9. Fejezet!

Nah megint én vagyok és megint frissel. Örültök? Remélem igen. Ezt a fejit Szandinak ajánlom hogy legyen egy kicsit vidámabb és azért mert nagyon szertem. Puszi neked(L)
Mayem te pedig örlüj jó hosszi lett, 3 kerek oldi. Jah és nyugottan jöhet a visítós rész én Imádom ahogy téged is.(L) Jó olvasást és még ez sem bétázott mivel lánykám nincs elérhető közelben, de ha lesz majd cserélek, addigis tessék olvasni és komizni.

Pusssssssz
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/



Vancouver

Rob

- Nikki. – szólítottam le. – óh, szia Robert. – jött közelebb majd megölelt. – mit keresel erre? – kérdeztük egyszerre majd elnevettük magunkat. – előbb te. – ültünk le egy padra. – hát Kristent várom, aztán megyünk a Fairmont Hotelbe. – magyarázta. – milyen meglepő én is oda igyekszem. – gyújtottam rá egy cigire. – és hogyhogy nem együtt jöttetek, mivel mindketten Los Angelesiek vagytok. – ez inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek. – hát New Yorkba volt dolgom és itt beszéltük meg a találkozót. – motyogta s közben a telefonjával ügyködött. – és minek mész oda? – nézett fel rám hirtelen. – öhm valami vámpíros filmbe fogok szerepelni és itt lesz a forgatás. – jól van Rob ennél jobban nem éghettél volna be, ügyes. – Twilight? kit játszol? – nézett rám kerek szemekkel. – másik főszereplőt. – dünnyögtem. – hát ez szuper Kris a főszereplő én meg Rosaliet alakítom. – ujjongott majd megölelt. – nah itt is jön a mi Bellánk. – nézett el vállam fölött. Megfordultam és ott volt. Teljes életnagyságban, mondjuk kicsit fáradtnak látszott. De így is varázslatosan nézett ki. – sziasztok. – állt meg előttünk. – szia. – sikította Nikki majd a nyakába vetette magát. – jaj szívem Rob a másik főszereplő. – újságolta nagy hírt. – tudom. – mosolygott rám. – én választottam. – mondta ki hangosan majd elszégyellte magát. Erre Nikki és Én sem tudtunk semmit sem mondani. Erről eddig semmit sem tudtam, jó nem is nagyon érdekelt, de hogy ő választott ki. nem csak szerencsém volt hanem piszok nagy mázlim. Ilyen lány mellett szerepelni, aki saját maga választott „párjakén”. Isteni érzés, már majdnem szárnyaltam mikor halkan megszólalt. – menünk kéne. – jelentette ki, de hangjába meghallottam a határozatlanságot. Bólintottunk majd fogtunk egy taxit és a szállodába mentünk. Segítettem kivenni a csomagjaikat. Kristennek még nem is volt annyi cucca, de Nikki még a nővéremet Lizzyt is felülmúlja. A recepciós csaj elégé rámenős volt ami az ügyemet illeti de hála a csajoknak simán lepattant rólam. Én külön emeletre voltam beosztva mint a lányok, de legalább kicsit kipihenhetem az utazás és főleg Rachelt. Egy pihentető zuhany után a kanapéra telepedtem. Végre csend és nyugalom vett körül. Eme mesés állapotnak köszönhetően álomba szenderültem.

Kristen

Hihetetlen gyorsasággal eltelt ez a két hét. Rob gyors távozását nem tudtam sem én sem a fiuk mire vélni. Bánatomra viszont bátyám és bandája társaságát sem élvezhettem sokáig. Annyira viszont nem szomorkodtam mivel hamarosan forgatás és láthatom őt aki megdobogtatja a szívem, aminek okát még a mai napig nem tudom. Utolsó két hetemet arra törekedtem hogy szüleim mellet Jennyt se hanyagoljam el. munkába viszont már nem kellet menne és a suliban pedig átiratkoztam levelezőre így tudok is tanulni meg forgatni is. Nikkinek még volt pár elintézni valója New Yorkban ezért úgy egyeztünk meg a Vancouverben találkozunk a reptéren. Anyám nagy bánatára Jenny vitt ki mivel nem akartam sokat búcsúzkodni. Jó mondjuk barátnőm is pityergett de lelkemre kötötte legalább minden másnap hívjam fel.

Jó pár órával később Vancouver repterén.

Az egész utat végigizgultam egy szemernyit sem aludtam. Folyton azon kattogott az agyam vajon milyen lesz a viszont látás. Nem számítottam sokra de bekel vallanom nagy meglepetés ért miután leszálltam a gépről és elindultam megkeresni Nikkit. A bejárat mellet egy padon találtam rá ép egy srácot ölelgetett. De mikor meglátott fülig érő szájjal vigyorgott. – sziasztok. – léptem közelebb és ekkor vettem csak észre kit is ölelget. Rob volt az teljes valójában. Kicsit mintha nyúzott lett volna és körülbelül már vagy két hete nem aludt volna rendesen. Nikki egy szia kíséretében a nyakamba vetette magát míg Rob csak mosolygott és lesem vette rólam a szemét. – jaj szívem, Rob a másik főszereplő. – újságolta nagy hírt. – tudom. – mosolyogtam rá. – én választottam. – csúszott ki a számon amitől rögtön elpirultam. Erre egyik sem tudott semmit mondani. Kínos csend állt be amit én és a hülye szám okozott. – mennünk kéne. – próbáltam újra életre kelteni a társaságot, nem sok sikerrel. Taxival mentünk a szállodáig. Rob mint egy úriember kisegítette a csomagjainkat és kinyitotta előttünk az ajtót. Nem tudom, hogy ez csak úgy magától van vagy már most keményen gyúr Edward szerepére, de nekem tetszett. De a recepció bigével már nem volt ilyen könnyű dolga. A kicsike nagyon rámenős volt de Nikkivel sikeresen reszeltük róla. Cserébe kaptunk egy hálás mosolyt. Pechemre vagy talán nem de külön emeleten laktunk Robbal. Barátnőm viszont két szobára volt tőle. Szobám semmivel sem volt különb egy átlagos hotelszobánál. Kicsomagolni nem állt szándékomban mivel nem tudtam meddig maradunk, így egy frissítő zuhany után az erkélyre mentem kielégíteni nikotin hiányomat. Három szál elszívása után a kanapéra telepedtem és tévét kezdtem volna bámulni mikor kopogtak. – szia Cath üzeni tíz perc múlva az étteremben találkozunk. – csicseregte Nikki az ajtómba. – értem, bejössz? – tártam szélesebbre az ajtót. – nem köszi még készülnöm kell, de viszont Robnak szólni kéne rá már nincs időm. – nézett rám boci szemekkel. – rendben, átöltözöm és szólok neki. – sóhajtottam. – angyal vagy Kris, ott találkozunk. – mondta majd elviharzott. Hát igen neki mindig a megjelenés volt a legfontosabb, na jó azért kiált barátai mellet is. de így szeretjük. Magamra kaptam egy farmer és egy zöld felsőt. Gondoltam a pólót ma hanyagolni kéne. Fellifteztem két emeletet majd bekopogtam Robhoz. Már vagy tíz percet állt ott és kopogtam de semmi. Most vagy alszik vagy már rég nincs itt. Épp indultam a lift felé mikor kattan a zár és ő nézett ki komás fejjel. – mi az Kristen? – suttogta rekedt hangon. –Catherine mindenkit vár az étteremben, öhm most, mivel a tíz perc már letelt. – magyaráztam ami igaz is volt mivel tíz kerek perce várok rá. – két perc és kész vagyok, gyere be. – dünnyögte majd ellépett az ajtóból. Amint körbe néztem láttam hogy még ő sem pakolt ki és a jelek szerint a kanapén aludt el. a két percből öt lett de még így is elég komás volt. – valami baj van? – néztem rá rémülten, mire ő furán meredt rám. – csak azért mert úgy nézel ki mint aki már vagy egy hónapja nem aludt. – folytattam. – hát nem is. – húzta el a száját majd kiterelt az ajtón. Persze mi voltunk az utolsók így eléggé végigmértek minket. – szóval ha már mindenki itt van belekezdenék a mondanivalómba. – emelkedett fel Cath. – engem bizonyára mindenki ismer de ha nem akkor bemutatkoznék Catherine Hardwick vagyok a rendező. – húzta ki magát. – engem ért az a nagyszerű megtiszteltetés hogy vászonra vigyem egy vámpírsrác és egy emberlány történetét. – vigyorgott ránk – a mai napot fordítsátok pihenésre, holnap viszont átköltözünk egy apartmanba ahol a további két hónapot töltjük. – magyarázott tovább. – ismerkedjetek és pihenjetek és mellesleg jó étvágyat. – ült vissza. Mindenki rendelt magának vacsorát mivel már arra járt az idő majd átmentünk a bárba. – jó kis társaság. – sutyorogta a fülembe Nikki. – sziasztok én Ashley Green vagyok. – pördült hozzánk egy hosszú barna hajú lány. – Nikki Reed, Kristen Stewart. – mutatkoztunk be. – tudom téged láttalak a tizenhárom című filmben. – itt nézet Nikkire. – téged meg a kalandparkban. – nézett itt rám. – hát én még nem láttalak sehol de örülök hogy megismerhettelek. – vallottam szint. Az este további részében Nikki Ashel beszélgetett. Nagyon megértették egymást és hasonló volt az érdeklődési körük. Én mivel bátyám van inkább a fiukkal vegyültem el. Megismertem Kellant, Petert, Jacksont, Taylort és még vagy egy tucat színészt, de ez a négy lopta be magát a szívembe, nah meg főleg Rob. Körülbelül hajnalig beszélgettünk majd felmentünk aludni.

Fenyves völgy Apartman, késő délután.
Másnap áthurcolkodtunk és kényelmesen berendezkedtünk abba az apartmanba ahol lakni fogunk a forgatás idejére. Nagy szerencsémre vagy nem is tudom minek neveznék közös szobát kaptam Nikkivel, Ashel, Lizzel. A két divat és fiúbolond teljes ellentéte volt Elizabeth Reaser aki a Cullen család anyukája lesz. Mondjuk rengeteg tulajdonság megvolt magába a színészbe. Minden szobában négy ágy volt, fürdővel és egy pici erkéllyel. – jó az emeleti két ágy az enyém és Ashé. – adta ki az ukázt Nikki, mire én furcsán néztem rá. – de kéthét múlva cserélhetünk pár vagy helyet. – nézett rám ne haragudj annyira nézésével. – elleszünk mi itt len igaz Liz. – karoltam bele anyapótlómba mire ő csak vigyorgott. Nikki kicsit csalódott volt de hát nem én kosaraztam ki elsőre. A többi lány a mellettünk lévő szobákban volt elhelyezve a fiuk pedig szemben. De azt szokták mondani ha jól mulat az ember akkor hamar telik az idő. Ez így is volt. Villámsebességgel eltelt az első hét. Különösebb dolgunk nem volt csak szöveget összepróbálni, jelenetet próbálni és összeismerkedni. A lányokkal és a fiukkal is remekül kijöttem és a Cullen család színészei és jómagam még jobban. Minden este vagy nálunk vagy a fiuknál kártyáztunk, activityztünk vagy csak beszélgettünk. És ami még nagy öröm volt Robot is egyre jobban megismertem. Közös szokásunkká vált a közös erkélyen dohányozni minden este, csak kettesben.

Egy hét elteltével.
Hétfő van ezért ma hivatalosan is elkezdünk forgatni. Reggel az egész bagázs közösen ment a forgatási helyszínre. – jól van emberek ma felvesszük az iskolás jelenetetek. – szólalt fel Cath mikor felszállt a buszra. – mivel sajnos ott nem érnek rá minket mindig fogadni szóval ezen a héten itt lesz a forgatás. – mondta majd nekivágtunk az útnak. A suliban mindenki nagy tapssal fogadott minket. Smink, haj, ruha és irány a forgatás. Jó párszor elpróbáltuk majd felvettünk egy jelnetet. Egész nap ez ment. Kicsit már fáradt voltam de a cigi és a fiuk társasága javított a helyzeten. A nap termése egy jelnet lett. Ami a suliba érkezésem első napját foglalja magába. Késő délután indultunk vissza. Meglepetésemre Rob megkért üljek mellé mert Kellan már kicsit idegesíti. – nah mivan Rob máris ráhajtottá Krisre. – hördült fel Kel. – ne hagyd magad csajszi. – kiáltott nekem. – fogd be. – hördült fel Jackson. – tényleg? – néztem kíváncsian rá. – mi, jah vagyis nem, dehogy. – hadovált össze-vissza és idegesen turkálta a haját. Én ezen csak jót nevettem és amint láttam Jack is hallotta mivel ő is somolygott. Egész úton nem szólt semmit csak az ablakon bámult kifele. – föld hívja Robot, jelentkezz. – bökdöstem meg. – mi, mi az. – kapta fel a fejét hirtelen és már annyira közel volt hogy majdnem összeért az arcunk. – mondom megjöttünk. – suttogtam s közben elvesztem gyémántként csillogó szemében. – értem. – súgta s közben a számat nézte. Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Már szinte éreztem ajkát ajkamon mikor valaki megköszörülte a torkát. Rob erre akkorát ugrott hogy beverte a fejét a csomagtartóba. Félájultan fetrengett az ülésben. – gyere. – húztam fel. Most mondjuk könnyebb volt mint mikor részegen cibáltam fel a lépcsőn. Óvatosan leszálltunk a buszról majd kart karba tipegtünk befelé. – ez most könnyebben ment. - suttogtam de meghallotta és kíváncsi szemmel vizslatott. – majd elmesélem, hosszú történet. – vigyorogtam rá amit ő viszonzott. De ahogy beléptünk az ajtón arcára fagyott a mosoly. Követtem tekintetét és meg is láttam egy szőkésbarna hajú lányt nagy hassal és mellette egy szőkét. . – meglepetés. – rikkantotta a szőke majd Rob karjaiba rontott. Rob ettől kicsit felengedett majd a másik elé lépett. – Rachel, mit keresel itt? – suttogta. – neked is szia és úgy döntöttünk Viccel és a picivel hogy meglátogatunk. – felelte a másik. – igaz kincsem. – simított végig pocakján. Teljesen lefagytam. Rob apa lesz vagy ez csak tréfa. De akkor mért nem mondta eddig. A barna felém nyújtotta kezét majd megszólalt. – szia Rachel vagyok, Rob mennyasszonya. – vigyorogott önelégülten. Nah itt aztán köpni nyelni nem tudtam. Rob viszont fal fehér lett és már az ájulás kerülgette. Én is közel álltam hozzá de még volt annyi lélekjelenlétem hogy üdvözöltem majd fejfájásra hivatkozva a szobámba rohantam.