7 fejezet!

Különösebb dolgot nem fűznék hozzá. Tálakat és minden olyan eszközt ami felfogja a nyálat elő. Garantáltan olyan fejezet! Határ 5!!! Utána jön a friss!
Köszönöm a komikat, sokat segítenek.

Puss(L)
Kstev

UI:majdnem teljes 5oldal! Xd

7 fejezet!

Christiana

Tegnap kissé felöntöttem a garatra. Már rég volt hogy én ittam. Pontosabban egy éve. Iszonyat fájt a fejem és a hányinger is kínzott. S talán a legrosszabb annyira melegem volt a hozzám nyomódó, kályhaként tüzelő testektől, hogy már a sivatagban éreztem magam.
Próbáltam lefeszegetni a rám csavarodott végtagokat, de azok meg sem mozdultak. Most mi a fenét csináljak? Töprengtem el ám egyszer csak nyílt az ajtó. Mike volt az.
- segítenél? – kérdeztem suttogva. Huncut, szívdöglesztő vigyor jelent meg arcán. Már tudom Emily mért habarodott bele. Ám a cinkossan csillogó szemek semmi jót nem ígértek.
Így is lett.

- riadó, ég a ház. – üvöltötte el magát.
A fiúk szó szerint leestek az ágyról. Emily riadtan futott be, mögötte pedig a banda többi tagja robogott. Ches és Rob a földön fetrengve, valami fura nyelven káromkodtak. Nem bírtam ki megint nevetés nélkül, ám ezzel nem csak én voltam így.
- ti meg mi a büdös fenét fetrengtek, mondom hogy ég a ház. – dörrent rájuk Mike. Hogy tud most is nyugodt lenni.
- kurva vicces. – dünnyögte Rob miközben a hátsóját simogatva felmászott az ágyra, s bevágódott közvetlenül rám.
- hé. – löktem le magamról.
- ó, bocsi. – felelte csukott szemmel. Tisztára koma volt. Jót kuncogtam a képén. Chester is felvánszorgott mellém. Mindkettő azonnal a fejére rántotta a paplant, s ahogy fejük a párnával találkozott már aludtak is.
- nah mivan lányok, nem bírjuk a piát. – kuncogott fel Dave.
- ennél még Chris is jobban bírja, csak nézzetek rá. – mondta Joe. A fiúkat látszólag ez sem hatotta meg. Durmoltak tovább.
- na angyalkáim, talpra. – rántotta le rólunk a paplant Mike. Rob mint egy kamasz durrogni kezdett, Ches pedig csak bemutatott egyet.
- ti akartátok. – kuncogott Mike majd Em felé nézet. Amaz bólintott s alig két perc után egy nagy vödör vízzel tért vissza.
- Chris, bocsánat az ágyadért. – nézett rám Mike majd jelezte hogy mehet.
- ürgeöntés. – kiáltották a fiúk, Em pedig meglódította a vödröt.
- hogy az a……- ültek fel hirtelen.
- Emilynek hívnak. – kuncogott barátnőm.
- mivel nőt nem bántok, meg különben sem gondolom hogy te találtad ki. – bosszankodott Chester majd Rob felé fordult.
- Shinoda. – kiáltották egyszerre majd megindultak Mike felé.
- én szóltam. – emelte fel kezét, ám belátta jobb ha menekül. Mint három kisgyerekek, úgy futkostak az egész házban. Nem tudom honnan szedték a vízi pisztolyokat, de már csak azt vetem észre hogy minket is célba vesznek. Ott kergetőztünk csurom vizesen a lakásba mikor megszólalt a telefon.
- igen. – kapta fel a telefont Joe majd megcsúszva egy tócsán, Dave-nek dobta a telefont.
- tessék. – hasalt el az illető mert Brad kirúgta a lábát.
- ki vagy? – vette át Brad a telefont mivel Dave megszólalni sem tudott.
Már azt hittem átmegy az egész csapaton a telefon mikor felém nyújtotta.
- téged keresnek. – mondta majd futott tovább.
- igen? – szóltam bele félénken.
- szia Kellan vagyok. Csak érdeklődni szeretnék, hogy hol vagy? – felelte az illető a vonal túlsó végén, kis iróniával a hangjában.
- fenébe. – csúszott ki a számon.
- a találkozóra gondolsz, hát igen. Én itt vagyok. – kuncogta. Hirtelen milyen jó kedve lett valakinek, hogy oda ne rohanjak meg vissza. De várjunk csak. Honnét tudja ez a számom?
- igen, tudom, már beugrott. Tudod ezért mondtam hogy ma nem kéne találkoznunk. Itt vannak a fiúk és hát érdekesre sikerült a reggelem. – kezdtem el hadoválni.
- sejtettem, ám azt elfelejtetted megkérdezni honét tudom a számod. De ezt majd személyesen. Tíz perc múlva ide tudnál érni. Tizenegyre a reptéren kellene lennem. – hadarta. Én meg csak kapkodtam a fejem ide-oda. Nehéz úgy koncentrálni, ha közben 7, gyermeké alakult felnőtt rohangál és üvöltözik a hátad mögött.
- persze, megyek. – vágtam rá majd letettem a telefont. Hirtelen nem tudtam mást mondani. De amint ő is mondta. Minél előbb annál jobb, ha végre túlesünk már ezen a fotózáson és elfeledjük egymást. Berobogtam a fürdőbe. Gyors fogmosás, zuhany. Majd törölközőstül rohantam tovább, ezzel nem kis meglepetést okozva a fiúknak. Hirtelen mindenki megállt és engem figyelt.
- most mi van? – kérdeztem majd magamra csuktam a szobám ajtaját. A legelső kezembe akadó ruhát felvéve az előszobába robogtam a holmimért. Ám nem találtam sehol.
- hol a faszba lehet? – bosszankodtam.
- hú de ideges valaki, csak nem randira mész? – lépett mellém Mike.
- képzeld, nem. Az állásomat megyek megmenteni, persze ha megtalálom a cuccom. – hadartam miközben ész nélkül kerestem a táskám.
- ki és hova megy randira? – lépett mellénk Chester.
- Chris. – bökött a fejével rám Mike.
- megcsalsz? – húzta fel szemöldökét Ches. – én azt nem élem túl, csak hogy tudd. – felelte szigorú hangon.
- később sajnálni foglak, de ha most rögtön nem indulok el, munkám sem marad. Mindezt egy vámpírsztár fogja elintézni. – daráltam majd Bree után kiabálva kezdtem pásztázni a házat. Ideges volt, nagyon is. Nem tudom hogy mire számítsak Mr. Lutztól, ha nem érek oda. Apropó Kellan. Hát persze. Áramszünet, beszorultunk a raktárba és az ablakon kimászva jutottunk haza. Hát ezért nem találom a holmim. Francba.
- Emily nem láttad Breet? – futottam oda barátnőmhöz. Fejével az üvegajtó felé bökött.

A kertben találtam rá a függőágyon. Ő az egyetlen, aki megtud rajta maradni. Mi mindig levágódunk, nah jó Em esik seggre többször. (bocsi :D by:szerk) Dave pedig ott ült mellette, s csak mondta és mondta neki. Újabb szerelem van kibontakozóban. Ajaj, mi lesz még itt.
- bocs hogy megzavarom az idillt, de nincs kedved életet menteni? – léptem melléjük, Breenek intézve szavaim. Dave jót mosolygott azon hogy átláttam rajta, majd magunkra hagyott.
- úr isten, mi történt. – ült fel hirtelen. – neked meg ki mondta hogy leléphetsz. – szólt Dave után. Én mondtam hogy lesz még itt valami. Szegényem meghunyászkodva lépett vissza hozzánk.
- kéne a kulcs, mert én bent hagytam tegnap. – tértem a lényegre.
- a táskámban megtalálod, de nincs baj? – nézett rám aggódon. – bemenjek én is? – aggódott tovább.
- nem semmi, nyugi megbirkózóm vele. S különben is ma szabadnapunk van. – mosolyogtam rá. - de most sietnem kell. – hadartam majd száguldottam is befelé.
Kivettem a kulcsokat s indultam is. Az ígért tíz perc már amúgy is letelt. Ám kint a ház előtt újabb gond adódott. Remek, most már tuti hogy elkések. Mike, talán ő még segíthet.
- Mike, nagyfiú merre vagy? – rontottam a konyhába mivel onnét hallottam a hangját.
- mond hugi, mi a baj? – kiáltott vissza. Amint a konyhába léptem rám tört a nevetőgörcs.
- hát..te..meg…mit csinálsz. – dadogtam s majdhogynem már a földön feküdtem. Mike kötényben, nyakig lisztesen, segédkezett barátnőmnek.
- mi ez a viháncolás? – lépett mellénk Ches. Amint megpillantotta barátját elkiáltotta magát hogy műsor van majd nevetni kezdett ő is. a fiúk pillanatokon belül a konyhába termettek. Nem tudtam eldönteni, ki vörösebb a nevetéstől.
- mi lesz a vacsi, Mike? – kérdezte két nevetőgörcs között Joe.
- aki tovább nevet annak semmi. – lépett elénk hirtelen Em. – amúgy meg Pizza. – tette hozzá. A fiúk abban a pillanatban befejezték a nevetés mikor a pizza szó elhangzott.
- amúgy mért kerestél? – nézett rám Em válla felett Mike.
- fuvar kéne, mivel a kocsimat is ott hagytam tegnap. – jutott eszembe miért is jöttem ide.
- hát ha arról van szó vidd el a kocsim, sajnos már ittam. – mutatott az asztalon lévő borospohárra.
- remek, van aki még beszámítható állapotban van? – néztem végig a társaságon. – ja és tíz másodperc alatt útra kész is. – tettem hozzá. Biztos, ami biztos.
- menjünk. – lépett mellé Ches. Válaszom meg sem várva húzott magával kifelé.
Udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.
- köszönöm. – biccentettem majd beszálltam.
Ültem már pár ember mellett, de Chester vezetési stílusa. Te jó ég, nem győztem kapaszkodni.
- hova rohanunk ennyire? – kérdeztem rá az egyik egyenes szakaszon.
- te mondtad hogy sietsz. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- igen, de ha lehet élve szeretnék oda jutni. Kellan holtan nem veszi hasznom. – csúszott ki a számon.
- ki az a Kellan? – nézett rám miközben visszavett a tempón.
- Kellan Lutz, mond valamit. – fordultam feléje. Érdekes beszélgetés lesz.
- a piperkőc vámpírsrácra gondolsz? Igen, ismerem az újságokból. Mi dolgod van neked vele? – kérdezte miközben sebességbe tette az autót. Gondolom a botkormány helyére Kellan fejét képzelte. Mióta ismer annyira óv minden férfitól. Bezzeg ha róla lenne szó. Nah jó ebbe ne menjünk bele. Ches, Mike és a banda többi tagja olyan mintha a testvéreim lennének. Mike a bátyám szerepét a többi pedig az öcséim szerepét töltik be. Vicces, mi. De imádom mindet. Mi már, ahogy múltkor Rob mondta, mi egy család vagyunk.
- szóval? – állította le a motor.
- fényképész vagyok az istenért. Nem randi, hanem munka. – böktem vállba. – ne légy már féltékeny szívem. Tudom, te főnyeremény lennél. Szeretlek, is mint az öcsémet. – simogattam meg most gyermeteg arcát.
- öcséd? – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
- igen, Mike a bátyám és a ti pedig az öcséim. – mosolyogtam rá.
- ez szép. Eddig is kisebbségi érzetem volt, de most. – hajtotta le fejét.
- jaj te, ne kezd mert megcsikizlek. – szóltam rá. Ő csak megrántotta a vállát. Hát ő akarta. Isten igazából úgy neki estem hogy véletlenül a dudát is megnyomta a kezével.
- jó-jó befejezem. – emelte fel kezét.
- ez a beszéd. – pusziltam arcon.
- csak ennyi? – biggyesztette le száját.
- otthon kapsz többet is de most megyek. – nyomtam még egy puszit egyenesen a szájára majd ott hagytam. Kapcsolatunk pusztán baráti, ezt mindenki tudja. Igaz az elején nagyon tepert és udvarolt, de megmondtam mi a helyzet. Elfogadta és azóta is jóba, sőt létezni sem tudunk a másik nélkül. Aki nem hisz a fiú-lány puszta barátságban az hülye vagy még nem élte át. Merengtem el.
Befelé az ajtón, megint meglepődtem. Nyitva volt. Remélem nem. Hátranézve Ches hűlt helyét láttam csak. Remek, egyedül kell szembe néznem bárki is legyen odabent.

Remegő lábbal sétáltam fel az emeltre. A műterem ajtaja is nyitva volt és égett a villany is. Odaosontam, de senkit nem találtam bent. A terem viszont a fotózáshoz már elő volt készítve. De hát Bree nincs is bent. Tegnap viszont nem így hagytam itt. Akkor valaki mégis csak van itt. Ki kell derítenem. Ám gyávább voltam. A táskámba kezdem kutatni a telefonért, mikor rájöttem azt is itt hagytam, meg különben sem venném hasznát, mivel összetört.
- késtél. – jött egy erélyes hang a hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, s még egy kisebb sikoly is kicsúszott a számon. Megfordulva Kellan kaján képével és a Calvin Klein alsóba bújtatott testével találtam szembe magam. Hamarjában ezerféle szitok jutott eszembe, ám a látványtól semmi értelmeset nem tudtam mondani. Hirtelen öntött el a meleg, oly annyira hogy légszomjam támadt. Egyenes az irodába futottam vízért.
Amint létrejöttem neki szegeztem a legfontosabb kérdést.

- hogyan jöttél be? – ültem le a székembe.
- tegnap nyitva hagytad az ajtót. – felelte majd nekitámaszkodott az asztalomnak. Ó nem, ó nem. Túl közel van.
- és..és te csak úgy bejöttél? – álltam fel. Minél messzebb tőle, annál jobb.
- azt hittem már itt vagy. De csalódnom kellett. – sétált közelebb. Ez teljesen megörült.
- hát akkor essünk neki. – léptem el mellőle.
- helyes, de messzire úgy sem menekülhetsz. – ejtett meg egy szívdöglesztő mosolyt. Chris koncentrál az istenért. Fényképezés azt vége. Nem látod soha többé. Nah jó csak addig míg a másolatokat átnézed.
- mivel már átvagy öltözve ezért csak nekem kell a gépet beállítani. – magyaráztam s tettem a dolgot.
- szeretnél zenét is? Sokaknak az segít ellazulni. – magyaráztam fel sem nézve.
- felőlem, ezt a gépet már úgy is lekéstem. – jegyezte meg majd elfoglalta helyét.
Kapcsoltam zenét és kattintgatni kezdtem. Valami nem volt jó. Az alannyal semmi baj. Tökéletes adottsága volt ahhoz hogy jó kép legyen. Jaj hol jársz már megint.
Épp egy Jennifer Lopez és Pitbull közös száma ment az On The Floor, mikor Kellan szédületes csípőringásba kezdett. Belőlem kitört a nevetés.
- most meg mi van? –állt meg hirtelen.
- semmi, fojtasd csak én addig hozok neked valamit. – fojtottam vissza nevetésem majd a raktárba mentem.
- ezt kend magadra. – nyújtottam át neki egy kis fehér dobozt. – nem mérgező nyugi. – feleltem értetlen képe láttán. Míg ő a krémmel bajlódott én visszanéztem az eddigi képeket. Sikeres lencsevégre kaptam a táncát is. Ezt elteszem emlékbe, a nagyközönségnek nem fogom mutogatni.
- kész? – néztem fel.
- mondjuk. –válaszolta majd félretette a dobozt. Belenéztem a gépbe, de nagyon nem tetszett amit láttam.
- a hasadon és a kezed jobban kend el. – szóltam rá. Unottan de tette. Újra belenéztem, de még mindig nem volt jó. Nah jó, nekem kell megtennem. Sóhajtottam nagyot majd elé léptem.
- megengeded? – néztem fel rá. Jóval magasabb mint az biztos. S az eddigi férfiaknál is, akikkel eddig dolgom volt.
- persze. – lágyult el arca. Óvatosan, alig érintve bőrét kezdtem a felhalmozott krémet végighúzni kezén. Izmos, kemény, és forró volt. Ahogy kezem a bőréhez ért, megrázott. Nem fogalakoztam vele. Sőt hevesen dobogó szívemmel sem és a remegéssel amit közelsége okozott. Céltudatosan kentem tovább a krémet. Ám mikor a mellkasára tértem, elgondolkodtam. Helyes nekem a tűzzel játszanom. Felnézve rá elvesztem csillogó, vággyal teli kék szemeibe. A meztelen, férfias, szőr nélküli, mellkast érinteni valami csoda volt. Kezem alatt éreztem örülten vágtázó szíve minden dobbanását, szaporán lélegzetét.
Arcára nézve megakadt a szemem száján. Akaratlanul is közelebb léptem hozzá és ujjamat végighúztam először alsó majd a felsőn. Magam sem tudom mi ütött belém, főleg a következő tettemért.

Óvatosan hajoltam közelebb, végig tartva a szemkontaktust. Először csak alig értem ajkaihoz enyémmel, majd az újabb szikra után mohón kaptam utána. Ő és bevallom én még jobban meglepődtem hevességemen. Szinte már téptük egymás száját, nyelve bebocsájtásért könyörgött. Megadtam neki. Tovább faltuk és térképzetük fel egymás testét mikor dudaszót hallottunk.
- ez Jacob lesz, mennem kell. – vált el tőlem, de nem teljesen.
- hétfőn jövök haza, megbeszélünk mindent. – nézett mélyen a szemembe majd utolsó csók után elszaladt átöltözni.
Amint karjai elengedtek úgy rogytam a földre. Hallottam ahogy kimegy, beszáll az autóba majd elhajtanak. Nem tudom mért, de hirtelen folyni kezdtek a könnyeim. Ösztönösen cselekedtem, de nem lett volna szabad. Engedtem a csábításnak,de mért. ezzel újabb fájdalmat okozok majd magamnak. Ő is csak egy sztár, ezer nőt kaphat minden ujjára, mért pont velem állna le.
- nah ezt most fejezed be. – szóltam magamra. A földről felkapartam magam. aránylag rendbetettem a termet majd magamat. Most szigorúan bezártam az ajtó és indítottam is a reptérre, Gigiért.

Komikkal öszíntén! és egy meglepi csak nektek: