megengedte neki, mivel tegnap még ment köztük az „öri hari sose bocsi.” Ám a harc helyett két elcsigázott és választ váró arccal találtam szemben magam. Tőlem várják a választ mikor még szinte én sem vagyok tudatomnál.
- fogalmam sincs. – túrtam bele idegesen hajamba.
- hát nem ezt a választ vártuk. – válaszolták egyszerre. Micsoda összhang.
- srácok, tíz perc. Öltözetek én szólok addig a lányoknak. – kiáltott fel Peter majd hallottuk ahogy csapódik az ajtó. Viszont mi csak ültünk és nem tudtunk semmit sem kezdeni magunkkal. Ezer dolog járt agyamba és a fiúkat elnézve ők is valahogy így tehettek. Beletelt jó pár percbe mire összeszedtük magunkat és nekiláttunk a készülődésnek.

Peter

Igaz az elején én voltam annyira ellene hogy kialakuljon köztük ez a kapcsolat. De a napok teltek és beláttam rossz következtetést vontam le. Mind sokkalta vidámabb lett és ez volt a legeslegjobb. Örültem nekik. Mondjuk néha zavaró volt hogy ott előttem csókolóznak, miközben én ezt nem tehetem meg. Gyermeteg viselkedés, de ez van. Mondjuk Elizabethnek nehezebb dolga van. De mondjuk azt nem hittem volna hogy pont a Summit vethet véget a gyerekek közti szerelemnek. Igen már olyanok mint a gyerekeim. Hidegzuhanyként ért mindegyikünket a látogatásuk. Egész éjjel virrasztottam a fiúkkal és próbáltam lelket önteni beléjük. Ám másnap mintha agymosáson mentek volna keresztül. Főleg Kellanen. Mesés esése, frappáns kérdése után viszont a helyére zökkentek nála a dolgok. Meg a másik kettőnél is. Utáltam a dolgok elrontója lenni, de meg kellett tennem. Összekészültem majd a másik szoba felé vettem az irányt. Megtudakolni vajon a lányok hogy élték meg ezt az egészet. Mintha összebeszéltünk volna. Épp akkor lépett ki az ajtón mikor én is.
- jó reggelt. – köszöntem oda neki.
- inkább jobbat. – ejtett meg egy apró mosolyt.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdeztem, miközben az erkélyre tereltem.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – rogyott le az egyik székbe.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – masszírozta meg halántékát.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondtam visszagondolva a tegnapra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – dühöngött jó anya módjára. Tudom bármit megtenne értük, ahogy én is. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.

Rob

Felöltözve, startra készen álltunk, de valahogy sehogy sem akartunk kilépni az ajtón. Ólom nehezek voltak a lábaim, ahogy mellkasom is. Végignézve a társaságon, ők sem voltak jobb színben. Valamit ki kell találnom. Így nem mehetünk le, mivel abban a percben leesne a dolog nekik ahogy átlépünk a küszöbön.
- ugyan srácok csak egy hét. Nem több egy hét és újra azt teszünk amit akarunk. – szólaltam fel hírtelen.
- de könnyen beszélsz. Jó neked hogy csak így eltudod fogadni hogy nem lehetsz Kristennel. – hurrogott le Kell.
- nehezebb mint hinnéd, főleg a történtek után. De ha szomorkodunk és nem megy úgy a forgatás mint kellene, a Summitnak feltűnik és akkor lehet hogy tovább maradnak. – feleltem s segélykérő pillantást küldtem Jackson felé. Némi hallgatás után viszont reagált.
- Robnak igaza van. – fordult Kell felé. – nyújtsunk 110%-ot és akkor eltűnnek. – fojtotta még mindig Kellnanek intézve szavait. Vártam mikor ugrik a Jacks nyakának. Ám ez elmaradt. Helyette egy lemondó sóhaj kíséretében ám legyen választ kaptuk. Ettől egy halovány mosoly kúszott arcunkra. De ez még itt nincs korántsem lezárva.
- idő van. – lépett be az ajtón Peter. Nagy sóhaj hagyta el szánk majd követtük őt. Kint a folyóson már ott voltak a lányok. Lopva végigmértem őket. Talán Nikki volt aki a legjobban tartotta magát.
- gyerünk. – hangzott a felszólítás majd megindultunk lefelé. Furcsa volt így lenni Kris mellett. Gondolataimba merülve és szinte bábú ként mentem lefelé. Majd hasonlóan ültem végig a prédikációt. Egy kalap undok, másokat lenéző, nagyképű, kétszínű majom pofázott, majdnem két órán keresztül. Utána ebédszünet. Alig ettem valamit. Miszerint tartsuk magunkat védőbeszédem itt mondott csődöt. Nagyba fojtattam legújabb hobbym a semmibe bámulást mikor a telefonom rezegni kezdett. Annyira elvoltam foglalva a semmivel hogy észre se vettem Tom nyolc hívását és ezenfelül még két üzenetet. Vajon mit akarhat? Megnyitva a levelet megtudtam.
Íme: „csodás estém volt megint. Feltudod ezt fogni. Hozzám jön! Hát nem fantasztikus! Ettől még a szex is jobb. Annyira hogy képes lennék egy egész napon keresztül csinálni vele. Érted ezt? Lehet egy pasi nimfomániás? Nah ennek majd még utánanézek, de veled/tek mizujs? Válaszol, ha már nem veszed fel! Tom”
Csodás egy sms és az időzítés meg még jobb. Mérgemben elküldtem volna a melegebb éghajlatra ám a másik sms feledtette vele.
„gyere öt perc múlva utánam a női mosdóba! Kris. (L)”
Beletelt pár percbe hogy értelmezni tudjam a mondatot. Felnéztem rá mire egy kacsintás volt a válasza. Ahogy írta, úgy cselekedtem. Gondoltam mondani akar valamit, de helyette magához rántott és úgy csókolt mint még soha. Bármennyire is jó volt újra érezni, le kellett hogy állítsam. Finoman toltam el magamtól, csak annyira hogy szemébe nézhessek.
- bármennyire is jó de be kell fejeznünk. Lebukhatunk. – súgtam.
- nem érdekel, szeretlek és hiányzol nagyon. – súgta vissza s egy kósza könnycsepp csordult végig arcán. Nem akartam hogy szomorú legyen de főleg azt nem hogy sírjon.
- ugyan azt tudom mondani mint a srácoknak fenn. Egy hét. Ennyit kell kibírnunk csak, utána ígérem bepótoljuk az elveszett időt. – simogattam meg arcát.
- nincs erőm hozzá. –hajtotta le fejét.
- pedig erőt kell gyűjtened. Mindegyikünknek. – öleltem még utoljára magamhoz, s bár hatalmas fájdalom volt de rávettem menjünk vissza. Persze szigorúan külön-külön.
Monotonon telt az első tőle távol töltött nap. Este még felhívtam Tomot és beszámoltam neki mindenről. Sajnálta a dolgokat és megígértette velem ha bármi gáz van hívjam fel. Bárhogy is, de elszabadul Puszmótol és leülünk megbeszélni a dolgokat.
Időm viszont nagyon agyalni nem volt. Ugyanis a forgatás végén jártunk. Tehát gőz erővel dolgoztunk. Nap mint nap kifulladva dőltünk ágyba, mindnyájan. Lelkiállapotunkra ez kissé jobb hatással volt. Vagyis nem mindenkijére. Míg Jackson elzárkózott, Kellan tombolt. Percről-percre kibírhatatlanabban. Szerdán viszont betelt a pohár. Azonnal hívtam barátom, találjon ki valamit.

Jackson

Százszorta jobban bírtam mint a többiek. Büszke voltam magamra, de tudtam ez csak kívülről látszik így. Belül majd meghalok hogy legalább csak megérintsem Asht. Most hogy rám talált a szerelem bármit megtettem volna érte. De páromnak más tervei voltak. Igaz az elején még a szenvedést láttam rajta. De másnap már inkább a beletörődöttséget. Megváltozott valami köztünk. Míg a többiek ezerrel agyaltak valami megoldáson, én viszont csak sodródtam az árral. Oka volt ennek az egésznek. Próba elé lettünk állítva. Talán így jobb mintha később derülne ki mennyire melléfogtunk. Jobb az elején felfedezni ezeket mit akkor mikor már teljesen belezúgtál a lányba. A hét közepére Kell elviselhetetlen lett. És mintha Rob ezt már nem igen bírta volna. Ami azt illeti én sem.

Kellan

Oké az elején még teljesen jól bírtam. Igaz néha-néha. Titokban, de találkoztunk. De sajnos pár csóknál több nem történt. Viszont lényeg az volt, velem volt arra a fél órára. Ezek általában a forgatás azon részén történ mikor Edward-Bella jelenetet fogattak. Ekkor mindenki figyelme rájuk irányult. Csábítottam erre Jacksont is. de ő hajthatatlan volt.
- ha engedek a kísértésnek, nem biztos hogy újra feltudom venni az álcám. – mondta a minap komoly képel.
- hát te tudod, de ha nem akarod elveszíteni Asht, lépned kell. – böktem az illető felé aki ép Taylorral beszélgetett.
- én tudom mit csinálok, nem kell beleszólnod. – köpte majd ott hagyott. Ő tudja. Ám ha így fojtatja azt hiszem Ashley pápát fog neki inteni. Míg ezen agyaltam karok siklottak hátamra.
Meg sem kellett fordulnom hogy tudjam ki az. Rutinosan nyúltam hátra és húztam még közelebb magamhoz.
- be kéne fejeznünk. Ash mondta túl feltűnő hogy eltűnünk. – súgta.
- csak féltékeny. – súgtam vissza.
- nem Kell, tényleg feltűnő. Tudom hogy nehéz de meg kell tennünk. Ha nekik megy nekünk is. – lépett el tőlem. Megkövülve ültem és csak néztem magam elé. Pár perce még én hencegtem Jacksonnak. Most majd biztos jön az én megmondtam meg a többi. Hát igen ez volt az a nap mikor megfordultam. Dühöngeni, csapkodni, szitkozódni kezdtem. Folyton folyvást szidtam a Summitot és az egész világot. Nem ennyire nem lehet elbaszott az élet. Így nem baszhat ki velem az élet. És még ehhez hasonlók. A srácok egy darabig tűrték viselkedésem. Ám Robnál szerdán telt be az a bizonyos pohár.
- feltűnő vagy nem. Szabályszegés vagy nem. De akkor is ki kell szabadulnunk innen. Ha pár órára de akkor is. – pattant fel majd idegbeteg módra rontott az erkélyre telefonnal a fülén.
Kíváncsi voltam vajon mi juthatott eszébe. De igaza van. Ha nem szabadulunk ki bekattanunk mind ahányan vagyunk. Rengeteg elrejtett érzelem van bennünk és a bezártság még tesz egy lapáttal rá. Pillanatokon belül egy egész más srác jött vissza.
- öltözetek, lelépünk picit. És még egy örömhírt is mondani fogok. – vigyorgott majd sürgetni kezdett. Mint régen, ha nem akartuk hogy az ősök megneszeljék, hogy a tiltott bulira megyünk, úgy osontunk ki az épületből. S a sarkon már várt ránk a taxi. Robci bediktálta a címet a taxis pedig indított máris.
Egy hangulatos kocsmára esett a választása. Itt tuti kiengedhetjük a fáradt gőzt. Bent egy srác várt ránk. Ismerősnek tűnt. Mintha láttam már volna. De a rejtélyt Rob oldotta meg mikor bemutatta nekünk. A barátja Tom. Persze vele már találkoztam.
Helyet foglaltunk majd mindenki egyesével kiöntötte a szívét. Kissé olyanok voltunk, mint a pletykás vénasszonyok. De kellett már, nagyon is.
A piák fogytak a hangulat pedig fokozódott.
- de mintha valami meglepetésről beszéltél volna az elején. – jegyezte meg Jackson. Hát igen ő az aki még részegen is tud gondolkodni.
- bizony. – húzta ki magát Rob. Kellően volt már benne pia.
- Catherine közölte holnap elmennek a hiénák. – jelentette be. Erre mind lefagytunk majd pár perc után hangosan csattantak az üvegek.
- ez ünneplést érdemel. – kiáltottam s innentől kezdve megkezdődött a felhőtlen ivászat. Részemről legalábbis.
Arra egyáltalán nem emlékszem hogy miképp kerültem haza. Csak a keltés égett belém örökre. Annyit fűznék ehhez, nem a szokványos módon lettem keltve.