Tehát kedves lányaim. Tudom késtem, de most kárpótollak titeket kissé. Hosszi lett és tartalmas, nah meg szaftos. Igen, igen. Nagy örömömre szolgál felkonferálni nektek az első (dobpergés) 18-as fejezetet. XD Nem tudom mi ütött belém. Rengeteg rossz dolog történt, de ezek szerint ez van rám jó hatással. Már amennyire ezt annak lehet nevezni. Soha ne éljetek át hozzám hasonló dolgokat, kívánom. De ez nem ide vág bocsi. Mivel ez egy különleges feji tehát egy különleges lánynak ajánlom. Csak és kizárólag neki. Mivel ő az aki mindig fogja kezem, vigyáz rám, velem sír/nevet. Neki köszönhetem hogy még élek. Igen Cica, jól gondolod. Ez csak és kizárólag a Tiéd! Fogadd sok-sok Szeretettel! (L)Ezzel is kárpótolva a rossz dolgokért amit tettem. HIÁNYZOL Nagyon! (LLLLLLLLLLLLLLLL)KKKKKKKKKKKKKK)
Persze a többiek sincsenek elfeledve, de ez most más!
Nah jó ez nem a picsogásra való hely. Nyomás olvasni és ha lehet komizzatok. Minden vélemény számít!! Egyeseké különösen!
UI: hibákért bocsi. Nem bétázott és siettem is kissé.
Pusssssssssss (L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
15 Fejezet!
Kristen
Felkapott, csókolni kezdett majd gyengéden a kádba tett. A hab teljesen ellepett s mikor Rob is beszállni készült megcsörrent a telefonja.
- ne vedd fel. – súgtam halkan de annál vágyakozóbban.
- nem fogom. – kacsintott rám majd elindult befelé utánam. Ám a kütyü csak nem hagyta abba.
- elég kitartó,bárki is az. – csúszott ki számon.
- az biztos. Jobb ha felveszem különben soha nem lesz tőle nyugtunk. – hadarta félénken majd egy apró csók után, nagy bánatomra a dereka köré tekert lepedővel keresni kezdte a zaj forrását.
- mond- kapta füléhez azonnal és roppant mérgesen a készüléket. Azt nem hallottam kivel beszél, de nagyon ideges lett hirtelen. Volt egy sanda gyanúm ez tovább tart majd mint hitte. Engedtem még egy pici forró vizet a már így is csurig lévő kádba majd relaxálni próbáltam.
Mind e közben a hálóban.
Rob
Hiába próbáltam elmagyarázni ennek a féleszűnek fontos dolgom van Kristennel. Csak nem fogta fel. Sőt szóhoz sem engedett jutni. Már épp azon voltam átrántom telefonon keresztül mikor elhallgatott. Vártam mondjon még valamit, de nem tette. Mivel alig fogtam fel valamit mondandójából én is hallgattam.
- nos? – üvöltött bele pár perc után.
- hogyan? – tartottam távolabb a fülemtől a telefont.
- mennyit fogtál fel abból amit az előbb mondtam. – dühöngte. Még pont ő mérges és ráadásul rám. Nah ez vicces. Nekem kéne annak lennem mivel most ment füstbe a randim. Épp válaszolni akartam hogy hagyjon már békén mikor újra sorjázni kezdte a dolgokat.
- jó ötlet vagy nem? Kint vagy bent? Ország- világ előtt vagy csak mi ketten legyünk? – hadarta a megannyi kérdést. Ám a vége elégé megfogott.
- hogy én segítsek? Most hajnalok hajnalán, mikor mondtam a legelején programom van. Nem is akármilyen. Hát ide figyel. A legjobb barátom vagy. Kiskorunk óta elválaszthatatlanok és bármit megteszünk a másikért de most nem. – feleltem egy szuszra. Csak hogy hamarabb szabaduljak. Tudtam most az a rész van hogy felfogja amit mondtam majd jön az üvöltözés. Hogy ezt elkerüljem és minél előbb szerelmemmel legyek, fojtattam is.
- tudod mért. szimplán azért mert ott az étteremben annyira elszánt voltál. Hát vedd elő azt a srácot és hajrá. Sok sikert és legkésőbb délben telefonálj. Köszi. Jó éjt Tom. – mondtam majd kinyomtam. Mielőtt még visszahívna kikapcsoltam a telefont majd félve de visszasomfordáltam.
A gyertyák elfújva. A pezsgőhöz hozzá sem nyúlt senki. A kád pedig üres volt. Vajon hova lett? Első gondolatom az erkélyre vitt volna, de köntösben csak nem megy ki. Épp ezért a háló felé vettem az irányt. Várjunk csak, hisz én itt voltam egész eddig. Akkor viszont elment. Futott át agyamon a rémkép, de amint megpillantottam az ágyon alvó angyalt, megkönnyebbültem. Óvatosan mellé feküdtem és csak csodáltam. Igaz kissé fájt hogy az este akarom mondani a hajnal másképp alakult, de a látvány feledtetett mindent. Őt csodálva ért utol engem is az álom.
Reggel elégé fájó végtagokra ébredtem. Oka az elégé szokatlan pózban történő alvás. Nah jó még mielőtt valakinek elindulna a fantáziája két kezem szorosan a fejem alatt volt. Ezért fájnak annyira. Megterhelő így aludni, higgyétek el. A nap pont betűzött az ablakon. Hogyan, nincs elhúzva a sötétítő? Riadtan ültem fel. Ez hogy lehet. Gondolkodtam, de ekkor valaki megjelent az ajtóban. Hunyorogtam, de semmit nem láttam. Az a valaki az ágyhoz sétált, leült elém majd gyengéden ajkát az enyémhez érintette. Ezt az ízt és érintést bárhol felismerném.
- jó reggelt. – súgta fülembe majd nyakamat csókolta tovább.
- még hogy jó, fantasztikus. – mosolyogtam rá majd lecsaptam ajkaira. Nem ellenkezett. Helyes, nevettem magamban majd eldöntve az ágyon fölé tornyusoltam. Mikor már fogytán volt a levegője akkor engedtem el mesés ajkát csak hogy áttérjek az általam úgy imádott részekre. Egész arcát, nyakát, mellkasát borítottam be apró puszikkal, néhol kissé megszívva bőrét is. Ezt persze nem is hagyta szó nélkül.
- mit művelsz? – érdeklődött kuncogva.
- csókollak, már azt sem szabad. – feleltem bőrébe. Igen mivel egy percre sem tudtam elválni tőle. Az illata teljesen elbódított.
- tudod hogy értem. Csak nem megakarsz jelölni? – kérdezte kissé félénken.
- és ha igen. – jelentettem ki mélyen szemébe nézve.
- zavarna? – ezt csak súgni tudtam. Riadt tekintete semmi jót nem sejtetett. Óvatosan megrázta fejét majd lehajtotta és haja mögé bújt. Ahogy szokott ha szégyelli magát.
- akkor? – emeltem fel állát. Ezzel kényszerítve hogy rám nézzen.
- csak félek hogy mit fognak szólni. – ismerte be. Már épp kezdtem dühbe jönni de fojtatta.
– nah meg hát mivel Edward vámpír, legalább harapásnak kéne lenni nem egy lila foltnak. – mosolygott kissé bátortalanul.
Ezen meg az arcon amit vágott nevetnem kellett majd újból kínozni kezdtem. Kíméletlenül csókoltam végig újból és újból majd rátértem melleire. Először csak nagyon gyengéd csókokkal halmoztam el először az egyik halmot majd a másikat. Majd megbűnhődsz az előbbiért alapon fogaim közé csíptem az egyik bimbót. Egy halk ám annál kéjesebb sikoly hagyta el ajkát. Igen, ez így lesz jó. Nevette fel bennem az ördög majd szívogatni kezdtem az apró, rózsaszín pontocskát. Eddig illata most már íze is az őrület határa vitt. Az alattam vonagló, kéjesen nyögdécselő, kegyelemért esdeklő lány teljesen felkorbácsolta a vágyaim. Vissza kellet fognom magam nehogy hirtelen feldúltságból hatoljak belé. Ezzel megsebezve őt. Félretéve országokat romba döntő vágyam rá összpontosítottam. Minél több élvezetben akartam részesíteni. Kárpótolva a tegnap végett. Hadműveletem sikeres volt. Pár perc múlva karjaim közt élvezett el. Mivel már kóstoltam a tiltott nedűt most sem voltam rest másképp cselekedni. Pillanatok alatt lábai közt termettem és csak ittam édes nedvét. Tettem nem maradt viszonzatlan. Már csak azt vettem észre én fekszem hanyatt Kris pedig hát. Elégé szorgoskodott odalent. A tettek embere az biztos. Nem is váratott magára sokáig, perceken belül jött a kielégülés és vele társult valami más is. Még nem tudom megmondani mi, de pozitív. Boldog voltam és bármire kész. Elnézve szerelmem, ő is pont ezt érezte. Apró csókot loptam tőle, de persze ez megint átment vad csatába. Miközben ostromoltuk egymást kezünk mindenfelé járt. Ahogy a levegő úgy vágyaink is izzani kezdtek. Már alig bírtam magammal, de ekkor jött az életment varázsszó.
- akarlak. –súgta fülembe majd biztatásul belém harapott. Ezen megint mosolyogtam egy jót majd halkan megjegyeztem.
- én is, de neked mért szabad engem kidekorálni. – mosolyogtam rám.
- ennek nem marad nyoma, nyugi. – kuncogott majd finoman hozzám dörgölőzött. Értettem a célzást ám előtte én is megakartam pecsételni. Óvatosan mozdítottam én is csípőmön majd fordítottam helyzetünk. Percről percre jobban vágytam már rá hogy magaménak tudhassam teljesen, de ezt meg kell tennem. Döntöttem el. Egy határozott mozdulattól vezérelve beleharaptam nyakába. Ettől kicsit felszisszent ám szeme nem a fájdalomról tanúskodott. Persze gondoskodtam róla hogy csillapítsam fájdalmát majd félve de megkérdeztem.
- biztos? – egy erőteljes csípőmozdulat volt a válasz, nah meg az ördögi Stew mosoly. Vettem a célzást és nem voltam rest cselekedni. Óvatosan, gyengéden amennyire lehetetett merültem el benne. Valami csodás volt őt már teljesen magaménak tudni. Érzéseim bizonyítékául forró és szenvedélyes csókot adtam neki. Néhány másodpercig, mivel több időt nem adott élvezhettem csak azt a mennyei érzést hogy az enyém. Majd türelmetlen mozdulattal elkezdte a tempót diktálni.
- valaki nagyon türelmetlen. – jegyeztem meg s közben finoman átvettem az irányítást. Lassú tempót diktáltam. Kiélvezve ezzel minden egyes tizedmásodpercet. Ám a kisasszony egy idő után megunta a dolgot. Hirtelen fordított helyzetünkön s vad, örítő tempóra váltott. Nem ismertem a vad Stewet, de egyre jobban tetszett.
Éreztem, hogy egyre közelebb a várva várt kielégülés. Egész testem lüktetett, a szívem őrületes iramban száguldott s már nem volt se tér se idő, csak a mennyei érzés. A gyönyör olyan erővel tört rám, hogy azt hittem végem van. Pillanatokon belül jött a robbanás, amit egy emberként éltünk meg. Szerelmem teste ívben megfeszült, majd ajkát egy elég hangos sikoly hagyta el. pironkodva ám szemében temérdek szenvedéllyel nézett rám. Hamarjában loptam tőle egy csókot majd mellkasomra húztam. Míg vártuk hogy vágyaink lecsillapodjanak, testünk kissé pihenjen és a szívünk visszaálljon a rendes ütemre folyamat simogattam hátát.
Alig tudom elhinni hogy megtettük és hogy ez valami mennyei volt. Ilyet még soha senkivel nem éltem át. Talán ennyit tesz ha valaki szerelemből és nem pillanatnyi fellángolásból lesz egy a másikkal. Csodás percek voltak, ám hamarosan vissza kell térni a való életbe. Töprengésemből az egyenletes szuszogás húzott vissza. Elaludt a szentem. Annyira gyönyörű, törékeny és sebezhető. Eltudnám vele képzelnem az életem további részét. Mit is beszélek. Házasság, nem az még nekem és neki is gyors lenne. Erre még nem vagyunk felkészülve. De vajon mit szólna hozzá ha megkérném legyen a feleségem. Morfondíroztam. Apropó házasság és lánykérés. Mi lehet az én mindenre elszánt tökfilkó barátommal. Óvatosan előkutattam a mobilt és bekapcsoltam. Nyolc nem fogadott hívás. Mind Tom, ki más. A végére pedig egy sms.
„Jó lenne ha méltóztatnád most már visszakapcsolni a telefont és elérhetővé tennéd magad. Elmúlt dél és van mit mesélnem! Tom.”
Olvastam. Remek akkor kosarat kapott. Azonnal tárcsáztam is.
- na végre. – kapta fel.
- neked is jó reggelt. – szúrtam le majd a tárgyra tértem. – mesélj. – szóltam rá.
- először is köszönöm hogy végre óhajtottál jelentkezni, másodszor pedig bocsánat a tegnapért de tökre paráltam. – hadarta majd elhallgatott.
- felejtsük el, már minden rendben. – válaszoltam gyorsan majd mosolyogva néztem végig szerelmemen.
- minden rendben? – faggatózott. – úgy érted hogy te meg ő, azaz ti, izé szóval. – hadovált össze vissza.
- én sem szoktam faggatózni. – feleltem mérgesen.
- neked nem is kell mivel elmondom mindig. – jegyezte meg. Ebben igaza is van. Mindig elmondta és elmondja. Kérdeznem sem kell. Csak jön, leül és mondja. Kivel, hol, hogyan. De hát ő már csak Tom.
- szóval? – kérdezte mézes mázosan.
- szóval. – utánoztam majd kinyögtem. – igen. – feleltem s közben életem egyetlen értelmét néztem szerelmesen.
- ez most komoly. – üvöltötte. – el sem hiszem, de örülök. Végre nem az a savanyú srác vagy. – nevette el magát.
- ezt honnan veszed? – érdeklődtem.
- jaj ne csináld már hallom a hangodon majd szét vett a boldogság. Meg hát ismerlek már téged elég jól. És nem mindenki hiszi de ismerem az érzést is. – mondta nagyképűen.
Beletelt pár percbe mire felfogta a dolgokat. És valóban igaza van. De itt és most nem én vagyok az aki beszámolással tartozik.
- eleget dumáltunk rólam, mesélj mi van veletek. – az utolsót kissé jobban meg is nyomtam. Csend ált be a vonal végén. Ajaj ez nem sejtett sokat. Idegesen vártam vajon mit fog válaszolni.
- hát szóval….. – motyogta majd megint elhallgatott.
- Tom mond már. – üvöltöttem rá mire Kris mocorogni kezdett.
- csak nem ideges vagy? – kérdezte nevetve. Most meg mi a faszt nevet. Menten átnyúlok és megfojtom.
- légy szíves mond már, miattad felkeltem Kristent is. – suttogtam.
- szóval igent mondott. – üvöltötte úgy hogy eldobtam a készüléket. Néhány percig eltartott mire eljutott a tudatomig mit mondott. Ezek szerint mázlija van és házas ember lesz hamarosan az én idióta barátom.
- Rob, Rob ott vagy még? – üvöltözte. Felszedtem a telefont a padlóról majd fülemhez emeltem.
- igen , de már nem hallok. – mondta elfúlón. – ezek szerint mázlid volt. Öreg hát gratulálok. Ezt meg kell ünnepelnünk. - feleltem kis késéssel.
- minden bizonnyal, de bocsi most mennem kell,szia. – mondta majd kinyomta. Hát igen ez tipikus Tom. Változni nem fog soha. Talán ha férj lesz. Á nem akkor sem. Tom mindig is Tom marad. Ez holt biztos.
- hihetetlen. – csúszott ki számon.
- micsoda? – szólalta meg halkan szerelmem.
- hát csak az hogy…. – kezdtem bele mondandómba mikor kopogtak.
- ki lehet? – nézett rám riadtan Kris.
- nem tudom, megnézem. – súgtam majd az ajtóhoz léptem.
Kinyitva az ajtót Kellanel találtam szembe magam.
- nem akarok semmit sem megzavarni, de indulnunk kéne. Cath hívott megbeszélés lesz. – sorjázta kaján vigyorral képén.
- rendben tíz perc és lent vagyunk. – mondtam majd becsuktam orra előtt az ajtót. Még hallottam egy tudom mit csináltatok félét majd semmi mást.
- nos? – lépett ki a fürdőből egy szál törölközőben.
- öhm Kellan volt, izé mennünk kell, Cath hívta hogy…. – motyogtam mivel a látvány teljesen elvette eszem.
- hogy? – lépett közelebb. Ajaj nem tudja a tűzzel játszik. Ha most azonnal nem öltözik nem megyünk innen sehova. Persze ezt csak magamnak mondtam. Nehogy meghallja és akkor tényleg mennünk kéne. Mintha megsejthette volna mi jár a fejembe majd a fürdőbe lökött.
- akkor igyekezzünk. – vigyorgott rám majd becsukta az ajtót.
A tíz perc helyett húsz lett. Ez persze az én hibámból. Mivel eltartott egy darabig mire lenyugtattam kisebbik felem. A hazafele külön kocsival mentünk. De inkább ültem volna a lányok közt mint két ugrásra kész oroszlánnal. Igen Kellanről és Jacksonról van szó. Azóta sem békéltek meg. Szerintem már nem is fognak. Szinte fellélegeztem mikor a kocsi leparkolt az ideiglenes otthonunk előtt. Együtt, kézen fogva mentünk be. Ám a vigyor rögvest arcunkra fagyott mikor Cath állt a recepción elégé ideges fejjel. Nem szólt semmit csak beterelt minket szobájába. Kínos csend telepedett a szobára. A srácok arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Kristen pedig idegesen szorított egyet kezemen. Hátulról átöleltem, finoman simogattam ujjammal kézfejét csak nyugodjon meg.
- nem lesz semmi baj,itt vagyok. – súgtam fülébe majd Cath felé fordultam én is. Elégé idegesnek látszott már az előtérben, most viszont még jobban. Peter volt aki vette a bátorságot és rákérdezett mi a hirtelen gyűlés oka.
- a többieknek még nem szóltam. Gondolta ti tudjátok meg először. – kezdett bele. – szóval jövő héten a Summit tiszteletét teszi a forgatáson. Megnézik, hogy halad a forgatás meg ilyesmik. Tehát vissza kell állítanom a szobák rendjét az eredetire. Bocsánat, de ez most muszáj. És lenne egy kérésem is. – mondta majd félénken végignézett rajtunk.
- ugyan mond már, annyira rossz nem lehet. – hördült fel Kell. Mind feszülten vártuk vajon mi ennyire fontos amit nem mer mondani.
- mivel a szerződés kiköti nem lehet köztetek csak munka kapcsolat, arra kérlek benneteket valahogy próbáljátok előttük titkolni az eredeti helyzetet. – hadarta majd lehajtott fejjel bocsánatot kért.
- tehát azt mondod nem adhatok neki csókot csak mert a nagykutyák itt lesznek. – szólalt fel Kellan már megint. – ez vicces. Kik ők hogy ezt megszabják nekünk. – dühöngött.
- tudom, megértem de kérlek csak addig míg itt vannak. Nekem az égvilágon nem jelent gondot. Sőt örülök is neki hogy így egymásra találtatok, de ők mások. Értsd meg. És kérlek viselkedj, pár napig. – könyörgött könnyel teli szemmel.
- persze hogy viselkedni fog. – szólalt fel Cullen apa. – igazam van. –nézett rá szigorúan. Bevallom tényleg jól ál Peternek ez a szerep.
- igen és bocsánat. – hunyászkodott meg a maci. Nahát erre rávenni senki nem tudta volna.
- köszönöm. – nézett ránk melegen Catherine majd elbúcsúzott mivel holnap korán kezdünk meg jönnek a hiénák is. Sajgó szívvel de visszacucoltunk az eredeti szobánkba majd alaposan kitárgyaltuk a következő hetet. Meg persze kihasználtuk a szabadságot. Ilyenkor kár hogy Ashley nem jövőbe látó és hogy én sem tudok gondolatokat olvasni. De semmi jó érzésem nincs a jövő héttel kapcsolatban. Ám egyet tudok. Senki és semmi nem választhat el Kristentől. Ezzel a fogadalommal nyomott el az álom. Bármit is hozzon a holnap, sőt az egész hét.
2011. február 13., vasárnap
2011. február 6., vasárnap
Díj!
Díjak díjak és csak díjak. Pedig jóformán nem is létezik ez a blog.
Csak hétvégéken. Anyám erre kapok megint dijat. Két olyan embertől akik nagyon
közel álnak hozzám. Kész lettem tőle de teljesen.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN NEKTEK! Igérem ezért hozom a frist minél hamarabb.
KÖSZÖNÖM hogy Vagytok Nekem!
Pusssssssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-NYú)
Csak hétvégéken. Anyám erre kapok megint dijat. Két olyan embertől akik nagyon
közel álnak hozzám. Kész lettem tőle de teljesen.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN NEKTEK! Igérem ezért hozom a frist minél hamarabb.
KÖSZÖNÖM hogy Vagytok Nekem!
Pusssssssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-NYú)
Frisss!
Nah jó nem kinyirni, de sajnos nincs Friss!
Bocsánat érte, de nem tudtam összehozni.
Ez van utáljatok vagy bármi nekem mán mind1. Sajnos nem vagyok vmi jó paszban.
Tudom sokan vártátok már, de igérem jöv héten hozok egyet.
Mégegyszer Bocsánat!
Pussssss(L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)
Bocsánat érte, de nem tudtam összehozni.
Ez van utáljatok vagy bármi nekem mán mind1. Sajnos nem vagyok vmi jó paszban.
Tudom sokan vártátok már, de igérem jöv héten hozok egyet.
Mégegyszer Bocsánat!
Pussssss(L)
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)
2011. január 30., vasárnap
Anyááááááááááááááááááááááááááám!
Anyáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááám!
Ezt nem hiszem el, alig él a blog és Én vagyis a Blog Díjat kap.
Most épp a bőgés és a röhögés közt fulladozok. El sem hiszem amit látok. Nem is tok rá mit mondani. Bassssszus.XD
Három dolog rólam:
- Imádok irni.
- Imádom Kellant
- és még jobban Imádom azokat a Csajokat akik melletem vannak!
Mást most nem tok mit mondani/irni sajnálom. Küldeni meg késöbb oké most teljes lefagyás.
IMÁDLAK Titeket és KÖSZÖNÖM Gabicám! (L)
Hamarosan hozom a kövi frisst.
Pussssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
2011. január 23., vasárnap
14. Fejezet!
Kedves lányaim! Tudom rég nem jelentkeztem, fejezettel meg főleg nem. De most végre rávettem magam. Írói válságom kicsit alább hagyott, nah meg más problémák is megoldódtak életemben. Egyet kivéve. Még mindig nincs netem. Igen itt jön a kérdés akkor hogyan. Imádott unokahúgomnak köszönhetitek hogy frisselni tudtam. Ő neki jár a köszönet legfőképpen. Nah de nem pofázok. Csak annyit még hogy ez még nem teljes visszatérés. Fejiről annyit NEM szidni érte, rendben. 4 oldi remélem egyenlőre elég és nem pártoltok el tőlem. Amint tok hozok még de ez csak rajtam de legfőképpen a nettől függ. És még annyit ide hogy ezt a fejit azoknak a NAGYSZERÜ, IMÁDNIVALÓ Hatalmas támaszt nyújtó lányoknak ajánlom akik mellettem álltak és állnak még mindig. NAGYON HÁLÁS VAGYOK ÉRTE NEKTEK! (LLLLLLLLL)KKKKKKKK)
Fogadjátok sok-sok SZERETETTEL és persze a többiek is! (L)
Pussssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
14 Fejezet!
Rob
Azt este mégis jobban sikerült mint az elején hittem. Igaz Jackson és Ashley nem jöttek vissza de így is jó volt a hangulat. Vacsora és némi alkohol után rávettem szerelmemet hogy sétáljunk egyet. Nyújtani akartam a napot hogy méltó befejezése legyen. Rengeteg tervem volt de nem igen találtam a megfelelőt. Lesz ahogy lesz. A lényeget már elintéztem már csak rá kell összpontosítanom. Már vagy egy órája sétálgattunk kézen fogva mikor ismerős arcokat pillantottam meg.
- hát ti? – kérdeztem mire ők nevetve álltak meg előttünk.
– ezt mi is kérdezhetnénk Rpatz. – röhögött barátom.
- nagyon humoros vagy. – bokszoltam vállába. Kedves barátom mindig vevő a hülyeségre most sem lett másképp már javában harcoltunk mikor a két lány szétválasztott minket. Tom sokáig csak szerelmetesen nézte kedvesét ám vizslató tekintetünk láttán megemberelte magát.
- ó igen. Kristen ő itt Puszmó, Puszmó ő itt Kristen. – mutatta be egymásnak a két lányt. –gondolom neked nem kell ecsetelnem a dolgokat. –pimaszkodott tovább. Már azon voltam belefojtom a hóba mikor Kris megmentette a pillanatot.
- nem ülünk be valahova? – nézett rám kérlelőn. – de menjünk. –pusziltam homlokon és már indultam is volna de visszatartott. –mi az?- érdeklődtem.
- úgy gondoltam mindannyian. – nézett rám azokkal csodás szemeivel aminek szinte lehetetlen ellenállni. – felőlem. – dünnyögtem majd az egyik faházikó felé vettem az irányt.
Egész kellemes beszélgetés kerekedett. Régnemlátott barátom hozta a már jól megszokott formáját, de egy valami nagyon furcsa volt rajta. Ennek hangot is adtam miután a lányok a mosdóba mentek, de persze nem hallott meg. Elnézve egy egész más világban létezett amit nem a földnek hívnak. Vizslató tekintetem láttán hangosan rám mordult mire csak nevetni tudtam. A szemei valahogy furcsán csillogtak ami nem a piától volt ilyen. Arcán pedig mosoly ült, erőteljes nyugodt mosoly. – nagyon furcsa vagy te nekem. – jegyeztem meg halkan. Lehet egy külsősnek nem tűnne fel, de én már pelenkás kora óta ismerem. Testileg semmit sem változott. Szeme csillogásából és a fülig érő vigyorból azonban nem ez jött le. Igaz ezt vehetném az alkohol jótékony hatásának is, de az az egy üveg sör meg se kottyan neki.
- mi a franc van már. – csapott az asztalra. – most vagy buzi lettél, amit kétlek, vagy van valami rajtam? – érdeklődött.
- semmi különös csak tanulmányoztalak és arra a következtetésre jutottam mintha nem is te lennél. – fejtettem ki szemrevételezésem.
- mért ki a búbánat lennék? –hördült rám.
- a szemed az arcod nem azt a srácot adják akit én ismerek. Nah meg hogy elhozod a barátnőd egy ilyen helyre. Nálad sosem létezett romantika hanem durr bele a közepébe mindig. Mi történt hogy ezzé válttá? – néztem rá kérdőn. – mi van igazából köztetek? – faggatóztam.
- mi változott volna. - tette itt a hülyét. – eljöttünk mert kedvünk volt nah meg párnap múlva hazarepül, ennyi. – kortyolt bele sörébe. Szép terelés mondhatom.
- nekem akkor is furcsa vagy, de ismerlek már annyira nem tartod magadban sokáig a dolgot ezért várok. – feleltem majd én is ittam pár kortyot. Láttam rajta előbbi szavaimon rágódik és a vívódás a szemében már fél sikernek számított. Nagy levegőt vett végül így szólt:
- igen változtam! Igazad van és be kell valljam jók a meglátásaid is. lehet idiótának fogsz nézni majd, vagy kiröhögsz, de szerelmes vagyok. – hajtotta le a mondat végén fejét. Először tényleg nevetni akartam, de ahogy ránéztem nem bírtam magammal. Fogtam magam felkeltem és megöleltem. Hihetetlen a nagy nőcsábász végre meglelte, még ha pillanatnyi elmebajnak nevezi is az igazit.
- te mindig tudsz nekem meglepetést okozni. – ültem vissza helyemre.
- elég sokat gondolkoztam ezen. Szeretem Puszmót és elég komolyak a szándékaim vele. Nem csak egyéjszakás kaland lesz számomra hanem annál sokkal több. –húzta ki magát majd kotorászni kezdte kabátját. – örülök hogy megleptelek de ha ezt meglátod szóhoz sem fogsz jutni. - motyogta a zsebébe kotorászva. Újra a jól ismert csibészes mosoly ült ki arcára majd alaposan körbe körbe kémlelt majd a belső zsebéből előhúzott valamit. Én folyamatosan azt az irányt néztem ahol a lányok eltűntek, míg barátom lajhárt megszégyenítő módon adta át nekem a titkos tárgyat. Tényleg úgy reagálta ahogy ő azt megjósolta. Köpni, nyelni de talán még lélegezni is elfelejtettem, amint megláttam a kezében a parányi, bordó, bársony dobozkát. Megdörzsöltem a szemem, ott volt. Elpillantottam oldalra majd vissza még mindig. Nem mozdult egy centit sem. Felnéztem barátomra aki vigyorogva nézett.
- azért jöttünk el ide mivel hamarosan hazarepül és szeretnénk ezt a pár napot nyugodtan kettesben tölteni. Nah meg aztán. –hagyta abba végül kezébe temette arcát. Épp véleményt akartam nyilvánítani de a lányok alakja körvonalazódott ki a távolból.
-- jönnek. - ugrottam egy nagyot. Hamarjában rendeztük vonásainkat és felvettük a „mi nem titkolunk semmit” pózt. Elég lassan haladtak így volt időm mérlegelni az imént történteket. Meglepettséggel vegyült egy kis értetlenség is. Vajon mi vezérelheti Tomot erre a döntésre. Őt aki mindig az egyéjszakás kalandok híve volt. Aki még csak hírből sem ismerte az a szót hogy szerelem. Hihetetlen mit tesz az emberrel ez az egyetlen pici szó. Ámulatomból a két lány alakja húzott vissza. Csendben helyet foglaltak ám Kristen mint mindig mindent, (jelen pillanatban furcsa testtartásunkat, arckifejezésünket is) észrevette.
- megzavartunk valamit? – nézett ránk Puszmó. Tudtam hogy okos és szemfüles lány. Hisz ő leplezte le Rachelt. Nem szóltunk semmit csak néztük egymást azzal a tudattal lebuktunk.
- mit titkoltok? – kérdezték egyszerre. Istenem csak most segíts. Fohászkodtam s közben valami megoldáson törtem fejem.
- nem, semmit. Épp a forgatásokat mesélte Rob. – handázott egy hatalmasat barátom. Kris erre csak bólintott egyet majd Puszmó felé fordult beszélgetni. Próbáltam én is értelmes témát felhozni de semmire sem jutottam, nah meg elégé zavart szerelmem olykor rám tévedő vizslató tekintete.
- mindjárt jövök. – ugrottam fel mitől Tom is megindult a lányok pedig még furcsábban néztek ránk.
- hová mentek? – tették fel egyszerre a kérdést.
- wc-re. – cigizni. –jött két eltérő válasz tőlem és barátomtól egyszerre.
- érdekes. – sutyorogta Kris. Hogy enyhüljön egy kicsit megcsókoltam majd a mosdó felé vettem az irányt ám barátom tovább lökött.
- te meg mit csinálsz? – rivalltam rá.
- levegőzöm. – kezdett el fel-alá járkálni, s közben úgy füstölt mint egy gyárkémény. Húsz percig bírtam nézni őrületes tempóját végül lenyomtam az egyik székbe.
- mi a ……- kezdett el pufogni.
- marad. –szóltam rá.
– nem vagyok kutya. – dühöngött de nem a piától ilyen haragos hanem sokkalta tudom idegességnek beazonosítani. – sejtenek valamit? – kérdezte idegesen.
- nagyon egymásra találta, szóval ellesznek egy darabig. De lehet. – pillantottam hátra. Enyhítsük feszültségünk pöfékelni kezdtünk. Jó tíz perc és három szál után mertem csak feltenni a kérdést.
- jól sejtem a doboz tartalmát? – inkább volt kijelentés mint kérdés.
- igen. – sóhajtott színpadiasan majd felállva a székről a korláthoz lépett s rákönyökölt majd fojtatta.
- fél éve ismertem meg neten keresztül. Kétszer már jártam is nála. Most viszont ő van itt velem ami számomra álom. Utolsó napokra beterveztem ezt a kirándulást és még ma éjjel megkérem a kezét. Tudom hazarepül de ha igent mond, akkor a tudat hogy viseli a gyűrűm boldogabbá fog tenni. – magyarázta és hangja a teljes bizonyosságról tanúskodott.
- bátor tett, főleg tőled. – jegyzetem meg majd mellé lépve magam felé fordítottam.
- da ha igent is mond mi biztosít arról hogy hűséges lesz? – kérdeztem. Utáltam a boldogság elrontója lenni, de ezt is számításba kell vennie.
- bízok benne. – jelentette ki habozás nélkül s arca is ezt mutatta. Sőt szemei meg főleg. Épp fojtatni akartam de egy női hang szó szerint a frászt hozta ránk.
Kristen
Az este csodásan alakult. Főleg Tom és barátnője Puszmó társaságában. Szerelmem legjobb barátja mint mindig gondoskodott a jó hangulatról. Puszmó is roppant nyílt egyéniségnek mutatkozott. Így hamar megtaláltuk a közös nevezőt. Egy időre azonban magukra hagytuk a fiúkat, mivel mosdóba kellett mennünk. Viszont azonnal nem visszafelé vettük az irányt hanem kielégíteni nikotin utáni vágyunkat. Meglepő volt számomra hogy ő is dohányzik, de legalább még egy közös pont. Jól elhúztuk az időt, s mikor visszaértünk a fiúk mintha furán viselkedtek volna. Újdonsült barátnőm ennek hangot is adott. Válasz viszont terelés volt. Tehát valamiben ügyködnek. Gyors lelépésük is erről tanúskodott.
Már vagy fél órája a mosdóban vannak. Mi meg csak bámulunk ki a fejünkből.
- na jó én megkeresem őket. – ugrott fel Puszmó.
- maradj majd én. – intettem le. A kíváncsiság volt a legfőbb ok amiért én akartam menni. Nah meg az hogy Tom feje vörösebb volt így tuti biztos nem Rob titkolódzik. Női megérzésem, meg már ismerem őket ezért utam a teraszra vezetett. Rob hosszú monológját alig hallottam ám mikor kiléptem az ajtón Tom szólalt fel hangosan: - bízok benne.
- kibe kell bízni? – csúszott ki a számon a kérdés. A fiúk, még ebben a halvány fényben is tökéletesen láttam amint hulla fehérek lesznek. Viccesen néztek ki, de hogy oldjam a feszültséget szerelmem mögé léptem és átöleltem.
- Kristen. – kapta felém okos fejét Tom, s a megkönnyebbüléstől az első székre rogyott ami útjába került.
- Puszmó akart jönni, de leintettem. Min diskuráltok ti idekint? – néztem a két jómadárra.
- majd otthon elmondom, menjünk. – vette sietősre a figurát Rob.
Kifelé menet még odaszólt Tomnak hogy ügyes legyen, majd a kijárat felé tuszkolt.
- Puszmótól nem kéne elköszönnünk? – cövekeltem le.
- nem, gyere. – rántott ki idegesen. Úgy fél úton lehettünk már mikor lelassított. Kérdezzem, ne kérdezzem. Töprengtem de végül nem bírtam magammal.
- mi a baj? – állítottam meg, majd szorosan hozzábújtam. – semmi különös. – motyogta az orra alatt.
- mekkora bajban van Tom? – döntöttem neki az egyik padnak, ezzel kényszerítve hogy szemembe nézzen. Kellet egy kis idő mire megszólalt.
- bajnak nem nevezhető. – karolta át derekam. – inkább azt mondanám elmentek nála otthonról. – kuncogott.
- ezt már rég tudjuk, de most mért is? – faggatóztam tovább. Azt hiszem tipikus brit szokás hogy mindent harapófogóval kell kihúzni belőlük. Töprengtem. Lehet karácsonyra azt kérek, jól fog jönni ilyen esetekben.
- szerelmes és olyan dologra készül amit még talán én sem tennék meg egyik napról a másikra. – magyarázta mélyen a szemembe nézve. Teljesen gondolkodóba estem. Rob egy darabig csókolgatott majd szorosan összebújva, mivel már tizenegy is elmúlt hazaindultunk. A liftben kicsit felengedtem és rögvest faggatózni kezdtem.
- ez a kettőjük dolga. Különben meg holnap biztos kiderül. – somolygott.
- de én akkor is szeretném tudni. – komolyan mint egy ötéves kezdtem el hisztizni. Ő viszont mosolyogva kitárta előttem az ajtót. Belépve viszont egy teljesen más szoba fogadott mint amit itt hagytam. Az ágy gazdagon telis-tele volt hintve rózsaszirmokkal. Sötétítő elhúzva, lágy, halk zene szólt. S az a pár gyertya még meghittebbé és romantikussá tette az egész helyet.
- hogy tetszik? – súgta a fülembe miközben a kabátot segítette le rólam.
- gyönyörű. – ámuldoztam. – ezt te csináltad? – fordultam feléje.
- az én ötletem volt, ám a szobalányé a dicséret. – vigyorgott.
- óóóó. – ennyit és már semmi mást nem tudtam mondani, mivel Rob ajkaimra vetette magát. Máig nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a félistent, aki mellesleg a kollégám. Vicces, humoros, néha betoji, ám szexi és mindezek mellet még roppant romantikus is. jó a végletekig lehetne sorolni a jelzőket és az egekbe magasztalni őt. De hát akkor bizony a mi Robertünk egója az univerzumot verné. Ezért csak magamban merem elhalmozni efféle jelzőkkel.
- nah gyere. – vált el ajkaimtól majd karjaiba kapott. Meg sem állt velem a fürdőszobáig ahol újból újraélesztésre lett volna szükségem.
A kád tele volt habos, gőzölgő vízzel és rózsaszirmok, gyertyák tették még felülmúlhatatlanná. Nah meg a kád szélén ékeskedő tál eper és vödörben hűtőt pezsgő.
Míg én a helyiséget csodáltam, görög istenem anyaszült meztelenre vetkőzött.
- valld be neked is van bűnöd nem csak Tomnak. – vigyorogtam rá.
- igen, nekem is van egy oltárian hatalmas bűnöm. – súgta majd elkezdett vetkőztetni. Szinte kínzásnak számított ahogy levette felsőm, majd melltartóm. Szája gondosan követte keze útvonalát.
- és miiiiih lenne aaaaaz. – alig tudtam kimondani ezt az apró mondatot mivel ajkai a mellbimbómat kényeztették.
- rettenetesen kívánlak. – súgta majd beleharapott a fülcimpámba. Majd egy hirtelen mozdulattal levarázsolta rólam a nadrágot is a falatnyi alsóval együtt. Eltolt magától majd alaposan szemügyre vett. Esküszöm mint egy szende szűz, úgy viselkedtem. De valljuk be. Se szende, se szűz nem vagyok. Pironkodva én is végigmértem majd alsó ajkamba harapva vártam mihez kezd. Mint egy kiéhezett oroszlán. Felkapott, csókolni kezdett majd……….
Fogadjátok sok-sok SZERETETTEL és persze a többiek is! (L)
Pussssss
Krixta-Baba /Bella19-Kstev(-Nyú)/
14 Fejezet!
Rob
Azt este mégis jobban sikerült mint az elején hittem. Igaz Jackson és Ashley nem jöttek vissza de így is jó volt a hangulat. Vacsora és némi alkohol után rávettem szerelmemet hogy sétáljunk egyet. Nyújtani akartam a napot hogy méltó befejezése legyen. Rengeteg tervem volt de nem igen találtam a megfelelőt. Lesz ahogy lesz. A lényeget már elintéztem már csak rá kell összpontosítanom. Már vagy egy órája sétálgattunk kézen fogva mikor ismerős arcokat pillantottam meg.
- hát ti? – kérdeztem mire ők nevetve álltak meg előttünk.
– ezt mi is kérdezhetnénk Rpatz. – röhögött barátom.
- nagyon humoros vagy. – bokszoltam vállába. Kedves barátom mindig vevő a hülyeségre most sem lett másképp már javában harcoltunk mikor a két lány szétválasztott minket. Tom sokáig csak szerelmetesen nézte kedvesét ám vizslató tekintetünk láttán megemberelte magát.
- ó igen. Kristen ő itt Puszmó, Puszmó ő itt Kristen. – mutatta be egymásnak a két lányt. –gondolom neked nem kell ecsetelnem a dolgokat. –pimaszkodott tovább. Már azon voltam belefojtom a hóba mikor Kris megmentette a pillanatot.
- nem ülünk be valahova? – nézett rám kérlelőn. – de menjünk. –pusziltam homlokon és már indultam is volna de visszatartott. –mi az?- érdeklődtem.
- úgy gondoltam mindannyian. – nézett rám azokkal csodás szemeivel aminek szinte lehetetlen ellenállni. – felőlem. – dünnyögtem majd az egyik faházikó felé vettem az irányt.
Egész kellemes beszélgetés kerekedett. Régnemlátott barátom hozta a már jól megszokott formáját, de egy valami nagyon furcsa volt rajta. Ennek hangot is adtam miután a lányok a mosdóba mentek, de persze nem hallott meg. Elnézve egy egész más világban létezett amit nem a földnek hívnak. Vizslató tekintetem láttán hangosan rám mordult mire csak nevetni tudtam. A szemei valahogy furcsán csillogtak ami nem a piától volt ilyen. Arcán pedig mosoly ült, erőteljes nyugodt mosoly. – nagyon furcsa vagy te nekem. – jegyeztem meg halkan. Lehet egy külsősnek nem tűnne fel, de én már pelenkás kora óta ismerem. Testileg semmit sem változott. Szeme csillogásából és a fülig érő vigyorból azonban nem ez jött le. Igaz ezt vehetném az alkohol jótékony hatásának is, de az az egy üveg sör meg se kottyan neki.
- mi a franc van már. – csapott az asztalra. – most vagy buzi lettél, amit kétlek, vagy van valami rajtam? – érdeklődött.
- semmi különös csak tanulmányoztalak és arra a következtetésre jutottam mintha nem is te lennél. – fejtettem ki szemrevételezésem.
- mért ki a búbánat lennék? –hördült rám.
- a szemed az arcod nem azt a srácot adják akit én ismerek. Nah meg hogy elhozod a barátnőd egy ilyen helyre. Nálad sosem létezett romantika hanem durr bele a közepébe mindig. Mi történt hogy ezzé válttá? – néztem rá kérdőn. – mi van igazából köztetek? – faggatóztam.
- mi változott volna. - tette itt a hülyét. – eljöttünk mert kedvünk volt nah meg párnap múlva hazarepül, ennyi. – kortyolt bele sörébe. Szép terelés mondhatom.
- nekem akkor is furcsa vagy, de ismerlek már annyira nem tartod magadban sokáig a dolgot ezért várok. – feleltem majd én is ittam pár kortyot. Láttam rajta előbbi szavaimon rágódik és a vívódás a szemében már fél sikernek számított. Nagy levegőt vett végül így szólt:
- igen változtam! Igazad van és be kell valljam jók a meglátásaid is. lehet idiótának fogsz nézni majd, vagy kiröhögsz, de szerelmes vagyok. – hajtotta le a mondat végén fejét. Először tényleg nevetni akartam, de ahogy ránéztem nem bírtam magammal. Fogtam magam felkeltem és megöleltem. Hihetetlen a nagy nőcsábász végre meglelte, még ha pillanatnyi elmebajnak nevezi is az igazit.
- te mindig tudsz nekem meglepetést okozni. – ültem vissza helyemre.
- elég sokat gondolkoztam ezen. Szeretem Puszmót és elég komolyak a szándékaim vele. Nem csak egyéjszakás kaland lesz számomra hanem annál sokkal több. –húzta ki magát majd kotorászni kezdte kabátját. – örülök hogy megleptelek de ha ezt meglátod szóhoz sem fogsz jutni. - motyogta a zsebébe kotorászva. Újra a jól ismert csibészes mosoly ült ki arcára majd alaposan körbe körbe kémlelt majd a belső zsebéből előhúzott valamit. Én folyamatosan azt az irányt néztem ahol a lányok eltűntek, míg barátom lajhárt megszégyenítő módon adta át nekem a titkos tárgyat. Tényleg úgy reagálta ahogy ő azt megjósolta. Köpni, nyelni de talán még lélegezni is elfelejtettem, amint megláttam a kezében a parányi, bordó, bársony dobozkát. Megdörzsöltem a szemem, ott volt. Elpillantottam oldalra majd vissza még mindig. Nem mozdult egy centit sem. Felnéztem barátomra aki vigyorogva nézett.
- azért jöttünk el ide mivel hamarosan hazarepül és szeretnénk ezt a pár napot nyugodtan kettesben tölteni. Nah meg aztán. –hagyta abba végül kezébe temette arcát. Épp véleményt akartam nyilvánítani de a lányok alakja körvonalazódott ki a távolból.
-- jönnek. - ugrottam egy nagyot. Hamarjában rendeztük vonásainkat és felvettük a „mi nem titkolunk semmit” pózt. Elég lassan haladtak így volt időm mérlegelni az imént történteket. Meglepettséggel vegyült egy kis értetlenség is. Vajon mi vezérelheti Tomot erre a döntésre. Őt aki mindig az egyéjszakás kalandok híve volt. Aki még csak hírből sem ismerte az a szót hogy szerelem. Hihetetlen mit tesz az emberrel ez az egyetlen pici szó. Ámulatomból a két lány alakja húzott vissza. Csendben helyet foglaltak ám Kristen mint mindig mindent, (jelen pillanatban furcsa testtartásunkat, arckifejezésünket is) észrevette.
- megzavartunk valamit? – nézett ránk Puszmó. Tudtam hogy okos és szemfüles lány. Hisz ő leplezte le Rachelt. Nem szóltunk semmit csak néztük egymást azzal a tudattal lebuktunk.
- mit titkoltok? – kérdezték egyszerre. Istenem csak most segíts. Fohászkodtam s közben valami megoldáson törtem fejem.
- nem, semmit. Épp a forgatásokat mesélte Rob. – handázott egy hatalmasat barátom. Kris erre csak bólintott egyet majd Puszmó felé fordult beszélgetni. Próbáltam én is értelmes témát felhozni de semmire sem jutottam, nah meg elégé zavart szerelmem olykor rám tévedő vizslató tekintete.
- mindjárt jövök. – ugrottam fel mitől Tom is megindult a lányok pedig még furcsábban néztek ránk.
- hová mentek? – tették fel egyszerre a kérdést.
- wc-re. – cigizni. –jött két eltérő válasz tőlem és barátomtól egyszerre.
- érdekes. – sutyorogta Kris. Hogy enyhüljön egy kicsit megcsókoltam majd a mosdó felé vettem az irányt ám barátom tovább lökött.
- te meg mit csinálsz? – rivalltam rá.
- levegőzöm. – kezdett el fel-alá járkálni, s közben úgy füstölt mint egy gyárkémény. Húsz percig bírtam nézni őrületes tempóját végül lenyomtam az egyik székbe.
- mi a ……- kezdett el pufogni.
- marad. –szóltam rá.
– nem vagyok kutya. – dühöngött de nem a piától ilyen haragos hanem sokkalta tudom idegességnek beazonosítani. – sejtenek valamit? – kérdezte idegesen.
- nagyon egymásra találta, szóval ellesznek egy darabig. De lehet. – pillantottam hátra. Enyhítsük feszültségünk pöfékelni kezdtünk. Jó tíz perc és három szál után mertem csak feltenni a kérdést.
- jól sejtem a doboz tartalmát? – inkább volt kijelentés mint kérdés.
- igen. – sóhajtott színpadiasan majd felállva a székről a korláthoz lépett s rákönyökölt majd fojtatta.
- fél éve ismertem meg neten keresztül. Kétszer már jártam is nála. Most viszont ő van itt velem ami számomra álom. Utolsó napokra beterveztem ezt a kirándulást és még ma éjjel megkérem a kezét. Tudom hazarepül de ha igent mond, akkor a tudat hogy viseli a gyűrűm boldogabbá fog tenni. – magyarázta és hangja a teljes bizonyosságról tanúskodott.
- bátor tett, főleg tőled. – jegyzetem meg majd mellé lépve magam felé fordítottam.
- da ha igent is mond mi biztosít arról hogy hűséges lesz? – kérdeztem. Utáltam a boldogság elrontója lenni, de ezt is számításba kell vennie.
- bízok benne. – jelentette ki habozás nélkül s arca is ezt mutatta. Sőt szemei meg főleg. Épp fojtatni akartam de egy női hang szó szerint a frászt hozta ránk.
Kristen
Az este csodásan alakult. Főleg Tom és barátnője Puszmó társaságában. Szerelmem legjobb barátja mint mindig gondoskodott a jó hangulatról. Puszmó is roppant nyílt egyéniségnek mutatkozott. Így hamar megtaláltuk a közös nevezőt. Egy időre azonban magukra hagytuk a fiúkat, mivel mosdóba kellett mennünk. Viszont azonnal nem visszafelé vettük az irányt hanem kielégíteni nikotin utáni vágyunkat. Meglepő volt számomra hogy ő is dohányzik, de legalább még egy közös pont. Jól elhúztuk az időt, s mikor visszaértünk a fiúk mintha furán viselkedtek volna. Újdonsült barátnőm ennek hangot is adott. Válasz viszont terelés volt. Tehát valamiben ügyködnek. Gyors lelépésük is erről tanúskodott.
Már vagy fél órája a mosdóban vannak. Mi meg csak bámulunk ki a fejünkből.
- na jó én megkeresem őket. – ugrott fel Puszmó.
- maradj majd én. – intettem le. A kíváncsiság volt a legfőbb ok amiért én akartam menni. Nah meg az hogy Tom feje vörösebb volt így tuti biztos nem Rob titkolódzik. Női megérzésem, meg már ismerem őket ezért utam a teraszra vezetett. Rob hosszú monológját alig hallottam ám mikor kiléptem az ajtón Tom szólalt fel hangosan: - bízok benne.
- kibe kell bízni? – csúszott ki a számon a kérdés. A fiúk, még ebben a halvány fényben is tökéletesen láttam amint hulla fehérek lesznek. Viccesen néztek ki, de hogy oldjam a feszültséget szerelmem mögé léptem és átöleltem.
- Kristen. – kapta felém okos fejét Tom, s a megkönnyebbüléstől az első székre rogyott ami útjába került.
- Puszmó akart jönni, de leintettem. Min diskuráltok ti idekint? – néztem a két jómadárra.
- majd otthon elmondom, menjünk. – vette sietősre a figurát Rob.
Kifelé menet még odaszólt Tomnak hogy ügyes legyen, majd a kijárat felé tuszkolt.
- Puszmótól nem kéne elköszönnünk? – cövekeltem le.
- nem, gyere. – rántott ki idegesen. Úgy fél úton lehettünk már mikor lelassított. Kérdezzem, ne kérdezzem. Töprengtem de végül nem bírtam magammal.
- mi a baj? – állítottam meg, majd szorosan hozzábújtam. – semmi különös. – motyogta az orra alatt.
- mekkora bajban van Tom? – döntöttem neki az egyik padnak, ezzel kényszerítve hogy szemembe nézzen. Kellet egy kis idő mire megszólalt.
- bajnak nem nevezhető. – karolta át derekam. – inkább azt mondanám elmentek nála otthonról. – kuncogott.
- ezt már rég tudjuk, de most mért is? – faggatóztam tovább. Azt hiszem tipikus brit szokás hogy mindent harapófogóval kell kihúzni belőlük. Töprengtem. Lehet karácsonyra azt kérek, jól fog jönni ilyen esetekben.
- szerelmes és olyan dologra készül amit még talán én sem tennék meg egyik napról a másikra. – magyarázta mélyen a szemembe nézve. Teljesen gondolkodóba estem. Rob egy darabig csókolgatott majd szorosan összebújva, mivel már tizenegy is elmúlt hazaindultunk. A liftben kicsit felengedtem és rögvest faggatózni kezdtem.
- ez a kettőjük dolga. Különben meg holnap biztos kiderül. – somolygott.
- de én akkor is szeretném tudni. – komolyan mint egy ötéves kezdtem el hisztizni. Ő viszont mosolyogva kitárta előttem az ajtót. Belépve viszont egy teljesen más szoba fogadott mint amit itt hagytam. Az ágy gazdagon telis-tele volt hintve rózsaszirmokkal. Sötétítő elhúzva, lágy, halk zene szólt. S az a pár gyertya még meghittebbé és romantikussá tette az egész helyet.
- hogy tetszik? – súgta a fülembe miközben a kabátot segítette le rólam.
- gyönyörű. – ámuldoztam. – ezt te csináltad? – fordultam feléje.
- az én ötletem volt, ám a szobalányé a dicséret. – vigyorgott.
- óóóó. – ennyit és már semmi mást nem tudtam mondani, mivel Rob ajkaimra vetette magát. Máig nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a félistent, aki mellesleg a kollégám. Vicces, humoros, néha betoji, ám szexi és mindezek mellet még roppant romantikus is. jó a végletekig lehetne sorolni a jelzőket és az egekbe magasztalni őt. De hát akkor bizony a mi Robertünk egója az univerzumot verné. Ezért csak magamban merem elhalmozni efféle jelzőkkel.
- nah gyere. – vált el ajkaimtól majd karjaiba kapott. Meg sem állt velem a fürdőszobáig ahol újból újraélesztésre lett volna szükségem.
A kád tele volt habos, gőzölgő vízzel és rózsaszirmok, gyertyák tették még felülmúlhatatlanná. Nah meg a kád szélén ékeskedő tál eper és vödörben hűtőt pezsgő.
Míg én a helyiséget csodáltam, görög istenem anyaszült meztelenre vetkőzött.
- valld be neked is van bűnöd nem csak Tomnak. – vigyorogtam rá.
- igen, nekem is van egy oltárian hatalmas bűnöm. – súgta majd elkezdett vetkőztetni. Szinte kínzásnak számított ahogy levette felsőm, majd melltartóm. Szája gondosan követte keze útvonalát.
- és miiiiih lenne aaaaaz. – alig tudtam kimondani ezt az apró mondatot mivel ajkai a mellbimbómat kényeztették.
- rettenetesen kívánlak. – súgta majd beleharapott a fülcimpámba. Majd egy hirtelen mozdulattal levarázsolta rólam a nadrágot is a falatnyi alsóval együtt. Eltolt magától majd alaposan szemügyre vett. Esküszöm mint egy szende szűz, úgy viselkedtem. De valljuk be. Se szende, se szűz nem vagyok. Pironkodva én is végigmértem majd alsó ajkamba harapva vártam mihez kezd. Mint egy kiéhezett oroszlán. Felkapott, csókolni kezdett majd……….
2010. december 22., szerda
Boldog Karácsonyt!
Kedves Lánykáim!
Mivel Karácsonykor nem tudok veletek lenni ezért gondoltam megleplek bennetek valamivel. Apróság de remélem elég egyenlőre ahoz hogy pótoljam feji hiányokat. Remélem az Új évben már gőzerővel tudom nektek irni a fejezeteket, addig is ROBSTENES BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK és SIKER ÚJ ÉVET!
PUSSSSSSSSS (L)
Krixta-Baba(Bella19-Kstev(-NYú)/
Mivel Karácsonykor nem tudok veletek lenni ezért gondoltam megleplek bennetek valamivel. Apróság de remélem elég egyenlőre ahoz hogy pótoljam feji hiányokat. Remélem az Új évben már gőzerővel tudom nektek irni a fejezeteket, addig is ROBSTENES BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK és SIKER ÚJ ÉVET!
PUSSSSSSSSS (L)
Krixta-Baba(Bella19-Kstev(-NYú)/
2010. december 20., hétfő
Nem visszatérés csak helyzetjelentés!
Szerbusztok kedves lányaim!
Ez egy röpke helyzetjelentés nektek, akik talán hiányolnak.
Nem tűntem el csak még mindig nincs netem, de már dolgozok rajta hogy legyen és tudjak jönni irni nektek. Ha még akarjátok, na jó befogom. Amint tok és jök irni nektek, lehet h közben felteszek egy meglepit is még nem tudom mi lesz belőle. Igyekszem hogy legalább enyit tudjak adni annak a (bocsi ezt most pontosan nem tudom) sok követőmnek és komizomnak. Meg vanak új ötleteim is amit majd szeretnék veletek is megoszatni és véleményt kérdezni. Jöhetnek emailban és ide komiban is az erősitők. Igaz vannak lánykák akik tartják bennem a lelket de rátok is számitani szeretnék. Kell az inspiráció is. Na jó duma és ömlengés befog. Dolgozom a meglepin. Jöhetnek a komik olvasni eltom hétvégente.
Pusssssssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/
Ez egy röpke helyzetjelentés nektek, akik talán hiányolnak.
Nem tűntem el csak még mindig nincs netem, de már dolgozok rajta hogy legyen és tudjak jönni irni nektek. Ha még akarjátok, na jó befogom. Amint tok és jök irni nektek, lehet h közben felteszek egy meglepit is még nem tudom mi lesz belőle. Igyekszem hogy legalább enyit tudjak adni annak a (bocsi ezt most pontosan nem tudom) sok követőmnek és komizomnak. Meg vanak új ötleteim is amit majd szeretnék veletek is megoszatni és véleményt kérdezni. Jöhetnek emailban és ide komiban is az erősitők. Igaz vannak lánykák akik tartják bennem a lelket de rátok is számitani szeretnék. Kell az inspiráció is. Na jó duma és ömlengés befog. Dolgozom a meglepin. Jöhetnek a komik olvasni eltom hétvégente.
Pusssssssss
Krixta /Bella19-Kstev(-Nyú)/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)