3. Fejezet!

Szerbusztok drágáim (ha hívhatlak benetek így?) Elnézést kérek mindenkitől, de elég későn lett kész a feji. Öszintén bevallom kétszer ugrottam neki. És mivel nem akartam rossz munkátkiadni a kezemből megvártam drága bétámat hogy átnézze. Így itt is lenne. Még egyszer elnézést mindenkitől de főleg zsanitól és Vivieeentől akik a chatben irtak. Remélem megérte rá várni, izgultam mint állat vajon mit fogtok szólni. Hát tessék olvasni menni és KOMIZNI mert FONTOS NEKEM és így tudom csak meg igazán mit is gondoltok. Lehet jó/rossz egyaránt nem számít. Ember csak tanulhat a hibáiból. Kommifüggőség igen így a határ öt (feljebb még egyenlőre nem merem tenni) de ha meglesz jön a kövi friss hamarabb ígérem.
Ksözönöm a türelmet és HATALMAS PUSSSS Puszmómnak aki időt nem sajnálva javított.Köszönöm neked kincsem. (L)
Jó olvasást! KOMI!!!!!!

Jah és ez rész a szavazat alapján Rob szemszög.

Meglepetések napja 2/2

Robert

Eszeveszett dörömbölésre ébredtem. A nap a szemembe tűzött, így szinte semmit sem láttam. A dörömbölés csak nem maradt abba.
–Rob, ébredj! – üvöltötte egy női hang. – Rob, te idióta barom, kelj már fel, le fogjuk késni a repülőt. – üvöltötte egy másik hang. Ezt már méterekről is felismerném. Kedves kisebbik nővérem Lizzy volt, de akkor ki az első. Lassan feltápászkodtam az ágyból és az ajtóhoz léptem. De akkor kicsapódott az ajtó, bele a pofámba.
– Idióta – rivalltam rá az érkezőre.
– Még hogy én vagyok idióta, te nem keltettél fel. – mennydörögte, majd kiviharzott a szobából.
– Szívem, jól vagy?– segített fel a földről anya.
– Persze, csak kicsit szédülök. – öleltem magamhoz drága édesanyám. – Szeretlek. – súgtam a fülébe.
– Én is, kicsikém – puszilta meg arcom.
– Bocs, hogy belerontok az idillbe, de mindjárt megy a gép. – állt meg az ajtóban karbatett kézzel Lizzy.
– Öt perc – mint egy félőrült rontottam a fürdőbe. Zuhanyra már nem volt időm,így csak az egyéb fontos dolgokat tettem meg. Felöltöztem, majd a bőröndömmel együtt a földszintre vonultam. Liz már ott toporgott, két hatalmas bőröndje felett.
– Minek ennyi cucc? – mormogtam, de meghallotta.
– Közöd? Amúgy meg mindig ennyit viszek. – mondta fennhangon. A reggeli gépet lekéstük, így egy késődélutáni géppel mentünk. Nővérem dühöngött is egy sort miatta. Anyu vitt ki minket, nehogy megint lekéssük. Gyors, ám érzelmes búcsú után már a gépen ültünk. Istenem, csak bírjam ki vele az utat! Alapjáraton semmi gondunk egymással, sőt imádjuk egymást. A három gyerek közül mi ketten értjük meg egymást a legjobban. Elmondhatok neki bármit, meghallgat és tanácsot is ad. Mondjuk ez fordítva is igaz. De mégis valamiért szeretjük húzni a másik agyát. Na, jó mondjuk Vic a világ másik felén él, így nehéz lenne vele bármiről is beszélni. Los Angelesbe tartunk Cameron Stewarthoz, aki nem más, mint a két éve alakított zenekarunk vezére, de mi csak úgy hívjuk magunkat „a banda” Második legjobb barátom egy nagyszerű ember és nem mellesleg totál oda van a nővéremért. Mondjuk Liz sem érez iránta mást, de még sincsenek együtt. A nőket már nem is próbálom megérte, Cam viszont egy gyáva nyúl. Helyében én már rég léptem volna. Apropó lépés! Ezért is utazunk oda. Kis időre kiválok a bandából, így helyemet Lizzy veszi át. Jó kis terv, mi? Köszönet érte Bobbynak. Ő adta az ötletet, mivel én egy szereplőválogatásra igyekszem L. A.-be. Töprengésem egy berregő hang szakítja meg.
Egy üzenete érkezett.

Szerbusz, édes!
Ma megyek haza, gondoltam átjöhetnél. Már nagyon hiányzol.
Várlak. Csók Rachel. (L)

Rachel! Hát őt totál elfelejtettem. Rob, hogy is teheted ezt? Elvégre a barátnőd vagy mi. Barátnő, hát ebben nem lennék egészen biztos. Modell és színésznő a drágám és elég sokat van távol. Szinte nincs is velem. Szeretem, vagy legalábbis érzek iránta valamit. Gyorsan visszapötyögtem neki.

Szia, kicsim!
Hát nem fog összejönni a dolog. L. A.-ba tartok és csak hétvégén, ha haza megyek.
Bocsáss meg és nekem is hiányzol. Szeretlek, és ne haragudj.
Puszi. Rob. (L)

Küldés és már kapcsoltam is ki, mivel a stewardess szúrós szemekkel nézett rám. Liz az utat végigaludta, én magam pedig zenét hallgattam. Másnap pontban tizenegykor landolt a gép. Leszállás, bőröndfelvétel és vizsgálatok után már a váróban voltunk. Cam jött értünk. Üdvözlés után kocsiba szálltunk. Elég rövid volt az út. Náluk, ami viszont fogadott, nem volt semmi. Az egész banda Camnél tanyázott és amint megláttak minket, ránk vetették magukat.
- Na, végre, hogy itt vagy öcskös. – dörrent fel Bobby, majd csontropogtató ölelésbe zárt.
– Csak rajtam múlt, hogy itt vagyunk. – fonta karba a kezét nővérem.
– Jé, te is itt vagy, csillagom? – vigyorgott, s helyettem őt szorongatta.
– Rob, be kell érned velem egy szobába, mivel a három kan elfoglalta a vendégszobát. – állt meg az ajtóban Cam.
– Nem gond, csak ne mássz rám. – vigyorogtam tovább.
– És én? – rikkantott fel nővérem.
– A kanapé kényelmesnek néz ki. – kuncogott Sam.
– Nem mondod komolyan. – nézett dühösen Camre.
– Nyugi. –de itt elakadt, mert hangos puffanást hallottunk. Mindannyian a hang irányába rohantunk, ami a lépcső felől jött. Egy lány feküdt a földön és nem mozgott. Szapora lélegzése arról tanúskodott, él még. Cam felsegítette a földről, majd aggódva megkérdezte nem e esett komolyabb baja, majd egy ölelés után felénk fordította.
– Hát, ő lenne a kishúgom, Kristen. – egy gyönyörű lány áll velünk szemben vöröslő fejjel. Gondolom, zavarban van.
– Kris, ő itt Rob és Lizzy. – mutatott be bennünket Nem tudom miért, de kezem automatikusan indult el felé. Ahogy szemeink találkoztak, megszűnt a világ, csak ő volt meg én. Teljesen kitörlődött minden elmémből és ő töltötte be az űrt. Csodás volt hosszú, barna hajával, kristályként csillogó szürkéskék szemeivel és érzéki piros szájával. Ott egy kicsivel tovább időztem, mire tekintete átvándorolt testvéremre. Kezem még mindig az övében nyugodott, de nem húzta el. Kellemes bizsergés futott át rajtam, szinte mindenhol. Nagy meglepetés volt ez a lány. Gyönyörködésemet a fiúk köhécselése szakította meg. Azonnal szétrebbentünk. Ebédidő révén az étkezőbe mentünk. Utána viszont a nappaliba tömörültünk elfogyasztani a „welcome drinket”, ami bandaszokás szerint sör.
- Kristen, remélem, nem bánod, ha Lizzy nálad alszik, míg itthon vagyunk. – szólalt fel Cam és egyenes a belépő testvérére nézett. Ekkor vettem észre, hogy testvéremmel kart karba tipegnek be.
- Nem, dehogyis. – mosolygott kedvesen. – Amúgy éjszakás leszek, szóval nem is leszek itthon. – tette hozzá.
– De ha gondolod, szívesen cserélek veled, Marcus iszonyatosan horkol. – poénkódot fogadott bátyám Bobby, mire a fiúk röhögni kezdtek, Marcus pedig próbált mentegetőzni, mind hiába. – Én beszélek álmomba, úgyhogy velem se járnál jobban. – dobta vissza a labdát Kristen. Tovább beszélgettünk, persze a szokásos poénok és viccek most sem maradhattak el és ez egyre jobb hangulatot teremtett. Vacsorára rendeltünk négy óriás pizzát. Nyugi, nem maradt a nyakunkon, a fiúk rengeteget esznek, főleg Cam és Sam. Bőséges táplálék után, mindenki elvonult a szobájába, Kris pedig dolgozni indult. Szerencsém volt, hogy Cam mellé lettem beosztva, így lesz alkalmam beszélni vele. Így is tettem.
– Meddig maradtok itt? – tettem fel első kérdésemet, miközben a ruháim rendeztem.
– Vasárnapig terveztem, utána visszamegyünk Londonba, és majd meglátjuk, hogy jönnek össze a dolgok. – felelte, miközben az ágyat húzta.
– Te meddig maradsz? – tette fel váratlanul a kérdést.
– Hát, a válogatástól függ, utána tudok csak biztosat mondani. – merengtem el én is egy percre. – De ha útban vagyok, szívesen cserélek a nővéremmel vagy költözök egy szállodába. – ültem le az ágyra.
– De hogy vagy útba, miket beszélsz. – nézett rám mérgesen. – Amúgy nem igen hiszem, hogy Kristen szívesen fogadna maga mellett. – nevette el magát. – Csak nem szemet vetettél a húgomra? – bokszolt vállba.
– Dehogy, nekem ott van Rachel. – a név hallatán fintorgott egyet, majd szemembe nézett.
– Kár, szívesebben látnálak vele, mint azzal a, inkább hagyjuk. – tiszta szívéből beszélt, láttam a szemében. A fiúk, de főleg Cam és Bobby nem igen voltak oda a kedves páromért. Mondjuk Rachel sem tett semmit az ügy érdekében, sőt néha szándékosan tett keresztbe nekem, hogy ezzel a fiúkat hergelje.
– Tudod, hogy próbáltam ott hagyni, de nem ment. – dőltem el az ágyon.
– Légy határozottabb vele, tönkre fog tenni, hidd el. – csatlakozott mellém.
– Pont te beszélsz, mikor nem mered elmondani a nővéremnek, amit érzel? – dobtam fel a labdát.
– Az nem ugyanaz. – próbált mentegetőzni, de nálam nem megy vele semmire.
– Tény és való nem szakításról van szó és a nővérem százszorta másabb, mint Rachel, de mind a ketten bolondultok egymásért, miért nem léptek? – na, ezt üsd vissza, ha tudod gondoltam magamban. Cam erre nem szólt semmit. Hadd gondolja csak végig. Magam is ezt tettem. Rachel futott át az agyamon. Visszakapcsoltam a mobilom. Nem hívott, még egy üzenet sincs. Biztos megsértődött. Amint a szekrényre tettem a kütyüt, hangos csörömpölésbe kezdett.
- Mondd – rá se néztem, csak beleszóltam.
– Lehetnél kedvesebb is velem. – jött a válasz kicsit erélyesebben.
– Bocsáss meg, de nem néztem, ki hív. – szégyelltem el magamat.
– Ezek szerint valakire haragszol, remélem, nem én vagyok, mert jó híreim vannak. – csilingelte Grace. Egyből jobb kedvem lett.
– Péntek helyett holnap lesz a meghallgatás. – üvöltötte.
– Remek, de nem kéne üvöltöznöd. – szidtam le pótanyukám, aki egyben a menedzserem.
– De hogyhogy ilyen hamar? – kérdeztem, mert kicsit furcsálltam a dolgot.
– A főhősnő már megvan, a többi mellékszereplőt pedig ma kiválasztották. – felelte unottan. – Értem, hát akkor kívánj sok szerencsét holnapra. – mondtam neki. Mivel el is fog kelleni. Egy szereplőválogatáson több százan vagy ezren is lehetnek.
– Sikerülni fog, nyugi, holnap hívlak, szia. – mondta, majd megszakadt a hívás. Na, jó legalább nem kell péntekig rágnom magam, így tudok a Cam vs. Lizzy párossal foglalkozni. Beállítottam az ébresztőt, s lefeküdtem aludni. Hamar ment, hát igen, a repülőn nem sokat aludtam.

Reggel hangos beszélgetésre keltem. Órára pillantottam, ami délelőtt tízet mutatott. Mint egy félőrült rohantam zuhanyozni, majd magamra kapva ruháim, már a földszinten voltam. Kávéra már nem volt időm, így hívtam egy taxit. A ház előtt vártam idegesen füstölögve.
– Mi a helyzet, öcskös? –jött utánam Bobby.
– Miért nem csörgött a baszott telefon, el fogok késni a meghallgatásról. – dünnyögtem.
– Cam, dobd ki a kocsid kulcsát. – üvöltötte Bobby. Kocsiba pattantunk és már száguldottunk is a hely felé.
– Kösz, Bobby. – néztem rá hálásan.
– Igazán semmiség, legalább… – de itt elharapta a mondatot.
– De legalább? – húztam fel a szemöldököm.
– Semmi, felejtsd el. - rázta meg a fejét.
– Ne kezd te is! Elég volt tegnap Cam, inkább szoríts. – néztem rá.
– Csak jót akarunk és szorítunk. – mondta, majd leparkolt. Futva tettem meg a távot a házig. Ház? Ez különös. Általában a meghallgatások tömkelege stúdiókban zajlik. Bejáratnál még rendbe szedtem magam, majd benyitottam. Egy lélek sem volt ott bent. Ezek szerint elkéstem, remek. Már épp indultam kifelé, mikor mozgást hallottam.
– Elnézést, a meghallgatásra jött? – jött felém egy barna hajú nő.
– Jó napot! Igen, de ezek szerint elkéstem. – válaszoltam lehajtott fejjel.
– Hát, még van tíz perc, jöjjön. – húzott magával egy ajtó felé. Hirtelen egy garázsban találtam magam, vagyis az lehetet, de átalakították és most egy szobabelsőt ábrázolt.
– Utolsó jelentkező. – vigyorogta a nő, majd leült egy kanapéra egy másik nő mellé.
– Rendben, csókjelenet. – nézett rám a nő, majd az ágy felé bökött. Azt se tudtam, mire jelentkezem, csak eleget tettem ügynököm unszolásának és most itt vagyok. Egy vadidegen lánnyal kell majd csókolóznom. Csakhogy megkapjak egy szerepet. Nem is tudtam, milyen szerep, vagy milyen karakter. Lassan az ágyhoz sétáltam, felpillantva nem hittem a szememnek. Lehunytam majd újra kinyitottam, de csak ő volt az. Majdnem elájultam. Ez a lány mindig meg tud lepni.
– Mehet. – kiáltotta a szőke. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet. Erre ők meg kinevettek. Na, ennek a szerepnek lőttek. Ügyes vagy Pattinson. Tekintetünk megint találkozott és most perzselőbb volt, mint tegnap. Nemcsak a hely, hanem még a szituáció miatt is. Lehúzott maga mellé, majd megszólat.
- Hogy jöttél be? – nézése szinte égetett. Hogy jöttem volna, vajon. Nem értettem semmit, mire kuncogva a kezembe nyomott egy fehér papírt.