Egy icipici bejegyzés:)
Hatalmasat csalódtam bennetek, persze tisztelet a kivételnek. Én kidolgozom a belemet, fen maradok éjjeli(jó oké ez nem lenne muszály,de magamért és főleg értetek teszem) és kikönyörgöm hogy jöhessek netelni. Erre ti basztok a fejemre. Már bocs a csúnya szavakért. Tudom hogy más köteleségek is vannak. Sokaktól hallottam már hogy nincs komi. Erre tessék én sem kapok komit. Hát csesszétek meg. Igazat adok Maynek és Thalinak meg a hasonló sorsu társaimnak. Ennek még böjtje lesz. Most ezért meg azért mivel délutános voltam héten nem kaptok frisst. Bocs azoktól akik várták. Ennyi. Gondolkodjatok picit, én is ezt teszem.
Pussss
Kstev
2011. március 20., vasárnap
2011. március 14., hétfő
17 fejezet! 2/2
Nah ide is értem, drágáim. Tudom sokat kellett várni erre a fejire. Ami csak egy átmenet feji lesz. Azért tartott sokáig mivel egy kisebbfajta író válságban szenvedtem, tényleg csak icipiciben. És hát összejött az állás és világ a fejére állt. A rengeteg fülrágásnak köszönhetően (jelentem még a helyén van mindkettő csak kissé cikcakkos lett) amit két lánynak kell megköszönnetek itt is a fejezet. Nah meg uncsitesómnak, aki megengedte hogy jöjjek megint. Igen mivel pontosítani szeretném az előző bejegyzésemet. Három napig birtokolhattam csak a netet, mivel elégé belenyúltunk és egy vacakot vettünk ezért visszaadtuk annak aki ezt gyártotta. Dolgozom az ügyön hogy véglegesen legyen otthon is, kis türelmeteket kérném még. Ami nekem már nincs sok. Meg amúgy sem jönne olyan hamar most a friss mivel dolgozom. És még össze nem rázódom, hétvégenet, de próbálok hozni nektek valamit. Remélem ez így jó lesz. Habár a komikon nem igen látszik ez meg de hagyjuk most. Csak annyit mondok ennek még böjtje lesz. Én szóltam, de most már elég a dumából, spuri olvasni. És NAGYON NAGYON SZERETEM a KOMIKAT! És azt a két lányt akik rávettek eme fejire. Gabicám, Cicám Köszönöm(L) És nektek is!
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 fejezet! 2/2
Elizabeth
Már a legelején tudtam hogy ezt a hat fiatalt az isten is egymásnak teremtette. És saját fájdalomként értem meg mikor Cath bejelentette jön a Summit. Ha nekem akkora fájdalom volt, gondolhatjátok ők mit érezhettek. A fiúk a gyűlés után átpakoltak a saját szobájukba. Majd tartottunk egy „búcsúestet”. Szigorúan idézőjelesen. Amint a Summit kiteszi innét a lábát, úgy felejtjük el ezt a pár napot, maximum egy hetet. Lelkiekben nem lehet erre felkészülni. Gyermekem sajnos nincs, tehát nem éltem át hasonlót. S most hogy mind ez nem egynél hanem háromnál fog jelentkezni,előre félek. Ám a tudat Peter segíteni fog. Kissé megnyugtat. A dolgom eleinte nagyon nehéz volt. Ám mikor Nikki megtalálta optimista énjét, könnyemben boldogultunk immár ketten. Hajnali három volt mire ágyba kerültem. Iszonyat kimerülten és nagyon idegesen.
Reggel a jelző csengetésre ébredtem. Miszerint ideje magamat, de főleg a lányokat gatyába rázni és szembenézni a mai nappal. Ez mind Peter ötlete volt. Megbeszéltük hogy kelt, majd találkozunk rá tíz percre a teraszon. Céltudatos, jószívű ember és ami azt illeti az eleinte fellépő neheztelése a gyerekek kapcsolata ellen, köddé vált. Így már közös erővel harcolunk értük. Mért pont gyerekek. Mert már úgy szeretem őket mint a sajátjaim. Soha életemben nem tudtam ennyire hasonulni a szerepemmel mint most. Nagy sóhaj kíséretében elvettetem a múltban való merengést és felkészültem a legrosszabbra.
Elsőként Ashleyt keltettem. Ő aludt ugyanis mellettem. Majd felmásztam és felkeltettem a másik kettőt. A tegnapi összetörésnek egyenlőre semmi jelét nem láttam. Tehát nyugodt szívvel hagytam őket Nikkire, arra a tíz percre amíg Peterrel kiokoskodunk valamit.
- beszédem van Peterrel. Negyed óránál nem lehet több. Addigra készüljetek el. – erre egy lemondó bólintás volt a válaszuk. Remélem hamar elkotródnak innen ezek a. Inkább had ne jellemezzem őket. Szóval tűnjenek minél előbb el. Rossz így látni az én drágáim.
- minél előbb túl leszünk rajta, annál előbb mennek el és hagynak minket békén. Nincs igazam? – néztem rájuk bátorítólag. Erre egy de igazad van Liz, volt a válasz majd mind elindult a dolgára. Én is így tettem. Így történt hogy másodpercre pontosan léptünk ki az ajtón, tejes összhangban.
- jó reggelt. – köszönt rám. Tudom jól, nem szabadna nős emberrel kezdenem. Tehát pórbálom eme érzéseim elrejteni, főleg előle. Meg egyáltalán kiűzni az egészet a fejemből. De a szerelem ellen nem lehet mit tenni. Csodás ember és épp ezért nem fogok elszakítani a feleségétől. Jaj Liz miket beszélsz. Ezt már ezerszer elmondtad magadnak Peter csak barát, semmi más. Nah meg válaszolnod is kéne.
- inkább jobbat. – feleltem egy apró mosoly kíséretében.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdezte az erkélyre menet.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – meséltem el az igazat. De amint a tegnap képei bevillantak. Főképp a lányok fájdalmas, meggyötört arcai. Nem bírtam tovább és a közelembe álló székre rogytam.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – dörzsöltem meg halántékom. Kezdett megfájdulni a fejem ami nem jót jelent.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondta együtt érzőn. Hangjából pedig ki lehetett hallani, ugyan úgy szenved mint mindannyian. Napról napra jobban szeretem ezt az embert. Ó te jó ég már megint hol jársz. Szóltam magamra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – kapott el a harag perceken belül. Bármit megtennék értük, csak hogy boldogok lehessenek elnézve Peter, ő is hasonlón érezhet. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Kris
Mikor azt hiszed ez csak egy rossz álom és ha felébredsz jobb lesz minden oké lesz megint. Nyugodtam hajtod álomra fejed. Ám mikor másnap felébredsz és a puszta valósággal nézel szembe. Érzed mellkasodban a feszítést és alig hiszed hogy ez nem álom volt. Eltöprengsz egy percre milyen világban is élsz te. Hát ez egy kibaszott, szar, mocskos világ. Ahol az ember nem lehet boldog. Vagy ha mégis, nem tisztességes úton szerzi meg azt. Hol itt az igazság? Aki nem érdemelné, meg az megkapja. Akinek pedig kijárna, annak viszont küzdeni kell érte és lehet így sem éri el. Vagy csak pár napig az övé. Mért tesznek ki minket mindennek. Értelme semmi sincs. Sőt már semminek sincs értelme, tegnap óta.
Jelenleg a bőghetnék és a meghalnék közt lebegek. Fekszem az ágyon és csak vagyok. Testben itt. Lélekben pedig egész máshol. Ott ahol minden jó és szép.
Elmélkedésemből kedves pótanyukám ébresztett. Ideje kelni és szembenézni mindazzal ami vár ma még ránk. Feltápászkodtam és lekullogtam. De csak Ash ágyáig jutottam. Bevágódtam barátnőm mellé és a plafont kezdtük tanulmányozni. Liz még próbált belénk lelket önteni, hát nem igen ment szegénynek, pedig igen próbálkozott. Amint az ajtó csapódott mögötte, úgy kezdett minket a sírás rázni. Még Nikkit is, aki tegnap este eléggé tartotta magát. Ott feküdtünk az ágyban, egymás kezét szorítva, patakzó könnyek közepette. Ennyire nem voltam magam alatt, vagy két éve.
- öltözni kéne. – szipogta Ash.
- jah. – jött az értelmes válasz tőlem. Vártuk hátha Nikki is mond valamit, de ő csak a falat bámulta.
- Nik minden oké? – fordultam felé. Néhány percig eltartott hogy rám figyeljen. Ám mikor felém fordította kissé ködös, de mindenre elszánt arcát. Kezdtem megijedni.
- tudjátok mire jöttem rá. – motyogta inkább magának. Ashlevel összenéztük, vajon észnél lehet e barátnők. Majd bátortalanul, de megkérdeztük.
- mire?
- arra hogy minden okkal történik. – ült fel hirtelen.
- oka van hogy újra az utamba sodorta az élet Krist és Jennyt. Oka van a közös filmnek. A kialakult barátságnak a csapattal. Annak is hogy összejöttem Kellannel. Igaz utóbbi nagy mázli volt inkább. Meg annak is hogy most a Summit őrjáratot tart. – magyarázta komoly képpel. Pár percig elgondolkodtam szavain. Igaza lehet. Jött le a következtetés. De tovább nem hagyott minket gondolkodni.
- tehát fel a fejjel csajok. Minden csoda három napig tart. Kibírjuk ezt a pár napot nélkülük. És higgyétek el a kapcsolatunk erősebb lesz mint volt. – nézett ránk azzal a higgyetek nekem és nem vagyok teljese örült arcával. Ashel összenéztünk majd egyszerre bólintottunk. Nikki beszédje hatott. Lényegesen jobban álltunk már hozzá a dolgokhoz. S sikerült elkészülnünk mire Liz jött értünk. Nagy levegőt véve, egymásra támaszkodva léptünk ki az ajtón. Lesz ami lesz, Nikkinek igaza kell hogy legyen.
Ashley
A kezdeti pánik és a mélybe való süllyedést megmentette Nikki. Hálásak voltunk Krissel neki és persze Liznek is. Ha ők nem lennének, már rég bekattantunk volna. A napok gyorsabban teltek mint hittem volna. Igaz a Rob-Kris és a később Nikki-Kell akció kissé megbillentette a mérleget nálam. Ahhoz hogy tartsam magam és ne vessem magam Jacksre elég nehéz volt. Erre a legjobb ellenszer Taylor volt. Míg szívem Jacksonhoz húzott. Eszem tudta nem szabad. Egyszer viszont majdnem engedtem a kísértésnek, de mivel erős nőnek tartom magam. Így is lett, bármennyire is fájt. Egy alapos beszélgetés után Nikki is belátta veszélyes a tűzzel játszani. Itt személy szerint örültem magamnak hogy erre rá tudtam venni. S könnyebb is volt így hogy mind egy időben mozogtunk. A hét közepén már a társaság eléggé fáradt volt. Kikészített minket az őrültes tempóban diktáló forgatás. Ám mindenki tudta ennek nem ez az elsődleges oka. Hanem a másik szobában lézengő férfi társaság. Valami kiutat kell találni, míg a vihar el nem vonul. Erre egy jó ötlet egy buli. De mivel nem mehetünk ki, így kénytelen vagyok a szobába becsempészni a partyt. Nem akartam akkora összejövetelt. Csak mi négyen, nah meg Cath és a másik három. Christian, Anna és Sarah. Nah és Rachelle. Most hogy a csapat megvolt, már csak a piát kell valahogy beszereznem és behoznom. Gondolkodj Ash, gondolkodj. Nikki említett valami Jennyt. Igen ez jó ötlet. Látogatni jön, tehát könnyebben bejút a piákkal együtt. Ez az Ash, te egy zseni vagy. A forgatás végeztével rögtön rohantam a szobába. Mostanság Nik nem hordja magával a telefonját, nehogy elcsábuljon vagy mi a szösz. Tehát lélekszakadva felrohantam a szobába. Majd miután meggyőződtem róla senki sincs itt keresni kezdtem trehány barátnőm készülékét. Meglelve rögtön a telefonkönyvet kezdtem bújni. Jenny, merre lehetsz. Meglelve rögtön tárcsáztam is. Remélem felveszi.
- nahát Nik ez ám a meglepést. Most beszéltem Kristenel. Hogy hogy felhívtál? – és még vagy ezer kérdést zúdított rám.
- bocsi nem Nikki vagyok hanem Ashley. Tudom ez az ő telefonja de segítened kell nekem, úgy hogy a csajok ne tudják meg. Mivel beszéltél Krissel, nyílván tudod mi történt. – hadartam majd adtam neki kis időt hogy felfogja a dolgokat.
- igen tudom, de én hogy segíthetnék. – felelte pár perc elteltével.
- mondjuk először is milyen hamar érnél ide? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- hát passzt, de várj utána nézek. – némi csend majd így szólt.
- két óra múlva indul egy gép. Estére azzal ott vagyok.
- remek, akkor a reptérről első utad egy boltba vezessen. Tankolj fel harapnivalóból és főképp piából, majd gyere rögtön ide hozzánk. De vigyázz. A Summit még itt van. Tehát látogatásnak tűnjön. Bőröndbe rejtsd a cuccot. – adtam ki az utasítást. Ez egy külsősnek olyan lenne mintha egy diller adná ki az utasítást. – persze a végé kifizetek mindent. De kérlek a lányoknak ne említsd, meglepi lesz. Rájuk fér már egy alapos buli. – magyaráztam majd vártam.
- értettem. Estére ott leszek és tartom a szám. Szia. – mondta majd letette. Remek csaj. Igaz még nem ismerem, de így első hallásra is szimpatikus. Nos ez is kész, tehát már csak a többieket kell beavatnom. Persze kivéve Nikkit és Krist. Akitől viszont féltem az nem más volt mint Catherinet. Ő ütheti meg a bokáját a legjobban kis akcióm végett. Még gyorsan töröltem a hívásom, majd a tettek mezejére léptem.
Nikki
A kezdeti beletörődömség jó álca volt. Viszont titkon majd meg haltam csak hogy megérintsem. Ugyan, már éltél távkapcsolatban. Fogd fel ezt is annak. De ha nem megy. Ha nap minden egyes órájában ő jut eszembe és vele lennék egész nap. Nem csak neked rossz, nekik is ugyan úgy. Szóltam magamra miközben végignéztem az elcsigázott, nyúzott társaságon. A lányok jól tartották magukat. Ám minden perccel egyre jobban magunk alá keveredtünk. Az elején még belementem párom agyszüleményébe. Miszerint találkozzunk a forgatás szüneteibe. Veszélyes volt. És hát a tűzzel nem érdemes játszani. Nyitotta fel minap a szemem Ash. Fájt, de közöltem Kellannel, ha a többieknek megy. Nekünk is kell hogy menjen. Arca örökre beleégett fejembe, de tudtam helyesen tesszük amit teszünk. Nem érdemes a sorsot magunkra uszítani. A napok teltek én pedig egyre jobban kezdte idegessé válni. Vajon mikor óhajtanak elmenni és minket végleg békén hagyni? Gondolkodtam el szerda ebéd közben. Végignézve az asztalon mindenki saját gondolatába volt mélyedbe, így én az ebédemnek szánt étellel kezdtem szórakozni. Mikor is megjelent a mi tornádó barátnőnk, hatalmas vigyorral képén. Ebbe meg mi ütött. Összenéztem Kristennel. Rajta is a megdöbbenés látszott leginkább. Eltáncolt az asztalig majd lehuppant közénk.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztük egyszerre, furcsán végigmérve őt.
- semmi, semmi. – vigyorogta majd az ebédje felé fordult. Már épp fordultam volna vissza az iménti játékomhoz mikor Kris elrántotta előle a tányérját.
- tudod hogy ezt nem vesszük be. Tehát ki vele, mit titkolsz? – nézett szigorúan Ashleyre.
A kis bosszantó törpe egy darabig nem szólt semmit. Ám mikor Jackson és a fiúk leültek a másik oldalra meglódult a nyelve.
- meglepetésnek akartam, de ha már így átláttok rajtam elárulom. – sóhajtott egy nagyot majd levette a szemét a fiúkról.
- a szobában mindent elmondok, de most együnk. – mosolyodott el. élvezi hogy talált kiutat, de ezzel még nincs vége. Úgyis kiszedjük belőle. Ebéd után, persze hogy nem hagytak nekünk nyugtot. Mintha mindenki megneszelte volna hogy faggatózni akarunk. Egészen estig egyetlen perc nyugtunk nem volt. Kart karba, egymást támogatva vonszoltuk fel magunkat Kristennel a szobáig. Belépve pedig majdnem hanyatt estünk.
- meglepetés. – kiáltották kórusban. Mindenki ott volt a csapatból és fő meglepetésnek Jenny a barátnőnk.
- ez mind a te műved ugye. – néztem rá idegesítő ám annál imádni valóbb barátnőmre.
- én is szeretlek téged. – öltött nyelvet és vágta be a durcit.
- tudod hogy én is. Gyere ide te törpe. – zártam ölelésembe és úgy szorongattam ahogy csak tudtam. Majd csatlakozott hozzánk Kris, Jenny végül Liz.
- de most inkább bulizzunk. – kiáltottam amitől kitört a nevetés.
- ez a mi Nikkink. – üvöltötte Ash és Kris majd elkezdődött a mérhetetlen piálás és bulizás.
Bármikor is jutott eszébe ez Ashleynek egy istennő végette. Ezt még valahogy meg kell hálálnom neki. Amilyen gyorsan csak tudom.
Percek alatt lettem oldott és pörögtem mint akit felhúztak. Jól éreztem magam. Három nap után végre kiengedhettem a fáradt gőzt. A hangulatunkat pedig Cath koronázta meg, eme csodás bejelentéssel.
- lányok egy kis figyelmet kérnék. – emelte fel hangját.
- ennek a bulinak nem csak az az oka hogy kissé kiengedjétek a gőz. Nem csak ezért mentem bele. Hanem mert gondoltam illő módon jelentem be hogy a Summit holnap hazarepül. – mondta majd várta a reakciónk. Eleinte mindenki arcán látszott a megdöbbenés, végül sikoltozva adtuk tudtára mennyire örülünk ennek. Ettől kezdve a hangulata tetőfokára hágott. Mi pedig húsz méterrel a föld felett lebegtünk. Az esténk csodás volt, és hogy a fiúké is az legyen kieszeltünk valamit a lányokkal. Alig aludtunk pár órát, viszont újult erővel indultunk tervünk végrehajtásához.
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 fejezet! 2/2
Elizabeth
Már a legelején tudtam hogy ezt a hat fiatalt az isten is egymásnak teremtette. És saját fájdalomként értem meg mikor Cath bejelentette jön a Summit. Ha nekem akkora fájdalom volt, gondolhatjátok ők mit érezhettek. A fiúk a gyűlés után átpakoltak a saját szobájukba. Majd tartottunk egy „búcsúestet”. Szigorúan idézőjelesen. Amint a Summit kiteszi innét a lábát, úgy felejtjük el ezt a pár napot, maximum egy hetet. Lelkiekben nem lehet erre felkészülni. Gyermekem sajnos nincs, tehát nem éltem át hasonlót. S most hogy mind ez nem egynél hanem háromnál fog jelentkezni,előre félek. Ám a tudat Peter segíteni fog. Kissé megnyugtat. A dolgom eleinte nagyon nehéz volt. Ám mikor Nikki megtalálta optimista énjét, könnyemben boldogultunk immár ketten. Hajnali három volt mire ágyba kerültem. Iszonyat kimerülten és nagyon idegesen.
Reggel a jelző csengetésre ébredtem. Miszerint ideje magamat, de főleg a lányokat gatyába rázni és szembenézni a mai nappal. Ez mind Peter ötlete volt. Megbeszéltük hogy kelt, majd találkozunk rá tíz percre a teraszon. Céltudatos, jószívű ember és ami azt illeti az eleinte fellépő neheztelése a gyerekek kapcsolata ellen, köddé vált. Így már közös erővel harcolunk értük. Mért pont gyerekek. Mert már úgy szeretem őket mint a sajátjaim. Soha életemben nem tudtam ennyire hasonulni a szerepemmel mint most. Nagy sóhaj kíséretében elvettetem a múltban való merengést és felkészültem a legrosszabbra.
Elsőként Ashleyt keltettem. Ő aludt ugyanis mellettem. Majd felmásztam és felkeltettem a másik kettőt. A tegnapi összetörésnek egyenlőre semmi jelét nem láttam. Tehát nyugodt szívvel hagytam őket Nikkire, arra a tíz percre amíg Peterrel kiokoskodunk valamit.
- beszédem van Peterrel. Negyed óránál nem lehet több. Addigra készüljetek el. – erre egy lemondó bólintás volt a válaszuk. Remélem hamar elkotródnak innen ezek a. Inkább had ne jellemezzem őket. Szóval tűnjenek minél előbb el. Rossz így látni az én drágáim.
- minél előbb túl leszünk rajta, annál előbb mennek el és hagynak minket békén. Nincs igazam? – néztem rájuk bátorítólag. Erre egy de igazad van Liz, volt a válasz majd mind elindult a dolgára. Én is így tettem. Így történt hogy másodpercre pontosan léptünk ki az ajtón, tejes összhangban.
- jó reggelt. – köszönt rám. Tudom jól, nem szabadna nős emberrel kezdenem. Tehát pórbálom eme érzéseim elrejteni, főleg előle. Meg egyáltalán kiűzni az egészet a fejemből. De a szerelem ellen nem lehet mit tenni. Csodás ember és épp ezért nem fogok elszakítani a feleségétől. Jaj Liz miket beszélsz. Ezt már ezerszer elmondtad magadnak Peter csak barát, semmi más. Nah meg válaszolnod is kéne.
- inkább jobbat. – feleltem egy apró mosoly kíséretében.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdezte az erkélyre menet.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – meséltem el az igazat. De amint a tegnap képei bevillantak. Főképp a lányok fájdalmas, meggyötört arcai. Nem bírtam tovább és a közelembe álló székre rogytam.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – dörzsöltem meg halántékom. Kezdett megfájdulni a fejem ami nem jót jelent.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondta együtt érzőn. Hangjából pedig ki lehetett hallani, ugyan úgy szenved mint mindannyian. Napról napra jobban szeretem ezt az embert. Ó te jó ég már megint hol jársz. Szóltam magamra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – kapott el a harag perceken belül. Bármit megtennék értük, csak hogy boldogok lehessenek elnézve Peter, ő is hasonlón érezhet. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Kris
Mikor azt hiszed ez csak egy rossz álom és ha felébredsz jobb lesz minden oké lesz megint. Nyugodtam hajtod álomra fejed. Ám mikor másnap felébredsz és a puszta valósággal nézel szembe. Érzed mellkasodban a feszítést és alig hiszed hogy ez nem álom volt. Eltöprengsz egy percre milyen világban is élsz te. Hát ez egy kibaszott, szar, mocskos világ. Ahol az ember nem lehet boldog. Vagy ha mégis, nem tisztességes úton szerzi meg azt. Hol itt az igazság? Aki nem érdemelné, meg az megkapja. Akinek pedig kijárna, annak viszont küzdeni kell érte és lehet így sem éri el. Vagy csak pár napig az övé. Mért tesznek ki minket mindennek. Értelme semmi sincs. Sőt már semminek sincs értelme, tegnap óta.
Jelenleg a bőghetnék és a meghalnék közt lebegek. Fekszem az ágyon és csak vagyok. Testben itt. Lélekben pedig egész máshol. Ott ahol minden jó és szép.
Elmélkedésemből kedves pótanyukám ébresztett. Ideje kelni és szembenézni mindazzal ami vár ma még ránk. Feltápászkodtam és lekullogtam. De csak Ash ágyáig jutottam. Bevágódtam barátnőm mellé és a plafont kezdtük tanulmányozni. Liz még próbált belénk lelket önteni, hát nem igen ment szegénynek, pedig igen próbálkozott. Amint az ajtó csapódott mögötte, úgy kezdett minket a sírás rázni. Még Nikkit is, aki tegnap este eléggé tartotta magát. Ott feküdtünk az ágyban, egymás kezét szorítva, patakzó könnyek közepette. Ennyire nem voltam magam alatt, vagy két éve.
- öltözni kéne. – szipogta Ash.
- jah. – jött az értelmes válasz tőlem. Vártuk hátha Nikki is mond valamit, de ő csak a falat bámulta.
- Nik minden oké? – fordultam felé. Néhány percig eltartott hogy rám figyeljen. Ám mikor felém fordította kissé ködös, de mindenre elszánt arcát. Kezdtem megijedni.
- tudjátok mire jöttem rá. – motyogta inkább magának. Ashlevel összenéztük, vajon észnél lehet e barátnők. Majd bátortalanul, de megkérdeztük.
- mire?
- arra hogy minden okkal történik. – ült fel hirtelen.
- oka van hogy újra az utamba sodorta az élet Krist és Jennyt. Oka van a közös filmnek. A kialakult barátságnak a csapattal. Annak is hogy összejöttem Kellannel. Igaz utóbbi nagy mázli volt inkább. Meg annak is hogy most a Summit őrjáratot tart. – magyarázta komoly képpel. Pár percig elgondolkodtam szavain. Igaza lehet. Jött le a következtetés. De tovább nem hagyott minket gondolkodni.
- tehát fel a fejjel csajok. Minden csoda három napig tart. Kibírjuk ezt a pár napot nélkülük. És higgyétek el a kapcsolatunk erősebb lesz mint volt. – nézett ránk azzal a higgyetek nekem és nem vagyok teljese örült arcával. Ashel összenéztünk majd egyszerre bólintottunk. Nikki beszédje hatott. Lényegesen jobban álltunk már hozzá a dolgokhoz. S sikerült elkészülnünk mire Liz jött értünk. Nagy levegőt véve, egymásra támaszkodva léptünk ki az ajtón. Lesz ami lesz, Nikkinek igaza kell hogy legyen.
Ashley
A kezdeti pánik és a mélybe való süllyedést megmentette Nikki. Hálásak voltunk Krissel neki és persze Liznek is. Ha ők nem lennének, már rég bekattantunk volna. A napok gyorsabban teltek mint hittem volna. Igaz a Rob-Kris és a később Nikki-Kell akció kissé megbillentette a mérleget nálam. Ahhoz hogy tartsam magam és ne vessem magam Jacksre elég nehéz volt. Erre a legjobb ellenszer Taylor volt. Míg szívem Jacksonhoz húzott. Eszem tudta nem szabad. Egyszer viszont majdnem engedtem a kísértésnek, de mivel erős nőnek tartom magam. Így is lett, bármennyire is fájt. Egy alapos beszélgetés után Nikki is belátta veszélyes a tűzzel játszani. Itt személy szerint örültem magamnak hogy erre rá tudtam venni. S könnyebb is volt így hogy mind egy időben mozogtunk. A hét közepén már a társaság eléggé fáradt volt. Kikészített minket az őrültes tempóban diktáló forgatás. Ám mindenki tudta ennek nem ez az elsődleges oka. Hanem a másik szobában lézengő férfi társaság. Valami kiutat kell találni, míg a vihar el nem vonul. Erre egy jó ötlet egy buli. De mivel nem mehetünk ki, így kénytelen vagyok a szobába becsempészni a partyt. Nem akartam akkora összejövetelt. Csak mi négyen, nah meg Cath és a másik három. Christian, Anna és Sarah. Nah és Rachelle. Most hogy a csapat megvolt, már csak a piát kell valahogy beszereznem és behoznom. Gondolkodj Ash, gondolkodj. Nikki említett valami Jennyt. Igen ez jó ötlet. Látogatni jön, tehát könnyebben bejút a piákkal együtt. Ez az Ash, te egy zseni vagy. A forgatás végeztével rögtön rohantam a szobába. Mostanság Nik nem hordja magával a telefonját, nehogy elcsábuljon vagy mi a szösz. Tehát lélekszakadva felrohantam a szobába. Majd miután meggyőződtem róla senki sincs itt keresni kezdtem trehány barátnőm készülékét. Meglelve rögtön a telefonkönyvet kezdtem bújni. Jenny, merre lehetsz. Meglelve rögtön tárcsáztam is. Remélem felveszi.
- nahát Nik ez ám a meglepést. Most beszéltem Kristenel. Hogy hogy felhívtál? – és még vagy ezer kérdést zúdított rám.
- bocsi nem Nikki vagyok hanem Ashley. Tudom ez az ő telefonja de segítened kell nekem, úgy hogy a csajok ne tudják meg. Mivel beszéltél Krissel, nyílván tudod mi történt. – hadartam majd adtam neki kis időt hogy felfogja a dolgokat.
- igen tudom, de én hogy segíthetnék. – felelte pár perc elteltével.
- mondjuk először is milyen hamar érnél ide? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- hát passzt, de várj utána nézek. – némi csend majd így szólt.
- két óra múlva indul egy gép. Estére azzal ott vagyok.
- remek, akkor a reptérről első utad egy boltba vezessen. Tankolj fel harapnivalóból és főképp piából, majd gyere rögtön ide hozzánk. De vigyázz. A Summit még itt van. Tehát látogatásnak tűnjön. Bőröndbe rejtsd a cuccot. – adtam ki az utasítást. Ez egy külsősnek olyan lenne mintha egy diller adná ki az utasítást. – persze a végé kifizetek mindent. De kérlek a lányoknak ne említsd, meglepi lesz. Rájuk fér már egy alapos buli. – magyaráztam majd vártam.
- értettem. Estére ott leszek és tartom a szám. Szia. – mondta majd letette. Remek csaj. Igaz még nem ismerem, de így első hallásra is szimpatikus. Nos ez is kész, tehát már csak a többieket kell beavatnom. Persze kivéve Nikkit és Krist. Akitől viszont féltem az nem más volt mint Catherinet. Ő ütheti meg a bokáját a legjobban kis akcióm végett. Még gyorsan töröltem a hívásom, majd a tettek mezejére léptem.
Nikki
A kezdeti beletörődömség jó álca volt. Viszont titkon majd meg haltam csak hogy megérintsem. Ugyan, már éltél távkapcsolatban. Fogd fel ezt is annak. De ha nem megy. Ha nap minden egyes órájában ő jut eszembe és vele lennék egész nap. Nem csak neked rossz, nekik is ugyan úgy. Szóltam magamra miközben végignéztem az elcsigázott, nyúzott társaságon. A lányok jól tartották magukat. Ám minden perccel egyre jobban magunk alá keveredtünk. Az elején még belementem párom agyszüleményébe. Miszerint találkozzunk a forgatás szüneteibe. Veszélyes volt. És hát a tűzzel nem érdemes játszani. Nyitotta fel minap a szemem Ash. Fájt, de közöltem Kellannel, ha a többieknek megy. Nekünk is kell hogy menjen. Arca örökre beleégett fejembe, de tudtam helyesen tesszük amit teszünk. Nem érdemes a sorsot magunkra uszítani. A napok teltek én pedig egyre jobban kezdte idegessé válni. Vajon mikor óhajtanak elmenni és minket végleg békén hagyni? Gondolkodtam el szerda ebéd közben. Végignézve az asztalon mindenki saját gondolatába volt mélyedbe, így én az ebédemnek szánt étellel kezdtem szórakozni. Mikor is megjelent a mi tornádó barátnőnk, hatalmas vigyorral képén. Ebbe meg mi ütött. Összenéztem Kristennel. Rajta is a megdöbbenés látszott leginkább. Eltáncolt az asztalig majd lehuppant közénk.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztük egyszerre, furcsán végigmérve őt.
- semmi, semmi. – vigyorogta majd az ebédje felé fordult. Már épp fordultam volna vissza az iménti játékomhoz mikor Kris elrántotta előle a tányérját.
- tudod hogy ezt nem vesszük be. Tehát ki vele, mit titkolsz? – nézett szigorúan Ashleyre.
A kis bosszantó törpe egy darabig nem szólt semmit. Ám mikor Jackson és a fiúk leültek a másik oldalra meglódult a nyelve.
- meglepetésnek akartam, de ha már így átláttok rajtam elárulom. – sóhajtott egy nagyot majd levette a szemét a fiúkról.
- a szobában mindent elmondok, de most együnk. – mosolyodott el. élvezi hogy talált kiutat, de ezzel még nincs vége. Úgyis kiszedjük belőle. Ebéd után, persze hogy nem hagytak nekünk nyugtot. Mintha mindenki megneszelte volna hogy faggatózni akarunk. Egészen estig egyetlen perc nyugtunk nem volt. Kart karba, egymást támogatva vonszoltuk fel magunkat Kristennel a szobáig. Belépve pedig majdnem hanyatt estünk.
- meglepetés. – kiáltották kórusban. Mindenki ott volt a csapatból és fő meglepetésnek Jenny a barátnőnk.
- ez mind a te műved ugye. – néztem rá idegesítő ám annál imádni valóbb barátnőmre.
- én is szeretlek téged. – öltött nyelvet és vágta be a durcit.
- tudod hogy én is. Gyere ide te törpe. – zártam ölelésembe és úgy szorongattam ahogy csak tudtam. Majd csatlakozott hozzánk Kris, Jenny végül Liz.
- de most inkább bulizzunk. – kiáltottam amitől kitört a nevetés.
- ez a mi Nikkink. – üvöltötte Ash és Kris majd elkezdődött a mérhetetlen piálás és bulizás.
Bármikor is jutott eszébe ez Ashleynek egy istennő végette. Ezt még valahogy meg kell hálálnom neki. Amilyen gyorsan csak tudom.
Percek alatt lettem oldott és pörögtem mint akit felhúztak. Jól éreztem magam. Három nap után végre kiengedhettem a fáradt gőzt. A hangulatunkat pedig Cath koronázta meg, eme csodás bejelentéssel.
- lányok egy kis figyelmet kérnék. – emelte fel hangját.
- ennek a bulinak nem csak az az oka hogy kissé kiengedjétek a gőz. Nem csak ezért mentem bele. Hanem mert gondoltam illő módon jelentem be hogy a Summit holnap hazarepül. – mondta majd várta a reakciónk. Eleinte mindenki arcán látszott a megdöbbenés, végül sikoltozva adtuk tudtára mennyire örülünk ennek. Ettől kezdve a hangulata tetőfokára hágott. Mi pedig húsz méterrel a föld felett lebegtünk. Az esténk csodás volt, és hogy a fiúké is az legyen kieszeltünk valamit a lányokkal. Alig aludtunk pár órát, viszont újult erővel indultunk tervünk végrehajtásához.
2011. március 7., hétfő
Bejelentés!
Tehát lányaim ez egy történelmi pillnat.
2011.03.07. 22:40 ez a hivatalos dátuma a visszatérésemnek! igen igen a jó isten, nah meg az örangyalom mellém állt és sikerült netet szerkesztenem ohonra. Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen Visszatérteeeeeeeeeeeeeeeeem!
Vésétek pici eszetekbe eme napot! Viszont egy rossz hír is társul hozzá ami nem más mint hogy melom akadt. De ígérem amint tudok frisselni. Nem hagylak benneteket cserben, hamár így kitartotok mellettem. Főleg egy-két ember!(L)
Még mindig álomnak hiszem, és remélem nem ébredek fel belőle. Vagy ha igen akkor is marad ez így.
Nos a másik. Megint egy Díj! Kérdem én minek, mivel érdemlem ki? Hm? Erre valaki tud nekem adni választ?! Jó lenne.
Tehát Nagyon Nagyon Köszönöm a Díjat Gabicámnak(L) az egyik múzámnak és függőmnek!
Mivel ha jól olvastam szabályok tartoznak a díjhoz, most én erre tojok. Már bocsi. A szabályok azért vannak hogy felrugjuk Őket,Hihi! De humoros kedvemben vagyok ma, azta.
Most komolyra fordítom a szót(már amennyire megy)
(1. pont kipipálva)
Köszönöm Gabicám!(L)(tehát 2. pont kipipálva)
Küldeni pedig...........kinek is küldjem. (töprengő arc)Áh igen:
Cica:http://egyptian-love.blogspot.com
Brianna:http://youremylittlesecret.blogspot.com/
Thalia:http://robstenficforever.blogspot.com
Bius/Henna:http://asorskezelenne.blogspot.com/
Sajnos már nincs akit tudnék irni tehát a harmadik feladatot csak félig teljesítettem, Bocsi!
De tovább nem szapaorítom a szót.
Pusssssssssss(L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
2011.03.07. 22:40 ez a hivatalos dátuma a visszatérésemnek! igen igen a jó isten, nah meg az örangyalom mellém állt és sikerült netet szerkesztenem ohonra. Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen Visszatérteeeeeeeeeeeeeeeeem!
Vésétek pici eszetekbe eme napot! Viszont egy rossz hír is társul hozzá ami nem más mint hogy melom akadt. De ígérem amint tudok frisselni. Nem hagylak benneteket cserben, hamár így kitartotok mellettem. Főleg egy-két ember!(L)
Még mindig álomnak hiszem, és remélem nem ébredek fel belőle. Vagy ha igen akkor is marad ez így.
Nos a másik. Megint egy Díj! Kérdem én minek, mivel érdemlem ki? Hm? Erre valaki tud nekem adni választ?! Jó lenne.
Tehát Nagyon Nagyon Köszönöm a Díjat Gabicámnak(L) az egyik múzámnak és függőmnek!
Mivel ha jól olvastam szabályok tartoznak a díjhoz, most én erre tojok. Már bocsi. A szabályok azért vannak hogy felrugjuk Őket,Hihi! De humoros kedvemben vagyok ma, azta.
Most komolyra fordítom a szót(már amennyire megy)
(1. pont kipipálva)
Köszönöm Gabicám!(L)(tehát 2. pont kipipálva)
Küldeni pedig...........kinek is küldjem. (töprengő arc)Áh igen:
Cica:http://egyptian-love.blogspot.com
Brianna:http://youremylittlesecret.blogspot.com/
Thalia:http://robstenficforever.blogspot.com
Bius/Henna:http://asorskezelenne.blogspot.com/
Sajnos már nincs akit tudnék irni tehát a harmadik feladatot csak félig teljesítettem, Bocsi!
De tovább nem szapaorítom a szót.
Pusssssssssss(L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
2011. március 6., vasárnap
17 fejezet! 1/2
Nos megszületett ez is. Igaz küzdöttem vele, megint. Írói válság. Nincs mi inspiráljon, mivel nem kapok komit. Ezt is csak egy lánynak köszönhetitek aki kinyígta nálam. Igen-igen. A jó szívem visz egyszer a sírba. Pedig szándékomba állt betartani a fenyegetésem. Tudom nem kéne dumálnom, de egy fejezet nem percek alatt készül el. Aki ír biztos tudja. Tehát egy írónak sokat jelent, még a pár szavas komi is. Higgyétek el! Abból tudja meg igazán, hogy sikerült és hogy érdemes e fojtatnia. Sokaktól hallottam már hogy küzdenek a komi problémával. Így hogy otthon nincs netem és csak hetente egyszer tudok frisst hozni is elég nehéz. És akkor mikor látom hogy egy hét alatt csak egy vagy kettő, esetleg három komi van. Elszomorodok, nagyon is. Ilyenkor felteszem a kérdést vajon megéri e? Hát erre várnám én itt a választ. Megéri e nekem még fojtatni. Nem oldalakat kérek, csak pár szót. Tetszett vagy nem?! Fojtasd vagy ne?!
Egy remek lány, aki hasonló problémával küzdött, de hála ég mára ez a gondja megoldódott így nyilatkozott rólam: “Története fantáziadús és izgalmas. Higgyétek el, érdemes őt elolvasni. Ami viszont arra ösztönzött, hogy a díjat neki adjam az az volt, hogy bár nagyon nehéz neki gépközelbe jutni, mégis igyekszik, és ha tud, hoz nekünk valami jó kis fejezetet. Életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire küzdene a blogjáért mint ő.”
Ehhez annyit fűznék hozzá hogy igaz, főleg a vége. De eleget pofáztam már. Sipirc olvasni. Jah és a fejiről annyit ez csak az első fele. Kicsi rálátást kaphattok vajon a fiúk hogy élik meg a dolgokat. A váltásba pedig jönnek majd a csajok. Remélem hoztam a színvonalam és tetszeni fog. Jó olvasás és ha lehet kérnék szépen komit.
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 Fejezet! 1/2
Rob
Hétfő reggel reméltem a tegnap este csak egy rossz álom volt. Viszont ki kellett hogy ábránduljak eme feltételezésből. Ez a következő képen történt.
Valami hatalmas erővel csapódott a mellkasomra. Felnéztem és egy kéz tárult elém. De nem az amire számítottam. Oldalra fordultam hogy megbizonyosodjak a kéz tulajdonosáról.
- úr isten. – kiáltottam fel hangosan mivel Kellan hatalmas fejével találtam szembe magam. Hát ez meg mit kever itt mellettem. Vagyis majdhogynem rajtam. Próbáltam kimászni súlyos keze alól. Mire ő még jobban zárt ölelésébe.
- maradjunk még. – nyöszörögte. Hát persze azt hiszi Nikki fekszik mellette.
- szívesen maradnék, de szerintem ezt te sem gondolod komolyan. – válaszoltam mire szemei kipattantak és egy hangos káromkodás sorozat kíséretében lezúgott az ágyról. Jót nevettem ijed képén és azon is hogy vágódott le. Hahotázásomra a többiek is feljöttek. Először csak értetlenül néztek rám, de mikor meglátták Kellt. Nem bírták visszafojtani nevetésük.
- nem értem mi olyan kurva vicces. – mászott vissza az ágyra. – és hogy a faszba kerültél ide mellém. – nézett rám szúrós szemekkel.
- neked is jó reggelt. – próbáltam kipréselni magamból ezt a mondatot, mivel szó szerint rázott a nevetés. De a hirtelen jó kedvünk Peter vette el, következő mondatával.
- tegnap visszaállították a szobákat, a Summit végett. Ez a kulturált kérdésedre a válasz. Most viszont öltözzetek. Mindjárt jelenésünk van. – mondta majd készülődni ment.
- azt hittem csak álom volt. – sóhajtott Kell.
- azt vettük észre. – jegyeztem meg mire egy párna a képembe volt a válasza.
- most mi lesz? – ült le az ágy szélére Jackson. Csodálom hogy Kellan megengedte neki, mivel tegnap még ment köztük az „öri hari sose bocsi.” Ám a harc helyett két elcsigázott és választ váró arccal találtam szemben magam. Tőlem várják a választ mikor még szinte én sem vagyok tudatomnál.
- fogalmam sincs. – túrtam bele idegesen hajamba.
- hát nem ezt a választ vártuk. – válaszolták egyszerre. Micsoda összhang.
- srácok, tíz perc. Öltözetek én szólok addig a lányoknak. – kiáltott fel Peter majd hallottuk ahogy csapódik az ajtó. Viszont mi csak ültünk és nem tudtunk semmit sem kezdeni magunkkal. Ezer dolog járt agyamba és a fiúkat elnézve ők is valahogy így tehettek. Beletelt jó pár percbe mire összeszedtük magunkat és nekiláttunk a készülődésnek.
Peter
Igaz az elején én voltam annyira ellene hogy kialakuljon köztük ez a kapcsolat. De a napok teltek és beláttam rossz következtetést vontam le. Mind sokkalta vidámabb lett és ez volt a legeslegjobb. Örültem nekik. Mondjuk néha zavaró volt hogy ott előttem csókolóznak, miközben én ezt nem tehetem meg. Gyermeteg viselkedés, de ez van. Mondjuk Elizabethnek nehezebb dolga van. De mondjuk azt nem hittem volna hogy pont a Summit vethet véget a gyerekek közti szerelemnek. Igen már olyanok mint a gyerekeim. Hidegzuhanyként ért mindegyikünket a látogatásuk. Egész éjjel virrasztottam a fiúkkal és próbáltam lelket önteni beléjük. Ám másnap mintha agymosáson mentek volna keresztül. Főleg Kellanen. Mesés esése, frappáns kérdése után viszont a helyére zökkentek nála a dolgok. Meg a másik kettőnél is. Utáltam a dolgok elrontója lenni, de meg kellett tennem. Összekészültem majd a másik szoba felé vettem az irányt. Megtudakolni vajon a lányok hogy élték meg ezt az egészet. Mintha összebeszéltünk volna. Épp akkor lépett ki az ajtón mikor én is.
- jó reggelt. – köszöntem oda neki.
- inkább jobbat. – ejtett meg egy apró mosolyt.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdeztem, miközben az erkélyre tereltem.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – rogyott le az egyik székbe.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – masszírozta meg halántékát.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondtam visszagondolva a tegnapra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – dühöngött jó anya módjára. Tudom bármit megtenne értük, ahogy én is. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Rob
Felöltözve, startra készen álltunk, de valahogy sehogy sem akartunk kilépni az ajtón. Ólom nehezek voltak a lábaim, ahogy mellkasom is. Végignézve a társaságon, ők sem voltak jobb színben. Valamit ki kell találnom. Így nem mehetünk le, mivel abban a percben leesne a dolog nekik ahogy átlépünk a küszöbön.
- ugyan srácok csak egy hét. Nem több egy hét és újra azt teszünk amit akarunk. – szólaltam fel hírtelen.
- de könnyen beszélsz. Jó neked hogy csak így eltudod fogadni hogy nem lehetsz Kristennel. – hurrogott le Kell.
- nehezebb mint hinnéd, főleg a történtek után. De ha szomorkodunk és nem megy úgy a forgatás mint kellene, a Summitnak feltűnik és akkor lehet hogy tovább maradnak. – feleltem s segélykérő pillantást küldtem Jackson felé. Némi hallgatás után viszont reagált.
- Robnak igaza van. – fordult Kell felé. – nyújtsunk 110%-ot és akkor eltűnnek. – fojtotta még mindig Kellnanek intézve szavait. Vártam mikor ugrik a Jacks nyakának. Ám ez elmaradt. Helyette egy lemondó sóhaj kíséretében ám legyen választ kaptuk. Ettől egy halovány mosoly kúszott arcunkra. De ez még itt nincs korántsem lezárva.
- idő van. – lépett be az ajtón Peter. Nagy sóhaj hagyta el szánk majd követtük őt. Kint a folyóson már ott voltak a lányok. Lopva végigmértem őket. Talán Nikki volt aki a legjobban tartotta magát.
- gyerünk. – hangzott a felszólítás majd megindultunk lefelé. Furcsa volt így lenni Kris mellett. Gondolataimba merülve és szinte bábú ként mentem lefelé. Majd hasonlóan ültem végig a prédikációt. Egy kalap undok, másokat lenéző, nagyképű, kétszínű majom pofázott, majdnem két órán keresztül. Utána ebédszünet. Alig ettem valamit. Miszerint tartsuk magunkat védőbeszédem itt mondott csődöt. Nagyba fojtattam legújabb hobbym a semmibe bámulást mikor a telefonom rezegni kezdett. Annyira elvoltam foglalva a semmivel hogy észre se vettem Tom nyolc hívását és ezenfelül még két üzenetet. Vajon mit akarhat? Megnyitva a levelet megtudtam.
Íme: „csodás estém volt megint. Feltudod ezt fogni. Hozzám jön! Hát nem fantasztikus! Ettől még a szex is jobb. Annyira hogy képes lennék egy egész napon keresztül csinálni vele. Érted ezt? Lehet egy pasi nimfomániás? Nah ennek majd még utánanézek, de veled/tek mizujs? Válaszol, ha már nem veszed fel! Tom”
Csodás egy sms és az időzítés meg még jobb. Mérgemben elküldtem volna a melegebb éghajlatra ám a másik sms feledtette vele.
„gyere öt perc múlva utánam a női mosdóba! Kris. (L)”
Beletelt pár percbe hogy értelmezni tudjam a mondatot. Felnéztem rá mire egy kacsintás volt a válasza. Ahogy írta, úgy cselekedtem. Gondoltam mondani akar valamit, de helyette magához rántott és úgy csókolt mint még soha. Bármennyire is jó volt újra érezni, le kellett hogy állítsam. Finoman toltam el magamtól, csak annyira hogy szemébe nézhessek.
- bármennyire is jó de be kell fejeznünk. Lebukhatunk. – súgtam.
- nem érdekel, szeretlek és hiányzol nagyon. – súgta vissza s egy kósza könnycsepp csordult végig arcán. Nem akartam hogy szomorú legyen de főleg azt nem hogy sírjon.
- ugyan azt tudom mondani mint a srácoknak fenn. Egy hét. Ennyit kell kibírnunk csak, utána ígérem bepótoljuk az elveszett időt. – simogattam meg arcát.
- nincs erőm hozzá. –hajtotta le fejét.
- pedig erőt kell gyűjtened. Mindegyikünknek. – öleltem még utoljára magamhoz, s bár hatalmas fájdalom volt de rávettem menjünk vissza. Persze szigorúan külön-külön.
Monotonon telt az első tőle távol töltött nap. Este még felhívtam Tomot és beszámoltam neki mindenről. Sajnálta a dolgokat és megígértette velem ha bármi gáz van hívjam fel. Bárhogy is, de elszabadul Puszmótol és leülünk megbeszélni a dolgokat.
Időm viszont nagyon agyalni nem volt. Ugyanis a forgatás végén jártunk. Tehát gőz erővel dolgoztunk. Nap mint nap kifulladva dőltünk ágyba, mindnyájan. Lelkiállapotunkra ez kissé jobb hatással volt. Vagyis nem mindenkijére. Míg Jackson elzárkózott, Kellan tombolt. Percről-percre kibírhatatlanabban. Szerdán viszont betelt a pohár. Azonnal hívtam barátom, találjon ki valamit.
Jackson
Százszorta jobban bírtam mint a többiek. Büszke voltam magamra, de tudtam ez csak kívülről látszik így. Belül majd meghalok hogy legalább csak megérintsem Asht. Most hogy rám talált a szerelem bármit megtettem volna érte. De páromnak más tervei voltak. Igaz az elején még a szenvedést láttam rajta. De másnap már inkább a beletörődöttséget. Megváltozott valami köztünk. Míg a többiek ezerrel agyaltak valami megoldáson, én viszont csak sodródtam az árral. Oka volt ennek az egésznek. Próba elé lettünk állítva. Talán így jobb mintha később derülne ki mennyire melléfogtunk. Jobb az elején felfedezni ezeket mit akkor mikor már teljesen belezúgtál a lányba. A hét közepére Kell elviselhetetlen lett. És mintha Rob ezt már nem igen bírta volna. Ami azt illeti én sem.
Kellan
Oké az elején még teljesen jól bírtam. Igaz néha-néha. Titokban, de találkoztunk. De sajnos pár csóknál több nem történt. Viszont lényeg az volt, velem volt arra a fél órára. Ezek általában a forgatás azon részén történ mikor Edward-Bella jelenetet fogattak. Ekkor mindenki figyelme rájuk irányult. Csábítottam erre Jacksont is. de ő hajthatatlan volt.
- ha engedek a kísértésnek, nem biztos hogy újra feltudom venni az álcám. – mondta a minap komoly képel.
- hát te tudod, de ha nem akarod elveszíteni Asht, lépned kell. – böktem az illető felé aki ép Taylorral beszélgetett.
- én tudom mit csinálok, nem kell beleszólnod. – köpte majd ott hagyott. Ő tudja. Ám ha így fojtatja azt hiszem Ashley pápát fog neki inteni. Míg ezen agyaltam karok siklottak hátamra.
Meg sem kellett fordulnom hogy tudjam ki az. Rutinosan nyúltam hátra és húztam még közelebb magamhoz.
- be kéne fejeznünk. Ash mondta túl feltűnő hogy eltűnünk. – súgta.
- csak féltékeny. – súgtam vissza.
- nem Kell, tényleg feltűnő. Tudom hogy nehéz de meg kell tennünk. Ha nekik megy nekünk is. – lépett el tőlem. Megkövülve ültem és csak néztem magam elé. Pár perce még én hencegtem Jacksonnak. Most majd biztos jön az én megmondtam meg a többi. Hát igen ez volt az a nap mikor megfordultam. Dühöngeni, csapkodni, szitkozódni kezdtem. Folyton folyvást szidtam a Summitot és az egész világot. Nem ennyire nem lehet elbaszott az élet. Így nem baszhat ki velem az élet. És még ehhez hasonlók. A srácok egy darabig tűrték viselkedésem. Ám Robnál szerdán telt be az a bizonyos pohár.
- feltűnő vagy nem. Szabályszegés vagy nem. De akkor is ki kell szabadulnunk innen. Ha pár órára de akkor is. – pattant fel majd idegbeteg módra rontott az erkélyre telefonnal a fülén.
Kíváncsi voltam vajon mi juthatott eszébe. De igaza van. Ha nem szabadulunk ki bekattanunk mind ahányan vagyunk. Rengeteg elrejtett érzelem van bennünk és a bezártság még tesz egy lapáttal rá. Pillanatokon belül egy egész más srác jött vissza.
- öltözetek, lelépünk picit. És még egy örömhírt is mondani fogok. – vigyorgott majd sürgetni kezdett. Mint régen, ha nem akartuk hogy az ősök megneszeljék, hogy a tiltott bulira megyünk, úgy osontunk ki az épületből. S a sarkon már várt ránk a taxi. Robci bediktálta a címet a taxis pedig indított máris.
Egy hangulatos kocsmára esett a választása. Itt tuti kiengedhetjük a fáradt gőzt. Bent egy srác várt ránk. Ismerősnek tűnt. Mintha láttam már volna. De a rejtélyt Rob oldotta meg mikor bemutatta nekünk. A barátja Tom. Persze vele már találkoztam.
Helyet foglaltunk majd mindenki egyesével kiöntötte a szívét. Kissé olyanok voltunk, mint a pletykás vénasszonyok. De kellett már, nagyon is.
A piák fogytak a hangulat pedig fokozódott.
- de mintha valami meglepetésről beszéltél volna az elején. – jegyezte meg Jackson. Hát igen ő az aki még részegen is tud gondolkodni.
- bizony. – húzta ki magát Rob. Kellően volt már benne pia.
- Catherine közölte holnap elmennek a hiénák. – jelentette be. Erre mind lefagytunk majd pár perc után hangosan csattantak az üvegek.
- ez ünneplést érdemel. – kiáltottam s innentől kezdve megkezdődött a felhőtlen ivászat. Részemről legalábbis.
Arra egyáltalán nem emlékszem hogy miképp kerültem haza. Csak a keltés égett belém örökre. Annyit fűznék ehhez, nem a szokványos módon lettem keltve.
Egy remek lány, aki hasonló problémával küzdött, de hála ég mára ez a gondja megoldódott így nyilatkozott rólam: “Története fantáziadús és izgalmas. Higgyétek el, érdemes őt elolvasni. Ami viszont arra ösztönzött, hogy a díjat neki adjam az az volt, hogy bár nagyon nehéz neki gépközelbe jutni, mégis igyekszik, és ha tud, hoz nekünk valami jó kis fejezetet. Életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire küzdene a blogjáért mint ő.”
Ehhez annyit fűznék hozzá hogy igaz, főleg a vége. De eleget pofáztam már. Sipirc olvasni. Jah és a fejiről annyit ez csak az első fele. Kicsi rálátást kaphattok vajon a fiúk hogy élik meg a dolgokat. A váltásba pedig jönnek majd a csajok. Remélem hoztam a színvonalam és tetszeni fog. Jó olvasás és ha lehet kérnék szépen komit.
Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
17 Fejezet! 1/2
Rob
Hétfő reggel reméltem a tegnap este csak egy rossz álom volt. Viszont ki kellett hogy ábránduljak eme feltételezésből. Ez a következő képen történt.
Valami hatalmas erővel csapódott a mellkasomra. Felnéztem és egy kéz tárult elém. De nem az amire számítottam. Oldalra fordultam hogy megbizonyosodjak a kéz tulajdonosáról.
- úr isten. – kiáltottam fel hangosan mivel Kellan hatalmas fejével találtam szembe magam. Hát ez meg mit kever itt mellettem. Vagyis majdhogynem rajtam. Próbáltam kimászni súlyos keze alól. Mire ő még jobban zárt ölelésébe.
- maradjunk még. – nyöszörögte. Hát persze azt hiszi Nikki fekszik mellette.
- szívesen maradnék, de szerintem ezt te sem gondolod komolyan. – válaszoltam mire szemei kipattantak és egy hangos káromkodás sorozat kíséretében lezúgott az ágyról. Jót nevettem ijed képén és azon is hogy vágódott le. Hahotázásomra a többiek is feljöttek. Először csak értetlenül néztek rám, de mikor meglátták Kellt. Nem bírták visszafojtani nevetésük.
- nem értem mi olyan kurva vicces. – mászott vissza az ágyra. – és hogy a faszba kerültél ide mellém. – nézett rám szúrós szemekkel.
- neked is jó reggelt. – próbáltam kipréselni magamból ezt a mondatot, mivel szó szerint rázott a nevetés. De a hirtelen jó kedvünk Peter vette el, következő mondatával.
- tegnap visszaállították a szobákat, a Summit végett. Ez a kulturált kérdésedre a válasz. Most viszont öltözzetek. Mindjárt jelenésünk van. – mondta majd készülődni ment.
- azt hittem csak álom volt. – sóhajtott Kell.
- azt vettük észre. – jegyeztem meg mire egy párna a képembe volt a válasza.
- most mi lesz? – ült le az ágy szélére Jackson. Csodálom hogy Kellan megengedte neki, mivel tegnap még ment köztük az „öri hari sose bocsi.” Ám a harc helyett két elcsigázott és választ váró arccal találtam szemben magam. Tőlem várják a választ mikor még szinte én sem vagyok tudatomnál.
- fogalmam sincs. – túrtam bele idegesen hajamba.
- hát nem ezt a választ vártuk. – válaszolták egyszerre. Micsoda összhang.
- srácok, tíz perc. Öltözetek én szólok addig a lányoknak. – kiáltott fel Peter majd hallottuk ahogy csapódik az ajtó. Viszont mi csak ültünk és nem tudtunk semmit sem kezdeni magunkkal. Ezer dolog járt agyamba és a fiúkat elnézve ők is valahogy így tehettek. Beletelt jó pár percbe mire összeszedtük magunkat és nekiláttunk a készülődésnek.
Peter
Igaz az elején én voltam annyira ellene hogy kialakuljon köztük ez a kapcsolat. De a napok teltek és beláttam rossz következtetést vontam le. Mind sokkalta vidámabb lett és ez volt a legeslegjobb. Örültem nekik. Mondjuk néha zavaró volt hogy ott előttem csókolóznak, miközben én ezt nem tehetem meg. Gyermeteg viselkedés, de ez van. Mondjuk Elizabethnek nehezebb dolga van. De mondjuk azt nem hittem volna hogy pont a Summit vethet véget a gyerekek közti szerelemnek. Igen már olyanok mint a gyerekeim. Hidegzuhanyként ért mindegyikünket a látogatásuk. Egész éjjel virrasztottam a fiúkkal és próbáltam lelket önteni beléjük. Ám másnap mintha agymosáson mentek volna keresztül. Főleg Kellanen. Mesés esése, frappáns kérdése után viszont a helyére zökkentek nála a dolgok. Meg a másik kettőnél is. Utáltam a dolgok elrontója lenni, de meg kellett tennem. Összekészültem majd a másik szoba felé vettem az irányt. Megtudakolni vajon a lányok hogy élték meg ezt az egészet. Mintha összebeszéltünk volna. Épp akkor lépett ki az ajtón mikor én is.
- jó reggelt. – köszöntem oda neki.
- inkább jobbat. – ejtett meg egy apró mosolyt.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdeztem, miközben az erkélyre tereltem.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – rogyott le az egyik székbe.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – masszírozta meg halántékát.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondtam visszagondolva a tegnapra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – dühöngött jó anya módjára. Tudom bármit megtenne értük, ahogy én is. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.
Rob
Felöltözve, startra készen álltunk, de valahogy sehogy sem akartunk kilépni az ajtón. Ólom nehezek voltak a lábaim, ahogy mellkasom is. Végignézve a társaságon, ők sem voltak jobb színben. Valamit ki kell találnom. Így nem mehetünk le, mivel abban a percben leesne a dolog nekik ahogy átlépünk a küszöbön.
- ugyan srácok csak egy hét. Nem több egy hét és újra azt teszünk amit akarunk. – szólaltam fel hírtelen.
- de könnyen beszélsz. Jó neked hogy csak így eltudod fogadni hogy nem lehetsz Kristennel. – hurrogott le Kell.
- nehezebb mint hinnéd, főleg a történtek után. De ha szomorkodunk és nem megy úgy a forgatás mint kellene, a Summitnak feltűnik és akkor lehet hogy tovább maradnak. – feleltem s segélykérő pillantást küldtem Jackson felé. Némi hallgatás után viszont reagált.
- Robnak igaza van. – fordult Kell felé. – nyújtsunk 110%-ot és akkor eltűnnek. – fojtotta még mindig Kellnanek intézve szavait. Vártam mikor ugrik a Jacks nyakának. Ám ez elmaradt. Helyette egy lemondó sóhaj kíséretében ám legyen választ kaptuk. Ettől egy halovány mosoly kúszott arcunkra. De ez még itt nincs korántsem lezárva.
- idő van. – lépett be az ajtón Peter. Nagy sóhaj hagyta el szánk majd követtük őt. Kint a folyóson már ott voltak a lányok. Lopva végigmértem őket. Talán Nikki volt aki a legjobban tartotta magát.
- gyerünk. – hangzott a felszólítás majd megindultunk lefelé. Furcsa volt így lenni Kris mellett. Gondolataimba merülve és szinte bábú ként mentem lefelé. Majd hasonlóan ültem végig a prédikációt. Egy kalap undok, másokat lenéző, nagyképű, kétszínű majom pofázott, majdnem két órán keresztül. Utána ebédszünet. Alig ettem valamit. Miszerint tartsuk magunkat védőbeszédem itt mondott csődöt. Nagyba fojtattam legújabb hobbym a semmibe bámulást mikor a telefonom rezegni kezdett. Annyira elvoltam foglalva a semmivel hogy észre se vettem Tom nyolc hívását és ezenfelül még két üzenetet. Vajon mit akarhat? Megnyitva a levelet megtudtam.
Íme: „csodás estém volt megint. Feltudod ezt fogni. Hozzám jön! Hát nem fantasztikus! Ettől még a szex is jobb. Annyira hogy képes lennék egy egész napon keresztül csinálni vele. Érted ezt? Lehet egy pasi nimfomániás? Nah ennek majd még utánanézek, de veled/tek mizujs? Válaszol, ha már nem veszed fel! Tom”
Csodás egy sms és az időzítés meg még jobb. Mérgemben elküldtem volna a melegebb éghajlatra ám a másik sms feledtette vele.
„gyere öt perc múlva utánam a női mosdóba! Kris. (L)”
Beletelt pár percbe hogy értelmezni tudjam a mondatot. Felnéztem rá mire egy kacsintás volt a válasza. Ahogy írta, úgy cselekedtem. Gondoltam mondani akar valamit, de helyette magához rántott és úgy csókolt mint még soha. Bármennyire is jó volt újra érezni, le kellett hogy állítsam. Finoman toltam el magamtól, csak annyira hogy szemébe nézhessek.
- bármennyire is jó de be kell fejeznünk. Lebukhatunk. – súgtam.
- nem érdekel, szeretlek és hiányzol nagyon. – súgta vissza s egy kósza könnycsepp csordult végig arcán. Nem akartam hogy szomorú legyen de főleg azt nem hogy sírjon.
- ugyan azt tudom mondani mint a srácoknak fenn. Egy hét. Ennyit kell kibírnunk csak, utána ígérem bepótoljuk az elveszett időt. – simogattam meg arcát.
- nincs erőm hozzá. –hajtotta le fejét.
- pedig erőt kell gyűjtened. Mindegyikünknek. – öleltem még utoljára magamhoz, s bár hatalmas fájdalom volt de rávettem menjünk vissza. Persze szigorúan külön-külön.
Monotonon telt az első tőle távol töltött nap. Este még felhívtam Tomot és beszámoltam neki mindenről. Sajnálta a dolgokat és megígértette velem ha bármi gáz van hívjam fel. Bárhogy is, de elszabadul Puszmótol és leülünk megbeszélni a dolgokat.
Időm viszont nagyon agyalni nem volt. Ugyanis a forgatás végén jártunk. Tehát gőz erővel dolgoztunk. Nap mint nap kifulladva dőltünk ágyba, mindnyájan. Lelkiállapotunkra ez kissé jobb hatással volt. Vagyis nem mindenkijére. Míg Jackson elzárkózott, Kellan tombolt. Percről-percre kibírhatatlanabban. Szerdán viszont betelt a pohár. Azonnal hívtam barátom, találjon ki valamit.
Jackson
Százszorta jobban bírtam mint a többiek. Büszke voltam magamra, de tudtam ez csak kívülről látszik így. Belül majd meghalok hogy legalább csak megérintsem Asht. Most hogy rám talált a szerelem bármit megtettem volna érte. De páromnak más tervei voltak. Igaz az elején még a szenvedést láttam rajta. De másnap már inkább a beletörődöttséget. Megváltozott valami köztünk. Míg a többiek ezerrel agyaltak valami megoldáson, én viszont csak sodródtam az árral. Oka volt ennek az egésznek. Próba elé lettünk állítva. Talán így jobb mintha később derülne ki mennyire melléfogtunk. Jobb az elején felfedezni ezeket mit akkor mikor már teljesen belezúgtál a lányba. A hét közepére Kell elviselhetetlen lett. És mintha Rob ezt már nem igen bírta volna. Ami azt illeti én sem.
Kellan
Oké az elején még teljesen jól bírtam. Igaz néha-néha. Titokban, de találkoztunk. De sajnos pár csóknál több nem történt. Viszont lényeg az volt, velem volt arra a fél órára. Ezek általában a forgatás azon részén történ mikor Edward-Bella jelenetet fogattak. Ekkor mindenki figyelme rájuk irányult. Csábítottam erre Jacksont is. de ő hajthatatlan volt.
- ha engedek a kísértésnek, nem biztos hogy újra feltudom venni az álcám. – mondta a minap komoly képel.
- hát te tudod, de ha nem akarod elveszíteni Asht, lépned kell. – böktem az illető felé aki ép Taylorral beszélgetett.
- én tudom mit csinálok, nem kell beleszólnod. – köpte majd ott hagyott. Ő tudja. Ám ha így fojtatja azt hiszem Ashley pápát fog neki inteni. Míg ezen agyaltam karok siklottak hátamra.
Meg sem kellett fordulnom hogy tudjam ki az. Rutinosan nyúltam hátra és húztam még közelebb magamhoz.
- be kéne fejeznünk. Ash mondta túl feltűnő hogy eltűnünk. – súgta.
- csak féltékeny. – súgtam vissza.
- nem Kell, tényleg feltűnő. Tudom hogy nehéz de meg kell tennünk. Ha nekik megy nekünk is. – lépett el tőlem. Megkövülve ültem és csak néztem magam elé. Pár perce még én hencegtem Jacksonnak. Most majd biztos jön az én megmondtam meg a többi. Hát igen ez volt az a nap mikor megfordultam. Dühöngeni, csapkodni, szitkozódni kezdtem. Folyton folyvást szidtam a Summitot és az egész világot. Nem ennyire nem lehet elbaszott az élet. Így nem baszhat ki velem az élet. És még ehhez hasonlók. A srácok egy darabig tűrték viselkedésem. Ám Robnál szerdán telt be az a bizonyos pohár.
- feltűnő vagy nem. Szabályszegés vagy nem. De akkor is ki kell szabadulnunk innen. Ha pár órára de akkor is. – pattant fel majd idegbeteg módra rontott az erkélyre telefonnal a fülén.
Kíváncsi voltam vajon mi juthatott eszébe. De igaza van. Ha nem szabadulunk ki bekattanunk mind ahányan vagyunk. Rengeteg elrejtett érzelem van bennünk és a bezártság még tesz egy lapáttal rá. Pillanatokon belül egy egész más srác jött vissza.
- öltözetek, lelépünk picit. És még egy örömhírt is mondani fogok. – vigyorgott majd sürgetni kezdett. Mint régen, ha nem akartuk hogy az ősök megneszeljék, hogy a tiltott bulira megyünk, úgy osontunk ki az épületből. S a sarkon már várt ránk a taxi. Robci bediktálta a címet a taxis pedig indított máris.
Egy hangulatos kocsmára esett a választása. Itt tuti kiengedhetjük a fáradt gőzt. Bent egy srác várt ránk. Ismerősnek tűnt. Mintha láttam már volna. De a rejtélyt Rob oldotta meg mikor bemutatta nekünk. A barátja Tom. Persze vele már találkoztam.
Helyet foglaltunk majd mindenki egyesével kiöntötte a szívét. Kissé olyanok voltunk, mint a pletykás vénasszonyok. De kellett már, nagyon is.
A piák fogytak a hangulat pedig fokozódott.
- de mintha valami meglepetésről beszéltél volna az elején. – jegyezte meg Jackson. Hát igen ő az aki még részegen is tud gondolkodni.
- bizony. – húzta ki magát Rob. Kellően volt már benne pia.
- Catherine közölte holnap elmennek a hiénák. – jelentette be. Erre mind lefagytunk majd pár perc után hangosan csattantak az üvegek.
- ez ünneplést érdemel. – kiáltottam s innentől kezdve megkezdődött a felhőtlen ivászat. Részemről legalábbis.
Arra egyáltalán nem emlékszem hogy miképp kerültem haza. Csak a keltés égett belém örökre. Annyit fűznék ehhez, nem a szokványos módon lettem keltve.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)