17 fejezet! 1/2

Nos megszületett ez is. Igaz küzdöttem vele, megint. Írói válság. Nincs mi inspiráljon, mivel nem kapok komit. Ezt is csak egy lánynak köszönhetitek aki kinyígta nálam. Igen-igen. A jó szívem visz egyszer a sírba. Pedig szándékomba állt betartani a fenyegetésem. Tudom nem kéne dumálnom, de egy fejezet nem percek alatt készül el. Aki ír biztos tudja. Tehát egy írónak sokat jelent, még a pár szavas komi is. Higgyétek el! Abból tudja meg igazán, hogy sikerült és hogy érdemes e fojtatnia. Sokaktól hallottam már hogy küzdenek a komi problémával. Így hogy otthon nincs netem és csak hetente egyszer tudok frisst hozni is elég nehéz. És akkor mikor látom hogy egy hét alatt csak egy vagy kettő, esetleg három komi van. Elszomorodok, nagyon is. Ilyenkor felteszem a kérdést vajon megéri e? Hát erre várnám én itt a választ. Megéri e nekem még fojtatni. Nem oldalakat kérek, csak pár szót. Tetszett vagy nem?! Fojtasd vagy ne?!
Egy remek lány, aki hasonló problémával küzdött, de hála ég mára ez a gondja megoldódott így nyilatkozott rólam: “Története fantáziadús és izgalmas. Higgyétek el, érdemes őt elolvasni. Ami viszont arra ösztönzött, hogy a díjat neki adjam az az volt, hogy bár nagyon nehéz neki gépközelbe jutni, mégis igyekszik, és ha tud, hoz nekünk valami jó kis fejezetet. Életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire küzdene a blogjáért mint ő.”
Ehhez annyit fűznék hozzá hogy igaz, főleg a vége. De eleget pofáztam már. Sipirc olvasni. Jah és a fejiről annyit ez csak az első fele. Kicsi rálátást kaphattok vajon a fiúk hogy élik meg a dolgokat. A váltásba pedig jönnek majd a csajok. Remélem hoztam a színvonalam és tetszeni fog. Jó olvasás és ha lehet kérnék szépen komit.


Pussssssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/


17 Fejezet! 1/2

Rob

Hétfő reggel reméltem a tegnap este csak egy rossz álom volt. Viszont ki kellett hogy ábránduljak eme feltételezésből. Ez a következő képen történt.
Valami hatalmas erővel csapódott a mellkasomra. Felnéztem és egy kéz tárult elém. De nem az amire számítottam. Oldalra fordultam hogy megbizonyosodjak a kéz tulajdonosáról.
- úr isten. – kiáltottam fel hangosan mivel Kellan hatalmas fejével találtam szembe magam. Hát ez meg mit kever itt mellettem. Vagyis majdhogynem rajtam. Próbáltam kimászni súlyos keze alól. Mire ő még jobban zárt ölelésébe.
- maradjunk még. – nyöszörögte. Hát persze azt hiszi Nikki fekszik mellette.
- szívesen maradnék, de szerintem ezt te sem gondolod komolyan. – válaszoltam mire szemei kipattantak és egy hangos káromkodás sorozat kíséretében lezúgott az ágyról. Jót nevettem ijed képén és azon is hogy vágódott le. Hahotázásomra a többiek is feljöttek. Először csak értetlenül néztek rám, de mikor meglátták Kellt. Nem bírták visszafojtani nevetésük.
- nem értem mi olyan kurva vicces. – mászott vissza az ágyra. – és hogy a faszba kerültél ide mellém. – nézett rám szúrós szemekkel.
- neked is jó reggelt. – próbáltam kipréselni magamból ezt a mondatot, mivel szó szerint rázott a nevetés. De a hirtelen jó kedvünk Peter vette el, következő mondatával.
- tegnap visszaállították a szobákat, a Summit végett. Ez a kulturált kérdésedre a válasz. Most viszont öltözzetek. Mindjárt jelenésünk van. – mondta majd készülődni ment.
- azt hittem csak álom volt. – sóhajtott Kell.
- azt vettük észre. – jegyeztem meg mire egy párna a képembe volt a válasza.
- most mi lesz? – ült le az ágy szélére Jackson. Csodálom hogy Kellan megengedte neki, mivel tegnap még ment köztük az „öri hari sose bocsi.” Ám a harc helyett két elcsigázott és választ váró arccal találtam szemben magam. Tőlem várják a választ mikor még szinte én sem vagyok tudatomnál.
- fogalmam sincs. – túrtam bele idegesen hajamba.
- hát nem ezt a választ vártuk. – válaszolták egyszerre. Micsoda összhang.
- srácok, tíz perc. Öltözetek én szólok addig a lányoknak. – kiáltott fel Peter majd hallottuk ahogy csapódik az ajtó. Viszont mi csak ültünk és nem tudtunk semmit sem kezdeni magunkkal. Ezer dolog járt agyamba és a fiúkat elnézve ők is valahogy így tehettek. Beletelt jó pár percbe mire összeszedtük magunkat és nekiláttunk a készülődésnek.

Peter

Igaz az elején én voltam annyira ellene hogy kialakuljon köztük ez a kapcsolat. De a napok teltek és beláttam rossz következtetést vontam le. Mind sokkalta vidámabb lett és ez volt a legeslegjobb. Örültem nekik. Mondjuk néha zavaró volt hogy ott előttem csókolóznak, miközben én ezt nem tehetem meg. Gyermeteg viselkedés, de ez van. Mondjuk Elizabethnek nehezebb dolga van. De mondjuk azt nem hittem volna hogy pont a Summit vethet véget a gyerekek közti szerelemnek. Igen már olyanok mint a gyerekeim. Hidegzuhanyként ért mindegyikünket a látogatásuk. Egész éjjel virrasztottam a fiúkkal és próbáltam lelket önteni beléjük. Ám másnap mintha agymosáson mentek volna keresztül. Főleg Kellanen. Mesés esése, frappáns kérdése után viszont a helyére zökkentek nála a dolgok. Meg a másik kettőnél is. Utáltam a dolgok elrontója lenni, de meg kellett tennem. Összekészültem majd a másik szoba felé vettem az irányt. Megtudakolni vajon a lányok hogy élték meg ezt az egészet. Mintha összebeszéltünk volna. Épp akkor lépett ki az ajtón mikor én is.
- jó reggelt. – köszöntem oda neki.
- inkább jobbat. – ejtett meg egy apró mosolyt.
- ennyire rosszul fogadták? – kérdeztem, miközben az erkélyre tereltem.
- ami azt illeti az elején még tartották magukat. Sőt egész addig míg ti át nem mentetek a szobátokba. Utána viszont először jött a semmibe bámulás. Majd a hihetetlenkedés. Végül a könnyeik utat törtek és csak folytak. – rogyott le az egyik székbe.
- próbáltam őket vigasztalni. Nem sok sikerrel. Nikki volt aki legelőször megnyugodott. Így már könnyebb volt a másik kettővel. Hajnal három lehetett mire elaludtak. – masszírozta meg halántékát.
- sajnálom, de ha ez megnyugtat nekem sem volt könnyebb dolgom. – mondtam visszagondolva a tegnapra.
- hát igen. De remélem a Summit olyan gyorsan távozik mint ahogy felbukkant. Ezek a gyerekek megérdemlik a boldogságot. – dühöngött jó anya módjára. Tudom bármit megtenne értük, ahogy én is. Még pár percig ültük kint és megpróbáltunk tervet szőni. Utána viszont kénytelenek voltunk a srácokat összeszedni és lemenni a konferencia terembe.

Rob

Felöltözve, startra készen álltunk, de valahogy sehogy sem akartunk kilépni az ajtón. Ólom nehezek voltak a lábaim, ahogy mellkasom is. Végignézve a társaságon, ők sem voltak jobb színben. Valamit ki kell találnom. Így nem mehetünk le, mivel abban a percben leesne a dolog nekik ahogy átlépünk a küszöbön.
- ugyan srácok csak egy hét. Nem több egy hét és újra azt teszünk amit akarunk. – szólaltam fel hírtelen.
- de könnyen beszélsz. Jó neked hogy csak így eltudod fogadni hogy nem lehetsz Kristennel. – hurrogott le Kell.
- nehezebb mint hinnéd, főleg a történtek után. De ha szomorkodunk és nem megy úgy a forgatás mint kellene, a Summitnak feltűnik és akkor lehet hogy tovább maradnak. – feleltem s segélykérő pillantást küldtem Jackson felé. Némi hallgatás után viszont reagált.
- Robnak igaza van. – fordult Kell felé. – nyújtsunk 110%-ot és akkor eltűnnek. – fojtotta még mindig Kellnanek intézve szavait. Vártam mikor ugrik a Jacks nyakának. Ám ez elmaradt. Helyette egy lemondó sóhaj kíséretében ám legyen választ kaptuk. Ettől egy halovány mosoly kúszott arcunkra. De ez még itt nincs korántsem lezárva.
- idő van. – lépett be az ajtón Peter. Nagy sóhaj hagyta el szánk majd követtük őt. Kint a folyóson már ott voltak a lányok. Lopva végigmértem őket. Talán Nikki volt aki a legjobban tartotta magát.
- gyerünk. – hangzott a felszólítás majd megindultunk lefelé. Furcsa volt így lenni Kris mellett. Gondolataimba merülve és szinte bábú ként mentem lefelé. Majd hasonlóan ültem végig a prédikációt. Egy kalap undok, másokat lenéző, nagyképű, kétszínű majom pofázott, majdnem két órán keresztül. Utána ebédszünet. Alig ettem valamit. Miszerint tartsuk magunkat védőbeszédem itt mondott csődöt. Nagyba fojtattam legújabb hobbym a semmibe bámulást mikor a telefonom rezegni kezdett. Annyira elvoltam foglalva a semmivel hogy észre se vettem Tom nyolc hívását és ezenfelül még két üzenetet. Vajon mit akarhat? Megnyitva a levelet megtudtam.
Íme: „csodás estém volt megint. Feltudod ezt fogni. Hozzám jön! Hát nem fantasztikus! Ettől még a szex is jobb. Annyira hogy képes lennék egy egész napon keresztül csinálni vele. Érted ezt? Lehet egy pasi nimfomániás? Nah ennek majd még utánanézek, de veled/tek mizujs? Válaszol, ha már nem veszed fel! Tom”
Csodás egy sms és az időzítés meg még jobb. Mérgemben elküldtem volna a melegebb éghajlatra ám a másik sms feledtette vele.
„gyere öt perc múlva utánam a női mosdóba! Kris. (L)”
Beletelt pár percbe hogy értelmezni tudjam a mondatot. Felnéztem rá mire egy kacsintás volt a válasza. Ahogy írta, úgy cselekedtem. Gondoltam mondani akar valamit, de helyette magához rántott és úgy csókolt mint még soha. Bármennyire is jó volt újra érezni, le kellett hogy állítsam. Finoman toltam el magamtól, csak annyira hogy szemébe nézhessek.
- bármennyire is jó de be kell fejeznünk. Lebukhatunk. – súgtam.
- nem érdekel, szeretlek és hiányzol nagyon. – súgta vissza s egy kósza könnycsepp csordult végig arcán. Nem akartam hogy szomorú legyen de főleg azt nem hogy sírjon.
- ugyan azt tudom mondani mint a srácoknak fenn. Egy hét. Ennyit kell kibírnunk csak, utána ígérem bepótoljuk az elveszett időt. – simogattam meg arcát.
- nincs erőm hozzá. –hajtotta le fejét.
- pedig erőt kell gyűjtened. Mindegyikünknek. – öleltem még utoljára magamhoz, s bár hatalmas fájdalom volt de rávettem menjünk vissza. Persze szigorúan külön-külön.
Monotonon telt az első tőle távol töltött nap. Este még felhívtam Tomot és beszámoltam neki mindenről. Sajnálta a dolgokat és megígértette velem ha bármi gáz van hívjam fel. Bárhogy is, de elszabadul Puszmótol és leülünk megbeszélni a dolgokat.
Időm viszont nagyon agyalni nem volt. Ugyanis a forgatás végén jártunk. Tehát gőz erővel dolgoztunk. Nap mint nap kifulladva dőltünk ágyba, mindnyájan. Lelkiállapotunkra ez kissé jobb hatással volt. Vagyis nem mindenkijére. Míg Jackson elzárkózott, Kellan tombolt. Percről-percre kibírhatatlanabban. Szerdán viszont betelt a pohár. Azonnal hívtam barátom, találjon ki valamit.

Jackson

Százszorta jobban bírtam mint a többiek. Büszke voltam magamra, de tudtam ez csak kívülről látszik így. Belül majd meghalok hogy legalább csak megérintsem Asht. Most hogy rám talált a szerelem bármit megtettem volna érte. De páromnak más tervei voltak. Igaz az elején még a szenvedést láttam rajta. De másnap már inkább a beletörődöttséget. Megváltozott valami köztünk. Míg a többiek ezerrel agyaltak valami megoldáson, én viszont csak sodródtam az árral. Oka volt ennek az egésznek. Próba elé lettünk állítva. Talán így jobb mintha később derülne ki mennyire melléfogtunk. Jobb az elején felfedezni ezeket mit akkor mikor már teljesen belezúgtál a lányba. A hét közepére Kell elviselhetetlen lett. És mintha Rob ezt már nem igen bírta volna. Ami azt illeti én sem.

Kellan

Oké az elején még teljesen jól bírtam. Igaz néha-néha. Titokban, de találkoztunk. De sajnos pár csóknál több nem történt. Viszont lényeg az volt, velem volt arra a fél órára. Ezek általában a forgatás azon részén történ mikor Edward-Bella jelenetet fogattak. Ekkor mindenki figyelme rájuk irányult. Csábítottam erre Jacksont is. de ő hajthatatlan volt.
- ha engedek a kísértésnek, nem biztos hogy újra feltudom venni az álcám. – mondta a minap komoly képel.
- hát te tudod, de ha nem akarod elveszíteni Asht, lépned kell. – böktem az illető felé aki ép Taylorral beszélgetett.
- én tudom mit csinálok, nem kell beleszólnod. – köpte majd ott hagyott. Ő tudja. Ám ha így fojtatja azt hiszem Ashley pápát fog neki inteni. Míg ezen agyaltam karok siklottak hátamra.
Meg sem kellett fordulnom hogy tudjam ki az. Rutinosan nyúltam hátra és húztam még közelebb magamhoz.
- be kéne fejeznünk. Ash mondta túl feltűnő hogy eltűnünk. – súgta.
- csak féltékeny. – súgtam vissza.
- nem Kell, tényleg feltűnő. Tudom hogy nehéz de meg kell tennünk. Ha nekik megy nekünk is. – lépett el tőlem. Megkövülve ültem és csak néztem magam elé. Pár perce még én hencegtem Jacksonnak. Most majd biztos jön az én megmondtam meg a többi. Hát igen ez volt az a nap mikor megfordultam. Dühöngeni, csapkodni, szitkozódni kezdtem. Folyton folyvást szidtam a Summitot és az egész világot. Nem ennyire nem lehet elbaszott az élet. Így nem baszhat ki velem az élet. És még ehhez hasonlók. A srácok egy darabig tűrték viselkedésem. Ám Robnál szerdán telt be az a bizonyos pohár.
- feltűnő vagy nem. Szabályszegés vagy nem. De akkor is ki kell szabadulnunk innen. Ha pár órára de akkor is. – pattant fel majd idegbeteg módra rontott az erkélyre telefonnal a fülén.
Kíváncsi voltam vajon mi juthatott eszébe. De igaza van. Ha nem szabadulunk ki bekattanunk mind ahányan vagyunk. Rengeteg elrejtett érzelem van bennünk és a bezártság még tesz egy lapáttal rá. Pillanatokon belül egy egész más srác jött vissza.
- öltözetek, lelépünk picit. És még egy örömhírt is mondani fogok. – vigyorgott majd sürgetni kezdett. Mint régen, ha nem akartuk hogy az ősök megneszeljék, hogy a tiltott bulira megyünk, úgy osontunk ki az épületből. S a sarkon már várt ránk a taxi. Robci bediktálta a címet a taxis pedig indított máris.
Egy hangulatos kocsmára esett a választása. Itt tuti kiengedhetjük a fáradt gőzt. Bent egy srác várt ránk. Ismerősnek tűnt. Mintha láttam már volna. De a rejtélyt Rob oldotta meg mikor bemutatta nekünk. A barátja Tom. Persze vele már találkoztam.
Helyet foglaltunk majd mindenki egyesével kiöntötte a szívét. Kissé olyanok voltunk, mint a pletykás vénasszonyok. De kellett már, nagyon is.
A piák fogytak a hangulat pedig fokozódott.
- de mintha valami meglepetésről beszéltél volna az elején. – jegyezte meg Jackson. Hát igen ő az aki még részegen is tud gondolkodni.
- bizony. – húzta ki magát Rob. Kellően volt már benne pia.
- Catherine közölte holnap elmennek a hiénák. – jelentette be. Erre mind lefagytunk majd pár perc után hangosan csattantak az üvegek.
- ez ünneplést érdemel. – kiáltottam s innentől kezdve megkezdődött a felhőtlen ivászat. Részemről legalábbis.
Arra egyáltalán nem emlékszem hogy miképp kerültem haza. Csak a keltés égett belém örökre. Annyit fűznék ehhez, nem a szokványos módon lettem keltve.

16 Fejezet!

Nos drágáim ide értem és hoztam is fejit. Amit ne igen érdemeltek meg. Sajnálom a múltkori kihagyást. De ismeritek a szitum, meg hát nem is voltam annyira a toppon. Ezt elvileg egy lányka ajánlanám, ám biztos ki lehettek már ettől. Meg hát történt azóta egy-két dolog ami véleményt változtatott. Viszont ez nem ide tartozik. Erről a fejiről annyit hogy különleges szemszögből íródott. Köszönöm Gabicának az ötletet és Cicának a megvalósítás véghezvitelét, meg az egy-két frappáns mondatot. Köszönöm Mindkettőtöknek.
Nah de nem szaporítom a szót tovább. Irány olvasni. Remélem tetszeni fog!

Pussssssssssssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/


16 Fejezet!

Tom

Miután Rob és Kris leléptek egyedül maradtam szerelmemmel. Igaza van kedves barátomnak amikor azzal „ez teljesen meghibbant” nézéssel nézett rám. Vajon tényleg jó ötlet ez? Futott át agyamon. Miket is beszélek. Beton kemények akarom mondani biztosak az érzéseim és készen állok lekötni magam mellette. Már ha igent mond. Az is benne van a pakliba. Töprengésemből kedvesem vizslató tekintete húzott vissza.
- mi az? – kérdeztem kár volt.
- idegesnek látszol, baj van? – kezdett bele a faggatózásba. Ajaj, ebből nem fogok jól kijönni.
- semmi csak elbambultam picit. – ostoba hazugság remélem nem lát át rajtam.
- persze, de úgyis lebuksz csak hogy tudd. Nem vagy valami jó a titkolózásban. – mondta komoly képpel. Ebben némileg igaza is van mivel próbáltam az utazást is titokban tartani. Kitalálhatjátok nem ment. Kiszagolta a drága. Azon csodálkozom hogy még a dobozt nem találta meg. Ami már vagy két hete lapult a szekrényemben, most meg a zsebemben.
- akkor áruld el miben vagyok jó? – húztam fel szemöldököm. Poén a legjobb a terelésre vagy a perverzió.
- azt itt inkább nem. – mosolyodott el. Nah mit mondtam. Ez mindig beválik. –de ha nem mondod meg akkor nem fogom tudni. – kötöttem az ebet a karóhoz, csak hogy a gyanúját eltüntessem.
- tudod te azt, de hogy bizonyítani is tudj menjünk. – kacsintott majd öltözni kezdett. Haza indulunk ami annyit jelent hogy meg kell tennem. Te jó ég. Kezdtem beparálni. Gyanús vagy nem a wc-be rontottam. Tegyem, ne tegyem? Jó ötlet vagy nem? És még megannyi kérdés felötlött fejemben. Mint egy szerencsétlen ott gubbasztottam a klotyón. Vagy a semmit vagy a telefonom fixíroztam. Remélve valamelyik megadja a helyes választ. Nah jó Tom nem lehetsz ennyire nyuszi. Ha már megvetted a gyűrűt nincs vissza út. Szereted, vele akarsz lenni, örökké. Ez a legfontosabb. Anyám, mikor lettem én ennyire nyálas. Ez csakis Rob hatása lehet. Apropó Rob ha már úgy is tud róla felhívhatnám. Épp tárcsázni készültem mikor egy csávó lépett mellém.
- a barátnőd azt üzeni, ha nem mész most rögtön, aludhatsz itt. – mondta vigyorogva. Legszívesebben képen töröltem volna de Puszmó vár. Oké, ma megkérem a kezét. Döntöttem el. Rob helyett a motelt hívtam ahol megszálltunk. Rendeltem pezsgőt, epret. És ez még nem minden, megkértem hogy dobják fel a szobát. Legyen kicsit romantikusabb. Ezekhez a dolgokhoz nem igazán értettem soha. Bevallom az őszintét, soha nem voltam az a romantikus alkat. Mindig csak a cél lebegett a szemem előtt. A cél meg nem más volt. Jó ezt gondolom, nem kell forszírozni.
- ennyit szeretne csak? – húzott vissza a csábos női hang. Ezek szerint még vonalban vagyok, pedig eszem már máshol jár. Ennyire parálni.
- öhm, azt hiszem igen. Köszönöm. – mondtam majd kinyomtam. Felkászolódtam a budiról majd egy alapos arcmosással próbáltam életet lehelni magamba. A tükörből egy elég furcsa kinézetű srác nézett velem farkasszemet.
- oké, gyerünk. – mondtam határozottan a tükörképemnek.
- szerintem is. – szólalt meg egy ismerős hang mögülem. Ijedtemben ugrottam egy jó nagyot és majdhogynem a gatyám is tele lett mikor Puszmóval találtam szembe magam.
- kicsim ez egy férfi mosdó. – hangom nem volt több egy suttogásnál. Magam is meglepődtem rajta. Ám kedvesem furcsábban nézett, ami nem tűnt biztatónak.
- ez most nem számít. – fonta keresztbe kezét mellén. – mi van veled ma Tom, nem szoktál ilyen lenni? – váltott át aggódóra hangja majd közelebb lépett. Óvatosan végigsimított arcomon majd haladt lejjebb. Fejemben pedig felgyulladt a piros lámpa. Ha most nem indulunk el lebukok, totál.
- semmi, menjünk. – kaptam el kezét majd kifelé kezdtem el húzni. Tempómból csak akkor vettem vissza mikor feltűnt a motel ahol megszálltuk. Nem, azt nem lehet. Nem szállhat most inadba a bátorság. Korholtam magam. Csendben és majdhogynem visszafelé lépdelve tettük meg az utat a házig. A kulcsot kikérve a recepciós csaj rám kacsintott. Titkon Puszmóra néztem. Nem kellett volna. Feje minden színben játszott csak épp nem a megszokott egészségesbe. A lépcső felé haladva újra inamba szállt a bátorság.
- nem iszunk egyet még a bárban? – kérdeztem meg hirtelen.
- nem fáradt vagyok, meg már épp eleget ittunk ma. – válaszolta mérgesen majd tovább ment. Ezt nevezik annak hogy sarokba lettem szorítva. Most mit tegyek? Estem gondolkodóba. Igen ez az.
- szívem kikell mennem. –mi ez pont én mondtam. Anyám, kezdek bedilizni. Puszmó arca is erről tanúskodott.
- Tom most már kezdek komolyan aggódni. Minden rendben? – nézett mélyen a szemembe.
- persze, két perc. – mondtam s mint akit üldöznek rontottam a mosdóba. Ennyit szerencsétlenkedni, ez is csak én lehetek. Komolyan ha holnap nem dug be az első diliházba örülhetek. Ténylegesen ki kellet mennem. Kár volt annyit inni. Viszont a csap mellől megint nem tudtam szabadulni. A végtelenségig nem húszhatom már a dolgot, de félek. Félek, mitől is? talán lekötni magam és ezentúl a férjezettek világába lépni. Igen, de ez mért akadályoz mivel szeretem. Rob. Ugrott be. Igen ő kell nekem most. Már mint nem úgy, hanem tanácsként. Azonnal mobilamért nyúltam. Kicsengett. Egyszer, kétszer de gondoltam nem várok az a ötvenkettedikre így letettem. Hol a faszban van mikor szükségem van rá? Morgolódtam majd újra hívtam.
- mond. – vette fel végre.
- nah végre, hol a faszban voltál eddig? – támadtam le egyből.
- de tudod mit ne válaszolj inkább segíts. – fojtattam tovább. Felsoroltam neki az összes eddig fejemben megfordult ötletet, félelmet és mindent ő pedig csak folyton azt hajtogatta ne most Tom. Mikor máskor basszus. Dühöngtem majd miután felsoroltam mindent vártam. Vártam reagáljon valamit de nem tette. Bennem meg felment a pumpa.
- nos? – üvöltöttem rá.
- hogyan? – kérdezett vissza mintha nem is itt lenne. Tök fölöslegesen jártattam a szám. A kurva életbe, mért nem segít már.
- mennyit fogtál fel abból amit az előbb mondtam. – kérdeztem rá, mire megint kuss volt a vonal végén. Na jó értetlenkém elmondom még egyszer. Nagy levegőt vettem majd újra elhadartam:
- jó ötlet vagy nem? Kint vagy bent? Ország- világ előtt vagy csak mi ketten legyünk? – és még így tovább. A végén pedig szépen kértem segítsen dűlőre jutni.
- hogy én segítsek? – üvöltötte miután felfogta a mondandóm. Nem kicsit lettem süket és naná hogy csak a végét sikerült neki megjegyezni. Épp mondani akartam hogy ennyit sikerült felfogni mikor fojtatta.
- most hajnalok hajnalán, mikor mondtam a legelején programom van. Nem is akármilyen. Hát ide figyel. A legjobb barátom vagy. Kiskorunk óta elválaszthatatlanok és bármit megteszünk a másikért. de most nem. – felelte egy szuszra. Mi programja van. Vajon én ezt mért nem hallottam az elején. A többi rész igaza volt. Viszont a vége nagyot ütött. Már készültem a frappáns válasszal, de megelőzött.
- tudod mért. Szimplán azért, mert ott az étteremben annyira elszánt voltál. Hát vedd elő azt a srácot és hajrá. Sok sikert és legkésőbb délben telefonálj. Köszi. Jó éjt Tom. – mondta majd kinyomta. Ott álltam kővé dermedve, tátott szájjal, telefonnal a fülemen. Most tényleg lerázott. Kattogott agyam. És hogy vegyem elő az a srácot és hajrá. Nah meg hogy nem segít. És hogy csak délben telefonáljak. Köcsög, hát ennyit jelentek neked. Szép kis barát vagy. Mit ne mondjak, szép. Gondoltam visszahívom és jól leoltom amiért ezt tette.
- a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható, kérem ismételje meg hívását később. – csacsogta egy női hang. Mi van? Néztem hirtelen a telefonra. Jó számot hívtam pedig. Tehát kikapcsolta. Gyáva, betoji alak. Akkor egyedül oldom meg. Órámra néztem és majdnem hanyatt estem. Éjfél van. Fenébe. Azonnal Puszmó keresésére indultam. A bárban találtam rá épp a pultos csávóval beszélgette. Nah nem, el a kezekkel a barátnőmtől. Akarom mondani a mennyasszonyomtól, ha igent mond.
- mehetünk? – léptem mellé.
- élsz még. Azt hittem lehúztad magad a budin. – felelte nem törődöm módon. Jogos ez a viselkedés. Nah jó, most nem fogunk egyességre jutni szóval itt kell megtennem. Csak felszólítód hogy nézzen rád. Letérdelsz, előveszed mármint a gyűrűt. Megkérded, hozzád jön e. Ha szerencséd van és igent mond. Akkor meghunyászkodsz örök életedre majd felhúzod. Mármint a gyűrűt. És ha már rajta van, mármint Puszmó ujján a gyűrű hálát adhatsz istennek. Sorjáztam a teendőim, meglehetősen elég perverz módon.
- inkább menjünk. – állt fel a székről.
- ez az. – kiáltottam fel mire megint kérdőn nézett rám. Oké ebből tuti dilidoki lesz, ha nem cselekszek idő előtt. Szerencsémre nem szólt semmi csak felfelé vette az irányt. A folyósón megint megremegett a lábam. Most vagy soha. Döntöttem el majd szélesre tártam előtte az ajtót.

Belépett majd egy ó te jó ég kíséretébe belém kapaszkodott.
Meg kell mondanom az én állam is hangosan puffant a padlón. Sejtettem a recepciós bige mindent megtesz, de hogy egy elvarázsolt szoba fog minket várni. Minden elképzelésemet felülmúlta és amint láttam Puszmó sem vélekedett másképp.
- ez a te műved? – kérdezte a szobát vizslatva. Én is alaposan körbenéztem. Mindenütt gyertyák, rózsaszirmok. Az erkélyen egy megterített asztal. Amiből, legalábbis remélem hogy így lesz nem fogunk enni. S az eddig észre sem vett cd lejátszóból halkan szólt a romantikus zene.
- én csak annyit mondtam turbózzák fel a szobát. – feleltem miután kigyönyörködtem magam és persze megtaláltam hangom.
- Tom ez csodás, nem még annál is szebb. – sétált végig majd gyengéden megérintette az ágyat, a virágszirmokat. Végül megállt az ablak mellett.
- tehát ezért viselkedtél dilinyós módjára. – fordult felém nevetve. Szemében annyi érzelem csillogott hogy meg sem tudtam számolni, nem hogy megnevezni.
- de mi az alkalom? – kérdezte mélyen szemembe nézve. Ennyi idő után is teljesen eltud varázsolni ez a nézés.
- hát az alakalom nem más mint. – kezdtem bele majd elé sétáltam.
- rettenetesen sokat jelentesz számomra. A világon Téged szeretlek a legjobban és Veled akarom leélni az életem. Ezért lehet hogy ütődöttnek fogsz nézni a következőért. És lehet hogy túl gyors a tempó, de Én nem akarok tovább várni. – mondandóm végén térdre ereszkedtem, az Ő szeme pedig elkerekedett. Újból elismételtem a bárban tett gondolatmenetet. Majd a dobozt előhúzva zsebemből feltettem a kérdést.
- Puszmó megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? – s ezzel egyidejűleg kinyitottam a dobozt. Fehérarany a gyűrű alapja, melyen egy aranyszál fut körbe, rajta pici gyémántdíszítéssel. Szerelmem arcát elnézve kissé megijedtem. Most vagy elfut sikítva vagy a nyakamba ugrik. Perceken belül meg is tudtam a választ.
- hát meglepő és bevallom felötlött fejembe hogy erre készülsz. Ám minden gondolatom felülmúltad. Nem, csak azért mert így kitettél magadért hanem mert iszonyatosan szeretlek. Szóval igen. – kiáltotta az utolsó szót. Nagy kő esett le a szívemről amit talán a világ másik felén is lehetett hallani. Miután szép lassan felkerült ujjára a gyűrű rám vetette magát.
Ajkai rögvest enyémre tapadtak. Istenem annyira szexi mikor ilyen vad. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymást. A levegő csak úgy forrt, s mint a legelső alkalommal a szikrák pattogni kezdtek és én már alig bírtam visszafogni magam. és főleg felfogni hogy Ő az enyém Örökre. Ajkamról hirtelen áttért nyakamra majd úgy ügyeskedett hogy pillanatokon belül felső nélkül álltam már előtte. Elképesztő a csaj. Imádom de főleg a vad énjét. Hamarjában én is megszabadítottam a felsőjétől s egyben a melltartójától. A halmok láttán eszemet vesztettem. Azonnal karomba kaptam és meg sem álltam vele az ágyig. Finoman letettem az ágyra. Bravúros mozdulattal lesegítettem róla a nadrág, bugyi kompozíciót és csodáltam az elém táruló mennyei látványt. Azt megjegyezném a nadrágomban pillanatokon belül nem maradt hely. És hogy ez még ne legyen elég. Rám kacsintott, majd beharapva alsó ajkát hívogatón nézett rám. Lehet ennek ellen állni, naná hogy nem. Megszabadítottam magam is a felesleges anyagoktól és hogy is fejezzem ki. ki bújt belőlem a vadállat, így szó szerint Puszmóra vettetem magam. az este vagyis inkább hajnal befejezte itt vált valóssá. Ujjongtam is ennek. Csak annyit jegyeznék meg. Nem alvással töltöttük az időt, másnap délelőttig.




Gonosz vagyok, tudom, tudom. Itt mindenki a szaftos ágytornát szerette volna. Ám ez egy RobSten töri, szóval nem valósítható meg hogy betekintést nyerhessünk Tomék magánéletébe, hihi. Sokan most dühöngtök és átkoztok. Nyugodtan. Nem szabad mindig kielégíteni (csak hogy hűek maradjunk Tomhoz) minden olvasó álmát, azonnal. Lehet még fény derül az estéjükre.
Most viszont jöhetnek a komik! Kíváncsi vagyok mit vált ki belőletek eme fellépésem. Puss (L)

Sorry!

Kedves Lányaim! Tudom vártátok a frisst a hétvégén, sajnos nem tudtam netközelbe jutni meg hát nem készült el. Most is csak egy pöpp időm van. Ajándékul egy új fejléccel szolgálhatok és ha sikerül a hétvégén friss! Amennyiben kapok még komit! Tudjátok sok erőt ad. És amennyire vártátok az előzöt most nem igen kapkodtok. Tudom nem mindig van Friss és igen keveset tudok ide jutni, de sokat jelentene.
Köszönöm viszont azoknak akik irtak. Pusssssszi nektek főleg Cicának és Dorisznak az új arcnak. Örülök hogy felfedeztél!

Pussss majd hétvégén! Addigis legyetek nagyon rosszak!

Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/

Újab díj!

Már megint Díj. Kész vagyok tőle. Hetente egyszer tok ide jutni és akkor mindig elhalmoztok díjakkal komikkal. Imádlak titeket és el sem hiszitek de ez akkora erőt ad. Igérem hamar hozom a Frisst! Köszönöm a Díjat Szívem!

Pussssss

Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/

15 Fejezet!

Tehát kedves lányaim. Tudom késtem, de most kárpótollak titeket kissé. Hosszi lett és tartalmas, nah meg szaftos. Igen, igen. Nagy örömömre szolgál felkonferálni nektek az első (dobpergés) 18-as fejezetet. XD Nem tudom mi ütött belém. Rengeteg rossz dolog történt, de ezek szerint ez van rám jó hatással. Már amennyire ezt annak lehet nevezni. Soha ne éljetek át hozzám hasonló dolgokat, kívánom. De ez nem ide vág bocsi. Mivel ez egy különleges feji tehát egy különleges lánynak ajánlom. Csak és kizárólag neki. Mivel ő az aki mindig fogja kezem, vigyáz rám, velem sír/nevet. Neki köszönhetem hogy még élek. Igen Cica, jól gondolod. Ez csak és kizárólag a Tiéd! Fogadd sok-sok Szeretettel! (L)Ezzel is kárpótolva a rossz dolgokért amit tettem. HIÁNYZOL Nagyon! (LLLLLLLLLLLLLLLL)KKKKKKKKKKKKKK)
Persze a többiek sincsenek elfeledve, de ez most más!

Nah jó ez nem a picsogásra való hely. Nyomás olvasni és ha lehet komizzatok. Minden vélemény számít!! Egyeseké különösen!
UI: hibákért bocsi. Nem bétázott és siettem is kissé.

Pusssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/

15 Fejezet!

Kristen

Felkapott, csókolni kezdett majd gyengéden a kádba tett. A hab teljesen ellepett s mikor Rob is beszállni készült megcsörrent a telefonja.
- ne vedd fel. – súgtam halkan de annál vágyakozóbban.
- nem fogom. – kacsintott rám majd elindult befelé utánam. Ám a kütyü csak nem hagyta abba.
- elég kitartó,bárki is az. – csúszott ki számon.
- az biztos. Jobb ha felveszem különben soha nem lesz tőle nyugtunk. – hadarta félénken majd egy apró csók után, nagy bánatomra a dereka köré tekert lepedővel keresni kezdte a zaj forrását.
- mond- kapta füléhez azonnal és roppant mérgesen a készüléket. Azt nem hallottam kivel beszél, de nagyon ideges lett hirtelen. Volt egy sanda gyanúm ez tovább tart majd mint hitte. Engedtem még egy pici forró vizet a már így is csurig lévő kádba majd relaxálni próbáltam.

Mind e közben a hálóban.

Rob

Hiába próbáltam elmagyarázni ennek a féleszűnek fontos dolgom van Kristennel. Csak nem fogta fel. Sőt szóhoz sem engedett jutni. Már épp azon voltam átrántom telefonon keresztül mikor elhallgatott. Vártam mondjon még valamit, de nem tette. Mivel alig fogtam fel valamit mondandójából én is hallgattam.
- nos? – üvöltött bele pár perc után.
- hogyan? – tartottam távolabb a fülemtől a telefont.
- mennyit fogtál fel abból amit az előbb mondtam. – dühöngte. Még pont ő mérges és ráadásul rám. Nah ez vicces. Nekem kéne annak lennem mivel most ment füstbe a randim. Épp válaszolni akartam hogy hagyjon már békén mikor újra sorjázni kezdte a dolgokat.
- jó ötlet vagy nem? Kint vagy bent? Ország- világ előtt vagy csak mi ketten legyünk? – hadarta a megannyi kérdést. Ám a vége elégé megfogott.
- hogy én segítsek? Most hajnalok hajnalán, mikor mondtam a legelején programom van. Nem is akármilyen. Hát ide figyel. A legjobb barátom vagy. Kiskorunk óta elválaszthatatlanok és bármit megteszünk a másikért de most nem. – feleltem egy szuszra. Csak hogy hamarabb szabaduljak. Tudtam most az a rész van hogy felfogja amit mondtam majd jön az üvöltözés. Hogy ezt elkerüljem és minél előbb szerelmemmel legyek, fojtattam is.
- tudod mért. szimplán azért mert ott az étteremben annyira elszánt voltál. Hát vedd elő azt a srácot és hajrá. Sok sikert és legkésőbb délben telefonálj. Köszi. Jó éjt Tom. – mondtam majd kinyomtam. Mielőtt még visszahívna kikapcsoltam a telefont majd félve de visszasomfordáltam.

A gyertyák elfújva. A pezsgőhöz hozzá sem nyúlt senki. A kád pedig üres volt. Vajon hova lett? Első gondolatom az erkélyre vitt volna, de köntösben csak nem megy ki. Épp ezért a háló felé vettem az irányt. Várjunk csak, hisz én itt voltam egész eddig. Akkor viszont elment. Futott át agyamon a rémkép, de amint megpillantottam az ágyon alvó angyalt, megkönnyebbültem. Óvatosan mellé feküdtem és csak csodáltam. Igaz kissé fájt hogy az este akarom mondani a hajnal másképp alakult, de a látvány feledtetett mindent. Őt csodálva ért utol engem is az álom.

Reggel elégé fájó végtagokra ébredtem. Oka az elégé szokatlan pózban történő alvás. Nah jó még mielőtt valakinek elindulna a fantáziája két kezem szorosan a fejem alatt volt. Ezért fájnak annyira. Megterhelő így aludni, higgyétek el. A nap pont betűzött az ablakon. Hogyan, nincs elhúzva a sötétítő? Riadtan ültem fel. Ez hogy lehet. Gondolkodtam, de ekkor valaki megjelent az ajtóban. Hunyorogtam, de semmit nem láttam. Az a valaki az ágyhoz sétált, leült elém majd gyengéden ajkát az enyémhez érintette. Ezt az ízt és érintést bárhol felismerném.
- jó reggelt. – súgta fülembe majd nyakamat csókolta tovább.
- még hogy jó, fantasztikus. – mosolyogtam rá majd lecsaptam ajkaira. Nem ellenkezett. Helyes, nevettem magamban majd eldöntve az ágyon fölé tornyusoltam. Mikor már fogytán volt a levegője akkor engedtem el mesés ajkát csak hogy áttérjek az általam úgy imádott részekre. Egész arcát, nyakát, mellkasát borítottam be apró puszikkal, néhol kissé megszívva bőrét is. Ezt persze nem is hagyta szó nélkül.
- mit művelsz? – érdeklődött kuncogva.
- csókollak, már azt sem szabad. – feleltem bőrébe. Igen mivel egy percre sem tudtam elválni tőle. Az illata teljesen elbódított.
- tudod hogy értem. Csak nem megakarsz jelölni? – kérdezte kissé félénken.
- és ha igen. – jelentettem ki mélyen szemébe nézve.
- zavarna? – ezt csak súgni tudtam. Riadt tekintete semmi jót nem sejtetett. Óvatosan megrázta fejét majd lehajtotta és haja mögé bújt. Ahogy szokott ha szégyelli magát.
- akkor? – emeltem fel állát. Ezzel kényszerítve hogy rám nézzen.
- csak félek hogy mit fognak szólni. – ismerte be. Már épp kezdtem dühbe jönni de fojtatta.
– nah meg hát mivel Edward vámpír, legalább harapásnak kéne lenni nem egy lila foltnak. – mosolygott kissé bátortalanul.
Ezen meg az arcon amit vágott nevetnem kellett majd újból kínozni kezdtem. Kíméletlenül csókoltam végig újból és újból majd rátértem melleire. Először csak nagyon gyengéd csókokkal halmoztam el először az egyik halmot majd a másikat. Majd megbűnhődsz az előbbiért alapon fogaim közé csíptem az egyik bimbót. Egy halk ám annál kéjesebb sikoly hagyta el ajkát. Igen, ez így lesz jó. Nevette fel bennem az ördög majd szívogatni kezdtem az apró, rózsaszín pontocskát. Eddig illata most már íze is az őrület határa vitt. Az alattam vonagló, kéjesen nyögdécselő, kegyelemért esdeklő lány teljesen felkorbácsolta a vágyaim. Vissza kellet fognom magam nehogy hirtelen feldúltságból hatoljak belé. Ezzel megsebezve őt. Félretéve országokat romba döntő vágyam rá összpontosítottam. Minél több élvezetben akartam részesíteni. Kárpótolva a tegnap végett. Hadműveletem sikeres volt. Pár perc múlva karjaim közt élvezett el. Mivel már kóstoltam a tiltott nedűt most sem voltam rest másképp cselekedni. Pillanatok alatt lábai közt termettem és csak ittam édes nedvét. Tettem nem maradt viszonzatlan. Már csak azt vettem észre én fekszem hanyatt Kris pedig hát. Elégé szorgoskodott odalent. A tettek embere az biztos. Nem is váratott magára sokáig, perceken belül jött a kielégülés és vele társult valami más is. Még nem tudom megmondani mi, de pozitív. Boldog voltam és bármire kész. Elnézve szerelmem, ő is pont ezt érezte. Apró csókot loptam tőle, de persze ez megint átment vad csatába. Miközben ostromoltuk egymást kezünk mindenfelé járt. Ahogy a levegő úgy vágyaink is izzani kezdtek. Már alig bírtam magammal, de ekkor jött az életment varázsszó.
- akarlak. –súgta fülembe majd biztatásul belém harapott. Ezen megint mosolyogtam egy jót majd halkan megjegyeztem.
- én is, de neked mért szabad engem kidekorálni. – mosolyogtam rám.
- ennek nem marad nyoma, nyugi. – kuncogott majd finoman hozzám dörgölőzött. Értettem a célzást ám előtte én is megakartam pecsételni. Óvatosan mozdítottam én is csípőmön majd fordítottam helyzetünk. Percről percre jobban vágytam már rá hogy magaménak tudhassam teljesen, de ezt meg kell tennem. Döntöttem el. Egy határozott mozdulattól vezérelve beleharaptam nyakába. Ettől kicsit felszisszent ám szeme nem a fájdalomról tanúskodott. Persze gondoskodtam róla hogy csillapítsam fájdalmát majd félve de megkérdeztem.
- biztos? – egy erőteljes csípőmozdulat volt a válasz, nah meg az ördögi Stew mosoly. Vettem a célzást és nem voltam rest cselekedni. Óvatosan, gyengéden amennyire lehetetett merültem el benne. Valami csodás volt őt már teljesen magaménak tudni. Érzéseim bizonyítékául forró és szenvedélyes csókot adtam neki. Néhány másodpercig, mivel több időt nem adott élvezhettem csak azt a mennyei érzést hogy az enyém. Majd türelmetlen mozdulattal elkezdte a tempót diktálni.
- valaki nagyon türelmetlen. – jegyeztem meg s közben finoman átvettem az irányítást. Lassú tempót diktáltam. Kiélvezve ezzel minden egyes tizedmásodpercet. Ám a kisasszony egy idő után megunta a dolgot. Hirtelen fordított helyzetünkön s vad, örítő tempóra váltott. Nem ismertem a vad Stewet, de egyre jobban tetszett.
Éreztem, hogy egyre közelebb a várva várt kielégülés. Egész testem lüktetett, a szívem őrületes iramban száguldott s már nem volt se tér se idő, csak a mennyei érzés. A gyönyör olyan erővel tört rám, hogy azt hittem végem van. Pillanatokon belül jött a robbanás, amit egy emberként éltünk meg. Szerelmem teste ívben megfeszült, majd ajkát egy elég hangos sikoly hagyta el. pironkodva ám szemében temérdek szenvedéllyel nézett rám. Hamarjában loptam tőle egy csókot majd mellkasomra húztam. Míg vártuk hogy vágyaink lecsillapodjanak, testünk kissé pihenjen és a szívünk visszaálljon a rendes ütemre folyamat simogattam hátát.
Alig tudom elhinni hogy megtettük és hogy ez valami mennyei volt. Ilyet még soha senkivel nem éltem át. Talán ennyit tesz ha valaki szerelemből és nem pillanatnyi fellángolásból lesz egy a másikkal. Csodás percek voltak, ám hamarosan vissza kell térni a való életbe. Töprengésemből az egyenletes szuszogás húzott vissza. Elaludt a szentem. Annyira gyönyörű, törékeny és sebezhető. Eltudnám vele képzelnem az életem további részét. Mit is beszélek. Házasság, nem az még nekem és neki is gyors lenne. Erre még nem vagyunk felkészülve. De vajon mit szólna hozzá ha megkérném legyen a feleségem. Morfondíroztam. Apropó házasság és lánykérés. Mi lehet az én mindenre elszánt tökfilkó barátommal. Óvatosan előkutattam a mobilt és bekapcsoltam. Nyolc nem fogadott hívás. Mind Tom, ki más. A végére pedig egy sms.
„Jó lenne ha méltóztatnád most már visszakapcsolni a telefont és elérhetővé tennéd magad. Elmúlt dél és van mit mesélnem! Tom.”

Olvastam. Remek akkor kosarat kapott. Azonnal tárcsáztam is.
- na végre. – kapta fel.
- neked is jó reggelt. – szúrtam le majd a tárgyra tértem. – mesélj. – szóltam rá.
- először is köszönöm hogy végre óhajtottál jelentkezni, másodszor pedig bocsánat a tegnapért de tökre paráltam. – hadarta majd elhallgatott.
- felejtsük el, már minden rendben. – válaszoltam gyorsan majd mosolyogva néztem végig szerelmemen.
- minden rendben? – faggatózott. – úgy érted hogy te meg ő, azaz ti, izé szóval. – hadovált össze vissza.
- én sem szoktam faggatózni. – feleltem mérgesen.
- neked nem is kell mivel elmondom mindig. – jegyezte meg. Ebben igaza is van. Mindig elmondta és elmondja. Kérdeznem sem kell. Csak jön, leül és mondja. Kivel, hol, hogyan. De hát ő már csak Tom.
- szóval? – kérdezte mézes mázosan.
- szóval. – utánoztam majd kinyögtem. – igen. – feleltem s közben életem egyetlen értelmét néztem szerelmesen.
- ez most komoly. – üvöltötte. – el sem hiszem, de örülök. Végre nem az a savanyú srác vagy. – nevette el magát.
- ezt honnan veszed? – érdeklődtem.
- jaj ne csináld már hallom a hangodon majd szét vett a boldogság. Meg hát ismerlek már téged elég jól. És nem mindenki hiszi de ismerem az érzést is. – mondta nagyképűen.
Beletelt pár percbe mire felfogta a dolgokat. És valóban igaza van. De itt és most nem én vagyok az aki beszámolással tartozik.
- eleget dumáltunk rólam, mesélj mi van veletek. – az utolsót kissé jobban meg is nyomtam. Csend ált be a vonal végén. Ajaj ez nem sejtett sokat. Idegesen vártam vajon mit fog válaszolni.
- hát szóval….. – motyogta majd megint elhallgatott.
- Tom mond már. – üvöltöttem rá mire Kris mocorogni kezdett.
- csak nem ideges vagy? – kérdezte nevetve. Most meg mi a faszt nevet. Menten átnyúlok és megfojtom.
- légy szíves mond már, miattad felkeltem Kristent is. – suttogtam.
- szóval igent mondott. – üvöltötte úgy hogy eldobtam a készüléket. Néhány percig eltartott mire eljutott a tudatomig mit mondott. Ezek szerint mázlija van és házas ember lesz hamarosan az én idióta barátom.
- Rob, Rob ott vagy még? – üvöltözte. Felszedtem a telefont a padlóról majd fülemhez emeltem.
- igen , de már nem hallok. – mondta elfúlón. – ezek szerint mázlid volt. Öreg hát gratulálok. Ezt meg kell ünnepelnünk. - feleltem kis késéssel.
- minden bizonnyal, de bocsi most mennem kell,szia. – mondta majd kinyomta. Hát igen ez tipikus Tom. Változni nem fog soha. Talán ha férj lesz. Á nem akkor sem. Tom mindig is Tom marad. Ez holt biztos.
- hihetetlen. – csúszott ki számon.
- micsoda? – szólalta meg halkan szerelmem.
- hát csak az hogy…. – kezdtem bele mondandómba mikor kopogtak.
- ki lehet? – nézett rám riadtan Kris.
- nem tudom, megnézem. – súgtam majd az ajtóhoz léptem.
Kinyitva az ajtót Kellanel találtam szembe magam.
- nem akarok semmit sem megzavarni, de indulnunk kéne. Cath hívott megbeszélés lesz. – sorjázta kaján vigyorral képén.
- rendben tíz perc és lent vagyunk. – mondtam majd becsuktam orra előtt az ajtót. Még hallottam egy tudom mit csináltatok félét majd semmi mást.
- nos? – lépett ki a fürdőből egy szál törölközőben.
- öhm Kellan volt, izé mennünk kell, Cath hívta hogy…. – motyogtam mivel a látvány teljesen elvette eszem.
- hogy? – lépett közelebb. Ajaj nem tudja a tűzzel játszik. Ha most azonnal nem öltözik nem megyünk innen sehova. Persze ezt csak magamnak mondtam. Nehogy meghallja és akkor tényleg mennünk kéne. Mintha megsejthette volna mi jár a fejembe majd a fürdőbe lökött.
- akkor igyekezzünk. – vigyorgott rám majd becsukta az ajtót.
A tíz perc helyett húsz lett. Ez persze az én hibámból. Mivel eltartott egy darabig mire lenyugtattam kisebbik felem. A hazafele külön kocsival mentünk. De inkább ültem volna a lányok közt mint két ugrásra kész oroszlánnal. Igen Kellanről és Jacksonról van szó. Azóta sem békéltek meg. Szerintem már nem is fognak. Szinte fellélegeztem mikor a kocsi leparkolt az ideiglenes otthonunk előtt. Együtt, kézen fogva mentünk be. Ám a vigyor rögvest arcunkra fagyott mikor Cath állt a recepción elégé ideges fejjel. Nem szólt semmit csak beterelt minket szobájába. Kínos csend telepedett a szobára. A srácok arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Kristen pedig idegesen szorított egyet kezemen. Hátulról átöleltem, finoman simogattam ujjammal kézfejét csak nyugodjon meg.
- nem lesz semmi baj,itt vagyok. – súgtam fülébe majd Cath felé fordultam én is. Elégé idegesnek látszott már az előtérben, most viszont még jobban. Peter volt aki vette a bátorságot és rákérdezett mi a hirtelen gyűlés oka.
- a többieknek még nem szóltam. Gondolta ti tudjátok meg először. – kezdett bele. – szóval jövő héten a Summit tiszteletét teszi a forgatáson. Megnézik, hogy halad a forgatás meg ilyesmik. Tehát vissza kell állítanom a szobák rendjét az eredetire. Bocsánat, de ez most muszáj. És lenne egy kérésem is. – mondta majd félénken végignézett rajtunk.
- ugyan mond már, annyira rossz nem lehet. – hördült fel Kell. Mind feszülten vártuk vajon mi ennyire fontos amit nem mer mondani.
- mivel a szerződés kiköti nem lehet köztetek csak munka kapcsolat, arra kérlek benneteket valahogy próbáljátok előttük titkolni az eredeti helyzetet. – hadarta majd lehajtott fejjel bocsánatot kért.
- tehát azt mondod nem adhatok neki csókot csak mert a nagykutyák itt lesznek. – szólalt fel Kellan már megint. – ez vicces. Kik ők hogy ezt megszabják nekünk. – dühöngött.
- tudom, megértem de kérlek csak addig míg itt vannak. Nekem az égvilágon nem jelent gondot. Sőt örülök is neki hogy így egymásra találtatok, de ők mások. Értsd meg. És kérlek viselkedj, pár napig. – könyörgött könnyel teli szemmel.
- persze hogy viselkedni fog. – szólalt fel Cullen apa. – igazam van. –nézett rá szigorúan. Bevallom tényleg jól ál Peternek ez a szerep.
- igen és bocsánat. – hunyászkodott meg a maci. Nahát erre rávenni senki nem tudta volna.
- köszönöm. – nézett ránk melegen Catherine majd elbúcsúzott mivel holnap korán kezdünk meg jönnek a hiénák is. Sajgó szívvel de visszacucoltunk az eredeti szobánkba majd alaposan kitárgyaltuk a következő hetet. Meg persze kihasználtuk a szabadságot. Ilyenkor kár hogy Ashley nem jövőbe látó és hogy én sem tudok gondolatokat olvasni. De semmi jó érzésem nincs a jövő héttel kapcsolatban. Ám egyet tudok. Senki és semmi nem választhat el Kristentől. Ezzel a fogadalommal nyomott el az álom. Bármit is hozzon a holnap, sőt az egész hét.

Díj!

Díjak díjak és csak díjak. Pedig jóformán nem is létezik ez a blog.
Csak hétvégéken. Anyám erre kapok megint dijat. Két olyan embertől akik nagyon
közel álnak hozzám. Kész lettem tőle de teljesen.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN NEKTEK! Igérem ezért hozom a frist minél hamarabb.
KÖSZÖNÖM hogy Vagytok Nekem!

Pusssssssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-NYú)

Frisss!

Nah jó nem kinyirni, de sajnos nincs Friss!
Bocsánat érte, de nem tudtam összehozni.
Ez van utáljatok vagy bármi nekem mán mind1. Sajnos nem vagyok vmi jó paszban.
Tudom sokan vártátok már, de igérem jöv héten hozok egyet.
Mégegyszer Bocsánat!

Pussssss(L)

Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)