4. Fejezet!

Ilyen gyors még soha sem voltam. De külön kérésre itt a Friss! Cserébe nyolc komit kérek a kövi feji előtt és Mayem örült hosszú komit, remélem örülsz itt a kövi! IMÁDLAK annyira jó kedved csinálsz nekem. Lánykámnak pedig hatalmas Pussssss és Ölelés amiért bétázott. IMÁDLAK KINCSEM (L)

Pusssz

Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/

A második bingo!
Kristen

Minden, amit eddig tudtam, tapasztaltam, éreztem, satöbbi eltűnt egy mély gödörbe. Kiszipolyozva belőle a dolgokat. Csak ő meg én voltunk, nah meg kezünk, ami még mindig szorosan fogta egymást. Gyönyörű zöldeskék szem szinte csak úgy csillogott, érzéki szája pedig elnyílt, ahogy tekintetünk találkozott. De ami még ellenállhatatlanabbá tette a madárfészeknek sem mondható kócos, égnek meredő haja volt. Te jó ég! Mi ütött belém? Gyorsan másfelé néztem, nehogy szemet üssön, hogy fixírozzuk egymást. Szinte két másodperc leforgása alatt beleszerettem és elfolytam tőle, mint egy fagyi. A mellette álló lány lese tagadhatta volna rokoni hovatartozását. Kivétel volt ez alól persze a haja, ami szőke, hátközépig érő. Ebben a pillanatban, mintha áramot vezettek volna belém, bizsergett minden csontom és ízületem. Kezemre néztem, ami még mindig az övében nyugodott. Miért nem húzza el? És vajon én miért nem húzom? Pár perce ismerem, de le tudnám vele élni az életemet. Jaj Kris, mi a csudákat beszélsz, teljesen elment az eszed? Töprengésem a fiúk hangos köhintése szakította meg. Villámgyorsan kihúztam a kezéből az enyémet és a konyhába vágtáztam. Még jó, hogy anya tegnap főzött, így csak melegíteni kellett. Az ebéd hangulatosan telt. Jól összeismerkedtem Lizzyvel. Míg mi rendet tettünk a konyhában, a fiúk átvonultak a nappaliba. Igen megszerettem ezt a lány és már értem miért esett bele az én imádott bátyám.
– Annyira örülök, hogy megismerhettelek. – szólalt meg, miközben a tiszta edényeket pakoltuk. – Annyit hallottam már rólad Camtől. – folytatta a dicséretemet, én meg már kezdtem pirulni.
– Én is örülök neki, hogy megismerhettelek. Már nagyon kíváncsi voltam az új tagokra. – mosolyodtam el.
– Mi meg rád voltunk kíváncsiak. – vigyorgott ő is.
– Hát akkor igyuk meg a pertut és érezzük jól magunkat. – nyújtottam neki a kezem.
– Helyes. – vigyorodott el, majd kart karba mentünk a nappaliba. Szegénynek azért vacak lehet folyton ennyi hímmel együtt lenni, na de ez most megváltozik, míg itt vannak, én mellette leszek. Nagyon megszerettem a csajt. És persze gőzerővel azon leszek, hogy buggyant bátyám összejöjjön vele.
- Kristen, remélem, nem bánod, ha Lizzy nálad alszik, míg itthon vagyunk. – támadott le Cam mihelyt beléptünk hozzájuk.
- Nem, dehogyis. – itt összevigyorogtunk Lizzyvel. – Amúgy éjszakás leszek, szóval nem is leszek itthon. – tettem hozzá szomorúan, mert most ugrott be.
– De ha gondolod, szívesen cserélek veled, Marcus iszonyatosan horkol. – poénkódot Bobby, mire a fiúk röhögni kezdtek, Marcus pedig próbált mentegetőzni, mind hiába.
– Én beszélek álmomba, úgyhogy velem se járnál jobban. – dobtam vissza a labdát. Egészen vacsoráig beszélgettünk, na és persze a poénok és a piszkálások sem maradhattak el. Imádom őket egyre jobban. Igaz eddig csak Bobbyt ismertem, aki olyan mintha a második bátyám lenne, de mostantól kezdve a többiek is a szívemhez nőttek. Három hatalmas pizza szinte úgy tűnt el az asztalról, mintha hurrikán söpört volna végig itt. Hogy ezek mennyit tudnak enni! Hát igen, nem is pasik lennének, a töménytelen piáról meg már nem is beszélve. Sajnáltam itt hagyni Lizt, de muszáj mennem. Még az a szerencsém, hogy tegnap rendet tettem, így nem kell pironkodnom, mit láthat Lizzy. Tatyómat magamhoz véve indultam el. Két hét van már csak hátra az utazásig. Ennyi időt tölthetek el második otthonomnak számító munkahelyemen. Phil természetesen nem örült neki, hogy elmegyek, de sok sikert kívánt és a lelkemre kötötte, amint megérkezem, jöjjek el hozzá. Jobb főnökről szerintem senki sem álmodhatott volna, mint amilyen ő volt. Szerencsétlenségemre nem Jenny mellé lettem beosztva. Drága barátném azért még ott lábatlankodott, mikor megérkeztem. Hatalmas vigyorral az arcán fogadott.
– Na, mi a helyzet? – támadott le azonnal.
– Semmi. Mi lenne? – adtam az ártatlant.
– Milyenek az új tagok? Hogy telt a nap? – és még vagy ezer kérdést zúdított a nyakamba.
– Jenny, dolgoznom kell. – néztem rá mindent tudó arccal. – És ha annyira kíváncsi vagy, nézd meg magad este - csak halkan mondtam, de meghallotta.
- Ezt is fogjuk tenni, holnap délelőtt találkozunk. – mondta, majd nyomott két puszit az arcomra.
– Meghallgatásom lesz délelőtt, szóval jó mulatást. – köptem, majd odasétáltam az első vendéghez. Szerencsémre vagy talán nem, hazament, így egész nyugisan telt a munkaidő. Hazaérve egyből zuhantam az ágyba Lizzy mellé.
Másnap reggel hatkor keltett az óra. Meghallgatás, te jó ég! Kivánszorogtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Frissítő zuhany után magamra kaptam egy farmert és egy pólót. Szokványos Stew öltözék. Régebben igaz a farmer helyett szabadidő nacit hordtam, de a pólót már akkor is imádtam. Derekam felett megkötve hordtam, elég csábos így, mivel kilátszik a csípőm meg a hasam egy része, de én így szeretem. Életmentő koffein után indultam is a meghallgatásra. Fura senki nem volt még fent, ezek eléggé jól kiütötték magukat tegnap. Kuncogtam magamba. Pár perc autóút után már Cathnél voltam. A mai meghallgatáson nekem is itt kell lennem, mivel a páromat, vagyis Bella párját, Edwardot választjuk ki. Még csak fél hét volt, de már most rengetegen voltak. Kíváncsi és méregető tekintetek közepette bevonultam.
– Mi ez a rengeteg ember? – adtam hangot kíváncsiságomnak.
– Mind a meghallgatásra jött. – mosolygott Cath. – Steph is mindjárt itt van és kezdhetünk. – csilingelte. Nem tudom, mit szed vagy csak ilyen, de mióta ismerem, mindig jó kedve van, és úgy pörög, mint a búgócsiga, akit felhúztak.

Pár órával és jópár bénával később.
- Tartsunk szünetet! – néztem könyörgőn Cathre, miután az utolsó is kiment.
– Jól van, tíz perc szünet. – üvöltötte.
– Kértek inni? – nézett ránk Steph. Bólintottunk, mire ő kiment.
– Hogy van a fejed? – nézett rám bűnbánóan Catherine.
– Még kicsit fáj, de nem vészes. – tapogattam meg púpomat, amit az egyik idióta, színésznek csapnivaló srác okozott egy állólámpával. Stephenie behozta az italokat, majd vissza kiment. – Esküszöm, aki most belép, ő lesz Edward. – trillázta Cath.
– Ajánlom neki, már totál kivagyok. – dőltem le az ágyra.
– Utolsó jelentkező. – lépett be az ajtón Steph. Nem is néztem semmit csak felültem.
– Rendben, csókjelenet. – jelentette ki fennhangon Catherine. Magamban azon fohászkodtam, nehogy megint egy barom legyen, mert akkor vele kell végigszenvednem négy bazi hosszú film leforgatását. Lassan az ágyhoz sétált, mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, de amint láttam ő se. Már megint a kócos majom, mi lesz itt.
– Mehet. – kiáltották. Rob úgy megijedtem, hogy ugrott egyet. Nem bírtam nevetés nélkül, de Cath és Steph sem. Na, mi van Pattinson, csak nem betojtál? Tekintetünk megint találkozott és most perzselőbb volt, mint tegnap. Nemcsak a hely, hanem még a szituáció miatt is. Hirtelen ötlettől vezérelve lehúztam magam mellé.
- Hogy jöttél be? – néztem szemébe. De amit benne láttam, megint nevetésre ösztönzött. Szerencsétlen nem értett semmit. Egész megsajnáltam. Kuncogva a kezébe nyomtam a papírt. – Hogy jöttél be? – tettem fel újra a kérdést.
– Az ablakon. – olvastam, de amint leesett neki, mit mondott, nevetni kezdett.
– Gyakran csinálod ezt? – kérdeztem két nevetés közben. Megrázta a fejét, mire megint nevettünk, Cath pedig szúrós pillantással nézett ránk.
– Ühm, csak az utóbbi pár hónapban. – olvasta tovább. – Szeretem nézni, ahogy alszol. Az nekem olyan varázsos. – ezt úgy mondta, mintha igaz lenne.
– Szeretnék kipróbálni valamit? – na, ezt a pillanatot vártam már. Egy percre sem engedtük el egymás tekintetét.
– Csak maradj mozdulatlan! – suttogta. – Ne, ne mozogj! – tagolta, majd egyre közelebb hajolt hozzám. Hangosan ziháltunk mind a ketten. Tényleg vágytam erre már az első pillanattól kezdve. Mikor ajkunk összeért, mintha áramot vezettek volna testembe. Pattogtak a szikrák és izzott a levegő. Egyre jobban és szenvedélyesebben ízlelgettük egymás ajkát. Már égető volt a levegő és mi még mindig egymást faltuk. Hirtelen jött a megvilágosodás, mit csinálunk. Óvatosan eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. Még mindig gyorsan vettük a levegőt, de egymást néztük. Mielőtt újabb csókot lophatott volna, felkiáltottak.
– Bingo! – ekkor nem bírtam megállni a nevetést, ami előtört belőlem. Teljesen hibbantnak nézett, amiről kérdő pillantása is árulkodott, de tovább nevettem. Felpattantam az ágyról, magammal húzva őket kivágódtam a szobából.
– Nekem ő kell. – támadtam le a két meghökkent nőt.
– Nem rendelkezik sok tapasztalattal, de amit ott bent csináltatok, hát... nincsenek rá szavak. – hüledezett Cath.
– Egyértelmű bingo, pont, mint te. – vigyorgott Steph. – És nem mellesleg, tipikus Edward. – rötyögött tovább. Mikor visszamentünk, egy sápadt emberrel találtuk szembe magunkat.
– Rob, most még nem kell vámpírt játszani. – szóltam rá, mire kerek szemekkel nézett vissza. – Te vagy a kiválasztott. – csattant fel Steph. Szegény ördög el sem akarta hinni a dolgokat. Míg a többiek a háttérben a papírokat intézték, közelebb léptem hozzá.
– Jól vagy? – emeltem fel a fejét. Aprót bólintott, de ezt nem bírtam százszázalékosnak venni. Elköszöntünk, majd hazafuvaroztam magunkat. Egész úton magába mélyedve ült. Kezdtem félni, talán sokkot kapott. Hazaérve viszont én kaptam azt. Az étkezőasztal színültig megrakva kajával, a bandatagok és két barátnőm is az asztalnál ült, de a hatást anyám vigyorgó képe jelentette.
– Én ledőlök egy kicsit. – szólalt meg mellőlem Rob, majd felkullogott. Szinte sokkos állapotban végigültem az ebédet. Utána viszont nem bírtam tovább és felmentem utána. Halkan kopogtattam, semmi. Félve, de benyitottam. Hason, párnába rejtett fejjel feküdt az ágyon. Észre sem vette, hogy bejöttem. Leguggoltam mellé, majd végigsimítottam a hátán. Érintésemre megrezzent, majd felém fordította fejét. Épp szólni akartam, mire ő hirtelen felült és……….