10 Fejezet!

Ez egy kerek feji lett amit majdnem négy oldival ajándékoziok nektek. Nincs bétázva de majd cserélem. Ezt a fejit elsősorban három embernek ajánlom Szandim azért mert tőled kaptam az ihletet és amit irtam a töribe (Kris mondja Robnak) igaz is rám nézve. Mayem anyira imádlak hogy szinte repülnék hozzád és hogy jobb kedved legyen megy neked és neked is azt tom irni (Kris mondja Robnak) igaz rám nézve is. És végül Janek nem tom hogy olvasod e drága de köszönöm a bizalmat és csak anyit amit már az első két csajszinak is irtam (kris mondja Robnak).
IMÁDLAK TITEKET (LLLLLLLLLLLLLLLL)

Pussssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/


Kirándulás

Rob.

Teljesen lefagytam amit elhangzott a mennyasszonyom szó. Érzetem hogy szédülök annyira rosszul lettem. Kristenre rá se mertem nézni. Elakadó lélegzete viszont elárulta. Pár másodperc elteltével fejfájásra hivatkozva felment a szobájába. Utána akartam menni, de mint mondhatnék neki. Remek ezzel a meglepetéssel elvágtam a dolgokat Krisnél. – mi a búbánatért jöttél ide. – fordultam mérgesen „mennyasszonyom” felé. Elsőre meghökkent a durva szavaktól majd lehajtott fejjel válaszolt. – hiányoztál. – persze hogy hiányoztam mi nem volt kit ugráltatnia. Teljesen elborult az agyam. Nem így akartam, azt akartam tőlem tudja meg. – és hol fogtok aludni? – fordultam Vic felé. – még van egy szabad szobájuk, de ha útban vagyunk haza is mehetünk. – hajtotta le a fejét. – dehogy vagy útban. – húztam közelebb magamhoz nővéremet. Legalábbis ő nincs útban de Rach nagyon is. – de nem lesz időm veletek foglalkozni, forgatás van. – mondtam remélem ez arra ösztönzi Rachelt hogy haza menjen. – csak pár napot leszünk itt. – simított végig karomon. – segítek felvinni a bőröndöket. – húztam el e szám. Szerencsémre a földszinten volt a szoba jó messze tőlem és főleg Kristentől. Így talán lesz alkalmam beszélni vele, négyszemközt. Míg a lányok rendezkedtek én kimentem elszívni egy cigit. – minden oké öcsi? – lépett mellém Vic. – hát fogjuk rá. – motyogtam a távolba révedve. – csak tudod én nem állok készen erre, sőt semmire sem. – rogytam le a székre. – elhiszem, engem is sokkolt mikor anya mondta mi a helyzet, de ő olyan boldog. – húzta közelebb hozzám a másik széket majd leült mellém. – de te nem vagy az. – fogta meg a kezem. – akkor minek veszed el? – tette fel a költői kérdést. És tényleg mindek veszem el. a baba végett lett volna a helyes válasz. Ki kívánhat egy gyereknek csonka családot. Vagy talán a büszkeségem és jó hírem végett. Vagy utolsó sorban a szüleim végett. Anyu boldog ezt Vic is mondta és én is láttam rajta, de apa ugyan úgy mint én nem hiszi hogy közöm lehet ehhez a gyerekhez. – nem tudom mit akarok vagyis egyet valakit igen. – a mondta végére elhalkult a hangom de nővérem meghallotta és kíváncsian nézett rám. – erről még nem szeretnék beszélni, jó. – néztem rá azzal a kérlek ne szekálj tovább nézéssel. – rendben, de tud én nem helyeslem a dolgot, annak ellenére sem hogy nagynéni leszek. – motyogta de mintha a hangjában ugyan az a kételkedés lenne mint apáéban. És a fiuk is írták a levélbe, főleg Bobby hogy tuti nem tőlem van a gyerek csak a nyakamba akarja varrni. Hogy a fiuk szavaival éljek: kell valaki aki eltartja őket. Nem felleltem ő pedig nem firtatta a dolgot. Csendben ültünk mikor megjelent gondolataim és álmaim szörnye. Borzasztó, de már csak így tudok rá gondolni. Pokollá tette az életem. – mi jót csináltok? – állt meg az ajtóban. – semmit. – ugrottam fel. Épp azon voltam hogy kikerülöm de ő megállásra késztettet. – mi a gond Rob? – nézett rám. – fáradt vagyok, holnap találkozzuk, jó éjt. – hadartam és már ott sem voltam. Felérve a szobámba elég csend volt. Gondolom akkor ma a lányoknál van a gyűlés. Legalább nem faggatóznak. – na mi van Robci, becserkészted Krist. – rötyögött kajánul Kel. – te hülye, Kristen itt van. – lökte oldalba Jackson. Ekkor vettem észre hogy az egész „Cullen család” itt ücsörgött nálunk. Nem törődve senkivel kivágtattam az erkélyre. – na jó mi megyünk aludni. – szólalt fel Liz majd hallottam ahogy kimennek az ajtón. Teljesen elmerültem az este fényében mikor egy kar csúszott az enyémre. Fel sem kellet néznem azt hogy tudjam ki az. – bármi van, rám számíthatsz. – suttogta és mire felnéztem már ott sem volt. – jól vagy haver? – lépett mellém Jackson. – nem. – üvöltöttem majd a fürdőbe száguldottam. Beálltam a zuhany alá de még az sem segített. Bő egy óra és két doboz után sem lett jobb a dolog de aludni mentem mivel holnap forgatás.

Kristen

Lélegzetvisszafojtva rohantam fel és szó szoros értelmében vágódtam be az ajtón. – Stew ajtó marad. – szólt rám Nikki aki épp a fürdőből jött ki. – úgy nézel ki mint akit üldöznek. – jött le a lépcsőn Ashley. A fenébe mért kell neki mindent észrevennie. Egy szót sem szólva az erkélyre mentem. – jól vagy kincsem. – ült le mellém Liz. – nem, vagyis nem tudom most mi van velem. – gyúrtam el a cigim és befészkeltem magam az ölébe. Még anyuval sem viselkedtem így soha de ő annyira megtud nyugtatni. – elszeretnéd mondani? – simított végig a hátamon. – Robnak ……mennyasszonya van. – tagoltam de már a hangom eléggé kezdett elcsuklani. – de nem ez a dühítő hanem hogy nem mondta el nekem. – szipogtam. – jaj kicsim. – ölelt szorosabban magához. – felnőtt emberek vagytok biztos hogy megfogjátok ezt beszélni. – simított végig arcomon. – de egy valamit nem értek, akkor mért viselkedik veled így. – suttogta inkább magának mint nekem. – ezt hogy érted? – húzódtam messzebb egy kicsit. – még a leghülyébb ember is látja köztetek a vibrálást és a kölcsönös szenvedélyt. – magyarázta. – de akkor mért vesz el mást ha ennyire beléd van habarodva. – már teljesen nem értettem miről beszél. – belém van habarodva, ezt honnan veszed, én vagyis mi nem. – itt már végképp nem tudtam folytatni mivel nem értettem mi folyik köztünk. - kollégák és jó barátok vagyunk, de ennél több nincs köztünk. – adtam hangot feltételezésemnek. – tévedsz drágám, köztetek sokkalta több van mint egy szimpla munkakapcsolat vagy barátság. – nézett mélyen a szemembe. És hazudnék ha azt mondanám a szeme nem ezt sugallta felém. Minden szó amit az előbb mondott ott ragyogott a szemében mint igazság záloga. –de. –épp tiltakozni akartam de kezét a számra tette. – semmi de, ez az igazság, és amíg be nem valljátok egymásnak, elég ha barátok lesztek és tudjátok hogy mindenben számíthattok a másikra. – mondta majd nyomott egy puszit a fejemre és bement. Még pár percig magányba temetkezve ültem kint majd egy gyors zuhany után a fiuk szobájába mentünk. Félnem nem kellet hogy ott lesz, mivel gondolom a mennyasszonyával van.

Pár órával később.

Hát a hangulat nem lett valami felhőtlen még így sem hogy együtt voltunk. Mindenki fáradt volt valami végett és ez eléggé rányomta a bélyegét az estére. – vajon a galambocskáink hol vannak? - sóhajtott fel Kel, mire mindenki furcsán nézett rá. – kikről beszélsz? – kérdezet rá Peter. – jaj hát ki másról mint Rob és Kris párosról. – vigyorgott Kellan. – öreg nem tudom mit ittál vagy szívtál de Kristen itt van. – fogta meg a vállát Jackson. – tényleg, nem is láttalak bejönni. – nézett rám. Ezek után megint csend telepedett a szobára. Nem tudom mi lehet az oka de nem tetszik. Beraktunk egy filmet de az sem segített, sőt Kellan és Peter még be is aludtak. A film végeztével az ajtó kivágódott és egy elég savanyú és nyúzott képű Rob csörtetett be rajta. Még jó hogy nem horrort néztünk. Mindenki döbbenten nézte őt, ő viszont mintha szellemet látott volna úgy nézett minket. Egy hangos horkolás után Kel felült mint aki karót nyelt majd így szólt. – na mi van Robci, becserkészted Krist. – rötyögött kajánul. Esküszöm ez szívott valamit vagy alapból ennyire hülye. Rob szemei teljesen kikerekedtek és idegesen a hajába túrt. – te hülye, Kristen itt van. – lökte oldalba Jackson. Mire Rob végignézett rajtunk majd idegesen az erkélyre rontott. – Kellan biztos jól vagy? – nézett rá Nikki aggódva. – öhm egy kicsit nem úgyhogy megyek aludni. – motyogta majd felmászott a lépcsőn. – na jó mi megyünk aludni. – szólalt fel Liz mire mindenki szedelődzködni kezdett. Nem bírtam magammal így Rob után mentem. Óvatosan végigsimítottam karján majd odasúgtam neki a számomra vélt varázsszót. – bármi van, rám számíthatsz. – majd elindultam a többiek felé. Mivel a fürdésen túl voltam így bevackoltam magam az ágyba és aludtam is.

Hétvége

Gyorsan ám elég szomorúan telt a hét. Mintha Rob átadta volna érzéseit a csapatnak. Mindenki figyelmetlen volt és sokszor hibáztunk. De aki vitte a pálmát Robert volt. Rengetegszer elrontotta a szöveget így a héten egyeletlen egy részt tudtunk felvenni. Cath teljesen magánkívül volt és ezerrel győzködte az iskolaigazgatót, hogy adjon még egy hetet. Rossz volt ránézni a srácokra és főleg Robra. Tudtam vagyis csak sejtettem hogy a barna az oka. A testvérével a szünetekben rengeteget beszélgettem és ahogy a szavaiból kivettem igazam van sőt még ő sem szíveli a csajt. Sürgősen kikell találnom valamit hogy kirángassam ebből a kaotukis állapotból a bandát. – holnap délelőtt pihenjétek ki magatokat, délután pedig kirándulni megyünk. – emeltem meg a hangom ebéd közben. – nem tűrök visszakozást, mindenki jön. – itt jelentőségteljesen Robra néztem amin Vic jót mosolygott. Szerencsére egy szavuk nem volt. Esküszöm ez már beteges. Catherine még alaposan megmosta a társaság fejét majd Robot külön hívta. – ez egy frappáns ötlet. – ugrott mellém Vic. Istenem egyre jobban csípem a csajt. – rájuk fér az tuti. – mosolyogtam vissza rá. – főleg az öcsémre. – kacsintott rám. Nap hátralévő részében mindenki a szobájában volt egész másnap délutánig.

Valahol a kanadai hegyekben.

- istenem Stew te egy angyal vagy, annyira jó itt. – rikkantotta egyszerre Ash és Nikki. Ki hitte volna hogy mi plázacicáink szeretik a természetet. – várd csak ki a végét, majd ha medvét látsz. – ilyezgette a lányokat Kel. – itt nincsenek is medvék, igaz Jack? – fordult Jackson felé Ash. – mért ne lenne. – rántotta meg a vállát mire a lányok lelassítottak. – ott van egy. – kiáltotta Kel mire Nikki a karjaiba ugrott. – igaz hogy kondizom, de nem biztos hogy a hegy tetejéig felviszlek cica. – somolygott tovább és láttam rajta nagyon is bejön neki a helyzet. Szinte az egész út igy telt. Liz és Peter kart karba andalogtak amit kicsit furcsálltam mivel Peter családos ember. Kellan és Jackson pedig a lányokat riogatták és élvezték ha valamelyik sikít vagy beléjük csimpaszkodik. Végre olyannak láttam őket mint amilyenek igazából. – ők mindig ilyenek. – karolt belém Vic aki eddig az öcsével kullogót leghátul. – igen. – mosolyodtam el. – de jobb így látni őket, mint ahogy a forgatáson. – vallottam be. – hát ez nem mindenkire volt jó hatással. – bökött fejével hátra. – hát igen, de mi baja? – tettem fel a kérdést ami már rég foglalkoztatott. – egyet mondok Rachel. – szinte csak úgy sütött a szavaiból a gyűlölet. – beszélj vele. – taszított meg hátra. Épp hogy letudtam fékezni, de így is szerencsétlen Robnak mentem. – bocsi. – hajtottam le a fejem. Nem szólt semmit, még rám se nézett. – Rob jól vagy? – ragadtam meg a kezét. Fájdalmas tekintettel nézett rám majd megrázta fejét. – Vic mindjárt megyünk utánatok. – kiáltottam nővérének majd egy kidőlt fához húztam. – mesélj el mindent. – húztam le magammal a fára. –nem akarlak terhelni. – temette arcát kezeibe. – Rob, mit mondtam neked ott a szobában. – ordítottam rá. – bármi van rád számíthatok. – suttogta. Nem szóltam semmit csak oldalba böktem. – nem akarom elvenni Rachelt. – csúszott ki a száján. – hiába van ott a gyerek, még ha az enyém is, akkor sem. – itt már szinte majdnem hogy sírt. – Vic és a srácok szerint is nem én vagyok az apa, csak arra kellek neki hogy eltartsam. – szorította ökölbe a kezét. – Tom és a barátnője Puszmó leakarják buktatni, felakarják kutatni a barátnőjét és kifaggatni. – hüledezett. – mondtam hogy hülyeség de nem tudom őket lebeszélni. – túrt a hajába. – mért nem akarod elvenni? – csúszott ki a számon, de visszaszívni nem tudtam már. – mert mást szeretek de nagyon. – nézett mélyen a szemembe. – ki…ki az. – dadogtam és nem is tudtam miért érdekel ennyire. Mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám. – te vagy az. – suttogta s közben az ajka az enyémet súrolta. – de..- tiltakozni akartam de ő betapasztotta a szám. Gyengéden csókolt. Tele szenvedéllyel és szerelemmel. Kezem önálló életet akart élni ezért a nyak köré fonódtak így húzta őket még közelebb hozzám. Egy határozott mozdulattal az ölébe vont és úgy csókolt tovább. – ezt nem szabadna. – váltam el ajkaitól. – szeretlek amióta azon a válogatáson megláttalak. – súgta. – és a csókunk után már fizikai fájdalom volt nélküled lenni. – csókolt bele a nyakamba. – nem szeretem Rachelt, sőt szakítani akartam vele de ő közölte terhes és most nem tudom mit tegyek. – nézett mélyen a szemembe. – biztos hogy nem tőled van? – suttogva de megkérdeztem. Bólintással válaszolt majd tovább csókolta nyakamat. – de a mennyasszonyod. – romboltam le az idillt. – tudom, de nekem semmit nem jelent. – hajtotta le a fejét. – kell egy kis idő hogy átgondoljam, és te is tedd ezt. – bújtam hajam mögé. Mindenre számítottam de arra nem amit tett. – nekem már nincs mit átgondolnom. – mondta határozottan majd állam alá nyúlva kényszerített hogy a szemébe nézzek. – téged szeretlek és nekem ez a fontos. – nézett a szemembe. - ha te nem akarsz engem akkor sem fog változnak a dolgok, még ma elmondok neki mindent. – állt fel. Mint egy dúvad rohant visszafelé én meg loholtam utána nehogy örültséget csináljon. De annyira gyors volt hogy nem értem utol csak az apartmannál.
Az ajtójuk előtt viszont megtorpantam, de kíváncsi voltam ezért hallgatóztam.
- Rob mit csinálsz itt? – visította a bige. – hát ez meg mi a fene? – képet el Rob majd egy hatalmas csattanást hallottam.