11. Fejezet!

Húh a mait is sikerült összehozni. Igaz először nem voltam benne biztos de hála IMÁDOT csajsziaimnak itt van. Ők biztattak mint mindig és nekik megy ez a rész mivel IMÁDOM őket és hát ebben a részben valóra válik az álmuk. Örüljetek. De anyit még hozzáteszek, gonosz vagyok uhogy nem kell sokáig örlüni.:D És itt szertném kiemelni azt a négy fantasztikus ember aki mindig ismétlem MINDIG ír komit. Nem a hossz a lényeg hanem a tartalom és egy szó IMÁDTAM. Nekem ez is fontos. Szandim, Mayem, Flom, Juditom nektek megy. Nah meg lánykának akivel már rég beszétem de ebben a részben az ő kivánsága van bent. Fogadjátok Sok szeretettel. (LLLLLLLLLLL)
Jah és megengedett a megahiperszuperextra komi és a visítás!!!! Hallodtam szivecske!
Nah nem szaporítom a szót itt a feji. Jó olv és sok Komit.

Pusssssssz
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/-Baba
(egyre hosszab lesz, még vki vmi nevet esetleg?XD)

UI: nem bétázott de majd csere mint a többit is.

Teljes bukta.

Rachel.

Éppen elnyúltam az ágyon és a közös jövőt tervezgettem fejben mikor a telefonom vad csörgésbe kezdett. – azonnal pakolj és gyere onnan. – üvöltötte a telefonba barátnőm. – neked is szia. – válaszoltam hetykén. – miért kéne mennem bárhova is nem te küldtél ide véletlenül. – mosolyogtam rajta. – azért drága mivel tegnap rám tört az idióta szerelmed barátja és annak nője. – üvöltötte. – micsoda? – ültem fel hirtelen. – jól hallod eljöttek és megfenyegettek ha nem beszélek tönkre fognak tenni. – gurult még jobban dühbe. – és te …te mit mondtál nekik. – dadogtam és hinni nem akartam a fülemnek. – mindent szivi, csak így hagytak békén jah és épp útban vannak hogy beszámoljanak Robnak és téged lebuktassanak. – csicseregte mézes mázosan. – mííííííííííí. – sipítottam bele a telefonba. – jól hallod. – morogta. – öltözz, pakolj, fél óra és indul a géped, foglaltattam neked jegyet. – hadarta. – hálás vagyok és már rohanok is, szia. – csaptam le a telefont és mint egy félőrült kezdtem el pakolni. Teljesen útra kész voltam alig tíz perc alatt. Már csak azon gondolkodtam hogy hassal vagy has nélkül menjek e ki. kit érdekel, most már úgy is tudni fogja. Lerángattam magamról álcám és épp a táskába tömtem mikor kopogtak. Még a vér is meghűlt bennem. Meg sem mozdultam hátha a hívatlan vendég tovább áll. De nem hogy tovább állt volna még erősödött is a kopogás. Félve nyitottam ajtót de jogosan. Az ajtó kinyílt és én egy kézzel találtam szembe magam. Akkora taslit kaptam hogy a földön kötöttem ki. – szívem ezt azért nem kellene. – morogta egy férfi hang. – nem érdekel, megérdemli a szuka. – kelt ki magából egy nő. A srác már épp segíteni akart felállni de a nő megfogta a kezét. – nem érdemli meg. – sziszegte majd a hajamnál fogva felhúzott. – hogy vagy képes ezt tenni egy ilyen csodás emberrel. – nézett velem farkasszemet. – mért nem tudod békén hagyni, árts másnak csak neki ne, világos. – üvöltötte. – érthető voltam. – rántott egyet a hajamon. Bólintottam. – nem hallom, érthető voltam. – rántott nagyobbat. – igen. – válaszoltam elfúló hangon. – helyes. – lökött rajtam egy nagyot. – Puszmó ezt azért nem kéne. – fogta meg a vállát a srác mivel vészesen közelített felém a csaj. – jól van, de tűnés és soha ne lássunk, érthető. – üvöltötte majd kiviharzott. – bocsáss meg neki nem kenyere az erőszak, de azért jobb ha tudod én finomabb lettem volna de ugyan ezt mondtam volna, úgyhogy tűnés. – magyarázta a de a végén akkorát üvöltött hogy hátrahőköltem. Elkezdtem pakolni de egyből kővé dermedtem amint a lány visszajött. Csendben pakolásztam, ők a sarokban pusmogtam mikor Robert nyitott be a szobába.

Rob.

Mint egy őrült rontottam vissza. Nem érdekelt semmi és senki, csak az hogy minél előbb véget vessek a Rachel ügynek és azzal legyek akit szeretek. Kristennel. Persze szerelmem nem akart elengedni de én gyorsabb voltam. Felbőszült bika módjára rontottam rá. De ami ott fogadott teljesen letaglózott. – Rob mit csinálsz itt? – visította s kidülledtek a szemei. – hát ez meg mi a fene? – néztem döbbenten rá. – lebuktatás. – felelte egy nő hang. A hang irányba fordultam és amit láttam nem hittem hogy igaz. Tom volt ott és angyali barátnője Puszmó. – én mondtam hogy nem igaz. – húzta ki magát barátom. – hazudott neked, nem terhes csak maga mellet akart tartani. – adta ki Rachelt, Puszmó. Egy percre lefagytam de amint a helyére kattantak a dolgok úgy indult meg a kezem is. Akkorát kevertem le neki mint még soha senkinek. Nem szokásom nőket ütni, sőt soha nem is bántottam még nőt, de ez most kellett. – takarodj a szemem elől. – üvöltöttem majd a barátom felé fordultam. – köszönöm nektek, kár hogy az elején nem hallgattam rád. – vallottam színt majd megöleltem mindkettőt. Mire visszafordultam a boszorka már nem volt sehol. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok csak azt észleltem hogy Tom megfog és leültet a székre. – igyál! – toltak elém egy pohár vizet. – köszönöm. – válaszoltam rekedten. – szerintem dőlj le egy kicsit. – szólalt meg Tom. – felkísérlek a szobádba. – karolt belém majd feltámogatott a szobámig. Bedőltem az ágyba és csak voltam. Lélegzetem árulkodott róla hogy élek még. – mért történik ez velem. – motyogtam. – ugyan, ez csak egy nem is tudom mi volt. – kereste a szavakat. - de ne feledd itt vagyunk neked és főleg Kris, aki odakint halálra aggódja magát. – mint akit tűvel szúrtak volna hasba. Felnyögtem s a lábaimba próbáltam életet lehelni. – mit csinálsz? – nézett rám furán Tom. – látni akarom. – nyögtem majd visszaestem az ágyba. Mintha kilós sulyok nehezednének rám. – maradj nyugodtan, szólok neki. – mondta s már ott sem volt. Kisvártatva viszont életem értelme nézett be az ajtón.

Kris.

Ordibálás és egy nagy csattanás után Rachel száguldott ki az ajtón, lapos hassal. Mi? Megdörzsöltem a szemem hogy tényleg jól látok e. és igen könnyes szemmel és enyhén piros és zilált fejjel rohant kifelé. Úgy nézett ki mint akit jól megcibáltak. Nem mertem bemenni hátha útban lennék. Sokáig viszont nem kellet várnom, egy fiú cipelte ki Robot a szobából, majd felvitte a szobájába. – mi történt? – kérdeztem a lányt aki őket követte. – lebuktattuk a bigét és most Rob szenved a hülyesége miatt. – szorította ökölbe a kezét. – mesélj el mindent. – néztem rá boci szemekkel. Elejétől a végéig elmesélte hogyan is volt. És még azt is megemlítette hogy nem szándéka az erőszak és alig ismeri Robertet de most nagyon kijött a sodrából így nekiugrott a bigének. Ezen jót mosolyogtam de sokkalta jobban aggasztott Rob. Utána mentünk de a szobába nem mertünk bemenni így kint várakoztunk. Mint a villámcsapás úgy tört rám a zokogás. Okoltam magam amiért nem voltam mellette és Rachelt is hogy így elbánt vele. Puszmó szorosan ölelt és a hátamat simogatta. Annyira jó érzés volt. Nem ismerem de hálát adtam az égnek hogy itt van velem és hogy segített Robnak. Ekkor Tom lépett ki az aktón. – téged szeretne látni. – mosolygott rám. Szinte repültem befelé de a szobaajtóba megtorpantam. Egy elgyűlt arc és egy kitáruló kéz fogadott. Azonnal a karjaiba vetettem magam és szorosan hozzábújtam. – annyira jó hogy itt vagy. – puszilt bele a hajamba. – és kimondhatatlanul szeretlek. – súgta a fülembe majd maga felé fordította az arcom. – annyira sajnálom hogy nem voltam veled. – hajtottam le a fejem. – és azt is hogy ezt tette veled. – szipogtam. – nem számít a lényeg hogy itt vagy. – emelte fel a fejem majd egyre közelebb hajolt. – szeretlek. – jött a vallomás alig pár milliméterre ajkától. Erre csak egy mosolyt kaptam majd ajka az enyémre tapadt. Forró, szenvedélyes, gyengés csók volt. Benne volt minden. Féltés és szerelem főleg. Erősebben kapaszkodtam belé és még közelebb vontam magamhoz. Szinte izzót a levegő köztünk és már alig bírtuk szusszal mikor kivágódott az ajtó. – öcskös annyira sajnálom, most hallottam…..- itt elakadt majd gyors iramban kirontott a szobából. –idióták mért nem mondtátok hogy épp egymást falják odabent. – üvöltötte Kel, mire a társaság röhögni kezdett. – szóltunk volna de te soha nem kérdezel és gondolkodsz előre. – rivallt rá Jackson. Mosolyogva Robra néztem mire ismét csókba forrtunk össze. Még szinte fel se fogtam hogy mi történt köztünk mire berobbantak a srácok. – hancurnak vége fiatalok. – köszörülte meg torkát Kellan, mire Nikki jól fejbe csapta. Nem tudom miért de szinte elöntötte a testem a boldogság és szabadság érzése. Annyira örültem hogy nem törődve a többiekkel újra megcsókoltam szerelmemet. – hú itt valaki nagyon nem bír magával. – hát igen próbálj meg valamit is csinálni ha a szobába van Mr. Viccmester. Viszonzásul egy párnát kapott a képébe, mire mindenki nevetésbe tört ki.