Helló, helló.
Késtem,de itt is van. Köszönjétek megint csak Encynek. És ezt a részt most neki ajánlanám, rem tudod mért?! Meg Amynek ha olvassa!
egyéb hozzáfüzni való. Nem biztos hogy elnyeri a tetszéseteket, de ez van. Új határ és egy alku.
Komihatár 5! Utána jön a friss. Alku pedig a feji után olvasható! Nevet még nem tudtam választani, de majd meglesz az is.
Olvassátok és a friss rajtatok múlik!
Pussss(L)
Kstev
UI:iráshibákért bocsi, siettem!
4 fejezet!
- bocsáss meg, túl messzire mentem. – suttogta lehajtott fejjel.
- inkább túl közel. – feleltem kábultan. Félve rám emelete tekintetét s mikor látta nem vagyok éppen magamnál egy széles mosoly jelent meg arcán, majd mélyen a szemembe nézett.
Túl sokáig, túl mélyen. Már kezdtem úgy érezni hogy csók lesz belőle, de szerencsére a telefonja megmentette a pillanatot. Vagyis csak hittem, hogy megmenti. A készülék hangosan csörgött a zsebébe, de ő csak nem akart elszakadni tőlem.
- ne veszed fel? – próbáltam terelni figyelmét.
- nem. – felelte röviden.
- és ha fontos? – próbálkoztam újra. Nagyot sóhajtott majd kivarázsolta zsebéből a készüléket majd beszélni kezdett. Nagy sajnálatomra vagy nem, de még mindig abban a pózban, ezzel engem bilincsben tartva. Gyorsan beszélt. Bárki is volt, hamar le akarta rázni.
- mennem kell. – suttogtam, de válasz nuku. Na jó, én itt elégeltem meg a dolgot. Óvatosan mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól. Értetlen képe láttán majdnem kitört belőlem a nevetés. Menekülőre vettem a figurát ám egy gyors mosolyt még megejtettem. A kocsim rejtekébe bújtam. Remegő kézzel fordítottam el a kulcsot. Nagy hatással volt rám az iménti pár perc vagy óra. Főleg az érintése. A meleg, izmos, férfias mellkast érinteni. Úhh az egész testem remeg tőle még mindig.
Rémülten nézett rám. Tudta mire készülök. Aprót bólintottam majd indítottam. Nem bírtam ki hogy ne nézzek vissza rá. Az a dühös ám csalódott fej. Hát igen. Ez van Mr. Lutz. Engem, ha akarnám, se kapna meg olyan könnyen. Jót vigyorogtam rajta, de hajtotta tovább. Haza a csajaimhoz. Hú, ez elégé kétértelműen hangzik, de nem félre érteni. Ők az életeim, támaszaim, energiáim stb. Nélkülük nem tudnék élni. Oké, Breenél érzem, hogy mostanában kissé eltávolodott tőlem, de Em ugyan azzal a bolondos hévvel szeret. Pedig már a szerelem is rá talált, ő mégsem változott meg tőle. Meg még van két csajszi. Gigi, vele Facen tartom a kapcsolatot. Ann-el pedig mélben. Mindketten Magyarországon élnek. De egyszer kihozom őket, látogatóba vagy egy kicsit hosszabb időre.
Gondolatmenetemből a mobilom vad rezgése a zsebembe, zökkentett ki. Épp megálltam a feljárón, szóval azonnal előhalásztam.
Egy sms, ki mástól mint Kellantól.
„nem ér csak így itt hagyni! :@. Ezért bosszút állok, készül!. Holnap találkozunk! Kellan”
Hát időbe telt mire felolvadt. Bosszú mi? Főleg ha pontos lesz.
Majd meglátjuk Mr. Lutz. Majd meglátjuk.
Kuncogtam magamban majd befelé vettem az irányt. Halkan, szinte már osontam. Nem akartam felkelteni a csajokat. Ám a nappaliból halvány fény és halk sutyorgás jött. Lerámoltam az előszobába majd rögvest a nappaliba mentem. Em volt az, fülén a telefonjával.
- az hittem alszol? – tátogtam mire a telefonra mutatott. Elvigyorodtam majd tátogva megkérdeztem: - Mike az?
Nagy vigyor, s még nagyobb bólintás. Ujjammal jeleztem adja oda a telefont. Hevesen tiltakozott, de csak kivettem a kezéből.
- szerbusz, nagyfiú. – köszöntem bele mire a vonal végén csend támadt hirtelen. Alig bírtam visszafojtani a kikívánkozó nevetésem.
- Chris? – tette fel félve a kérdést.
- ki más. – vigyorogtam majd két lépést hátráltam nehogy Em elkobozza a telefont. Hangosan kifújta a levegőt, majd társalogni kezdtünk, Em feje pedig kezdett minden színben játszani.
- bocsánat hogy félbeszakítalak, szívesen csevegnék, de a kisasszony itt mellettem mindjárt megpukkad. Légy nagyon nagyon rossz és vigyázz a cuki pofidra. De nem sokáig feltartani a hölgyet, mert még karikás lesz a szeme. Puszi szia. – hadartam majd egy nyelvöltés kíséretében visszaadtam a készüléket eredeti gazdájának. Azt még hallottam hogy Mike hangosan nevet és hogy Em próbál mentegetőzni.
Hosszú napom volt így egy jótékony zuhanynak vetettem alá magam majd irány az ágy. Szokásunk volt együtt aludni, ez ma sem történt másképp. Amint lehunytam a szemem Emily vágódott be mellém.
- valaki holnap is korán kel. – dünnyögtem mire rám ugrott.
- én is. – üvöltötte. – holnap hazajönnek. – kontrázta meg még vagy két oktávval.
- mi, kik, mikor, hol, hogyan? – löktem le magamról. De ő nem hagyta annyiba cikizni kezdett.
- eléééééég. – szóltam rá erélyesen. – felkeltjük Breet. – suttogtam.
Mint egy kiscica összegömbölyödött és duzzogni kezdett mint egy négy éves.
- jaj te. – öleltem magamhoz. – nah mesélj kik jönnek haza amiért te képes vagy korán kelni? Szorongattam meg.
- a-a előbb te. Mi volt Mr. Lutzal. – vigyorgott ördögien.
- semmi, aminek te örülnél. – lomboztam le kedvét. Elmeséltem neki töviről hegyire mi volt mire fejbecsapott.
- még hogy semmi. Majdnem csók, ölelés, simogatás, vacsi, sms. – csak úgy fojt belőle a szó. Mint akit felhúztak.
- hé. Munkakapcsolat emlékszel. Meg különben is, én még egyszer nem kezdek sztárral. – mondtam majd bebújtam vissza a takaróm alá.
- hát te tudod, de nem mindegyik egy tapló köcsög. Higgy nekem. – mondta végszóként majd még ő is aludni szeretett volna.
- nem kisasszony, most maga jön. Kik jönnek holnap? – rángattam meg mert már félig aludt. Hihetetlen milyen gyorsan bedobja a szunyát.
- jah. – csillant fel a szeme. – hát Mike és a fiúk. Végre hazajönnek és két teljes hónapig itthon is lesznek. – kezdett el tapsikoni és pattogni mint egy gumi labda.
- nah ez remek. – lelkesedtem be én is. – de hol az az itthon? Itthon-itthon vagy náluk itthon? – kérdeztem mire furcsán nézett rám.
- lefordítva, itt szállásolják el magukat vagy Mikenál? – magyaráztam a szőkeségemnek.
- jah, azt nem tudom. De jön érted, wíííííí. – kezdett el visongani.
Jó tíz percig tartott mire rávettem hogy aludjon is egy keveset, nehogy a szívszerelme meneküljön előle ha meglátja a komás fejét. Erre egy hatalmas nyelvöltés volt a válasz majd közölte hogy csak irigy vagyok, de lefeküdt.
Túl hamar lett reggel. Túl korán keltett az ébresztőm. És Em is túl hamar kiugrott az ágyból. Ő mint a búgócsiga keringte be a házat, én meg alig vonszoltam magam. Hát ezt teszi az emberrel a szerelem.
Egy hatalmas bögre kávé, némi reggeli, majd Bree felnyalábolása a kanapéról és már indulhattam is dolgozni. Hogy ő mért volt ennyire fáradt nem tudom, sőt magamat sem értettem.
Beérve megint csomag fogadott az asztalon. Újabb kupac átnézni való. De szerencsére ma nincs annyi melo. Lightos délelőtt, vendégsereg délben. Így telet a munkaidőm első fele. Közös ebéd a sráccokal majd szó szerint úgy másztam vissza dolgozni.
- degeszre ettem magam. – panaszkodott Bree elnyúlva a kanapén.
- hasonlóan érzem magam én is. – bólintottam rá majd mellé feküdtem. Ott fetrengtünk mikor megcsörrent a telefon.
- fel kéne venni. – nyöszörgött de meg nem mozdult volna.
- ja. – válaszoltam majd az asztalomhoz kullogtam.
- halló. – szóltam bele ám a hang hallatán majdnem kiesett a kezemből a telefon……………….
Gonosz vagyok mi, de valahol be kell fejezni nem?! Új határ 5! Utána jön a friss. Viszont az RS-t ki kell érdemelni szóval ha több lesz akk az is jön, lehet. Rajtatok múlik!
Pussss(L)
2011. május 16., hétfő
2011. május 8., vasárnap
Valami más Tőlem! 3 fejezet!
Nos kedveskéim elérkezett az a hamarossan. Meglehet köszönni Encinek, hogy most olvasni tudtok most. Tudom tudom hogy a szavazás vége mi lett. De megértéseteket kérem az RS töri fojtatásához. Ahhoz még kell nekem egy kis idő. amint látjátok ez most a másik. Nem tudom ehhez jobban jön az ihlet(vajon mért is?:D) Nem egész három oldal, pokoli függővég és hogy még jobbb napotok legyen a végén egy meglepi!
Ennyi lennne. Várom a komikat. Határ ennél először egy nagy 10es! Utána jön a fojtatás. És ha minden igaz, akkor jövöhéten talán felkerül az RS fojtatás. Nem igérek semmit, szóval. Aki maradni akar igy is annak örülök. Aki nem az meg megy. Ez van.
Pussssss(L)
Kstev
3 fejezet!
Christiana
- nah ki van itt? – tipegett be az ajtón imádott barátnőm, lelkitársam, a világ legjobb énekese. És még sorolhatnám a jelzőket, órákig. Se szó, se beszéd és már a nyakában voltunk, mind a ketten.
- tudom jól, hogy hiányoztam. Viszont nem kell megfojtani. – nyöszörögte karjaink közt.
Ezen jót kuncogtunk majd még szorosabban öleltük magunkhoz. Ott álltunk, már vagy tíz perce mikor nyílt az ajtó, megint.
- elnézést hogy megzavarom az idillt, de egy csomagot hoztam Christiana Goldwin néven.
- ó igen, én vagyok. – bontakoztam ki a csajok bűvköréből. Fiatal csávó volt. Míg én a papírt írtam alá, ő addig feltűnően végigmérte a másik két személyt.
- köszönöm. – szóltam rá mire az azt se tudta hol van. Kivettem a kezéből a csomagot majd egy határozott nézéssel jeleztem, mehetne.
- húz ez aztán…..wáó. – jegyezték meg mindketten egyszerre. A nyáluk szinte csorgott a csávó után.
- miután kiábrándoztátok magatokat, velem is igazán foglalkozhatnátok. Ha már kénytelen vagyok kihagyni a napot a végett a majom végett. – duruzsoltam miközben a dobozt próbáltam kibontani.
- jaja tényleg te is itt vagy. – nevette fel Bree. Ilyenkor legszívesebb megfojtanám.
- jé, tényleg. – kuncogott Em is majd rám vetették magukat. Elkezdtek csiklandozni, amit annyira utáltam.
- nah még mindig lógatod az orrod? – kérdezte Em némi szünetet beiktatva a kínzásomba.
- má már nem. – fuldokoltam.
- helyes. – pacsiztak össze majd a kanapéra húztak magukkal.
Fél óra néma fetrengés után én voltam az aki megtörte a csendet.
- lányok, tényleg nagyon sajnálom a mai napot. – néztem rájuk felváltva.
- ugyan már, lesz még alkalmunk egymásra, ne félj. – nézett mélyen, ígérettel teli szemekkel, szemembe Emily.
- tudom, de akkor is. – hajtottam le fejem.
- nah ne kezd már előröl mert újra megkínzunk. – ütött vállba Bree, Em pedig helyeslően bólintott.
- örültek. – öltöttem rájuk nyelvem majd közelebb húztam magamhoz őket. Ők azok akik életben tartanak. Így ölelkeztünk vagy tíz percig mikor az órára esett a pillantásom.
- jesszus mindjárt itt van. – ugrottam fel.
- még hogy nem érdekli. – néztek egymásra majd nevetni kezdtek.
- mint pasi nem, de viszont az állásommal játszom ha nem lesz kész a műterem mire ideér. – hadartam majd sebtibe felnyitottam a dobozt.
- de ez…. ez nem is az. – rogytam le a székre, amint megláttam a doboz tartalmát. Ugyanis abban nem Kellan papírja volt, hanem a Vanity Fair fotósorozat képe.
- mi az? – léptek mellém a csajok.
- csupán csak annyit hogy ma éjszakáznom kell, amúgy meg a másik. Most már halvány lila gőzöm sincs miben kell lefotóznom Mr. Lutz-t. – temette kezeim közé arcom.
- maradunk. – felelték egyszerre mire én felkaptam a fejem.
- nem azt nem engedem. Ez az én feladatom, megbirkózom vele. Meg kell birkóznom vele. – az utolsó szavak már inkább a magam meggyőzésére mondtam, mintsem az övékére.
- figyelj, tudjuk hogy minden vágyad kettesben maradni a félistennel. – kezdett bele Em mire heves tiltakozásba szerettem volna kezdeni, ám leintett.
- de a barátnőnk vagy ezért segítünk. Hisz tudod. Jóban-rosszban, örökké együtt! – nézett mélyen a szemembe.
- tudom és igen. Ám akkor sem. Menjetek nyugodtan, én elleszek. Majd holnap találkozunk. – kezdtem őket kifelé tuszkolni.
- hát te tudod, de ha baj van, esetleg Kellan nem bírna magával, tudod a számunk. – kacsintott rám Em majd két-két puszi után eltűntek. Nem is ő lenne, ha ezt itt és most el nem ejtette volna. De mégsem tudom rá haragudni, a fenébe is. Dühöngtem magamban, majd inkább jobbnak láttam nekiesni azoknak a képeknek. Addig is elfoglalom magam míg meg nem érkezik.
A tervem bejött, nagyon is. Mikor felnéztem az óra az már este nyolcat mutatott. Bárcsak minden így sikerülne. Viszont a félnótás még mindig nem volt sehol. Tehát a sztároknál a késem szó az bő négy óra késést jelent. Hát ebből nem eszik. Igaz volt még hátra legalább száz darab kép, de az majd ráér holnap is.
- annyi időt kapsz még, ameddig összepakolom ezeket itt. – mondtam ki hangosan a fenyegetésem. Remek most már magamban beszélek. Még szerencse hogy nem jött rá válasz. Az hiszem akkor helyben szívinfarktust kaptam volna.
Lassan pakoltam, hátha beesik. De semmi.
- jól van Lutz, te akartad. Nem fotózom le az a sztár fejed, soha. – jött ki hangosan már megint az újabb fenyegetés. Rendben, ha ezt így fojtatod mehetsz a diliházba. Szóltam magamra immár némán majd összeszedve a táskám és a kulcsom elindultam kifelé.
Épp a riasztót élesítettem mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
- amint látom, nagyon elkéstem. – ettől a pár szótól sikítással egybekötve akkorát ugrottam mint még soha. Pechemre pedig minden kirepült a kezemből. És hogy még ez ne legyen elég a táskám fél tartalma a járdán végezte.
- bassza meg. – káromkodtam el magam, majd leguggoltam összeszedni a holmim.
- megijesztettem, bocsásson meg. – guggolt mellém.
- nem kicsit. – sziszegtem. Hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ám a sors mindig rám cáfol. A mobilom vad csörömpöléssel kelt életre Kellan kezében. Már vagy tíz perce ott zenélt a kezébe mikor feleszmélt és átadta.
- nah végre. – sóhajtott egy nagyot Em. – ne értsd félre, nem anyáskodni akarok csak aggódom. Merre jársz? – hadarta egy szuszra.
- semmi gond. Épp indulok haza. – mondtam majd egy gyilkos pillantást intéztem Kellan felé.
- rendben, vigyázz magadra hazafele. Én lefekszem. – jött a válasz.
- rendben. Szia puss, jóét. – mondtam majd megvártam míg ő is elköszön, végül letettem.
- mielőtt nekem esne, nem direkt késtem ennyit. – emelte szívére a kezét.
- aha. – dünnyögtem majd a kocsim felé vettem az irányt. Ő pedig vette azt a bátorságot, hogy a kezem után nyúlt és megállított.
- mit képzel. – néztem jelentőségteljesen kezére ami az enyémet tartotta fogva.
- bocsásson meg, de szeretném megmagyarázni és nem haragban elválni magától. Ugyanis együtt kell hogy dolgozzunk. – mondta szelíden majd elengedett.
- meg van bocsájtva. Viszont semmi magyarázatot nem kell tennie. És az együtt dolgozás sem muszáj. Van vagy fél tucat fotós még rajtam kívül Los Angelesben. – most én voltam az aki szelíden beszélt. Látszott rajta tetszik neki hogy nem hunyászkodtam meg. Ezért is nem bírta ki hogy ne szóljon vissza.
- mindenkivel ilyen? – kérdezte s közben tüzetesen végigmért.
- többnyire. – sóhajtottam. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.
- értem. – motyogta majd még jobban végigmért. Nah nem, ezt nem engedem. Velem nem fogsz kikezdeni.
- esetleg óhajt még valamit Mr. Lutz vagy mehetnék is. – szűrtem a fogaimon keresztül.
- igen, óhajtok. – lépett közelebb. – tegezz, légyszíves. – nézett mélyen a szemembe. Anyám azok a csodás kék szemek. Ámultam el, s hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Mosolyogva konstatálta hogy elérte amit akart. Ergo levett a lábamról egyetlen nézéssel. De még milyen nézéssel. Istenem, ez lesz a vesztem. Nem Chris, ezt most fejezd be. Ő csak egy sztárocska, akinek max egy menetre kellenél. És ebből tudod, többet nem kérsz. Szóltam magamra, ami szerencsére hatott is.
- esetleg lehet róla szó. – mondtam kis idő múlva. – még valami? – kérdeztem rá, miután ő csak bámult engem.
- igen, mi lesz így a fotózással? – mondta s végre már nem vizslatott azokkal az éhes szemeivel.
- hát ma már biztos hogy nem áll módomban lefényképezni. – hadartam mire rosszallóan nézett rám.
- akarom mondani ma már biztos nem fényképezlek le, viszont holnap hívjon vissza az ügynököd, újabb időpontért. – hadartam. Már igen mehetnékem volt. A mai nap kikészített.
- értem, megmondom neki. – bólintott.
- hát akkor jó éjt Kellan. – köszöntem el majd meg sem álltam a kocsimig.
- gondolom arra esélyem sincs hogy el gyere velem vacsorázni. – kiáltott utánam. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, mire amaz önelégülten mosolygott. Gondolom a reakciómon. Három lépéssel, nem többel szelte át a köztünk lévő távolságot. S megállt közvetlen előttem. Most vettem észre milyen magas és hogy milyen izmos. És az illata valami egészem bódító. Úr isten, mi van velem? Tettem fel a költői kérdést miközben farkasszemet néztünk. Azok a szemek, istenem. Olvadtam mint a fagyi. Csak néztük és néztük egymást. Tudtam ez nem lesz jó ötlet, ugyanis együtt kell dolgoznunk. És hát nem lenne szépe ha……. Nem erre még gondolnod sem szabad. Törtem valami kijózanítón a fejem, de csak nem bírtam szabadulni.
- nos? – törte meg ő a csendet, s óvatosan kisimított egy kósza hajszálat az arcomból.
Nagyon nem tudtam mit kéne tennem és főleg azt hogy mit kéne mondanom. Ott álltam előtte teljes kábulatban. Bármit tehetett volna velem. Erre csak ennyit reagált………
Ime a meglepi:
(nyammmmmm:D)
UI: ha mindenki kellően leolvadt a székről és kifojatta az össze nyálát akkor már sejtheti a fojtatást. Komihatár 10! És még vmi. Kellene ennek a storynak egy frappáns név. Ötleteket várom komiba,chatbe. Hajrá, hajrá.
Csak RAJTATOK MÚLIK mikor jöjjön a kövi rész!! :D
Puss(L)
Ennyi lennne. Várom a komikat. Határ ennél először egy nagy 10es! Utána jön a fojtatás. És ha minden igaz, akkor jövöhéten talán felkerül az RS fojtatás. Nem igérek semmit, szóval. Aki maradni akar igy is annak örülök. Aki nem az meg megy. Ez van.
Pussssss(L)
Kstev
3 fejezet!
Christiana
- nah ki van itt? – tipegett be az ajtón imádott barátnőm, lelkitársam, a világ legjobb énekese. És még sorolhatnám a jelzőket, órákig. Se szó, se beszéd és már a nyakában voltunk, mind a ketten.
- tudom jól, hogy hiányoztam. Viszont nem kell megfojtani. – nyöszörögte karjaink közt.
Ezen jót kuncogtunk majd még szorosabban öleltük magunkhoz. Ott álltunk, már vagy tíz perce mikor nyílt az ajtó, megint.
- elnézést hogy megzavarom az idillt, de egy csomagot hoztam Christiana Goldwin néven.
- ó igen, én vagyok. – bontakoztam ki a csajok bűvköréből. Fiatal csávó volt. Míg én a papírt írtam alá, ő addig feltűnően végigmérte a másik két személyt.
- köszönöm. – szóltam rá mire az azt se tudta hol van. Kivettem a kezéből a csomagot majd egy határozott nézéssel jeleztem, mehetne.
- húz ez aztán…..wáó. – jegyezték meg mindketten egyszerre. A nyáluk szinte csorgott a csávó után.
- miután kiábrándoztátok magatokat, velem is igazán foglalkozhatnátok. Ha már kénytelen vagyok kihagyni a napot a végett a majom végett. – duruzsoltam miközben a dobozt próbáltam kibontani.
- jaja tényleg te is itt vagy. – nevette fel Bree. Ilyenkor legszívesebb megfojtanám.
- jé, tényleg. – kuncogott Em is majd rám vetették magukat. Elkezdtek csiklandozni, amit annyira utáltam.
- nah még mindig lógatod az orrod? – kérdezte Em némi szünetet beiktatva a kínzásomba.
- má már nem. – fuldokoltam.
- helyes. – pacsiztak össze majd a kanapéra húztak magukkal.
Fél óra néma fetrengés után én voltam az aki megtörte a csendet.
- lányok, tényleg nagyon sajnálom a mai napot. – néztem rájuk felváltva.
- ugyan már, lesz még alkalmunk egymásra, ne félj. – nézett mélyen, ígérettel teli szemekkel, szemembe Emily.
- tudom, de akkor is. – hajtottam le fejem.
- nah ne kezd már előröl mert újra megkínzunk. – ütött vállba Bree, Em pedig helyeslően bólintott.
- örültek. – öltöttem rájuk nyelvem majd közelebb húztam magamhoz őket. Ők azok akik életben tartanak. Így ölelkeztünk vagy tíz percig mikor az órára esett a pillantásom.
- jesszus mindjárt itt van. – ugrottam fel.
- még hogy nem érdekli. – néztek egymásra majd nevetni kezdtek.
- mint pasi nem, de viszont az állásommal játszom ha nem lesz kész a műterem mire ideér. – hadartam majd sebtibe felnyitottam a dobozt.
- de ez…. ez nem is az. – rogytam le a székre, amint megláttam a doboz tartalmát. Ugyanis abban nem Kellan papírja volt, hanem a Vanity Fair fotósorozat képe.
- mi az? – léptek mellém a csajok.
- csupán csak annyit hogy ma éjszakáznom kell, amúgy meg a másik. Most már halvány lila gőzöm sincs miben kell lefotóznom Mr. Lutz-t. – temette kezeim közé arcom.
- maradunk. – felelték egyszerre mire én felkaptam a fejem.
- nem azt nem engedem. Ez az én feladatom, megbirkózom vele. Meg kell birkóznom vele. – az utolsó szavak már inkább a magam meggyőzésére mondtam, mintsem az övékére.
- figyelj, tudjuk hogy minden vágyad kettesben maradni a félistennel. – kezdett bele Em mire heves tiltakozásba szerettem volna kezdeni, ám leintett.
- de a barátnőnk vagy ezért segítünk. Hisz tudod. Jóban-rosszban, örökké együtt! – nézett mélyen a szemembe.
- tudom és igen. Ám akkor sem. Menjetek nyugodtan, én elleszek. Majd holnap találkozunk. – kezdtem őket kifelé tuszkolni.
- hát te tudod, de ha baj van, esetleg Kellan nem bírna magával, tudod a számunk. – kacsintott rám Em majd két-két puszi után eltűntek. Nem is ő lenne, ha ezt itt és most el nem ejtette volna. De mégsem tudom rá haragudni, a fenébe is. Dühöngtem magamban, majd inkább jobbnak láttam nekiesni azoknak a képeknek. Addig is elfoglalom magam míg meg nem érkezik.
A tervem bejött, nagyon is. Mikor felnéztem az óra az már este nyolcat mutatott. Bárcsak minden így sikerülne. Viszont a félnótás még mindig nem volt sehol. Tehát a sztároknál a késem szó az bő négy óra késést jelent. Hát ebből nem eszik. Igaz volt még hátra legalább száz darab kép, de az majd ráér holnap is.
- annyi időt kapsz még, ameddig összepakolom ezeket itt. – mondtam ki hangosan a fenyegetésem. Remek most már magamban beszélek. Még szerencse hogy nem jött rá válasz. Az hiszem akkor helyben szívinfarktust kaptam volna.
Lassan pakoltam, hátha beesik. De semmi.
- jól van Lutz, te akartad. Nem fotózom le az a sztár fejed, soha. – jött ki hangosan már megint az újabb fenyegetés. Rendben, ha ezt így fojtatod mehetsz a diliházba. Szóltam magamra immár némán majd összeszedve a táskám és a kulcsom elindultam kifelé.
Épp a riasztót élesítettem mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
- amint látom, nagyon elkéstem. – ettől a pár szótól sikítással egybekötve akkorát ugrottam mint még soha. Pechemre pedig minden kirepült a kezemből. És hogy még ez ne legyen elég a táskám fél tartalma a járdán végezte.
- bassza meg. – káromkodtam el magam, majd leguggoltam összeszedni a holmim.
- megijesztettem, bocsásson meg. – guggolt mellém.
- nem kicsit. – sziszegtem. Hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ám a sors mindig rám cáfol. A mobilom vad csörömpöléssel kelt életre Kellan kezében. Már vagy tíz perce ott zenélt a kezébe mikor feleszmélt és átadta.
- nah végre. – sóhajtott egy nagyot Em. – ne értsd félre, nem anyáskodni akarok csak aggódom. Merre jársz? – hadarta egy szuszra.
- semmi gond. Épp indulok haza. – mondtam majd egy gyilkos pillantást intéztem Kellan felé.
- rendben, vigyázz magadra hazafele. Én lefekszem. – jött a válasz.
- rendben. Szia puss, jóét. – mondtam majd megvártam míg ő is elköszön, végül letettem.
- mielőtt nekem esne, nem direkt késtem ennyit. – emelte szívére a kezét.
- aha. – dünnyögtem majd a kocsim felé vettem az irányt. Ő pedig vette azt a bátorságot, hogy a kezem után nyúlt és megállított.
- mit képzel. – néztem jelentőségteljesen kezére ami az enyémet tartotta fogva.
- bocsásson meg, de szeretném megmagyarázni és nem haragban elválni magától. Ugyanis együtt kell hogy dolgozzunk. – mondta szelíden majd elengedett.
- meg van bocsájtva. Viszont semmi magyarázatot nem kell tennie. És az együtt dolgozás sem muszáj. Van vagy fél tucat fotós még rajtam kívül Los Angelesben. – most én voltam az aki szelíden beszélt. Látszott rajta tetszik neki hogy nem hunyászkodtam meg. Ezért is nem bírta ki hogy ne szóljon vissza.
- mindenkivel ilyen? – kérdezte s közben tüzetesen végigmért.
- többnyire. – sóhajtottam. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.
- értem. – motyogta majd még jobban végigmért. Nah nem, ezt nem engedem. Velem nem fogsz kikezdeni.
- esetleg óhajt még valamit Mr. Lutz vagy mehetnék is. – szűrtem a fogaimon keresztül.
- igen, óhajtok. – lépett közelebb. – tegezz, légyszíves. – nézett mélyen a szemembe. Anyám azok a csodás kék szemek. Ámultam el, s hirtelen még a nevemet is elfelejtettem. Mosolyogva konstatálta hogy elérte amit akart. Ergo levett a lábamról egyetlen nézéssel. De még milyen nézéssel. Istenem, ez lesz a vesztem. Nem Chris, ezt most fejezd be. Ő csak egy sztárocska, akinek max egy menetre kellenél. És ebből tudod, többet nem kérsz. Szóltam magamra, ami szerencsére hatott is.
- esetleg lehet róla szó. – mondtam kis idő múlva. – még valami? – kérdeztem rá, miután ő csak bámult engem.
- igen, mi lesz így a fotózással? – mondta s végre már nem vizslatott azokkal az éhes szemeivel.
- hát ma már biztos hogy nem áll módomban lefényképezni. – hadartam mire rosszallóan nézett rám.
- akarom mondani ma már biztos nem fényképezlek le, viszont holnap hívjon vissza az ügynököd, újabb időpontért. – hadartam. Már igen mehetnékem volt. A mai nap kikészített.
- értem, megmondom neki. – bólintott.
- hát akkor jó éjt Kellan. – köszöntem el majd meg sem álltam a kocsimig.
- gondolom arra esélyem sincs hogy el gyere velem vacsorázni. – kiáltott utánam. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, mire amaz önelégülten mosolygott. Gondolom a reakciómon. Három lépéssel, nem többel szelte át a köztünk lévő távolságot. S megállt közvetlen előttem. Most vettem észre milyen magas és hogy milyen izmos. És az illata valami egészem bódító. Úr isten, mi van velem? Tettem fel a költői kérdést miközben farkasszemet néztünk. Azok a szemek, istenem. Olvadtam mint a fagyi. Csak néztük és néztük egymást. Tudtam ez nem lesz jó ötlet, ugyanis együtt kell dolgoznunk. És hát nem lenne szépe ha……. Nem erre még gondolnod sem szabad. Törtem valami kijózanítón a fejem, de csak nem bírtam szabadulni.
- nos? – törte meg ő a csendet, s óvatosan kisimított egy kósza hajszálat az arcomból.
Nagyon nem tudtam mit kéne tennem és főleg azt hogy mit kéne mondanom. Ott álltam előtte teljes kábulatban. Bármit tehetett volna velem. Erre csak ennyit reagált………
Ime a meglepi:
(nyammmmmm:D)
UI: ha mindenki kellően leolvadt a székről és kifojatta az össze nyálát akkor már sejtheti a fojtatást. Komihatár 10! És még vmi. Kellene ennek a storynak egy frappáns név. Ötleteket várom komiba,chatbe. Hajrá, hajrá.
Csak RAJTATOK MÚLIK mikor jöjjön a kövi rész!! :D
Puss(L)
2011. április 27., szerda
Dijjak sokasága:D
Nos kedveseim a díjak csak úgy dölnek a blogomra, pedig hát...... Nem komentálom, tudjátok ti azt nagyon jól. Viszont könnyes szemmel és hatalmas vigyorral arcomon olvastam a Cahtben hogy meglepi. Nah meg azt hogy ma tettem fel a másik töri második fejijét erre már három komit kaptam!:D Annyira boldoggá tesz, de tényleg!:D
De most a teendőim:
Ezt a díjat drága Gabicámtól és számomra még kissé ismeretlen Dórytól kaptam!(L)
Nagyon nagyon Széééépen Köszönöm Nektek!(L)
Szabályok, de azok azért vannak hogy felrugjuk szóval nem teljesítem!:D
Nah jó csak félig tudom amúgy is. Az 5-ből 3-om.(1,2,5 teljesítve) A 3-dik azért nem megy mivel ti már körbeosztogattátok szóval:
Én csak egyetlen embernek küldeném, aki két nappal ezelőtt felforgatta az életem a blogja és saját lénye által. Teljesen Linkin Park és Mike Shinoda fanná tett(LLLL) Ő pedig nem más mint
Amy:http://love-on-the-linkinpark-stage.blogspot.com/
Tehát neki megy ez a díj és még a másik négy is megosztva velük:
Gabica:http://almomavegzetem.blogspot.com/
May:http://egyptian-love.blogspot.com/
Számomra ez a három csaj és blog az első(bunkó vagyok de ez van, mást meg amúgy sem ismerek)
Tehát mégegyszer Köszönöm a díjjakat és igyelezni fogok hogy viszonozni tudjam!
Pusssss
Kstev
ezek lennének:
(Amy)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
De most a teendőim:
Ezt a díjat drága Gabicámtól és számomra még kissé ismeretlen Dórytól kaptam!(L)
Nagyon nagyon Széééépen Köszönöm Nektek!(L)
Szabályok, de azok azért vannak hogy felrugjuk szóval nem teljesítem!:D
Nah jó csak félig tudom amúgy is. Az 5-ből 3-om.(1,2,5 teljesítve) A 3-dik azért nem megy mivel ti már körbeosztogattátok szóval:
Én csak egyetlen embernek küldeném, aki két nappal ezelőtt felforgatta az életem a blogja és saját lénye által. Teljesen Linkin Park és Mike Shinoda fanná tett(LLLL) Ő pedig nem más mint
Amy:http://love-on-the-linkinpark-stage.blogspot.com/
Tehát neki megy ez a díj és még a másik négy is megosztva velük:
Gabica:http://almomavegzetem.blogspot.com/
May:http://egyptian-love.blogspot.com/
Számomra ez a három csaj és blog az első(bunkó vagyok de ez van, mást meg amúgy sem ismerek)
Tehát mégegyszer Köszönöm a díjjakat és igyelezni fogok hogy viszonozni tudjam!
Pusssss
Kstev
ezek lennének:
(Amy)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
(Amy,Gabica,May)
Valami más tőlem! 2 feji!
Igen- igen. Jól látjátok. Nem bírtam magammal. És a szavazás végét sem tudom megvárni. Nah meg persze a nyigásoknak sem:D
Itt a kövi feji. Örüljetek. Nem a megszokott szabványméret, de remélem tetszeni fog.
Pussss(L)
Kstev
Christiana
- halló? – szóltam bele félénken.
- jó napot megint én vagyok. – jött a válasz. Ó istenem, mit vétettem? Döntésképtelen vagyok, erre még pár perc gondolkodási időt sem kapok. Az órára nézve viszont rákellett döbbenem, nincs igazam. Több mint fél órája mondtam hogy visszahívom. Nem csoda hát, hogy ő hív engem.
- tehát hogy döntött? – szólt újra mitől én köpni nyelni nem tudtam.
Bree az arcomat vizslatta. Eltátogtam neki hogy megint az ügynök az. Mire ő egy mosoly kíséretében elmutogatta, hogy felhívja Emilyt, majd egy kacsintás és már el is tűnt. Szép barátnő mondhatom. Ám ezek ellenére sem tudom utálni érte.
- vállalom. – hadartam egy szuszra majd vártam. Csend, pötyögés, majd megint csend. Már azon voltam most rögtön visszamondom az egészet, mikor megszólalt.
- sajnos a három helyett, négy lenne az alkalmasabb. Nem okoz Önnek gondot? – kérdezte udvariasan. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy de igen. Ám ezt nem tehetem meg. Ez a munkám, ebből élek meg. És ami a legfontosabb. Minél több híresség fordul meg nálam, annál ismertebbé válok. De akarom én ezt? Töprengtem el picit. Visszaszállni a mókuskerékbe. De ha engem választottak és áldoz időt arra hogy megfűzzön, akkor fontos lehet nekik.
- legyen. – sóhajtottam nagyot.
- sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Kellan négyre ott lesz. További szép napot! – mondta majd letette. Bunkó. Még hogy sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Ha, vicces mondhatom. Meglátszik hogy ez is csak férfiból van. Zsörtölődtem mikor barátnőm lépdelt befelé az ajtón.
- nah? – huppant le a fotelba.
- jön, négyre. – feleltem unottan majd a papírokkal kezdtem foglalkozni.
- és ezt csak így mondod. – pattant fel majd rémes hangon elutánozta amit én mondtam az előbb.
- képzeld, igen. – dobtam az asztalra az éppen kezemben lévő aktát.
- ő is csak egy sztárocska, úgy mint a többi. Lefotózom aztán viszont látás. – morogtam mérgesen.
- én mondom, fogsz te még mást mondani. Főleg ha majd meglátod. – mondta, majd egy száz wattos mosoly kíséretében az asztalához sétált.
- lefotózom azt viszont látás. – dünnyögte mire én mérgesen néztem rá.
- látnád magad ilyenkor. Olyan vagy mint egy megöregedett apáca. – zsörtölődött tovább.
- ha-ha nagyon vicces. – mosolyogtam rá.
– de tudtom szerint te ki se látsz a munkából, szóval ideje lenne most már azt is elkezdeni. És az én magánéletemet meg békén hagyni. – mondtam majd elétettem a napi anyagot.
- magánéleted? Neked van olyanod is? – nézett rám nagyra nőtt szemekkel. – melyik fiókban rejtegeted. – és most még szemtelen is. kész, betelt a pohár.
- nah menj a dolgodra, mielőtt nem állok jót magamért. – osztottam ki majd visszaültem a gépem elé.
-papapapapa. – kotyogott mint egy kotlós tyúk. – vajon miben kell majd lefényképezned? – tűnődött kifelé menet.
- lehet hogy….ó te jó ég. – visította. – mi van ha csak egy bokszer lesz rajta, vagy még az sem? – kiáltotta széles vigyorral arcán.
- egyszer már szerepelt a Calvin Klein fotósorozatban. És hát akkor…..elégé hiányos volt az öltözéke. – kalandozott el a drága.
- tudom, de nem hiszem. Nem kaptam efféle email-t. – lomboztam le kedvét ezzel a mondattal.
- ki tudja, eredetileg ő sem szerepelt az alanyok között. - vidult fel újra.
- sipirc, dolgozni. – szóltam rá mire ő egy nyelvöltés után távozott. Végre békén hagy. Fújtam ki a levegőt, mire az ő feje jelent meg újból az ajtóban.
- zavaromban azt elfelejtettem mondani. Em üzeni, nincs gáz. Jössz, mikor tudsz. – bólintottam mire ő szerencsére távozott. Istenemre mondom kár volt őket összeengedni. Eddig Bree volt a csendesebb, visszafogottabb. Miután viszont összeköltöztünk megváltozott, vagyis Emily volt a felbujtó. Ő hát hogy is fejezzem ki. Nem éppen mindennapi jelenség. És ez még csak finom megfogalmazás volt. De így imádom mindkettőt.
A reggeli eseményekre, nah meg felpörgött barátnőm végett lehajtottam egy jó erős feketét, majd belevetettem magam a munkába. Titkon Bree szavain járt az agyam. Mi van ha tényleg egy olyan fotózást fogok ki? Úr isten, belese merek gondolni. Hogy vonjam figyelmem, teljes mértékben a munkára koncentráltam.
Tíz után a feje tetejére állt a ház. A szentem nem győzte egyedül a munkát és így tornyosultak az emberek a váróban.
- álmodozás helyett, dolgozhatnál is. – szúrtam le miközben elosztottam kit vállalok át.
- nem tehetek róla hogy rossz volt a gép, utána meg a világítás. – dünnyögte.
- aha én is ezt mondanám. – mosolyogtam rá.
Délig megállás nélkül futkostam ide-oda. Hol fényképeztem, hol a telefonáltam. Mindig volt valamit csinálni.
Egykor úgy döntöttük, pihenünk egy keveset. Átugrottunk a szemközti étterembe.
- végre valami tápanyag. – dörzsölte össze kezét mikor a pincér lerakta eléje a tányért.
- akkor egyél, addig is csend van. – jegyeztem meg. Szerencsére nem szólt vissza, inkább evett. Ebéd egy kis pihenővel egybekötve. Csak sajnos hamar eltelt. Utána újra mentünk dolgozni. Fél négykor ürült ki a váró.
- nah végre. – rogytunk le a kanapéra. Immár az irodába.
Megnyugtató volt a csend és a nyugalom. Persze mint minden jónak ennek is vége szakadt. Kivételesen nem Bree törte meg a csendet, hanem a mobilom.
- egy sms. – mondtam hangosan. – késik. – húztam el a szám.
- az gáz. – jött a tömör unott válasz. – hogy míííí. –visította rá két másodpercire.
- neked irt, ő? – ült fel hirtelen.
- nagyon úgy néz ki. – lengettem meg előtte a mobilt. Szentpillantás alatt kapta ki kezemből a készüléket és vihorászva olvasta azt a pár sort. Már majdnem mondtam neki valamit mikor nyílt az ajtó………..
UI:lehet utálni a függővégér, de melo van gyerekek. Ezt is hajnalban dobtam össze, egy valaki kérésére:D
Szeretettel várom a komikat!
Pusssss(L)
Itt a kövi feji. Örüljetek. Nem a megszokott szabványméret, de remélem tetszeni fog.
Pussss(L)
Kstev
Christiana
- halló? – szóltam bele félénken.
- jó napot megint én vagyok. – jött a válasz. Ó istenem, mit vétettem? Döntésképtelen vagyok, erre még pár perc gondolkodási időt sem kapok. Az órára nézve viszont rákellett döbbenem, nincs igazam. Több mint fél órája mondtam hogy visszahívom. Nem csoda hát, hogy ő hív engem.
- tehát hogy döntött? – szólt újra mitől én köpni nyelni nem tudtam.
Bree az arcomat vizslatta. Eltátogtam neki hogy megint az ügynök az. Mire ő egy mosoly kíséretében elmutogatta, hogy felhívja Emilyt, majd egy kacsintás és már el is tűnt. Szép barátnő mondhatom. Ám ezek ellenére sem tudom utálni érte.
- vállalom. – hadartam egy szuszra majd vártam. Csend, pötyögés, majd megint csend. Már azon voltam most rögtön visszamondom az egészet, mikor megszólalt.
- sajnos a három helyett, négy lenne az alkalmasabb. Nem okoz Önnek gondot? – kérdezte udvariasan. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy de igen. Ám ezt nem tehetem meg. Ez a munkám, ebből élek meg. És ami a legfontosabb. Minél több híresség fordul meg nálam, annál ismertebbé válok. De akarom én ezt? Töprengtem el picit. Visszaszállni a mókuskerékbe. De ha engem választottak és áldoz időt arra hogy megfűzzön, akkor fontos lehet nekik.
- legyen. – sóhajtottam nagyot.
- sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Kellan négyre ott lesz. További szép napot! – mondta majd letette. Bunkó. Még hogy sokáig tartott mire megszültük, de rendben. Ha, vicces mondhatom. Meglátszik hogy ez is csak férfiból van. Zsörtölődtem mikor barátnőm lépdelt befelé az ajtón.
- nah? – huppant le a fotelba.
- jön, négyre. – feleltem unottan majd a papírokkal kezdtem foglalkozni.
- és ezt csak így mondod. – pattant fel majd rémes hangon elutánozta amit én mondtam az előbb.
- képzeld, igen. – dobtam az asztalra az éppen kezemben lévő aktát.
- ő is csak egy sztárocska, úgy mint a többi. Lefotózom aztán viszont látás. – morogtam mérgesen.
- én mondom, fogsz te még mást mondani. Főleg ha majd meglátod. – mondta, majd egy száz wattos mosoly kíséretében az asztalához sétált.
- lefotózom azt viszont látás. – dünnyögte mire én mérgesen néztem rá.
- látnád magad ilyenkor. Olyan vagy mint egy megöregedett apáca. – zsörtölődött tovább.
- ha-ha nagyon vicces. – mosolyogtam rá.
– de tudtom szerint te ki se látsz a munkából, szóval ideje lenne most már azt is elkezdeni. És az én magánéletemet meg békén hagyni. – mondtam majd elétettem a napi anyagot.
- magánéleted? Neked van olyanod is? – nézett rám nagyra nőtt szemekkel. – melyik fiókban rejtegeted. – és most még szemtelen is. kész, betelt a pohár.
- nah menj a dolgodra, mielőtt nem állok jót magamért. – osztottam ki majd visszaültem a gépem elé.
-papapapapa. – kotyogott mint egy kotlós tyúk. – vajon miben kell majd lefényképezned? – tűnődött kifelé menet.
- lehet hogy….ó te jó ég. – visította. – mi van ha csak egy bokszer lesz rajta, vagy még az sem? – kiáltotta széles vigyorral arcán.
- egyszer már szerepelt a Calvin Klein fotósorozatban. És hát akkor…..elégé hiányos volt az öltözéke. – kalandozott el a drága.
- tudom, de nem hiszem. Nem kaptam efféle email-t. – lomboztam le kedvét ezzel a mondattal.
- ki tudja, eredetileg ő sem szerepelt az alanyok között. - vidult fel újra.
- sipirc, dolgozni. – szóltam rá mire ő egy nyelvöltés után távozott. Végre békén hagy. Fújtam ki a levegőt, mire az ő feje jelent meg újból az ajtóban.
- zavaromban azt elfelejtettem mondani. Em üzeni, nincs gáz. Jössz, mikor tudsz. – bólintottam mire ő szerencsére távozott. Istenemre mondom kár volt őket összeengedni. Eddig Bree volt a csendesebb, visszafogottabb. Miután viszont összeköltöztünk megváltozott, vagyis Emily volt a felbujtó. Ő hát hogy is fejezzem ki. Nem éppen mindennapi jelenség. És ez még csak finom megfogalmazás volt. De így imádom mindkettőt.
A reggeli eseményekre, nah meg felpörgött barátnőm végett lehajtottam egy jó erős feketét, majd belevetettem magam a munkába. Titkon Bree szavain járt az agyam. Mi van ha tényleg egy olyan fotózást fogok ki? Úr isten, belese merek gondolni. Hogy vonjam figyelmem, teljes mértékben a munkára koncentráltam.
Tíz után a feje tetejére állt a ház. A szentem nem győzte egyedül a munkát és így tornyosultak az emberek a váróban.
- álmodozás helyett, dolgozhatnál is. – szúrtam le miközben elosztottam kit vállalok át.
- nem tehetek róla hogy rossz volt a gép, utána meg a világítás. – dünnyögte.
- aha én is ezt mondanám. – mosolyogtam rá.
Délig megállás nélkül futkostam ide-oda. Hol fényképeztem, hol a telefonáltam. Mindig volt valamit csinálni.
Egykor úgy döntöttük, pihenünk egy keveset. Átugrottunk a szemközti étterembe.
- végre valami tápanyag. – dörzsölte össze kezét mikor a pincér lerakta eléje a tányért.
- akkor egyél, addig is csend van. – jegyeztem meg. Szerencsére nem szólt vissza, inkább evett. Ebéd egy kis pihenővel egybekötve. Csak sajnos hamar eltelt. Utána újra mentünk dolgozni. Fél négykor ürült ki a váró.
- nah végre. – rogytunk le a kanapéra. Immár az irodába.
Megnyugtató volt a csend és a nyugalom. Persze mint minden jónak ennek is vége szakadt. Kivételesen nem Bree törte meg a csendet, hanem a mobilom.
- egy sms. – mondtam hangosan. – késik. – húztam el a szám.
- az gáz. – jött a tömör unott válasz. – hogy míííí. –visította rá két másodpercire.
- neked irt, ő? – ült fel hirtelen.
- nagyon úgy néz ki. – lengettem meg előtte a mobilt. Szentpillantás alatt kapta ki kezemből a készüléket és vihorászva olvasta azt a pár sort. Már majdnem mondtam neki valamit mikor nyílt az ajtó………..
UI:lehet utálni a függővégér, de melo van gyerekek. Ezt is hajnalban dobtam össze, egy valaki kérésére:D
Szeretettel várom a komikat!
Pusssss(L)
2011. április 26., kedd
Szavazzzz :D
Azért a "szünet" vége meglepetést és örömet okozott!:D
Na tehát Köszönöm a négy komit, azoknak akik irtak és tetszett nekik. Főleg a hossziaknak örültem, könnyet és nevetőgörcsöt okozott, főleg a fenyegetés:D
De Kedves Agika ez sajna nem RS lesz ha persze a szavazás az lesz h ezt fojtassam, de remélem azért még maradsz!
És Kedves Edina nem kell félni, amelyik kutya ugat, az nem harap:D Enci nem fog bántani, ha persze irsz komit! Nah jó vicc volt! Nem bánt,nyugi!
De így legalább mindenki levette hogy van egy védelmezőm, tehát csak óvatossan azzal hogy mit irtok::D
Am most itt a lehetőség. Eldönthetitek mit szeretnétek. Jöhetnek a komik is hosszabb véleménnyel, de elég ha szavaztok.
Köszönöm! Pusssss(L)
Kstev
UI:a kövi már iródik(valami máshoz), szal ha minden igaz este fenn lesz, vagy hnap reggel! További pihit még aki ohon lézeng, én mek dolgozni!:S
Nah Pussss(L)
Na tehát Köszönöm a négy komit, azoknak akik irtak és tetszett nekik. Főleg a hossziaknak örültem, könnyet és nevetőgörcsöt okozott, főleg a fenyegetés:D
De Kedves Agika ez sajna nem RS lesz ha persze a szavazás az lesz h ezt fojtassam, de remélem azért még maradsz!
És Kedves Edina nem kell félni, amelyik kutya ugat, az nem harap:D Enci nem fog bántani, ha persze irsz komit! Nah jó vicc volt! Nem bánt,nyugi!
De így legalább mindenki levette hogy van egy védelmezőm, tehát csak óvatossan azzal hogy mit irtok::D
Am most itt a lehetőség. Eldönthetitek mit szeretnétek. Jöhetnek a komik is hosszabb véleménnyel, de elég ha szavaztok.
Köszönöm! Pusssss(L)
Kstev
UI:a kövi már iródik(valami máshoz), szal ha minden igaz este fenn lesz, vagy hnap reggel! További pihit még aki ohon lézeng, én mek dolgozni!:S
Nah Pussss(L)
2011. április 24., vasárnap
Valami más,tőlem!
Hirtelen kipattant feji, hogy ne maradjatok Feji nélkül, míg a másik készül. az az igazság happy rész jönne, de én megint nem vagyok a toppon. Szal most ezt dobtam össze nektek. Kiváncsian várom a reakciókat!
Pussss(L)
Kstev
UI:mindenkinek Boldog Nyuszit, Sok locsolót és csokit! Kell a boldogsághormon:D
Valami más.
1. Fejezet!
Valaki azt tanácsolta írjam ki magamból az érzéseim. Hát el is kezdtem. De nem hittem hogy ennek az lesz a sorsa hogy egyszer egy könyvet adok ki. Nagy sikert aratott, a hírnév pedig a fejembe szállt. Önpusztításba kezdtem. Éjszakai bulik. Mérhetetlen piálás. Néha egy-egy cigi is belefért, de a drogot nem próbáltam ki soha. A családom már nem ismert rám így eltávolodott tőlem. Ahogy a barátai is szépen lassan elhagytak. A férfiak szemében csak egy darab rongy voltam. Egyetlen éjszakára kellettem aztán eldobtak maguktól. Az elején fel sem tűnt. Sőt élveztem is a villogást. Ám egy napon, mikor már az üres lakás fogadott döbbentem rá. Vége! Mindenem elveszett és mindenkim elhagyott. Gondoltam ez már a vég, innen nincs tovább……..
Több hónapig csak léteztem de nem éltem. Míg egyszer csak megtörtént a csoda.
Ezt a csodát egy lány hozta meg nekem. Lelki társam lett és kihúzott a mocsárból. Végre visszatértem az életbe. Igaz a régi életem eltűnt, ahogy volt. Ház,család, barátok, pénz, hírnév. Minden, de a jelen volt már a fontos. Új életet kezdtem. Új környezet, új emberek, új munka.
Alig pár hónap alatt rendeződött az életem.
Jelen:
Összeköltöztem barátnőmmel. Vettünk egy cuki kis házat, közvetlen a tengerpart mellett. Ő énekes lett, de vele nem szaladt el a ló. Megmaradt ugyan annak aki volt. Én pedig a fotózás minden művészetét sajátítottam el. Olyan szinten hogy a nyáron megnyitottam az első foto stúdióm. Kicsiben kezdtem, de alig egy hónap alatt egy nagyvállalattá nőtte ki magát. Itt már felkészültebb voltam. Viszont az ember nem mindig készülhet fel eléggé. Főleg a hirtelen dolgokra nem.
Egyik nap épp a stúdióba hajtottam, mikor a mobilom vad csörömpöléssel kelt életre táskámba. Lehúzódtam az út szélére és kutatni kezdtem. Női táska rejtelme. Annyi minden elfér egy pici táskában, de hogy még el is tűnjön. A legalján találtam rá a még mindig csörgő készülékre. Kitartó, bárki is legyen az.
Meglelve rögvest a fülemhez kaptam.
- tessék? – szóltam bele.
- jó napot! Jacob Flekk vagyok és egyeztetni szeretném a fotózás időpontját. – válaszolta egy eléggé férfias hang a vonal túlsó végéről.
- öhm egy pillanat. – mondtam majd kutatni kezdtem a határidőnaplóm. Sürgősen rendet kell tennem ebben a táskában, döntöttem el miközben lázasan kerestem a fekete könyvet.
- igen, kiről is lenne szó? – kérdeztem immár a lapokat nyálazva. Egyetlen egy név sem szerepelt a héten. Mármint akit nekem kéne fényképeznem. Van egy társam is. vele felváltva végezzük a munkát. De persze én sem húzom ki magam semmiféle munka alól.
- Kellan Lutzról. – válaszolta a férfi.
- a társa adta meg számát, mivel ő már nem tud a héten több fotózást bevállalni. – fojtatta.
- öhm, hát ami azt illeti. – hadováltam miközben lelki szemim előtt megjelent a félisten képe.
- nem tudja vállalni? – kérdezte s mintha jót mulatna rajtam.
- de tudom vállalni. Mikor lenne jó önöknek? – feleltem rögvest mire a vonal másik végén az illető a kuncogását próbálta köhögésnek álcázni.
- a mai nap megfelelne. Úgy délután háromkor. – mondta én meg gondolkodni kezdtem. Ma van a csajos napunk. Ilyenkor mindegyikünk előbb elszabadul és együtt bevetjük magunkat a városba. Törtem az agyam a megoldáson. Ha visszautasítom, lehet hogy nem is kapok soha többé ilyen felkérést. Ha elvállalom, akkor lőttek a mai napomnak.
- még megkell néznem a naptáram. Visszahívhatnám! – mondtam s közben könyörögtem az égieknek igen legyen a válasz.
- természetesen. – mondta majd lediktálta a telefonszámát és letette. Szinte sokkos állapotban hajtottam tovább. Ez is csak velem történhet meg. Lányos zavaromban még azt sem kérdeztem meg milyen fényképezésről lenne szó.
Beérve társam hatalmas vigyorgó fejével találtam szembe magam.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztem miközben lepakoltam. Mázsásnak éreztem magam. szinte hívogatott a székem. Lerogytam rá és úgy néztem tovább azt az embert, akit nem birok felismerni.
- belém semmi, inkább te mesélj. Mitől vagy ennyire gondterhelt? – ült le mellém. Ő a másik lelki társam. Nem lehet mindig csak egy embert terhelni. Mi hárman alkotunk egy triumvirátus-t. Persze mi csajok vagyunk, nem pasik. A különbség ennyi csak.
- hívtak. Egy megbízás, ma délutánra. – könyököltem az asztalra, s közben a közös képünkön merengtem. Olyan keveset látom a másik fontos személyt. Erre most közbeszólnak.
- és ebben mi a rossz? – telegette türelmetlenül előttem.
- csajos nap. – ennyit mondtam és ő rögvest levágta miről van szó. Nagy sóhaj volt a válasz majd gondolkodóba esett.
Így ültünk fél órán keresztül mikor az asztalon lévő telefon megcsörrent.
Egymásra néztünk majd nagyot sóhajtva, remegő gyomorral felemeltem a kagylót……
Fojt Köv ha tetzsik. Ez egy másik én. Kiváncsi lennék a véleménykre, bátran, nem sértődők meg.
Pussss(L)
Kstev
UI:mindenkinek Boldog Nyuszit, Sok locsolót és csokit! Kell a boldogsághormon:D
Valami más.
1. Fejezet!
Valaki azt tanácsolta írjam ki magamból az érzéseim. Hát el is kezdtem. De nem hittem hogy ennek az lesz a sorsa hogy egyszer egy könyvet adok ki. Nagy sikert aratott, a hírnév pedig a fejembe szállt. Önpusztításba kezdtem. Éjszakai bulik. Mérhetetlen piálás. Néha egy-egy cigi is belefért, de a drogot nem próbáltam ki soha. A családom már nem ismert rám így eltávolodott tőlem. Ahogy a barátai is szépen lassan elhagytak. A férfiak szemében csak egy darab rongy voltam. Egyetlen éjszakára kellettem aztán eldobtak maguktól. Az elején fel sem tűnt. Sőt élveztem is a villogást. Ám egy napon, mikor már az üres lakás fogadott döbbentem rá. Vége! Mindenem elveszett és mindenkim elhagyott. Gondoltam ez már a vég, innen nincs tovább……..
Több hónapig csak léteztem de nem éltem. Míg egyszer csak megtörtént a csoda.
Ezt a csodát egy lány hozta meg nekem. Lelki társam lett és kihúzott a mocsárból. Végre visszatértem az életbe. Igaz a régi életem eltűnt, ahogy volt. Ház,család, barátok, pénz, hírnév. Minden, de a jelen volt már a fontos. Új életet kezdtem. Új környezet, új emberek, új munka.
Alig pár hónap alatt rendeződött az életem.
Jelen:
Összeköltöztem barátnőmmel. Vettünk egy cuki kis házat, közvetlen a tengerpart mellett. Ő énekes lett, de vele nem szaladt el a ló. Megmaradt ugyan annak aki volt. Én pedig a fotózás minden művészetét sajátítottam el. Olyan szinten hogy a nyáron megnyitottam az első foto stúdióm. Kicsiben kezdtem, de alig egy hónap alatt egy nagyvállalattá nőtte ki magát. Itt már felkészültebb voltam. Viszont az ember nem mindig készülhet fel eléggé. Főleg a hirtelen dolgokra nem.
Egyik nap épp a stúdióba hajtottam, mikor a mobilom vad csörömpöléssel kelt életre táskámba. Lehúzódtam az út szélére és kutatni kezdtem. Női táska rejtelme. Annyi minden elfér egy pici táskában, de hogy még el is tűnjön. A legalján találtam rá a még mindig csörgő készülékre. Kitartó, bárki is legyen az.
Meglelve rögvest a fülemhez kaptam.
- tessék? – szóltam bele.
- jó napot! Jacob Flekk vagyok és egyeztetni szeretném a fotózás időpontját. – válaszolta egy eléggé férfias hang a vonal túlsó végéről.
- öhm egy pillanat. – mondtam majd kutatni kezdtem a határidőnaplóm. Sürgősen rendet kell tennem ebben a táskában, döntöttem el miközben lázasan kerestem a fekete könyvet.
- igen, kiről is lenne szó? – kérdeztem immár a lapokat nyálazva. Egyetlen egy név sem szerepelt a héten. Mármint akit nekem kéne fényképeznem. Van egy társam is. vele felváltva végezzük a munkát. De persze én sem húzom ki magam semmiféle munka alól.
- Kellan Lutzról. – válaszolta a férfi.
- a társa adta meg számát, mivel ő már nem tud a héten több fotózást bevállalni. – fojtatta.
- öhm, hát ami azt illeti. – hadováltam miközben lelki szemim előtt megjelent a félisten képe.
- nem tudja vállalni? – kérdezte s mintha jót mulatna rajtam.
- de tudom vállalni. Mikor lenne jó önöknek? – feleltem rögvest mire a vonal másik végén az illető a kuncogását próbálta köhögésnek álcázni.
- a mai nap megfelelne. Úgy délután háromkor. – mondta én meg gondolkodni kezdtem. Ma van a csajos napunk. Ilyenkor mindegyikünk előbb elszabadul és együtt bevetjük magunkat a városba. Törtem az agyam a megoldáson. Ha visszautasítom, lehet hogy nem is kapok soha többé ilyen felkérést. Ha elvállalom, akkor lőttek a mai napomnak.
- még megkell néznem a naptáram. Visszahívhatnám! – mondtam s közben könyörögtem az égieknek igen legyen a válasz.
- természetesen. – mondta majd lediktálta a telefonszámát és letette. Szinte sokkos állapotban hajtottam tovább. Ez is csak velem történhet meg. Lányos zavaromban még azt sem kérdeztem meg milyen fényképezésről lenne szó.
Beérve társam hatalmas vigyorgó fejével találtam szembe magam.
- beléd meg mi bújt? – kérdeztem miközben lepakoltam. Mázsásnak éreztem magam. szinte hívogatott a székem. Lerogytam rá és úgy néztem tovább azt az embert, akit nem birok felismerni.
- belém semmi, inkább te mesélj. Mitől vagy ennyire gondterhelt? – ült le mellém. Ő a másik lelki társam. Nem lehet mindig csak egy embert terhelni. Mi hárman alkotunk egy triumvirátus-t. Persze mi csajok vagyunk, nem pasik. A különbség ennyi csak.
- hívtak. Egy megbízás, ma délutánra. – könyököltem az asztalra, s közben a közös képünkön merengtem. Olyan keveset látom a másik fontos személyt. Erre most közbeszólnak.
- és ebben mi a rossz? – telegette türelmetlenül előttem.
- csajos nap. – ennyit mondtam és ő rögvest levágta miről van szó. Nagy sóhaj volt a válasz majd gondolkodóba esett.
Így ültünk fél órán keresztül mikor az asztalon lévő telefon megcsörrent.
Egymásra néztünk majd nagyot sóhajtva, remegő gyomorral felemeltem a kagylót……
Fojt Köv ha tetzsik. Ez egy másik én. Kiváncsi lennék a véleménykre, bátran, nem sértődők meg.
2011. április 23., szombat
Boldog Nyuszit!
Minden RobSten Imádo és nem Imádonak
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
Azaz Boldog Nyuszit és Sok-Sok Locsolót Csajok!
Friss remélhetőleg Keddig megérkezik.
De akinek van kedve Komiba irhat ötletet.
SOKAT SEGÍTENE! Kössssssz!(L)
De addig is itten az ajándékom:
Pusss(L)
Kstev
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
Azaz Boldog Nyuszit és Sok-Sok Locsolót Csajok!
Friss remélhetőleg Keddig megérkezik.
De akinek van kedve Komiba irhat ötletet.
SOKAT SEGÍTENE! Kössssssz!(L)
De addig is itten az ajándékom:
Pusss(L)
Kstev
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)