17 fejezet! 2/2

Nah ide is értem, drágáim. Tudom sokat kellett várni erre a fejire. Ami csak egy átmenet feji lesz. Azért tartott sokáig mivel egy kisebbfajta író válságban szenvedtem, tényleg csak icipiciben. És hát összejött az állás és világ a fejére állt. A rengeteg fülrágásnak köszönhetően (jelentem még a helyén van mindkettő csak kissé cikcakkos lett) amit két lánynak kell megköszönnetek itt is a fejezet. Nah meg uncsitesómnak, aki megengedte hogy jöjjek megint. Igen mivel pontosítani szeretném az előző bejegyzésemet. Három napig birtokolhattam csak a netet, mivel elégé belenyúltunk és egy vacakot vettünk ezért visszaadtuk annak aki ezt gyártotta. Dolgozom az ügyön hogy véglegesen legyen otthon is, kis türelmeteket kérném még. Ami nekem már nincs sok. Meg amúgy sem jönne olyan hamar most a friss mivel dolgozom. És még össze nem rázódom, hétvégenet, de próbálok hozni nektek valamit. Remélem ez így jó lesz. Habár a komikon nem igen látszik ez meg de hagyjuk most. Csak annyit mondok ennek még böjtje lesz. Én szóltam, de most már elég a dumából, spuri olvasni. És NAGYON NAGYON SZERETEM a KOMIKAT! És azt a két lányt akik rávettek eme fejire. Gabicám, Cicám Köszönöm(L) És nektek is!

Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/

17 fejezet! 2/2

Elizabeth

Már a legelején tudtam hogy ezt a hat fiatalt az isten is egymásnak teremtette. És saját fájdalomként értem meg mikor Cath bejelentette jön a Summit. Ha nekem akkora fájdalom volt, gondolhatjátok ők mit érezhettek. A fiúk a gyűlés után átpakoltak a saját szobájukba. Majd tartottunk egy „búcsúestet”. Szigorúan idézőjelesen. Amint a Summit kiteszi innét a lábát, úgy felejtjük el ezt a pár napot, maximum egy hetet. Lelkiekben nem lehet erre felkészülni. Gyermekem sajnos nincs, tehát nem éltem át hasonlót. S most hogy mind ez nem egynél hanem háromnál fog jelentkezni,előre félek. Ám a tudat Peter segíteni fog. Kissé megnyugtat. A dolgom eleinte nagyon nehéz volt. Ám mikor Nikki megtalálta optimista énjét, könnyemben boldogultunk immár ketten. Hajnali három volt mire ágyba kerültem. Iszonyat kimerülten és nagyon idegesen.

Reggel a jelző csengetésre ébredtem. Miszerint ideje magamat, de főleg a lányokat gatyába rázni és szembenézni a mai nappal. Ez mind Peter ötlete volt. Megbeszéltük hogy kelt, majd találkozunk rá tíz percre a teraszon. Céltudatos, jószívű ember és ami azt illeti az eleinte fellépő neheztelése a gyerekek kapcsolata ellen, köddé vált. Így már közös erővel harcolunk értük. Mért pont gyerekek. Mert már úgy szeretem őket mint a sajátjaim. Soha életemben nem tudtam ennyire hasonulni a szerepemmel mint most. Nagy sóhaj kíséretében elvettetem a múltban való merengést és felkészültem a legrosszabbra.
Elsőként Ashleyt keltettem. Ő aludt ugyanis mellettem. Majd felmásztam és felkeltettem a másik kettőt. A tegnapi összetörésnek egyenlőre semmi jelét nem láttam. Tehát nyugodt szívvel hagytam őket Nikkire, arra a tíz percre amíg Peterrel kiokoskodunk valamit.
- beszédem van Peterrel. Negyed óránál nem lehet több. Addigra készüljetek el. – erre egy lemondó bólintás volt a válaszuk. Remélem hamar elkotródnak innen ezek a. Inkább had ne jellemezzem őket. Szóval tűnjenek minél előbb el. Rossz így látni az én drágáim.
- minél előbb túl leszünk rajta, annál előbb mennek el és hagynak minket békén. Nincs igazam? – néztem rájuk bátorítólag. Erre egy de igazad van Liz, volt a válasz majd mind elindult a dolgára. Én is így tettem. Így történt hogy másodpercre pontosan léptünk ki az ajtón, tejes összhangban.
- jó reggelt. – köszönt rám. Tudom jól, nem szabadna nős emberrel kezdenem. Tehát pórbálom eme érzéseim elrejteni, főleg előle. Meg egyáltalán kiűzni az egészet a fejemből. De a szerelem ellen nem lehet mit tenni. Csodás ember és épp ezért nem fogok elszakítani a feleségétől. Jaj Liz miket beszélsz. Ezt már ezerszer elmondtad magadnak Peter csak barát, semmi más. Nah meg válaszolnod is kéne.
- inkább jobbat. – feleltem egy apró mosoly kíséretében.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdezte az erkélyre menet.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – meséltem el az igazat. De amint a tegnap képei bevillantak. Főképp a lányok fájdalmas, meggyötört arcai. Nem bírtam tovább és a közelembe álló székre rogytam.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – dörzsöltem meg halántékom. Kezdett megfájdulni a fejem ami nem jót jelent.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondta együtt érzőn. Hangjából pedig ki lehetett hallani, ugyan úgy szenved mint mindannyian. Napról napra jobban szeretem ezt az embert. Ó te jó ég már megint hol jársz. Szóltam magamra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – kapott el a harag perceken belül. Bármit megtennék értük, csak hogy boldogok lehessenek elnézve Peter, ő is hasonlón érezhet. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.

Kris

Mikor azt hiszed ez csak egy rossz álom és ha felébredsz jobb lesz minden oké lesz megint. Nyugodtam hajtod álomra fejed. Ám mikor másnap felébredsz és a puszta valósággal nézel szembe. Érzed mellkasodban a feszítést és alig hiszed hogy ez nem álom volt. Eltöprengsz egy percre milyen világban is élsz te. Hát ez egy kibaszott, szar, mocskos világ. Ahol az ember nem lehet boldog. Vagy ha mégis, nem tisztességes úton szerzi meg azt. Hol itt az igazság? Aki nem érdemelné, meg az megkapja. Akinek pedig kijárna, annak viszont küzdeni kell érte és lehet így sem éri el. Vagy csak pár napig az övé. Mért tesznek ki minket mindennek. Értelme semmi sincs. Sőt már semminek sincs értelme, tegnap óta.
Jelenleg a bőghetnék és a meghalnék közt lebegek. Fekszem az ágyon és csak vagyok. Testben itt. Lélekben pedig egész máshol. Ott ahol minden jó és szép.
Elmélkedésemből kedves pótanyukám ébresztett. Ideje kelni és szembenézni mindazzal ami vár ma még ránk. Feltápászkodtam és lekullogtam. De csak Ash ágyáig jutottam. Bevágódtam barátnőm mellé és a plafont kezdtük tanulmányozni. Liz még próbált belénk lelket önteni, hát nem igen ment szegénynek, pedig igen próbálkozott. Amint az ajtó csapódott mögötte, úgy kezdett minket a sírás rázni. Még Nikkit is, aki tegnap este eléggé tartotta magát. Ott feküdtünk az ágyban, egymás kezét szorítva, patakzó könnyek közepette. Ennyire nem voltam magam alatt, vagy két éve.
- öltözni kéne. – szipogta Ash.
- jah. – jött az értelmes válasz tőlem. Vártuk hátha Nikki is mond valamit, de ő csak a falat bámulta.
- Nik minden oké? – fordultam felé. Néhány percig eltartott hogy rám figyeljen. Ám mikor felém fordította kissé ködös, de mindenre elszánt arcát. Kezdtem megijedni.
- tudjátok mire jöttem rá. – motyogta inkább magának. Ashlevel összenéztük, vajon észnél lehet e barátnők. Majd bátortalanul, de megkérdeztük.
- mire?
- arra hogy minden okkal történik. – ült fel hirtelen.
- oka van hogy újra az utamba sodorta az élet Krist és Jennyt. Oka van a közös filmnek. A kialakult barátságnak a csapattal. Annak is hogy összejöttem Kellannel. Igaz utóbbi nagy mázli volt inkább. Meg annak is hogy most a Summit őrjáratot tart. – magyarázta komoly képpel. Pár percig elgondolkodtam szavain. Igaza lehet. Jött le a következtetés. De tovább nem hagyott minket gondolkodni.
- tehát fel a fejjel csajok. Minden csoda három napig tart. Kibírjuk ezt a pár napot nélkülük. És higgyétek el a kapcsolatunk erősebb lesz mint volt. – nézett ránk azzal a higgyetek nekem és nem vagyok teljese örült arcával. Ashel összenéztünk majd egyszerre bólintottunk. Nikki beszédje hatott. Lényegesen jobban álltunk már hozzá a dolgokhoz. S sikerült elkészülnünk mire Liz jött értünk. Nagy levegőt véve, egymásra támaszkodva léptünk ki az ajtón. Lesz ami lesz, Nikkinek igaza kell hogy legyen.

Ashley

A kezdeti pánik és a mélybe való süllyedést megmentette Nikki. Hálásak voltunk Krissel neki és persze Liznek is. Ha ők nem lennének, már rég bekattantunk volna. A napok gyorsabban teltek mint hittem volna. Igaz a Rob-Kris és a később Nikki-Kell akció kissé megbillentette a mérleget nálam. Ahhoz hogy tartsam magam és ne vessem magam Jacksre elég nehéz volt. Erre a legjobb ellenszer Taylor volt. Míg szívem Jacksonhoz húzott. Eszem tudta nem szabad. Egyszer viszont majdnem engedtem a kísértésnek, de mivel erős nőnek tartom magam. Így is lett, bármennyire is fájt. Egy alapos beszélgetés után Nikki is belátta veszélyes a tűzzel játszani. Itt személy szerint örültem magamnak hogy erre rá tudtam venni. S könnyebb is volt így hogy mind egy időben mozogtunk. A hét közepén már a társaság eléggé fáradt volt. Kikészített minket az őrültes tempóban diktáló forgatás. Ám mindenki tudta ennek nem ez az elsődleges oka. Hanem a másik szobában lézengő férfi társaság. Valami kiutat kell találni, míg a vihar el nem vonul. Erre egy jó ötlet egy buli. De mivel nem mehetünk ki, így kénytelen vagyok a szobába becsempészni a partyt. Nem akartam akkora összejövetelt. Csak mi négyen, nah meg Cath és a másik három. Christian, Anna és Sarah. Nah és Rachelle. Most hogy a csapat megvolt, már csak a piát kell valahogy beszereznem és behoznom. Gondolkodj Ash, gondolkodj. Nikki említett valami Jennyt. Igen ez jó ötlet. Látogatni jön, tehát könnyebben bejút a piákkal együtt. Ez az Ash, te egy zseni vagy. A forgatás végeztével rögtön rohantam a szobába. Mostanság Nik nem hordja magával a telefonját, nehogy elcsábuljon vagy mi a szösz. Tehát lélekszakadva felrohantam a szobába. Majd miután meggyőződtem róla senki sincs itt keresni kezdtem trehány barátnőm készülékét. Meglelve rögtön a telefonkönyvet kezdtem bújni. Jenny, merre lehetsz. Meglelve rögtön tárcsáztam is. Remélem felveszi.
- nahát Nik ez ám a meglepést. Most beszéltem Kristenel. Hogy hogy felhívtál? – és még vagy ezer kérdést zúdított rám.
- bocsi nem Nikki vagyok hanem Ashley. Tudom ez az ő telefonja de segítened kell nekem, úgy hogy a csajok ne tudják meg. Mivel beszéltél Krissel, nyílván tudod mi történt. – hadartam majd adtam neki kis időt hogy felfogja a dolgokat.
- igen tudom, de én hogy segíthetnék. – felelte pár perc elteltével.
- mondjuk először is milyen hamar érnél ide? – tettem fel a legfontosabb kérdést.
- hát passzt, de várj utána nézek. – némi csend majd így szólt.
- két óra múlva indul egy gép. Estére azzal ott vagyok.
- remek, akkor a reptérről első utad egy boltba vezessen. Tankolj fel harapnivalóból és főképp piából, majd gyere rögtön ide hozzánk. De vigyázz. A Summit még itt van. Tehát látogatásnak tűnjön. Bőröndbe rejtsd a cuccot. – adtam ki az utasítást. Ez egy külsősnek olyan lenne mintha egy diller adná ki az utasítást. – persze a végé kifizetek mindent. De kérlek a lányoknak ne említsd, meglepi lesz. Rájuk fér már egy alapos buli. – magyaráztam majd vártam.
- értettem. Estére ott leszek és tartom a szám. Szia. – mondta majd letette. Remek csaj. Igaz még nem ismerem, de így első hallásra is szimpatikus. Nos ez is kész, tehát már csak a többieket kell beavatnom. Persze kivéve Nikkit és Krist. Akitől viszont féltem az nem más volt mint Catherinet. Ő ütheti meg a bokáját a legjobban kis akcióm végett. Még gyorsan töröltem a hívásom, majd a tettek mezejére léptem.

Nikki

A kezdeti beletörődömség jó álca volt. Viszont titkon majd meg haltam csak hogy megérintsem. Ugyan, már éltél távkapcsolatban. Fogd fel ezt is annak. De ha nem megy. Ha nap minden egyes órájában ő jut eszembe és vele lennék egész nap. Nem csak neked rossz, nekik is ugyan úgy. Szóltam magamra miközben végignéztem az elcsigázott, nyúzott társaságon. A lányok jól tartották magukat. Ám minden perccel egyre jobban magunk alá keveredtünk. Az elején még belementem párom agyszüleményébe. Miszerint találkozzunk a forgatás szüneteibe. Veszélyes volt. És hát a tűzzel nem érdemes játszani. Nyitotta fel minap a szemem Ash. Fájt, de közöltem Kellannel, ha a többieknek megy. Nekünk is kell hogy menjen. Arca örökre beleégett fejembe, de tudtam helyesen tesszük amit teszünk. Nem érdemes a sorsot magunkra uszítani. A napok teltek én pedig egyre jobban kezdte idegessé válni. Vajon mikor óhajtanak elmenni és minket végleg békén hagyni? Gondolkodtam el szerda ebéd közben. Végignézve az asztalon mindenki saját gondolatába volt mélyedbe, így én az ebédemnek szánt étellel kezdtem szórakozni. Mikor is megjelent a mi tornádó barátnőnk, hatalmas vigyorral képén. Ebbe meg mi ütött. Összenéztem Kristennel. Rajta is a megdöbbenés látszott leginkább. Eltáncolt az asztalig majd lehuppant közénk.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztük egyszerre, furcsán végigmérve őt.
- semmi, semmi. – vigyorogta majd az ebédje felé fordult. Már épp fordultam volna vissza az iménti játékomhoz mikor Kris elrántotta előle a tányérját.
- tudod hogy ezt nem vesszük be. Tehát ki vele, mit titkolsz? – nézett szigorúan Ashleyre.
A kis bosszantó törpe egy darabig nem szólt semmit. Ám mikor Jackson és a fiúk leültek a másik oldalra meglódult a nyelve.
- meglepetésnek akartam, de ha már így átláttok rajtam elárulom. – sóhajtott egy nagyot majd levette a szemét a fiúkról.
- a szobában mindent elmondok, de most együnk. – mosolyodott el. élvezi hogy talált kiutat, de ezzel még nincs vége. Úgyis kiszedjük belőle. Ebéd után, persze hogy nem hagytak nekünk nyugtot. Mintha mindenki megneszelte volna hogy faggatózni akarunk. Egészen estig egyetlen perc nyugtunk nem volt. Kart karba, egymást támogatva vonszoltuk fel magunkat Kristennel a szobáig. Belépve pedig majdnem hanyatt estünk.
- meglepetés. – kiáltották kórusban. Mindenki ott volt a csapatból és fő meglepetésnek Jenny a barátnőnk.
- ez mind a te műved ugye. – néztem rá idegesítő ám annál imádni valóbb barátnőmre.
- én is szeretlek téged. – öltött nyelvet és vágta be a durcit.
- tudod hogy én is. Gyere ide te törpe. – zártam ölelésembe és úgy szorongattam ahogy csak tudtam. Majd csatlakozott hozzánk Kris, Jenny végül Liz.
- de most inkább bulizzunk. – kiáltottam amitől kitört a nevetés.
- ez a mi Nikkink. – üvöltötte Ash és Kris majd elkezdődött a mérhetetlen piálás és bulizás.
Bármikor is jutott eszébe ez Ashleynek egy istennő végette. Ezt még valahogy meg kell hálálnom neki. Amilyen gyorsan csak tudom.
Percek alatt lettem oldott és pörögtem mint akit felhúztak. Jól éreztem magam. Három nap után végre kiengedhettem a fáradt gőzt. A hangulatunkat pedig Cath koronázta meg, eme csodás bejelentéssel.
- lányok egy kis figyelmet kérnék. – emelte fel hangját.
- ennek a bulinak nem csak az az oka hogy kissé kiengedjétek a gőz. Nem csak ezért mentem bele. Hanem mert gondoltam illő módon jelentem be hogy a Summit holnap hazarepül. – mondta majd várta a reakciónk. Eleinte mindenki arcán látszott a megdöbbenés, végül sikoltozva adtuk tudtára mennyire örülünk ennek. Ettől kezdve a hangulata tetőfokára hágott. Mi pedig húsz méterrel a föld felett lebegtünk. Az esténk csodás volt, és hogy a fiúké is az legyen kieszeltünk valamit a lányokkal. Alig aludtunk pár órát, viszont újult erővel indultunk tervünk végrehajtásához.