7. Fejezet!

Nah a napi frisst megint sikerült betartani. Igaz a kezem már fáj és az agyam is zsong de itt van. De ez az eredeti, holnap ha drága bétám segít lebétázni kicsereléme. De akk mért rekom most fel. Egyetlen emberke végett akinek már elvonási tünetei vannak és szétrobban a türelmetlenségtől. Igen Mayem, rólad van szó. Csak neked, csak most, csak itt RobSten 7 feji és Rob szemszög. Remélem örülsz! Cserébe megahiperszuperextra komi.XD
Nah de türelmetlenkém már be is fogtam és Olvashatsz.

Pussssz
Krixta /Bella19-Kstev(-NYú)/



igen ő lenne Rachel.XD

Döntés.

Rob.

Apa leszel, apa leszel, apa leszel ez kattogott az agyamba és még most sem hittem sőt fel sem akartam fogni a dolgokat. Tom nagy szerencsémre magához vitt hogy letudjak nyugodni. Rachelt viszont haza küldtem azzal a jelszóval majd megyek utána. Barátom szokásunkhoz híven egy sört nyomott a kezembe majd leült mellém a kanapéra. – most mi a búbánatot fogsz csinálni? – nézett maga elé de közben hozzám szólt. Gondoltam ő is a lehetséges megoldásokat fontolgatja de arra egyáltalán nem számítottam amit mondani készült. – elveszed feleségül? – nem hogy én még barátnője is kerek szemekkel nézett rá. – semmit sem tudok. – húztam bele sörömbe. – hát nem ezt a választ akartam hallani. – állt fel majd hozott egy újabb kört amit én elutasítottam. – inkább haza lépek, majd jelentkezem. – indultam kifelé. – ja és örülök hogy megismerhettelek. – szóltam vissza az ajtóból majd gondoltam haza sétálok. De hát nekem lehet csak ennyire szerencsém, még az eső is esni kezdett. Legalább az időjárás tenne valamit amúgy is borús hangulatomhoz. Anyu meglepődve fogadott, de végül a nyakamba vetette magát. Elmeséltem neki a fogadtatást a Stewart házban, meséltem neki Krisről, nah és elmondta a meghallgatást is. A Rachel dolgot viszont képtelen voltam. Vacsora után felment lefürödni, de amikor feküdni készültem megszólalt a csengő. Nem mertem lemenni, de gyanúm beigazolódott mikor cipők kopogását hallottam. – Rachel. – sikkantotta anyám. – jó estét Claire, Rob itt van? –hallottam meg hangját. – igen, de te …..te. – anyám szinte beszélni sem tudott a meglepetéstől. Vettem egy nagy levegőt s lementem. Anya totál fehér volt, apa pedig teljesen ledöbbent, de amit Rach arcán láttam letaglózott. – szia Rob. – köszönt félénken de arcán mintha mosoly bujkált volna. Apa ocsúdott fel először majd átkarolta anyut és felmentek. Én óvatosan karon ragadtam s behúztam a nappaliba. – mi a fenét keresel itt, azt mondtam majd megyek. – üvöltöttem le a fejét. – téged, a gyerekem apját és arra várhatnék hogy te el gyere. – köpte vissza. – nézd, én még nem döntöttem. – ültem le. – én viszont igen, ő a mi szerelmünk gyümölcse. – simított végig karomon. Szerelem, hát attól egy egész tenger választ el. – arra nem is gondoltál hogy elvetesd. – néztem rá. – először is mivel még fiatalok vagyunk, másodszor mi lesz a karriereddel, és végül harmadszor én elutazok két teljes hónapra. – na ere mondj valamit gondoltam magamba. – nem érdekel, megtartom. – mondta határozottan. Nah erre nem számítottam. – rendben adj két napot. – talán annyi elég lesz. Bólintott majd felállt. – tudom hogy helyesen cselekszel majd. – suttogta majd egy csók után kilépett az ajtón.

Egy órával később.

Már vagy egy órája ülök itt, de lehet több is. gondolkodom de semmi ésszerűt nem tudok kitalálni. Minden lehetséges számítást fontolóra vettem, még Tom ötletét is. igaz azt nem tudtam elképzelni. Lekötni magam egy olyan nő mellet aki igaz hogy a gyerekemet várja, de nem szeretem. És mivan ha nem is tőlem van a gyerek. Elkezdtem számolgatni. Most lehet öt hónapos, legalábbis a hasán ez látszik. Amennyire pasi szemmel ezt ki lehet következtetni. Az enyém, tuti. – jól vagy? – szólalt meg valaki a sötétben. Felkattintottam a lámpát és apámmal találtam szemben magam. – nem egészen. – temettem arcomat kezembe. – tőled van? – pont amire számítottam. Bólintottam mivel a szavakat nem tudtam kimondani. – akkor tudod mit kell tenned. – mondta majd ott hagyott. Sejtettem és beigazolódott. Ez a kézenfekvő megoldás. Gyors cigi után felmentem aludni. Most már tudom hol kezdek holnap reggel.
Másnap reggel szinte rohantam otthonról. Utam a legelső ékszerészhez vezetett. Kiválasztottam egy sima arany karikát aminek tetején egy apró kő volt, majd rohantam hozzá. Minél előbb annál jobb alapon. Hamar ott voltam, de az ajtó előtt még tétováztam. Már azon voltam mégse most kinyílt az ajtó. – Rob, te? – nézet rám furcsán. – bemehetek? – kérdeztem. Szélesre tárta az ajtót majd arrébb lépett. – tudom hogy azt mondtam adj két napot, de tegnap beszéltem apával. – mondtam miközben a nappaliba mentünk. Ő leült a kanapéra én elé térdeltem. – leszel a feleségem? – de nem mertem a szemébe nézni. – mindent gondoltam csak ezt nem, de igen. – borult a nyakamba. Miután a gyűrű az ujján volt váltottunk egy gyengéd csókot. Milyen más volt Krist csókolni. Igaz az csak egy színdarab kedvéért volt, de akkor is. Körülbelül két órát voltam nála, majd Tomra hivatkozva leléptem, de estére áthívtam hogy együtt mondjuk el anyuénak. Barátom teljesen kikelt magából amiért képes vagyok elvenni egy olyan nőt akit még nem is szeretek. – Tom, állítsd már le magad. – szólt rá Puszmó. – állítsam le magam, most teszi tönkre az életét. – dühöngött tovább majd a szobába ment. Így ketten maradtunk. Megkértem Puszmót mesélje el hol,hogyan ismerkedtek meg és hogy a Rachel témát hanyagoljuk. Rendes lány volt és örültem amiért a barátom szerencsésnek tudhatja magát mellette. – nekem most mennem kell, de ha lehiggadt mond meg neki hívjon fel. – indultam kifelé. – rendben és sok sikert. – ölelt meg és még két puszit is kaptam ajándékba. Hazaérve megint meglepetés fogadott. – hát te? – öleltem magamhoz Cameront. – egy közeli árosban lesz fellépés és gondoltam megnézlek, sietősen távoztál. – magyarázta majd helyet foglaltunk a kanapén. – hát igen, mivel.. – de itt a csengő a szavamba vágott. Pár perc múlva drága menyasszonyom tipegett be az ajtón. Cam meg majdnem leájult mellőlem. - nem mondod komolyan? – nézett rám. – de igen, várandós vagyok. – ült a fotelba. – hogyhogy csak most mondod, mikor már ekkora a hasad? – kérdezte hirtelen Cam, és tényleg erre még én sem gondoltam. – ötödik hónapban járok és még csak most vettem észre, eddig semmi jele nem volt, a doki szerint van ilyen. – simított végig a hasán. – és elvetetni pedig már késő lenne. – folytatta. – igaz drágám? – nézett a szemembe. – úgy beszélsz mintha Rob a férjed lenne. - nevetett Cameron. – csak a vőlegényem. – nah itt fagyott az arcára a mosoly és anyámék pedig berontottak a szobába. Nem így képzeltem elmondani szüleimnek ezért egy gyilkos pillantást küldtem feléje. – Rob ma megkérte a kezem. – csilingelte, mire anya elsírta magát majd megölelt mindkettőnket. Apa csak büszkén bólintott egyet. Cameront viszont azt hiszem hamarosan újra kell élesztenem. Vacsora után anya újdonsült menyével beszélgetett a nappaliba míg én kikísértem Camet. – biztos vagy benne? – nézett a szemembe. – Tom már leszidott, de nem tehettem mást, különben is elutazom addig annyi minden történhet. – mondtam. Miután elment én visszavonultam a szobámba.

Két hét elteltével.

Az utóbbi két hét gyötrelem volt számomra. Rachel folyton rajtam lógott és különféle kívánságai voltak. Arról nem is beszélve hogy összeköltöztünk. Szüleim boldogok voltak, de Tom viszont Puszmón keresztül üzent hogy nem akar látni amíg helyre nem jön az eszem. Nah és a fiúk is küldtek egy gyönyörű emailt. De a tudat minden nap bennem volt hogy hamarosan újra láthatom Kristent. – más most hiányzol. – térített magamhoz egy női hang. De nem a várva várt. – én mondtam az elején hogy ez lesz. – dünnyögtem de gondolatban már rég Vancouverben jártam. Erre nem felelt semmit csak megcsókolt amit nem igen tudtam viszonozni. – na kész is. – csuktam be a bőröndöm. – siess vissza. – adott egy lágy csókot és már ott sem voltam. Szép vagy Rob még annyit se mondasz neki hogy vigyázz magatokra, hanem csak simán lelépsz. De hát csak a gyerek és főként a büszkeségem és a jó hírem végett veszem el. Nah meg a szüleim végett. Leintettem az első taxit és már száguldottam a szabadság felé. Aránylag hamar ment a beszállás és most nem is akadékoskodtak az őrök. a gépen még gyorsan dobtam egy smst Rachnek és Tomnak. Anyuéktól már tegnap elbúcsúztam, de tudom úgyis hívni fog. Felszállás után viszont már majdnem megkattantam.

Jó néhány órával később.
Félig őrült állapotban szálltam le és vettem az irányt a csomagjaim után. De mielőtt is meggyűlne a bajom a „biztonság” őreivel lenyugtattam magam. Alig pár perc alatt már a kijárat felé sétáltam. Kilépve az ajtón megcsapott a szabadság szele és meglepetésemre ismerősbe botlottam.


Rachel gyűrűje.
http://eskuvostart.hu/attachment/143/