Kedves lányaim! Tudom rég nem jelentkeztem, fejezettel meg főleg nem. De most végre rávettem magam. Írói válságom kicsit alább hagyott, nah meg más problémák is megoldódtak életemben. Egyet kivéve. Még mindig nincs netem. Igen itt jön a kérdés akkor hogyan. Imádott unokahúgomnak köszönhetitek hogy frisselni tudtam. Ő neki jár a köszönet legfőképpen. Nah de nem pofázok. Csak annyit még hogy ez még nem teljes visszatérés. Fejiről annyit NEM szidni érte, rendben. 4 oldi remélem egyenlőre elég és nem pártoltok el tőlem. Amint tok hozok még de ez csak rajtam de legfőképpen a nettől függ. És még annyit ide hogy ezt a fejit azoknak a NAGYSZERÜ, IMÁDNIVALÓ Hatalmas támaszt nyújtó lányoknak ajánlom akik mellettem álltak és állnak még mindig. NAGYON HÁLÁS VAGYOK ÉRTE NEKTEK! (LLLLLLLLL)KKKKKKKK)
Fogadjátok sok-sok SZERETETTEL és persze a többiek is! (L)
Pussssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
14 Fejezet!
Rob
Azt este mégis jobban sikerült mint az elején hittem. Igaz Jackson és Ashley nem jöttek vissza de így is jó volt a hangulat. Vacsora és némi alkohol után rávettem szerelmemet hogy sétáljunk egyet. Nyújtani akartam a napot hogy méltó befejezése legyen. Rengeteg tervem volt de nem igen találtam a megfelelőt. Lesz ahogy lesz. A lényeget már elintéztem már csak rá kell összpontosítanom. Már vagy egy órája sétálgattunk kézen fogva mikor ismerős arcokat pillantottam meg.
- hát ti? – kérdeztem mire ők nevetve álltak meg előttünk.
– ezt mi is kérdezhetnénk Rpatz. – röhögött barátom.
- nagyon humoros vagy. – bokszoltam vállába. Kedves barátom mindig vevő a hülyeségre most sem lett másképp már javában harcoltunk mikor a két lány szétválasztott minket. Tom sokáig csak szerelmetesen nézte kedvesét ám vizslató tekintetünk láttán megemberelte magát.
- ó igen. Kristen ő itt Puszmó, Puszmó ő itt Kristen. – mutatta be egymásnak a két lányt. –gondolom neked nem kell ecsetelnem a dolgokat. –pimaszkodott tovább. Már azon voltam belefojtom a hóba mikor Kris megmentette a pillanatot.
- nem ülünk be valahova? – nézett rám kérlelőn. – de menjünk. –pusziltam homlokon és már indultam is volna de visszatartott. –mi az?- érdeklődtem.
- úgy gondoltam mindannyian. – nézett rám azokkal csodás szemeivel aminek szinte lehetetlen ellenállni. – felőlem. – dünnyögtem majd az egyik faházikó felé vettem az irányt.
Egész kellemes beszélgetés kerekedett. Régnemlátott barátom hozta a már jól megszokott formáját, de egy valami nagyon furcsa volt rajta. Ennek hangot is adtam miután a lányok a mosdóba mentek, de persze nem hallott meg. Elnézve egy egész más világban létezett amit nem a földnek hívnak. Vizslató tekintetem láttán hangosan rám mordult mire csak nevetni tudtam. A szemei valahogy furcsán csillogtak ami nem a piától volt ilyen. Arcán pedig mosoly ült, erőteljes nyugodt mosoly. – nagyon furcsa vagy te nekem. – jegyeztem meg halkan. Lehet egy külsősnek nem tűnne fel, de én már pelenkás kora óta ismerem. Testileg semmit sem változott. Szeme csillogásából és a fülig érő vigyorból azonban nem ez jött le. Igaz ezt vehetném az alkohol jótékony hatásának is, de az az egy üveg sör meg se kottyan neki.
- mi a franc van már. – csapott az asztalra. – most vagy buzi lettél, amit kétlek, vagy van valami rajtam? – érdeklődött.
- semmi különös csak tanulmányoztalak és arra a következtetésre jutottam mintha nem is te lennél. – fejtettem ki szemrevételezésem.
- mért ki a búbánat lennék? –hördült rám.
- a szemed az arcod nem azt a srácot adják akit én ismerek. Nah meg hogy elhozod a barátnőd egy ilyen helyre. Nálad sosem létezett romantika hanem durr bele a közepébe mindig. Mi történt hogy ezzé válttá? – néztem rá kérdőn. – mi van igazából köztetek? – faggatóztam.
- mi változott volna. - tette itt a hülyét. – eljöttünk mert kedvünk volt nah meg párnap múlva hazarepül, ennyi. – kortyolt bele sörébe. Szép terelés mondhatom.
- nekem akkor is furcsa vagy, de ismerlek már annyira nem tartod magadban sokáig a dolgot ezért várok. – feleltem majd én is ittam pár kortyot. Láttam rajta előbbi szavaimon rágódik és a vívódás a szemében már fél sikernek számított. Nagy levegőt vett végül így szólt:
- igen változtam! Igazad van és be kell valljam jók a meglátásaid is. lehet idiótának fogsz nézni majd, vagy kiröhögsz, de szerelmes vagyok. – hajtotta le a mondat végén fejét. Először tényleg nevetni akartam, de ahogy ránéztem nem bírtam magammal. Fogtam magam felkeltem és megöleltem. Hihetetlen a nagy nőcsábász végre meglelte, még ha pillanatnyi elmebajnak nevezi is az igazit.
- te mindig tudsz nekem meglepetést okozni. – ültem vissza helyemre.
- elég sokat gondolkoztam ezen. Szeretem Puszmót és elég komolyak a szándékaim vele. Nem csak egyéjszakás kaland lesz számomra hanem annál sokkal több. –húzta ki magát majd kotorászni kezdte kabátját. – örülök hogy megleptelek de ha ezt meglátod szóhoz sem fogsz jutni. - motyogta a zsebébe kotorászva. Újra a jól ismert csibészes mosoly ült ki arcára majd alaposan körbe körbe kémlelt majd a belső zsebéből előhúzott valamit. Én folyamatosan azt az irányt néztem ahol a lányok eltűntek, míg barátom lajhárt megszégyenítő módon adta át nekem a titkos tárgyat. Tényleg úgy reagálta ahogy ő azt megjósolta. Köpni, nyelni de talán még lélegezni is elfelejtettem, amint megláttam a kezében a parányi, bordó, bársony dobozkát. Megdörzsöltem a szemem, ott volt. Elpillantottam oldalra majd vissza még mindig. Nem mozdult egy centit sem. Felnéztem barátomra aki vigyorogva nézett.
- azért jöttünk el ide mivel hamarosan hazarepül és szeretnénk ezt a pár napot nyugodtan kettesben tölteni. Nah meg aztán. –hagyta abba végül kezébe temette arcát. Épp véleményt akartam nyilvánítani de a lányok alakja körvonalazódott ki a távolból.
-- jönnek. - ugrottam egy nagyot. Hamarjában rendeztük vonásainkat és felvettük a „mi nem titkolunk semmit” pózt. Elég lassan haladtak így volt időm mérlegelni az imént történteket. Meglepettséggel vegyült egy kis értetlenség is. Vajon mi vezérelheti Tomot erre a döntésre. Őt aki mindig az egyéjszakás kalandok híve volt. Aki még csak hírből sem ismerte az a szót hogy szerelem. Hihetetlen mit tesz az emberrel ez az egyetlen pici szó. Ámulatomból a két lány alakja húzott vissza. Csendben helyet foglaltak ám Kristen mint mindig mindent, (jelen pillanatban furcsa testtartásunkat, arckifejezésünket is) észrevette.
- megzavartunk valamit? – nézett ránk Puszmó. Tudtam hogy okos és szemfüles lány. Hisz ő leplezte le Rachelt. Nem szóltunk semmit csak néztük egymást azzal a tudattal lebuktunk.
- mit titkoltok? – kérdezték egyszerre. Istenem csak most segíts. Fohászkodtam s közben valami megoldáson törtem fejem.
- nem, semmit. Épp a forgatásokat mesélte Rob. – handázott egy hatalmasat barátom. Kris erre csak bólintott egyet majd Puszmó felé fordult beszélgetni. Próbáltam én is értelmes témát felhozni de semmire sem jutottam, nah meg elégé zavart szerelmem olykor rám tévedő vizslató tekintete.
- mindjárt jövök. – ugrottam fel mitől Tom is megindult a lányok pedig még furcsábban néztek ránk.
- hová mentek? – tették fel egyszerre a kérdést.
- wc-re. – cigizni. –jött két eltérő válasz tőlem és barátomtól egyszerre.
- érdekes. – sutyorogta Kris. Hogy enyhüljön egy kicsit megcsókoltam majd a mosdó felé vettem az irányt ám barátom tovább lökött.
- te meg mit csinálsz? – rivalltam rá.
- levegőzöm. – kezdett el fel-alá járkálni, s közben úgy füstölt mint egy gyárkémény. Húsz percig bírtam nézni őrületes tempóját végül lenyomtam az egyik székbe.
- mi a ……- kezdett el pufogni.
- marad. –szóltam rá.
– nem vagyok kutya. – dühöngött de nem a piától ilyen haragos hanem sokkalta tudom idegességnek beazonosítani. – sejtenek valamit? – kérdezte idegesen.
- nagyon egymásra találta, szóval ellesznek egy darabig. De lehet. – pillantottam hátra. Enyhítsük feszültségünk pöfékelni kezdtünk. Jó tíz perc és három szál után mertem csak feltenni a kérdést.
- jól sejtem a doboz tartalmát? – inkább volt kijelentés mint kérdés.
- igen. – sóhajtott színpadiasan majd felállva a székről a korláthoz lépett s rákönyökölt majd fojtatta.
- fél éve ismertem meg neten keresztül. Kétszer már jártam is nála. Most viszont ő van itt velem ami számomra álom. Utolsó napokra beterveztem ezt a kirándulást és még ma éjjel megkérem a kezét. Tudom hazarepül de ha igent mond, akkor a tudat hogy viseli a gyűrűm boldogabbá fog tenni. – magyarázta és hangja a teljes bizonyosságról tanúskodott.
- bátor tett, főleg tőled. – jegyzetem meg majd mellé lépve magam felé fordítottam.
- da ha igent is mond mi biztosít arról hogy hűséges lesz? – kérdeztem. Utáltam a boldogság elrontója lenni, de ezt is számításba kell vennie.
- bízok benne. – jelentette ki habozás nélkül s arca is ezt mutatta. Sőt szemei meg főleg. Épp fojtatni akartam de egy női hang szó szerint a frászt hozta ránk.
Kristen
Az este csodásan alakult. Főleg Tom és barátnője Puszmó társaságában. Szerelmem legjobb barátja mint mindig gondoskodott a jó hangulatról. Puszmó is roppant nyílt egyéniségnek mutatkozott. Így hamar megtaláltuk a közös nevezőt. Egy időre azonban magukra hagytuk a fiúkat, mivel mosdóba kellett mennünk. Viszont azonnal nem visszafelé vettük az irányt hanem kielégíteni nikotin utáni vágyunkat. Meglepő volt számomra hogy ő is dohányzik, de legalább még egy közös pont. Jól elhúztuk az időt, s mikor visszaértünk a fiúk mintha furán viselkedtek volna. Újdonsült barátnőm ennek hangot is adott. Válasz viszont terelés volt. Tehát valamiben ügyködnek. Gyors lelépésük is erről tanúskodott.
Már vagy fél órája a mosdóban vannak. Mi meg csak bámulunk ki a fejünkből.
- na jó én megkeresem őket. – ugrott fel Puszmó.
- maradj majd én. – intettem le. A kíváncsiság volt a legfőbb ok amiért én akartam menni. Nah meg az hogy Tom feje vörösebb volt így tuti biztos nem Rob titkolódzik. Női megérzésem, meg már ismerem őket ezért utam a teraszra vezetett. Rob hosszú monológját alig hallottam ám mikor kiléptem az ajtón Tom szólalt fel hangosan: - bízok benne.
- kibe kell bízni? – csúszott ki a számon a kérdés. A fiúk, még ebben a halvány fényben is tökéletesen láttam amint hulla fehérek lesznek. Viccesen néztek ki, de hogy oldjam a feszültséget szerelmem mögé léptem és átöleltem.
- Kristen. – kapta felém okos fejét Tom, s a megkönnyebbüléstől az első székre rogyott ami útjába került.
- Puszmó akart jönni, de leintettem. Min diskuráltok ti idekint? – néztem a két jómadárra.
- majd otthon elmondom, menjünk. – vette sietősre a figurát Rob.
Kifelé menet még odaszólt Tomnak hogy ügyes legyen, majd a kijárat felé tuszkolt.
- Puszmótól nem kéne elköszönnünk? – cövekeltem le.
- nem, gyere. – rántott ki idegesen. Úgy fél úton lehettünk már mikor lelassított. Kérdezzem, ne kérdezzem. Töprengtem de végül nem bírtam magammal.
- mi a baj? – állítottam meg, majd szorosan hozzábújtam. – semmi különös. – motyogta az orra alatt.
- mekkora bajban van Tom? – döntöttem neki az egyik padnak, ezzel kényszerítve hogy szemembe nézzen. Kellet egy kis idő mire megszólalt.
- bajnak nem nevezhető. – karolta át derekam. – inkább azt mondanám elmentek nála otthonról. – kuncogott.
- ezt már rég tudjuk, de most mért is? – faggatóztam tovább. Azt hiszem tipikus brit szokás hogy mindent harapófogóval kell kihúzni belőlük. Töprengtem. Lehet karácsonyra azt kérek, jól fog jönni ilyen esetekben.
- szerelmes és olyan dologra készül amit még talán én sem tennék meg egyik napról a másikra. – magyarázta mélyen a szemembe nézve. Teljesen gondolkodóba estem. Rob egy darabig csókolgatott majd szorosan összebújva, mivel már tizenegy is elmúlt hazaindultunk. A liftben kicsit felengedtem és rögvest faggatózni kezdtem.
- ez a kettőjük dolga. Különben meg holnap biztos kiderül. – somolygott.
- de én akkor is szeretném tudni. – komolyan mint egy ötéves kezdtem el hisztizni. Ő viszont mosolyogva kitárta előttem az ajtót. Belépve viszont egy teljesen más szoba fogadott mint amit itt hagytam. Az ágy gazdagon telis-tele volt hintve rózsaszirmokkal. Sötétítő elhúzva, lágy, halk zene szólt. S az a pár gyertya még meghittebbé és romantikussá tette az egész helyet.
- hogy tetszik? – súgta a fülembe miközben a kabátot segítette le rólam.
- gyönyörű. – ámuldoztam. – ezt te csináltad? – fordultam feléje.
- az én ötletem volt, ám a szobalányé a dicséret. – vigyorgott.
- óóóó. – ennyit és már semmi mást nem tudtam mondani, mivel Rob ajkaimra vetette magát. Máig nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a félistent, aki mellesleg a kollégám. Vicces, humoros, néha betoji, ám szexi és mindezek mellet még roppant romantikus is. jó a végletekig lehetne sorolni a jelzőket és az egekbe magasztalni őt. De hát akkor bizony a mi Robertünk egója az univerzumot verné. Ezért csak magamban merem elhalmozni efféle jelzőkkel.
- nah gyere. – vált el ajkaimtól majd karjaiba kapott. Meg sem állt velem a fürdőszobáig ahol újból újraélesztésre lett volna szükségem.
A kád tele volt habos, gőzölgő vízzel és rózsaszirmok, gyertyák tették még felülmúlhatatlanná. Nah meg a kád szélén ékeskedő tál eper és vödörben hűtőt pezsgő.
Míg én a helyiséget csodáltam, görög istenem anyaszült meztelenre vetkőzött.
- valld be neked is van bűnöd nem csak Tomnak. – vigyorogtam rá.
- igen, nekem is van egy oltárian hatalmas bűnöm. – súgta majd elkezdett vetkőztetni. Szinte kínzásnak számított ahogy levette felsőm, majd melltartóm. Szája gondosan követte keze útvonalát.
- és miiiiih lenne aaaaaz. – alig tudtam kimondani ezt az apró mondatot mivel ajkai a mellbimbómat kényeztették.
- rettenetesen kívánlak. – súgta majd beleharapott a fülcimpámba. Majd egy hirtelen mozdulattal levarázsolta rólam a nadrágot is a falatnyi alsóval együtt. Eltolt magától majd alaposan szemügyre vett. Esküszöm mint egy szende szűz, úgy viselkedtem. De valljuk be. Se szende, se szűz nem vagyok. Pironkodva én is végigmértem majd alsó ajkamba harapva vártam mihez kezd. Mint egy kiéhezett oroszlán. Felkapott, csókolni kezdett majd……….
