16 Fejezet!

Nos drágáim ide értem és hoztam is fejit. Amit ne igen érdemeltek meg. Sajnálom a múltkori kihagyást. De ismeritek a szitum, meg hát nem is voltam annyira a toppon. Ezt elvileg egy lányka ajánlanám, ám biztos ki lehettek már ettől. Meg hát történt azóta egy-két dolog ami véleményt változtatott. Viszont ez nem ide tartozik. Erről a fejiről annyit hogy különleges szemszögből íródott. Köszönöm Gabicának az ötletet és Cicának a megvalósítás véghezvitelét, meg az egy-két frappáns mondatot. Köszönöm Mindkettőtöknek.
Nah de nem szaporítom a szót tovább. Irány olvasni. Remélem tetszeni fog!

Pussssssssssssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/


16 Fejezet!

Tom

Miután Rob és Kris leléptek egyedül maradtam szerelmemmel. Igaza van kedves barátomnak amikor azzal „ez teljesen meghibbant” nézéssel nézett rám. Vajon tényleg jó ötlet ez? Futott át agyamon. Miket is beszélek. Beton kemények akarom mondani biztosak az érzéseim és készen állok lekötni magam mellette. Már ha igent mond. Az is benne van a pakliba. Töprengésemből kedvesem vizslató tekintete húzott vissza.
- mi az? – kérdeztem kár volt.
- idegesnek látszol, baj van? – kezdett bele a faggatózásba. Ajaj, ebből nem fogok jól kijönni.
- semmi csak elbambultam picit. – ostoba hazugság remélem nem lát át rajtam.
- persze, de úgyis lebuksz csak hogy tudd. Nem vagy valami jó a titkolózásban. – mondta komoly képpel. Ebben némileg igaza is van mivel próbáltam az utazást is titokban tartani. Kitalálhatjátok nem ment. Kiszagolta a drága. Azon csodálkozom hogy még a dobozt nem találta meg. Ami már vagy két hete lapult a szekrényemben, most meg a zsebemben.
- akkor áruld el miben vagyok jó? – húztam fel szemöldököm. Poén a legjobb a terelésre vagy a perverzió.
- azt itt inkább nem. – mosolyodott el. Nah mit mondtam. Ez mindig beválik. –de ha nem mondod meg akkor nem fogom tudni. – kötöttem az ebet a karóhoz, csak hogy a gyanúját eltüntessem.
- tudod te azt, de hogy bizonyítani is tudj menjünk. – kacsintott majd öltözni kezdett. Haza indulunk ami annyit jelent hogy meg kell tennem. Te jó ég. Kezdtem beparálni. Gyanús vagy nem a wc-be rontottam. Tegyem, ne tegyem? Jó ötlet vagy nem? És még megannyi kérdés felötlött fejemben. Mint egy szerencsétlen ott gubbasztottam a klotyón. Vagy a semmit vagy a telefonom fixíroztam. Remélve valamelyik megadja a helyes választ. Nah jó Tom nem lehetsz ennyire nyuszi. Ha már megvetted a gyűrűt nincs vissza út. Szereted, vele akarsz lenni, örökké. Ez a legfontosabb. Anyám, mikor lettem én ennyire nyálas. Ez csakis Rob hatása lehet. Apropó Rob ha már úgy is tud róla felhívhatnám. Épp tárcsázni készültem mikor egy csávó lépett mellém.
- a barátnőd azt üzeni, ha nem mész most rögtön, aludhatsz itt. – mondta vigyorogva. Legszívesebben képen töröltem volna de Puszmó vár. Oké, ma megkérem a kezét. Döntöttem el. Rob helyett a motelt hívtam ahol megszálltunk. Rendeltem pezsgőt, epret. És ez még nem minden, megkértem hogy dobják fel a szobát. Legyen kicsit romantikusabb. Ezekhez a dolgokhoz nem igazán értettem soha. Bevallom az őszintét, soha nem voltam az a romantikus alkat. Mindig csak a cél lebegett a szemem előtt. A cél meg nem más volt. Jó ezt gondolom, nem kell forszírozni.
- ennyit szeretne csak? – húzott vissza a csábos női hang. Ezek szerint még vonalban vagyok, pedig eszem már máshol jár. Ennyire parálni.
- öhm, azt hiszem igen. Köszönöm. – mondtam majd kinyomtam. Felkászolódtam a budiról majd egy alapos arcmosással próbáltam életet lehelni magamba. A tükörből egy elég furcsa kinézetű srác nézett velem farkasszemet.
- oké, gyerünk. – mondtam határozottan a tükörképemnek.
- szerintem is. – szólalt meg egy ismerős hang mögülem. Ijedtemben ugrottam egy jó nagyot és majdhogynem a gatyám is tele lett mikor Puszmóval találtam szembe magam.
- kicsim ez egy férfi mosdó. – hangom nem volt több egy suttogásnál. Magam is meglepődtem rajta. Ám kedvesem furcsábban nézett, ami nem tűnt biztatónak.
- ez most nem számít. – fonta keresztbe kezét mellén. – mi van veled ma Tom, nem szoktál ilyen lenni? – váltott át aggódóra hangja majd közelebb lépett. Óvatosan végigsimított arcomon majd haladt lejjebb. Fejemben pedig felgyulladt a piros lámpa. Ha most nem indulunk el lebukok, totál.
- semmi, menjünk. – kaptam el kezét majd kifelé kezdtem el húzni. Tempómból csak akkor vettem vissza mikor feltűnt a motel ahol megszálltuk. Nem, azt nem lehet. Nem szállhat most inadba a bátorság. Korholtam magam. Csendben és majdhogynem visszafelé lépdelve tettük meg az utat a házig. A kulcsot kikérve a recepciós csaj rám kacsintott. Titkon Puszmóra néztem. Nem kellett volna. Feje minden színben játszott csak épp nem a megszokott egészségesbe. A lépcső felé haladva újra inamba szállt a bátorság.
- nem iszunk egyet még a bárban? – kérdeztem meg hirtelen.
- nem fáradt vagyok, meg már épp eleget ittunk ma. – válaszolta mérgesen majd tovább ment. Ezt nevezik annak hogy sarokba lettem szorítva. Most mit tegyek? Estem gondolkodóba. Igen ez az.
- szívem kikell mennem. –mi ez pont én mondtam. Anyám, kezdek bedilizni. Puszmó arca is erről tanúskodott.
- Tom most már kezdek komolyan aggódni. Minden rendben? – nézett mélyen a szemembe.
- persze, két perc. – mondtam s mint akit üldöznek rontottam a mosdóba. Ennyit szerencsétlenkedni, ez is csak én lehetek. Komolyan ha holnap nem dug be az első diliházba örülhetek. Ténylegesen ki kellet mennem. Kár volt annyit inni. Viszont a csap mellől megint nem tudtam szabadulni. A végtelenségig nem húszhatom már a dolgot, de félek. Félek, mitől is? talán lekötni magam és ezentúl a férjezettek világába lépni. Igen, de ez mért akadályoz mivel szeretem. Rob. Ugrott be. Igen ő kell nekem most. Már mint nem úgy, hanem tanácsként. Azonnal mobilamért nyúltam. Kicsengett. Egyszer, kétszer de gondoltam nem várok az a ötvenkettedikre így letettem. Hol a faszban van mikor szükségem van rá? Morgolódtam majd újra hívtam.
- mond. – vette fel végre.
- nah végre, hol a faszban voltál eddig? – támadtam le egyből.
- de tudod mit ne válaszolj inkább segíts. – fojtattam tovább. Felsoroltam neki az összes eddig fejemben megfordult ötletet, félelmet és mindent ő pedig csak folyton azt hajtogatta ne most Tom. Mikor máskor basszus. Dühöngtem majd miután felsoroltam mindent vártam. Vártam reagáljon valamit de nem tette. Bennem meg felment a pumpa.
- nos? – üvöltöttem rá.
- hogyan? – kérdezett vissza mintha nem is itt lenne. Tök fölöslegesen jártattam a szám. A kurva életbe, mért nem segít már.
- mennyit fogtál fel abból amit az előbb mondtam. – kérdeztem rá, mire megint kuss volt a vonal végén. Na jó értetlenkém elmondom még egyszer. Nagy levegőt vettem majd újra elhadartam:
- jó ötlet vagy nem? Kint vagy bent? Ország- világ előtt vagy csak mi ketten legyünk? – és még így tovább. A végén pedig szépen kértem segítsen dűlőre jutni.
- hogy én segítsek? – üvöltötte miután felfogta a mondandóm. Nem kicsit lettem süket és naná hogy csak a végét sikerült neki megjegyezni. Épp mondani akartam hogy ennyit sikerült felfogni mikor fojtatta.
- most hajnalok hajnalán, mikor mondtam a legelején programom van. Nem is akármilyen. Hát ide figyel. A legjobb barátom vagy. Kiskorunk óta elválaszthatatlanok és bármit megteszünk a másikért. de most nem. – felelte egy szuszra. Mi programja van. Vajon én ezt mért nem hallottam az elején. A többi rész igaza volt. Viszont a vége nagyot ütött. Már készültem a frappáns válasszal, de megelőzött.
- tudod mért. Szimplán azért, mert ott az étteremben annyira elszánt voltál. Hát vedd elő azt a srácot és hajrá. Sok sikert és legkésőbb délben telefonálj. Köszi. Jó éjt Tom. – mondta majd kinyomta. Ott álltam kővé dermedve, tátott szájjal, telefonnal a fülemen. Most tényleg lerázott. Kattogott agyam. És hogy vegyem elő az a srácot és hajrá. Nah meg hogy nem segít. És hogy csak délben telefonáljak. Köcsög, hát ennyit jelentek neked. Szép kis barát vagy. Mit ne mondjak, szép. Gondoltam visszahívom és jól leoltom amiért ezt tette.
- a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható, kérem ismételje meg hívását később. – csacsogta egy női hang. Mi van? Néztem hirtelen a telefonra. Jó számot hívtam pedig. Tehát kikapcsolta. Gyáva, betoji alak. Akkor egyedül oldom meg. Órámra néztem és majdnem hanyatt estem. Éjfél van. Fenébe. Azonnal Puszmó keresésére indultam. A bárban találtam rá épp a pultos csávóval beszélgette. Nah nem, el a kezekkel a barátnőmtől. Akarom mondani a mennyasszonyomtól, ha igent mond.
- mehetünk? – léptem mellé.
- élsz még. Azt hittem lehúztad magad a budin. – felelte nem törődöm módon. Jogos ez a viselkedés. Nah jó, most nem fogunk egyességre jutni szóval itt kell megtennem. Csak felszólítód hogy nézzen rád. Letérdelsz, előveszed mármint a gyűrűt. Megkérded, hozzád jön e. Ha szerencséd van és igent mond. Akkor meghunyászkodsz örök életedre majd felhúzod. Mármint a gyűrűt. És ha már rajta van, mármint Puszmó ujján a gyűrű hálát adhatsz istennek. Sorjáztam a teendőim, meglehetősen elég perverz módon.
- inkább menjünk. – állt fel a székről.
- ez az. – kiáltottam fel mire megint kérdőn nézett rám. Oké ebből tuti dilidoki lesz, ha nem cselekszek idő előtt. Szerencsémre nem szólt semmi csak felfelé vette az irányt. A folyósón megint megremegett a lábam. Most vagy soha. Döntöttem el majd szélesre tártam előtte az ajtót.

Belépett majd egy ó te jó ég kíséretébe belém kapaszkodott.
Meg kell mondanom az én állam is hangosan puffant a padlón. Sejtettem a recepciós bige mindent megtesz, de hogy egy elvarázsolt szoba fog minket várni. Minden elképzelésemet felülmúlta és amint láttam Puszmó sem vélekedett másképp.
- ez a te műved? – kérdezte a szobát vizslatva. Én is alaposan körbenéztem. Mindenütt gyertyák, rózsaszirmok. Az erkélyen egy megterített asztal. Amiből, legalábbis remélem hogy így lesz nem fogunk enni. S az eddig észre sem vett cd lejátszóból halkan szólt a romantikus zene.
- én csak annyit mondtam turbózzák fel a szobát. – feleltem miután kigyönyörködtem magam és persze megtaláltam hangom.
- Tom ez csodás, nem még annál is szebb. – sétált végig majd gyengéden megérintette az ágyat, a virágszirmokat. Végül megállt az ablak mellett.
- tehát ezért viselkedtél dilinyós módjára. – fordult felém nevetve. Szemében annyi érzelem csillogott hogy meg sem tudtam számolni, nem hogy megnevezni.
- de mi az alkalom? – kérdezte mélyen szemembe nézve. Ennyi idő után is teljesen eltud varázsolni ez a nézés.
- hát az alakalom nem más mint. – kezdtem bele majd elé sétáltam.
- rettenetesen sokat jelentesz számomra. A világon Téged szeretlek a legjobban és Veled akarom leélni az életem. Ezért lehet hogy ütődöttnek fogsz nézni a következőért. És lehet hogy túl gyors a tempó, de Én nem akarok tovább várni. – mondandóm végén térdre ereszkedtem, az Ő szeme pedig elkerekedett. Újból elismételtem a bárban tett gondolatmenetet. Majd a dobozt előhúzva zsebemből feltettem a kérdést.
- Puszmó megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? – s ezzel egyidejűleg kinyitottam a dobozt. Fehérarany a gyűrű alapja, melyen egy aranyszál fut körbe, rajta pici gyémántdíszítéssel. Szerelmem arcát elnézve kissé megijedtem. Most vagy elfut sikítva vagy a nyakamba ugrik. Perceken belül meg is tudtam a választ.
- hát meglepő és bevallom felötlött fejembe hogy erre készülsz. Ám minden gondolatom felülmúltad. Nem, csak azért mert így kitettél magadért hanem mert iszonyatosan szeretlek. Szóval igen. – kiáltotta az utolsó szót. Nagy kő esett le a szívemről amit talán a világ másik felén is lehetett hallani. Miután szép lassan felkerült ujjára a gyűrű rám vetette magát.
Ajkai rögvest enyémre tapadtak. Istenem annyira szexi mikor ilyen vad. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymást. A levegő csak úgy forrt, s mint a legelső alkalommal a szikrák pattogni kezdtek és én már alig bírtam visszafogni magam. és főleg felfogni hogy Ő az enyém Örökre. Ajkamról hirtelen áttért nyakamra majd úgy ügyeskedett hogy pillanatokon belül felső nélkül álltam már előtte. Elképesztő a csaj. Imádom de főleg a vad énjét. Hamarjában én is megszabadítottam a felsőjétől s egyben a melltartójától. A halmok láttán eszemet vesztettem. Azonnal karomba kaptam és meg sem álltam vele az ágyig. Finoman letettem az ágyra. Bravúros mozdulattal lesegítettem róla a nadrág, bugyi kompozíciót és csodáltam az elém táruló mennyei látványt. Azt megjegyezném a nadrágomban pillanatokon belül nem maradt hely. És hogy ez még ne legyen elég. Rám kacsintott, majd beharapva alsó ajkát hívogatón nézett rám. Lehet ennek ellen állni, naná hogy nem. Megszabadítottam magam is a felesleges anyagoktól és hogy is fejezzem ki. ki bújt belőlem a vadállat, így szó szerint Puszmóra vettetem magam. az este vagyis inkább hajnal befejezte itt vált valóssá. Ujjongtam is ennek. Csak annyit jegyeznék meg. Nem alvással töltöttük az időt, másnap délelőttig.




Gonosz vagyok, tudom, tudom. Itt mindenki a szaftos ágytornát szerette volna. Ám ez egy RobSten töri, szóval nem valósítható meg hogy betekintést nyerhessünk Tomék magánéletébe, hihi. Sokan most dühöngtök és átkoztok. Nyugodtan. Nem szabad mindig kielégíteni (csak hogy hűek maradjunk Tomhoz) minden olvasó álmát, azonnal. Lehet még fény derül az estéjükre.
Most viszont jöhetnek a komik! Kíváncsi vagyok mit vált ki belőletek eme fellépésem. Puss (L)